Írta: Vaskó Ilona   Nyári ruhában, mezítláb álltam az útszéli homokban. Az aszfalt okádta magából a forróságot, amibe az autók mély vályút vágtak. Már hetek óta fülledt napok követték egymást, de most éreztem, amint a szél meglebbenti a szoknyámat. Szembe fordultam vele, hagytam, hogy az arcomba…

Szerző: Napkelet Népe  2017.09.14. 18:03

Írta: Vaskó Ilona   …mosod a nyár szennyesét. Az izzadt, fülledt, szerelem szagú szennyest. Mosod már régen. Fehéríted. Sehogy nem múlnak a foltok. Mindig újra és újra ugyanott eszed le a ruhádat. Már nem is akarod kimosni. Eldöntötted. A foltokkal együtt a tiéd. Hordod, cipeled magadon a…

Szerző: Napkelet Népe  2017.05.31. 17:43

Írta: Vaskó Ilona   Én már nem emlékszem a kislányos álmaimra arról, hogy milyen a szerelem, már nem tudom, hogy milyen akartam lenni felnőtt nőként. Ilyen lettem. Kevés szerelmet láttam, de az a kevés mind tanított valamit. Olykor rólam, olykor másokról. Nem az a nehéz, amikor elveszíti az ember…

Szerző: Napkelet Népe  2017.04.19. 17:51

Írta: Vaskó Ilona   Teát főztem reggel. Citrommal, mézzel, ahogyan azt anyám készítette. Míg a kanálról folyt a méz a bögrébe, rácsodálkoztam annak arany színére. Olyan volt, mint a nyári nap, gyermekkoromban a Sirály utcán. Az ablakban állva kevergettem a teámat, és tovább fűztem gondolataimat.…

Szerző: Napkelet Népe  2017.03.09. 18:20

Írta: Vaskó Ilona   A kocsmában ültem, és a halállal kártyáztam. A kockás abrosz, a kiborult sörtől volt nedves. – Tudod, hogy most játszom veled utoljára? – kérdeztem tőle. Ő hátradőlt, arcán gúnyos mosollyal, mélyen a szemembe nézve mondta: – Pedig te vagy a legjobb kártyapartnerem, ennyi…

Szerző: Napkelet Népe  2017.02.22. 17:39

Írta: Vaskó Ilona   Vajon ha megkérdezném tőled, hány éves az anyukád, mit válaszolnál? Az én anyám nagyon sokáig harmincnyolc éves volt. Így emlékszem rá. Akkor mentem első osztályba, akkor kellett mindenkiről mindent tudnom, hiszen mindig azt kérdezték, hogy hívnak, hol laksz, hogy hívják apukád…

Szerző: Napkelet Népe  2017.02.08. 16:20