Írta: Szilvási Csaba Ha az égiek, vagy a szüleim, azok, akik engem létrehoztak, most megkérdeznék azzal kapcsolatban a véleményemet, hogy még egyszer végigélném-e az életemet, azt felelném, hogy nem. Semmiképpen sem – mondta a minap egyik „őszbe csavarodott” ismerősöm, aki arra panaszkodott, hogy…

Szerző: Napkelet Népe  2016.12.31. 08:15

Írta: Szilvási Csaba                                                   Ebben az évben kimaradt az életemből a hagyományos szatmári gombaszedés. Ezért aztán nem tudom, legelésztek-e az idén ősszel is a panyolai erdő avarján a foltos kalapú, sűrű, rózsaszín húsú erdei csiperkecsordák, gangoskodtak-e…

Szerző: Napkelet Népe  2016.10.12. 19:36

Írta: Szilvási Csaba Először a gyümölcsöskertbe vetettük be magunkat, és „telelakmározódtunk” különböző csemegékkel, ringlóval, berbenceivel, nemtudom- és fosószilvával, nyári almával, meg mindennel, ami akadt. Mert a szorgalmasan kertészkedő, hajdan sok-sok csemetét telepítő Anti bácsi jóvoltából,…

Szerző: Napkelet Népe  2016.08.03. 17:32

Írta: Szilvási Csaba             Laci bácsi ül az Aranyhordó kocsma lépcsőjén, és hegedül. Ahogy ő mondja: muzsikál. A Van egy szőke asszony, fehér, mint a rózsa és a Megkondult a kecskeméti öreg templom nagy harangja című dalokat. Meg a többieket. Muzsikál a mulandóságról, a szerelemről és a…

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.23. 18:48

Írta: Szilvási Csaba   Belelapozok a tavalyi naplómba. Felütöm egy április végi napon. „Megérkezett Elemér” – olvasom. Elemér? Elemér? – tűnődöm. „Elemér, Elemér, biciklizik az egér. Elemér, Elemér, elmegyek az elemboltba laposelemér’”. Ki lehet az az Elemér? Aztán felderül az arcom, és elnevetem…

Szerző: Napkelet Népe  2016.04.27. 16:47

Írta: Szilvási Csaba             Kikelet van, rügyek, szerelmek, forradalmak évadja. Olyan szabadon lobog a lélek, mint a piros-fehér-zöld zászló. A minket már oly sokszor az egekbe vivő „szent selyem” felső, piros sávja engem mindig a családi tűzhely parazsára, a gyarmati háztetők cserepeire, a…

Szerző: Napkelet Népe  2016.03.02. 16:43

Írta: Szilvási Csaba   Levelet kaptam a szülőföldről, Beregdarócról, egy gyermekkori kedves jó barátomtól, Bakos Bélától. Nem számítógépen érkezett elektronikus levél, e-mail, „normál Times New Roman” vagy „Arial Black” betűkkel, hanem hagyományosan, bélyeggel ellátott borítékban érkezett,…

Szerző: Napkelet Népe  2016.01.20. 17:52

Írta: Szilvási Csaba               Néhány éve az Adrián töltöttem pár napot a családommal. Egy Fazsana nevű kis strandon voltunk éppen, pár kilométerre az Isztriai félsziget csücskén lévő Pulától, amelynek egyik fürdőhelyén két évvel korábban kempingeztem a…

Szerző: Napkelet Népe  2015.10.01. 16:34

Írta: Szilvási Csaba             Szülővárosom határában az apró boldogságok öröme hat át. Elcsavarogtam az időt. Délre már megint nem leszek otthon. „Micsoda szedett-vedett, istenjószág az az itthonról elrugaszkodott, Dunántúlra szakadt, s onnan…

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.25. 17:55

Írta: Szilvási Csaba   Sokszor olyannak tűnik az előző nap is, mintha az elmúlt évszázadokról volna szó. Ki gondol a tegnapra? Hol van az már? Hát még a „tegnapelőtt”, a száz évvel ezelőtti élet! A hűséges ember azonban emlékezik. A nagy eseményekre különösen. Még…

Szerző: Napkelet Népe  2015.05.05. 16:26

 Írta: Szilvási Csaba             A múlt időknek bölcsei századokon keresztül perpetuum mobilét, örökmozgót követeltek a véges emberésztől. Az újkor bölcsessége az örök béke és nyugalom vesszőparipáján szeretne lovagolni. Én nagyon konzervatív vagyok. Ha…

Szerző: Napkelet Népe  2015.03.25. 17:36

Írta: Szilvási Csaba             Ülök a McDonald’s étteremben. Különböző hamburgerek és sajtburgerek illata felhőzik körülöttem. Pár száz méterrel odébb egy gyros, egy hotdog-sütő és egy pizzéria. A sarkon popcorn-, azaz pattogatottkukorica-készítő. Ülök a…

Szerző: Napkelet Népe  2015.02.26. 16:35

Írta: Szilvási Csaba           Nincs csodálatosabb, mint barangolni a szabadban, a merengő, tiszta, áttetsző tükrű ég alatt. Most szélcsend van, de a pihenő természet a hódunna alatt jó párszor már kénytelen volt kiállni a csupa éles tűből vert szélostor csapásait.…

Szerző: Napkelet Népe  2015.01.04. 09:24

Írta: Szilvási Csaba             Ismerem és szeretem a német őszt. Jártam néhányszor szeptemberben és októberben a Harz hegységben. Lenyűgöztek a fenséges fenyőerdők ősszel talán még egy kicsit a megszokottnál is mogorvább zordságukkal, férfias keménységükkel.…

Szerző: Napkelet Népe  2014.11.23. 15:10

Írta: Szilvási Csaba   Ez a szokásos, őszi, szatmári utunk, amelyet most egy érettségi találkozó kapcsán tettünk meg Tatabányáról, még a korábbiaknál is rövidebbre, igazán csak „dakszlikutyafuttányira” sikeredett. De azért a kis Túrt és a Tiszát meg tudtam nézni. A…

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.10. 18:19

Írta: Szilvási Csaba   Félelmetesen gyönyörű az este a „Szabó-birtokon”, a kis Túr partján, ahol Tibor barátommal, Évával, a titkárnőjével és a fiammal élvezem a csendet. A bokor meg sem zördül, a levelek még csak össze sem súrlódnak. A tiszta, magas égen sűrűn…

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.16. 15:34

Írta: Szilvási Csaba   Aki fürdött már a Tiszában decemberi, omló hóesésben, aki sétált a partján júniusban, bokáig érő fehér nyárfapehelyben, s akit az éjszakai fényben elborított a boldog szerelmi táncban kavargó millió kérész eleven zuhataga, annak a lelke…

Szerző: Napkelet Népe  2014.06.27. 16:44