Írta: Seres Ernő   Égig érő vadsóskák, labodák és disznóparaj közül mint torzó, felkiáltójelként magasodik a dombon a kútágas. Ott volt a boglyatanyai központ. A kút jó vizet adott, szomjat oltott, a kút körül zajlott a minden településre jellemző nagy betűs élet. Ott…

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.06. 14:09

Írta: Seres Ernő   Az elhagyott telken vadon és bokorban nőtt az ecet- és akácfa. A bokrok és buckák között számtalan ösvény és csapás fut. Reggel és este arra járok. Hazafelé tartva most is északnak szelem át a bozótost, gondolataimba mélyedve. Szinte megijedek, amikor egy…

Szerző: Napkelet Népe  2014.01.17. 19:00

Írta: Seres Ernő   Olvasom egy idős asszony levelét. Nem tudom, miért, de minduntalan az ifjúkoromban csodált Villon-versek refrénje jut eszembe: „Az évek szállnak, mint a percek / véred kiontott harmatával / irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!” (Faludy-fordítás, átköltés. Elnézést, ha netalán…

Szerző: Napkelet Népe  2013.12.06. 17:05

Írta: Seres Ernő − Mit adsz ma? − kérdezte a hatvanas évek közepén minden reggel a lap akkori olvasószerkesztője, Sipkay Barna. Állt az ajtóban szőkén, soványan, magasan, kissé hajlott háttal, és az ablakon betűző fény visszaverődött a szemüvegéről. − Egy riport jó…

Szerző: Napkelet Népe  2013.09.27. 19:14

Írta: Seres Ernő   A Bereg kapuja Namény. Azon túl már más a világ. Keményebb a tél. Kitartóbb is: a Tiszán inneni hó, ha kásás, ott, a Beregben biztos csikorog. Viszont melegebb, emberibb a szív. Ez utóbbit egy kutyával kapcsolatban mondom. Az a kutya lopott jószág volt, úgy…

Szerző: Napkelet Népe  2013.08.02. 19:02