Írta: Nagy Farkas Dudás Erika Tamás azt mondta, Fruzsi, hogy jól írj, ahhoz el kell adnod a lelkedet. De néha az is elég, ha megteremted magadnak a poklot és a mennyországot – egyszerre. Tamás ebben nagy volt, a pokol és a mennyország teremtésében. Akarsz-e a tanítványom lenni, kérdezte, és…

Szerző: Napkelet Népe  2016.11.09. 17:27

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   – A hétköznapokban nekem a fájdalom az ünnep – mondogatta Irma, akinek egész élete Isten és a férfiak kiszolgálásából állt, mindennek tetejébe csak fiai születtek, akik, mivel úgy látták apjuk példáján, maguknak is föltétlen engedelmességet kívántak…

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.27. 19:39

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   Angyal Feri is egy lassan homályba vesző emlék: öreg és ősz, különc ember volt, egy tenyérbe férő lapos kő éppen úgy hozzá tartozott, mint a másik emberhez a pipa, vagy a kalap. Megszoktuk, hogy mindig magával hordozza. Minek nála a hideg tárgy, a szürke semmilyen,…

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.11. 17:57

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   Egy korcsolyázó suhan el mellettem, a gyerek majdnem föllök. Minden út visz valahova, trallala, énekli, amikor elhagy, de a folytatást elnyeli a dombra kanyarodó úton közöttünk gyorsan növő távolság. Már száraz az aszfalt, de még vízcseppek a fűszálak hegyén, a…

Szerző: Napkelet Népe  2016.03.23. 17:32

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   Dédi vasárnapi táskájában csak a csontkeretes szemüvege, a kapcsos imakönyve és a szépre hímzett, horgolt szegélyű batiszt zsebkendője volt. Utóbbit néha finom mozdulattal arcához érintette, de orrtörlésre a zseb mélyéről marokba gyűrten előszedett másik…

Szerző: Napkelet Népe  2016.01.27. 18:01

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   Nyaralásról visszatért ismerősünk mesélt egy faluról, ahol senki sem lakik, a házak gazdátlanul pusztulnak a hegybe, és bár tulajdonosaik a közelben élnek új településen, a régi helyüket is őrzik, és eszükben sincs eladni idegennek. Akinek ezt továbbmeséltem,…

Szerző: Napkelet Népe  2015.12.09. 16:07