Írta: Arany  Piroska                                Sokáig tartott a tél. Még mindig nem akar tavasz lenni, pedig elmúlt március közepe. Az orvosi váróban folyik a szokásos sopánkodás, hogy milyen sokba kerül a fűtés, bezzeg gyerekkorunkban már ilyenkor nem kellett kabát, nyáriasan öltözve mentünk…

Szerző: Napkelet Népe  2017.05.04. 17:52

„Mint ékszerek a szavak…” (Krúdy Gyula) Írta: Arany Piroska   A buszváróba igyekeznék, a jegypénztárhoz, ám fogalmam sincs, hogyan jutok be az ajtóban csoportosuló kamaszoktól. Szeretném, ha önként térnének ki az útból. Eszükben sincs. Ez a közömbösség már-már bosszantó. Csak nem fogok bocsánatot…

Szerző: Napkelet Népe  2017.02.15. 20:51

Írta: Arany Piroska   Tizenöt évesen  az élet csupa ígéret. Emlékszem még. Minden sejtemben örömteli bizakodás, várakozás. Ma este van, az a szilveszter.  Amikor elhív a legjobb barátnőm, amikor előre tudom, hogy MINDENKI ott lesz.  Ott lesz Ő is. A hárombéből az a fiú. Már egy ideje nézegetjük…

Szerző: Napkelet Népe  2017.01.11. 17:21

Írta: Arany Piroska   Az a rongybaba volt az oka. Megölelte, magához szorította. A baba puha feje a nyakához szorult, Először a gyomrában érezte a jóleső, régről ismerős bizsergést. Elámult. Aztán hagyta, hogy egész mivoltában, még a hátgerincében is érezze. Szinte szégyenkezett, mégis hagyta,…

Szerző: Napkelet Népe  2016.12.14. 19:47

Írta: Arany Piroska                Reggelenként innen a hatodikról nézegetek az utcára. Építkeznek. Itt, ahol ház házat ér, már csak ott szemben a sarkon van még egy dúsan zöldellő, lombos diófa. Annak integetek: Jó reggelt, felébredtél? A szélben hajlongó ága, levele mintha visszaintene –…

Szerző: Napkelet Népe  2016.11.16. 16:33

Írta: Arany Piroska                                            Vasárnap délután Ingrid anyukája meglátta Mannit a lépcsőn üldögélni. – Szervusz kislány, hogy vagy? Manni készségesen felelt, úgy, ahogy azt a szomszédban lakó Jani bácsiéktól hallotta, ha délutánonként ott üldögélt közöttük, a kapu…

Szerző: Napkelet Népe  2016.09.21. 17:34

Írta: Arany Piroska       Elkezdődött a tanév, és egyszer csak én lettem a hetes. Az isiben mindenki lesz hetes, mert úgy igazságos, hogy ne csak azt tudjuk, hogy milyen az, ha nekünk kell szót fogadni, hanem azt is próbáljuk ki, milyen, ha mi tartunk rendet a gyerekek között. Mindig ketten…

Szerző: Napkelet Népe  2016.09.01. 06:41

Írta: Arany Piroska                                                                                                                                           Te itt vásárolsz? Én még sose jártam itt. Na, nézzük csak, ebben a szupermarketben mi mindent lehet kapni? Régen a drogériába mentünk…

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.20. 17:37

Írta: Arany Piroska                            Még alig eszmélt, még hatott az altató. Jó ez a csönd. A fehér falak, a hűvös ágy: – Álmodtam valamit. Jóskáról. Jaj, Hári Jóska! Sírtam miattad. Mindig csak miattad. Hári Jóskát látta, ahogy haragszik. Fekete szemét, villogó fogát: – Éngemet…

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.08. 17:54

 Írta: Arany Piroska                                                      (Náne emlékeiből) – Reggel már korán jöhetsz a ruhádért – mondta Jozefa, de Marcsa másnap csak dél felé érkezett. Akkorra sikerült végre eladni a portékát a piacon, így lett pénze, hogy kifizesse a varratás árát. A félig…

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.04. 18:05

Írta: Arany Piroska   Minden vasárnap, de különösen húsvétkor Manni előre örül, hogy a mamánál lehet. A mama a templom mellett lakik. Manni ott van szombat este óta. Szívesen fogadják, és nincs jobb a húsvétvasárnap reggeleknél, mikor a mamánál ébred. Ez a mai nap a mamáé. Holnap lesz a húsvéti…

Szerző: Napkelet Népe  2016.03.27. 12:09

Írta: Arany Piroska (A harmadikos Nemtom Robi monológja)   Ezt a házit nehéz nekem megírni, mert azt mondta a tanító néni, hogy írjunk valamiről, aminek váratlanul nagyon megörültünk az iskolába, mert frankó ügyesek voltunk. És ez nekem nem olyan könnyű, mert énnekem inkább búsulni volna rá…

Szerző: Napkelet Népe  2016.02.24. 18:19

Írta: Arany Piroska         Kiskari   A diploma megszerzése után minden vágyam az volt, hogy az én szülőfalumban lehessek tanító néni, ahol mindenkit ismerek. Így is lett, taníthattam az én iskolámban. Lássuk hát, milyen is az, ha a vágyaink teljesülnek! A harmadik szomszéd, Öregkari nagy…

Szerző: Napkelet Népe  2016.01.15. 08:23

Írta: Arany Piroska               A kis ház rozoga. Már mióta – nem is tudja –, évek óta elhagyatott. Így van ez, amiben nem laknak, az elvadul. Nem gyújtottak tüzet a kemencéjében időtlen-idők óta. Nem itt vacsorázik a család, nem ennek a tűzhelyénél…

Szerző: Napkelet Népe  2015.12.16. 17:05

Írta: Arany Piroska   Nem, nem, este nem szeretek vezetni. Majd ha virrad, majd reggel. Az este nem az én világom. Nem vagyok én éjjeli bagoly, én hajnali pacsirta vagyok. Imádom a korai derengést, a fákra, házakra, utakra szökkenő első napsugarat, reggelenként a szemembe köszönő…

Szerző: Napkelet Népe  2015.10.28. 16:33

Írta: Arany Piroska                                                        Földi ember kevéssel beéri,                                                                 Vágyait…

Szerző: Napkelet Népe  2015.10.15. 17:21

Írta: Arany Piroska     Akárhogy siethetnek, már úgyis elkéstek. Egy hete kezdődött az iskola. Akkor előbb az anyja nem ért rá, mert éppen a szürettel kellett sietni, aztán a zöldséget hordták be a tanyáról, később meg, amikor vitte volna, ez a Julis „nemésnemakart”…

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.03. 08:05

Írta: Arany Piroska                                                                                  A lovak lassú, egyenletes dobogással lépegettek a dűlőúton. Nem kellett ostor, maguktól igyekeztek hazafelé. A…

Szerző: Napkelet Népe  2015.07.01. 17:27