Írta: Arany Piroska     Nekem van testvérem, úgy hívják, hogy Mátyás, mert Mátyás napkor született, csak mi úgy mondjuk neki, hogy Matyi. Mérges rám, mert én úgy hívom, hogy Hüvelykmatyi, mert még kicsi, és nem Mátyás. Nem nagyon kicsi, mert már óvodás, és én csak játékból mondom. Ám csak…

Szerző: Napkelet Népe  2017.08.31. 17:32

Írta: Arany Piroska                                         Itt, mamánál, ezt a szobát nem lakjuk. Ez a tisztaszoba. Ami azért van, hogy legyen. Titkos hátország. Mint hűvös szentély. Amit ugyan nem laksz, de olyan, mint a lehetőségek ígérete: tudod, hogy bármikor beléphetsz, mondjuk, ha békére…

Szerző: Napkelet Népe  2017.07.26. 17:58

Írta: Arany Piroska       Járja a szóbeszéd, hogy ez a mostani hosszú tél, meg a húsvéti hóvihar, meg hogy a méhek is fáznak, nem röpködnek a virágra, nem lesz itt termés egy szem se… A gyümölcsfák részéről viszont semmi sopánkodás – amikor eljön az ideje, virágba borulnak, és lehet eső, lehet…

Szerző: Napkelet Népe  2017.06.28. 18:28

Írta: Arany  Piroska                                Sokáig tartott a tél. Még mindig nem akar tavasz lenni, pedig elmúlt március közepe. Az orvosi váróban folyik a szokásos sopánkodás, hogy milyen sokba kerül a fűtés, bezzeg gyerekkorunkban már ilyenkor nem kellett kabát, nyáriasan öltözve mentünk…

Szerző: Napkelet Népe  2017.05.04. 17:52

„Mint ékszerek a szavak…” (Krúdy Gyula) Írta: Arany Piroska   A buszváróba igyekeznék, a jegypénztárhoz, ám fogalmam sincs, hogyan jutok be az ajtóban csoportosuló kamaszoktól. Szeretném, ha önként térnének ki az útból. Eszükben sincs. Ez a közömbösség már-már bosszantó. Csak nem fogok bocsánatot…

Szerző: Napkelet Népe  2017.02.15. 20:51

Írta: Arany Piroska   Tizenöt évesen  az élet csupa ígéret. Emlékszem még. Minden sejtemben örömteli bizakodás, várakozás. Ma este van, az a szilveszter.  Amikor elhív a legjobb barátnőm, amikor előre tudom, hogy MINDENKI ott lesz.  Ott lesz Ő is. A hárombéből az a fiú. Már egy ideje nézegetjük…

Szerző: Napkelet Népe  2017.01.11. 17:21

Írta: Arany Piroska   Az a rongybaba volt az oka. Megölelte, magához szorította. A baba puha feje a nyakához szorult, Először a gyomrában érezte a jóleső, régről ismerős bizsergést. Elámult. Aztán hagyta, hogy egész mivoltában, még a hátgerincében is érezze. Szinte szégyenkezett, mégis hagyta,…

Szerző: Napkelet Népe  2016.12.14. 19:47

Írta: Arany Piroska                Reggelenként innen a hatodikról nézegetek az utcára. Építkeznek. Itt, ahol ház házat ér, már csak ott szemben a sarkon van még egy dúsan zöldellő, lombos diófa. Annak integetek: Jó reggelt, felébredtél? A szélben hajlongó ága, levele mintha visszaintene –…

Szerző: Napkelet Népe  2016.11.16. 16:33

Írta: Arany Piroska                                            Vasárnap délután Ingrid anyukája meglátta Mannit a lépcsőn üldögélni. – Szervusz kislány, hogy vagy? Manni készségesen felelt, úgy, ahogy azt a szomszédban lakó Jani bácsiéktól hallotta, ha délutánonként ott üldögélt közöttük, a kapu…

Szerző: Napkelet Népe  2016.09.21. 17:34

Írta: Arany Piroska       Elkezdődött a tanév, és egyszer csak én lettem a hetes. Az isiben mindenki lesz hetes, mert úgy igazságos, hogy ne csak azt tudjuk, hogy milyen az, ha nekünk kell szót fogadni, hanem azt is próbáljuk ki, milyen, ha mi tartunk rendet a gyerekek között. Mindig ketten…

Szerző: Napkelet Népe  2016.09.01. 06:41

Írta: Arany Piroska                                                                                                                                           Te itt vásárolsz? Én még sose jártam itt. Na, nézzük csak, ebben a szupermarketben mi mindent lehet kapni? Régen a drogériába mentünk…

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.20. 17:37

Írta: Arany Piroska                            Még alig eszmélt, még hatott az altató. Jó ez a csönd. A fehér falak, a hűvös ágy: – Álmodtam valamit. Jóskáról. Jaj, Hári Jóska! Sírtam miattad. Mindig csak miattad. Hári Jóskát látta, ahogy haragszik. Fekete szemét, villogó fogát: – Éngemet…

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.08. 17:54

 Írta: Arany Piroska                                                      (Náne emlékeiből) – Reggel már korán jöhetsz a ruhádért – mondta Jozefa, de Marcsa másnap csak dél felé érkezett. Akkorra sikerült végre eladni a portékát a piacon, így lett pénze, hogy kifizesse a varratás árát. A félig…

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.04. 18:05

Írta: Arany Piroska   Minden vasárnap, de különösen húsvétkor Manni előre örül, hogy a mamánál lehet. A mama a templom mellett lakik. Manni ott van szombat este óta. Szívesen fogadják, és nincs jobb a húsvétvasárnap reggeleknél, mikor a mamánál ébred. Ez a mai nap a mamáé. Holnap lesz a húsvéti…

Szerző: Napkelet Népe  2016.03.27. 12:09

Írta: Arany Piroska (A harmadikos Nemtom Robi monológja)   Ezt a házit nehéz nekem megírni, mert azt mondta a tanító néni, hogy írjunk valamiről, aminek váratlanul nagyon megörültünk az iskolába, mert frankó ügyesek voltunk. És ez nekem nem olyan könnyű, mert énnekem inkább búsulni volna rá…

Szerző: Napkelet Népe  2016.02.24. 18:19

Írta: Arany Piroska         Kiskari   A diploma megszerzése után minden vágyam az volt, hogy az én szülőfalumban lehessek tanító néni, ahol mindenkit ismerek. Így is lett, taníthattam az én iskolámban. Lássuk hát, milyen is az, ha a vágyaink teljesülnek! A harmadik szomszéd, Öregkari nagy…

Szerző: Napkelet Népe  2016.01.15. 08:23

Írta: Arany Piroska               A kis ház rozoga. Már mióta – nem is tudja –, évek óta elhagyatott. Így van ez, amiben nem laknak, az elvadul. Nem gyújtottak tüzet a kemencéjében időtlen-idők óta. Nem itt vacsorázik a család, nem ennek a tűzhelyénél…

Szerző: Napkelet Népe  2015.12.16. 17:05

Írta: Arany Piroska   Nem, nem, este nem szeretek vezetni. Majd ha virrad, majd reggel. Az este nem az én világom. Nem vagyok én éjjeli bagoly, én hajnali pacsirta vagyok. Imádom a korai derengést, a fákra, házakra, utakra szökkenő első napsugarat, reggelenként a szemembe köszönő…

Szerző: Napkelet Népe  2015.10.28. 16:33

Írta: Arany Piroska                                                        Földi ember kevéssel beéri,                                                                 Vágyait…

Szerző: Napkelet Népe  2015.10.15. 17:21

Írta: Arany Piroska     Akárhogy siethetnek, már úgyis elkéstek. Egy hete kezdődött az iskola. Akkor előbb az anyja nem ért rá, mert éppen a szürettel kellett sietni, aztán a zöldséget hordták be a tanyáról, később meg, amikor vitte volna, ez a Julis „nemésnemakart”…

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.03. 08:05

Írta: Arany Piroska                                                                                  A lovak lassú, egyenletes dobogással lépegettek a dűlőúton. Nem kellett ostor, maguktól igyekeztek hazafelé. A…

Szerző: Napkelet Népe  2015.07.01. 17:27