Írta: Antal Anikó   Azon a vasárnap délután a kislány könnyei lassan összemosódtak az esőcseppekkel, és fekete, ujjlenyomatszerű maszattá formálódtak a bazsarózsa vörös orcákon. Fekete gumicsizmájára megsárgult levelek tapadtak, mohazöld nadrágját pedig egyre jobban átitatta a hűvös esővíz, ahogy…

Szerző: Napkelet Népe  2017.05.24. 18:43

Írta: Antal Anikó   A lámpa fénye túlságosan bántja a szemem a szürke szobában. A sarokban ülök, távol az ajtótól, közel az esőmosdatta ablakhoz. Lent az utcán áramlik az élet, siető léptek, szófoszlányok, autók vörös és fehér fényei festik könnyedebbé a ránk szálló esti homályt. Tizenhárman ülünk…

Szerző: Napkelet Népe  2017.04.05. 18:58

Írta: Antal Anikó    Csendes bolond. A legtöbben csak így emlegetik. Torontóban, a nagyváros vörös téglás ódon épületei között, egy forgalmas közért sarkán,  kezében  fehér műanyagpoharat tartva, nap mint nap golyóstollakat árul. Feketét, zöldet, pirosat és lilát. Egy barna műanyagláda tetején…

Szerző: Napkelet Népe  2016.09.28. 17:39

Írta: Antal Anikó   A Hold udvara megtelt aranyló liliomokkal, és az ég is magára húzta csillaggal szőtt dunyháját, mire Danuta kiteregette a törékeny fűzfakosárban felhalmozott ruhát. Hófehér lepedők, kék párnaaljak, orgonalila ágyneműhuzatok integetnek a szélben, mint virágszirmok a magnóliafán.…

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.06. 19:53