Írta: Ésik Sándor   Az idősebb Petróczi fél lábát a terepjáró első kerekének a tengelyére helyezte, könyökét magasra emelt térdére támasztotta, és az így megtalált könnyed egyensúlyi helyzetében a szeméhez emelte a távcsövét. Mozdulatlanul meredt egy pontra, amelyet előtte már szabad szemmel is…

Szerző: Napkelet Népe  2017.08.16. 18:35

Írta: Ésik Sándor   Egy karcsúbb, egy teltebb, a következő már-már gömbölyű… Sorban, egymás mellett, mint amikor a Moulin Rouge táncos lányainak sora egyszerre az égre lendíti… Persze, azokéi mind egyformák, nem úgy, mint ezek itt. Hiszen van közöttük érett, nagyon érett, és egészen fiatal is. És…

Szerző: Napkelet Népe  2017.07.05. 18:40

Írta: Ésik Sándor  Amigo estimado! Piciny gyöngybetűkkel írta a szavakat. Kerek o, peckes t, majdnem a névjegy tetejéig értek a sorok. Amigo, azaz barát. Ahogy a latinban szólították meg régen egymást a tudós emberek: Amice optime! Ám amíg az „optime” csak valamivel több, mint ma az optimális, az…

Szerző: Napkelet Népe  2017.05.17. 19:22

Írta: Ésik Sándor    A mindig mosolygón szép asszony durcás arccal méri a felvágottat. Állok a többiekkel a délutáni csúcsforgalom sorának végén, figyelek is, meg nem is a hangokra. A zsivajban tulajdonképpen csend van. A szófoszlányok nem hatolnak el a tudatomig, még azt sem hallom, hogy a…

Szerző: Napkelet Népe  2017.03.22. 18:57

Írta: Ésik Sándor Ez a mostani Mihály-napi vásár – úgy láttam – jóval nagyobb, mint az eddigiek voltak. A Böszörményi úton lassan már túlmegy az Agráregyetemen, befordul a Bolyaira, az Akadémia útra, és még így is egymás tyúkszemét tapossák az emberek. Ki gondolná, hogy még a 21. században is…

Szerző: Napkelet Népe  2017.03.01. 17:54

Írta: Ésik Sándor A Túr vize már ott a hullámtér szélét nyaldosta, ahol a töltésre felhajtva először megpillantottam. Szokatlan látvány. Néhány napja még legalább két méterrel alacsonyabb volt, a medrében folyt, és vastag jég borította. A rücskös rideg páncél most ott ringatózott a meder közepén,…

Szerző: Napkelet Népe  2016.12.25. 13:33

Írta: Ésik Sándor   Vacsorázni pedig Grinzingben fogunk, nézett rám jelentőségteljesen Henrik, bécsi ismerősöm. Eddig csak hallomásból tudtam a császárváros nevezetes pincefalujáról, de annyi is elegendő volt ahhoz, hogy felvillanyozódjak. Mindjárt elsoroltam magamban, mit is illik tudni Bécs…

Szerző: Napkelet Népe  2016.08.10. 16:58

Írta: Ésik Sándor   Dalolj velem, mosolygott Klára néni. Már ezeket a szavakat is énekelve mondta, azon a hangon, amin folytatta: –Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki… A kicsi a válláig se ért, csillogó szemekkel kapaszkodott Klára néni tekintetébe. Az autó hátsó ülésén göndörödtek a gyermekdalok…

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.25. 19:29

Írta: Ésik Sándor   Előbb csak néhány tehén tűnt fel a folyó közepén. Fejüket magasra tartva taposták a vizet, szemmel látható volt, hogy a szarvasmarha faj nemzedékeken keresztül csak a vályúban, pontosabban az önitatóban találkozik az őselemmel. Jobbnak is látták a parthoz evickélni, kilábalni…

Szerző: Napkelet Népe  2016.04.06. 18:25

Írta: Ésik Sándor   Alattunk Alice Springs – ébresztett volna fel szendergésemből a pilóta, de nemhogy nem szenderegtem vagy aludtam volna, nagyon is éber voltam. A hosszú repülőutak akár tíz órás vagy annál is hosszabb kibírhatatlan ücsörgést jelentenek. Vetítenek egy…

Szerző: Napkelet Népe  2015.12.31. 16:45

Írta: Ésik Sándor   A két fiatalember, akikkel székesfővárosunkig szerencsém volt együtt utazni, anyanyelvemen társalgott egymással, mégsem sokat értettem szavaikból. Valamilyen híradástechnikai szakma lehet az övék, mindössze ennyit sikerült megállapítanom. Egyikük…

Szerző: Napkelet Népe  2015.11.18. 18:58

Írta: Ésik Sándor   Az aratásnak illata van! Nem a mindent beborító, törekes porral szálló szalma tüsszentésre ingerlő orrpiszkálására gondolok, bár a kevésbé figyelmes és türelmetlen embernek talán csak ez marad meg a szaglószervében. Nem mondom, lehet, hogy ez az, ami…

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.19. 17:33

Írta: Ésik Sándor   Az egzotikus receptek valahogy mindig ellenérzést váltanak ki az emberekben, de – mint ahogy azt magamon is tapasztaltam – csak addig, amíg elmesélik. Készen, feltálalva már vonzza a tekintetet az ilyen szemnek orgia látvány. Nem csoda, hogy a közelben…

Szerző: Napkelet Népe  2015.07.22. 18:57

 Írta: Ésik Sándor   Gyönyörű színes árjegyzéket találtam a minap a postaládámban. Fényes papír, a valóságosnál is szebb virágok, ínycsiklandó gyümölcsök vonzották rajta tekintetem. Egy német úr kínálta immár Magyarországon is bejegyzett faiskolájának áruit. Ez…

Szerző: Napkelet Népe  2015.05.22. 21:01

Írta: Ésik Sándor   Hallottam jó néhányszor, olvastam is róla az újságban, mégsem hittem el, hogy valamikor elkezdik. Maga a megváltoztathatatlan poshadt állandóság, amióta ismerem, és ismerem, amióta megvagyok. Több, mint egy évtizede történt. Megálltam autómmal…

Szerző: Napkelet Népe  2015.04.08. 17:52

Írta: Ésik Sándor  (Mottó: Sanyikám, én úgy ki tudom magam pihenni a magaslesen, hogy azt el se tudod képzelni… Zs.B.) A koromfekete égen fehéren izzó hold korongja vakítóbb világosságot vont a környező dombokra, mintha maga a nap sütötte volna a szelíd zempléni lankákat.…

Szerző: Napkelet Népe  2015.02.08. 13:33

Írta: Ésik Sándor   A szív, kedves doktornő, a szív... Nálam a szív jelentkezett először. Igaz, akkor még fiatalabb voltam. Idejárt hozzánk egy öreg orvos még a régi világban, az mondta: a szív, az nagyon komoly dolog, azzal nem lehet tréfálni. Annyi embert elvisz fiatalon.…

Szerző: Napkelet Népe  2015.01.11. 11:17

Írta: Ésik Sándor Az év első irodalomórája lassan a feléhez közeledett. Az egész osztály lelkesen körmölt. Ilyen gyorsan soha nem telt a papír – emlékezett vissza a nyár elején befejezett harmadik esztendőre. És a nyár sem – tűnődött tovább. Nézte a többieket: milyen…

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.26. 18:37

Írta: Ésik Sándor   Ha bábszínházban játékvonatot játszanék, faleveleket fűznék össze, és elhúznám őket a paraván mögött. Előre egy kéttenyérnyi platán, utána kisebbek… Mulatságosan hullámoztatnám a szerelvény vagonjait, abból is látszódjék – miként a…

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.19. 20:49

Írta: Ésik Sándor Hasa van a dohánylevélnek. A hőségben szoknyaként lebeg körben a széle. Nagyon nagy kánikulának kell annak lenni, amikor a gazda azt mondja: elég lenne már ebből az égi áldásból. Az akácfasor övezte zsebkendőnyi táblán, ahol a két öreget kapálni…

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.01. 16:10

Írta: Ésik Sándor    Hah, micsoda tavasz, szalad ki az ember száján, ahogy kikönyököl úgy estefelé az ablakán, és teleszívja tüdejét a korai kánikulától éppen csak megnyugodott levegővel. Az alkonyati zsongásban külön kivehető valamennyi madár szava. A kizsendült zöld…

Szerző: Napkelet Népe  2014.05.24. 18:23

Írta: Ésik Sándor   Ha Krúdyt olvasom, igen hamar eltéved szemem a sorok barázdáin. Gondolataim útra kelnek, vele sétálnak a hangulatos régi budai utcákon. Utána erednek az éjszaka lámpással suhanó, vállukon jótékonyan rejtő köntöst viselő szép asszonyoknak itthon,…

Szerző: Napkelet Népe  2014.03.08. 17:12

Írta: Ésik Sándor   Ismét megnyomtam a csengőt, és a kiskapu vasrácsai között tovább fürkésztem a bejárati ajtót. Tekintetemmel végiglépdeltem a repedezett betonjárdán, számolgattam a gazos hézagokat. A vállam mögött visszanéztem, mert neszezést hallottam. A szomszédból…

Szerző: Napkelet Népe  2014.01.31. 17:35

Írta: Ésik Sándor   Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, de még az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr... A messze szatmári tölgyes, kökényes legelők ölén, a Túr folyó partján, azon a vidéken, ahol nem is olyan rég letört Petőfi fájának…

Szerző: Napkelet Népe  2013.11.29. 19:00

Írta: Ésik Sándor   A borongós nap végén, de még előtte a napszállatnak, egyszerre hullott le az udvaron álló vén fák összes levele. Az ágak kopaszon meredeztek, alattuk pedig a néhány csepp esőtől elnehezedett száraz lomb, a friss avar hevert. Az öregasszony a kopott…

Szerző: Napkelet Népe  2013.10.05. 16:08