Írta: Szilvási Csaba Ha az égiek, vagy a szüleim, azok, akik engem létrehoztak, most megkérdeznék azzal kapcsolatban a véleményemet, hogy még egyszer végigélném-e az életemet, azt felelném, hogy nem. Semmiképpen sem – mondta a minap egyik „őszbe csavarodott” ismerősöm, aki arra panaszkodott, hogy…

Szerző: Napkelet Népe  2016.12.31. 08:15

Írta: Szilvási Csaba                                                   Ebben az évben kimaradt az életemből a hagyományos szatmári gombaszedés. Ezért aztán nem tudom, legelésztek-e az idén ősszel is a panyolai erdő avarján a foltos kalapú, sűrű, rózsaszín húsú erdei csiperkecsordák, gangoskodtak-e…

Szerző: Napkelet Népe  2016.10.12. 19:36

Írta: Szilvási Csaba Először a gyümölcsöskertbe vetettük be magunkat, és „telelakmározódtunk” különböző csemegékkel, ringlóval, berbenceivel, nemtudom- és fosószilvával, nyári almával, meg mindennel, ami akadt. Mert a szorgalmasan kertészkedő, hajdan sok-sok csemetét telepítő Anti bácsi jóvoltából,…

Szerző: Napkelet Népe  2016.08.03. 17:32

Írta: Szilvási Csaba             Laci bácsi ül az Aranyhordó kocsma lépcsőjén, és hegedül. Ahogy ő mondja: muzsikál. A Van egy szőke asszony, fehér, mint a rózsa és a Megkondult a kecskeméti öreg templom nagy harangja című dalokat. Meg a többieket. Muzsikál a mulandóságról, a szerelemről és a…

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.23. 18:48

Írta: Szilvási Csaba   Belelapozok a tavalyi naplómba. Felütöm egy április végi napon. „Megérkezett Elemér” – olvasom. Elemér? Elemér? – tűnődöm. „Elemér, Elemér, biciklizik az egér. Elemér, Elemér, elmegyek az elemboltba laposelemér’”. Ki lehet az az Elemér? Aztán felderül az arcom, és elnevetem…

Szerző: Napkelet Népe  2016.04.27. 16:47

Írta: Szilvási Csaba             Kikelet van, rügyek, szerelmek, forradalmak évadja. Olyan szabadon lobog a lélek, mint a piros-fehér-zöld zászló. A minket már oly sokszor az egekbe vivő „szent selyem” felső, piros sávja engem mindig a családi tűzhely parazsára, a gyarmati háztetők cserepeire, a…

Szerző: Napkelet Népe  2016.03.02. 16:43

Írta: Szilvási Csaba   Levelet kaptam a szülőföldről, Beregdarócról, egy gyermekkori kedves jó barátomtól, Bakos Bélától. Nem számítógépen érkezett elektronikus levél, e-mail, „normál Times New Roman” vagy „Arial Black” betűkkel, hanem hagyományosan, bélyeggel ellátott borítékban érkezett,…

Szerző: Napkelet Népe  2016.01.20. 17:52

Írta: Szilvási Csaba               Néhány éve az Adrián töltöttem pár napot a családommal. Egy Fazsana nevű kis strandon voltunk éppen, pár kilométerre az Isztriai félsziget csücskén lévő Pulától, amelynek egyik fürdőhelyén két évvel korábban kempingeztem a…

Szerző: Napkelet Népe  2015.10.01. 16:34

Írta: Szilvási Csaba             Szülővárosom határában az apró boldogságok öröme hat át. Elcsavarogtam az időt. Délre már megint nem leszek otthon. „Micsoda szedett-vedett, istenjószág az az itthonról elrugaszkodott, Dunántúlra szakadt, s onnan…

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.25. 17:55

Írta: Szilvási Csaba   Sokszor olyannak tűnik az előző nap is, mintha az elmúlt évszázadokról volna szó. Ki gondol a tegnapra? Hol van az már? Hát még a „tegnapelőtt”, a száz évvel ezelőtti élet! A hűséges ember azonban emlékezik. A nagy eseményekre különösen. Még…

Szerző: Napkelet Népe  2015.05.05. 16:26

 Írta: Szilvási Csaba             A múlt időknek bölcsei századokon keresztül perpetuum mobilét, örökmozgót követeltek a véges emberésztől. Az újkor bölcsessége az örök béke és nyugalom vesszőparipáján szeretne lovagolni. Én nagyon konzervatív vagyok. Ha…

Szerző: Napkelet Népe  2015.03.25. 17:36

Írta: Szilvási Csaba           Nincs csodálatosabb, mint barangolni a szabadban, a merengő, tiszta, áttetsző tükrű ég alatt. Most szélcsend van, de a pihenő természet a hódunna alatt jó párszor már kénytelen volt kiállni a csupa éles tűből vert szélostor csapásait.…

Szerző: Napkelet Népe  2015.01.04. 09:24

Írta: Szilvási Csaba             Ismerem és szeretem a német őszt. Jártam néhányszor szeptemberben és októberben a Harz hegységben. Lenyűgöztek a fenséges fenyőerdők ősszel talán még egy kicsit a megszokottnál is mogorvább zordságukkal, férfias keménységükkel.…

Szerző: Napkelet Népe  2014.11.23. 15:10

Írta: Szilvási Csaba   Ez a szokásos, őszi, szatmári utunk, amelyet most egy érettségi találkozó kapcsán tettünk meg Tatabányáról, még a korábbiaknál is rövidebbre, igazán csak „dakszlikutyafuttányira” sikeredett. De azért a kis Túrt és a Tiszát meg tudtam nézni. A…

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.10. 18:19

Írta: Szilvási Csaba   Félelmetesen gyönyörű az este a „Szabó-birtokon”, a kis Túr partján, ahol Tibor barátommal, Évával, a titkárnőjével és a fiammal élvezem a csendet. A bokor meg sem zördül, a levelek még csak össze sem súrlódnak. A tiszta, magas égen sűrűn…

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.16. 15:34

Írta: Szilvási Csaba   Aki fürdött már a Tiszában decemberi, omló hóesésben, aki sétált a partján júniusban, bokáig érő fehér nyárfapehelyben, s akit az éjszakai fényben elborított a boldog szerelmi táncban kavargó millió kérész eleven zuhataga, annak a lelke…

Szerző: Napkelet Népe  2014.06.27. 16:44

  Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből Az udvaron és a kertben csupa ígéret és igézet a világ. Enyhe, engedékeny, már-már veteményező az idő. Fű zsendül a kerítés tövén. Gyerünk hát kifelé a szobából, a kertből, az udvarból, ki…

Szerző: Napkelet Népe  2014.01.01. 17:59

  Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből A település nevét 1332-ben Penge, 1435-ben már Penige alakban találjuk. A XIV. sz. elején „egyházas hely” volt, s papja, Jakab pápai tizedbe 40 dénárt fizetett, ami azt mutatja, hogy a helység már…

Szerző: Napkelet Népe  2013.12.25. 18:04

Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből Mánd a Szamoshát egyik legrégibb települése. Nem sokkal a honfoglalás után keletkezhetett. Nevét az 1181. évi cégényi oklevél (villa Mand) említi először. Első birtokosa a Mándi család volt.…

Szerző: Napkelet Népe  2013.12.17. 17:15

  Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből Nemesborzova nevét 1181-ben emlí­tik először. Mint a Borzovay család ősi birtokát, 1436-ban a Kölcseyek szerezték meg. A mohácsi csata után martalócok dúlták fel, 1662-ben pedig a szatmári német…

Szerző: Napkelet Népe  2013.12.10. 18:00

  Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből Kisszekeres nevét, amelynek középkori története összeforrt a szomszédos Nagyszekeresével, először egy 1181-ben kelt oklevélben említik. A két falu hajdan királyi szolgák telephelye volt. Lakóik a…

Szerző: Napkelet Népe  2013.12.03. 18:45

  Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből   A nyíregyházi Vasvári Pál Gimná­ziumban, ahol tanultunk, Kisnaményból jött osztálytársam, Fórizs Berci, alias „Börci”, avagy „Börcsök”, szülőfaluja „himnuszá­val”, maga költötte…

Szerző: Napkelet Népe  2013.11.26. 18:08

Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből Jánkmajtis az Erdőháton, a Szat­mári-síkság középső részén, a Sza­mos mellett fekszik. A Jánk név a magyar János sze­mélynév -k képzős, becéző rövidü­lése. A XIV. század elején a…

Szerző: Napkelet Népe  2013.11.19. 18:12

  Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből A Tunyog helységnév 1313-ban fordul elő először írásos formában. A település első birtokosa a Tunyogi család volt. Matolcsot 1387-ben Castrum Matuchyna alakban említik. A vár a XVI. század­ban…

Szerző: Napkelet Népe  2013.11.12. 17:37

Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből A település első tulaj­donosa a Nábrádi (Borovszky 121. l. Náprádi) család volt. A helynév valószínűleg személy­névből (Kiss Lajosnál FNESZ 438. l., ez egy bizonyos Neporad) származik. A Zala-megyei…

Szerző: Napkelet Népe  2013.11.05. 18:33