Hargitai Beáta alkotása

11986325_1158313410852003_5194986773510603062_n.jpg

34x25 cm. akvarell, papír.

2015.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.13. 08:34

Nyugalmazott iskolaigazgató

Sajószöged

szszb_31_ki_jencsel_gabor.jpgEgész életét a pörgés, az örökös tenni akarás jellemezte. Fiatal korában elkötelezte magát a sportnak, a férfias ökölvívásnak és a kajaknak, amelyek kitartásra nevelték. Mindez végigkísérte pályáján mindenki Gabi bácsiját, aki a tanítás mellett sokat tett a közösségi élet erősítéséért is. Neki köszönhető, hogy a térségben először Sajószögeden épült ki az elektromos hálózat, ami óriási fejlődést jelentett a település életében az 1950-es évek Magyarországán.
Jencsel Gábor 1927. május 07-én született. Gyermekkorát Miskolcon töltötte, ahol az elemi iskolát is végezte. Az ökölvívó ringbe 15 évesen szállt be a MÉMTE sportolójaként, de néhány év múlva már az MVSC-ben kajakozott. Kimagasló sporteredménye nem volt, ám az egészséges mozgást biztosította magának. A borsodi nagyvárosban érte a második világháború, ahol a mindennapok történései magukkal sodorták az embereket.  Többször elmesélte, hogy a Tetemvár alatti borospincékből hogyan vitték haza kannákban a bort, ahol egyszer pórul járt. A pincékben ásott kutak voltak és az egyikbe beleesett. Csak jó fizikumának köszönhette, hogy barátja segítségével ki tudott mászni a mély vízből.

Közismert volt a kutyaszeretete, aminek kezdete ugyancsak a világháborúra vezethető vissza. Egyszer hazaállított egy németjuhász kutyával és azt mondta,  hogy mellészegődött. Édesapja  az állat  nyakörvét meglátva megijedt, mert azon az SS betűk mellett ott volt az eb tulajdonosának a neve is. Megkeresték a tisztet, hogy visszaadják a tulajdonát, ám az a beszélgetés végén úgy döntött, a fiúnak ajándékozza az állatot. Ezután még kilenc kutyát tartott az igazgató úr, amelyek többségét menhelyekről szerezte be. Mindegyik fekete szőrű volt és Bogár névre hallgatott.

Érettségi után a pedagógusi pálya vonzotta Gábor bácsit, így 1949 szeptember 6-án fejezte be a Miskolci Tanítóképzőt. 1967. szeptember 5-én az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán szerezte meg műszaki ismeretek és gyakorlat tantárgyból a szaktanári diplomáját.

Előtte 1950-től 53-ig katona volt a szolnoki repülőezrednél, majd 1954-ben házasságot kötött szeretett feleségével, Dimény Elvirával, Elikével. Ő vegyészként dolgozott és termékfejlesztéssel foglalkozott. Egy gyermekük, született, Attila, és egy lányunokájuk, Henriett.

Leszerelését követően Ómassán állt fel a katedrára, majd onnan került 1955-ben Sajószögedre. Gabi bácsi 1957-től iskolaigazgatóként dolgozott egészen a nyugdíjba vonulásáig. Kollégái szerint kitűnő pedagógusként nevelte a diákok százait és színvonalasan vezette a rábízott iskolát.  Mindig egyenes, nyílt, szókimondó, barátságos, de határozott emberként élt és ezt a szemléletet igyekezett átadni diákjainak is. Nevelési módszerei kemények, esetenként makarenkóiak voltak, de tanítványai ennek ellenére mindig a tisztelet hangján szóltak róla. Aktivitása eredményeket hozott, hiszen az ÉMÁSZ-nál dolgozó nővére révén el tudta intézni Sajószöged elsők közötti villamosítását, de az ő ötlete volt a faluban a játszótér megépítése is.

Pedagógusi pályáját sok szakmai kitüntetés és elismerés fémjelezte. Legbüszkébb volt az 1987. november 7-én átvett Munka Érdemrend ezüst fokozatára és az 1988-ban kapott Művelődési Minisztérium Pedagógus szolgálati emlékérmére. Többszörös kiváló dolgozó is volt, de átvehette Egerben az Eszterházy Károly Tanítóképző Főiskolán az arany, a gyémánt és 2014. júniusban a vas diplomáját is.

Gabi bácsi tevékenyen részt vett a falu életében, nagy szervezőkészségéről is ismert volt. Hatvan éves korában nyugdíjba vonult, mert azt tartotta, hogy meg kell adni a lehetőséget a fiatal szakemberek számára. Sajószögeden 1994-ben választották be a képviselő-testületbe, majd a következő két választási ciklusban ő töltötte be az alpolgármesteri tisztséget. Ötleteivel, tanácsaival segítette a polgármester munkáját és Sajószöged fejlődését.

Gábor bácsinak a településért végzett magas szintű munkájáért és emberi erényeinek elismeréséért a község fennállásának 675. évfordulója alkalmából, 2002. augusztus 18.-án, Sajószöged képviselőtestülete a Díszpolgári címet adományozta. Sajnos, felesége ezt már nem élhette meg, mert 2002. február 15-én örökre elszenderült. Gabi bácsi a tragédiát nem tudta kiheverni, majd diagnosztizáltak nála egy tumort, amiből szerencsére kigyógyult.

Zeneszeretete közismert volt, hiszen nagyon szépen hegedült.  Nagy hobbija volt a postagalambok tartása, családja kedvenc étele ezért nem meglepő módon a galambpörkölt volt galuskával. Szép emlékek fűzték Mád Juharos dűlőjéhez, ahol nagy területen művelt szőlőt. Barátaival alkalomadtán elborozgatott a saját borából.

Az utóbbi években kezdett állapota gyengülni, amely aztán felgyorsult, de igyekezett végig ellátni magát. 2015.július 15.-én került kórházba, ahonnan július 30-án közölték a családdal a halálhírét.  

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.12. 08:14

Ügyvezető, passzív ágazat vezető

Felsőzsolca

szszb_31_ki_barczine_rublinszki_valeria_800.jpgGyermekkorától a számok bűvöletében él, a pénzügyi szakmával is korán megismerkedett, hiszen szülei mindvégig a bankszektorban dolgoztak. Az évek során végigjárta a létrafokokat, így az alapoktól ismeri szakterületét. Magas szintű tudására és teherbírására nem csak Borsodban figyeltek fel, 2015. július 1-től kinevezték a Takarékbank regionális értékesítési vezetőjének.

Miskolcon született 1975. április 2.-án, Diósgyőrben lakott, ahol a nagyszülőknél három generáció élt együtt, majd ötéves korában az avasi lakótelepre költözött a család. Jó tanuló volt, de gimnázium helyett mégis a Fáy András Szakközépiskola számvitel-statisztika szakát választotta. Vonzotta a számítások hátterének elemzése, ezért érettségi után a Miskolci Egyetem Közgazdaságtudományi Karának pénzügyi-számviteli szakirányú évfolyamán tanult tovább. Az 1998-ban megszerzett diploma után első munkahelye a Magyar Nemzeti Bank Miskolc Megyei Területi Igazgatósága volt. A hitelintézetek ellenőrzését végezte B.-A.-Z., Heves és Nógrád megyében. Az ott töltött négy évet kiváló tanulóidőként értékeli, ahol pályakezdőként a banki szakma alapjait a gyakorlatban tudta elsajátítani.  Közben 1999-ban férjhez ment, két év múlva pedig megszületett Enikő Anna, aki jelenleg a Földes Ferenc Gimnázium hatosztályos képzésének speciális matematika tagozatán tanul.

Felsőzsolcára 2004. novemberében került, a megpályáztatott belső ellenőrzési vezető pozíciót nyerte el. Nem volt ismeretlen számára a vidék bankja, hiszen előző munkahelyéről végzett ott is ellenőrzéseket és már akkor megtetszett számára a nyugodt, barátságos munkahelyi légkör. A Felsőzsolca Takarék tíz fiókját és a központot ellenőrizte egészen 2007-ig, amikor elvállalta a passzív üzletág vezetését, mely magába foglalta a bankszámla-vezetési, devizaforgalmi, betéti, és a bankkártya üzletág irányítását.

Az újabb területek új ismereteket igényeltek, ezért folyamatosan képezte magát. Szakirodalmat olvasott és jól jött számára, hogy kreativitásának kiteljesedésére szabad kezet kapott vezetőitől. Így nyílott lehetősége az általa irányított területre vonatkozó szabályzatok, eljárás rendek kidolgozására, a belső munkafolyamatok átalakítására, a szabályozói követelmény és a valós munkafolyamatok összehangolására.

2008-tól vezető szerepet vállalt a takarékszövetkezetek belső tőkemegfelelési folyamatának kialakításában, mely a Takarékbankkal történő szoros együttműködésben valósult meg, és amely a teljes uniós tőkemegfelelési szabályozás – takarékszövetkezetekre vonatkozó – kidolgozását jelentette. Újabb előrelépésként 2009. év elején a korábbi vezetői pozíciója mellé ügyvezetői kinevezést kapott.

Nem csak a pontosság és pénzügyi fegyelem jellemzi a tevékenységét, hanem a naprakészség is. Utóbbit viszont csak úgy lehet teljesíteni, ha folyamatosan követi a változásokat, hiszen az elmúlt néhány évben az új pénzügyi törvények közül kevés élte meg a félévet változtatás nélkül. Csakhogy Valéria nem titkolja, szereti a munkáját és gyakran előfordul, hogy napi 10-12 órát is eltölt a szükséges feladatok végzésével. A szabályozási folyamat, a fiókhálózat irányítása, a bankkártya, bankszámla termékek árazásának előkészítése, a konkurencia figyelése és a tranzakciós, üzleti számok nyomon követése, vagy a pénzmosás elleni tevékenység koordinálása sok időt vesz igénybe.

Amikor Alakszainé dr. Oláh Annamária elnök-ügyvezető felhívta a figyelmünket ügyvezetőjének tevékenységére, gondoltuk, annak fajsúlyos alapja van. Feltevésünk nem volt alaptalan, hiszen ügyvezető asszony élvezettel beszél munkájáról, minden rezdülése a magas szintű felkészültségről árulkodik. Szerénysége mellett azért jó önismerettel is rendelkezik, hiszen elmondja, hogy lojális, maximalista, precíz, pontos munkaerőnek tartja magát, aki rendelkezik megfelelő jogérzékkel is. Jó a tanulási és szabályzatalkotó készsége, aminek komoly hasznát veszi Felsőzsolcán a vidék bankja. 2013. júliusától a takarékszövetkezeti szektor jelentős változáson, átalakításon megy keresztül. Állami irányítással megtörtént a teljes integráció átvilágítása, újra szabályozása, egységes garanciaközösségbe való tömörülése. Az intézkedés mögött első számú szempont a szektor prudenciális biztonsága, a betétek védelme és a piaci részesedés növelése az ország 1500 pontján jelen lévő fiókhálózat révén. Ennek megvalósítása érdekében a Takarékbank felkérte, hogy 2015.07.01-től vállalja el regionális értékesítési irányítási feladatokat.

Természetesen a feszített napi munka kikapcsolódást is igényel, erre jó a gyakori futás és kerékpározás, vagy a színházlátogatás. Húsz éve a Miskolci Nemzeti Színház bérletesei, de egy jó előadásért Debrecenbe vagy Budapestre is elutazik a család.

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.11. 08:12

Elnök-ügyvezető

Szendrő

szszb_31_ki_petro_janosne.jpgA pénzügyi biztonság és stabilitás megléte mellett reményteli várakozás jellemzi mostanában a Szendrő és Vidéke Takarékszövetkezetet. Túl a gazdasági válság éveinek nehéz időszakán 2014 decemberében felvételt nyertek a Takarékszövetkezetek Garanciaközösségébe, ám Petró Jánosné elnök-ügyvezető azt mondja: a megújult integrációban az igazi megerősödésüket, jövőjüket a szervezés alatt álló új pénzintézet fogja jelenteni, amely jelentős tőkeerő, üzleti aktivitás és hatékonyság növekedéssel jár együtt.

Elnök asszony elárulja, voltak nehezebb időszakok az 1957. március 3-án alakult Takarékszövetkezetnél, de pénzügyi stabilitásuk soha nem került veszélybe. Működési területük Szendrőre és Rudabányára, valamint 35 községre terjed ki. Öt kirendeltséget és két betétgyűjtő pénztárt üzemeltetnek, 35 fős létszámmal. A gazdasági és jogi környezet változásai, hátrányos helyzetű működési területük kihatással voltak üzletmenetükre is, főként a hitelállományra, ami mára 700 millió forintot tesz ki, szemben a 2,7 milliárdos betétállománnyal. Céljuk a hitelezési aktivitás növelése az ország talán legszegényebb térségében.

Petró Jánosné Bári Ildikó Miskolcon született 1964. március 31-én, az általános iskolát Szendrőben végezte. Miskolcon a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában 1982-ben érettségizett, majd Salgótarjánban a Pénzügyi Számviteli Főiskolán 1985-ben szerzett diplomát. Ezután Miskolcon a BEFAG-nál pénzügyi és számviteli területen szerzett gyakorlati tapasztalatot. 1986-ban férjhez ment Petró János földrajz-testnevelés szakos általános iskolai tanárhoz. Hamarosan jöttek a gyermekek, Zsófia 1987-ben született, jelenleg Budapesten köztisztviselőként dolgozik. A nyíregyházi főiskolán nemzetközi tanulmányok szakon végzett, majd második diplomát szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem igazgatási szakán. Jelenleg jogot tanul.

Ildikó 1989-ben született, ő Budapesten a Kodolányi János Főiskolán végzett közgazdászként turizmus-vendéglátás szakon, majd a Miskolci Egyetemen mesterfokú oklevelet szerzett nemzetközi gazdaság-gazdálkodás szakon. Jelenleg Szendrőben egy mezőgazdasági termeltető és feldolgozó vállalkozásnál kamatoztatja tudását.

Petróné Ildikó a szülés után – 7 évig – a gyermeknevelést választotta. 1994. május 1-én a takarékszövetkezetnél belső ellenőrként állt munkába, majd 1998. februárban belső ellenőrzési osztályvezetővé lett. Közben szakellenőri és mérlegképes könyvelői képesítést szerzett. A takarékszövetkezet Igazgatósága 2003. január 1-től kinevezte a szövetkezet ügyvezetőjévé. A következő két évben szakmai hozzáértése mellett bizonyítékát adta vezetői rátermettségének, emberi hozzáállásának is. 2005. június 1–től elnök-ügyvezetővé választotta a Küldöttgyűlés, mely bizalom 2010-ben és 2015-ben  megerősítést nyert. Tízéves vezetése alatt töretlenül fejlődött és gyarapodott a szövetkezet, a 2014. évi üzleti jelentésben már 430 millió forint saját tőke szerepel.

Hangsúlyt helyezett az informatikai fejlesztésekre, a modern banki szolgáltatások bevezetésére, hogy a vidék bankjaként is teljes körűen ki tudják szolgálni ügyfeleiket. 2007-ben Országos Takarékszövetkezeti Érdemérem kitüntetéssel, majd 2010-ben Megyei Díj kitüntetéssel ismerték el munkáját.  

Lehetőséget látott a hálózat bővítésére is, ezért 2008-ban  Szalonna községben új kirendeltséget nyitottak, ennek hozadéka több új önkormányzati és vállalkozói számlavezetés elnyerése volt.

2013-ban felújításra és bővítésre is került az 1989-ben épült szendrői központi székház.

2007-ben ünnepelték fennállásuk ötvenéves évfordulóját, melyen az egykori 154 alapító tag közül 6 főt személyesen is köszöntöttek. A bő fél évszázad alatt mindössze három elnöke volt a takarékszövetkezetnek, elődje mai napig segít a munkában.  Gazdálkodásuk során soha nem szorultak konszolidációra.

Az elmúlt 4-5 évben a jogszabályi környezet változásai visszafogták a hitelezési aktivitást, mely a jövedelmezőséget szűkíti, ezért a Takarékbank közvetítőjeként elindították új befektetési termékek, állampapírok értékesítését is.

Ildikó úgy értékel: aktív hitelezéssel, növekvő önkormányzati és vállalati számlavezetéssel biztosítható a jövedelmező gazdálkodás, a versenyképesség fokozása.

A pénzintézet vezetése teljes embert igényel, ami ugyanakkor megköveteli a kikapcsolódást is. Ildikó számára ezt elsősorban a család, a családdal együtt töltött tartalmas szabadidő, közös kirándulások, utazások jelentik. Egyik emlékezetes útjuk 2014-ben Rómába vezetett, amikor a lányok már magukkal vitték párjukat is és így hatan nézték végig a pápa szentté avatási ünnepséget.

Petró tanár úr hivatásából adódóan az egész családot „megfertőzte” a sport, a sportolás szeretetével, művelésével, így Ildikó is rendszeresen fut, tornázik szabadidejében.

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.10. 08:06

A Harsányi Gazdatárlatért Alapítvány elnöke, fesztivál szervező

Harsány

szszb_31_ki_szlivasi_maria_800.jpgLokális rendezvénynek indult 2013-ban a Harsányi Szürkemarha Fesztivál, ami erre az évre globálissá terebélyesedett.  Az eredeti ötletgazda egy mezőgazdasági vállalkozó volt, akinek lánya vállalta el a szervezői feladatokat, és akinek a  kezdetektől akadtak segítői. A jó kommunikációs és szervezési készséggel megáldott Marika eredményeire felfigyelt Szabó Gergely polgármester és felkértre Harsány Község Önkormányzatánál a kabinetvezetői tisztség betöltésére.

Határozott fellépésű, igazi menedzser típusú hölgy. Családja több generáció óta él a Dél-borsodi térségnek ebben a közkedvelt falujában, ahol az elmúlt negyedszázadban meghatározó szereplővé váltak. Az 1985-ben született Marika édesapja egykor a Diósgyőri Acélműveknél dolgozott, édesanyja pedig cukrász volt. Kezdetben két hektár szántóföldön gazdálkodtak és háztáji jelleggel neveltek sertéseket és szárnyasokat, amelyeknek megtermelték a takarmányt. Mivel a vaskohászat érezhetően hanyatlott, Szilvási András úgy döntött, mezőgazdasági vállalkozó lesz, amihez földterületeket vett.  Új befektetésként 2009-ben 14 darab szürkemarhát vásárolt, az állomány pedig szépen szaporodott. A növekvő gazdaság több dolgozót igényelt, ezért a család tagjai – a szülők és két gyermekük – mezőgazdasági vállalkozókká váltak. Jelenleg 375 hektáron gazdálkodnak, állattenyészetüket pedig száz darabos szürkemarha állományra fejlesztették.

Marika érettségizett a miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskola informatika szakán, majd diplomát szerzett a Miskolci Egyetem környezetmérnök karán. Mivel otthon biztos munkahelye volt, a családi gazdaságban maradt. Úgy fogalmaz, főként a szervezésben és az értékesítésben veszi ki a részét. Kalászos és olajos növényeket termesztenek.

A néhány évtizede még a kihalás szélére került őshonos szürkemarha tartása divatba jött mostanában, ám a vágóhidak nem fizetik meg a húsmarháéhoz képest dupla tenyészidő költségeinek az árát.  Ezért Szilvásiék úgy döntöttek, feldolgozott állapotban próbálnak piacot találni a még mindig kuriózumnak számító szürkemarha termékekre. Kistermelőként szürkemarha szalámi gyártásába kezdtek és tervük bevált, hiszen jókora törzsvásárló közönségük van.

Következő lépésben az őshonos magyar állatfajta népszerűségét tűzték ki célként. Megalapították a Harsányi Gazdatárlatért Alapítványt, amelynek alapítója Szilvási András, az elnöki tisztet Marika tölti be. Az alapítvány elsődleges célja a mezőgazdasági kulturális örökség megőrzése, ápolása, valamint a mezőgazdasággal összefüggő programok szervezése, lebonyolítása.

A közeljövőben megnyitják a Harsányi Gazdatárlat berkein belül a mezőgazdasági gépgyűjteményt a nagyközönség számára..  

Minden év augusztus második szombatján a Harsányi Gazadatárlatért Alapítvány és Harsány Község Önkormányzata, valamint a Szirma Term Kft. megrendezi a Harsányi Szürkemarha Fesztivált. A nagyszabású rendezvény az ország egyik új, de mégis kivételes népszerűségnek örvendő gasztronómiai és kulturális seregszemléje. Olyan országos hírű fesztivál, mely a magyar hagyományokat, értékeket, a gazdálkodást és a családot népszerűsíti

A fesztivál főbb programjai:

  • szürkemarhából készült ételek főzőversenye több mint 170 csapat részvételével
  • nyárson sült ökör, különleges harsányi ételek
  • csikós-és lovasbemutatók, veterán járművek
  • cséplés és gabonatisztás triőrrel
  • változatos népzenei és könnyűzenei programok, koncerttel
  • színvonalas gyermekműsorok, népi játszóudvar, fakosaras körhinta, óriási szalmabála vár.

Az első rendezvényre mintegy ötezren voltak kíváncsiak, tavaly már elérte a tízezret a látogatók száma, idén pedig újabb csúcs született. A szürkemarha fesztivál élőrendezvénye a hagyományos kézi kaszálás, melynek során a búzát kézi kaszával aratják le, az asszonyok markot szednek, majd keresztekbe rakják a terményt.  

A learatott búzát a fesztivál napján Hoffer traktor által hajtott cséplőgéppel kicsépelik. A múltbéli esemény bemutatója idén is sikeres volt.  

A rendezvény nem lenne teljes ételkészítés nélkül, Szilvásiék idén háromezer adag ételt adtak el.  Ezúton is köszöni Marika a családjának, a község lakóinak és a 15 fős baráti körének a rendezés lebonyolítását, valamint a szponzoroknak a támogatást.  

A szervezést ő vállalta, a fellépőket is ő invitálja Harsányba. 2014-ben a Republic, idén a Bikini adott felejthetetlen koncertet, de a többi fellépő is színvonalas műsort biztosított.  

A családfő régóta gyűjti a településen fellelhető használati tárgyakat és régi gépeket, amiből már annyi van, hogy megérett a kiállításra. Még ebben az évben elkészül a gazdatárlat épülete, ahol ezt a gyűjteményt mutatják majd be.

Marika közeli tervei között szerepel a múzeum berendezése és megnyitása,  valamint  a hagyományok őrzésének, ápolásának a folytatása.

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.09. 08:11

Történész

Miskolc

szszb_31_ki_dr_remias_tibor_800.jpgDerenk a szívünkben él – írták a karszalagokra, amiket szétosztottak az idei derenki búcsú résztvevőinek. Az 1994 óta évente megtartott rendezvényre az egykori faluból elszármazott lengyel gorál nyelvközösség tagjai gyűlnek össze, hogy emlékezzenek az őseikre és hagyományaikra. Ennek a közösségnek egyik legaktívabb tagja Rémiás Tibor, aki kutatásokat végez arról a településről, amelyet Horthy Miklós 1943-ban vadászterületté nyilvánított és az ott élőknek el kellett hagyniuk otthonaikat.

Amikor elkezdtem az általános iskolát, alig tudtam magyarul, mert addig nagymamám nevelt, és ő csak derenki lengyelül beszélt. Szüleim egész nap dolgoztak, keveset tudtak foglalkozni velem. Emődi tanítóm, Dunai Géza elsős koromtól egyengette az utamat és megtanította számomra a magyar nyelvet – vallja gyermekkoráról az 1962. április 29-én született történész.

A miskolci Kilián György Gimnázium orosz tagozatának elvégzése és egy év katonaság után, a nyíregyházi tanárképzőn orosz-történelem szakon elkezdte a főiskolát, de Debrecenben a KLTE-n 1987-ben történelem-orosz nyelv és irodalom-filozófia szakon kapott egyetemi diplomát. Utóbbi tanintézményben 1994-ben dr. univ. címet ért el, újabb két év múlva pedig a PhD tudományos fokozatot szerezte meg.

Lengyel anyanyelve mellett oroszból felsőfokú, angolból pedig alapfokú képesítést szerzett.

Tevékenysége szerteágazó, annak ellenére, hogy mindössze három munkahelyen dolgozott. 1986-ban Miskolcon a Herman Ottó Múzeumában kapott állást, majd ott töltötte az elkövetkező 26 évet, 1991-től már a történeti osztály vezetőjeként. Volt megyei múzeumigazgató-helyettes is, 1998-tól pedig immár 18 éven át a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltárának külső szakmuzeológusa, 2015-ben megbízott igazgatója. Oktatott a Miskolci Egyetemen a muzeológia-szakirányon,  Magyarország etnikai képe a 18. században címen diplomás levelező képzést tartott.

2012-ben két megye múzeumigazgatói állására pályázott, így lett 2012-ben a Heves Megye Múzeumi Szervezet megyei múzeumigazgatója, majd a Dobó István Vármúzeum történész-főmuzeológusa. Mindehhez megszerezte a múzeumvezetői ismereteket. Egerben nagy lendülettel és sok új ötlettel látott munkához. Elképzelései nem mindig egyeztek a MIK vezetőinek akaratával. Így közös megegyezéssel egy év után felbontották a korábban megkötött ötéves szerződést.

Ekkortól magánvállalkozóként dolgozik. A miskolci székhelyű Dominium Könyvkiadónál vállalt szerkesztői feladatokat, de továbbra sem szakadt meg sem történészi, sem muzeológiai pályája. Elkészítette a felvidéki Szádudvarnok és Méhész, majd Sajóbábony, Berente és Alacska települések helytörténeti monográfiáját, ahogy korábban több borsodi, abaúji, zempléni, gömöri és tornai településmonográfiák kutatásának részese volt. Tájházat rendezett be azóta Sajóbábonyban és Rudabányán, I. világháborús kiállításokat rendez és előadásokat tart országszerte.

Ősei fészkének, Derenknek környékén házat szeretett volna venni, végül a határ túloldalán fekvő Jabloncát választotta. Amikor teheti, ott a család tulajdonában lévő 40 fős turistaházában pihen, a környéken túrázik, vagy éppen gombázik. Semmit nem bíz a véletlenre, így szerezte meg a gombaszakellenőri képesítést is. A  házvásárlás óta, 10 év alatt már öt felvidéki magyar község – köztük Jablonca és Tornagörgő – monográfiáját dolgozta fel és adta ki.

Kutatási területéhez tartozik az északkelet-magyarországi régió 18. századi gazdaság- és társadalomtörténete, az uradalomtörténet és a nemzetiségek kutatása. Nagy munkát fektetett a derenki lengyelség (gorál közösség) történetének feltárására, újabban pedig az első világháború Galíciában lezajlott magyar vonatkozású eseményeit kutatja. Járják a legismertebb csaták helyszíneit, és a magyar vonatkozású temetőket.

Dr. Rémiás Tibornak két házasságból négy gyermeke született. Szabolcs 28 éves, Budapesten él családjával, és 2015. májusban megszületett az első unoka, Lili. Judit (26) PhD hallgató a debreceni egyetem biológia szakán, Nikolett (23) pedig idén végezte ugyanott az ökológus szakot. Dániel 12 évesen hatodik osztályba jár. A történész apa hangsúlyozza: életében nagyon fontos a család és igyekszik a szabad idejét velük tölteni. Itt azonban vannak korlátok, mert az eddig megjelent 21 önálló kötet megírása, valamint a közel 120 cikk és tanulmány, vagy a 61 szakmai kiállítás rendezése sok együtt tölthető szabad időt vont meg a családtól. Emellett tagja kilenc szakmai társaságnak vagy egyesületnek. Jelenlegi funkciói közül kiemeli az Országos Honismereti Szövetség alelnöki tisztét.

Ezekben a napokban Rudabányán alakítja ki a tájházat, amihez helyi családoktól személyesen gyűjt anyagot. A kiállítás a helybeliek kétlaki életét mutatja be, akik főállásban a bányában dolgoztak, utána pedig a háztáji gazdaságban „túlóráztak”.

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.08. 10:28

Nyugalmazott polgármester

Bükkszenterzsébet

szszb_31_ki_ferencz_laszlo_800.jpgÉvtizedeken át dolgozott a Tarnalelesz Községi Tanácson, majd annak utódszervezeténél, az önkormányzatnál. Utóbbi munkahelye már a saját falujában volt, mivel Bükkszenterzsébet 1990-től önálló helyhatósággal rendelkezik. Ismerősei 2002-ben beszélték rá, hogy induljon el a polgármester választáson, amit aztán megnyert. Nevéhez nagyobb beruházások kötődnek, vezetése alatt a község minden egyes útját leaszfaltozták.

A 23- as számú főút szeli át a Lelesz patak mellett fekvő mintegy ezer fős Heves megyei települést. Nevét a fennmaradt dokumentumok szerint II. András király lányáról, Szent Erzsébetről kapta, ami egyben azt is elárulja, hogy ősrégi településről van szó. 1903-ban az elnevezés megváltozott, innentől lett hivatalosan Bükkszenterzsébet. Külterületük a Bükki Nemzeti Parkhoz, azon belül is a Tarna-vidéki Tájvédelmi Körzethez tartozik. A Nagy-kő, Kis-kő és Ordas-kő jelent arrafelé látványosságot, amelyek védett glaukonitos homokkőképződmények. A Nagy-kő körüli ősborókás szintén a védett természeti értékek közé tartozik.

A Mátra és a Bükk találkozásánál nincsenek igazán jó termőföldek, ezért a férfiak évtizedeken át az ózdi vasgyárban, a borsodnádasdi lemezgyárban. vagy a liszkói lőszergyárban találtak munkát. Az üzemek bezárásával jöttek a foglalkoztatási gondok, ami elől sok fiatal elhagyta a térséget. A folyamat végére a lakosság létszáma visszaesett a száz évvel ezelőtti szintre.

Ferencz Lászlót személyesen nem érintették ezek a negatív folyamatok, hiszen soha nem lebegett a feje fölött a munkanélküliség réme. Az 1952. szeptember 25-én született, ma már nyugdíjas polgármester szülei kétkezi munkások voltak, édesapja az Ózdi Kohászati Üzemekben, édesanyja a helyi téeszben dolgozott. Nővérével, Juliannával szép gyermekkoruk volt a csendes kis községben. A helyi általános iskola befejezése után Egerben szerzett érettségit a Dobó István Gimnáziumban, majd munkahely után nézett. Apját követte az ózdi vasgyárba, ahol az acélműi kemencesoron alkalmazták, ami köztudottan meleg üzemnek számít. Az acélgyártás időszaka négy évig tartott, 1974-ben a tarnaleleszi tanácsra került gazdálkodási előadónak. Ezt a beosztását polgármesterré választásáig meg is tartotta.

Elődje, Zay László jó állapotban adta át a hivatalt, de nem titkolja, mindig a pénztelenség volt a legnagyobb problémájuk. Igaz, folyamatában komoly infrastrukturális beruházásokat hajtottak végre, így kiépült 2002-re az ivóvíz és telefonhálózat, de a hivatal átvételéig a gázberuházás is elkezdődött. A szennyvízcsatorna rendszer kiépítése már az ő nevéhez fűződik, ezzel vált igazi összkomfortos településsé Bükkszenterzsébet.

A kényelmi beruházások azonban úgy véli, nem hoztak eredményt, mert a fiatalok sem tíz éve, sem most nem találják meg helyben a számításukat, ezért vándorolnak. A faluból egykor két férfi Svédországig ment munkalehetőség után, őket több munkaképes ember követte és követi a mai napig. Mások elköltöznek, a megüresedett házak pedig értéktelenek arrafelé. A jelenséggel együtt jár a lakossági arányok megváltozása, ami tovább ront a helyzeten.

Mindezek ismeretében nem lepődött meg, amikor fia, Laci tíz éve úgy döntött, Ózdra költözik, mert ott több a lehetőség. Aztán a sors úgy hozta, hogy édesanyjával közösen üzemeltetnek Tarnaleleszen egy élelmiszerboltot, így naponta ingázik otthona és munkahelye között. Van egy hároméves kislánya és egy kilenc hónapos kisfia, így a nagyapa sok időt tölt Ózdon az unokáival.

Sajnálja, hogy csak egy választási ciklust tudott végigcsinálni, mert közbejött egy betegség, aminek még mindig tart a rehabilitációja. Emiatt egy időre tolószékbe kényszerült, ami – megfogalmazása szerint – egy mozgékony ember számára szörnyű dolog. Addig ugyanis nem szenvedett mozgáshiányban, hiszen több mint húsz éven keresztül igazolt játékosa volt a tarnaleleszi futballcsapatnak. Feljutottak az NB III.-ba, amire korábban nem volt példa.  1979-től viselte a csapatkapitányi karszalagot és negyven éves korában hagyta abba az aktív játékot. Utána barátaival Egerben vett részt kispályás bajnokságokon, vagyis nem volt gond az edzettségével, ezért is érte váratlanul a betegség.

Másik kedvelt időtöltése a vadászat volt, 1975-ben lépett be a Felső-Tarnavidéki Vadásztársaságba, aminek az újjászervezésében 1996-ban komoly szerepet vállalt. Nagy megkönnyebbülést érzett, amikor olyan állapotba került, hogy fia kivitte a vadászterületre és fel tudott mászni a magaslesre.

Sajnálja, hogy polgármestersége alatt nem tudott szerteágazó külföldi kapcsolatokat kiépíteni, de így is büszke arra, hogy Székelyszenterzsébettel aláírták a testvér-települési szerződést. Ez több volt, mint egy papír, hiszen a  települések rendezvényeire rendszeresen meghívták egymást és mindkét fél eleget is tett a meghívásoknak.

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.07. 11:21

 É. Kiss Sándor nyelvművelőről beszél Sebestyén Árpád professzor

e_kiss_sandor.jpgAz 1960-as években a Hajdú-bihari Napló nyelvművelő rovatot létesített, amely minden vasárnap (később szombaton) jelentkezett. A rovatot Sebestyén Árpád nyelvészprofesszor gondozta. Gyakran jelent meg cikke É. Kiss Sándornak, a Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettesének, aki nemcsak nyelvhelyességi kérdéseket tűzött tollhegyre, de szívesen foglakozott olyan szavak etimológiájával, melyeknek jelentése elavult. Terítékre került például a Sestakert, a Csicsogó, az Ispotály utca s maga Debrecen neve, azt csak nagyon kevesen tudták, hogy honnan erednek ezek az elnevezések. Éppen ezért az ilyesfajta cikkeknek viszonylag széles olvasótábora volt.

É. Kiss Sándor nyelvművelő munkásságáról és egyéniségéről Sebestyén Árpád professzort faggattuk.

Vissza tud emlékezni, milyen körülmények között ismerkedett meg É. Kiss Sándorral?

A nevével hamarabb megismerkedtem, mint vele személyesen. Mert É. Kiss Sándor a Csűry-féle iskolának, a huszadik század legnagyobb magyar nyelv- járáskutató iskolájának volt tagja, személyesen Csűry professzor tanítványa. Csűry Bálintról tudjuk, hogy nevéhez fűződik a Szamosháti szótár (1935–1936), a szatmári népnyelv legcsodálatosabb feldolgozása. É. Kiss Sándor már a szakdolgozatát is nála írta. Ez az iskola jeles kutatókat nevelt, idetartozott Szabó István, a református gimnázium tanára, Kovács István, a későbbi egyetemi oktató, Bakó Elemér, aki aztán kiment Amerikába, Imre Samu, az Őrség neves kutatója, Balassa Iván, aki nemrég halt meg, a néprajztudomány kiválósága. A Csűry-iskolából én már diákként megismertem É. Kiss Sándor nevét, sőt kezdő oktatóként kivettem a könyvtárból és megnéztem az ő szakdolgozatát, amely a hadházi földművelés műszókincsével, munkamenetének a leírásával foglalkozik.

Ő hajdúhadházi származású volt?

Igen, ott született nem éppen szegény családban, ősei mindkét ágon földművelő emberek. Édesapjának tizenkét hold földje volt és négy gyereke, tehát a család azért nem dúskálhatott a javakban. Elemi iskoláit Hadházon végezte, majd a Debreceni Református Gimnáziumban tanult, 1933-ban érettségizett. Tanárai közül életre szóló hatással volt rá Zsigmond Ferenc, aki középiskolai tanár létére a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Mellesleg a Tisza István Tudományegyetem magántanára. Az ő magyar és latin órái nyomán választott É. Kiss Sándor élethivatást. 1975-ben aktív pályafutásától búcsúzva többek között a következő szavakat mondta hallgatói előtt: „Ami vagyok, amivé lettem, abban meghatározó szerepe van annak a nyolc esztendőnek, amelyet a négyszáz éves ősi kollégium falai között töltöttem, ahol Csokonai, Kölcsey, Arany János, Móricz Zsigmond, Ady Endre – hogy csak a legnagyobbakat említsem – diákoskodtak. Nagyszerű tanáraim nagy igényű oktató-nevelő munkája, személyes példája révén nemcsak gazdag és sokféle ismeretre tettem szert, ami ennél is fontosabb, értékesebb, a demokrácia szellemét és gyakorlatát, az ember iránt tanúsított tiszteletet és gondoskodást, az értük érzett felelősséget, a nemes, nagy eszmékért való lelkesedni tudást sikerült tanítványaik elé mértékül állítani.”

Az egyetemen magyar–latin szakra iratkozott be?

Igen. Megnéztem még a latin szakdolgozatát is. Érdekes, hogy az is a császárkori Róma földműveléséről, agrikultúrájáról szól. Ezt a feladatát is oly kitűnően oldotta meg, hogy tökéletes népnyelvi munkamenet-feldolgozásnak számít, noha „csak” diákmunka, szakdolgozat. Csűry Bálint azt adta feladatul a falusi származású hallgatóknak, hogy a falusi életről, a Wörter und Sachen jegyében a folklór és a nyelv együttes kutatását végezzék. Balassa Iván például a debreceni cívis földművelésről írt doktori disszertációt. Ő is, akárcsak É. Kiss Sándor, szótárt is mellékelt a dolgozatához. Ne felejtsük, mindez az 1930-as években történt! Csűry Bálint 1932-től 1941-ig volt az egyetem professzora, fiatalon meghalt. Ez az időszak a magyar társadalmi fejlődésben a nép felé fordulás, a népi irodalom korszaka volt, és egyben a népnyelvnek és a népi kultúrának, a folklórnak, a tárgyi néprajznak a felvirágzását hozta magával.

Egyetemi életéről tud valami közelebbit? A napokban egy olvasmányom során azt találtam, hogy részt vett, bár nem vezetőként, az egyetemi mozgalmakban, méghozzá a baloldalon. A Márciusi Front körüli csatározásokra, a Debreceni Diétára gondolok.

Erről nagyon keveset lehet így utólag tudni. Az biztos, hogy a szintén nyelvész Bakó Elemérnek, aki a jobboldalon, németbarát vágányon haladt, felrótták egyetemi ifjúsági múltját, a Bajtársi Szövetségben viselt dolgait. É. Kiss Sándorról tudjuk, hogy középparaszti vagy inkább kisparaszti családból származott, ő nem annyira a jobboldal felé, hanem inkább a népi oldal felé, baloldali irányban tájékozódott. Hogy konkrétan mit cselekedett, mi fűződik a nevéhez, azt mások leírásából tudom. Eszerint a Márciusi Front programjával, párt tekintetében pedig Bajcsy-Zsilinszky Endre pártjával azonosult.

Mit tudunk tanári pályafutásáról?

1940-ben írta a szakdolgozatát, utána végzett, s kezdett tanítani. Pályáját Hajdúböszörményben kezdte, a kisújszállási református gimnáziumban folytatta, de ott is nagyon rövid időt töltött. Mert jött a háború, behívták katonának, hamar hadifogságba esett. Amikor onnan visszatért, elkapta őt is a közélet szele. Előbb a Tiszántúli Tankerületi Főigazgatóságra került, a főigazgatóság vezetésével bízták meg, onnan felvitték Budapestre, és kinevezték a pedagógiai főiskola igazgatójává. Volt a pályájának egy nevelési igazgatásnak nevezhető szakasza. Ez viszont gyakorlatilag elszakította a konkrét tudományos munkától, amire ő a Csűry-iskolában készült. 1955-ben visszakerült Debrecenbe, és két évig a városi tanács művelődési osztályának munkatársa volt. Ezután a Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettese lett. Ha jól emlékszem, 1975-ben ment nyugdíjba. Ő a főiskolán a második ember volt, de gyakorlatilag, szakmailag ő irányította a főiskolát, legalábbis a tanítóképzést, mert az első ember rendszerint csak reprezentálta az intézményt. A gyárakban az igazgató volt az első ember, de a termelést a főmérnök irányította. É. Kiss Sándor tehát a tartalmi munka terhét vállalta magára.

Abban az időben ismertem meg. Hallatlanul kedves, kulturált, mondhatnám úriember volt. Éppen ezért csodálkozva hallottam róla, hogy az ötvenes években pártember” volt. Ez megfelel a valóságnak, vagy rosszindulatú beállítás?

Ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom, aminthogy azt sem tudnám megmondani, hogy volt-e összefüggés a háború utáni feladatvállalása és a háború előtti baloldalisága között. Annyi bizonyos, hogy egy időre elszakadt Debrecentől, s a mozgalmi és a tudományos vágány kereszteződésében kereste életcélját. Mert hiszen az ötvenes években egy nagy intézmény főigazgatójának lenni nemcsak szakmai, de politikai megbízatásnak is számított. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a főiskola tanárai között olyan ismert nevű szakembereket találunk, mint Öveges József, Hahn István, Haraszthy Árpád, Péter Rózsa. De miután Debrecenbe visszatért, egyre több figyelmet fordított ismét szakmai, nyelvészeti dolgaira, már csak azért is, mert ő a klasszikus műveltség birtokosa volt. A latin nyelv ismerete garantálta a művelődéstörténetben való jártasságát. A latint nyolc évig tanulta a gimnáziumban, latin szakot végzett, mellette a magyart, ez a szakpárosítás a leghasználhatóbb volt egy latinra is építő pedagógiai intézményben. Látjuk, mennyire hiányzik ma is a latin nyelv ismerete, a diákok sokszor egy közönséges terminus technicust sem tudnak értelmezni. Szóval Debrecenben kezdett visszatérni a nyelvészethez, nemcsak a helyi újság nyelvművelő rovatába, hanem egy tucat különböző folyóiratba dolgozott, például a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelvőr, a Magyar Nyelvjárások stb. közölte cikkeit. Még az Erdőgazdálkodásban is jelent meg cikke, hobbija ugyanis a vadászat volt. A Hortobágy-rész tájneveiről, Hajdúhadház belterületi és külterületi földrajzi neveiről kötet méretű publikációi láttak napvilágot. Jellemző egyébként, hogy a doktori disszertációja megint csak a magyar és latin tudásának a kereszteződéséből született: a krakkói magyar bursák személyneveinek feldolgozására vállalkozott. Köztudomású, hogy a krakkói egyetem a középkor óta rengeteg magyar diákot fogadott és részesített képzésben. A magyar diákok úgynevezett bursákba, diákegyesületbe tömörültek, s ezek intézték a személyes ügyeiket. Neveiket évtizedeken keresztül nyilvántartották, e nyilvántartásokból tudható, hogy kik tanultak a krakkói egyetem bursájában. É. Kiss Sándor ezeknek a névanyagát dolgozta fel, különös tekintettel arra, hogy honnan jöttek. Viszonylag későn doktorált, amiért a körülmények okolhatók.

Munkásságának java része Hajdúhadházhoz kapcsolódik. Nagyon erősen kötődött szülővárásához. Jól tudom?

Igen. Először is sohasem szakadt el tőle. Hadház elég közel is van Debrecenhez. Már gimnazista korában minden nyarát otthon töltötte, segített a családnak aratni, kapálni. Ugyanezt folytatta egyetemi évei alatt. Csűry Bálint hatására elkezdte tudományosan is fel- dolgozni szülővárosának földműveléssel kapcsolatos kultúráját. Ez, mint mondottam, a Csűry-iskolában tipikus volt. A legtöbb hallgató faluról jött, s aztán visszanyúltak téma gyanánt szülőföldjük nyelvéhez. Ahogy azt magam is csináltam. Szatmárból jöttem, s a falum nyelvjárásával kezdtem mindjárt foglalkozni. Elsőévesen már Bárczi Géza egy nyelvjárásgyűjtésemet betette az intézeti évkönyvébe, hogy biztasson. S ennél nagyobb lelkesítés nem kellett. De most É. Kiss Sándorról van szó! Nem lehet meghatottság nélkül olvasni a Hajdúhadház helynevei II. elé írt szavait. „Szívesen végeztem és végzem ezt a munkát. Örömömet leltem benne, mert Hadház és határa nekem nemcsak a gyűjtés helye, nemcsak térképe, hanem szűkebb hazám. Itt születtem, itt nőttem fel, itt van minden rokonom apai, anyai egyaránt. A nagy-, déd- és ükszülők és még további ősök révén rokonságban vagyok itt szinte mindenkivel. Ismerem Hadház határát. Sokszor bejártam dűlőit, laposait, rétjeit, hegyeit, erdőit. Tudom, melyik darab föld, melyik tanya kié volt, tudom, hogyan éltek és élnek itt az emberek... Az a sokfajta kapcsolat, személyes élmény, amely e tájhoz és lakóihoz fűz, érdekessé, széppé, izgalmassá tette ezt a munkát. Bepillanthattam abba is, hogyan lettek gazdagok a gazdagok, és milyen volt a nehéz sorsú szegény ember élete.” Sajnos, a háború szétfújta a Csűry-iskolát. Szerencsére É. Kiss Sándort csak átmenetileg ragadták el a megváltozott körülmények. Nyugdíjas korában aztán kivirágzott a tevékenysége, amelyet négy fő területen lehet elhelyezni: szólás- és szómagyarázatok, földrajzi nevek, személynevek, a művelődéstörténet nyelvi emlékei, nyelvhelyességi kérdések.

Kérdésem: mit nyom ez a munkásság a tudomány mérlegén?

Cikkei, tanulmányai a legrangosabb folyóiratokban is megállták a helyüket. Rövidebb lélegzetű nyelvművelő írásai is nagy felkészültségről tanúskodtak mind a nyelv rendszere, mind a kérdések szakmai szakirodalmára, mind a társadalom kommunikációs tagozódására, a nyelv rétegződésére nézve. Állásfoglalásainak alapjául a hajdúhadházi és általában a népi beszédmód szolgált. Bölcs derűvel szemlélte a világ és a nyelv jelenségeit. Nem volt merev. Sem konzervatív. Ez azonban nem jelentett befogadást minden változás számára, a megítélésnek tudományosnak és társadalminak kell lennie egyszerre. Elsősorban környezetének nyelvi jelenségeire figyelt. A szülőföld iránti szeretet és kötődés jele volt ez, amelyet szülőhelye azzal is viszonzott, hogy utcát nevezett el róla. Provincializmusnak nyoma sincs műveiben: tudományos eredményei országos szintűek, nyelvművelő megállapításai egész nyelvállapotunkra vonatkoztak, a legszélesebb körű rálátásról tanúskodtak. Tanulságos életpálya, értékes életmű az É. Kiss Sándoré. Legfőbb jellemvonása talán a hűség, a helytállás volt. Hűség családjához, falujához, népéhez és önmagához. A Csűry-iskola legjelentősebb figurái akadémikusok lettek, mint például Imre Samu, Balassa Iván. A többiek nem futották ki azt az ívet, amire az indításuk alapján számítani lehetett. Kovács István is többéves sodródás után került vissza a tanszékre, majdnem nyugdíjas korban kezdett ismét nyelvészkedni. É. Kiss Sándort a közélet ragadta el, mire a funkcióiból visszatérhetett volna ahhoz, hogy egy tervszerű tudományos pályát írjon le, addigra már késő volt. De a nyelvészeti és a latin műveltsége, a nyelvművelés, a nyelvi ismeretterjesztés kérdései iránti érdeklődése egyre inkább segítettek neki, hogy színes, érdekes színfoltjává váljék a városnak és a magyar nyelvészetnek is, hiszen a nyelvtudomány központi folyóiratában is sokat publikált. Hetvenedik születés- napján, 1984-ben külön felolvasóülésen köszöntötte a Magyar Nyelvtudományi Társaság debreceni csoportja. Sajnos, az év júliusában már koporsója körül kellett gyülekeznünk. Személyében nemcsak a debreceni értelmiség kedvelt alakja távozott el, hanem a nyelvtu dománynak országosan is megbecsülésre méltó, jeles munkatársa.

Nemcsak tudása, de modora miatt is mindenütt szívesen látott vendég, népszerű előadó volt. Például a TIT-rendezvényeire gondolok.

Valóban közkedveltségnek örvendett város- és megyeszerte. Ízes beszédmódja, enyhe nyelvjárása finoman színezte kiejtését, élvezetessé tette tartalmas gondolatait, bármihez szólt is hozzá kisebb vagy nagyobb nyilvánosság előtt. Gyakran művelődéstörténeti vonatkozásokat dolgozott fel. Például kitűnő cikket írt a Debrecen környéki vákáncsosokról. A mai ember már nem is tudja, hogy mi volt az. De É. Kiss tudott latinul. A vacare, vacans, az üres, az erdőirtás, illetve a szabadon hagyott földeken való gazdálkodásnak a gazdasági hátteréből indult el, a tarba vágott nagyerdei földeken az újratelepített tölgyeseket helyben lakó vákáncsosok gondozták, mert a csemetéket évekig kapálni kellett. Amíg a csemeték kicsik voltak, addig mellette nevelhettek saját használatra kapásnövényeket, kukoricát, krumplit, répát. A vákáncsosokat ő írta meg visszamenőleg egészen a XVII. századig. Kiderítette, hogy a debreceni városi jegyzőkönyvekben, különböző irattári anyagokban hol, hogyan fordul elő a vákáncsosok megnevezése, hogy azok mit csináltak, milyen részesedést kaptak a munkájukért. Szóval, ahol művelődéstörténeti, gazdálkodástörténeti dolgok voltak, azokat kitűnően tudta kinyomozni, s rengeteg hasonló adalékot dolgozott fel életének ebben a korszakában. Ez már a harmadik korszaka volt. Az első a Csűry-iskola évei, a második a közéleti szakasz, ami tartott kb. egy évtizedig, majd a harmadik, a kutatói. Egyébként a nyelvművelés terén Arany János volt az eszményképe, s a lánya, a jeles nyelvész összeállításában jelent meg Értsd is a szót! című kötete, amelyikhez én írtam előszót a család kérésére. Aztán a család és a hadházi önkormányzat kérésére megszerkesztettem a szakdolgozatát. Az is megjelent önálló könyv gyanánt. Ez, mint említettem, a hadházi földművelés műszókincse és munkamenetének feldolgozása.

Végül is két könyv az életmű esszenciája?

Kötet méretű az is, amit Hajdúhadház földrajzi neveiről írt, az két részletben a Déri Múzeum évkönyvében jelent meg. De ha a kettőt összeadjuk, az is könyv méretű. Könyv lehetne a krakkói magyar bursa névanyagának a feldolgozása is, a doktori disszertációja. Aztán van még egy könyve. A XIX. század közepén élt egy debreceni püspök, jeles helynévgyűjtő, aki a helynevekből egy gyűjteményt állított össze, még az 1864-es Pesti-féle országos földrajzi név gyűjtése előtt már összegyűjtött egy sereg helynevet, mert felismerte, hogy milyen nagy a fontosságuk. É. Kiss Sándor a Névtani Dolgozatok (1981) sorozatban megszerkesztette ennek a püspöknek a könyvét. (Révész Imre 1858. évi helynévgyűjteménye). Tehát nem egykönyves szerző.

Lehetnek még újságokban, folyóiratokban heverő cikkei?

Lehetnek. Tudomásom szerint nem készítették el munkásságának teljes bibliográfiáját. Milyen szép és hasznos feladata lehetne ez egy könyvtár szakos hallgatónak vagy akár egy helyi könyvtárosnak is! Nagyon sok helyen publikált, írt erdészeti, vadászati, nyelvészeti folyóiratokba, napilapokba, nem is csak helyi újságokba, úgyhogy nem lenne egyszerű feladat a teljességet célul tűzni. Elképzelhető tehát, hogy vannak még rejtőző írásművei.

A kérdést azért is tettem fel, mert birtokomban van egy kézirata. Farkas Imréről, a neves operettszerzőről, a maga korában divatos költőről szól. É. Kiss Sándor megemlékezett róla halála alkalmával. Farkas Imre ugyanis debreceni volt, s kilencvenhét éves korában halt meg, 1979-ben. Beszélgetéseinkre emlékezve tudom, hogy őt a debreceni diákhagyományok is érdekelték.

É. Kiss Sándornak nemcsak nyelvészeti, de történelmi, művelődéstörténeti és irodalomtörténeti műveltsége is magas szinten állt, s éppen ezek az ismeretei tették jó nyelvművelővé. Mélyreható magyar irodalmi műveltsége a szépirodalom nyelvének fejlődéstörténetével is megismertette. Tudjuk, legkedvesebb költője Arany János volt, akit nemcsak nyelvi példaképének tekintett, hanem nyelvművelő munkájában is bölcs elődjeként tisztelt.

Milyen kár, hogy könyve csak halála után jelent meg!

Hetvenedik életévéhez közeledve azt tervezte, hogy maga rendezi kötetté az évtizedek során keletkezett, idetartozó írásait. Talán egyiket-másikat át is fogalmazta volna, hiszen jól tudta, a nyelvben is csak a változás örök. Bizonyára kiegészítette volna példatárát is, hiszen cédulái az utolsó napig gyűltek fiókjában. De nem maradt rá ideje. Végső akarata azonban teljesült, mert ezt a munkát lánya végezte

Bakó Endre

* * *

É. KISS SÁNDOR (született 1914. február 4-én Hajdúhadházon, elhunyt Debrecenben 1984. július 7-én) főiskolai tanár, nyelvművelő. A Debreceni Református Főgimnáziumba járt. A debreceni egyetemen magyar–latin szakra iratkozott be. A diploma megszerzése után a rövid kisújszállási tanárkodást a frontszolgálat követte, majd a hadifogság. 1945 után munkatársa a debreceni tankerületi főigazgatóságnak, majd igazgatója Budapesten az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolának. Később dolgozott a Debrecen Városi Tanács művelődésügyi osztályán, végül a Felsőfokú Tanítóképző igazgatóhelyettese. E munkakört töltötte be nyugalomba vonulásáig, 1975-ig. Bölcsészdoktori fokozatot 1964-ben szerzett. Cikkei nagyobb részt a Hajdú-bihari Naplóban jelentek meg, de hosszabb dolgozatainak szívesen helyet adtak szakfolyóiratok is. Önálló kötetei: Értsd is a szót...!, 1988, Tankönyvkiadó, A földművelés munkamenete és műszókincse Hajdúhadházon, Debrecen, 1995. Hajdúhadház városa 1995-ben díszpolgárává választotta.

SEBESTYÉN ÁRPÁD (született 1929. december 8-án Gacsályban) egyetemi tanár, nyelvművelő. középiskolai tanulmányait a debreceni Református gimnáziumban végezte. 1954-ben magyar szakos diplomát szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a Magyar Nyelv- tudományi Intézetének tanársegédje, majd aspiránsa. 1958-tól 1963-ig tudományos kutató, 1970-ig a fonetikai laboratórium vezetője, ezután tanszékvezető, 1975–1999 között egyetemi tanár, közben dékán, rektorhelyettes. Kutatási területe a magyar dialektológia, névtudomány, szófajtan. Több hazai és nemzetközi tudományos tár saság és bizottság tagja. A Magyar Nyelv szerkesztőbizottságának tagja. Számos szakmai díj birtokosa.

(Bakó Endre, Hajdu Imre, Marik Sándor: Általuk híres e föld  In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003. Szerk. Ésik Sándor)

 

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.06. 08:31

Címkék: ü:É. Kiss Sándor

Bíró Ernő alkotása

11994325_1153537174662960_546107021_n.jpg

38x50. cm. akvarell, papír.

2015.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.05. 08:03

fan10011101.gifBalázs Gézának az Sms-nyelv és -folklór című könyve a folklórkutatás egy meglehetősen új területére kalauzolja az olvasót. A mobilüzenethez kötődő új jelenségeket vizsgája. Többek között ünnepekhez kapcsolódó különféle köszöntőket, például a húsvéti locsolóverseket. Ugyanakkor az újévi köszöntéseknek is egyre gyakoribb formája az sms-vers. Mindehhez az elkövetkezőkben egy újabb adalékkal kívánok szolgálni, azokkal a humoros, netán rímes sms-küldeményekkel, szövegekkel, esetenként versikékkel, amelyeket egy kisbaba megszületésekor szoktak küldeni, de gyakran nem a szülő megszólalásában, hanem az újszülöttében. Miről is van szó, nézzük: Íme, az első:

Szüleim nagy örömére 2011. december 31-én megszülettem, és ha már itt vagyok, elárulok néhány apróságot magamról. Szóval a csuklómra kötözött furcsa ízű szalagra azt írták, én lennék Kiss Pistike. Talán szőke tincseimnek és kék színű szemeimnek köszönhetően a nővér nénik mind odavannak értem. Bár most még picinek érzem magam, mindössze 3 kg és 52 cm vagyok, de háromóránként édesanyám karjaiban bőséges ennivalót és szeretetet kapok. Igyekszem hamar megerősödni, hogy személyesen is megismerhessek mindenkit.

Természetesen az adatok kicserélendők.

Az a csecsemő, amelyik már születésekor is életrevaló a szó átvitt és konkrét értelmében, ilyen sms-t „küldet” idézőjelben:

Elcsórtam a papa mobilját azért, hogy szóljak: december 31-én 7 óra 25 perckor megszülettem. Súlyom 3400 gramm, 51 centi vagyok, és a séróm óriási.

Egy másik variációban:

Üdvözöllek életem első sms-ével. Míg saját számom nem lesz, anyukám vagy apukám mobilján tudtok elérni. Pussz: Lacika.

S íme, egy harmadik variációban:

A mai nap úgy döntöttem, hogy véget vetek az egyre fokozódó izgalmaknak, és 3300 gramm súlyommal, 49 cm-es termetemmel megérkeztem a nagyvilágba. Anyukámmal együtt jól vagyunk.

Következzen egy rímes híradás:

Laci vagyok, 2500 gramm, egy darabig még nincs fogam. 52 centivel születtem reggel 8-kor, óvakodok még a bortól. Sokat sírok, cicit szopok, ha megnövök, majd még írok.

 

Természetesen meghittebb üzenetek is vannak!

Mikor megszülettél, ünnep volt az égen. Megkérték a Jóistent a kisangyalok szépen, legyen ez a kislány szebb a százszorszépnél, ragyogjon jósága szebben az ékszernél.

Mikor megszületik egy várva-várt gyermek, az élet dolgai új értelmet nyernek. Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban, új fénnyel ragyognak a világra hárman.

(A kép forrása: anythingmaternity.com)

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.04. 08:17

Írta: Arany Piroska

 

 

hargitai.jpgAkárhogy siethetnek, már úgyis elkéstek. Egy hete kezdődött az iskola. Akkor előbb az anyja nem ért rá, mert éppen a szürettel kellett sietni, aztán a zöldséget hordták be a tanyáról, később meg, amikor vitte volna, ez a Julis „nemésnemakart” iskolába menni. Elfutott a kukoricásba, hiába kiáltoztak utána csalogatva, nem jött elő. Nem töltötték keresésével az időt, majd mennek holnap.

 Na, az anyja hétfőn már kora reggel fülön fogta, innen aztán sehova, megyünk iskolába.

Julisnak, bár törte a fejét, semmi, de semmi kifogás sem jutott az eszébe, amiért ő nem tud most iskolába menni. A hasa se fájt, de ha fájt volna is, az nem elég, hogy itthon hagyják, mikor Jolánka is, ni, már ott fut a többiekkel. Ő már harmadikos. Julisnak is menni kell. Elsőbe! Eljött az ideje. Nagy baj ez! Mintha a börtönbe vinnék. Ott se Bodri, se Cirmi, se kiscsirke, se fű, se fa, se virág. A karcer az. A rabság.

Anyja fogta a kezét. Ezt se szerette. Ha lefogják. Nem szokták az ő kezét fogni, sose. Az anyjának kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a Julis kezét szorongassa. Van neki mit fogni: kapát, kosarat, ollót, kést, fazekat,mikor mit. Itt a sok dolog, télen-nyáron, mindig. Az lenne már a jó, ha ezek a lányok is segítenének, nemhogy még ő dédelgesse őket. Nem szopósok már. Most mégis fogja a kezét, nehogy elszökjön tőle. Még képes, kiszakítja magát, visszafut. Ez olyan. Akaratos.

Juliskának az lett volna jó, ha ő is a többiekkel mehet, mint Joli. De az anyja bekísérte, egészen a tanítónő elé, oda az asztalhoz.

Juliska ezután sokáig nem ment annak az asztalnak még tájékára se. Ahol őt kinevetik? Azt kérdi a tanítónő, hogy hívnak téged? – Hogy hínának, hát bíkísijuliskának! Milyeneket kérdeznek ebbe az iskolába. Még azt se tudja ez az okos tanító? Hisz mindenki ismeri őtet, az egész tanya, végig a Kaprosjóskáék dűlőjéig, ott szokták a birkákat legeltetni, tudják az ő nevét. Mi van ezen nevetnivaló, hogy ő bíkisijuliska?

Nem jól mondod te azt, Juliska, mert te Békési Juliánna vagy! – javítja ki, a tanító néni.

– Az esze tokja, de nem én – mondta Juliska mérgesen. Már megint nevetnek. Mit nevetnek?

– Na, ide se jövök többet –rántotta ki magát az anyja kezéből bíkisijuliska, és usgyi neki, vesd el magad, már ott se volt.

– Pont ettől féltem – kiált az anyja, és fut utána.

Mire visszahozza, egészen kimelegszik. Szidja Juliskát: – Majd ád neked apád, nekem már régen a cukorrépába kéne lennem, nemhogy téged zavarásszalak. Na lódulj befelé, haza ne merj jönni! Juliskát betaszigálja, ő meg kihúzódik csendesen a folyosóra. Hallgatózik valameddig, azután eszébe jut, a millió tennivalója, és otthagyja Juliskát a sorsára. Ezt Juliska érzi így, mert kegyetlenül rossz ott állni egyedül az ajtóhoz támaszkodva.

–Gyere, te kis bíkisijulis – mondja a tanítónő, és leülteti Juliskát az első pad szélére, ahova Juliska egyáltalán nem akar leülni. Ha már itt van, szeretne szétnézni, barátkozni. Milyen sokan vannak! Van, akit sose látott még.

Juliska a padon nem ül szépen. Csak félfenékkel támaszkodik, ugrásra készen, hátha mégis kiszabadulhatna.

– Itt az iskolapadban szépen ülünk, és a két kezünket hátratesszük, hogy a hátunk szép egyenes legyen – mondja a tanító néni. – Látod, mint a többiek. Na, te is tedd hátra a kezed.

Juliska meg se moccan. A két kezét védekezően a köténye zsebébe dugja. A tanító nénivel nem lehet ellenkezni. Ezért a Juliska kezét erővel kihámozza a zsebéből, majd azt a dacosan csápoló két kis karját hátrafeszíti, és csöndes határozottsággal beilleszti, a háta mögé, amitől Juliska a megkínzott, ártatlan szentek fájdalmát érzi vállába nyilallani. Aki elsőben próbálta, csak az tudja, miről beszélek.

Kínos kiszolgáltatottságában résztvevő tekinteteket keresne. A szeme pillantásával, mint aki ellenséges területre tévedt, fejét alig fordítva, körülnéz. Elkeseredve és megdöbbenve látja, hogy a többiek szolgai engedelemmel mind hátratett kézzel ülnek.

 Ezt nem hitte volna! A harmadikosok, Joli meg Kovács Maca, Kis Feri, Tót Miki úgy ülnek, mint a feszület. És olyan ártatlanul néznek a tanítóra, mint a kisangyal. Pedig erősebbek, nagyobbak, mint ő, mind jó verekedők, mégis, ni, hogy behúzták a farkukat, mint a Bodri, ha a gúnár rásziszeg. Ezen úgy elcsodálkozik, hogy nem hallja meg, hogy a tanító, az ő nevét mondja.

–Békési Juliánna! Szólítottalak! Állj fel!

De bíkisijuliskának ez, már sok. Túl sok. Elege van az iskolából. Nem elég, hogy a szép napsütés ellenére, az udvarra néző ajtót becsukták, meg lehet itt fulladni, na meg, a jó kis megszokott nevét elveszik tőle, a két keze hátrafeszítve, a válla egyre jobban sajog – lehet, hogy eltört –, és most ez az állj fel? Amikor állt, akkor erővel leültették. Miért állna fel? Mi a fenének? Majd feláll, ha akar, nem igaz? És ülve marad, mint aki leragadt.

Amikor a várakozás sokatmondó csöndje rádöbbenti, hogy fel kell állnia. Szót kell fogadni? Szót kell fogadni!

Most lett vége bíkísijuliskának.

Míg úgy tesz, mintha észre sem venné, hogy tanító nénije most átkarolja, a kis vadóc, még egyszer megmutatja. Azért is! A szabadok utolsó erejével, a behódolás szégyenével, elszorult torokkal, reszkető hangon, még odavágja:

Felállni?Maj’ ha akarok!Maj’ sohanapján!

Kimondta.

És aki lehajtott fejjel, kedve ellenére lassan feltápászkodik, bár szíve szerint nem adta meg magát, az már Békési Juliánna.

Julis iskolás lett.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Arany Piroska tárcái

***  

Az illusztráció Hargitai Beáta alkotása

A mesés Kayla
30x21 cm.
ceruzarajz

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.03. 08:05

Címzetes főjegyző

Bükkszentkereszt

szszb_31_ki_dr_hegykozi_bela800.jpgHazánk egyik legmagasabban fekvő települése a Bükkben, a Miskolc-Eger közötti út mellett található. Aki egyszer járt a településen, biztos, hogy visszavágyik. A községben született főjegyzőnek soha nem jutott eszébe, hogy lakóhelyet váltson.  Úgy fogalmaz, szebb és jobb helyet úgysem talált volna az országban.

Igazi tősgyökeres bükkszentkeresztinek vallja magát dr. Hegyközi Béla, hiszen 1954. július 14-én ott született, és azóta a településen él. Kitér származására, hiszen a család eredeti neve Matiscsák volt, ami lengyel elődeire utal, de nagyszülői ágon szlovák felmenői is voltak. A millennium évében, 1896-ban sok szláv származású ember döntött nevének magyarosítása mellett, ekkortól használják a Hegyközi nevet. Az 1200 fős községben egykor éltek a lengyelek és szlovákok mellett cseh, rutén és német családok is, akiknek többsége az 1755-ben  létrehozott üveghutáknál dolgozott.

Főjegyző úr elég változatos úton jutott el mai státusáig. Az általános iskola helyben történő befejezése után 1972-ben villamosipari technikumot végzett Miskolcon, majd a következő tíz évben ebben a szakmában dolgozott az ÉMÁSZ, majd a Villanyszerelő Ipari Vállalat alkalmazottjaként. Utóbbi cégnél volt lehetősége belekóstolni a nyugati munkakultúrába, hiszen 1977-1981 között dolgozhatott a bécsi metró építésén. Aztán kipróbálta, mire képes egyedül, magánvállalkozásba kezdett. A környéken akkoriban sokan foglalkoztak mészégetéssel, ő pedig belekezdett az oltatlan és oltott mész értékesítésébe, ami főleg Borsod, Heves és Hajdú-Bihar megyékre terjedt ki.

Hiába volt sikeres a vállalkozása, mindvégig azt érezte, hogy még nem találta meg az igazi életpályát, ezért 1987-ben  megkezdte tanulmányait a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Azt mondja, ez a szakma mindig érdekelte, és különösen a bírói pálya keltette fel a figyelmét. A mindennapi munka mellett levelező tagozaton tanult, ám mindezt élvezettel tette, mert úgy érezte, megtalálta, amit keresett. Talán ennek is köszönhető, hogy Cum Laude minősítéssel kapta meg 1992-ben a diplomáját.

Éppen akkor üresedett meg Bükkszentkereszten a jegyzői állás, amit sikerrel pályázott meg és azóta a községben már a harmadik polgármestert látja el jogi tanácsokkal.. Édesanyja nagyon büszke volt rá, mert ő 1930-ban a hat elemit kitűnő eredménnyel elvégezve az akkori jegyzőhöz ment szolgálni. Ugyanott hatvankét évvel később – a sors szerencsés alakulásának köszönhetően – a fia lett a jegyző.

A rendszerváltozás idején alapjaiban megváltozott a közigazgatás. Azóta is rengeteg jogszabály született, illetve módosult, amiből egy jegyzőnek illik naprakésznek lennie. A hivatalvezető felkészültsége ugyanis alapjaiban meghatározza a képviselő-testület, azon keresztül pedig a település életét.

A szomszédos Répáshutával 2002. január 1-től körjegyzőséget, 2013. március 1-től pedig közös önkormányzati hivatalt hoztak létre. A két településen összesen 5 polgármesterrel dolgozott, illetve dolgozik együtt. Különösen azt szereti választott szakmájában, hogy sokat kell emberekkel és az ő ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozni, problémáikra megoldást találni. Emellett ciklusokon át biztosítani kell a hivatal működésének folyamatosságát.

Úgy érzi, a szakma befogadta, öt éven át tagja volt a közigazgatási alapvizsga bizottságnak.

A címzetes főjegyzői címet 2013-ban kapta meg, amelyet Jámbor Flórián polgármester javaslatára a két község képviselő-testülete kezdeményezett, és Orbán Viktor miniszterelnök adományozta számára ezt a kitüntető címet.

Fia, ifjabb Hegyközi Béla 1987-ben született és a községben járt óvodába, majd általános iskolába. Büszke rá, hogy ő is jogi diplomát, majd szakjogászi diplomát szerzett, jelenleg az Emberi Erőforrások Minisztériumának jogi referense.

Némi nosztalgiával emlékszik vissza a sportban eltöltött évtizedekre, hiszen 16 évesen már a helyi felnőtt csapatban rúgta a bőrt és még 45 éves korában is a futballpályán volt játékos-edzőként. Sokáig a megyei másodosztályban játszottak, majd 1999-ben feljutottak a megyei első osztályba. Futballszeretete közrejátszott abban, hogy 1967-től, amióta a Magyar Televízió közvetíti a labdarúgó BEK döntőket egy kivétellel minden mérkőzést egyenes adásban nézett meg.

Gyermekével mindvégig kitűnő kapcsolatot ápolnak. Rengeteget túráztak a közeli hegyekben és nyári programként sokat utaztak, főleg Európában. Bejártak több mint húsz országot, legtöbbször Görögországban jártak, ahol hétszer is megfordultak.

Főjegyző úr két és félév múlva nyugdíjba vonul. Ekkortól több lesz a szabadideje, többet tud majd gombázni és kirándulni akár a közeli hegyekbe, amelyek klímája szubalpin gyógyhelyként is jól ismert.  Reméli, hogy nyugdíjas éveiben nem lesz akadálya annak, hogy egy-egy távolabbi országba is eljusson.     

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.02. 08:23

BOKIK alelnök

Miskolc

szszb_31_ki_toth_jozsef_800.jpgMár gyermekkorában beleszeretett a fába, a fenyő semmivel sem összehasonlítható illatába. A szakma alapjait a nagyiparban tanulta meg. Az egykor kis szirmabesenyői asztalosműhelyt idővel miskolci gyártócsarnokra váltotta, miközben aktív szerepet vállal a B.-A.-Z. megyei Kereskedelmi és Iparkamara (BOKIK) munkájában is. Nem csak szakmája mellett tartott ki, hiszen 2015. június 15-én ünnepelték feleségével 50. házassági évfordulójukat.

Miskolcon, a Repülőtéri úton működik a RO-PÁNT 95 Bt. nevű faipari családi vállalkozás, ahol a ma fellelhető legmodernebb ajtók és ablakok készülnek. Az üzemen kívül van képviseletük Budapest VII. kerületében, a Damjanich út 14. szám alatt is. Tóth József résztulajdonos azt mondja, sok megrendelést kapnak a fővárosból, hiszen reneszánszukat élik a fa nyílászárók. Az igényes vásárlók nem a műanyagot választják, hiszen gyártmányaik magas technikai színvonalat biztosító megmunkáló gépeken készülnek és minden hőszigetelési szabványnak megfelelnek. Jelenleg 21 embernek adnak munkát és kapacitás kihasználásuk a maximum környékén van.

Beérett tehát a befektetett munka, aminek alapjaira 1962-ig kell visszatekinteni, amikor egy tettre kész fiatalember beiratkozott a Diósgyőri Vasgyári Szakmunkásképzőbe, hogy megtanulja az asztalos szakmát. Akkoriban a gyakorlati feladatokat üzemi körülmények között tanulták a tanoncok, ő a Diósgyőri Gépgyár asztalos üzemében sajátította el a szakma csínját-bínját. Mai napig hálás az akkori mestereknek, akik tisztességre, szakmaszeretetre és fegyelemre tanították.  Úgy megszerette ezt a tevékenységet, hogy 1977-ben megnyitotta saját műhelyét lakóhelyén, Szirmabesenyőn. Már az indulásnál annyi megrendelése volt, hogy segédet kellett felvennie. Akkoriban tucatszám épültek a községben és a térségben a családi házak, amelyekhez szükség volt ajtókra, ablakokra.

Elismeri, jól megélt kétkezi munkájából, de tudását szerette volna másoknak is átadni, ezért bekapcsolódott a szakoktatásba. Közben a ’80-as években elnyerte a megyében a Szakma Kiváló Mestere címet.  Örült annak, hogy a hozzá kerülő fiatalokat érdekelte az a munka, több jó szakember került ki a keze közül és vannak, akik külföldön is bizonyítanak.

2006-ban úgy döntöttek fiával, Gáborral, aki szintén a cég résztulajdonosa, hogy bővíteni kell.  Felépült az ezer négyzetméteres csarnok a már említett Repülőtéri úton, ahova magas színvonalú, számítógép-vezérlésű gyártógépek kerültek.  Adódott viszont egy újabb gond, meséli mosolyogva Tóth József: mára ezt a területet is kinőtték és a bővítésén gondolkoznak. Ebben partnere a fia, az 1977-ben született Gábor, aki a cég ügyvezetője is. Ő már gyermekkorában otthonosan mozgott a kéziszerszámok világában és ráhatás nélkül választotta ezt a szakmát. A szakképző után mestervizsgát tett, majd Pécsett a Műszaki Főiskolán diplomát szerzett. Tóth József annak örül, hogy unokája, Zsigmond három és féléves kora ellenére már jól ismeri a kéziszerszámokat. Egyszer talán ő is kötődik a céghez, hiszen apukáján kívül édesanyja, Fekete Adrienn is tagja a családi vállalkozásnak.

A RO-PÁNT 95 Bt. 2014-ben Budapesten az országos kézműves kiállítás I. díját nyerte el, de a  BOKIK kiemelkedő gazdálkodó szervezete elismerés is a birtokukban van.

Másik gyermeke, Zsuzsa nyomdász végzettséget szerzett, az ő két lánya, Nórika (17) és Ágika (15), a másik két unoka, Miskolcon a Jezsuita Gimnáziumban tanul.

Tóth József 1977-től tagja a BOKIK-nak, ahol az elmúlt negyedszázad során több tisztség betöltésével bízta meg Bihall Tamás elnök úr. Feladatot vállalt a tanulóképzésben és jó intézkedésként értékeli a szakoktatásban elkezdődött változásokat. Ettől a tanévtől a kamara osztja szét a szakmunkástanulókat a különböző oktatási helyekre, Úgy ítéli meg, a több évtizedes sikeres hazai szakemberképzés alapja a kétkezi munka megismerésében rejlett, és szerinte ezt kell ismét előtérbe helyezni az oktatásban. Ezekre a változtatásokra felkészült a kitűnő szakembergárdával rendelkező BOKIK. Segítségükkel lesz csak megoldható, hogy a szakképző iskolák tanulói a három évből kettőt üzemi körülmények között, felkészült szakemberek felügyelete alatt tölthessenek el valamelyik cégnél. Sajnos, tapasztalatai szerint az emberek ma már ódzkodnak a kétkezi munkától.

Nosztalgiával emlékezik vissza sportmúltjára, amikor a MÉMTE NB II-es kézilabda csapatában játszott nyolc éven keresztül, ám azóta távol került a sporttól. Van viszont egy új hobbija, ami a postagalamb röptetés. Ez nyugdíjba vonulásakor kezdődött és azóta gyakran ellenőrzi a madárállományt, hogy hazaérkeztek-e a röptetésre elküldött galambok.

A BOKIK-nál még 71 évesen is elnöke a Kézműipari Tagozatnak és tagja az országos kollégiumnak. Utolsó elnöke a hamarosan megszűnő IPOSZ-nak. Ennek a szervezetnek ugyanis elfogyott a tagsága.

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.01. 08:02

A Weinberg 93 Kft. termelési igazgatója

Sárospatak

szszb_31_tk_lovas_robert_800.jpgPercre pontosan beosztja az idejét, ezt túlzás nélkül állíthatjuk. Lovas Róbertnek, a Weinberg 93 Kft. termelési igazgatójának a munkafolyamatok optimalizálása, a termelési folyamatok előkészítése, megszervezése és nyomon követése időnként felboríthatja a kiszámított időt. 15 percet kértem a beszélgetésre – de akkor az tényleg ennyi legyen – kéri szabadkozva, ám jelentőségteljes hangsúllyal. Leveszem az órámat, magam elé teszem, és képzeletben megrajzolom egy elfoglalt, felelősségteljes döntéseket hozó fiatal felsővezető életét.

1975. május 4-én született Takács Magdolna és Lovas Gyula fiaként. Édesapja minőségellenőrként tevékenykedett. A termelési igazgató már családot alapított, neje Lovasné Asztalos Adrienn kontrolling szakember, szintén a cégnél dolgozik. Házasságukból két gyermek született: Dominik 11, Bianka 8 éves. Sárospatakon élnek.

Miskolcon érettségizett 1993-ban, magasépítési épületgépész technikusminősítővel egészítette ki tanulmányait. Gépészmérnöki diplomát már levelező tagozaton szerzett a Debreceni Egyetemen. Időközben letöltötte katonai szolgálatát is.

Amikor munkába állt, szerette és elvárta a tiszta célokat, amelyek számon kérhetőek, mérhetőek. Meggyőződése és elvárása az első perctől kezdve, hogy konkrét, határozott feladatokat, és az ehhez rendelt határidőket fogalmazzák meg neki, mert csak ilyen feltételek mellett tud megfelelően reagálni. A szakmai tudáshoz jól fejlett igazságérzet és a nem tetsző dolgokkal szemben megfogalmazott nyílt kritikai érzék párosult. Tette mindezt az eredmények elérése érdekében. Fiatal szakemberként nem kevés bátorság kellett ahhoz, hogy munkaegyeztetésekkor egyéni véleményét nyíltan megossza kollegáival.

Emberi kapcsolatuk, barátságuk Derczó Istvánnal régebbi keletű, ezért Lovas Róbertet meghívta a cégtulajdonos a Weinberg 93 Kft.-hez. Végigjárta a karrierfokokat, egyre több izgalmas tennivalót bíztak rá. Megbirkózott a feladatokkal, nem hátrált meg a nehézségektől. Munkaköréhez tartozott az építkezések vezetése, például a teljes generálkivitelezés megszervezése és lebonyolítása. A magasépítési szakma sokszínűsége motíválja és tartja lendületben. A pontos, precíz előkészítés gördülékeny munkavégzést és garantálható végeredményt jelent.

Meglepi a kérdés, hogy miért szeret itt dolgozni? A válasszal sem késlekedik, mert lát maga előtt perspektívát, célokat tűzhet ki, amelyekért odaadással dolgozhat. Azt is élvezi, hogy nem sablonos, hanem gondolkodtató tennivalókat kap és találhat ki magának. Már megszokta, hogy mindig dönteni kell, azt viszont nagy örömmel veszi, hogy ráhatást gyakorolhat a munkafolyamatokra. A döntés lehetősége és felelőssége mellett a konkrét megoldást is felvázolhatja magában és a valóságban. A precíz tervezés nélkül nem is tudnának ilyen magas minőségi követelményeknek megfelelni. Amikor egy projektet megterveznek, még azt is kiszámítják, például hány lakatos munkaóra szükséges a kivitelezéshez. Előkalkulálják, majd átadják az üzemnek termelésre a feladatot. A munkafolyamatokat vezetői szemmel nézi, magasabb szintről, mint aki azt közvetlenül megvalósítja. Így, ha szükséges, tapasztalatokat és javaslatokat fogalmaz meg ennek során. Lovas Róbert azt vallja: a vezető egy cég szervezetének immunrendszere, ugyanis, ha valamely terület hibásan kezd működni, annak megjavításáért a vezető felel. Egy szervezet elő organizmus, amelynek minden pillanatban az ütőerén kell, hogy tartsa a kezét. Azzal együtt, hogy a munkafolyamatokban résztvevőknek megvan a saját feladatuk ellátásához szükséges önállóságuk, de egyúttal felelősségük is. Csak összehangolt, mindenre kiterjedő tervezéssel, kivitelezéssel, ellenőrzéssel érhetnek el olyan kimagasló eredményeket, amely a Weinberg 93 Kft.-t nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi piacon is elismert céggé emeli.

Bár komoly beosztást kapott a termelési igazgató, és a munkatársakkal is meg kell értetnie, mit miért szükséges úgy, abban a formában végrehajtani. Lovas Róbertet hajtja a több tudás megszerzésének vágya, rendszeresen jár személyiségfejlesztő tréningekre, elmélyed a marketing, a kommunikáció, az üzleti élet könyvtárnyi szakirodalmában. Meggyőződéssel állítja: minden fejben dől el. Ha ő elképzeli, vizualizálja a megoldandó kérdést, akkor a megoldás is kézenfekvő lesz. Szabad idejében természettudománnyal foglalkozó könyveket vesz a kezébe. Ez pihenteti, és kikapcsolja. A családjával tölthető időt különösen megbecsüli, mert feleségével együtt úgy nevelik gyermekeiket, hogy felnőve érdeklődő, intelligens, a természet, a társadalom és tudományok, a mai kor követelményeihez igazodó képességek és tudás birtokába jussanak.

Mily kevés a negyedóra, de ahhoz talán elég, hogy Lovas Róbert egyéniségének, vezetői kvalitásainak titkaiba bepillantsunk.

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.31. 08:11

Ősz Zoltán alkotása

11896359_1149066335110044_4661377176472680058_o.jpg

35x26 cm. pasztell, papír.

2009.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.30. 08:07


pillow-neck-tie.jpgNéhány éve flashmob volt a meghökkentés divatja, mostanság a planking. Máris lefordítom magyarra: a flashmob kitűnő magyarítása a tömeghökkentés vagy tömegcsődület, ami a következőt jelenti: egymásnak ismeretlen emberek az interneten előre megbeszélt helyen és időben ugyanazt a furcsaságot cselekszik. Az újabb meghökkentés a planking, magyarul hason fekvés szokatlan helyen. Szó szerint jelenti még a deszkázást, padlózást, vigyázzban fekvést.

A lényege, hogy szokatlan helyeken kell hason feküdni. A szabályok egyszerűek: a két kéznek a test mellett szorosan kell elhelyezkednie és persze fényképet kell készíteni az akcióról, majd közzétenni az interneten. A lényeg, hogy minél szokatlanabb, izgalmasabb és extrémebb helyszínt kell választani, ami lehetőség szerint minél nyilvánosabb legyen, és minél többen lássák az akciót. Az interneten megnézhetjük, hogy van, aki a stonehenge előtt, vagy egy osztrák műsorvezető a bemondóasztalon plankingol. Az új tárgyak és elnevezések sorában említhetjük meg a bicindexet, azaz a vezeték nélküli kerékpárindexet, valamint a szundinyakkendőt. Ez olyan nyakkendő, amelynek a fújókán keresztül a belső álcázott légzsákjába levegőt fújhatunk, és máris pihentethetjük a megfáradt fej és nyakizmainkat. Íme, egy mondatban: Akár az irodában is szunyókálhatnak egy jót az agyonhajszolt japánok egy új találmány, a kispárnává alakuló szundinyakkendő révén. Ha még jobban odafigyelünk az alvásra, egy újabb luxuseszköz is a rendelkezésünkre áll, nevezetesen az alvásciklus-ébresztőóra. Olyan ébresztőóra, amely a beállított ébresztési idő előtt fél órával elkezdi felügyelni a különböző alvásciklusok karakterisztikáit, az alvás közben történő mozgások elemzése által. A mozgási adatokat összegyűjti, kiszámolja az ébresztéshez legoptimálisabb időpontot, és egy kényelmes, frottír, érzékelővel ellátott karszalag segítségével továbbítja az adatokat az ébresztőórába. Legkésőbb a beállított ébresztési időpontban, legkorábban pedig fél órával korábban ébreszt, a legpihentebb állapotban. A jelzést követően nem szabad visszaaludni, mert egy újabb alvásfázis indul.

Rossz, aki rosszra gondol. Ezzel vezetem be a következő szót. Tehát senki ne gondoljon erotikusra a tapipad szó kapcsán. Jelentése: leggyakrabban a laptopokon található, és az egeret helyettesítő érintőfelület. A tapipadon ujjunkat mozgatva tudjuk irányítani a kurzort a képernyőn. Íme, egy mondatban: Egy cég közreműködésével fejlesztett új tapipad a világon elsőként tartalmaz integráltan ujjlenyomat-olvasót, ezzel biztonságos és praktikus azonosító rendszerrel. Azonban a rúdtáncol továbbképzéssel létrejött új szavunk már valóban tartalmaz némi erotikát. Magyarázni aligha kell, csupán annyit fűzök hozzá, hogy a szóra keresve az interneten láttam, hogy rúdtánctanfolyamot is hirdetnek… A hamburgeradó nem hamburgeradó, hanem chipsadó. Ilyen gyorsan azért ritkán változnak a szavak, bár érdekes szóváltás számomra a reklám helyett alkalmazott  termékmegjelenítés, és a génmódosított szó váltása a génszennyezettre. De erről majd egy másik alkalommal…

(A kép forrása: shutupandtakemymoney.com)

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.29. 08:34

A Weinberg 93 Kft. tulajdonosa, ügyvezető igazgatója, díszpolgár

Sárospatak

szszb_31_derczo_istvan_800.jpgMegállítottuk az idő kerekét, ha csak röpke órára is Derczó Istvánnal, a Weinberg 93 Kft. alapító tulajdonosával, ügyvezető igazgatójával. Noha 10-12 órás munkanapokat simán tud maga mögött, most mégis egyfajta számvetést készítünk. Zemplén egyik legnagyobb és tavaly 5,6 milliárd forint árbevételt elérő építőipari és acélszerkezet-gyártó cége nemcsak a megyében, a régióban, hanem a határokon túl is elismert. Színes képek, magyar és angol nyelvű szöveg a prospektuson, ám semmi nem adja vissza azt a dinamizmust, amit a velem szemben ülő, tiszta, nyílt tekintetű üzletember zsigereiben hordoz. Mosolya nem marketingcélokból fakad, örül annak, hogy 151 alkalmazottnak és ugyanennyi alvállalkozói bérmunkásnak és családjainak adhat biztos kenyeret a kezébe. Fülébe csengenek szülei intelmei: fiam, ha valamit elkezdtél, fejezd is be, légy becsületes, megértő másokkal szemben, tarts ki a célod mellett minden körülmények közt, tiszteld az embereket és a bennünket körülölelő környezetet!

Édesanyja, lánynevén Tóth Klára nyugalmazott postavezető büszke a fiára. Amit a parányi szülőfaluban, Csékén a szívébe, lelkébe plántáltak, az szárba szökkent. Édesapja, néhai Derczó László mezőgazdasági gazdálkodással kereste a négytagú család kenyerét. Két testvér osztozott a szülők szeretetén. Fivére, László, sajnos, tragikus motorbalesetben, 37 évesen vesztette életét. Nagybátyjának nem volt kérdés, hogy unokaöccseit is segítse. Dávid (1989) itt a cégnél technikus, Bálint (1993) gépészmérnöknek tanul Miskolcon. Közvetlen családjában is az otthonról hozott alapértékeket honosítja meg a cégvezető édesapa. Nejét, Renátát, aki természetgyógyász, a születésnapi partiján látta meg és 3 év múlva vezette oltár elé. Házasságukból két kislány született: Eliza a sárospataki Árpádvezér Gimnázium diákja, természet- és állatvédőnek készül. Eszter 7 éves, a református általános iskolát most kezdte el.

Önállóságra nevelték, 14-15 évesen már következményekkel járó, felelősségteljes döntést vártak el tőle. Miskolcon érettségizett, vezetékes távközlési műszerész szakmát is szerzett. Világot látni, szakmát gyakorolni Pesten kezdett a Postánál, de egy év után a fővárosi székhelyű, de miskolci telephellyel rendelkező Transzvill Gyárnál szerelt és karbantartott villamos állomásokat. Időközben elvégezte a Bláthy Ottó Erősáramú Technikumot. Majd behívták katonának Nagyatádra. A másfél év legszebb pillanatait a repülőmodellek építésénél és a természet közelségében, a lőtéri gyakorlatokon élhette át. Még egy vadmalacot is felnevelt, amikor a szolgálattól elszabadult.

Két szakmával, érettségivel, leszerelt katonaként újabb kihívást keresett: lemezbemutató disc jockey lett, hivatásos előadóművész. Mellékállásban belekóstolt a vállalkozói létbe. Létrehozta a Derczó Bt-t, postai levélszekrényeket telepített a tanyákon. A rendszerváltást követően, 1993-ban megalapította a Weinberg 93 Kft-t. Előbb a Hercegkút határában levő Gomboshegyi Csárdát akarta megvenni. Az a terv ugyan kútba esett, de a FÉG Konvektor Rt-vel kialakított kapcsolat révén, Vér Iván és Orosz Ferenc bizalmából és támogatásával megépíthették az első, 3300 négyzetméteres csarnokot Ócsán. A referencia jól sikerült, jött az újabb megbízás Sátoraljaújhelyről, Fazekas Mária, a Prec-Cast cégvezetője egy üzemcsarnokot rendelt. Mára a magasépítésben, szakági szempontból az ország legjobb 20 cége közé sorolják őket! Múlt évi árbevételük elérte az 5,6 milliárd forintot, s az ideiről csak sejtetni engedi a várható eredményt. Ők is megérezték a gazdasági válság hatását – 25 százalékos visszaesés – ám a következő évben újult lendülettel folytatták a megkezdett utat. Alapértékük: tisztesség a megrendelő iránt, kifogástalan minőség, a dolgozóik pedig humánus, családcentrikus légkörben, céljaik elérésében találtak megbízható partnerre a munkaadójukban. A fluktuáció minimális. Ők nem kérdezik, mikorra tervezi a nő a szülést, a szabadságot pedig a dolgozó igényéhez igazítják. Az egykori malomkőgyár több száz éves termelési kultúrája is kötelezi a Weinberg 93 Kft-t, hogy folytassa az elődök által megkezdett utat. Nem költözhet mindenki az ország szerencsésebb felébe, vagy külföldre, állítja a cégvezető , akinek Andrássy gróf a személyes példaképe a haza iránti elkötelezettséggel és tevékenységével. Szavaiból süt a hazaszeretet, a Zemplénhez való kötődés.

A száz legjobb céget bemutató TOP 100 tagjai, elnyerték az Év Vállalkozása címet, a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetsége, valamint a Borsod megyei Kereskedelmi és Iparkamara díjait. Újabb célt tűztek maguk elé: nemzetközileg is jegyzett középvállalat legyen a cégük, az alapítás negyedszázados évfordulójára.

Tiszteletet parancsol az odaadás, a másokért történő felelősségvállalás. Éppen ezért személyes sikereket is felsorolhat Derczó István. Sárospatakon Pro Urbe díjas, Hercegkúton – ahol római katolikus kápolnát építettek – Díszpolgári címet kapott. A Zempléni Lovasegyesületet 10 éve támogatja, Sárospatakon az általános és a középiskolák, az egyházak számíthatnak a jószívű mecénásra. A Rotary Klub tagjaként a segítségnyújtás elemi kérdés. Sikerei elérésében kimagasló szerepet tulajdonít a biztonságos családi háttérnek, az ambiciózus munkatársaknak. Szabadidejében síel, lovagol, kerékpározik, hajózik.

Derczó István kerek, szabályos világot teremtett.

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.28. 08:00

A BorsodTakarék ügyvezetője

Mezőkeresztes 

szszb_31_ki_gardonyi_istvan_800.jpgAmi évtizedeken át csak rendkívüli esetben lett volna elképzelhető, az a Mezőkeresztes központú BorsodTakaréknál bekövetkezett. Egy 30 éves fiatalembert neveztek ki az ügyvezetői posztra, ami a pénzintézet második számú vezetője státust jelenti. Tóth Zoltánné elnök-ügyvezető hamar felismerte benne a rátermettséget, így ma együtt végzik a kettős ügyviteli feladatokat. 

Istvánnak még nem volt rá ideje, hogy kutassa a családfáját, amiből kiderülne, rokona-e a híres írónak. Egyébként is más pályát választott, a számok forgatagában érzi jól magát.

Három éves sem volt, amikor Mezőkeresztesre költöztek az 1985. április 3-án született István szülei. Később édesanyja nevelte két nővérével együtt, akik közül Ágnes szakmabeliként a mezőnagymihályi betétgyűjtő pénztárat vezeti. Erika Nyíregyházán lakik és többek között pályázatírásokkal foglalkozik.

Mezőkeresztesen végezte az általános iskolát, majd Mezőkövesden a Szent László Gimnázium és Szakközépiskola pénzügyi tagozatán érettségizett. Ott megszerezte a pénzügyi alapokat és megtanulta a gépírást, amelyeknek máig nagy hasznát veszi. Mivel a matematika és a reáltantárgyak érdekelték, jelentkezett és felvették az egri Eszterházy Károly Főiskola közgazdasági szakára, ahol 2008-ban vehette át a diplomáját. A kötelező szakmai gyakorlatot 2007-ben a BorsodTakarék mezőkeresztesi kirendeltségén végezte, ahol a jelenlegi elnök-ügyvezető, Tóthné Éva volt a kirendeltség-vezető. A jó pénzügyi érzékkel rendelkező fiatalembert mindjárt Kuzmi István akkori csúcsvezető figyelmébe ajánlotta, aki egyébként is híve volt a fiatalításnak. Így került István friss diplomásként a vidék bankjának központjába 2008. július 8-án. Az első időszakban gyakornokként ásta bele magát a pénzintézet mindennapjaiba, majd megbízták a passzív üzletág vezetésével. Minőségi munkája és pozitív hozzáállása révén 2012 őszén már a főkönyvelői teendőket végezte, a következő évben pedig újabb lépcsőfok következett: kinevezték gazdasági igazgatónak.

Lendületes, hozzáértő munkájára nagy szükség van ebben az időszakban, hiszen javában tart a takarékszövetkezetek átalakítása, ami folyamatos változásokkal jár. Sorra módosulnak a törvények és jogszabályok, amiket elég nehéz követni. Napirenden vannak az összevonások, a fúziók, amelyek a pénzintézet stabilizálását, illetve megerősödését szolgálják. Ehhez kell alkalmazkodniuk. Reméli, sikeresen végbemegy az átalakulás és abból megerősödve kerülnek ki. Korábban átvészelték a gazdasági válság nehéz éveit, annak ellenére, hogy Dél-Borsod térsége korántsem számít a legerősebb gazdasági régiók közé. Ezért is hangsúlyozza, hogy óvatosan kell kezelni az üzleti tervüket, annak is különösen a hitelfelvételi oldalát. Voltak ugyan jobb időszakok a vidék bankjának múltjában, de azért figyelemre méltó a tavalyi mérlegük, ahol 15 milliárd forint mérlegfőösszeg mellett körülbelül ugyanakkora összegű betétállomány szerepel. Nem elhanyagolható a 6,5 milliárdos hitelállományuk sem, tőkemegfelelésük pedig megfelel a jogszabályoknak. A jó eredmények mögött 80 dolgozó áll, akik a napi feladatokat végzik. Jól működik a záloghitelezési üzletág, ahol egy saját zálogház mellett hat másik egységet finanszíroznak.

Jól jelzi a megerősödésüket, hogy 2012 után ebben az évben először már bérfejlesztést is tudtak adni a BorsodTakarék alkalmazottainak.

A jó eredmények eléréséhez át kellett esni némi szemléletváltáson és szakmai képzéseken is a dolgozóknak. Sikerült több tapasztalt munkatársat átcsábítani más pénzintézetektől, akik új pénzügyi technikákat hoztak magukkal. Rájuk a növekvő munkaterhek miatt is szükség volt, hiszen az új feladatokat csak jó szakemberekkel lehet elvégezni. Ennek ára, hogy a jó bankárokat meg kell fizetni.

Gárdonyi István nem csak a számok világában szeret biztosra menni, hanem az életben is. Huszonnyolc évesen úgy döntött, szüksége van egy stabil családi háttérre, aminek már adottak voltak a feltételei. Évekkel azelőtt a mérlegképes szakmai képzésen találkozott Dolinka Évával, aki tőle egy héttel korábban kezdett dolgozni a BorsodTakarék Miskolc-Gömöri kirendeltségén, majd annak vezetője lett. Baráti kapcsolat akkor alakult ki közöttük, amikor Éva meglátogatta István édesanyját a kórházban. Ebből lett később szerelem és házasság, aminek ékes bizonyítéka a 2014. szeptember 21-én született Anna Léna. Éva az elmúlt évben kapott diplomát a Miskolci Egyetem közgazdasági szakán, a család jelenleg Diósgyőrben él.

Istvánnak a munkája és a gyermeknevelés mellett most nem jut ideje a kispályás focira, ami kedvelt időtöltése volt.

Tervei között viszont szerepel egy kertes ház vásárlása Miskolc egyik kertvárosában, a következőkben pedig továbbra is előnyt élveznek nála a szakmai képzések, amelyek biztosítják eddigi sikeres pályájának a folytatását.

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.27. 08:08

Írta: Réti János

 

g_bjorn_thorkelsond_illusztracio_masolata.jpgA filmre átírt nagy regényfolyamokban valamint a szódavízzel bélelt tévésorozatokban az úgy szokott lenni, hogy az erőteljes és szépen sarjadó családfa ágaival-bogaival történik ez meg az, lélegzetelállító fordulatok és hajmeresztő érzelmek közepette, amíg végül a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz megérdemelt büntetését. Mint a mesében. Mert az életben a jó nagy valószínűséggel nem nyeri el jutalmát, a rossz még annyira sem büntetését, és ettől lesz aztán olyan cselekménytelen az egész.

A nagy regények és sorozatok mindegyike megegyezik abban, hogy cselekményük egy pontjától fogva átveszi uralmát a mindenható pénz, a családot szervező vagyon. Kőkemény nagyapák agonizálnak megtörhetetlen büszkeséggel részeken át, miközben döntenek leszármazottaik jelenéről, jövőjéről, mi több utólag múltjáról is. Többnyire feltételeket szabva a fiataloknak, ritkábban kegyet gyakorolva unokáik felett, de mindig a dinasztia érdekeit szem előtt tartva.

Ilyenkor aztán olajmezők jönnek, sörgyárak és birtoktestek mennek, kiadói tulajdonjogok suhognak színpadias kijelentésekben és a család ügyvédje által sűrűn lapozgatott végrendeletek oldalain. A szeretet meg egyszeriben dollárosul, frankosul vagy euróban kifejezhető mértékűvé változik.

Így láthatja ezt a földön járó szegényember is, aki minden isten áldotta napon – mármint egyik vasárnaptól a másik szombatig – vasúton zötykölődik át reggelente és délutánonként a végtelen tájon munkába menet, meg onnan hazafelé: Sok-sok éve már, és néhány hónapig még a nyugdíj eljöveteléig.

És mesél a családról, de leginkább a kis unokáról, olyan mennyből kapott szeretettel, amitől a kétéves leányka valósággal láthatóvá válik az útitársak előtt. A pici kezéről, amit a nagy tányérfogó kesztyűbe dugott, a lábacskájáról, amiről a legnagyobb rimánkodásra sem akarta lehúzni az új csizmát és loknis haja gyűrűcskéiről, amik vidáman lifegnek jártában-keltében az emeleti panellakás falai között. A nagy utat megtett játék babakocsi pedig a nap minden órájában használatba vétetik kis tulajdonosa által, úgyhogy nem hiába volt a körülményes szállítás. Nagy örömöt szerzett a leánykának, és az bizony tart azóta is. Mert ez a kocsi elég bonyodalmas utat tett meg az ország tőlük távoli városából, az unokatestvértől az ő szobácskájáig.

Amikor a nagypapáék legutóbb voltak látogatóban a másik lányuknál, azok akkor kérdezték meg tőlük, nem vinnék-e magukkal a kis kocsit, mert jó állapotban van, az ő lányuk meg már úgysem játszik vele. – Hát hogyne hoztam volna, egyem meg a szívét –dörmögte gyémánt mosollyal a szemében az öreg, miközben kibámult a havas mezőkre.

És hozta. A városi buszon az állomásig, ott át a hétvégi tömegen, fel a vonatra, annak is a peronjára, illedelmesen meghallgatva a kalauz dorgálását. Aztán minden megismételve az átszállásnál, zsibbadó karral, újabb mentegetőzések egy másik tömegben, majd a másik, már az otthont jelentó város másik busza fel- és lekászálódással, sűrű elnézéskérések közepette. De a kis kocsi megérkezett a címzetthez. – Micsoda öröm volt az annak? És hogy puszilt azzal a pici szájával! – végződött a mese. Akik hallották, talán észre sem vették, hogy egy tünde mosoly táncra perdült a szájak szegletén.

Bizony így van ez: a pöttöm lány élete másként alakulna, ha húszévesen olajfinomítót örökölne a nagyapjától, de akkor ki hozott volna neki most babakocsit az Óperencián túlról?

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Réti János tárcái

 

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.26. 17:25

 

00029_08b046.jpgVölgyenként más és más virág uralja a Kaszkád hegységet az Egyesült Államok északnyugati sarkában. A gyászos emlékű Szent Helén vulkán után az óceán felé tartva egy északabbra vezető utat választottam. A pokolból a paradicsomba kerültem.

A sárga virágú bokrok, az elszenesedett fatörzsek és szilánkosra tört tönkök, a zilált folyómedrek, az éppen csak sűrűsödő erdőtelepítések földjét felváltotta az időtlen idők óta egyazon arcát mutató vadon. A legmeglepőbb viszont az volt, hogy gyűszűvirág lándzsák tűntek fel az út és az erdő közötti keskeny sávon. Mind több és több, ahogy lejjebb kerültem a hóhatár alá.

Az országút mellett itt nem piknikparkolók vannak, hanem leállósáv a hólánc fel, illetve leszereléséhez. Visszapillantva még látom a havas sziklameredélyeket, köröttem viszont ezer virággal szórja rám a tavasz minden szépségét. A kertem és a nárciszok otthon maradtak, a kedv, a remények viszont körülvesznek lépten-nyomon. Poétikus hangulatban szagolgatom a bíborlila harangocskákat, vidáman rikkantok, mert fehéret is fellelek közöttük. Gyermekként a szalkai zsidótemetőben a tavasz ibolyáinak örültem így pajtásaimmal, és az volt a nap hőse, aki fehéret is talált a sok kék között.

Mellém szegődött a szerencse ezekkel a verőfényes napokkal. Egy út menti fogadóban költöttem el reggelimet, ahol mindenki olyan vastagon volt öltözve, mintha hóvihart várna. A cserzett arcú emberek favágók lehettek. Láttam utóbb falujukat, csupa német felirat, gót betűkkel. Egy kis bajor közösség él errefelé. Talán ezért nem értettem egy szavukat sem. Rácsodálkoztam a „smoking verboten” feliratra. Ijedt arcomat látva a pincérnő nevetve világosított fel: nehogy komolyan vegye.

00029_08b047.jpgSzóval hólánc nem volt, találtam ellenben málnát. Ott, ahol az autóm orra látszik, egy málnás kezdődik. A gyűszűvirágokkal végezve fedeztem fel, és ez volt a nap másik meglepetése. Aki evett már itthon vadon termő málnát, az tudja: csak borsónyi a szeme, igaz, nagyon illatos. Az itteni viszont narancssárga, normál méretű, és felejthetetlen ízű, illatú. Sehol sem látni út mellett veszteglő autót, talán ez is az oka, hogy a málnás terméséből egy szem sem hiányzott. Boldogan szedegettem tehát, és még válogattam is. A túlérett darabokat kerestem, azokat, amelyek éppen lepottyanni készülnek. Bolondok ezek a jenkik, gondoltam. Ha én itt élnék, gyakran raknám meg belőle a bendőm. Lassan elvesztem a bokrok között, csak saját matatásom hallatszott a nagy csendben. Úgy csemegézek itt, mint egy medve – néztem ki a lombok közül arcomon egy Svejk elégedettségével. Mint egy medve – suhant át agyamon még egyszer a mondat. Határozott léptekkel törtem át a vadonon, és elhagytam a grízlik földjét.

***  esiksandor2cm.jpg

 Ilyen szép a világ

 

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.25. 07:42

Biszák László alkotása

11857698_1144704058879605_1473745367_n.jpg

50x90 cm. akril, vászon.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.23. 08:03

dog-cat-friendship.jpgAz elkövetkezőkben szubjektív történeteket fognak olvasni, s nyelvi vonatkozása esetleg annyi, hogy csekélyke adalékul szolgál az állatnévadás motivációjához. Az első kisállatunk egy koromfekete hollandi törpenyúl volt, a következő névre hallgatott: Rudika, a puszi nyuszika. Ugyanis amint megsimogatta az ember, azonnal elkezdte nyalni a kezét. Közismert, hogy ő a legolcsóbb fűnyíró, s ebből következett az is, hogy amikor elrágta a telefonvezetéket, le kellett szűkíteni a mozgásterét az étkezőre és az előszobára.

A következő állatunk egy cocker spániel volt, a nevét örököltük: Félix, a törzskönyvezett hivatalos neve: Bojtos Szépe Arnold. Amikor már nem látott és nem hallott szegény, akkor csak a szeretetünket érzékelte. Ha közelében voltunk, tudta, hogy megsimogatjuk. A jámbor jószág óljába beköltözött egy macska. Bizonyára valamelyik szomszédé. Együtt aludtak. Egyik reggel vettem észre, amikor vittem neki az ételt. A cicus akkorát szökellt, mintha in flagranti értem volna őket. Az egyik alkalommal kinn nyírtuk a füvet a nyuszinkkal, illetve legeltettük, és természetesen ő is bekukkantott a mindenkinek otthont adó ólba, azonban nem vágyott rá. A nyár közeledtével természetesen az állandó lakosok is megjelentek az ól körül, a verebek. Jól megdézsmálták kutyusunk ételét, s amikor betettem az ólba a tálkáját, a verebek úgy sétáltak ki s be, mintha otthon volnának. Bátran csiripeltek és csipegették az elemózsiát. Már azt hittem, hogy nincs több vendég állat, igaz, a rigókról még nem is szóltam, amikor az egyik délután arra lettem figyelmes, hogy egy fácánkakas szaladgált a kertünkben a kerítés mellett, mint aki menekülni akar. Vajon ő is az ólra pályázott?

Jelenlegi háziállatunk egy labrador kölyökkutya. Mivel az anyja Blondi, az apja Boston, így mi is b betűs nevet adtunk a kis jövevénynek, így lett Buffon. Bizonyára megbocsátja a Juventus kapusa, de mivel a család nagy olaszfutball-rajongó, így egyértelmű volt a döntés. Ugyanakkor bizonyára megbocsátja a francia természettudós, író is. Buffon hamarosan a szocializálódás útjára lépett, ugyanis az ugyancsak B betűs Borsodnádasdra utaztunk vele. Jól érezte magát, szinte végig aludt. Egy alkalommal egy d betűs állatba lépett, egy darázsba. Igen rosszulesett neki.  A közellenség pedig egy f betűs elektromos eszköz, a fűnyíró. Olyan harcba száll vele, és akkora ugatással vehemenskedik, mintha a család életét volna hivatott megvédeni. És miért a legjobb barát a kutya? Íme, egy idézet:

Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?

(A kép forrása: hdwpics.com)

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.22. 08:01

Írta: Ésik Sándor

 

marek_szczepaniak_masolata.jpgAz aratásnak illata van! Nem a mindent beborító, törekes porral szálló szalma tüsszentésre ingerlő orrpiszkálására gondolok, bár a kevésbé figyelmes és türelmetlen embernek talán csak ez marad meg a szaglószervében. Nem mondom, lehet, hogy ez az, ami jellegzetesnek mondható, no de. . Az aratás tulajdonképpen szép munka, tehát az illatokat regisztráló idegekben is valami jó emléknek kellene maradnia. Hogy csak tulajdonképpen szép? Kinek hogy . . . A reggeli harmatban például még a vizes szalma illatát érezni. Nem az elázottét, mert az tényleg szag. A lábon állóét, amelyen cseppé kerekedik és megfut a finom apró nedvesség gyöngy, ha hozzáérünk. A harmatos gabonaszárnak olyan az illata, mint a régi fűzfateknőnek, miután a dagasztott tésztát már kiszakították. A megszáradt – a frissen száradt – szalmáé pedig már a barna korpáéra emlékeztet. Olyan, mint a kenyereké, amit mostanában újra felfedezünk.

A tábla szélén, ahol nem érte a földet a gyomirtó, ott terem a szagos bükköny. Akad már ember, aki nem tudja, hogy így hívják, és a gyerekét is arra tanítja: ez a lila, ez a vad földimogyoró. Badarság. Bükköny ez, tudja, akinek volt, ki megtanítsa. Olyan a levegő körülötte az orrnak, mint a látvány a szemnek. Szinte bántóan harsány a püspöklilája, az illata meg nehéz, mint a legdrágább parfümöké. Hangulat kell hozzá. Émelyítő a kedvenincs embernek, mámorító egy szerelmespárnak, annak pedig, aki arat – szép. És jó, mert egy szólam, vagy csak egy hangjegy az illatszimfóniában. Külön-külön talán csak egy ráérő ember szagolgat végig minden gazt – vagy egy vizslató aratási ellenőr? Igaz, ilyen talán már nincs is. A kombájnosok, a szemszállító traktorok vezetői csak a harmat felszálltáig érnek rá ilyen mihaszna dolgokra. Utána pedig már rajtuk terem a forró harmat: a verejték. Ez is hozzátartozik ám az aratási illatleltárhoz! A verejtéknek ugyanis még szintén nem bántó a szaga, csak az áporodott izzadtságnak. Igaz, a kombájn porával nagyobb mennyiségben majdnem sárrá lesz, de büdössé csak másnap válik – ha hagyják. Aki nem kívülről való, annak nem tűnik fel a társa árasztotta ájer, talán, mert a sajátja is hasonló. Sőt bizonyos korig még vonzó is lehet egy csipetnyi friss stich, ellenkező neműek között persze. Talán csak a törődött embernek lesz egy kissé elkent szaga. Mint a vágószerkezet kaszájának estefelé. Rajta a ráragadt rengeteg szétpréselődött zöld acat meg tölcsérvirágú folyóka. Ettől van az aratás esti illata. Ehhez már keverednek művi komponensek is, hogy mást ne említsünk: a kifolyt olaj, a csapágy mellett előbuggyant gépzsír, ahol még lóval hozzák az ivóvizet: a fonnyadó lócitrom.

Az aratásnak illata van, valamint eleje és vége. Az illat mindennap más és más, ahogy fogy a vágnivaló, kevesbedik az erő, telik a magtár. A jó aratásnak jó illata van. A rossznak még sincs szaga. Olyankor az ember öröme kevesebb. Bánatában vigasz, hogy ahol végigdolgozta az évet, elvetette a reményét, ápolta a vágyakozását, legalább otthon érezte magát két-három hétig. Amíg a tarlót fel nem verte a szeder, hamvas, semmire nem hasonlítható illatú gyümölcsével.

 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.19. 17:33

 

00300017.jpgA szürke sziklák és a poros zöld bokrok alatt üde színfolt: nagy piros úszógumi, benne fiatal pár gyerekkel. A hűvös folyó áttetsző vize lassan folyik tova a magas falú kőkatlanban. A fent hagyott autó rendszáma GB.

Miközben próbálok nem beleesni gépestől a vízbe, felteszem az ostoba kérdést: angolok, ugye? Persze, válaszol a fiatalember, magához húzza a fiúcskát. Az anyja viszont ír, mosolyog a nejére. Aha, mondom, és messze nézek a franciák Grand Canyonjában, a Verdon hasadékában, mely folyó pedig provanszál, gondolom. Tudja, hogy a francia forradalom idején a franciául beszélők kisebbségben voltak a gallok földjén, pillantok vissza ismét új brit ismerősömre. Ó, de érdekes, kerekedik el a szeme.

00310007.jpgA szerpentin tetejéről még látszik a nagy piros gumi, a hasadéknak pedig most kezdenek feltűnni az arányai. Az amerikai Vadnyugat kanyonjának dimenzióit természetesen meg sem közelíti. Ha van olyan olvasóm, aki az ott készült képeimre emlékszik, tudja: az emberi felfogással értelmezhetetlen, tekintettel átfoghatatlan. A Verdon kanyonja viszont igen. Látszanak a túloldal fái, az ottani épületek, a pontként megmozduló emberek, a strandolók a lenti plázsokon.

Szűk egy óra alatt végig lehet mellette autózni, még úgy is hogy itt-ott lepillant az utazó. A másik végén hatalmas mesterséges tó zárja a horizontot, tele fürdőzőkkel, csónakázókkal. Visszafordulok, megkapó a látvány, amint a késő délutáni nap végigsüt a meredek falakon, a méregzöld vízen. Néhány bátor ember szép ívű ugrásokkal borzol karikákat a tükörsima méregzöld folyóba.

Megint arányokat latolgatok. A Tordai hasadékban tett látogatásomat idézem fel. Az ennél is kisebb, egy délután végiggyalogoltam a sáros patakparton. Szent László legendáját mesélte egy helyi pásztor. A franciáknak rengeteg szentjük van, vajon melyikük neve fűződik ehhez a verdoni csodához? A mesterséges tó neve mindenesetre Lac de Saint Croix.

***  esiksandor2cm.jpg

 Ilyen szép a világ

 

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.17. 16:36

Huszár Boglárka festménye

11890980_1140994929250518_354704365653559372_n.jpg

50x50 cm. olaj, vászon.

2000.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.16. 08:34