Irinyi Károly professzorról beszél Szőke Domonkos történész

Irinyi Károly-3.jpgIrinyi Károly a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelem Tanszékének professzora volt, a hallgatóság körében az egyik legkedveltebb tanár. Népszerűségét imponáló felkészültsége, önálló történelemszemlélete, remek előadói készsége, őszinte, színes egyénisége alapozta meg. A tudomány világa még nagyon sokat várt volna tőle, amikor viszonylag fiatalon elragadta a halál. Szőke Domonkos egyetemi docens évekig a közelében élt, közös szobájuk volt. Ő ismerte talán legjobban a kollégák közül. Kérdéseinkre ő válaszol.

– Mikor ismerte meg Irinyi professzort? Tanársegédje volt?

– Nem voltam tanársegédje, de tanítványa voltam. 1966-ban egyetemi hallgatóként ismertem meg. 1971-ben, végzés után idekerültem a tanszékre, az ő közelébe, s attól kezdve őszinte tiszteletem az ember, a tudós, a pedagógus iránt csak növekedett. Vagyis nem csak szakmailag, morálisan is példaképemnek tekintettem. Akkor ő még docens volt. Legkorábbi, legmaradandóbb, legmeghatározóbb emlékem róla a rendkívüli kisugárzása, hogy ne mondjam, egyéniségének a varázsa. Ezt tudásával, alkatával, habitusával, megjelenésével érte el, amit erősített kellemes orgánuma.

– Nagyon jóképű férfi volt, akibe általában szerelmesek voltak a nőhallgatók.

– Ez is hozzátartozott az egyéniségéhez, de hát én férfiként beszélek. Egyetemi pályafutásom során többektől kaptam motivációt, indíttatást, de a döntő hatást Károlynak köszönhetem. Ez a későbbiekben úgy is megmutatkozott, hogy még azt is mondogatták nekem, úgy viselkedsz, mint Karcsi, talán parodizálod? Ez az öntudatlan azonosulás lecsapódása volt. A fiatalember, ha valakihez hasonlítani akar, szinte önkéntelenül is utánozza, másolni próbálja példaképe mentalitását. Sajnos egyre kevesebben vagyunk, akik az ő hatása alól indultunk. A mostani egyetemi generáció már azt sem tudja, ki volt Irinyi Károly, de a volt tanítványoknak Záhonytól Barcsig, vagy Biharkeresztestől Sopronig, ha a történelem oktatására gondolnak, avagy a Kossuth Lajos Tudományegyetemre, akkor elsőnek Irinyi tanár úr neve, alakja, hatása jelenik meg a tudatukban. Nekem abban a szerencsében és megtiszteltetésben volt részem, hogy évtizedekig együtt laktam vele ebben a szobában, ahol most róla beszélgetünk. Itt éltünk együtt, ahol Irinyi tanár úr egy nagyon fontos parkolóhelyre talált. Tamási Áron szavaival: az ember azért van a világon, hogy valahol otthon legyen benne. Lefordítva köznapi nyelvre: Károlynak ezt a szakmai otthont a 312. szoba jelentette.

– A híres Irinyi testvérek, János és József is bihari származásuk voltak. Volt valami köze családilag hozzájuk?

– A kérdés önként kínálkozik, bizonyára sokan feltették Károlynak. Az Irinyi testvérek valóban bihari származásúak voltak, de neki semmi köze nem volt hozzájuk.

– Nyilván sokat beszélgettek szakmai kérdésekről, de szóba kerültek emlékek, emberi dolgok is. Ő Esztárban született. Beszélt esztári emlékeiről?

– Sokszor! Nagy mulasztásnak tartom, hogy bár többször megpendítette, menjünk ki együtt, hogy megmutassa azt az egyszerű falusi környezetet, ahonnan elindult, ez valahogy elmaradt. Nagyon sokat beszélt szülőfalujáról, indíttatása körülményeiről, érzelmi kötődéséről, a falusi tradíciókról. Érdekes – alföldi parasztcsaládokban ritkaság – egyszem gyerek volt, ez elég szokatlan.

– Tehát első generációs értelmiségi volt?

– Igen, a legelső generációs értelmiségi, aki bekerülve Debrecenbe, eljutott az egyetemre. Bárhogy faggatjuk és értékeljük az ötvenes éveket, azt a korszakot, amelyről nagyon sok negatívumot lehet mondani, többet, mint pozitívumot, de azt el kell ismernünk, hogy teret nyitott tehetséges népi származású fiatalok előtt.

– Említene néhány nevet?

– Például az irodalmár Kovács Kálmánt, Kiss Ferencet, Juhász Bélát vagy a történész Für Lajost mondhatom. Ezek a tehetséges népi származású fiatalok az egyetemet nem csupán szellemi műhelynek, de szentélynek tartották, erősen kötődtek hozzá, még nem tudván, hogy később rangos tanárai lesznek. Egy dolgot azonban még hadd említsek meg Esztárral, illetve e fiatalok származásával kapcsolatban! Azokban a kegyetlen ötvenes években a paraszti lakosság számára az egyik nyomasztó tehertétel a beszolgáltatás volt. Ők nyaranta kijártak aratni, mert azt tartották, hogy a szellemi munka nem lehet akadálya annak, hogy a nyári terményt be ne takarítsák. A barátok összefogtak, s egyik helyről mentek a másikra, családtól családig, két-három-négy napra aratni. Erről később is úgy beszéltek, mint becsületbeli feladatról, küldetésről: nem lehet az otthoniakat cserbenhagyni. Egyrészt mert nehéz idők járnak, másrészt mert áldozatot hoztak értünk.

– Mit gondol, honnan merítették ehhez az etikai inspirációt? A népi írók szellemi hatása volt ez?

– Részben igen. Ők mindannyian ismerték, tanulmányozták a népi irodalmat, az inspiráció kétségtelen. Érdekes azonban, ezt Karcsi többször emlegette nekem, hogy Veres Pétertől hallotta élete legnagyobb hatású világirodalmi előadását itt az egyetemen. Ez azért sajátos és szokatlan, mert a debreceni egyetemen jó színvonalú, rangos világirodalmi oktatás folyt és folyik, másrészt Veres Péter nem a világirodalmi előadásairól nevezetes. De ő mindvégig úgy emlékezett rá, hogy tőle hallott először Ibsenről megragadó, nagyon magvas gondolatokat. Ez határozottan megragadt bennem. De ahogy a Karcsival való beszélgetésekre emlékszem, az etikai helytállás parancsa középiskolai oltás is volt. Ő a debreceni református gimnázium növendéke volt, részben onnan hozta magával ezt a belső késztetést.

– Végül nem jutott ki Esztárra?

– Nem, sajnos, azóta is szánom-bánom, mert főleg az én hanyagságom miatt maradt el a látogatás. Pedig Károly gyakran szóba hozta illyési értelemben a gyökereket, a forrásokat, amelyek meghatározóak. Ő néhány holdas kisparaszti családból származott, de az ötvenes évek végén, a hatvanas években a szülők beköltöztek Debrecenbe. A földjükkel aztán valami probléma támadt. Az édesapja végül, úgy emlékszem, közalkalmazotti státusban szolgált.

– Az ő tudományos korszaka a dualizmus volt, tehát a magyar történelemnek a szabadságharctól az első világháborúig (1848–1914) terjedő periódusa.

– Igen, bár a Mittel-Európa-tervekkel kapcsolatban is végzett kutatásokat, azaz a dualizmus nemzetközi, egyetemes problémái is érdekelték. Azon elsők közé tartozott, akik sajátos vélekedést formáltak a XIX–XX. századi magyar történelemről. Az egyik újszerű megvilágítása az 1848/49-es események értékelése volt. Úgy gondolta, hogy ’48/’49 szemléletét nem lehet kizárólag a romantikus nemzettudatból levezetni, mert nemcsak Kossuth Lajos hatott, hanem Széchenyi István és Görgey Artúr is. 1848/49-ben heroikus nemzeti küzdelem folyt, de egyúttal kemény belső harc is a három személyiség, a három koncepció között. A régi történetírás megalkotta a hős (Kossuth) és az áruló (Görgey) ellentétpárt. Irinyi Károly úgy látta, és úgy oktatta, hogy történelmi korszakokat s benne a személyeket nagyon differenciáltan szabad megítélni, hiszen a forradalom nemcsak példaképeket teremt, de nagyon sajátos figurákat is, akik ugyancsak történelmi szereplők. Hadd tegyem hozzá, hogy Károlyban rendkívül erős magyarságtudat munkált, de mint történész kellőképpen tudott ellenpontozni. Sajátos felfogása volt az 1867-es kiegyezésről is. Azt tartotta, hogy 1867 reálisan vállalható alternatíva volt, nem veszteség, de nem is nyereség, nem zsákutca, de nem is győzelem, olyan paktum, amelyet dialektikusan kell vizsgálni. A magyar társadalomnak egy olyan lehetősége a Habsburg-monarchián belül, amely felnyitotta a polgári átalakulás, az ipari forradalom előtt a sorompókat, s a gazdasági élet viszonylagos felgyorsulását hozta. Így tanította akkor is, amikor a hivatalos vélekedés ’67 teljes elutasítására hajlott.

– Egy ponton meg tudom erősíteni, amit mondott. Egy előadásán hallottam, s máig megmaradt bennem, hogy a kiegyezésről szólva elmondta, az 1960-as Budapest köz- és lakóépületeinek nagyobb része még 1867 és 1914 között épült. Ez meglepő adat volt számunkra! Debrecen történetével is foglalkozott?

– Nagyon sajátos nézetei voltak Debrecenről, a városról, mint a magyarság keleti perifériájának egyik őrhelyéről. Nehezen tudnám bizonyítani, de valamiképpen Németh Lászlóhoz hasonlóan vélekedett, hogy ti. Debrecen az erősen centralizált, túlhangsúlyos Budapestnek lehetett volna szellemi, gazdasági ellenpontja. De azzal a sajátos debreceni szellemiséggel, amelynek megvolt a maga tradicionális vallási, politikai, gazdasági súlya, a polgári átalakulás kínálta lehetőségeket nem lehetett maradéktalanul kiaknázni. A cívisváros ugyanis részben a haladás éllovasa, a magyarságtudat őrhelye volt, ám ragyogóértékei ellenére a perifériára sodródás veszélye is fenyegette, mint ahogy az be is következett. Gondoljunk csak Nagyvárad és Debrecen fejlődési ütemének különbségére a dualizmus korában! Erről szól többek között A politikai közgondolkodás és mentalitás változatai Debrecenben 1867–1918 című posztumusz könyve. Ez a könyv tudománytörténetileg is új megközelítést hozott. Károly szerint ugyanis nem gazdaságot, társadalmat, politikát, szellemet kell kutatni, noha mindegyiknek megvan a maga indokoltsága és kutathatósága, hanem mentalitást, viszonyulást kell keresni, ami benne van az egyénben, az osztályban, a cívis-polgárban. Nem lehet egy emberben elválasztani azt, hogy eddig gazdasági, ettől családi, ez a műveltségi szelete, vagyis a különböző tényezők együtt alakítják ki a karakterét, a lelki alkatát, amelyben nehezen különül el politika, kultúra, viselkedésmód, szokásrendszer. Ez a rendkívül magas színvonalon megírt, gazdagon dokumentált dualizmus kori Debrecen-történeti munka a mentalitástörténetet volt hivatva ábrázolni, értelmezni, elhelyezni. Irinyi Károly Debrecen-képe valószínűleg sok olvasónak okoz meglepetést. Mítoszromboló, ugyanakkor történeti meditálásra és gondolkodásra késztetőírás. Hogy milyen volt az egykori Debrecen, azt talán ebből a munkából tudjuk meg igazán.

– De miért posztumuszként jelent meg ez a könyve?

– Ismeretes, hogy az 1970-es években Ránki György szerkesztésében kezdődött Debrecen történetének monografikus feldolgozása és kiadása öt kötetben. Irinyi Károly nagy ívű dolgozata a harmadik kötethez készült, s mert a sorozat e kötetének megjelenése hosszú éveket váratott magára, Irinyi Károly kézirata is az asztalfiókban maradt. Ő már nem érhette meg a kötet megjelenését, amelyet végül Gunst Péter szerkesztett. Károly kézirata azonban messze túllépte a kívánt terjedelmet, ezért a szerkesztő jelentősen megkurtította.A történelmi intézet vállalkozott a teljes kézirat kiadására. A megkésettség mögöttes okaként azonban számolnunk kell azzal is, hogy a könyv terjedelmű dolgozat szemléletével szemben fenntartások húzódtak meg. Irinyi Károly dualizmusfelfogása nem volt könnyen beilleszthető a baloldali marxista értékrend szerint fogant kötetbe. A szerzői, írói késedelemhez szerintem ez a bizalmatlanság is hozzájárult.

Életében viszont megjelent és nagy szakmai sikert aratott a Benda Kálmánnal közösen írott nyomdatörténet.

– Ez a vállalkozás legalább olyan alapmű, mint később néhány Irinyi által jegyzett munka. Ezzel a nyomdatörténettel debütált Károly, mint tudós. Nagy megtiszteltetés volt a fiatal kutató számára, hogy Benda Kálmán elfogadta szerzőtársának. Mellette megjelenni szakmai elismerést jelentett, rangot adott.

– Egyszóval megszerezte a szakmai respektust?

– Irinyi Károly szakmai felkészültségét, előadói kultúráját és íráskészségét nagyra tartották a történettudományi intézet szakemberei, köztük a vezető történészek is. Jól ismerték, mert ő ügyelt arra, hogy a pesti kollégákat minél többször meghívja debreceni szereplésre. A nyitottság híve volt ugyanis, azt tartotta, hogy több szem többet lát. Féltékenység nem gyötörte, mert nem szenvedett a kisebbségi érzéstől.

– Kinek volt ő voltaképpen a tanítványa?

– A debreceni egyetemi tanárok közül szorosan senkihez sem kötődött. Legközelebb Hajnal István szociológiai történetlátása állt hozzá. Nagyon szerette a polgári radikálisok értékrendjét, Szekfű Gyula színes megelevenítő képességét.

– Irinyi Károly szakmai kiválóságát méltatjuk, mégis viszonylag későn lett professzor. Ennek mi lehetett az oka?

– Idejében megírta a kandidátusi disszertációját, ki is nevezték docensnek. De az ő szakmai előmenetelét mindig hátráltatta a hivatalos politikának nem tetsző, vele divergens, sok ponton feleselő tudományos állásfoglalása, amelyet még a hetvenes évek politikai légkörében is nehezen respektáltak. Említettem, hogy kutatásainak súlypontjában 1848/49, illetve 1867 és a dualizmus kora állt. De neki volt egy harmadik érdeklődési területe is. Ez a két világháború közötti korszak jellegének a megítélése. A hivatalos történettudomány ezt a korszakot akkor fasizmusnak, szélsőséges, menthetetlen ellenforradalmi korszaknak bélyegezte. Már hallgató korunkban tapasztaltuk, ő abban volt nagy, hogy a történelmi kérdéseket árnyaltan, adatgazdagon tudta megjeleníteni. Károly megközelítésében a két világháború közötti korszak nem fasizmus, hanem egy nagyon ellentmondásos, kétségtelenül jobboldali ideológiai jegyekkel leírható rezsim volt, a hárommillió koldus országa. Ő is így látta és jellemezte, ugyanakkor azt is látta, hogy a rendszer bizonyos értelemben értelmiségi vagy paraszti gyökerű elemeknek a felemelkedését, szűk határok között bár, de lehetővé tette. A Horthy-rendszer az ő értékrendjében nem volt egyértelműen fasizmus, differenciált elemzése szerint a politikai struktúrában megvoltak a különböző tendenciák, a jobboldali, baloldali és harmadikutas képződmények.

Ő tagja volt a pártnak? Úgy tudom, 1956-ban nem „pörkölte meg” magát. Nem emlékszem vele kapcsolatban semmilyen megtorlásra.

– 1956 előtt népi indíttatású társaival együtt tagja volt az MDP-nek. Úgy emlékszem, éppen 1956 őszén nősült, a forradalmi eseményekben talán ezért sem vállalt jelentékeny szerepet. Soha nem tartotta azonban 1956-ot ellenforradalomnak, ezt persze a katedrán nem hangoztathatta, hiszen az állásával játszott volna. 1956 után, bár többször kapacitálták, nem lépett be a pártba. A Kádár-rendszer korszakának nagyon kritikus, de nem mindenben szembehelyezkedő figurája volt. Tény, hogy szelleméhez méltó állami feladatot sohasem kapott, nem volt még dékánhelyettes sem. Maximum szakszervezeti funkciót ruházták rá, de ő azt is komolyan vette.

– Szeretett a hallgatókkal foglalkozni?

– A kedvenc foglalkozásai közé tartozott, már-már hobbija volt a hallgatókkal való foglalkozás. Legjobban az előadást, mint műfajt kedvelte. Mi nagyon sokat beszélgettünk barátilag igazán intim, közvetlen, emberi dolgokról is, például a sikerről, a kudarcról. Mint fiatal, induló egyetemi embert ezek a kérdések természetesen engem is foglalkoztattak. Emlékszem, egyszer úgy fogalmazott, ahhoz, hogy az ember igazán sikeres legyen, sok tényező, szorgalom, tudás, tehetség, kapcsolat stb. szerencsés összejátszása szükséges. Fontos szerepet töltenek be az embertől független, rajta kívül álló, objektív körülmények is. Az igazi nagy siker keveseknek adatik meg. Egy dolog azonban kizárólag magán az emberen múlik: a XII-es terem hallgatóságát neki kell meghódítania. S ez a karrier csúcsa!

– Irinyi professzor életvidám ember volt, szeretett társaságban dalolni, mulatni. De hivatásos énekes is volt. A debreceni Kodály kórusban még azután is fellépett, miután a kórus professzionista énekkar lett.

– Ez az ő színes egyéniségének egy másik gyakorló terepe volt, amin nem nagyon tudtam őt követni. Ennek ellenére, ha van valami zenei ismeretem, ami a hangszeres zene, főleg a barokk körébe tartozik, azt tőle tanultam. Úgy gondolom, hogy a vokális zene, a közös éneklés olyan érzelmi rezonanciát hozott ki belőle, amit másképp nem tudott megélni. A kórusmuzsikának lehet valami általam felfoghatatlan mágikus hatása. Úgy láttam, hogy ő rendkívül komolyan vette, s valami kedélyt felszabadító hatást, nyugalmat keresett és talált benne. Gyakran voltam viszont vendég a kondorosi kertjében, amelynek külön varázsa volt. Nagyon szerette ezt a kertet, ahová sűrűn meghívta a kollégákat. Főztünk, kapáltunk, s valósággal élveztük, hogy munka közben is lehet eszmét cserélni, tudományról vitázni.

– Mit jelentett számára a család?

– Sokszor találkoztunk családilag, olykor összejártunk. Felesége, Valika, a Kossuth Gyakorló Gimnáziumnak volt nagyon megbecsült tanára, két stramm fiú édesanyja. Károly családi kötödése szintén sajátosan „irinyis” jellegűnek mondható. Nem volt vallásos, legalábbis, ha a vallást hagyományos teológiai-hitbéli alapon értelmezzük, de ha etikai értékrendnek tartjuk, amely az ember viselkedését, napi szokásait befolyásolja, akkor Károly ezeket a normákat következetesen betartotta. S e normarendszerbe beletartozott a család is.

– Váratlan halála nagyon megdöbbentő volt, nemcsak azért, mert sosem betegeskedett a viszonylag fiatal professzor, de azért is, mert abban az évben a történelmi intézetnek több halottja is volt.

–1988 augusztusában történt, ebben az időszakban ő a Nyári Egyetemen szokott előadni. Ezt is nagyon fontosnak tartotta, a magyar szellem, a magyar kultúra egyik kitárulkozási lehetőségének. Éppen abban az évben hozta nekem szóba, hogy előbb-utóbb be kellene kapcsolódnom, hogy legyen, aki adott esetben felváltsa, helyettesítse. Úgy váltunk el a tanév végén, hogy jövőre bedobnak a mélyvízbe, de szeptemberben amúgy is találkozunk. S aztán váratlanul jött méltatlanul korai halálhíre. Egy rendkívüli termékenynek ígérkező tudományos pálya szakadt félbe. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a betakarítás ideje jött volna az életében.

Bakó Endre

***

IRINYI KÁROLY (született 1931. augusztus 15-én Esztáron, elhunyt 1988. augusztus 9-én Debrecenben) történészprofesszor. Elemibe Bihar megyei szülőfalujában járt, középiskolai tanulmányait a debreceni Református Főgimnáziumban végezte, tanári diplomát a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett. Ugyanott kezdte oktatói és tudományos pályáját. Fő kutatási területe a XIX. század második felének, a dualizmus korszakának politikatörténete. Benda Kálmánnal közösen megírta A négyszáz éves debreceni nyomda 1561–1961. című könyvét. Fő műve: Mittel-Európa tervek és az osztrák–magyar politikai közgondolkodás, 1973. Születésének hatvanadik évfordulójára Politikai gondolkodás-műveltségi áramlatok címen tanulmánykötetet adott ki a KLTE Történelmi és Klasszika Filológiai Intézete. Posztumusz könyve: A politikai közgondolkodás és mentalitás változásai Debrecenben, amiért posztumusz Csokonai-díjat kapott. 

SZŐKE DOMONKOS (született 1946. július 13-án Visznek községben) történész, egyetemi docens. Iskoláit Heves megyei szülőfalujában kezdte, Gyöngyösön végezte. Egyetemi tanulmányokat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen és Moszkvában folytatott. Ezerkilencszázhetvenegyben szerzett diplomát. Attól fogva a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézetének oktatója immár docensi minőségben. A történelemtudomány doktora.Kutatási területe a XX. század magyar eszmeideológia története, különös tekintettel a konzervatív áramlatokra. Főbb művei: Modernizációés/vagy népiség? 1994; Nemzet, középosztály, reform, 1994; Veres Péter, 1996; Szellem és politika, 2001; Szellemi ideológiai viták Magyarországon 1939–1952.

(Bakó Endre, Hajdu Imre, Marik Sándor: Általuk híres e föld  In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003. Szerk. Ésik Sándor)

Szerző: Napkelet Népe  2014.11.10. 18:00

Címkék: ü:Irinyi Károly

Írta: M. Szlávik Tünde

 

552137_282387978544175_158856867_n.jpgMicsoda giccs, gondolta Kovács Imre, amikor az akácerdő szegélyezte úton haladva egy nyiladékon át megpillantotta a holdfényben legelésző őzcsaládot a kis tisztáson. Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet… − ugrott be neki a Mézga Géza főcímdal. Felsejlett benne Marci fia pisze orra, homloka közepéig felszaladó szemöldöke, ha majd otthon elmeséli neki a találkozást. Elmosolyodott. Még húsz perc.  Dúdolgatva vette a kanyarokat. Néha eljátszott a gondolattal, hogy csukott szemmel meddig jutna el a harminc év alatt már unalomig megismert szakaszon. A nagy dombra fel jól kihúzatni, ötszáz méter egyenesen, a derékszögű jobbos kanyar előtt visszaváltani, kis gáz, negyedik, magában számol háromig, enyhe ív jobbra, száz méter után újra balra, elég a motorfék, csak egy kicsit kell a lábát elemelni a gázpedálról. Onnan meg megint csak egyenesen kilométereken át.  Egy pillanatra valóban le is eresztette szempilláit. Na, így lehet jól elaludni menet közben… Tenyerébe ásított, megdörgölte orra alját, az arcát, homlokát a haja tövéig, többször is.

− Az anyád, Bambi! − nyögött fel, amikor az őz megjelent az út bal oldalán. Hirtelen a fékre lépett, ezzel egyidőben belenézett a visszapillantó tükörbe. Utolsó pillanatban sikerült megállnia, mielőtt az állat pár pillanatnyi tétovázás után bizonytalan szökellésekkel megindult, át az úttesten, és bevonszolta fehér tükrös hátsóját a rekettyésbe. Imre is a bozótost fürkészte, jönnek-e a négylábú cimborák. Jöttek. Cseppet sem sietve, kissé bokázva, körmük meg-megcsúszott az aszfalton.

Imre teljesen felébredt... Komótosan folytatta tovább az utat. Csöndesen szentségelt.

A jobbra ívelő kanyaron túl egy traktor vesztegelt, fényszórója bevilágította a környéket, ám a kanyart bevéve elvakította Imrét, aki időben átváltott tompítottra. A másiknak azonban esze ágában sem volt így tenni. Legalább venné le azt a rohadt reflektort, ha már pont itt jött rá a szapora − morogta félhangosan Imre, majd ahogy a traktor mellé ért, pöccintett egyet a kapcsolón, hátha a váratlan fénytől észbe kap a vezető, s a motort felpörgetve beletaposott a gázba. Ekkor vette észre az úton heverő sötét alakot. Két lábbal állt bele a fékbe, karjait kinyújtva-megfeszítve próbálta lekormányozni az autót az útról. Nem volt biztos abban, hogy ismét sikerült időben megállnia. − Nem döccent, nem mentem át rajta, nem döccent…− mantrázta magában, amíg remegő lábakkal kinyitotta az ajtót. Kiszállni azonban már nem volt bátorsága, csak a bal lábát vetette meg az úttesten, s az ajtón áthajolva fülelt, hall-e nyöszörgést a kerekek alól.  Ám a traktor pöfögése minden más hangot elnyomott. Saját zihálását sem hallotta.

Hátra kéne tolatnom, hogy a fényben meg tudjam nézni, gondolta, de ekkor hirtelen úgy érezte, egy láthatatlan, hideg kéz csavargatja a beleit. Ha visszaül, nem lesz képes megállni, a traktor sofőrje pedig biztosan látta őt. Nem, nem hagyhatja itt feküdni a fickót az úton, mi van, ha csak megsebesült, és lehetne még segíteni rajta. De ha már… Úristen, akkor gyilkos vagyok, huppant le az ülésbe. Nincs mese, ki kell szállni.

Az idegességtől remegve araszolt, centimétert centiméter után küzdött le. Agyában az összes eddig látott horrorfilm egyszerre pergett,  a zetor sem tudta elnyomni a baglyok gúnyos, jellegzetes, tutuló  huhúhúú-ját, a banyák lármáját, meg a vérfarkas vonítását. Teljesen el tudta képzelni, hogy a kocsi kerekei alól hirtelen kihussan az elgázolt fickó − ha fickó −, és nekiugrik a torkának. A közelben megreccsent egy ág, ettől métereket ugrott hátra ijedtében. Majd izzadó homlokát törölgetve sasszézó léptekkel ismét becserkészte a kocsit.

− Élsz, ember? Hé, mondj valamit! − motyogta alig hallhatóan, de nem érkezett válasz. A félelemtől szűkölve négykézlábra ereszkedett, minden izmát megfeszítve egészen a kocsi orráig mászott, és megérintette a testet. A belei ismét megcsavarodtak, amikor a keze valami valószínűtlenül puhát tapintott. Ekkor eszébe jutott a telefonja, előkapta, és bevilágított vele a kocsi alá. Az egész alak olyan furcsán lapos volt.  A bal első kerék alatt megcsillant a fény egy kis tócsán.

− Úristen, úristen! − ordított fel.

A traktor mellől, az erdő felől sötét árnyak közeledtek felé, a részeg emberek bizonytalanul billegő lépteivel. Páni félelem fogta el, legszívesebben elfutott volna, de semmi értelme, itt az autója, az irataival, már szemtanúk is vannak... − Nem döccent, nem gázoltam el, nem mentem át rajta − zokogta térden csúszva. Az odaérkezők egyike atyáskodó mozdulattal megpaskolta Imre feje búbját:

− Nem látta ja Józsit? – kérdezte kásás, elmosódott hangon.Imre könnyes szemmel nézett fel a kockás inges, kantáros munkásnadrágot viselő pufók alakra:

− Csak nem magukkal volt?

− Debbezony, az előbb hagytuk el valahun, lejesett a pótosrul.

− Meeeer nem tudott kappaszkodni, pedig erőssen odakötöztük a kezit az oszlopho' − kontrázott hasonlóképpen seggrészeg társa, egy kajla bajszú, vékony égimeszelő.

− Édes istenem! – nyüszített tovább Imre. − Odakötözték? Miért?− Meee raza tökfej még kappaszkodni se tudott! − vihogtak amazok a kocsi orrára támaszkodva.

− Itt feküdt ez a szerencsétlen az úton, már elgázolhatta valaki, mert teljesen össze vannak törve a csontjai – mentegetőzött Imre.

− Kinek? – kérdezte meghökkenve a colos.

− Hát a maguk Józsi barátjának!

− A csonttyai? Hallod, aaaaszonygyaja Józsi csonttyai… Mikó a vót az egész társaságba ja leggerinctelenebb…− csapkodták fuldokolva a motorháztetőt.

− Megbolondultak? Itt fekszik a barátjuk holtan, maguk meg sértegetik? Nem, ne nyúljanak hozzá! − kiáltott  a részeg cimborákra, de elkésett. A lábánál fogva már ki is rántották a testet a kerekek alól. Imre rémületében megperdült a tengelye körül. Ha volt is szikrányi élet abban a szerencsétlenben, akkor most rázták szerteszét a gerincét. − Te úristen! Ááááá! − ordította,amikor látta, hogy a fej leválik a testről, és szétplaccsan az úton. − Mi ez?

− Szaaalmabábbu. Ja szüreti bálra. Ottan vannak mind a taraktoron, csak a Józsi lejesett. Űtet kerestük a setétbe. Ne bánkóggyá, e vót a legszarabb, meeer ez még kappaszkodni se tudott − nyerítettek ismét az Imre előtt ismeretlen vicc poénján.

− Basszátok meg! − ült le az árokpartra Imre, aztán két kezével többször végigdörzsölte az arcát, szemét, majd sírásba forduló nevetésbe kezdett a megkönnyebbüléstől. Beletelt pár percbe, mire annyira összeszedte magát, hogy újra be bírt ülni az autóba.

Alig haladt kétszáz métert, amikor ismét egy sötét alakot látott az út szélén heverni. 

− Rohadjatok meg, hát a Pistát is elhagytátok! − röhögött fel hisztérikusan, majd gázt adott, és áthajtott a testen.

Döccent…

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: M. Szlávik Tünde tárcái

Szerző: Napkelet Népe  2014.11.09. 13:15

Ősz Zoltán alkotása

10487205_971869469496399_3679643372257986551_n.jpg

30x42 cm. pasztell, papír.
2010.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2014.11.08. 08:30

venice-regatta-2.jpgAz idegen szavak egyik jellegzetes csoportját alkotják az úgynevezett műveltségszók, amelyek más népektől átvett ételek, italok, tárgyak, események és egyebek elnevezése, ilyen például a pirog, a glögi, a szamovár és a pagoda. Jellegzetesek az olasz műveltségszók, amelyeknek egy része a velencei karneválhoz köthető.

A velencei karnevál ma Európa egyik legszínesebb rendezvénye, noha csak tíz napig tart, január végén. Rengetegen látogatnak Velencébe külföldről, hogy részt vegyenek az ünnepségen. Szédítő összegeket költenek el jelmezekre és álarcokra.

Azonban ezúttal sajátos módon közelítjük meg ezt az eseményt, a szavak felől. Amolyan velencei szófejtő és nem túlélő turistaútra hívom a kedves olvasókat.

Kezdjük mindjárt a kulcsszóval, a karnevállal! Olasz, még közelebbről északolasz jövevényszó, jelentése ’farsang’. A kifejezés a régi olasz nyelvjárási carnevelare szóra vezethető vissza, ami nem más, mint ’a húsétel elhagyása böjti időszakban’. A népetimológia egy latin Carne vale!, azaz „Húsétel, isten veled!” mondatot érthetett bele. Nyelvünkben Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, avagy a dámák diadala a fársángon című komikus eposza révén válhatott népszerűvé.

Érdekes módon a másik kulcsszó, a maszk nem olasz, hanem német eredetűnek tekinthető a magyar nyelvben. Ez egyébként a lombard maska szóra vezethető vissza, amelynek jelentése: ’halott ember lelke’. A rendezvényen a legtöbb álarc a színdarabok, azaz a commedia dell’ arte-figurákat ábrázolja, Pierrot, Brighella stb. A karnevál fénykorában a legnépszerűbb jelmez  a La Bauta volt, amely tricorne, azaz háromszögletű kalpagból, fekete selyem- vagy bársonyköpenyből és fekete vagy fehér álarcból állt. Ez utóbbi a neve a larva, jelentése: a halott ember lelke.

A maskara, amelynek jelentése farsangi álruha, jelmez, viszont olasz eredetű, és ugyanarra a spanyol szóra megy vissza, mint a maszk.

S végül még egy szót említsünk meg, amely ízig-vérig olasz eredetű, és ez a gondola. Jelentése ’velencei csónak, amely lapos fenekű’. Egyébként a régi gondola édes bűnök kamrája volt, ezért nevezték úszó bordélynak is. Színes szatén- és selyempárnákkal bélelték ki, később ezt a fekete szín váltotta fel egy rendelet következtében. A velenceiek kizárólag esküvő vagy temetés alkalmával bérlik. Utunk véget ért, túléltük.

***  

minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2014.11.07. 17:03

Római katolikus esperes, címzetes apát

Sátoraljaújhely

szszb 30 tk Gubala Róbert 400.jpgAz őszi napsütés aranyló sugarai rávetülnek a római katolikus plébániára. Nem hétköznapi ember itt Isten szolgája, Gubala Róbert esperes, címzetes apát immár 3 éve a fenntartója az 1911-ben alapított, V. István Katolikus Szakközépiskola és Gimnáziumnak, Árpád-házi Szent Margit Általános Iskola. Patinás plébánián osztja meg velünk gondolatait, töprengéseit, és veszi száma a jövő kihívásait az atya. Mert nemcsak a diákoknak, a szülőknek – legalábbis a ma élőknek – újdonság a fenntartó-váltás, hanem a hitoktatás megújításáról, a cselekvő hit kialakításáról is eszmét cseréltünk Gubala Róbert atyával. Őt a középiskola igazgatója, Sebes Péter is a legkiválóbbak közt említette. Az Egri Érsekség a fenntartója az egyházi intézménynek.

Az atya Kékeden született, 1957. január 7-én, néhai Gubala József és lánynevén Balogh Ilona (88) fiaként. Ilona húgával a családi fészek melegét élvezve döntött: Isten szolgálatába áll. Esztergomban, a Ferences Gimnáziumban érettségizett 1975-ben, majd az Egri Hittudományi Főiskola után 1982-ben szentelték pappá. Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon volt kezdő káplán, majd Göncruszkán, Füzesabonyban plébános, később Újhelyre visszakerülve lett esperes és címzetes apát. Zemplén „fővárosában”, Újhelyen és a környéken 8 ezer lelket számláló római katolikus egyházközség működik, a görög katolikusok 2-3 ezren vannak, a református gyülekezetben 3-5 ezer ember keresi a lelki, spirituális támaszt. Fellapozzuk az atya „személyes naplóját”, kutatjuk elkötelezettségének indokait. Talán a családi közösség motiválhatta, hogy Isten kiválasztotta a rendszeresen ministráló gyereket. Még általános iskolai tanárai is megütköztek, - hiszen ateista szellemiség uralkodott -, hogy a jó eszű diák milyen korán elkötelezte magát a hit szolgálata és hirdetése mellett. Hivatástudatától a katonai szolgálat sem tudta eltéríteni.

Fordulatot jelentett, hogy 2011-ben az önkormányzat tulajdonában lévő, éppen centenáriumát ünneplő „Kerit” az Egri Főegyházmegye vehette át működtetésre. A tantestület tagjai is örültek. A szülők pedig azért vették jó néven az egyházi irányítást, mert a hittant tanuló gyerekek magabiztosabban, erkölcsi értékekkel felvértezve jobban megfelelnek az élet kihívásainak. Természetes az idejáró diákok semmiben nem különböznek a mai kamaszoktól, interneteznek, szeretnek hétvégén bulizni, általában – életkoruknak megfelelően – még kevésbé fogékonyak a lelki értékek iránt. Viszont a mai kor támasztotta feltételekhez igazodó, folyamatosan megújuló hitoktatás – maga Gubala atya is tanít hittant – hatása már mérhető: visszaszorul a diákok agresszivitása, magatartásuk, viselkedésük, társaik és a másság elfogadása békésebbé teszi őket. Gubala atya azt is szeretné elérni, hogy ne csak a hittan órákon és a templom falai közt érezzék Isten jelenlétét, hanem cselekvő hitet gyakoroljanak a hétköznapokban. Tanuljanak meg ünnepelni, érezzék meg, hogy egy közösségnek a tagjai és a személyes felelősségvállalásuk ne csak önmagukra, családjukra, hanem társaikra és eljövendő életük alapértékeinek meghatározására is vonatkozik.

Tíz pontban foglalta össze az iskolát bemutató prospektus, miért érdemes idejelentkezni. Közgazdasági ágazaton német és angol nyelvet is választhatnak, válhatnak itt belőlük pénzügyi, statisztikai, biztosítási adminisztrátorok, érettségi után lehetnek banki, biztosítási, befektetési termékértékesítők, informatikusok, számítógépes rendszer-karbantartók, informatikai rendszergazdák vagy szoftverfejlesztők. Az ügyviteli ágazat adminisztrációs ügyintéző munkakör betöltésére jogosít, választhatnak még irodai asszisztens és ügyviteli titkár szakmákat is. A gimnáziumi osztályokban emelt szinten tanulhatnak angolt és németet, és ugyancsak emelt óraszámban matematikát, informatikát és történelmet. Fontosnak tartják megjegyezni, hogy felekezeti hovatartozástól függetlenül, a pedagógiai programban részletezett nevelési értékek mellett elkötelezett szülők gyermekeit várják az iskolába.

Az 55 pedagógusból álló tantestület tagjai magasan képzett, elhivatott tanárok. Tíz ezer kötetes könyvtár, taniroda, tornaterem, hat számítógépteremben 150 multimédiás komputer alapozza meg az oktatást. Az intézmény – fennállása óta – segíti a zempléni régió középfokú gazdasági szakembereinek képzését és továbbképzését. Az eltelt száz év is bizonyította, hogy az iskola tevékenysége a megye, a térség és a város képzési szükségleteire épül, azt jó színvonalon képes kielégíteni. Kiemelkedő a sportélet, a közösségi programok szervezésre. A „Keriben” az életre készülnek, hogy bárhová sodorja a sors az érettségizetteket, öregdiákként is megőrizzék lelkük rejtett zugaiban az alma materben szerzett tudást és erkölcsi tartást. 

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2014.11.06. 08:08

A Sátoraljaújhelyi Diákok Baráti Körének elnöke

Sátoraljaújhely

szszb 30 tk Dr. Lenár Györgyné 400.jpgÜnnepeltek a „térkép szélén”, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sátoraljaújhely középiskoláinak mai és egykori tanárai, diákjai szeptember 27-én. Az 1984-ben alapított „Sátoraljaújhelyi Diákok Baráti Köre” (www.sdbk.hu) harmincadik születésnapját tartották. A kerek évfordulóra összesereglett valamikori diákok, tanárok és a meghívott vendégek méltó keretek közt, a Latabár Árpád Színház dísztermében tartották az emlékünnepélyt.

A gála alaphangját a mazsorettek – már hagyományossá vált – látványos bevonulása és színvonalas előadása indította. Ezt követően a város polgármestere, Szamosvölgyi Péter – maga is egykori diák - méltatta a három évtizede, lankadatlan szorgalommal dolgozó és folyamatosan megújuló közhasznú szervezet hiánypótló tevékenységét. Mint mondta: ”Az újhelyi diákokat nemcsak az egykori tanárok és diáktársak tisztelete, megbecsülése vonzotta haza, hanem a város, a szülőföld örökké tartó szeretete is.” A jubileumi megemlékezők nagy tapssal köszöntötték a Sátoraljaújhelyi Diákok Baráti Körének színpadra lépő elnökét, a mosolygós és népszerű dr. Lenár Györgynét – ismertebb nevén Anit – aki beszédében ekként emlékezett vissza az eltelt mozgalmas három évtizedre:

2406.jpg„ Boldogan jelentem, hogy egyesületünk harminc éves lett. Egy születésnap mindig nevezetes esemény. Összejönnek a családtagok, visszaemlékeznek az ünnepelt szüleire, gyerekkorára, élete nevezetes állomásaira. Az ünnepelt örül az ajándékoknak és közben elgondolkodik azon, hogy milyen gyorsan száll az idő, azon, mi az, ami siker, és az, ami kudarc volt eddigi életében. Így vagyunk ezzel mi is. Összejöttek a „családtagok”, a sátoraljaújhelyi középiskolák egykori és mai diákjai. Szeretett alma matereink - a gimi, a keri, a mező- és az ipari - tanárai és tanulói. Azért vagyunk ma itt, ilyen sokan, mert szeretjük Zemplént, szeretjük Újhelyt és mert mindannyian barátok vagyunk.” A szülőföld szeretete szólalt meg ebben az elhangzott hatsoros versikében:”Itt futkostunk a kies berekben, víg, csapongó, játszi kis seregben. Itt tanultuk édes anyanyelvünk, serdült ifjakká is itt lettünk. E drága föld adott nékünk tápot, legyen érte mindörökké áldott.” Az elnök asszony, visszatérve a születésnaphoz, így fogalmazott:” Egyesületünknek is voltak „szülei”, akik nagy szeretettel indítottak útnak bennünket. Fleskó László biztatására első elnökünk dr. Soltész Pál – aki most ünnepelte 60. érettségi találkozóját – munkatársaiból, és a diákéveire nosztalgiával visszagondoló volt újhelyi diákokból megszervezte a Diák Baráti Kört. Engelberth László titkár, Jánosi Lászlóné (+), Zahoránszky Anna és Juhász István elnökségi tagok vezetésével működni kezdett a megálmodott baráti társaság az akkori Művelődési Ház szakköreként. A tagok őszinte barátsága és szeretete fogta össze a volt piarista – korábban pálos – „gimis”, a „keris” és a „mezős” egykori diákokat. Egy-egy csoport működött még Budapesten és Miskolcon. Felkutattuk az innen elszármazott újhelyi diákokat, meghívtuk őket a rendezvényeinkre. Folyamatosan megismertetjük és továbbadjuk városunk és iskoláink hagyományait. Őrizzük barátságainkat. Önképzőkör szerűen bővítjük ismereteinket, amibe bevonjuk az ifjúság és a város érdeklődő lakosait is.”

Az SDBK 1997-ben lett hivatalosan is bejegyzett egyesület. Közhasznú szervezetté 2011-ben vált. Ekkor a szép emlékű elnök, dr. Ugray György és „csapata”: Wieland Ildikó, Hajdú Edit, Papp László és természetesen dr. Lenár Györgyné, az Alapszabály előírásainak megfelelően ügyeltek az egyesületi munkára. Bővítették a létszámot, és minden hónapban szerveztek valamilyen közös programot.

Mára hagyományossá váltak rendezvényeik: az emlékezetes csülkös vacsorák, a nőnapi köszöntések, a diák – és érettségi találkozók szervezése és megtartása, a közös kirándulások, a hangulatos szalonnasütések és a mindenki lelkének legkedvesebb karácsonyi ünnepségek. Mindezek mellett tovább folytatódnak a kezdetek óta népszerű előadássorozatok, amelyek igen széles témakörben mozognak. Tartanak könyvbemutatókat, adnak ki saját kiadványokat. 2014 tavaszán bonyolította le az egyesület a tizedik közös külföldi utazást. Az egyesület továbbra is folytatja a tehetséges fiatalok támogatását, díjazzák a tanulmányi versenyek helyezettjeit. Aktívan részt vállalnak a városi közéletben is. Rendezvényeiken szívesen szerepeltetik a sikeres, egykori újhelyi diákokat. Saját „otthon” hiányában az egyesület vendégként bonyolítja le programjait. Hol a könyvtárban, hol a Művelődési Központban, hol az Európa Házban, vagy akár a Zemplén Kaszinó helyiségeiben. Az elmúlt öt évben, az érettségi találkozókon kívül majd’ hatezren fordultak meg az SDBK különböző rendezvényein.

A szülőföld megtart, ezer szállal köti ide a családját, városát, egykori iskoláját sírig szerető baráti társasági tagokat. 

***  TK bélyegkép.jpg

 Írta:

Tóth Kornélia

Szerző: Napkelet Népe  2014.11.05. 16:15

bolyhos bilincs.jpgIdőnként szeretem lapozgatni a katalógusújságokat. No, nem azért, mert mániákus vásárló vagyok, s nem is azért, mert minden egyes olcsóbb áruért egyik áruházból a másikba szaladgálnék, hanem azért, mert ezekben az ingyenes kiadványokban találhatok rá új szavakra. Hiszen az árucikknek nevet kell adni az illusztráló fénykép alá. Az egyik alkalommal a következő ritka darabra találtam: boholytalanító, 2 db ceruzaelemmel működik, ára csak 1199 forint. Nézzük, hogyan is jött létre a boholytalanító szó, amely mint eszköz természetesen arra szolgál, hogy a kis szöszöket leszedje a különböző ruhadarabokról. A szótárban a következő alakok szerepelnek: bolyh, bolyhot, bolyha, bolyhhal, bolyhos, bolyhosít, bolyhoz, bolyhozódik, bolyhozógép.Mint látható, a toldalék a bolyhhal ragos alak kivételével kötőhangzóval szerepel, például bolyh + o + z. A boholy szó egyrészt azért jöhetett létre, mert így nem olyan nehéz kiejteni a fosztóképzős és igeképzős alakját: bolyhtalanító, helyette könnyebb azt mondani, hogy boholytalanító. Másrészt egy meglévő tőtípusba sorolódott be, az úgynevezett hangzóhiányos, hangátvetéses névszótövek sorába. Ezek a következők: pehely, kehely, teher. Toldalékos alakjukban kelyhet, pelyhet és terhet mondunk, tehát a h és az ly, illetve az r helyet cserélt. A teher német jövevényszó eredeti alakja a tereh volt, emlékezzünk csak Arany A walesi bárdok című múlhatatlan balladájára:

Vadat és halat, s mi jó falat /Szem szájnak ingere,/Sürgő csoport száz szolga hord,/ hogy nézni is tereh.

Tehát tereh volt, majd teher lett, viszont a toldalékos alakban újra jelentkezik a terhet alak. Ugyanez mondható el a kehely szóról is. A boholy viszont nincs szótározva, csak alkalmi szóalakulat egy katalógusújságban – gondoltam, azonban rákeresve az interneten meglepődéssel tapasztaltam, hogy több mint ezer találattal korántsem egyedi kifejezés, sőt vannak egyéb magyar megfelelői, a következők: ruhaborotva, szöszmöszlő.

Egyébként nemrég olvastam azt is, hogy Valentin-napra mekkora a választék ajándékokban: plüss-szívecskétől bolyhos bilincsig minden kapható. Ez utóbbi esetében biztos szükség lesz a boholytalanítóra.

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2014.11.02. 14:03

Biszák László festménye 

1385122_967151323301547_7300526765946057851_n.jpg

30x40 cm. akril, farost 2014.

***  

57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2014.11.01. 08:30

Nyugalmazott szakközépiskolai igazgató

Sátoraljaújhely

szszb 31 tk Rezsabek Gyula 400.jpgA vincellérmesterségnek a keresztes háborúkig visszavezethető története során felhalmozódott elméleti és gyakorlati szakmai tudás megőrzése és továbbfejlesztése, valamint a majdani mesterek képzése céljából, 1872-ben létrehozták az első szakképző intézetet, ami egy év múltán a Tarcali Magyar Királyi Vincellérképezde nevet viselte.  Ez a „jogelődje” a napjainkban Szepsi Laczkó Máté Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium néven működő oktatási intézménynek, aminek Sátoraljaújhely 1953 óta ad otthont.

Ennek, a nemzetközi hírnevű, kiemelkedő képességű, elhivatott szakembergárdával rendelkező „műhelynek” volt a tanára 1968-ig – a puritán egyszerűségű és végtelen szerénységű - riportalanyunk édesapja, id. Rezsabek Gyula. Fia, az ő nyomdokaiba lépve, folytatta az általa megkezdetteket, immár igazgatóként. A tantestület számára hamar világossá vált: a fiatal kartárs mindenre elszánt a gyerekek oktatását és nevelését, valamint az iskola fejlődését, eredményességét elősegítő és azokat szolgáló lépések végrehajtásában. (A mai napig közszájon forog: Gyula nem ismeri az órát.) Hajnalban kelt, éjszaka feküdt. Példáját, akarva-akaratlanul egyre többen követték a tantestületből is.  

Miután 1994. január elsejétől kezdődően az iskola első embere lett, lelkiismeretétől és tiszta hitétől vezérelten, minden dolog gazdájának, mindenért felelősnek érezte magát. Széles látókörű, kombinatív elmével megáldott tanárember lévén, korán felismerte, majd az iskola, a gyerekek érdekében fel is használta a kor adta lehetőségeket.”Nem csináltam én semmi különöset, csak nyitva tartottam a szemem, gondolkoztam, majd tettem azt, amit kellett.” Ha valakit olykor fegyelmeznie kellett, habozás nélkül megtette, de az érintettre soha nem tudott haragudni. Szigorúsága nagyvonalú igazságérzettel és végtelen emberszeretettel párosult. Mindezek mellé jött a gyerekszeretet, amit csak egy Rezsabek Gyulától kaphattak a jobb sorsra érdemes, szegénycsaládokból érkező diákok. Ő is öt testvérével együtt nőtt fel, nehéz körülmények között. Talán ebből, de inkább a családi hagyományokból, a gyermekáldás szeretetéből ered ez az utolérhetetlenül embersége. Vezérlő elve: „Mindent a gyerekekért.” már-már szállóigévé vált az intézmény falain belül és kívül egyaránt. A város más iskoláinak igazgatói, tanárai, diákjai irigyelték az ő tanítványait. Miért, hiszen a lehetőségek mindenki számára egyformán adottak voltak? A különbség az, hogy Rezsabek tanár/igazgató úr azokat tettekre is váltotta!

Legendás szervező- és tárgyalóképessége révén elérte mindazt, amiről Magyarország nagyon sok városában csak álmodhattak a gyerekek: maga is kultúrember lévén szerette a színházat. Így bérletet szerzett az iskola diákjainak az Erkel Színházba. Igen, oda! Minden gyerek vágya között szerepel az utazás is, igaz? No, akkor szerzünk egy buszt és azzal megyünk tanulmányi, szakmai és egyéb utakra. Így is lett. Egyik „terepszemléje” során érzékelte, hogy a meglévő bútorok bizony már kopottak is, meg hibásak is. Oldjuk meg, de gyorsan. Bútorgyári kapcsolat, bútorkészítés, bútorcsere. Kész!

Amikor már nyitottabbá vált a világ, jött a kósza gondolat: mi lenne, ha elmennénk valahová külföldre is? A busz előállt, irány: Bécs, és minden, amit ott érdemes megnézni. Ennyi. Tantestület összekovácsolása, a „tüskék” hatástalanítása? Kirándulás, irány: Olaszország, Róma, a Szent Péter tér és még sok-sok csoda, amit látni kellett. Minden egyházi ünnepen más templomot kerestek fel. Segíteni kell a diákoknak, a családoknak, az iskola technikai dolgozóinak, a tantestület tagjainak. Egyforma Karácsonyi ajándékcsomagot mindenkinek!

Jutott pénz tanári továbbtanulásra, másod- vagy harmaddiploma szerzésére. Segítsük a város rendészeti szerveinél dolgozók képzését a városlakók és a város biztonsága érdekében. Rendben, mondta az igazgató úr, és elindult a rendészeti képzés is. Sokan dolgoznak még ma is azok közül, akik az általa vezetett iskolában érettségiztek. Nélküle ugyan hol lennének?

Sose kereste a hatalmasok kegyeit. Idejében bevezette a hittan- és az erkölcstan oktatását. Minden diák oda iratkozott, ahová lelkiismerete alapján akart. Az ifjúság védőszentjének, az iskola egyik korábbi névadójának, Szent Imrének, a főbejárattal szemben egy kis oltárt emeltetett és egy szobrot állíttatott.

2003-ban mondott le igazgatói megbízatásáról. Még abban az évben elkezdte a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a hittan tanári szakot, és sikeresen be is fejezte. Felsorolni is nehéz kiemelkedő szakemberré vált tanítványainak nevét. Nyugdíjasként gyerekeiket: Gyulát, az építészmérnököt, Ágit, a sikeres rajzpedagógust, Ottót és Tamást, a gépészmérnököket és azok családjait látogatja feleségével, Magdikával. Jövőre ünneplik Aranylakodalmukat. Addig meg közösen örülnek a nyolc unokájuknak.

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.29. 16:50

Mihály János gimnáziumigazgatóról beszél Székelyhidi Ágoston író 

Mihály.jpgMihály Jánost, a hajdúböszörményi Bocskai Gimnázium igazgatóját városszerte csak úgy emlegették: a direktor. Ősi diákszokás volt, s mind a mai napig divat, hogy a diákok kifogyhatatlan ötletességgel ruháznak fel tanárokat csúfnevekkel vagy jellemnevekkel, amit aztán a következő nemzedékek ellenőrzésük alá vonnak. Ha nem találják elég jellemzőnek, elvetik, ha lényegre tapintónak minősítik, úgy átveszik és szentesítik. Mihály János ragadványnevét a böszörményi diáknemzedékek elfogadták és őrizték. 

Székelyhidi Ágoston író, az egykori tanítvány, majd kolléga és barát szerint ebben is megnyilatkozik az iránta tanúsított nagy tisztelet. Egy ízben ezt írta: „Ízlelgessük csak ezt a nevet. Először is: nem általánosít, hanem meghatároz, nem fedi el a góréval, főnökkel, a vezérrel az igazgatót. Mintegy elismeri, megerősíti a tisztaságot. A közösség elévülhetetlen pecsétjét üti a kinevezés hivatali pecsétje mellé. Azaz fölé. De tovább is megy, többet is mond. A latinos változat alkalmas arra is, hogy fölidézze a hajdani komoly szertartásos méltóságot, majd finom iróniával meg is kérdőjelezze, el is hessentse. Így fejezvén ki, hogy ez a direktor másképp direktor, hogy tehát itt nem az állás ad rangot, méltóságot és tekintélyt az embernek, hanem az ember tölti meg méltósággal és tekintéllyel az állását. Azt jelezve, hogy a direktor nem az igazgató módján ember, hanem az ember módján igazgató.”

– Középiskolás korában ismerte meg Mihály Jánost?

– Édesapám a világháborúban katonatiszt volt, majd 1944-től a nagyváradi magyar érdekvédelmi szervezet politikusa. Emiatt letartóztatták. Később, 1947-ben, a párizsi béke után, amikor Románia már biztonságban érezte magát, azokat, akik nem vállalták a román állampolgárságot, s egyébként is megbízhatatlanok voltak, kiutasították. Így járt a mi családunk is. Édesapámnak Magyarországon volt egy katonatiszt barátja, aki egyébként görög katolikus iskolában tanított Hajdúböszörményben, az ő révén kerültünk a városba. 1948 az államosítás éve volt, én akkor ismertem meg Mihály Jánost, akkor iratkoztam be a Bocskai Gimnázium általános iskolájába, ő pedig akkor került oda frissen kinevezett igazgatónak.

Ő Sonkádon született, Szabolcs vármegyében, de középiskolai tanulmányait már a böszörményi Bocskai Gimnáziumban végezte.

– Az édesapja Hajdúböszörményben volt csendőrőrmester már 1929 körül, ráadásul altisztként amolyan törzsparancsnok-helyettes. Mihály János életébe, különleges sorsába ez is beletartozott, meg az is, hogy a Ludovika Akadémia hallgatója lett, sőt egészen fiatalon, mintegy másfél évig előadótanára is Marosvásárhelyen.

– Ezt érthető módon nem nagyon szellőztették. Annál kevésbé, mert tudomásom szerint ő a debreceni egyetemen a baloldali ifjúsági mozgalmakhoz tartozott?

– Igen, a Márciusi Front holdudvarába került, olyaténképpen, hogy mint történelem–földrajz szakos hallgatóÚjhelyi Szilárdnak és Tariska Istvánnak a távoli baráti körébe tartozott. Kállai Gyulával nem volt kapcsolata. Sorsába tehát belejátszott, hogy a Márciusi Frontnak a második-harmadik vonalához kötődött Debrecenben. Nem politikusként, hanem mint a Front bizonyos világnézeti körének, a népi írói törekvéseknek a hitvallója. Nemzeti elvű világnézetet vallott, bizonyos mértékig hatással volt rá Karácsony Sándor. Mégsem volt hazug az a magatartása, hogy később belépett az MDP-be, majd a MSZMP-be, mert a nemzetelvűséget valahogyan mindig egyeztette a társadalmi igazságossággal. A társadalmi igazságosság és a nemzeti függetlenség alapértékei egy meggyötört sorsú embernél még kiegészültek a humanizmus alapelveivel. Nem volt vallásos, de nagyra értékelte a kereszténységet. Amikor 1968 után a középiskolákban bevezették a világnézetünk alapjai elnevezésű tantárgyat, akkor ő vállalta annak a tanítását. Több óráját meglátogattam, mivel az én osztályomban is tanította ezt a tárgyat. Ráébredtem, hogy ő ennek a tantárgynak a keretében nem a tudományos szocializmust tanította, hanem azt, amit akkor eufórikusan szocialista humanizmusnak neveztek. Ő valójában a humanizmus elvét emelte ki, mint a marxi marxizmus egyik alaptételét. Hiszen ő is derült azon, hogy kik is a marxisták. Akik nem olvasták Marxot! A marxi klasszikus filozófiából az emberelvűséget vallotta. Nem volt álságos ember, hitt abban, amit tanított, de nem a dogma, nem a korlátoltság jellemezte.

– Mihály Jánost feltétlen bizalom övezte a hatalom részéről?

– Nem, ezt nem mondhatjuk. Inkább arról van szó, hogy Mihály János a szovjet hadifogságban elvégzett egy antifasiszta iskolát. Ennek az oklevelével érkezett haza 1947-ben. Hajdúböszörményben élt egy zsidó származású kommunista funkcionárius, bizonyos Waldmann Varga Jenő, aki 1944-től nagyon magas tisztséget töltött be a szovjet–magyar kapcsolatrendszerben. Nem tudom pontosan mit, de ez a tisztség bizalmas lehetett. Varga később kecskeméti polgármester, majd Bács-Kiskun megye tanácselnöke lett. Ez a Varga Jenő ismerte Mihály Jánost és a családját 1940 előtt, s tudta, hogy Mihály János apja, noha csendőr főtörzsőrmester volt, emberi módon bánt a zsidókkal. Kezességet vállalt Mihály Jánosért, noha tudta, hogy hivatásos katonatisztként a Ludovika Akadémián volt tanár, pontosabban a Gyorsfegyvernemi Hadapródiskolán tanított.

– Ennyi elég volt a bizalom megalapozásához?

– Mihály János személyisége és baráti köre is okot adott arra, hogy bízzanak benne. Volt egy olyan gimnazistakör, amelyet Mihály János 1948-tól kezdve maga mellé emelt. A fiatalokkal órán kívül is foglalkozott a Nékosz Kollégiumban, amelynek társigazgatója volt. Folyvást oktatta őket emberségre, de az öltözködéstől kezdve a késsel-villával való bánásmódig, a nyakkendőkötéstől a köszönésig az illemtan is szerepelt a programban. Ezek a fiúk megbíztak benne, ezekben ő is megbízott. Volt közöttük egy Lévai Sándor nevű gimnazista, aki később az MDP, majd az MSZMP városi első titkára, s a kerület országgyűlési képviselője lett. Ő is azok közé tartozott, akik kiálltak Mihály János mellett. Tehát ő igazában néhány embernek a bizalmából került be abba a körbe, ahol 1949 után találjuk. Ezek közt a gimnazisták közt, ahová én is tartoztam, természetesen más szerepben és helyzetben, voltak olyan velem egykorúak, mint például Szűrös Mátyás. Ő Mihály János legszűkebb tanítványi körének tagjaként került el 1952-ben Hajdúböszörményből, s a Lenin Intézetben érettségizett, majd a Szovjetunióban szerzett diplomát. Amikor visszatért Magyarországra, már megkezdődött a politikai karrierje. Szűrös Mátyás szintén bizalmába fogadta Mihály Jánost.

– Vagyis jótálltak érte?

– Igen. Három-négy olyan ember volt, akinek a bizalma megtartotta őt akkor is, amikor például 1950-ben letartóztatták egy napra. Valaki ugyanis éjszaka a gimnáziumban felfirkálta a falra Rákosi fényképe alá, hogy „Kopasz Rákosi, nincs neked itt helyed”. Ezért Mihály Jánost vegzálták, hogy miért nem vigyázott jobban a gimnázium megközelíthetetlenségére, miért nem záratta be az épületet. Letartóztatták, és a helyi rendőrség pincéjébe vitték, a család sem tudta, hogy hol van. Azzal hozakodtak elő, hogy persze csendőrgyerek volt, ludovikás tiszt, biztosan ő bujtogatott a provokációra. 1948-ban már egyszer majdnem 48 óráig volt a politikai rendőrség foglya ugyancsak a városban. Ez mutatja, hogy igenis élt vele szemben egyfajta politikai bizalmatlanság, pusztán csak az osztály-hovatartozása, nem a személyes magatartása miatt. Lévai Sándor, de főleg Waldmann Varga Jenő volt az, aki a rendőrségről kihozta őt. A hatvanas évek végén olvastam az 1950-es eset jegyzőkönyvét, mert Mihály János megőrizte. Annak kísérőiratában az állt, hogy a rendőrség lezártnak tekinti, nem akarja az ügyet tovább folytatni. Az irat egyik aláírója Waldmann Varga Jenő volt.

– Mit szólt a hatalom ahhoz, hogy a hatvanas években olyan tanárokat vett a gimnáziumba, mint Kertész László, Székelyhidi Ágoston vagy később Görömbei András, akikről tudnivaló volt, hogy úgynevezett másként gondolkodók?

– Mihály János rendkívüli képességgel rendelkezett, három nyelven írt és olvasott, állandóan tájékozódott, szaktárgyait egyetemi szinten ismerte és fejlesztette. Egy ilyen ember nemigen tudott volna egy kisváros középiskolájában, miliőjében megmaradni, ha a szakma nem karolja fel. Csakhogy a szakma is felkarolta. 1952-53 körül nagyon nehéz volt annak érvényesülnie, akinek nem volt patrónusa, de azok, akik a Márciusi Front környékén megismerkedtek vele, s akkor szakmai pozícióban voltak, mint például Jóború Magda miniszterhelyettes, igényt tartottak a szakértelmére. Jóború Magda azért is járt néhányszor Debrecenben és Hajdúböszörményben, hogy erősítse a Mihály János iránti bizalmat. Ez a szakmai kör és kapcsolatrendszer volt a háttere országosan. Szerencsére voltak olyan körök a megyében is, amelyek ismerték a képességeit. A szellemi, a szakmai, a pedagógiai és emberi értékei voltak azok, amelyek megtartották őt minden válságos körülmény között. De… A kisvárosban a dogmatikus, műveletlen, rosszindulatúés nagyon bizalmatlan kommunisták és funkcionáriusok várva várták az alkalmat, hogy elgáncsolják. Ez nemegyszer megtörtént. Az előbb említettem, hogy amikor letartóztatták, senkinek sem mondták meg, hogy hova vitték.

– Később nyugton hagyták?

– Nagy Imre leváltása után megint volt egy bizalmatlansági kísérlet vele szemben. A forradalom idején, 1956-ban az volt a szerencséje, idézőjelben mondva, hogy októberben végig beteg volt, még az utcára sem tudott kimenni, tehát nem vádolhatták azzal, hogy bármelyik csoporthoz tartozott. De amikor a hajdúböszörményi és Hajdú-Bihar megyei MSZMP-politikusok próbálták újraerősíteni a saját hatalmukat, akkor már Lévai Sándor végzett tanár volt, s ő lett a városi párttitkár a forradalom leverése után. Ez a tény megerősítette Mihály János pozícióit. Ő egyébként 1948-ban olyan középiskola élére került, amely korábban református főgimnázium volt, s amelynek a tanárai, igazgatói kivétel nélkül a régi keresztény Magyarország hívei voltak. Mihály János ezeket nagyrészt képes volt megtartani. Akiket nyugdíjaztak, őket visszahívni már nem volt módja, de az aktívak közül nem engedett senkit üldözni, miközben ő folyton ki volt téve ennek a veszélynek. Ennek ellenére a gimnáziumba kerültek olyan rovott múltúnak számító tanárok, mint például Molnár Pál, aki korábban a debreceni református gimnázium tanára, majd Erdély visszatérése után a Máramarosszigeti Gimnázium igazgatója volt. Őt állítólagos pán–germán rokonszenvei miatt üldözték. Mihály János odavette tanárnak, s rövidesen igazgatóhelyettessé léptette elő, mert szívós, jó hivatalnok volt. Orosházi Lajost említem még, aki katonatiszt tanár volt, s mégis odakerült az ötvenes évek második felében.

– De az 56-osok felkarolása volt az igazi huszárvágás!

– Igen. 1956-ban kedvenc diákjai közül Kertész Lászlóés jómagam nehéz helyzetbe kerültünk. Letartóztattak bennünket, engem kizárták az ország összes egyeteméről, Lacit nem, mert őt Juhász Géza professzor külön védte, mellesleg engem is. Kertész László, aki a Juhász család amolyan fogadott fiának számított, hiszen tudjuk, hogy lelencgyerek volt, állami gondozott, Juhász Géza rendkívüli emberséges és szilárd magatartása miatt maradhatott az egyetemen. Juhász Géza volt az, aki azt mondta, hogy Kertésznek a gimnáziumban van a helye. Énvelem más volt a helyzet, csak az 1963-as amnesztia után engedtek tanítani általános iskolában. 1959-ig afféle segédmunkás voltam, aztán helyettesítő tanár, s csak 1963-ban kaptam kinevezést, Baranyi Imre, volt évfolyamtársam segítségével. Bármit mondanak róla, lelkiismeretes ember volt, nem felejtette el e baráti kapcsolatait. Betértünk egyszer az Arany Bikába egy pohár borra, s ott felajánlotta, hogy közbenjár az érdekemben. Mondtam, a megyei tanácson eddig kőkeményen elzárkóztak még attól is, hogy általános iskolai kinevezést kapjak. Két-három nap múlva a megyei elnökhelyettes telefonált Mihály Jánosnak, hogyha ő foglalkoztatni tud engem, a megyei tanács nem zárkózik el előle. Azt sem titkolta, hogy ez Baranyi Imre kívánsága, aki akkor a KISZ Központi Bizottságának valamilyen magas rangú társadalmi-politikai tisztségviselője vagy tanácsadója volt. Mihály János ezt örömmel vette, s azonnal alkalmazott. Ez nem az ő kettős magatartására vall. Az ő személyisége és magatartása egységes volt, amelynek az a határozott értékrend adta az alapját, amelyet korábban említettem. Ő ezeket értékelvként, s nem pillanatnyi dogmaként vagy taktikaként képviselte, s ezeknek az értékeknek a révén mindig képes volt betölteni azt a teret, amit a pillanatnyi szabadság engedett.

– Azért Görömbei András esete sem jelentéktelen dolog.

– Bizony nem! Hiszen ő piarista gimnáziumban érettségizett, az édesapja ’56-os elítélt volt, tehát neki semmi esélye sem lett volna, hogy egyetemen tanítson. Barta János professzor kérte, hogy átmenetileg fogadja őt Mihály János. Ezzel a kerülővel juthatott aztán egyetemi állásba.

– Miben rejlett az ő pedagógiai vonzereje, szakmai tekintélye?

– Elsősorban tanárként volt rendkívül népszerű. Méghozzá azért, mert az ember akkor lesz igazán jó tanár, ha megőrzi a szakmai igényességét, nem akar leereszkedni senkihez, de képes tanítványaiban azt az érzetet kelteni, hogy emberileg egyenrangúak. Ő így kezelte a tanítványait. Tehát a bizalomteremtő képesség tette őt rendkívüli tanárrá. Valahogy minden tanítványa meg akart felelni ennek a bizalomnak. Módszere a gondolkodtatás volt, ezért a gondolkodó tanulókat becsülte legtöbbre. Soha nem adott fel leckét, hanem kérdéseket hagyott meg. És hát az emberi rokonszenvessége és férfiúi bája utánozhatatlan volt. Ezek a tulajdonságai engem Julow Viktor egyetemi tanárunkra emlékeztettek.

– Tudomásom szerint szakmai cikkeket is írt. Nem vágyott többre? Beérte azzal, hogy egy kisvárosi gimnáziumot igazgasson?

– Azt mondta, neki ez az élete. Említettem, hogy rokonszenvezett a Márciusi Fronttal, de nem a politikai irányvonalával, inkább azzal, amit úgy nevezhetünk, hogy a népi írók gondolatvilága. Ő élete végéig ezt az értékrendet fogadta el, és ezt érvényesítette. Elmondta nekem, hogy ebben nem állt egyedül, a fiatal katonatisztek, főleg a vezérkariak ’38-’39 táján a népi írók művein nevelkedtek. Hiszen sokan a népi osztályokból kerültek az értelmiség soraiba, mint ő is. Ez volt a titka annak, hogy őszinte meggyőződéssel vállalta a társadalmi igazságosságot, amit a népi írók tanaiból merített. Ehhez kapcsolta a nemzeti függetlenséget, az pedig általános európai műveltégéből származott, hogy egyfajta humanizmust és keresztény értékrendet vallott, de nem volt vallásos.

– Mégis hallani olyan emlékezéseket, hogy élete végén vallásos lett.

– A felesége halála annyira megrázta, hogy aztán a sorsszerűséget kereste közös életútjukban, a találkozásukban, hiszen véletlenül találkoztak. Mihály János már gyűrűs vőlegény volt, amikor megismerkedtek. Azt mondta, abban is a sorsszerűség játszott közre, hogy ez az asszony jóban-rosszban kitartott mellette, de abban is, hogy végül neki kellett ápolnia s eltemetnie. Tehát inkább a sorsszerűség volt az, amit mások úgy magyaráznak, hogy Istenhez való megtérés. Én is láttam, hogy a Bibliát olvassa – de nem a Biblia-magyarázatokat –, és abban nagy sorspéldákat talált. Kereste a példázatértékű szépirodalmi alkotásokat is, Kodolányi János nagy Mózes-regényét kétszer is elolvasta. Tehát a nagy bibliai mítoszokat nem is annyira az istenhit, mint inkább a sors mítoszaként értelmezte.

– Hogyan fogadta a rendszerváltást?

– Mihály János akkor már 75 éves volt, nyugdíjas, porig sújtotta a felesége szenvedése és halála. Amikor 1971-ben Lévai Sándor meghalt, Mihály János ellen hirtelen elszabadult a helyi dogmatikus pártmunkások indulata. Ne felejtsük, az 1970-es évek elején söpört végig az országban az értelmiségellenes hullám! Ez volt a filozófusperek kora. Mihály János a gimnáziumban az évek folyamán fogadta Veres Pétert, Sánta Ferencet, Mocsár Gábort, Féja Gézát. Ebben azt látták, hogy túlságosan a másként gondolkodóértelmiséghez köti a gimnáziumot, pedig annak az életre kellene nevelnie. E mögé a demagóg felfogás mögé bújtak, s Mihály Jánosnak nem engedték meg, hogy meghosszabbítsa 65 éves kora után is igazgatói megbízatását. Azt kiharcolta, talán nem is ő, a barátai, hogy 70 éves koráig óraadóként taníthatott, mert azt mondta, nem akarja elveszíteni azt a szereptudatot, hogy őrá még szükség van. Nem akarta elveszíteni a kapcsolatot azzal az intézménnyel, amelyet 1949 után ő emelt olyan szintre, amely méltó folytatása a református főgimnáziumi korszaknak. S azt is el kell mondanom, hogy élete utolsóéveiben nem zárkózott be, csak majd a felesége halála után. A rendszerváltozás idején voltaképpen már lezárult az élete. 1993-ban halt meg.

– Milyen ember volt ő a hétköznapokban mint társ,barát?

– Nagyszerű ember volt, érzelemgazdag, kitűnő barát, hangulatos házigazda és vendég. Szűkebb baráti körben sokszor feloldódott, és a társaság középpontja tudott lenni. 

Bakó Endre

*** 

MIHÁLY JÁNOS (született 1914. október 8-án Sonkádon, elhunyt 1993. június 5-én Hajdúböszörményben).Elemi iskoláit megyei szülőfalujában végezte, a középiskolát Hajdúböszörményben, a Bocskai István Református Gimnáziumban. 1932-ben érettségizett, majd tanulmányait a Debreceni Tisza István Tudományegyetem földrajz–történelem szakán folytatta. 1937-ben szerzett diplomát. 1941-ben a marosvásárhelyi GyorsfegyvernemiHadapródiskolában tanított. 1945-ben szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947-ben tért haza. 1949. március 1-jén nevezték ki véglegesen a Bocskai Gimnázium igazgatójának, beosztásától 1979-ben vált meg. Egy ideig, 1948-ban társelnökként vezette a Nékosz Petőfi Sándor Népi Kollégiumot. A megyei igazgatói munkaközösség vezetője, a városi pártbizottság és tanács tagja. Pedagógiai tapasztalatairól néhány szakcikk is árulkodik. Kitüntetései közül említést érdemel Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1956; a Kiváló Tanár, 1972; Hajdúböszörmény Város Díszpolgára 1975; a Munka Érdemrend arany fokozata, 1978; Pedagógus Szolgálati Emlékérem, 1979. 

SZÉKELYHIDI ÁGOSTON (született 1935. december 19-én Medgyesbodzáson) tanár, író, politikus. Nagyváradon nevelkedett. Családját 1948-ban kiutasították Romániából. Középiskoláit Hajdúböszörményben végzi, 1958-ban szerzett magyar–történelem szakos diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1956-ban a Hajdú-Bihar Megyei Forradalmi Bizottmány elnökségi tagja, ezért később vizsgálati fogságba került. 1959-től általános iskolai tanár Hajdúböszörményben, majd 1964-től az ottani Bocskai Gimnáziumban, 1977–1984 között a debreceni Kölcsey Ferenc Művelődési Központ főmunkatársa, majd lapszerkesztő és szabadfoglalkozásúíró. 1969–1976 között a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelep vezetője. Az MDF alapító tagja, a párt különböző megyei és országos testületeinek tagja, vezetője. Írásai 1955 óta jelennek meg. Az Erdélyi Szövetség és az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság elnöke. 1989–1999 között szerkesztette az Erdélyi Tükör című folyóiratot. Írói munkássága egyaránt kiterjed a szépirodalomra, a szociográfiára és a politikára. Munkásságát számos díjjal jutalmazták.

(Bakó Endre, Hajdu Imre, Marik Sándor: Általuk híres e föld  In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003. Szerk. Ésik Sándor)

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.28. 17:43

Címkék: ü:Mihály János

fel van mászva.jpgA közszolgálati televízió egyik csatornáján a közismert médiaszemélyiség és egy nyelvész beszélgetett az anyanyelvről, a nyelvhasználatról, a nyelvművelésről a műsorvezető közvetítésével. Érdekes módon a vita a végén vált izgalmassá, amikor a híres-hírhedt sztártelevíziós azt találta mondani zárszóként és legnagyobb problémaként, hogy az el fogok menni germanizmus. Ez nem igaz, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a germanizmus, azaz a németességgel megvádolt babonák élnek és virulnak.

A fog segédigével szerkesztett jövő időt korábban egyesek germanizmusnak tartották. Tény, hogy a fog-os jövő idő újabb, különösen a 19. században elterjedt fejleménye a magyar nyelvnek, és a használatból éppen akkor kiszorult -and, -end toldalékos jövő idő helyébe lépett. Talán sokan ismerik Petőfi A tintásüveg című versét, amely Megyeri Károly színészről szól. Abban így figyelmezteti a költő színész barátját:

Kari, vigyázz, kedved majd követendi gyász!

Követendi, azaz követni fogja. Tehát a 19. század elején még élt a jövő idő jele. A jövő időt határozószókkal és jelen idővel is kifejezhetjük: Majd megyek hozzád. Elolvasom a könyvet. A fog segédigés jövő idő erőteljesebb, határozottabb jelentést tükröz: el fogok menni hozzád, el fogom olvasni a könyvet.

Nemrégiben stigmatizáció, azaz megbélyegzés eszközéül is szolgált az egyik germanizmus vádjával illetett szó, álszabály alkalmazása. Egy napilapban olvashattuk a következő mondatot:

A produkció meg lesz tartva – üzente diadalittasan egyetlen szabadulóművészként számon tartott honfitársunk, David Merlini, akinek a jelek szerint nem csupán nyelvhelyességi gondjai vannak.

Most tekintsünk el attól, hogy az ironizálás álpatetikus szóval is történik: diadalittasan, inkább arra fordítsuk figyelmünket, hogy a mondat magában foglal kimondatlanul egy többletjelentést is, s ez pedig a következő: nem csak anyanyelvünkkel van gondja a szabadulóművésznek.

Nyelvi elemzés tárgya nem lehet a vakmerő vállalkozás, annál inkább az, hogy a meg lesz tartva vajon valóban kifogásolható-e nyelvhelyességi szempontból. Nos, a válasz rövid és egyértelmű: nem. A határozói igenév és létige használata ezúttal (is) helyes, holott sokszor kifogásolják, a germanizmus vádjával illetik. Ennek az az oka, hogy az iskolában az idegen nyelvről magyarra történő fordítás során azt sulykolják a diákokba, hogy ne használják ezt, mivel helytelen például az a mondat, hogy A macska fel van mászva a fára és el van nyávogva magát. Ez valóban szokatlan és kifogásolható, megmosolyogjuk, de sok esetben nem kell félni az ilyen szerkezet használatától. Germanizmus, németesség azért sem lehet ez a szerkezet, mert már az 1380-an megjelent Jókai-kódexben is olvasható efféle, s akkor még nem volt kapcsolatunk a német nyelvvel, nem vehettük át tőlük. Másrészt a legközelebbi rokon nyelveinkben is megtalálható ez a szerkezet, a hantiban és a manysiban. Összegezve: be van bizonyítva, hogy ezek csak álszabályok.

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.26. 09:57

Huszár Boglárka festménye

65544_963221260361220_4648542465379037052_n.jpg
30x45 cm. olaj, vászon. 
2013.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.25. 07:29

Írta: Réti János

 

Auguste Renoir Az evezősök reggelije másolata.jpgA Teremtő a nyolcadik napon − ami történetesen hétfőre esett −, felfedezte a gyorsétkeztetést. Arra gondolt, hogy az elpuhult rómaiak majd fekve piszkálgatják a finom falatokat, a királyok trónusaikon ülve szaggatják az ürücombot, a legeslegújabb kor szegényei pedig talponállókban költik el egyfogásos lakomáikat. De gondolni kell a száguldó fogatosokra is, akik úgy siklanak majd a városi tömegben, mint algában az angolna, és közben − vagyis menet közben − ebédelni is akarnak. Így is lett. Lőn kifli, mustár, virsli és ketchup, lőn gyorsétkezés, és lőn HOT DOG! Ezek után már gyerekjáték Ádám egy kései leszármazottjának lótás előtt, futás után valamely város belvárosában, kirakatnyi ablak nyiladékán át pihegve kérni egy hot dogot. Erre a hölgy az üvegtáblán túl nekilát a technológia végrehajtásához: a fél kiflit beteszi a mikróba, amitől Ádám kései leszármazottjában meginog a bizalom a péksütemény keltének keltezését illetően, de reménykedik, hogy a kétezer tízes évek valamelyikében került ki a kemencéből. Amint a hölgy az üvegtáblán túl a kiflit visszamikrózta ember számára ehetővé, következik a járat előfúrása könyörtelen karóba húzás által. Aztán loccs egy kis sárga, lötty egy kis piros, és zutty, már csúszhat is a kilátástalan léből előhalászott virsli a beteljesülésbe. Még szalvéta az egész köré, és viheti, meg eheti a kedves kuncsaft. Ádám kései leszármazottja már harapja is azon nyomban, az utca kellős közepén, hogy aztán −lépés-harapás-lépés-harapás − menjen a dolgára, ahogy tervezte. Azaz harapná, de észreveszi, hogy előbb a szalvétát el kell távolítani az útból. Megáll, próbálja letekerni, de az összeragadt a szószokkal, mivel a virsli túlfolyást szorított ki a kifliből. Hogy akkurátusan le tudja kapargálni az elázott papírt a sütőipari termékről, kénytelen megállni, dacolva a forgataggal. Táskáját lába közé helyezni a földre, jól erősen szorítani meglepetések elkerülése végett, és akkurátusan nekilátni a hámozásnak. Többen belé botlanak, de ő fittyet hány a nehézségekre. A szalvéta és a kifli hallani sem akar a válásról, csak hosszas kapirgálás után válik szabaddá egy harapásnyi hely. Eddigre elázik a kifli! Először nyúlni, majd tekeredni kezd, mint színes szerekkel átitatott fásli, de leszakítani nem lehet! Foggal nem! És körömmel? Innen szabályos harc kezdődik a hot doggal. Mit harc, gigászi küzdelem, miközben faarcú járókelők százai haladnak el mellette közömbösen. A feltűnést kerülendő a legközelebbi újságosbódé mögé húzódik táskástól, hotostól, dogostól és ott mindent latba vet a győzelemért. Eddigre a virsli szökni készül, és a kifliből folyni kezd a piros-sárga szósz, végig Ádám késői leszármazottjának keze fején, reményteljesen kúszva mandzsettája felé. A látvány úgy fest, mintha ismeretlen áldozat vérét vette volna a bódé mögött. Méghozzá galád módon, szemtanúk szemétől verten. Nincs mit tenni, mint a lehető leggyorsabban eltüntetni az áldozatot, villan át az agyán, és olyat harap a megtépázott, de makacsul kitartó gyorskészítménybe, hogy maga is megbánja: a falat nagyságából alig kap levegőt, szeme könnybe lábad, de legyűri.

Még egy hasonló nekirugaszkodás és teli szájjal, könnyes-kigúvadt szemmel visszatérhet az életbe. A maradi emberek közé, akik vagy ülve ebédelnek, vagy sehogy.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Réti János tárcái

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.24. 19:37

112. Kinyílik a tér, megáll az idő KEMO_20141022_008a.jpg

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.22. 20:06

dühös zöldség.jpgJól emlékszem arra a történetre, amit a nyíregyházi Finn–Magyar Baráti Egyesület elnök asszonya mesélt el egy alkalommal. Kajaani város vezetősége, amikor testvérvárost választott, érdekes kérdés előtt állt. Tata vagy Nyíregyháza legyen a testvérváros? Tatát nagyon könnyű kiejteni finnül: Tátá, nem úgy Nyíregyházát, ami ekképpen hangzik: nüregüháza. Ugyanis egyrészt a finn nyelvben nincs ny hang, másrészt az ipszilon az ű hangnak felel meg. Azonban Kajaaniban úgy döntöttek, nehéz ejtés ide vagy oda, ők az északkelet-magyarországi város mellett teszik le a voksukat.

Egyébként a nyelvek hangzó- és betűkészletet tekintve természetesen nagy változatosságot mutatnak. Maradva a finn és a magyar nyelvnél, a hangjainak a száma majdnem egyforma, sőt a magán- és mássalhangzó aránya is, ezért tűnhet távolról hallgatva hasonlóan dallamosnak a két nyelv. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a nyelvek között nagy különbség van a tekintetben, hogy hány beszédhangból építkeznek, a legkevesebb a rotokasz és a mura, nyelveknek van, mindössze 11, a legtöbb beszédhanggal pedig az úgynevezett !xu rendelkezik, 141-gyel. Egyébként a beszédhangok száma egy nyelvben 20 és 37 közé esik.

Visszatérve a 32 beszédhanggal és 16 kettőshangzóval rendelkező finn nyelvre, elmondhatjuk, hogy mint minden nyelvben, nyilván itt is ügyelni kell arra, hogy ne keverjünk össze hasonló alakú szavakat. Íme néhány példa: a tilkku rongydarabot jelent, a tulkki tolmácsot, az anoppi anyóst, míg az apina majmot. Az általam megalkotott vihaisia vihanneksia pedig azt jelent, hogy dühös zöldségek. Nagyon hangzatos az egészségedre finnül, a következő: hölökyn kölögyn, igaz, ez már némi itóka elfogyasztása után használatos.

Nagyon sajátosan hangzó mondatokkal is találkozhatunk, így például: Miksi kaksi taksia? ami egyszerűen annyit tesz, hogy Miért két taxi? Ha képzeletben megrendeznék a játékos hangzású finn szavak versenyét, akkor a dobogósok nálam a következők lennének: möhömaha, ami pocakot jelent, a pakoputki, ami kipufogócsövet, a töttörö, ami tölcsért és a hattara, ami vattacukrot. S e szabálytalan nyelvi jegyzet végén a tolmácsolásaim emlékei közül két magyar szót hadd említsek meg, azokat, amelyeket a finnek a legnehezebben tudtak kiejteni. Íme: kedves megegészségesedésedre és a Sátoraljaújhely.

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.19. 19:22

Bíró Ernő akvarelljeBíró   Ernő.   Duna  kanyar..jpg

50 x 35 cm. papír 2013

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.18. 05:45

A Szepsi Laczkó Máté Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium igazgatója

Sátoraljaújhely

Komporday Levente 400.jpgFellebben a történelmi emlékezet fátyla a fiatal iskolaigazgató szobájában. Önmagában is egyedülálló, hogy 29 évesen vehette át a hosszú nevű, nagy múltú intézmény irányítását Komporday Levente. Felmenői iránti tiszteletét mutatja, hány és hány ősét idézi név, születési év, foglalkozás, beosztás szerint. Nem véletlen, hisz a múlt iránti érdeklődés vezette a családfakutatáshoz. Egészen 1655-ig vezette vissza a família történetét. Anyai ágon dédapja, palocsai dr. Pauliczky István Zemplén vármegye főjegyzőjeként szolgált, másik dédapja kádármester volt. Anyai dédanyja Reviczky-lányként született. A Palocsayak II. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől kapták meg a nemesi címet. Apai nagyapját, vitéz Komporday Pált már Kolozsváron találjuk, mint MÁV-hivatalnokot, vasúti főintéző beosztásban. Édesapja néhai Komporday Pál üzemmérnök volt, édesanyja, lánynevén Palocsay Éva óvónő, Budapesten él. Öccse, Péter, Miskolcon dolgozik.

Ennyit a múltról, mert sokkal érdekesebb számára a ma megélhető jelen, amely majd a kései utódok számára lesz kutatható múlt. Szabályos életút, amelyben a középiskolát az esztergomi Ferences Gimnáziumban kezdte, majd a miskolci Katolikus Gimnáziumban tett érettségivel zárta. Történelem-latin szakos diplomát szerzett a Debreceni Egyetemen 2002-ben. Rögtön beiratkozott a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Posztgraduális Doktori Képzésére, PhD fokozat elérésére. A doktori fokozat levelezőn folytatott tanulmányai mellett sikerült elhelyezkednie a Szepsi Laczkó Máté Mezőgazdasági Szakképző Iskolában történelem tanárként. A két világháború közötti magyar közigazgatásról és a magyar katonai tisztképzés történetéről tartott szemináriumot a debreceni egyetemistáknak. Párhuzamosan oktatta a sátoraljaújhelyi szakközép- és szakiskolai diákokat. Belevetette magát az elitkutatásba, kíváncsian fedezte fel az elitnek mondott családok történetét, ki, miért, milyen karriert futott be.

Az intézményben töltött 11 év alatt alaposabban megismerte a régiót, kapcsolatokat szerzett, barátságokat kötött. Ma már otthon érzi magát Zemplénben.

Intézményük ismét a Földművelésügyi Minisztérium irányítása alá tartozik. Többszöri átszervezés, összevonás, profilváltás jelzi az útkeresést. Igyekeztek a térség szakmai képzését iskolai keretek között a gazdaság igényeihez igazítani. Ám a rohamléptekben változó társadalmi, gazdasági elvárásoknak nehezen tud eleget tenni egy intézmény, amely meg akar felelni a szülői igényeknek, és piacképes szakmát, ezáltal megélhetést akar adni az ide jelentkező diákoknak. Kiragadás szerűen néhány mondat az agrár-szakképző iskolákat bemutató minisztériumi kiadványból: érettségi vizsgával zárul az élelmiszeripari és mezőgazdasági képzés. Technikusokat képeznek bor- és pezsgőgyártásban, cukor- és édesiparban, sütő- és cukrász szaktechnikusok, kertészek, szőlészek-borászok, pékek, húsipari termékgyártók kerülnek ki az intézményből. A gyakorlati helyeket az iskola biztosítja a tangazdaságában, tanműhelyében, illetve külső vállalkozónál. Az iskola tanulói a Leonardo program keretében összefüggő gyakorlaton vehetnek részt Norvégiában, Franciaországban és Dániában. Felnőttképzést is szerveznek az intézményben: érettségizhetnek a 8 osztállyal rendelkezők 3, míg a 10 osztályt végzettek 2 év alatt. Kollégiumi elhelyezést biztosítanak minden igénylőnek. Ösztöndíjjal segítik a kiválóakat és a rászorulókat egyaránt. Szakmai ösztöndíjban részesülhetnek a tangazdaságban és a külső gyakorlati helyeken az Oremus Alapítvány a Középfokú Szakképzésért támogatása keretében a jó tanulmányi eredményért.

Színes képekkel bőven illusztrált, magyar, angol, francia nyelvű tájékoztató füzet mutatja be az intézmény szerteágazó tevékenységét.  A részletes ismertetéstől helyhiány miatt tekintsünk el, annyit azonban feltétlenül fontos kiemelni, hogy minden diák szinte igény szerint szakmai képzést, utat választhat a nagybetűs Élethez. A gyakorlati helyeket külföldön is megismerhetik, a 3 nyelvű kiadvány a nemzetközi trendekhez is igazodik. Büszkék arra is, hogy a szövegértési hátránnyal küzdő diszlexiás fiatalok érdekében bekapcsolódtak az Európai Unió egyik programjába, és a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetével közösen elnyerték a Diszlexiás-barát Iskola nemzetközi védjegyet.

A diákok cselekvő részesei az intézmény közéletének, hiszen a diákönkormányzat aktívan szervezi a Szepsi Napokat, a diáktréningeket, diákközgyűléseket, jutalom-kirándulásokat, szerkesztik az iskolaújságot, gyakorolják a társadalmi szerepvállalást a diákképviseleten keresztül. Zemplén vármegye múltját így köti össze a jelen és készül a jövő kihívásainak megfelelni.

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.16. 19:45


Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

img895.jpgAz út innen nem megy tovább... Akik ezt említik Isten háta mögöttiséget sejtetve, mi tagadás, lekicsinylően vélekednek e helyről.

Hadd mondjam erre s nekik, ha ez az út beszélni tudna, azt mondaná: miért mennék tovább? Nagyon jó nekem itt.

A holland háza, egyszerű népiességével ezúttal is megkap. Néha-néha hátrapillan­tok rá, be a gyepes udvarra, az ámbitusra, a barna lócára, a csendre, amit sugároz, tükröz ez a fehérből, barnából, pirosból harmonizáló épület. Ám szememet innen, a csendesen és kristálytisztán csörgedező Kács-patak hűsítő leheletű partjáról, az el­lenkező irány még inkább vonzza. A számomra legjellegzetesebb kácsi kép, a domb­ra szaladt háztetőkkel, s az ezek fölé magasodó templomtoronnyal. Itt, ezen a ponton állva, s nézve a fák lombjai között felfelé, mindmáig azt hiszem, Szentendrén va­gyok.

A holland, ki eredetileg magyar, de nem idevalósi, lám itt vett házat. Itt áll mögöt­tem az épület, udvaráról ugyanaz látszódik, mint innen a patakpartról: a bükkaljai Szentendre. Neki is nagyon tetszhet, mert egyébként miért jött volna ide?

Hogy még ki mindenki szerette ezt a helyet? Például az a bizonyos bárány... – Szóval, úgy volt ezzel a bizonyos báránnyal, amely állítólag Árpád apánké volt − hallom Dósa Sándor barátomtól, a tibolddaróci és kácsi közös termelőszövetkezet egykori elnökétől −, hogy elengedték szabadjára, s úgy döntöttek, ahol majd megáll legelni, oda falu települ, templom épül. Állítólag ennek a barikának igazán ízlett a kácsi fű. Gondolom, azután még inkább, hogy jókat is kortyolt az itteni források vizéből. Az sem kizárt, hogy a víz még jobban ízlett neki. Ezt azért gyanítom, mert az Öcsöd vezér fia, Örösúr alapította község forrásai mellé még az Árpád-korban idete­lepültek a bencés atyák, kik termesztett gyógyfüveik katlanban kifőzött párlatával fokozták ezeknek a szubtermális hévizeknek a gyógyító hatását.

Később itt, a község észak-nyugati szélén kialakított ősparkban, a román-kori kolos­tor töredékein épült fel a barokk stílusú apátság árkádos, tornácos épülete. A ma látható épületegyüttes ebben a formában az 1933-34-es átépítéskor alakult ki. Némedy Gyula és Lajos építészek munkája nyomán.

Fényes Elek 1851-ben azt írta a 14 forrás táplálta fürdőtelepről: „A helység felső részein, a völgy torkolatánál ered több lágymeleg forrás, mellyeknél csinos fürdőház emelkedik. E víz köszvényes, és csúzos nyavalyák ellen igen hasznos.” E víz hasznát ma is élvezi a mára megkopott ruhás üdülőtelep, a szabadtéri strandmedence, s az a 12 település, amelyik az itteni főforrásról kapja vezetéken keresztül a vizet.

De térjünk vissza a patakpartra, a Bodnár-féle vízimalom aljába (apropó, nem is említettem: annak idején 11 kilométernyi szakaszon, tizenegy vízimalom kerekét hajtotta ez a kristálytiszta víz). Mára ez az egyetlen maradt meg, ez a Bodnár-féle. Nevét legutolsó tulajdonosáról nyerte. Szerencsére ez most már véglegesen megma­rad, mint ipartörténeti emlék.

Innen a malomtól indultunk el akkor is, mint egy két évtizeddel ezelőtt. Kísérőnk Dósa Sándor mellett Harangi Jánosné, a közös községi tanács kácsi kirendeltség vezetője volt. Tőle tudjuk, a falu összlakossága akkor 854 lélek. A korábban itt is jelentkező fogyatkozás akkorra megállt, sőt, a sok új épület, amit sétánk során látunk,

arra engedett következtetni; a falu jövője nem hogy nem kilátástalan, hanem egye­nesen biztató.

−Ezek szerint Kácsot kezdik felfedezni, s ez számomra nem is meglepő. Ám arra azért mégis kíváncsi lennék, mi Kács vonzereje?

− Egyszerűen a jó levegő, a hegyvidéki szép környezet. Évek óta nagyon sok aszt­más gyereket üdültetünk. A légzőszervi betegségekre kiváló ez a klíma − mondja a kirendeltség vezetője.

S ugye, hogy nemcsak erre?− kacsintok a téeszelnökre.

Ő nevet.

− Valóban. Ez a klíma a szőlőnek is nagy barátja. S bár a kácsi bort nem emlegetik, nem ismerik annyira, mint a darócit, én mondom, itt is nemes nedűk alapanyagát érlelik a domboldalak...

...amelyek egyik-másik helyen rettentően meredekek. S lám mégis, ott is díszük a szőlő.

Pedig elég oda felgyalogolni. Már attól elfárad az ember jegyzem meg.

− Hát ez az − bólogat az elnök. − A szőlő megválogatja a barátját. Csak ott marad meg tartósan, ahol tudnak vele bánni. A szőlő az embertől tudást, jellemet és kitar­tást egyaránt kíván. Nézd meg, bármerre az országban, a jó szőlősgazdák jellemesek, rendesek, dolgos emberek.

Ami azt illeti, ez így igaz. Én is tisztelem például Gácsi József kőművesmestert, azért, mert pincéjében, abban a szörnyű kánikulában jó szóval vendégül látott, s mert nemes, karakteres, igazi kácsi borral kínált bennünket, de még inkább tisztelem azért, mert tudom, onnan a pince hűséből a szőlőhegy poklába igyekezett permetezni.

Szóval Kács megválogatja a lakóit! Következésképp ott, a Kács-patak partján − hol a kristálytiszta vízben a tarajos gőte szinte utolsó otthonra lelt − magaslik, s nem porlad a megtartó példa.

Úgy mondják − visszautalva bevezetőmre −, régen innen a drótostót is visszafor­dult. Napjainkban Kácsra sem téved már drótostót, aki viszont idejön, tudatosan te­szi, s nem azért, hogy visszaforduljon, hanem, hogy itt töltsön el legalább néhány szép napot. Azzal a bizonyos úttal együtt, amelyik már rég nem akar innen tovább menni. S lám milyen igaza van. Ha én út lehetnék...!

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde) 

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.14. 17:10

plakat.jpgA fiatalok bulvársajtójában előforduló sajátos kifejezéseket, amelyek egyúttal e műfaj sajátos stílusát hozzák létre, két szempontból lehet megközelíteni. Egyrészt az idő szempontjából: így gyakran találkozhatunk neologizmusokkal, azaz az új szavakkal. Ez természetes, hiszen az előforduló jellegzetes kifejezései elsősorban az ifjúsági nyelv szókincsébe tartoznak, amelynek alapjellemzője a változás, az újdonság, a meghökkentés és a szókimondás. A másik megközelítésben, stiláris szempontból pedig a bizalmas, familiáris, szleng minősítést kaphatják. Az ilyen stílusú szavak használatával közelít az élőszóhoz, így e stílus is az írott beszéltnyelviséghez közelít, igaz nem olyan mértékben, mint az sms vagy a cset. A sajátos bulvárstílust megteremtő szavak leggyakrabban szóösszetétellel és szóképzéssel jönnek létre, ugyanakkor előfordulnak idegen szavak és szórövidítések is.

Nézzünk néhány példát először a szórövidítésre és képzésre!

Oké, a pophercegnő tényleg összekapta magát, de azért az öltözködésén még van mit csiszolni. Főleg a mintás, szakadt rövidnaci súlyos!

Húsz olyan progit találsz benne, amelyeket egyetlen közös felületről indíthatsz el.

Úgy látszik, a Jones bratyók világéletükben cowboyok szerettek volna lenni. Most valaki vagy adjon alájuk egy lovat, vagy szóljon nekik, hogy gázok ezek a csizmik.

A rövidnaci, a progi, azaz a program, a bratyók és a csizmik, azaz a csizmák a két legkedveltebb terület, a számítástechnika és a divat témaszavai. Ugyanakkor érdemes figyelni a divatos és átvitt értelmű jelzőkre: súlyos rövidnaci, gáz csizmik, azaz cikik ezek a ruhadarabok stílusosan szólva. S még egy példa:

Biztosan lesznek, akik megijednek, amikor azt mondjuk, hogy ez egy politikai tartalommal bíró album, de nem kell parázni.

A parázni valószínűleg a paranoia szó rövidülése és továbbképzése, jelentése: megijedni, izgulni.

A divatos jelzők sorába tartozik a brutális és a durva:

Nagyon durva, de ezek a srácok elkezdtek hívogatni, amikor befutottam. Zenecsatornán csak a brutálisan félbevágott változat fut…

Ez a korong nem hoz brutális stílusváltást, de a rajongók tutira kajálni fogják.

Igen kedveltek a túlzásokat tartalmazó szóösszetételek, mint például a médiamogul, a rappercsászár és a fogyiguru. Következzenek a mondatok, mert ezek a kifejezések igazából szövegkörnyezetben érthetők meg.

A hajdani rádióriporter, aki vonattal járt az interjúkra, mára médiamogullá nőtte ki magát.

Azt akarom, hogy most mindenki vegye elő a mobilját vagy a kameráját. Exkluzív cuccot fogok nyomni. Eljátszom nektek az új albumom első dalát – mondta a mikrofonba a rappercsászár.

Jennifer Lopez szülés után drasztikus diétába kezdett, ezenkívül hipnózisra jár egy fogyiguruhoz.

Eddig csak a randigurut ismerhettük meg egy filmben, de úgy tűnik, a guru összetételi utótagként igen kelendő

A bulvárstílus a neologizmus-szleng-divatszó hármasában ragadható meg elsősorban. Zárásul következzék még egy mondat, amelyik mindezt a jellemzőt magán hordozza. Ha valaki nem értené, kérdezze gyermekét, unokáját!

Igazi bevállalós klippel támadnak a punk-rock arcok. Az eredeti, vágatlan, bevállalósabb verziót csak a neten nézhetitek meg.

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

 

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.13. 08:45

Hargitai Beáta akvarellje

Papír. 2011. 30x21 cm.

10509468_954055011277845_763332381_o.jpg

 ***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.11. 17:14

Írta: Szilvási Csaba

 

10428441_10203439561122703_8694748631938379488_n.jpgEz a szokásos, őszi, szatmári utunk, amelyet most egy érettségi találkozó kapcsán tettünk meg Tatabányáról, még a korábbiaknál is rövidebbre, igazán csak „dakszlikutyafuttányira” sikeredett. De azért a kis Túrt és a Tiszát meg tudtam nézni. A Tisza, a hajdani szőke, cserfes fiatalasszony, gyermek- és kamaszkorom ilyenkor ősszel is tiszta tekintetű menyecske-folyója most, az alacsony vízállás ellenére is szívszorítóan piszkosan, lomposan, unottan, koravén-asszonyosan hömpölyög lefelé. Nem is bírom sokáig nézni. Inkább visszafordulok Gyarmat irányába, és lehorgonyozok egy kicsit a Birhó erdő mellett, az öreg Túr partján, ahol az alig csordogáló víz valóságos perzsaszőnyeget sodort össze a felszínén magának, s körülöttem mindent áthat a csodálatos, fanyar avarillat.

Nincs ilyen gyönyörű hely sehol a világon! Tíz évvel ezelőtt, júliusban itt töltöttem életem legfeledhetetlenebb napját. Kiscsikóként száguldoztam és hemperegtem a meleg nyári záportól füstölgő réten. Olyan szabadnak, boldognak még soha nem éreztem magam, mint akkor. Most is egyedül vagyok, de körülvesznek a régiek. Ezerkilencszázhatvanban itt horgászott Kun Sanyi bácsi, hetvenhétben pedig Nagy Sanyi.

Sanyi bácsi, az öreg, aki pecázás közben bele-belecsusszant a vízbe, a Túr vizének gyógyhatásáról, később általam is tapasztalt „étvágyzsöndölyítő” erejéről beszélt, Sanyitól pedig, aki akkor főiskolás volt, és tehetséges festőnek indult, egy frissen fogott gyönyörű csukát kaptam ajándékba. Már régóta mindketten „odaát”, a Styx folyó túlsó partján horgásznak. A harmadik Sanyi − ő már hál’ istennek a közeli valóságból −, Katona Sanyi is megjelenik előttem egy mosoly erejéig. „Hazajössz te még ide, pajtás” − mondja, mondogatja állandóan, azóta is bennem, ahogy néhány perce a gyarmati „lokálpatrióta klubban” biliárddákó-krétázás közben megjegyezte. Mármint hogy „végleg” haza. Mosolyogtam rajta, most is mosolygok, de azért jólesett.

Alszik a folyócska. Szunyókál. Csak egy-egy csuka (talán a Nagy Sanyitól egykor ajándékba kapott kapitális példány ki tudja hányadízigleni ivadéka) meg-megvillanó foltos háta s a lefelé mozgó levél-futószőnyeg mutatja, hogy él a víz.

Él a természet is, csak oda kell figyelnünk, hogy ezt észrevegyük. Néhány lépésnyire tőlem két fácánkakas pompázik büszke hím-együttlétben. Más élőlények férfiegyedeitől eltérően ők nem kakaskodnak egymással. Tudják, tele van bájosabbnál bájosabb tojókkal a Kökényes, a Csipkerózsás és a Rekettyés. Nem szalad el a két tapsifüles sem, csak egy kicsit óvatosabban figyelnek, messziről, lelapulva a barázdában.

A madarak nyugalomról és békéről szólnak. Kórusuk úgy harsog itt lent, a bokrokon, mintha július lenne, s tüdőm lombos bokrai boldogan nyújtózkodnak az ózondús, csodálatos szatmári levegőben.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Szilvási Csaba tárcái

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.10. 18:19


Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

img892.jpgKi géppel száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudhatja, hogy hol építette vitéz leveldi Kozma Miklós, Magyarország hajdani belügyminisztere az első házat, ame­lyet a barlanglakok kitelepítésére szánt. S nem tudta hol terem és milyen ízű a daróci bor. Ám aki géppel száll fel e táj fölébe, az előbb ámul, szájtátva a természet e nagyszerű, emberléptékű térformáit látva. Egészen pontosan a kecsesen völgybe simuló, zöld üstökű hegyeket, a mélyben kanyargó, fénytől csillogó patakokat, piros tetős házakat, mezők, rétek, szántók, szőlők és újra csak szőlők kavalkádját látja. Nos, az előbb ámul odafent, aztán lekívánkozik nagyon gyorsan ide a földre átélni mindazt, amit e táj szépsége s egyedisége testközelből kínál minden emberfiának.

„Idegenvezetőnk” ezúttal megyénk egy újabb mikrotájegységére kalauzolja el Önöket. Ezúttal a Kácsi-patak völgyébe, hol egy ősi, történelmi község, Tibolddaróc nevezetességéivel, látnivalóival ismertetem meg az olvasóimat. Jó barangolást!

*

Fényes Elek, aki 1851-ben elkészítette a történelmi Magyarország geographiai szótárát, a kis településeket 4-5, esetleg 10 sor terjedelemre méltatta. Ám e könyv­ben voltak kivételek is, természetesen történelmi múltjuk, rangjuk alapján. Ilyen rangos falu mostani kirándulásunk helyszíne. Tibolddarócról 92 sor leírás olvasható a nevezett könyvben, mind-mind csupa érdekes adat.

Anonymus szerint e tájon átvonuló honfoglaló magyarok itt tartottak pihenőt. Ár­pád fejedelem pedig Örösúr apjának szállásbirtokot adott. Ezen a helyen − egészen pontosan a Tibolddaróccal szomszédos Kácson−, az Örösúr nemzetség holtestjeinek őrzésére a nemzetség tagjai monostort alapítottak. De nemcsak a honfoglaló magya­rok telepedtek meg e tájon! Századokkal később, egészen pontosan 1706. október utolsó napjaiban, majd valamivel később, 1710. január 9-15. között, tehát kétszer is tábort vert Tibolddarócon II. Rákóczi Ferenc.

E néhány történelmi példa is igazolja, jeles települések múltját és jelenét kutatjuk kirándulásunk során. Bükkábrányi északi, északnyugati irányban elhagyva, az addig alföldi jellegű táj előbb észrevétlenül, majd egyre inkább szembetűnően domborod­ni kezd, s mire feltűnnek Tibolddaróc házai, már egy, két nagy part között nyugvó települést látunk, melyre merőlegesen, a látóhatárt mintegy lezárva, a Bükk terme­tes hegyvonulata látható.

Az első, ami a változatos térformák mellett a szemünkbe tűnik, a nekünk balkézre eső partoldalon húzódó és fehérlő pincék nagy száma. Tibolddaróc ősi, neves borter­melőhely, ám e pincék funkciója koránt sem ilyen egyértelmű. Mert ugyan ma már e pincék 90 százaléka jóféle leánykát, zweigeltet, vagy rizlinget őriz, korábban a szá­zadforduló táján, sőt még utána is évtizedekig, emberi lakhelyül szolgáltak ezek a mésztufába (ahogy errefelé nevezik kőporba) vájt üregek. Ezek voltak a barlangla­kások, s Bükkalján itt Darócon volt belőlük legtöbb. Szabó Zoltán híres szociográfiá­jában, a Cifra nyomorúságban írja:

„Az a borsodi falu, ahol legtöbb a barlanglakás és ahol mintegy összegyűjtve és kristályosán jelennek meg a föld alá szorult szegényparasztság bajai: Tibolddaróc. A Bükk lábainál fekszik a „partokon”. Lépcsőszerű lejtőn vájódnak odúi a talajba és ha valami óriás ezen a lépcsőn indulna fölfelé a Bükkbe, úgy járhatna, hogy minden lépését házak tetején teszi meg.”

A másik szociográfus Kovács Imre meg azt írja: „sok lakás a ferde hegyoldalakban oly szerencsétlenül helyezkedik el, hogy a szomszédos disznóól valamivel magasab­ban van, és a disznók áttörték a vékony falat, s most a szűk nyíláson állandóan szivá­rog a trágyalé a lakásba.” Mindez ma már szerencsére csak történelem. A barlangla­kások felszámolása a Horthy korszakban elkezdődött. Szabó Zoltánnál olvasható: „Egy miniszter Tibolddarócon átutazván megrémült e látványtól és építtetett egy házat saját költségén.”

Ez az első ház − alig változott a külleme − ma is áll a Sályi út 2. szám alatt. Kriston József lakik most benne. Az ő apósa Szulányi Miklós és családja kapta ezt az épületet vitéz leveldi Kozma Miklóstól, Magyarország akkori belügyminiszterétől. Az egy­kori házavatásról fotó is készült, Frish Oszkár miskolci fotográfus jóvoltából. A meg­sárgult fotót azóta is ereklyeként őrzi a Kriston család. Kozma Miklós példáját pedig követte az akkori Borsod megyei főispán, vitéz Borbély-Maczky Emil is. O építtetett házat, majd pedig a Révay Irodalmi Rt. − afféle reklámcélra − 40 ezer pengőt ado­mányozott házépítésre, azzal a kikötéssel, hogy az új házakkal beépített falurészt Mikszáthfalvának nevezzék. így van ma is Tibolddarócon belül Mikszáthfalva, vagy népiesen Mikszárd.

Persze Daróc nemcsak e „cs-lakásairól” volt ismert. Már Fényes is írja 1851-ben, hogy „épületei közt a Majthényiak, gróf Péchy, Szalay, Fáy urak csinos lakházaik kitűnnek.”

E kastélyok, kúriák neve tulajdonosonként változott. Ma Bottlik, Majthényi, Halassy, Gencsi kúria neveket emlegetnek. Mert az épületek ma is állnak, igaz többségük kopott ruhában, kihasználatlanul. Külön is szólok a műemlék jellegű Bottlik kastély­ról. Amikor legutoljára ott jártam, ennek azért már több éve, a Lion Crest Kft. volt a tulajdonosa. Akkor eladásra kínálta a nemsokkal korábban nagy pénzeken felújított, ám mégis lakatlan épületet. Az 1830 körül klasszicista stílusban épült kastély nagy, több hektáros, de elhanyagolt park közepén fekvő impozáns épületét szemrevételez­ni, megtekinteni minden erre járó turistának feltétlen javasoljuk.

Miként a falu közepén található ugyancsak védett XVIII. századi rokokó Nepomuki Szent János szobrot, mely megkopottságában is impozáns alkotás. Ettől ötven méter­re Kossuth Lajos bronz mellszobra található (körülbelül másfél évtizede avatták), száz méterre pedig későbarokk-klasszicizáló római katolikus templom. 1816-ban kezdték építeni Répássy András plébános kezdeményezésére, Zwenger József egri kőműves tervei alapján. A falakat csak félig tudták felhúzni, mert időközben a pénz elfogyott. S csak jóval később, 1831-ben sikerült végleg befejezni az építkezést. A nagyméretű épület dísze a főoltárkép, Jakobey Károly alkotása és Árpádházi Szent Erzsébetet, a templom védőszentjét ábrázolja.

A templomhoz közel kezdődik a hírimg8921.jpges daróci pincesor sok szép régi présházzal, melyek közé az utóbbi években néhány igazán ronda „tájidegen” hétvégi ház építé­sét is engedélyezték. Nagyon sajnálatos, mert itt egy építészeti rendezéssel Magyarország egyik legszebb, leghangulatosabb pincesorát, vendéglátó helyét lehetne ki­alakítani. Így is megéri oda fellátogatni egyik-másik pincébe és felhörpinteni egy pohárkával a daróci borokból, amelyeket rangjuknak megfelelően legjobb ünnep­kor inni (például, mikor az anyós beugrik a kútba), de ha nincs ilyen ünnepnap, akkor sem ártalmas. Sőt... Kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben pedig orvosság.

 
(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.07. 18:14

 Portik Sándor festménye

portik.jpg

30x40 cm. olaj, farost  2014.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.05. 17:16

gólszimat.jpgA futball az a sport, amelyik egyértelműen megosztja az embereket: van, aki imádja, és van, aki elutasítja. Közömbösen kevesen viszonyulnak hozzá. Aki elutasítja, joggal bosszankodik a futballhuliganizmus és az indokolatlan erőszak miatt, ugyanakkor ez a sport nagyon látványos, és a legnagyobb tömegeket érinti mind játékosként, mind nézőként. A futball, vagyis a labdarúgás a legnépszerűbb labdajáték. Több más nyelvben is van arra törekvés, hogy önálló hazai szóval fejezzék ki. A horvátban nogomet, vagyis lábbal rúgás, a csehben kopana, rúgásos játék, a lengyelben pilka nozna, azaz lábilabda a megfelelője. Az angol futball szó azonban minden próbálkozás ellenére nemzetközi lett. A focizsargon, a futballal kapcsolatos sajátos kifejezések legfrissebb forrása az egyik számítógépes játék, amelynek sportriporterei gyakran élnek azzal a lehetőséggel hogy mintegy eposzi kellékkel, állandó jelzőkkel illetik a játékosokat. Íme, néhány példa:

az aranylábú Christiano Ronaldo vagy Christiano Ronaldo, a bűvész

a táncos lábú Tóni

Adebayor, a kecses gazella

az ördöngös, brazil Kaká

a spanyol ágyús, Fabregas

Kanuté, a két lábon járó gólgép

a gólszimatú David Villa (Vijja)

a dupla tüdejű Gerald (Dzserald)

Ronaldino, a fogorvosok kedvence vagy a csábos mosolyú Ronaldino

Essiennek vélhetőleg kőfal volt a jele az óvodában

Kenyeres pajtásunk, Hleb

Rooney, a pukkancs

a smirgliember, Frinks

Daniel Alves, a brazil gyalogkakukk

Csavaros  Xavi (Csavi)

Az írást pedig Minya Károly jegyzi, aki futballrajongó, állandó jelző nélkül.

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.04. 14:10

Kollégiumvezető

Sátoraljaújhely

szszb 31 tk Dr. Sinka Lászlóné .jpgA Molnár család 1952. tavaszán egy új családtag érkezését várta izgatottan.  A Teremtőt minden bizonnyal jókedvében találta az egyik Angyalkája, aki ajándékul azt kapta, hogy jótevő varázspálcájával születése pillanatában megérintheti egy újszülött homlokát, aki ennek hatására földi életében sok-sok jót és szeretet ad majdan embertársainak. A március 28-án megszületett csecsemő a keresztségben a Magdolna nevet kapta. Édesanyja, Majer Magdolna könyvelőként dolgozott. Édesapja, dr. Molnár Nándor a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanított. Nyugdíjazása után Timkó Imre Püspök úrral közösen több könyvet készített. Tíz éven át felszentelt papként hirdette az igét. Molnár Magdolna nővére Ágnes és öccse Albert, vállalkozók.

Magdolnát a gyerekek iránti szeretete és segíteni akarása a tanári pályára vezette. Gödöllőn ismerte meg férjét, dr. Sinka Lászlót, akivel együtt kerültek Sátoraljaújhelyre, Zemplén fővárosába. Itt születtek gyermekeik: Magdolna (38) matematika-pedagógia szakos tanár, öt évig egy alapítványi iskola igazgatóhelyettese volt. Férje, Boros András épületgépész vállalkozó. László (37) informatikai igazgató, neje, Ráti Andrea tanár, grafikus. Budapesten élnek és dolgoznak. Maguk és szüleik örömére békében nevelik a tágabb család ifjú tagjait: a 3 éves András-Benedeket, a kétéves Laurát és a legfiatalabbat, a hat hónapos Fanni-Magdolnát.

Dr. Sinka Lászlóné, Magdika férjével, dr. Sinka László sebészorvossal 1975-ben érkezett Gödöllőről a „térkép szélére”, Újhelybe. Meglátták, megszerették az itt élő embereket, gondjaikon vállvetve igyekeztek segíteni. Szikével a műtőben, jó szóval a katedrán. A zempléniek a szívükbe zárták az önzetlenül segítő házaspárt. Az első munkahely varázsa őket is lángra gyújtotta, és most, négy évtized múltán, Sinka főorvos úr osztályvezető-helyettesként vonult nyugdíjba. Hivatásszeretete okán most Göncön a szakrendelőben, egyedüli sebészként látja el a betegeket. Magdika pedig a támogató családi háttérrel mindent elért, ami pedagógus csak kívánhat: a gyermekek szeretetét, a szülők, a kollegák tiszteletét, a városvezetés elismerését. 2010-ben ő kapta meg a Nevelői Díjat, amelyet egy kollega vehet át.

 Kertész-üzemmérnök, majd műszaki tanár, így szakmai tárgyakat - borászati technológia, munkaszervezés – tanított, gyakorlatot vezetett. Öt cikluson keresztül osztályfőnökként szakközépiskolai és szakmunkás osztályokat vitt. A hátrányos helyzetű tanulóknak sokat jelentett és jelent ma is a másik elfogadását, az őszinte szeretetet sugárzó tanári magatartás.

 A társadalmi változások az iskola, a kollégium falai közé is bejutottak. A perifériára szorult családokból érkezők még inkább rászorultak a segítségére. Szociálpedagógusi diplomát szerzett az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán, majd az ELTÉ-n egyetemi szinten is. Kollégiumvezetői kinevezését 1998-ban vette át. Letette a közoktatás vezetői szakvizsgát is. Gyermek- és ifjúságvédelmi téren sokat tett a sajátos nevelési igényű tanulók egyéni felzárkóztatásáért és fejlesztéséért. Az iskolai Alapítvány, a Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt, valamint az Egyházak képviselőinek bevonásával krízishelyzetben lévő családoknak segített, adománygyűjtést szervezett. A rászoruló családok téli tüzelőjének beszerzéséhez személyes kapcsolatait is felhasználta. Jót tett, szeretetet adott és kapott. Személyes példájával elől járva érzékeltette tanítványaival a lemondás, az adakozás, az önkéntes közösségi munka, az önzetlen segítségnyújtás örömét. Karitatív tevékenységét értékelve a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézet felkérte: vegyen részt a „Magyar – szlovák összehasonlító képzési program a romák felzárkóztatásáért”, 2004 – 2007 közötti időszakban végzett programban, koordinátorként, szakmai tanácsadóként és mentorként. Még többet tett a mélyszegénységben élő gyerekek megsegítéséért, társadalmi és gazdasági integrációjáért. Egy projekt megnyerése további esélyt biztosít a kollégiumi bentlakásra építve, 6 osztályos végzettséggel bíró tanulóknak a szakmaszerzésre, a munka világába történő visszailleszkedésre. Magdika vezeti az egyetemről, a főiskoláról hozzá irányított végzős hallgatók terepgyakorlatait. Tapasztalatait szeretettel és szívesen adja át fiatalabb pályatársainak. Javasolt a hétvégi kollégiumot Az elképzelés létjogosultságát Magdika így indokolja: ”Amit hétfőtől péntekig felépítünk, azt a hétvégi távollét lerombolja.” Egy általa patronált, 30 fős, tartósan munkanélküli, kisebbségi csoportnak vezetett képzése eredményeként valamennyi résztvevő „Tapasztalati szakértői tanúsítvány”- t kapott. A csoport szószólója úgy fogalmazott: ”Köszönjük, hogy segített abban, újra embernek érezhetjük magunkat.” Nyugdíjban többet foglalkozhat majd a családjával, unokáival. Mint mondja: ”A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka van, csak adni és adni jó szót, hitet, bátorítást és önzetlen, sok-sok tiszta szeretetet.”

***  TK bélyegkép.jpg

 Írta:

Tóth Kornélia

Szerző: Napkelet Népe  2014.10.03. 18:20