szindbaddal_a_viragpiacon121_1000.jpgAz európai gondolkodásban a virághoz a női nem kapcsolódik. Trubadúrjaink nyíló szirmokhoz hasonlítják imádottjukat, költőnk kertjét nárciszokkal ülteté végig bizonyos Lilla.

A bangkoki virágpiacon azonban egy helybéli, és a szebbik nemhez tartozó idegenvezető mellbevágó mondata helyre billentette bennem az eladdig meglehetősen féloldalasnak bizonyult világot.

A kis alabástromtestű, peckes, lila hegyű bunkócskákból kötött csokrok miléte felől érdeklődtem. Az addig feltartóztathatatlan folyamként karattyoló hölgyben egy pillanatra elállt a szó, és egy kicsit lassabban, már-már akadozva válaszolt. Hát az a lótusz… A szerelem virága. Varázsereje van. Bizonytalan mozdulattal vett egyet a kezébe, ujját a hegyére illesztette, és ábrándosan megsimogatta. Azt mondják, folytatta lesütött szemmel, hogy hasonlít a… Micsodára, noszogattam értetlenkedve. Elhallgatott, és felpillantott. Akkor esett le a tantusz, amikor láttam megmozdulni az ujjait a jellegzetes formájú bimbón.  Aha, tényleg, mondtam én is zavartan.

szindbaddal_a_viragpiacon2122_1200.jpgOdébb léptünk egy asztallal, ahol különféle virágok szirmaiból szorgos kezek nyakbavalókat, fejdíszeket, és számtalan más dolgot készítettek. A trópusi vegetáció ezer és ezer variáció kigondolására ad lehetőséget, és az amúgy is szép thai lányok, asszonyok hordják, viselik, vasárnap, hétköznap egyaránt. Szebbek velük, mint bármilyen ékszerrel. Az ország gazdag fél és igazi drágakövekben, és készítenek is a helyi ötvösök gyönyörű kollekciókat, ám a virágokat egy sem múlja felül.

A virágpiac bejárhatatlanul hosszú, és megunhatatlanul látványos. Kezembe veszek egy hosszú nyakdíszt. Apró gyöngyszerű bimbókból fűzte egy koromfekete hajú lány. Mosolyog, úgy érzi megjött az aznapi vevő. Egyenként buktatom át ujjaim között a kemény bimbócskákat, mint itthon Krúdy imádkozó vénasszonyai a rózsafüzér olvasót. Nem tudom, hányadszor láttam a minap a Szindbádot Latinoviccsal, Daykával… Vajon mit forgatna a fejében a szerelemből szerelembe bonyolódó vén svihák ennyi ünneplő virág és ennyi szép nő láttán?

Ballagok, ballagok. Most már feltűnik egy-egy gyümölcsös stand. Még egy végső lótuszárus, mielőtt elhagynám a paradicsomi látványt. A többiek lemaradtak, bátran kézbe veszek egy csokrot. Olvashatta-e Krúdy a kínai Dekameront, a Szép asszonyok egy gazdag házban-t? Hirtelen elbizonytalanodom: a regényhős Aranylótusz férfi volt-e, vagy nő? És ha igen, akkor miért nem…

***  esiksandor2cm.jpg

 Ilyen szép a világ

 

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.02. 08:12

Ny. tiszti főorvos, díszpolgár

Vásárosnamény

szszb_32_tk_dr_barath_ida.JPGA szép, formára nyírt bokrok övezte kis sétányon lépünk be, elénk jövő riportalanyunk lakásának ajtaján. „Ez itt egy mesebirodalom” villan be az első kép a míves bútorokkal, szebbnél-szebb kerámiákkal, festményekkel és megszámlálhatatlan kedves figurával díszített belső térről. A második beugró kép: „Itt nagyon szeretik a gyerekeket.” A gondolat igazságát beszélgetésünk folyamán előkerülő tények igazolják. A páratlan összhang jól eső érzése fékezi le a kitörni vágyó kérdéseink zuhatagát. Vendéglátónk türelmesen megvárja, míg az ámulatból magunkhoz térünk. Az őszinte, szívből jövő üdvözlő szavak legbelső énünkben mély békés hangulatot teremtve alapozzák meg egy tartalmas beszélgetés lehetőségét. Dr. Baráth Idát néhány nappal születésnapját követően kérdezzük tartalmas és sokszínű életútjának legfontosabb állomásairól, munkában elért eredményeiről, nehézségeiről, a szülőföld- és a család szeretetéről, a hivatás pályán tartó erejéről.

Így kezdődött: ”1938. április 25-én születtem – gazdálkodó szüleim – Baráth Lajos és Dancs Ilona négy gyermeke közül elsőként a „Mezítlábas Notre - Dame”- járól híres beregi községben, Tákoson. Innen indultam 10 éves kislányként a debreceni Református Dóczy Leánynevelő Intézetbe, hogy gyermekkori álmaimat megvalósítva orvos lehessek. Ez az iskola tanított meg „szeretni az embert, küzdeni, és hőn állni meg Isten s ember előtt.”

Egy véletlen folytán lett a Közgazdasági Leánytechnikum Kereskedelmi Tagozatának diákja. Az itt szerzett oklevéllel jutott be – első nekifutásra – a DOTE hallgatói közé. Regénybe illő módon megismert férjével, dr. Pataki Bélával negyedéves medikaként kötött házasságot. Orvosi diplomáját már kétgyermekes anyaként vette át 1963 szeptemberében. Gyermekgyógyászi álmait az akkori nehéz munkavégzési körülmények foszlatták szét. Első beosztását pályázat útján kapta meg: az akkor szervezett III. számú körzeti orvosi állást, Vásárosnaményban, ahol 28 éven át gyógyított. Egész lényéből sugárzó ember-szeretete vonzotta hozzá a gyógyulni vágyók ezreit. Megszámlálhatatlanul sokan köszönhetik neki a máig is tartó egészségüket, jó lelki és fizikai állapotukat. Sokszor kérdezés nélkül is tudta, hogy a hozzá betérőnek mi a gondja-baja, s valóban orvosság kell-e neki, vagy csupán néhány kedves szó, netán együttérző hallgatás…

Kiemelkedő munkájának híre ment a szakmai felsővezetésben is: 1991 októberétől hét éven át dolgozott a Vásárosnaményi ÁNTSZ tiszti főorvosaként. Négy évre belekóstolt a megyei közéleti politikába is, de összeférhetetlenség miatt kérte nyugdíjazását. 1999 januárjától – immár nyugdíjasként – a megyei közgyűlési feladatok mellett, az általa alapított családi vállalkozás keretében mindmáig ellátja a foglalkozás egészségügyi szolgálat üzemorvosi teendőit. Szakvizsgázott társadalom orvostanból, általános orvostanból és üzemorvostanból. Megszerezte az Orvostudomány Kandidátusa címet, melynek alapján a SZOTE Doktori Tanácsa feljogosította a PhD cím viselésére is. Szakvizsgáztatott a DOTE és az Orvos-továbbképző Intézetben. Megalakulásától nyugdíjazásáig tagja volt az Országos Háziorvosi Intézet Szakmai Kollégiumának, 1997-től a Népegészségtan Szakmai Kollégiuma is tagjának választotta. A különböző szakmai és társadalmi szervezetektől kapott elismerései, kitüntetései közül a Díszpolgári címeinek örül, hisz’ Tákos és Vásárosnamény önkormányzata is a „magáénak érzi” őt. A Pro Sanitate kitüntetés mellett kétszer ismerték el Vöröskeresztes munkáját: Vásárosnamény várost és járást irányította kimagasló szinten.  Átvehette a Lónyay Emlékérmet is. Kedves emléke a dr. Göncz Árpádnéhoz fűződő mély, baráti kapcsolata. Hitéletének kiemelkedő területe szülőfaluja és Vásárosnamény. Mindkét református gyülekezetben legjobb tudása szerint látja el a presbiteri, illetve tiszteletbeli presbiteri feladatokat. Dr. Baráth Ida eljutott a világ számos országába. Legszebb emlékei mégis a Kínában töltött két héthez fűződnek.

Családszerető édesanya és nagymama: méltán büszke gyermekeire – Bélára és Piroskára – valamint unokáira: Boglárkára, Nórikára és Balázsra, akik bearanyozzák mindennapjait. Mosolyuktól derűsebbek és vidámabbak a mesebeli házikó lakóinak élete…

S ha fokozni lehet a mesebeli házikó élményét, Tákoson, a szülői házban, mintegy élő múzeumban csodáljuk meg a faragott színes bútort, a híres beregi keresztszemesből készült ágytakarót, függönyt, abroszt… Akármerre nézünk az árvíz utána pompásan felújított házban, a népművészet remekeit, korsókat, kancsókat, bútorokat, egyedi készítésű remekműveket látunk. Turista csoportot is kalauzolhatnának a gyönyörű tákosi házba.

Évszázadok hagyományait folytatja és ápolja dr. Baráth Ida.

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.01. 08:13

Nyugalmazott pedagógusok

Gesztely

szszb_32_ki_dancsy_istvan_es_istvanne.jpgEgy bemutatkozó kézfogás kellett csak ahhoz, hogy örökre együtt maradjanak. Mindez Gesztely község általános iskolájában történt 1959-ben, ahol Katika tanító néni tanított, Dancsy István pedig új pedagógusként került az intézménybe. Ötvenöt éve kötelezték el magukat a falunak, az iskolának és egymásnak, a településen pedig máig nagy szeretet övezi őket. A tanár néni és az igazgató úr megszólítás egyben a feléjük áradó tisztelet jele.

A Miskolcon született és a megyeközpontban érettségiző lány apja a földhivatalban dolgozott, édesanyja pedig közjegyzői irodavezető volt. Hiába nőtt fel a nagyvárosban, nem tudta megszeretni annak miliőjét. Falura vágyott, ezért 1958. szeptember 15-től képesítés nélküli pedagógusként állt munkába Gesztelyen. Utólag úgy emlékszik, mindjárt megragadta a csend, de legjobban a tiszta, csillagos ég, amit korábban csak ritkán látott.  Naponta ingázott miskolci otthona és munkahelye között, de szakított időt a továbbtanulásra is. Sárospatak Tanítóképző Főiskolájában 1960-ban vette át első diplomáját, majd Egerben  szerzett mezőgazdasági ismeretek és gyakorlat, valamint magyar nyelv és irodalom szakon tanári diplomát. Az ének-zene szakot Sátoraljaújhelyen végezte el. Ennek ellenére örömmel maradt az első osztályosok tanító nénije, aki a falubeliek jelentős részét megtanította írni és olvasni.

Akkoriban az ötven főt is meghaladta az elsősök száma és volt olyan évfolyam, amikor egyedül tanított 54 gyereket egy osztályban. Kihasználva zenei tudását néhány diákját zongorázni tanította és szolfézs órákat tartott számukra. Létrehozott egy művészeti csoportot, akik az iskolai ünnepségeken léptek fel különböző színdarabokkal. A Repülj Páva népművészeti vetélkedő hatására kollégája, Trízsi Pál négyszólamú énekkart hozott létre, amelybe ő is bekapcsolódott.

Tanár néni elárulja, oktatási módszerének alapja a mesélés volt, tanítványai tündérmeséken nőttek fel, nem erőszakos filmeken. Az évszakokhoz igazodva szervezett  kirándulásokat, így jártak ibolyázni, szalonnát sütni, szánkózni, de elvitte őket a Barlangfürdőbe és a megnyílt Centrum Áruházba is, hogy a falusi gyerekek is tájékozottak legyenek. Mindez közrejátszott abban, hogy idegenvezető diplomát is szerezzen.

Az 1933-ban Hajdúhadházon született Dancsy István műszaki pályára készült, de az akkori viszonyok szerint pedagógus pályára irányították. Debrecenben az Állami Pedagógiai Gimnáziumban érettségizett, majd onnan került a Debreceni Állami Tanítóképzőbe. Négy év tanulás után gyakorlatra küldték, megszólítása „kis tanító bácsi” volt. Az ötödik tanév végén kapta kézhez tanítói oklevelét és akkor szórták szét az 52 fős osztályának végzőseit három északkeleti megyébe. Ketten 1953. július 1-től Borsodba kerültek, számára Forró iskoláját jelölték ki munkahelynek. Ott töltötte a következő hat évet és bekapcsolódott Encsen a kulturális csoportba, ahol a színházi előadások mellett zenekart is szerveztek. Onnan bekerült a megyei pedagógus énekkarba, ám a próbákra az akkori közlekedési viszonyok mellett nem volt egyszerű Forróról bejárni. Amikor meghallotta, hogy Gesztelyen változások vannak a tanári karban, áthelyezkedett a Hernád partjára.

Ekkor, 1959-ben ért össze a sorsuk, és azóta elválaszthatatlanok egymástól. Tanító bácsi eleinte alsó tagozatos osztályokat tanított, majd Egerben a Ho Shi Minh Tanárképző Főiskolán mezőgazdasági ismeretek karon szerzett diplomát, amit később a történelem szakon megismételt. Akkoriban a vidéki iskoláknak tankertet kellett fenntartaniuk, a megtermelt árút pedig kötelező volt értékesíteni. Csakhogy a rendszer nem működött, ezért kérte, hogy az iparosodó térségre való tekintettel inkább műszaki ismeretek oktatására térjenek rá. Siker koronázta elképzelését. Dancsy István 1972-ben, Trízsi Pál halála után kapta meg igazgatói kinevezését, amely állást nyugdíjazásáig betöltött. Közben történelmet is tanított, amely területen 1991-ben meglepetés érte. Egy hajdúszoboszlói átképző tanfolyamon elmondta az előadó, hogy ők addig hamisított történelmet tanítottak tanulóiknak.

Katika tanár néni 1994-től vezeti a helyi énekkart, amivel több arany- és ezüstérmet nyertek, és részesei a Magyar Kultúráért aranyplakett és aranyoklevél elismerésnek is. Megkapta a Kiváló Pedagógus kitüntetést és a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Nyugdíjazása óta is az énekkar élén van, amiben néhány hónapig betegsége akadályozta. Akaratereje és élni akarása azonban kisegítette a bajban és ma már újra a régi formájában vezényli a csoportot.

Házasságukból 1969-ben született István, aki gépjárműoktató, unokájuk Adrienn pedig 16 éves és a miskolci Kossuth Lajos Gimnázium tanulója. Ő napi kapcsolatban van a nagyszülőkkel, és ha úgy érzi, segítségre szorul a tanulásban, kikéri véleményüket, aminek az eredménye meglátszik az érdemjegyekben.    

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.31. 08:25

Körzeti ápolónő

Balsa 

szszb_32_zsl_horvathne_gal_eniko.jpgNincs fontosabb dolog az ember életében, mint a család és az egészség. Mindkét érték őrző-védője. A család értékét a magánéletében vigyázza, a község lakóinak egészségvédelme a hivatása. Nem egyszerűen feladat számára, amit végez, hanem elhivatottság, más foglalkozást nem is tudna elképzelni. Szereti a munkáját, szereti az embereket, s érzi a viszonzást is, ettől nagyobb elismerés nem kell – mondja természetes őszinteséggel.

Harmincöt éve van a pályán, ez az első munkahelye. 1963-ban született, gyerekkora óta Gávavencsellőn él. Már fiatalon az egészségügyi pálya vonzotta. A nyíregyházi Kölcsey Ferenc Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett 1981-ben, és az év augusztusától dolgozik Balsán az orvosi rendelőben. Közben továbbtanult, 2000-ben egy kétéves OKJ képzésben felnőtt szakápoló képesítést szerzett egy un. HÍD programban – ez átmenet a közép- és felsőfokú szakvégzettség között – Nyíregyházán, a Zay Anna Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában. 

Jó szívvel emlékezik vissza pályájának kezdetére, akkori főnökére dr. Zara Juditra, akivel több, mint húsz évig dolgozott, szakmai fejlődésében, a tudásanyag elsajátításában, erősítésében meghatározó szerepet játszott, sokat tanult tőle. Kapcsolatuk nemcsak orvos-ápoló viszony volt, de mondhatni baráti is. Az egészségügyi ellátásban végzett szakmai munkájának alapozó-fejlődési szakasza volt ez, segítette a későbbi, ill. jelenlegi, már korszerűbb kezelési eljárások és orvostechnikai eszközök megismerését, alkalmazását is. 

A három és fél évtized kellő tapasztalatot, rálátást nyújt a háziorvosi (régen körzeti orvosi) ellátás és az azt segítő munka folyamatára, rendszerére, alkalmazására. Régebben szerényebb volt a községekben a rendelők alapfelszereltsége, de ez mára szerencsére sokat javult, bizonyos alapkövetelményeknek meg kell felelniük. Az ezt meghaladó szükség vagy igény esetén pedig, rendelkezésre állnak a közeli szakrendelők diagnosztikai szolgáltatásai (ultrahang, CT), és időben, 10-15 perc alatt kiér a mentőautó is. A helyi egészségügyi ellátást fenntartó Polgármesteri Hivatal minden feltételt biztosít, jó kapcsolatban, és a Tiszabercelről kijáró dr. Szulics Péter háziorvossal is jó szakmai együttműködésben dolgoznak. A hivatalos rendelési időben közösen fáradoznak a betegek gyógyításáért, előtte és utána úgymond házhoz megy a gondozás, a szolgálat. Hívásra természetesen ott az orvosi segítség, de ha nincs rendkívüli eset, akkor orvosi tájékoztatás, eligazítás alapján már Enikő jár ki a beteghez. Kardinális tevékenysége a gondozás: magas vérnyomás, cukorbetegség, ezen állapotok követése, injekció beadása. Sajnos a lakosság elöregedése miatt gyakoriak e betegségek, több törődést igényelnek. 

Az eltelt évtizedek alatt megtapasztalta nem csak az egészségügyi ellátás helyzetét, változásait, de az ezt befolyásoló szűkebb-tágabb környezeti hatásokat is. Szociológiai megfigyelésnek beillő emberi-társas viselkedési formákról, kialakulásukról, és a társadalmi folyamatok generálta munka - család - egészségi környezet kölcsönhatásából adódó problémákról beszél. Úgy látja, a korábbi időszakban valahogy kiegyensúlyozottabbak éltek az emberek, élénkebbek voltak a társas kapcsolatok, nyugodtabban dolgoztak, a munkahelyek nagyobb biztonságot adtak a családoknak a megélhetéshez. És kevesebb volt a betegforgalom. De ezeknek a tényezőknek a csorbulásával az utóbbi időszakban gyakran feszültebbek, kevésbé toleránsak, sokszor stresszesebbek a munkahelyek – ha van egyáltalán – nincsenek jó mentális állapotban, és e nélkül viszont egészség sincs. E tényezők sajnos sokszor vezetnek egyéni vagy családi gondokhoz, konfliktusokhoz. Mélyen megérintik az ilyen esetek, mint ahogy egy ápolt személy elvesztése is. Ilyenkor nyilván vannak mélypontok, de egy-két nap után muszáj, hogy elmúljanak. 

Szeretné, ha több idő jutna a betegekre minden szinten, hogy ne csak a problémákról, bánatukról kelljen beszélniük, hanem személyes örömökről is. Mert úgy érzi, megnyílnak előtte az emberek, bizalommal vannak iránta, ez jó érzéssel tölti el. Szereti Balsát, az itt élő embereket, a mostani gyerekeknek már a szüleit is kezelte.

Család és munka, e két dolognak él. Nagy kívánságai nincsenek, hiszen ha ezeken a helyeken rendben van minden, érzi a szeretetet, megbecsülést, ő is jól érzi magát. 

A sütésben-főzésben örömét leli, és szeret olvasni, sajnos mostanában erre kevesebb ideje jut, mint szeretné. Szívesen sportol, korábban két évig zumbázott, jó kikapcsolódás volt ez fizikailag és szellemileg is. 

Férje a Michelin-nél dolgozik Budapesten, hetente-kéthetente ingázik, két felnőtt lányuk a közelükben lakik, mindketten boldog családban élnek. Dalma (26) a helyi Polgármesteri Hivatalban dolgozik, Dorina (32) Rakamazon a Takarékszövetkezetben, s másfél éves kisfiúk nagy örömet ad a nagyszülőknek.

***  szszb_25_pa_zselinszky_laszlone.jpg

Írta:

Zselinszky Lászlóné

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.30. 08:20

szszb_32_zsl_kovacsne_elek_iren.jpgJegyző

Balsa 

Kedves, barátságos, közvetlen személyiség, könnyen megtalálja a közös hangot a hozzá forduló emberekkel. Mintha mindig ismertem volna – mondhatnánk, és mondják is a falubeliek. Pedig itt még új embernek számít a Tiszaberceli Közös Önkormányzati Hivatalhoz tartozó Balsai Kirendeltség jegyzője. Felkészült, tapasztalt közigazgatási szakember. Olyan, aki empatikus készsége révén az ügy mögött az embert látja, a településen adódó problémákban a megoldás útját keresi. Bizalommal jönnek be hozzá tanácsért, jó szóért, és erre kell, hogy legyen idő, figyelem – mondja. Itt más a viszony az emberek és az úgymond hivatal között. Őszintesége, igazságérzete, de határozottsága is predesztinálja e megbízásra - mely számára élethivatás.

Hajdúböszörményben született 1961-ben, Polgáron nőtt fel négygyermekes családban. Házasságkötés révén (1980) került Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, Ibrányba, jelenleg is itt él férjével. A közigazgatásnak 1989-ben kötelezte el magát. Lakóhelyén, a Polgármesteri Hivatalban 2001. márciusáig pénzügyi csoportvezetőként dolgozott, itt szerette meg az önkormányzati szektort, megtalálta e munka szépségét. Közben a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán Salgótarjánban közgazdász diplomát szerzett (1992), majd később a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatási Karán igazgatásszervezői oklevelet kapott 2008-ban. A Magyar Államkincstár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóságán, ahol 10 évig (2011-ig) különböző vezető beosztásokban dolgozott, teljes rálátást szerzett az önkormányzati gazdálkodásra. Négy évig a Demecseri Polgármesteri Hivatal irodavezetője volt, 2015. szeptemberétől a Közös Hivatal jegyzője lett.

Jól ismeri a kistelepülések életét. Tud örülni a kicsi sikereknek, eredményeknek, mert a sok kicsiből összeállnak a nagy dolgok is – vallja. Jó látni, hogy mindkét település él, lüktet, erős a civil élet, s a kölcsönösen egymásra ható tényezők motiváló erővel bírnak. Különös örömmel, elismeréssel szól a balsai egyesületekről, a Népfőiskola működéséről, tagjairól, akik számára természetes dolog a településért való együttműködés, a szabadidő feláldozása. Mert e történések szellemisége bevonzzák, bizalmat, lehetőséget kínálnak a megélhetést nyújtó gazdasági fejlesztéseknek is. Ezért tartja fontosnak, a polgármester asszonnyal, képviselőtestülettel együtt, mindazon pályázati lehetőségek kihasználását, anyagi források bővítését, melyek Balsa felemelkedését, az itt élők jobblétét szolgálja. Hiszen a község földrajzi adottsága, természeti szépsége, a Tisza közelsége számos beruházást motivált már, az önkormányzat által korábban elindított fejlesztés, mint pld. a Tisza-partra vezető sétány megépítése, s az ehhez rendelt, telepített szolgáltatások remélhetőleg méltó helyre emelik a települést a megye, a régió, netán az ország turisztikai térképén. Ezt a folyamatot a változó gazdasági és jogi környezethez való alkalmazkodással, a közigazgatás eszközeivel kell segíteni, fogalmazza meg mintegy célként is a Balsai Hírmondóban, a lakosságnak szóló írásában, mint a jogszabályoknak megfelelő működés egyik fő őre. A vidéket fel rázni, munkahelyek kellenek, a tágan értelmezett vidékfejlesztés minden eszközét latba kell vetni, hogy a lakosságszám újra emelkedjen, és a fiatalok itthon boldoguljanak, sorolja a kistelepülések legfőbb gondjait, problémáit. A képviselőtestületben közös erővel, együttgondolkodással próbálnak megoldást, vagy ösztönzést találni egy-egy élethelyzetre is. A rendelkezésre álló lehetőségekkel természetesen élnek, figyelnek minden korosztályra: születési támogatás újszülötteknek, Bursa Hungarica Ösztöndíj, idősgondozás az arra rászorulóknak, vagy a közmunka a legjellemzőbbek. Ám jegyzőként sajnos szomorú esetekkel is találkozik. Különösen megrendítő számára, mikor egy gyerek kerül súlyos, méltatlan helyzetbe, és erre megoldást kell találni.  De örömet adó események az Integrált Közösségi Szolgáltató Tér kulturális programjai, szabadidős tevékenységei, a minden év július harmadik szombatján – idén 10. alkalommal – megrendezésre kerülő Tisza-parti Hal és Vadfesztivál. És bíznak abban, hogy sikerül visszahozni 2016. szeptembertől legalább az alsó tagozatos oktatást.

Az önkormányzatiság eszméje meghatározza gondolkodását. Azt, hogy a közigazgatásnak ezt a felállását meg kell tartani, hogy helyben lehessenek ügyeket intézni, és nemcsak helyi, de – kihelyezett ügyfélfogadás keretében – pld. a Járási Hivatal hatáskörébe utalt kérdésekben is. A közigazgatásnak az embert szolgáló jellege az, ami széppé, örömtelivé teszi számára a jegyzői munkát.

Boldog családban él, két felnőtt lányukat a munkahely Budapestre szólította el, de lakóhelynek, hűen, vidékies településeket – Vecsés és Halásztelek – választottak. Egy másfél éves kis unoka teszi még teljesebbé életüket.

***  szszb_25_pa_zselinszky_laszlone.jpg

Írta:

Zselinszky Lászlóné

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.29. 15:54

Hargitai Beáta alkotása
13292910_1326045530745456_143182681_n.jpg
21x30 cm. akvarell, papír.
2015.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.29. 08:10

Polgármester, iskolaigazgató

Sonkád

13288404_10207692674207872_374895044_o.jpg2015-ben egy olyan egyedülálló rendezvényt álmodott meg, aminek a megvalósíthatóságában eleinte senki nem hitt. A résztvevők száma és a visszajelzések azt igazolták, hogy a Sonkádi Szabadegyetem, amelyre országosan 650 mesterpedagógus regisztrált, öregbíti a település hírnevét, és az idei háromnapos programra is rendkívüli érdeklődés mutatkozik.
A szerencsés emberek közé sorolja magát a szatmári kistelepülés társadalmi megbízatású polgármestere, mivel azt csinálja, amit szeret. Olyan jó képességű munkatársak veszik körül, akikkel közösen küzdenek a céljai eléréséért, hogy a település újra pezsgő, összetartó és mindenre nyitott közösségé formálódjon, mint amilyen sok évvel ezelőtt volt. Arra törekszenek, hogy létre hozzák azokat a feltételeket, amelyek idővel munkahelyteremtéssel teszik lehetővé a helyi lakosok anyagi biztonságát, és megakadályozzák a fiatalok elvándorlását. Emellett, olyan természeti adottságokkal rendelkezik a Túr menti település, hogy bárki boldogan vállalná az igazgatással járó feladatok ellátását.
Iszák Tibor 1967. december 20.-án született, és bár munkái miatt sokat van távol, születése óta mégis Sonkád az élete központi helye. A Kölcsei általános iskolai éveinek befejezése után, a nyíregyházi Bánki Donát Műszaki középiskolában folytatta tanulmányait, majd felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetemre és a moszkvai pilóta képzésre, de ő inkább a tanári pályát választotta, így 1989-ben a Nyíregyházi főiskolán, tanító-testnevelő szakon szerzett diplomát.
A Csaholci általános iskolában kezdett el tanítani, testnevelés, és napközis tanárként, majd 2004-től, mint az iskola igazgatója végzi a munkáját sikeresen. Közben folyamatosan képezi magát. Az alapdiplomája mellé újabbat szerzett.
2002. óta országos szakértő, tanigazgatási, esélyegyenlőségi, fejlesztési és intézmény-fejlesztési szaktanácsadó. A Nemzeti pedagóguskar elnökségének tagja. A Közoktatási szakértők országos egyesületében a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezet elnökeként dolgozik, mely ugyancsak társadalmi megbízatású feladat a számára.
A tantestületben, szintén olyan munkatársakat tudhat maga mellett, akikkel sikeresen tudnak együtt dolgozni. Minden Uniós projektben pályáztak, ami a közoktatás területén lehetséges volt. Intézményfejlesztési, módszertani és oktatási programot dolgoztak ki, mely által az iskola referencia intézmény lett. Minden új innovációban részt vettek, ami a magyar köznevelést alakította. A legutóbbi pályázat, amiben részt vettek, a minősítési, szakértői és a tanfelügyelet előkészítését szolgálja. A megyében, ő volt az első pedagógus, aki végzett szakértő, és neki jutott az a feladat, hogy a kollégákat bevonja ebbe a munkába.
A 2006 – 2010. évi önkormányzati ciklusban, mint képviselő vett részt a település irányításában.
2014. októberében, polgármesternek választották szülőfalujában. Azóta az igazgatói tevékenység mellett azon dolgozik, hogy rászolgáljon a bizalomra és a képviselőtársai, munkatársai segítségével, és a támogató helyi lakosok bevonásával Sonkádot felvirágoztassa. Amennyire az anyagi hátterük engedi, a település életét igyekeznek felrázni. Közösségfejlesztő programokat szerveznek, amelyek minden korosztály igényének megfelelnek. Nemzeti ünnepeinken kulturális rendezvényekkel emlékeznek a jeles alkalmakról. Ezeket az eseményeket, részben önerőből, részben baráti támogatásokból és a munkatársak felajánlásaiból valósítják meg.
A községben több mint száz helyi lakos dolgozik az önkormányzatnál közfoglalkoztatás keretein belül. A helyi sajátosságokra épülő programban néhányan már a nyári Szabadegyetemre készítik a népi hagyományok mesterségeinek termékeit, szuvenírként.
A polgármester célja, hogy stabil anyagi helyzetet teremtsenek, és saját erőből tudjanak dolgozni, hogy minél több közösségformáló és értékteremtő programot rendezzenek. Tervei között szerepel még, az önkormányzati épületek energetikai korszerűsítése, hőszigetelése és az óvoda teljes felújítása, amit önerőből nem tudnának véghez vinni, ezért bíznak benne, hogy pályázati forrásból sikerül megvalósítani.
Céltudatos, magabiztos fellépése miatt sokan nem feltételezik róla, de elfogadja a kritikát. Meghallgatja kollégái véleményét, és ha csak nem teljesen biztos a dolgában, akkor hajlítható és nyitott minden új lehetőségre.
26 éves házasságuk alatt, felesége Krisztina mindenben támogatta, támogatja. Lánya, Krisztina 25 éves, a Budapesti Corvinus Egyetemen, nemzetközi kapcsolatok szakon a mesterképzőt fejezi be hamarosan. 22 éves fia, Máté pedig szintén Budapesten él, ő most végzős hallgató a Műszaki Egyetemen.
A számtalan feladat mellett, néha sikerül időt szakítania horgászásra, és igyekszik minél többet lenni a szabadban.

***  szila_gyi_krisztina.jpg                                                                                                                                                                                  

  Írta: Szilágyi Krisztina

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.27. 17:22

Polgármester

Tiszakarád

szszb_32_ki_karaszi_zoltan.JPG
A Tisza felső szakaszának térségében évtizedeken át meghatározó település volt Tiszakarád a maga fejlettségi szintjével. Ennek az állapotnak a visszaállításán dolgozik a 2014-ben megválasztott polgármester, miközben tudja, hogy tervei útjában számos akadály áll. Egyelőre a közmunkaprogram jótékony hatása elfedi a valós gondokat, ami főként a falu megtartó erejének csökkenésében csúcsosodik ki. Ezt a folyamatot is szeretné megállítani Karászi Zoltán.

Életem legnagyobb öröme lenne, ha szüleim még megélték volna polgármesterré választásomat, mert nagyon büszkék volnának rám. Szegény családban nőttem fel, ahonnan igazából esély sem volt a kitörésre. Úgy érzem, megdolgoztam azért, hogy elnyerjem a szavazók bizalmát, amit munkámmal, ötleteimmel igyekszek meghálálni – mondta elöljáróban Tiszakarád első embere.

Zoltán Cigándon született 1957. október 11-én és egyéves volt, amikor szülei a faluba költöztek. Öten voltak testvérek, a nővére hamar férjhez ment, édesapja kiskeresetű téesz tag volt, így minden fillér számított. A 114-es számú Szakmunkásképzőben szerzett vasbetonszerelő szakmát, majd a BÁÉV dolgozója lett, de nem szerette az ottani vándoréletet. Ezért 1976-ban a Sárospataki Tanács Építőipari Vállalatnál helyezkedett el a szakmájában. A honvédség éveit 1978-79-ben Bélapátfalván töltötte, ott építették az akkor legmodernebb cementgyárat. A 24 hónap alatt négy rendfokozattal ismerték el a munkáját és őrmesteri rangban szerelt le. Sárospatakra ment vissza a munkahelyére, majd 1982-ben feleségül vette a helybeli Obzut Magdolnát, akitől két gyermeke született. Ildikó 1983-ban érkezett a családba, ő Sátoraljaújhelyen a kereskedelemben dolgozik. Zoltán Péter öt évvel fiatalabb és a helyi önkormányzatnál kapott munkát.

A polgármester 1984-ben feladta az ingázást és a Tiszakarádi Tsz. ládaüzemében helyezkedett el, +2001-ben pedig a helyi iskolában közmunkásként kapott karbantartói állást, majd kinevezték közmunkavezetőnek.  2007-ben kiváltotta a vállalkozói igazolványt és 5-6 alkalmazottal dolgozott a környék szennyvíz-csatorna rendszerének kiépítésén. Elárulja a váltás okát is, ami a 2006-os polgármester választásra vezethető vissza, ahol jelöltette magát, és ami után leszámolták a hivataltól. Három év múlva újra a közmunkásokat irányította és megmérettette magát a 2010-es választáson is. Ekkor sem nyert, de mégsem adta fel a tervét és 2014-ben ő került ki győztesen a versenyből, miután nyilvánosságra hozta fejlesztési elképzeléseit. Úgy fogalmaz: az önkormányzatnál minden a feje tetején állt, amikor átvette a hivatalt, pedig jó szakmai apparátus dolgozott a községházán. A 2600 fős falu rossz hangulatán és biztonságán első intézkedéseivel igyekezett javítani és pályázott bármire, amire esélyt látott. Kérte a tapasztalt polgármester kollégákat, segítsék az indulásnál, de a Belügyminisztériumtól is kapott támogatást. Nyertek három közmunkaprogramot és kezdődhetett a munka 16 hektár termőföldön, ebből két hektáron konyhakerti növényeket termelnek a helyi konyhára. Vásároltak két ingatlant a 40 hízósertésnek és anyakocáknak, de készült fóliasátor is az önellátáshoz. A megépült 600 négyzetméteres csarnokban térkövet gyártanak, amiből már burkoltak parkolókat, járdákat és vízelvezető árkokat is, a drótkötő részlegen pedig kerítés készül az önkormányzati területek zárttá tételére. Így a 256 közmunkás nem tétlenkedik. Aki viszont nem akar dolgozni, kereset nélkül marad, mert a polgármester nem hajlandó csalni a munkaigazolással. A bűncselekmények visszaszorítására térfigyelő kamerarendszert építenek majd ki, a KMB-s irodát és szolgálati lakást viszont már felújították, mert ígéretet kaptak körzeti megbízott kihelyezésére.

Karászi Zoltán a kevés munkahely miatt panaszkodik, pedig 30 évvel ezelőtt még szinte mindenki dolgozhatott a téeszben, a varrodában, vagy az üzletekben. A varrodaépületet már visszavásárolták a belga tulajdonostól és azt szeretnék, ha újra benépesülne. Az úthálózat javításra szorul, de elindul az árkok rendbetétele és a köztemető fejlesztése is. Pályáztak bölcsőde építésére, az orvosi rendelő és a polgármesteri hivatal felújítására. Igény mutatkozik piactér kialakítására és műfüves kispálya építésére is.

A Tisza-part szépsége és a csend, valamint a vadász- és horgászturizmus szerepel a kínálatukban, amiért érdemes Tiszakarádra ellátogatni.

Az iskolásokból álló Pom-pom csoport, a Mamirett csoport és a Dalkör a kulturális élet fenntartásában vállalnak szerepet, a focicsapat pedig a fiataloknak nyújt sportolási lehetőséget.

A polgármester hangsúlyozza, az eredmények mögött csapatmunka van, akik közül kiemeli Oleár Zoltán jegyzőt, valamint alpolgármesterét, Batta Sándort. Együtt szeretnék elérni, hogy Tiszakarád újra a Bodrogköz motorja legyen, ahol újra van munkahely és jó élni.

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.26. 09:15

Írta: Ésik Sándor

 

csigabiga_szarva.jpgDalolj velem, mosolygott Klára néni. Már ezeket a szavakat is énekelve mondta, azon a hangon, amin folytatta: Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki… A kicsi a válláig se ért, csillogó szemekkel kapaszkodott Klára néni tekintetébe. Az autó hátsó ülésén göndörödtek a gyermekdalok az idős asszony és a csecsemőkort csak nemrég maga mögött hagyott cseppség szájából.

A motorzúgás és a menetszél zaja alig szűrődött be, csengett a kicsi, bongott a Klára néni hangja. Orgona ága, cseresznye virága… Tavasz végi, nyár eleji virágukban pompázó sárga repcetáblák, fehér fürtű akácok között suhantak. És ezt ismeritek, szólt előre a szülőknek. A dallam nem volt idegen, de Klára néni német dalocskát kezdett énekelni. Mindketten hátra pillantottak. A csengő hang néma maradt, a bongó hang hét évtizeddel ezelőtti emlékekből feléledve énekelt.

Klára néni hibátlanul festett és ondolált szőke haja aprókat rezdült. Tökéletes sminkje nem a ráncokat akarta takarni, hanem szép vonásait hangsúlyozni. Szemének élénk fénye semmiben sem különbözött a mellette csodálkozó gyermekétől.

Vége lett a dalnak, hirtelen csend támadt.

Landluft, kommentálta Klára néni a papa, mama zavarát. Oda se neki, tette hozzá magyarul. Történt pedig, hogy Karinthy szavait idézve „jöttek távoli ferde illatok”. A három felnőtt feszengése törte meg a dalos idillt, ugyanis hirtelen semmi mással össze nem téveszthető szag töltötte meg az utasteret. Az apróság túl volt már a pelenkás koron, és valahogy nem is a megtestesült matériára emlékeztetett az illúzióromboló ájer. Így aztán a társaság tagjai közül bárki szóba jöhetett elkövetőként. A kicsi megkönnyebbült, boldog arca és a szag ismételt megerősödése azonban nyilvánvalóvá tette, honnan is származnak ezek a nagyon is közeli ferde illatok.

Klára néni, az igazi úrinő, mestere a megbénult hangulatok oldásának. Már az első pillanatban mesélni kezdte, hogy Bajorországban, ahol a tehenészetek trágyáját ilyenkor terítik szét a földeken, bizony mindenfelé landluft, azaz mezei levegő üli meg a földeket. A nótás kedv ugyan elillant, de eltűnt a pillanatnyi zavartság is. Különösen azután, hogy tisztázódott, honnan is ered ez a bizonyos landluft. Amiből ismét csak kerekedett egy kisebb felhőnyi.

A dűlőutat, ahová félreálltak és behúzódtak, mindkét oldalról repcetábla övezte. A vetés szélső sora és az autó között az apró fűszálak és a bimbózó pitypangok még nem tudták minő áldásban lesz részük a következő pillanatokban. Klára néni, akinek nem adatott meg, hogy gyermeke szülessen, kérően pillantott a szülőkre: majd én… Csodák csodája, a kicsi nem tiltakozott. Mindketten a csíkos hátú csigácskát figyelték a pitypang salátalevelén. Ismét együtt énekelték. Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki…

A guggoló gyermek meztelen kis pelenkareklám popójából eközben előbújt, aminek elő kellett bújni. A felnőttek boldogságos arccal nyugtázták az eseményt, a landluftot pedig elfújta a szellő. A kicsi viszont picit erőlködve, nagyon is komolyan figyelte, miként csavarodik a fűszálak közé amit odaeresztett.

Nézd, Klára néni csigabiga, pillantott fel. A kis fényes barna spirál elvékonyodó vége finoman bókolva lehajolt. Győzedelmes arccal mutatott rá a csokoládészín halmocskára.

– Látod, Klára néni, szarva van....

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái

 

 

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.25. 19:29

Fizikoterápiás asszisztens

Nyíregyháza

szszb_32_tk_markus_mikosne.jpgEgy életen át szolgálta a betegeket Márkus Miklósné, Margó fizikoterápiás asszisztens. Féléve, hogy nyugdíjba vonult, háta mögött egy igen tartalmas, szakmailag, emberileg gazdag, megélt pályával. Még ma is emlegetik a Jósa András Oktató Kórház Reumatológiai Osztályán Margót – akit a betegei és a kollegái egyaránt így szólítottak. Szívükbe zárták a csupaszív asszonyt, mert ő a családjához hasonlóan a kollegáit és a pacienseit is a tőle megszokott magas színvonalon, precízen kezelte. Amikor a kettős ünnepre gyülekeztek az osztályon dolgozók és eljöttek a jó pár éve nyugdíjasok is, előkerültek mesébe illő történetek.  Márkus Miklósné előtt képek, emlékek, barátságok, fáradságos munkanapok elevenednek meg. Akár író tollát is megérdemelné az a hihetetlen áldozat, amelynek fontossága egyetlen pillanatra sem kérdőjeleződött meg számára. Pedig a hajnali 4-kor csörgő vekkeróra még az álom morzsáit is elűzi, legyen akár hideg hajnal vagy napsütésre ébredő idő. Sok év múlva már óra sem kellett, a megszokás kiűzte Margó lelkéből a pihenés iránti vágyát. Összekészítette a reggelit a családnak, majd buszra ült és fél 6-kor már a reumatológián volt. A munkanapja végeztével negyed ötre ért haza a gyönyörű családi házba, Nyírpazonyban.

Három generáció tagjai előtt méltatta dr. Bartha Attila osztályvezető főorvos a munkatársuk szolgálatkészségét, szaktudását, elhivatottságát. Rá mindig számíthattak, akár esett, akár fújt, jött, ha a beosztás úgy kívánta, vagy éppen helyettesíteni kellett valakit. Különösen igaz ez a nyárra és az ünnepekre, hisz akkor „egymásnak adnak szabadságot” a kollegák. Három fizikoterápiás asszisztens lát el 120 beteget naponta, ugyanis a bent fekvőkhöz még az ambuláns kezelésre érkezőket is Nyíregyházán kezelik.

– Fizikailag sem könnyű a mi munkánk – idézi fel a sok év tapasztalatait Márkusné Margó. – Ám az a jó érzés, hogy részt vehetünk a mozgásszervi problémával küzdők gyógyításában, csökkenthetjük a fájdalmaikat, visszaadjuk a komfortérzésüket – felbecsülhetetlen érték. No és a kolleganők társaságában töltött idő sok szép emlékkel ajándékozott meg. Egyébként is az egészségügyi pályára készültem iskolás korom óta. Ápolónőként felölteni a frissen vasalt fehér köpenyt, pszichésen is javítani az állapotukat – a gyerekkori álmom valóra vált. A fizikoterápián elektromos gépekkel, ultrahanggal, galvánkezeléssel, rövidhullámmal, interferencia alkalmazásával adjuk vissza a kilazult szalagok, ízületek, a törött csont és még számos elváltozás után az eredeti vagy azt megközelítő állapot jó érzését. Komplett kezelést kapnak a betegek, gyógytorna, hidroterápia és masszázs is kiegészíti a helyreállítást.

A nyírmeggyesi születésű lány a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett 1975-ben, és egy hónap múlva a városi kórházban helyezkedett el. Munka mellett végezte el a fizikoterápiás asszisztens-képzőt és 1976-tól a megyei kórházban folytatta pályáját. Járt 3 műszakba ápolóként, majd 1983-tól nyugdíjazásáig a Reumatológiai Osztályon gyakorolta hivatását.

Az Ápolók Napja alkalmából a megyeházán kitüntették Márkus Miklósnét is. Bár nála az általuk kezelt páciensek visszanyert mozgáskoordinációja és a kollegáival végigcsinált több évtizedes munka nagyobb súllyal esik a latba. Családjában Margó választotta elsőként az egészségügyi pályát, négy húga viszont az ő példáját követte. Tervei közt szerepel, hogy immár családjának szentelje idejét, energiáját: nyugdíjas éveiben sokkal több időt szeretne tölteni 2 gyermekével, József fiával és Edina lányával, valamint 3 unokájával, Dáviddal, Rékával és Enikővel. Az pedig a legnagyobb ajándék a nagymama számára, hogy útban van a negyedik unokája is. Amit a sors rámért, pozitív gondolatokkal, kellő önuralommal és filozofikus bölcsességgel fogadta. Így tudta túlélni a súlyos gondokat is.

Frissen felújított, vadonatúj konyhabútorral felszerelt, modern családi házban teremtett otthont a családjának Margó. Bár nagyon várta a nyugdíjazását, mert fizikailag, lelkileg is igen megterhelte az eltelt négy évtized. Azért időnként álmodik a kollegákkal, a betegeivel, tudatalattija megőrzi azt a sok-sok emléket, amelyet apránként rakott össze Mátészalkán és Nyíregyházán. Tagadhatatlanul nagy teher nehezedett rá, mégsem panaszkodik. Elégedett az életével, mert igyekezett mindig megtalálni az örömöt, a szépet, a felemelőt a legapróbb dologban is. Számára az nyújtotta a legnagyobb boldogságot, ha segíthetett akkor is, amikor már alig bírt járni a beteg, megszabadulhatott a fájdalomtól, a félelemtől, mert legyünk őszinték, ezen az osztályon is felütheti a fejét a paciensek körében a bizonytalanság, a félelem. S ebben ki más, mint a szakavatott ápoló, akár egy jó tündér nyújthatja a kezét a szenvedő ember felé.

***  TK bélyegkép.jpg

 Írta:

Tóth Kornélia

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.24. 19:49

Ősz Zoltán alkotása

13221459_1320283487988327_2412788034794947432_n.jpg

Pasztell, papír.

2013.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.22. 08:02

13214814_1069414586461831_834925533_o.jpgA hozzá nem értő ember nem is gondolná, hogy mennyi mindent kell tudni, mennyi mindenre kell odafigyelni, és milyen rengeteg munkával jár a méhészkedés. Nem is tanácsos senkinek hozzá kezdeni, ha nincs segítő hozzáértő, aki tanácsot tud adni, mit, hogyan és mikor kell elvégezni a kaptárakban, hogy eredményes legyen a munka, és ne pusztuljanak ki a méhcsaládok. A zsarolyáni születésű Tarr Diána a Kisszekeresi óvodában, és munkaidőn túl, mikor éppen nem tanul, vagy nem az óvodai programra készül, férjének segédkezik, aki munkája mellett méhészkedik. 

Kicsit borongós, szeles időben, óvatosan közelítünk az akácfákkal körül vett kaptárak felé, mivel ilyen időben eléggé megvadulnak a szorgos állatok.

– Igazából, István a főméhész – mondja nevetve a szabadidejében segédméhész óvónéni. Nem titkolja, hogy eleinte nagyon félt a kis harcias rovaroktól, de előfordul, hogy párja munkája miatt, nem tudja mindig a megfelelő időben ellátni az ezzel járó feladatokat, így Dia is bele tanult ebbe a nem éppen egyszerű szakmába.  Ha szükséges, akkor egyedül is bogarászik, igaz még ma is biztonságosan felöltözik, nehogy mérges fullánkjukat bele eresszék a méhecskék a lelkes méhészbojtárba.

Mert bizony ez nem egyszerű szakma. Diáék nyolc évvel ezelőtt kezdték, két méhcsaláddal, és egy sok éves tapasztalattal rendelkező helyi méhész bácsival a hátuk mögött, akihez beálltak bojtárkodni, és aki a néhány év alatt olyan sok ismeretet adott át a fiatal méhészpárnak, hogy ma már csak nagyon ritkán kérnek segítséget méhész Gabi bácsitól.

Hogy miért nehéz a méhészkedés? Gondolhatja sok laikus ember, hisz a méhek hordják a nektárt, és el is készítik az ember számára a mézet. Akkor meg mi is az a sok munka? A fiatal vezető óvónő, nemrég méhész bemutatót tartott a kicsiknek az óvodában, bemutató kaptárral, és minden lehetséges eszközzel, amit el tudott vinni az oviba, hogy megismerhessék ennek az ősi gazdálkodásnak a rejtelmeit, és fontosságát.


13214908_1068838359852787_673714132_o_1.jpg– Sok olyan programot szervezünk a gyerekek részére, ahol tevékenységen és tapasztaláson keresztül kapnak ismeretet a gyerekek, így sokkal tartalmasabbak és hasznosabbak számukra a foglalkozások. A gyerekek például előszeretettel mondják a méhecskére is, hogy darázs, most megmutattuk mi a különbség a két rovar között.

Mert hát igen nagy különbség van közöttük, nem csak külsőleg, de míg a méhek, szorgos és hasznos állatok, addig ez a darázsra nem igen mondható el. A mézelő méhek családjában mindenkinek megvan a maga feladata, megszállottan, megállás nélkül dolgoznak, tavasztól - őszig, majd fürtalakba húzódva telelnek ki a kaptár belsejében, az anyát körbevéve, szárnyukat rebegtetve teremtenek megfelelő hőmérsékletet a túléléshez.

Anya csak egy van! Az ő feladata, hogy gondoskodjon az ivadékokról, petézés formájában, egy nap alatt képes 1500 vagy még annál is több petét rakni. A méhésznek fel kell ismerni a jeleket, ha az anya kiöregedett, és akkor szükséges leváltani, bár általában ezt maga a méhcsalád is megteszi, ez abból látszik, hogy anyabölcsőt találni a kereten, bár ez arra is utalhat, hogy a család rajzásra készül. De azt is látni kell, ha csak álanya munkálkodik, mert akkor sürgősen gondoskodni kell arról, hogy a család anyabölcsőt tudjon készíteni, és új anyát nevelni. Anyabölcsőt, csak olyan keretre tudnak húzni, amiben napos pete található, ezért más családtól vesznek el ilyen keretet, és behelyezik a királynőt nélkülöző kaptárba. A herék feladata az anya megtermékenyítése, nekik nincs fullánkjuk, nem is kell tartani tőlük, és a téli telelés idejére nincs is szükség rájuk, így a dolgozó méhek kiűzik őket a kaptárból.

A dolgozó méhek munkája generációnként oszlik meg. A legfiatalabbak tisztogatnak, majd a 3 – 5 napos méh, idősebb álcát etet, az 5 - 6 napos pedig a fiatal lárvákat eteti. A következő generáció feladata a viasz termelése, és a lép építése, majd a nektársűrítés, virágpor raktározás, 2 – 3 hetes méhek végzik az őrszolgálatot, és végül, három hetes kortól már ők lesznek a kijáró méhek, akik a nektárt hordják a lépek sejtjeibe, hogy a fiatalabb családtagok mézet készítsenek belőle. Kijáró méhek között vannak felderítők, akik a mézlegelőt keresik, és visszatérve eltáncolják társaiknak merre keressék azt.

A méhek kezelése közben füstölőt használnak, persze nem olyat, amivel a lakást illatosítjuk, mert a méhek különösen érzékenyek az illatanyagokra, ezzel a füstölővel közömbösítik az illatokat, de még így sem tanácsos frissen mosott ruhában menni a közelükbe, mert akkor számíthatunk rá, hogy rögtön a ruhánkon lesz egy csapatnyi bogár.

13214922_1069413746461915_265718158_o.jpgA méheknél figyelni kell a betegségekre, védekezni kell az atka ellen, mert az képes kipusztítani az egész állományt, ha nem tesznek ellene, a nozéma, vagy más néven gyomorvész, szintén végzetes lehet a családokra. Hideg időben, mikor nem tudnak kijárni a méhek, így etetni sem tudják a fiasítást költés meszesedés lehet, de amitől minden méhész retteg, az a nyúlós költésrothadás. Ilyenkor a kaptárral együtt égetik el a méheket, és a méhegészségügy zárlatot rendel el a területre, ami nem csak a kárt szenvedőt érinti, de a környékbeli méhészeket is, hisz vándorolni sem lehet a méhekkel, és el sem adhatja a mézet, amiért keservesen megdolgoztak.

A méz a méhész munkájának a gyümölcse. Meg kell várni, amíg megfelelően besűrűsödik, csak aztán lehet kipörgetni a keretekből. A viaszt, amivel a szorgos méhek befedik a mézzel töltött sejteket, fel kell szakítani, ezt hívják fedelezésnek, majd a pörgető segítségével nyerik ki a mézet a keretekből. Ügyelni kell, hogy a nyílt fiasítást, amit még nem fedtek le a munkás méhek, ne pörgessék ki, bármennyire szeretnék a mézet, és nem is szabad teljesen kifosztani a kis állatokat, főleg mikor már nincs mit hordaniuk a kaptárakba. Ilyenkor teljesen megvadulnak, látván az üres lépeket, őrült módjára repülnek, kutatnak, hogy újra telehordják a mézes kereteket, mert készülnek a téli időszakra, hogy biztosítsák maguknak a túlélést.

Miután a kis méhek gondoskodtak a méhész számára a mézről, ősszel, mikor már a bogarak nem tudnak nektárt felkutatni, a méhész gondoskodik a méhcsaládokról. Cukorsziruppal etetik őket, így gondoskodnak a téli élelemről a méhek számára. Etetni sem lehet ám bármikor, csak szürkületkor, mikor már nem járnak ki a kaptárból, különben fennáll a veszélye, hogy az erősebb családok kirabolják a gyengébbeket. A méz mellett a virágpor, vagy a propolisz, amit a méhek ragasztóanyagnak használnak, szintén számos pozitív élettani hatással rendelkezik, a viaszt is hasznosíthatjuk, tehát elmondhatjuk, hogy a méhek az egyik leghasznosabb állatok közé tartoznak, és mint ahogy ezt oly sokszor halljuk, méhek nélkül nem sokáig maradna fenn az élővilág.

13214602_1069414036461886_1045975692_o.jpgSzámos olyan dolog van, amit csak idővel tanul meg az ember a méhészetről, ezt az ősi mesterséget, ami szinte egyidős az emberiséggel, nem lehet szakkönyvekből megtanulni. Minden feladatot időben kell elvégezni, mert egy – két napos késedelem, már komoly veszteséggel járhat. És sajnos nem elég, hogy ismerünk minden titkát a méhészetnek, az időjárás néha könyörtelen a méhészgazdákkal, néha a fagy, néha az eső vagy a szárazság teszi tönkre a méhlegelőt, és ilyenkor bizony nemhogy nyereség nincs, de még jó pár kiló cukorra van szükség, hogy élelemhez jussanak a családok, és ne gyengüljenek le az ínséges időkben.

A negyven éves fiatalasszony három diplomája mellett, folyamatosan képzi magát szakmájában, hogy megfeleljen az elvárásoknak, és sikeres nevelő munkát tudjon végezni a jövő nemzedékei körében. A szabadban való tevékenység, mikor csak a méhek halk zümmögése töri meg a csendet teljes feltöltődést jelent a számára, nagy fia Jani sokat segít a méhek körül, Csongor még óvodás, de valószínűleg, ő is méhész lesz, és jövőre az oviban ő fogja tartani büszkén a méhész bemutatót az anyukája oldalán.

***  szila_gyi_krisztina.jpg                                                                                                                                                                                  

  Írta: Szilágyi Krisztina

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.21. 08:40

Polgármester

Bekölce

szszb_32_ki_galne_matrai_agnes.JPGA rendezett települést a névadó Bekölce patak szeli ketté. A falu lakóinak fele nyugdíjas, mivel az elmúlt két évtizedben bezártak a környékbeli nagyüzemek és így lecsökkent a megtartóerő. A Pétervásárai dombság és a Bükk hegység találkozásánál viszont alapozni lehet a turizmus fellendülésére, amihez az infrastruktúra adott. A polgármesterasszony terveihez esetében édes élet is párosul.

A községre vonatkozó első adatok 1381-ből származnak, miszerint a Bél nemzetség alapította és a Bekölczey család birtoka volt. Mai nevét 1913-ban nyerte el, addig a Bekölce szó változatai szerepeltek a helységnévtáblán. Az ott élőkről sokat elárul címerük, melyből a kék szín a kitartást, erőt és lojalitást, a sárga a nyíltságot, egyenességet és békét, míg a fehér szín a nagylelkűséget jelképezi. Sok évszázados mentalitásuk az idők során szinte jottányit sem változott, ezért arrafelé jó a közbiztonság.

Az erdők ölelésében élő családok évtizedekig Bélapátfalva cementgyárában és a szomszédos Borsodnádasd lemezgyárában találtak munkát, de sokan dolgoztak a környék szénbányáiban is. Ezek a munkahelyek megszűntek, így a 669 fős falu munkaképes korú lakói távolabb, esetenként külföldön találnak megélhetést. Ez a magyarázat arra, hogy sok az eladó ingatlan, ami a külföldiek érdeklődését is felkelti.  Volt már német, svájci, de még kínai vásárló is Bekölcén, mintegy tucatnyi ház került ilyen formában értékesítésre.

Gálné Mátrai Ágnes 2013. szeptember 15-től irányítja a községet. Házassága révén 1989-ben Szilvásváradról került Bekölcére. Férje autószerelőként dolgozott nyugdíjazásáig, gyermekük, Martin pedig alkalmazott környezetkutató diplomával Egerben az Eszterházy Károly Főiskola Gyakorló Iskolájában oktatási asszisztens. Ágnes a szülőhelyén végezte az általános iskolát, majd Egerben a Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Szakközépiskolában érettségizett. Diplomát az Eszterházy Károly Főiskolán tanárképzés és tudástechnológia szakon szerzett. Végzettségének megfelelően talált munkahelyet Szilvásváradon a Pallavicini Kastélyszállóban, ahol tanulóként sajátította el a szakma alapjait. Szorgalma és rátermettsége révén egyre feljebb jutott a szakmai ranglistán, dolgozott gyakorlati oktatóként, és éveken át vezette a szálloda éttermét, egészen 2007-ig. Ekkor belekóstolt a vállalkozói életbe, és a következő két évben őstermelő méhészként tevékenykedett. Családi vállalkozásban ugyanis méhészetet üzemeltetnek, ők a térség egyik legnagyobb méztermelői. Az édes életet viszont nem adják ingyen, a sikerekért sokat kell tanulni és tenni. Gálék minden évben nagyobb távolságra utaztatják a bogarakat. Egy-két héttel korábban is virágozhat az Alföldön az akác, és mire ott végeznek a gyűjtéssel, még dolgozhatnak a méhek a Bükk térségi akácosokban is. Gáléknál mára 300-ra nőtt a nektárt gyűjtő méhcsaládok száma.

Aztán 2009-ban adódott egy lehetőség és elhelyezkedett a polgármesteri hivatalban igazgatási előadóként. A következő évben indult az önkormányzati választáson és bekerült a képviselő-testületbe. A következő ciklusban viszont ellentét alakult ki az önkormányzaton belül, amihez csődközeli helyzet is társult, és aminek a vége időközi választás lett. Ezt nyerte meg Ágnes és így lett  2013. szeptember 15-től polgármester.

Tudta, hogy községfejlesztő elképzeléseihez minimális a helyi bevétel, ami nem teszi lehetővé az álmodozást. Úgy véli, a kis lépések is előre visznek, ezért pályázati pénzből elvégezték az orvosi rendelő energetikai felújítását és a közösségi színtér is átesett egy rekonstrukción. Utóbbiban évente több falubált rendeznek és konditermet is kialakítottak. Következő feladatként a községháza energetikai felújítására és a gazdasági épület helyreállítására nyújtottak be pályázatot.

Néhány kisvállalkozás működik a faluban, de a legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat, amelynek intézményeiben 20 alkalmazott dolgozik. A közétkeztetéshez most már saját konyhán főznek, ami öt munkahelyet jelent. Az alapanyagot a hús kivételével a Start munkaprogramban dolgozók termelik meg. A konyhakerti növények mellett belevágtak a gombatermesztésbe is, a többlettermést a helybeliek megvásárolhatják. A program 23 dolgozója végez befőzést, savanyítást és más konyhai tartósítást, hogy téli időszakra is biztosítva legyen a konyhán az alapanyag. Több helybeli úgy segíti a faluját, hogy ingyen ad földterületet a mezőgazdasági munkákhoz. Az összefogás másik jele a polgárőrség újraszervezése, amit Mikófalvával közösen végeznek.

A polgármesterasszony legnagyobb feladatának most az útfejlesztést tekinti. Ígéret van a Nagybátony-Ózd közötti gyorsforgalmi út építésére, amihez szeretnének becsatlakozó szakaszt építtetni, hogy bekerüljenek a minőségi közútrendszerbe. Ez lökést adhatna Bekölcének a turizmusfejlesztési célok eléréséhez.

***  kovacs_istvan.jpg

Írta:

Kovács István

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.19. 19:19

Írta: Réti János

 

kollar_adrian_oregember_olajfestmeny_masolata.jpgHiányzik az öregember a kert végéből. Béla bácsi. Ott lakott az udvarunkkal kerítésnyire határos kis házban a sógorával. Ha kinéztünk az ablakon, gyakran láthattuk, hogy gondosan ápolt szőlőtőkéi közül világít tükörkopasz feje. Kijött a házból, visszament, ruhát teregetett vagy a kertben piszmogott. Úgy mondják ezt, hogy állandóan tett-vett a ház körül. Nyáron ott napozott a háza sarkánál egy nyugágyban ülve, amikor szerét ejthette. Köszönő- és jószomszédi beszélőviszonyban voltunk, ami néhány megállónyi együtt utazások alkalmával a hogytetsziklenni, köszönömjól, ésmaguk, miis szintjénél mélyebbre nem hatolt, legfeljebb még az időjárásra és napi bosszúságokra terjedt ki. De Béla bácsi benne volt a képben! És most hiányzik belőle.

Alig fordult januárra a naptár, amikor hírét vettük, hogy meghalt. Csak így egyszerűen, ahogy buszmegállóban hall valamit az ember, kivált, ha nem is neki mondják közvetlenül. Még hogy Béla bácsi? Hiszen makkegészségesnek látszott!...Utána még egy-két napig nahátoztunk, meg mitörténhetetteztünk a házbeliekkel, majd napirendre tértünk az eset felett, hiszen az öreg kiegyensúlyozott, látszólag konfliktusoktól és ellentmondásoktól mentes ember volt, amolyan született agglegény, mit is beszéltünk volna róla. Botrányhős, családgyötrő, adóssághagyó alkoholistákról is legfeljebb három napig hallható ez meg az, tovább semmiképp. Már ismeretlen ember ébresztgette a kertet a kerítésen túl, amikor megtudtuk, hogy Béla bácsi gyógyszert vett be. Méghozzá karácsony szentestéjén.

Első döbbenetünket fülsiketítő hallgatás követte. Miért? Magányosnak érezte magát? Hiszen mindig is egyedül élt. De ha mégis, hát bárki a házból meghívta volna egy tányér halászlére, egy pohárka borra a gyertyagyújtás idején. Vagy szenvedést ígérő betegség küldte el neki első üzenetei egyikét? Netán titkolt érzelmek miatt bekövetkezett csalódás korbácsolta a halálba? Soha nem fogjuk megtudni. De hát ez így nem járja! Micsoda dolog, hogy utólag sem derül ki róla semmi?

Hiányzik az öreg a kert végéből. Mert vele, az ő látványával szokott kezdődni a tavasz. Mert része volt a mindennap látott képnek. Emlegetjük is a házbeliekkel, elég sűrűn. Miközben régen elhalt szeretteink, barátaink olykor évszámra sem jutnak eszünkbe. Némelyikről azt sem tudjuk, hol kellene keresni a sírját.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Réti János tárcái

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.18. 18:04

Huszár Boglárka alkotása

13177715_1314585328558143_7829422112578427416_n_2.jpg

60x60 cm. olaj vászon

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.15. 08:06


balogh_laszlone.jpgBoldog ember az, aki szereti a munkáját!  Boldog ember, mert nem kényszerként éli meg a mindennapi kötelességet, nem a kénytelenség érzésével indul nap, mint nap robotolni. Boldog, ha olyan munkát végezhet, amelyre titkon mindig is vágyakozott, és boldog, mikor megtalálja egy olyan lehetőség, amivel beteljesítheti az álmait, és örömmel néz a napi teendők elébe, mert minden percét kihívásként él meg.

Balogh Lászlóné pont ilyen munkát végez, de nem azért mert nincs más lehetőség, hanem azért mert mindig ez volt az álma, bármilyen furcsának tűnik ez néhány ember számára. Szabadidejében pedig a kreatív hobbinak hódol, gobelinezik, horgol és harisnyavirágot készít nagy örömmel, mert azért mindenkinek szüksége van arra, hogy valamivel kikapcsolja az agyát és feltöltse magát energiával, majd megújult erővel vágjon neki a feladatai ellátásához.

Fehérgyarmatra indulok, egy temetkezési vállalat irodájába, ahol Baloghné Kriszti végzi munkáját, és közben nekem is megfordul a fejemben, hogy milyen lehet egy ilyen környezetben dolgozni, és vajon Kriszti milyen érzéssel indul reggelente dolgozni? A választ rögtön megkaptam, amint beléptem a kis irodába, ami egyáltalán nem azt a hangulatot tükrözte, amit elképzeltem. A fiatalasszony mosolygósan fogadott, és a kis helyiségben megmutatkozik a kreatív ember kézjegye, a polcokon szembe ötlik néhány szolid, de mutatós kézműves darab, amit természetesen Kriszti készített a maga szórakoztatására.

10601060_1012965298773427_1497571054_n.jpgTöbb mint tíz éve kezdett el gobelint varrni, először csak egy kis virágmintával próbálkozott, könyveket tanulmányozott, hogyan is kell hozzákezdeni, mert ennek a varrásnak is meg van a maga sajátos technikája. A XIII. században használták először ezt a technikát ruhához, falikárpitokhoz. Később tökéletesítették ezt az eljárást, majd a kelmeszövés, gobelin varrás komoly kézműiparrá fejlődött és vele együtt a kereskedelem is. Később, mint minden más hagyományos mesterség, hanyatlani látszott, a régi kárpitszövés technika és stílus teljesen megújult, más eljárásmódot használtak. Az utóbbi években, ismét divat a gobelinvarrás, talán soha nem is ment ki a divatból, hétköznapi művészek alkalmazzák, lakás dekorációnak, vagy ajándékba készítik ezeket a gyönyörű darabokat. Amellett, hogy gyönyörködhet az ember az elkészült darabokban, teljes sikerélményt jelent az alkotónak, miután elkészült a remekműve. A gobelin varrás lehetőségeinek tárháza végtelen, számtalan mintából választhat az alkotói vénával megáldott ember. Tájkép, csendélet, virágok, portrék, és még számtalan választék közül válogathat a gobelin szerelmese.

12834440_1012965478773409_768161741_n.jpgMegfelelő fonalat használva, először mindig a sötétebb színek varrásával kezdve, többféle öltéstechnikát alkalmazhatunk. Kosáröltés, keresztöltés, egyenes vagy spóröltést használva, de lehet egy kép varrásánál többféle technikát is alkalmazni.

Kriszti leginkább a hagyományos gobelin öltést használja, és ma már olyan rutinosan készíti az alkotásokat, hogy nincs lehetetlen minta, amit ne tudna tökéletesre megalkotni.

– Bevallom őszintén, ahhoz, hogy egy ruhán megvarrjak egy szakadást, nincs türelmem, de az utolsó vacsorát kivarrtam – magyarázza mosolyogva a 41 éves asszony. Az utolsó vacsora, több művészeti alkotás ihletője volt az évszázadok során, a 60x100 cm nagyságú műalkotás, igazi kihívás jelentett Kriszti számára, bonyolult és időigényes volt a kivarrása. Volt olyan része a képnek, amit vissza kellett bontani, mert nem úgy sikerült, ahogy azt szerette volna, de nem adta fel, még ha kicsit több időbe is telt, de elkészítette, és most az anyósa lakását díszíti, aki szintén jártas a kreatív tevékenykedésben.

A gobelin varráshoz használatos alapanyagok elég költségesek, a bekeretezett képeket ajándékba szokta készíteni a családtagok részére, akik mindig szívesen fogadják az értékes alkotásokat.

12874088_1021651314571492_2101934535_o.jpgKrisztire jellemző a szépérzék és a kitartás. Mindig is küzdött az álmaiért, és hisz abban, hogy a jó dolgokat be tudjunk vonzani magunknak. Már tizenéves korában sem lehetett eltántorítani a terveitől. A virágkötészet volt az álma, és mivel közelebb nem volt képzés még abban az időben, Miskolcra járt középiskolába, ami jelentős távolságra volt az otthonától. Az igazi gyakorlatot egy helyi virágboltban szerezte, ahol évekig dolgozott. Barátságos, közvetlen természete miatt, szívesen keresték az üzletet a vásárlók. Ezt a képzettségét hasznosítja ma is a munkájában, így nap közben is kiélheti kreatív hajlamát. Téli hónapokban, esténként már nem tudja varrni a gobelint, lámpafényénél nem olyanok a színek, így más elfoglaltságot talált magának. Most horgolni tanul, de nagy szenvedélye a harisnyavirág készítése. 12422304_1021652931237997_83799136_o.jpgEz viszonylag új divat a kézműves tevékenykedéseket kedvelők körében, kis kézügyességgel és türelemmel, szemet gyönyörködtető virágokat lehet készíteni. A fiatalasszony, már teljes virágkompozíciót vagy angyalkát is készít a színes harisnyákból, óvónő húgának, több száz kis virágot készített anyák napjára, hogy a kis csemeték átadják az óvodai ünnepségen az édesanyjuknak. Drótot formáz karikákra, majd bevonja a megfelelő színű harisnyával, szükség esetén festi is ezeket az anyagokat, hogy tökéletes legyen a hatás. Ezeket a bevont karikákat, újra formázza, olyan alakúra amilyen virágszirmot szeretne elkészíteni, ezeket a szirmokat egymáshoz megfelelően illesztve, készíti el a virágot. A szárait zöld szalaggal vonja be, és természetesen a virág levelei is hasonló módon, harisnyából készülnek.

Kriszti tervei között szerepel még jó néhány hasonló foglalatosság elsajátítása. Büszke családjára, férjére, a fiára, aki már a saját lábán áll. Büszke három húgára, akikkel harmonikus a kapcsolata, és igazi egységet alkotnak, és bár édesanyjukat sok éve elvesztették, mégis sikerült mindannyiuknak megtalálni a helyüket a nagyvilágban. Boldog, hogy mindez megadatott számára, a család, munka és hobbi, együtt kiegyensúlyozott életet teremt a mindennapjaiba.

***  szila_gyi_krisztina.jpg                                                                                                                                                                                  

  Írta: Szilágyi Krisztina

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.11. 20:11

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika

 

kavics.jpgAngyal Feri is egy lassan homályba vesző emlék: öreg és ősz, különc ember volt, egy tenyérbe férő lapos kő éppen úgy hozzá tartozott, mint a másik emberhez a pipa, vagy a kalap. Megszoktuk, hogy mindig magával hordozza. Minek nála a hideg tárgy, a szürke semmilyen, kavics? Miért viszi templomba, barátaihoz, vagy az asztalhoz, ahol ebéd közben letenni kénytelen. Jelkép?

Itta a teát, ette a kalácsot, a kő ott laposodott a csészéje mellett. Beszélgettünk, ránézett, mutatóujjával megérintette, beszélt tovább, de pillanatra arca másult, ellágyuló, áttetsző, ittből és mostból kiszakadó nézése lett. Ezt a mozdulatot, ahogy a lerakott kőhöz ért, a tekintetet, ahogy a kőre nézett, ezt nem bírtam ki szó nélkül: miért teszi ezt a kővel, rakja le, nyúl felé, mint életében soha sem látott, ismeretlen dologhoz, olyan óvatosan érinti, mintha attól félne, forró. Rám nézett, aztán a kőre, fölemelte, mintha most látná először, majd a megszokott mozdulattal fogta tenyerébe, elrejtette. Mint a kagylóhéj, Angyal Feri köve köré zárult. A kő nem volt sehol, azt hittem, válasz sem lesz. Nincs benne semmi különös, mondta, csak megnézem, hogy meleg-e még, válaszolta mégis. Azt hitte, mindent megmagyarázott, és én is, hogy ennyi elég. Összezáruló tenyér között arcod, tette hozzá, amikor ismét a csésze mellé rakta a követ, ha nagy leszel, majd megérted.

Évekre rá, gyaloglás közben találtam egy tenyérbe illő, babszemhez hasonló, lapos kavicsot. Egy sóderrakás közelében, magányosan a betonjárdán. Zsebbe tettem, elfelejtettem, csak otthon, amikor vetkőzés közben a padlóra esett, akkor jutott eszembe ismét. Jobban megnézegettem, tetszett, megmostam, rituális fürdőt rendeztem: mától velem leszel, aztán meglátjuk! És a kő társam lett. Utazáskor, beszédnél ellazított, séta közben révülést segített, munka alatt az összpontosítás hatékony eszköze lett. És egyszer, bár már Angyal Ferit régen elfelejtettem, észrevettem, hogy ugyanolyan mozdulattal nyúlok kávézáskor a kő felé, mint egykor ő: mutatóujjal, óvatosan. Ha már hűlőben volt, tenyérbe fogtam, hogy ismét átmelegedjen. Az emberi kapcsolatokkal is így kellene. Egy ideig egymással törődve élünk, aztán akár a saját, akár a másik hibájából elengedjük egymást, és elfelejtjük megnézni, őrzi-e még melegünk. Angyal Feri is valami ilyesmire gondolt? Nem tudom, talán.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Nagy Farkas Dudás Erika tárcái 

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.11. 17:57

Érdemes Orvos, Díszpolgár

Fehérgyarmat

szszb_32_tk_dr_katona_sandor_2.JPGKorunk kevés kitűnő katonája közül való a Jánkon született, nyolcvanhatodik életévében járó dr. Katona Sándor, aki sosem gondol az orvosi pályára, ha szeretett édesanyja nem unszolja folyton jóeszű fiacskáját. A kitűnő bizonyítvány jutalmát élete első őzbakjának elejtése jelentette, 1944 áprilisában, tizennégy éves korában. A középiskolát két országban járta ki: 1940-től 44-ig a Szatmárnémeti (ma Románia) Királyi Katolikus Főgimnáziumban, utána a debreceni piaristáknál, majd Mátészalkán érettségizett. Az anyai szigor előtt meghajolva 1950-ben egyetemi diák, Debrecenben. Hamarosan a DEAC színeiben – mint középcsatár – igen eredményesen kergette a bőrgolyót NB I- es játékosként. A sport mellett a tanulásban is jeleskedett, így gond nélkül vehette át orvosi oklevelét. Idén kapja meg Gyémánt diplomáját.

A Szamos parti kis faluba, Nábrádra, 1956. szeptember 15-én érkezett, ahol azonnal felkavarta az állóvizet. Szervezett, létrehozott, vezetett és irányított addig nem létező közösségi intézményeket, kiemelt gondot fordítva az egészségügyre és a sportra. Megalakította a helyi futballcsapatot, amit szívós munkával és aktív részvételével addig nem látott magasságokba vezetett. A Nábrádon töltött 23 év alatt főfoglalkozásban körzeti orvosi, mellékállásban pedig járási tisztiorvosi munkát végzett. Olyan orvosokat hozott az alapellátásba, akik ma is meghatározói a vidék egészségügyi fejlődésének. Eredményeit látva „kiemelték”: 1969-től a fehérgyarmati kórház igazgatója lett. Az árvíz - 1970 - után öt új orvosi, hat védőnői és két gyógyszertári körzetet alakított ki. Az elpusztult vadállomány pótlására, szerte az országból, 800 élő nyulat és 30 őzet hozatott. Ezzel megteremtette az elismerten kiemelkedő minőségű őzállomány alapjait. 1979-ben szervezőkészsége, kitartása és baráti kapcsolatai révén olyan diagnosztikai műszereket és berendezéseket kapott a kórház, amilyeneket akkor még kevés helyen láttak az országban. 1981-től üzemorvos – mai nevén foglalkozás-egészségügyi orvosként dolgozik, illetve magánorvosként praktizál. A város nagyüzemeiben dolgozó, mintegy négy és félezer ember egészségéért felel. Korszerű orvos-továbbképzési rendszert alakított ki: 3 hónapos osztályos gyakorlaton csiszolták és frissítették szaktudásukat a kollégák. A hiányzó védőnői, ápolói, szakápolói, orvosi és szakorvosi állások betöltésével tette képessé a kórházat arra, hogy az elvárt szintet „hozza”. A védőnői szolgálat erősítésével egyidejűleg felmérette a cigány lakosság egészségügyi ellátottságát. A tények birtokában a 37 ezrelékes csecsemő-halandósági rátát az ötödére tudta csökkentetni. A csoport néhány tagja – nyugdíjasként – ma is a kórházban dolgozik.

Dr. Katona Sándor szakmailag elismert legjelentősebb tevékenységének értékelhető az, hogy munkássága ideje alatt képes volt a kórházat és annak különálló szervezeti egységeit, az alap- és szakellátását összefogottan, egy egészként kezelni és irányítani. A város közéletében 16 éven át aktívan részt vett, mint helyi önkormányzati képviselő. Kitüntetései: Fehérgyarmat Díszpolgára, Érdemes Orvos, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje, a Sport Érdemérem ezüst fokozata, Szakszervezetért Érem arany fokozata és még 15 másik érem.

Feleségét, majd’ hat évtizeddel ezelőtt vezette a debreceni Nagytemplom oltára elé. Dr. Tassonyi Erzsébet belgyógyász-osztályvezető főorvos hat éven át ingázott Nábrád és Fehérgyarmat között. A leterheltségükre, az ügyeletekben töltött időkre emlékezve mondja: „Öt évet nem aludtam a hitvesi ágyban…” Nyugdíjasok lévén legfontosabbnak két szép lányunokájuk, Zita és Hajnalka boldogulása elősegítését tartják, akik meg is hálálják a szerető-féltő, nagyszülői gondoskodást. A gyerekkori nagy szerelem kiteljesedésének története a riportunk végére maradt. A lakásban lévő külön „vadász-szoba” minden falán, számtalan, szebbnél szebb trófea – gímszarvas-agancs, vaddisznó-agyar, néhány mufloncsiga és dámlapát – látványa ejti ámulatba az oda belépőt. Az 1962-es, a Margitszigeten megrendezett Koronglövő VB első helyezettje ezen a versenyen kapott medáljával egyenértékűnek tartja a Nimród érmét, a vadászember számára a legnagyobb elismerést. Egykori mentorára és barátjára, Bedő Gyulára, minden év szeptember 23-án, egy szarvasbika elejtésével emlékezik.

Dr. Katona Sándor Érdemes Orvos nyugodtan nézhet az emberek szemébe. Dédunokáit térdére ültetve, a kandallóban pattogó tűz lángja mellett mesél majd az 1970-es árvíz mentési munkálatairól, az erdőzúgásról, a fociról, a barátságról és az adott szó megtartásáról. Reménykedik abban, hogy idén sikerülhet elejtenie élete hatvanadik szarvasbikáját, azzal mintegy megkoronázná életének vadászattal összefüggő élményeit.      

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

          

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.09. 20:06

Bíró Ernő alkotása

13133283_1309532552396754_9126641019258131130_n.jpg 

35x50 cm. akvarell, papír.

2016.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.08. 07:39

13106585_1057718644298092_292528029_o.jpgMilyen kellemes belépni, egy olyan helyre, ahol mosolygó, kedves arccal fogadják az embert, és már az első alkalommal olyan érzés tölti el, mintha egy jó barát házába lépett volna be. Az ilyen helyekre, mindenki szívesen visszajár, mert az a kedves, mosolygó arcú asszony, aki olyan szívélyesen fogad minden arra tévedőt, mindenki szívébe hamar belopja magát, és nem csak jó barátként, hanem családtagként gondolnak rá a vendégek, korosztálytól függetlenül.
Fehérgyarmaton van egy ilyen hely, ahová mindenki örömmel tér be, mert Bíróné Szűcs Katalin, mindenki Kati nénije, megnyerő, kellemes modorával, oda vonz bárkit, a kicsiktől, a nyugdíjasokig.
És természetesen az íncsiklandozó illatok, is becsalogatják a vendégeket, a város központjában található, Kata Lángos felirattal jelzett kis büfébe, ahol Kati néni nyolc éve süti nap, mint nap a finomabbnál, finomabb, sima, tejfölös vagy akár töltött lángost.

Mindegy, hogy valaki mindennapos vendég, vagy csak néha – néha tér be, mikor arra jár, Kati néni mindenkit a nevén szólít, nem felejti el megkérdezni a vendéget, családtagjai hogylétéről, akiket persze szintén a nevükön nevez. Időnként, én is betérek hozzá, mert az a figyelmesség, kedvesség amit kapok a kávé, vagy lángos mellé, kellemes érzéssel tölt el, és teljes feltöltődést jelent a lelkemnek. Valószínűleg, nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, mert a kis lángos sütő falain, a nagyméretű parafatáblák, mintha iskolai tablók lennének, tele fiatalok tablóképeivel, a szekrényen családi és esküvői fotók sorakoznak, melyeket, mind a vendégektől kapott, kifejezve ezzel szeretetüket, a kedvenc lángos sütőjüknek.

Az 55 éves asszony mindig is óvónő szeretett volna lenni, de édesanyja nem szívesen engedte el Tarpáról, messze iskolába, így Fehérgyarmaton, női ruha készítő szakon végezte el tanulmányait.

Családalapítás után egy ideig Debrecenben élt, majd a sors visszaterelte szülőföldjére, és sok évig szakmájában dolgozott a SZRISZ fehérgyarmati üzemében. Egyedülálló anyaként nevelte három, azóta már felnőtt gyermekét, és kilenc éve már, hogy elkezdett alkalmanként falunapokra, rendezvényekre járni ismerősével, lángost sütni, és egy évvel később megnyílt a Kata lángos.

A lángos eredete rég múltra tekint vissza, egyes feltételezések szerint, a török hódoltság idején került a magyar konyhákba, de van, aki ezt vitatja, és úgy hiszi, ókori római az eredete. Míg a gulyásra, vagy a halászlére büszkén gondolunk, mint a híres magyar konyha termékére, addig a lángosról méltatlanul keveset beszélünk, pedig már meghódította a világot, ez a lágy, kenyér tésztából készült sült lepény.

13120656_1057718944298062_2018397335_o.jpgA hagyomány úgy tartja, hogy a kenyér tésztából megmaradt részeket, kézzel kinyújtották és a parázsra dobva sütötték meg, a kemence elejében, a kenyérrel együtt. Kenyeret a régi időkben, hetente egyszer kétszer sütöttek, ilyenkor mindig kenyérlángos volt reggelire, tejföllel, lekvárral, vagy porcukorral megszórva. Lassan, ahogy fejlődött a technika, elmaradtak a házi kenyérsütések, hisz a pékeknél jó minőségű kenyeret lehetett kapni. Így a parázson való lángos sütés, is elmaradozott, a konyhatechnika fejlődésével, a parazsat felváltotta a zsír és az olaj. A tejföl és lekvár mellett, pedig ezernyi különleges ízesítéssel, bolondítják meg, a hagyományos kenyér lepényt. Ma már, számtalan lángos recepttel lehet találkozni, kefires, burgonyás, vagy akár lusta lángos.

13078223_1057718587631431_779305949_o.jpgKati néni a hagyományos lángost süti. A tejfölös, fokhagymás, és sajtos mellett, töltött lángost is tökéletesen készít, amelyben, a füstölt tarja, sonka, lila hagyma, sajt és az egyéb töltelék, remek ízkavalkádot eredményez.

Az élesztőt vízben futtatja, majd lisztel és egy picike sóval, tésztát dagaszt, de úgy, hogy egy picike gumó sem maradjon benne. A tésztának olyan lágynak kell lennie, mint más kelesztett tésztának, talán egy kicsikét keményebbnek. Miután megkelt a tészta, olajos kézzel kell formázni, és forró, bő olajban, kisütni. Hideg, vagy langyos olajba soha nem szabad a tésztát beletenni, mert tele szívja magát zsiradékkal.

A lángos, melegen fogyasztva a legfinomabb, ízlés szerint, mindenki válogathat, milyen feltéttel kéri. Újabban, a kertes házak udvarán, egyre több helyen lehet ismét fatüzelésű kemencét látni, és egyre inkább újra előszeretettel készítik házilag, a régi, hagyományos, kemencés lángost, parázson.

13105827_1057718580964765_2005682078_o.jpgAz egyedülálló, három gyerekes asszony, rutinszerűen készíti nap, mint nap a lángost, amihez erős karokra van szükség, hogy megfelelően el tudja dolgozni a tésztát. Szabadidejében, amikor csak teheti, különböző rendezvényeken, falunapokon dagasztja és süti reggeltől, estig ezt az egyszerű, de ízletes ételt. Nem kényszerként éli meg a mindennapokat, a munkahelyén, hanem boldogan, jókedvűen tölti el az idejét, mert imádja az embereket, és az emberek is nagyon kedvelik őt. Ha időnként Angliába utazik, lánya családjához, a törzsvendégek borzasztóan hiányolják, mert nélküle ez a hely nem ugyanaz.

***  szila_gyi_krisztina.jpg
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Szilágyi Krisztina

 

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.07. 07:30

 

A Berek-Víz Kft  ügyvezető igazgatója

Berekfürdő

szszb_32_csg_perge_jozsef.jpgBerekfürdő egy kis község Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A település a gyógyvíz által a mozgásszervi betegek Mekkája. Egy zsákfaluról van szó, ahol nincs átmenő forgalom, ezért a közbiztonság százszázalékos. Nyári időszakban szinte tízszeresére nő a faluban tartózkodók lélekszáma. Ide született egy hideg téli éjszakán 1956. február 10-én Perge József, akinek a szülei a karcagi illetve a bereki tanyavilágban éltek, majd a berekfürdői „ Karcagi Üveggyárban” dolgoztak nyugdíjas korukig. Itt van az a csodálatos gyógyvíz, amit a Nagykunság aranya néven aposztrofált annak idején Móricz Zsigmond, hiszen azt írta: „ömlik az arany a föld áldott mélyéből…”

Ezt a kincset gondozza, ápolja Perge Úr a Berek-Víz Kft ügyvezető igazgatója. Mérnök ember. Pontosan és dátumszerűen sorolja életének fontosabb szakaszait. A berekfürdői általános iskola elvégzése után a karcagi Gábor Áron Gimnázium angol szakán érettségizett, majd felvételt nyert a Nehézipari Műszaki Egyetem Vegyipari és Automatizálási Főiskolai karára,  Kazincbarcikára, közben 1974-től tizenegy hónapos sorkatonai szolgálatát töltötte. 1978-ban okleveles gyárszerelő üzemmérnökként - több főiskolás társával - Paksra ment, ahol az akkor épülő atomerőmű kivitelezésén dolgozott, mint a Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozója. 1982-ben megnősült és a család pár év alatt négy főre bővült, hiszen 1983-ban és 1985-ben megszülettek fiai. 1986-ban, amikor már a negyedik blokk is elkészült Pakson, a vállalat egy hasonló erőmű kivitelezési munkálataihoz küldte embereit, így került az NDK-ba 1988-ban, ahova családja is követte. Két évig éltek ott, de ekkor nagyot változott a világpolitika, és ez kihatott a család további sorsára is. Mikor a két német állam egyesült, az atomerőmű építését nem folytatták és emiatt újra Magyarországon kapott feladatot. A család Berekfürdőre költözött és Perge Úr továbbra is a Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozójaként a százhalombattai olajfinomító építési, karbantartási munkájában vett részt. Nem szerette sem ő, sem a családja az állandó utazgatást, mivel hétvégi apukaként volt jelen a felesége és fiai életében. 1991-ben megszületett lányuk és egyre sürgetőbb lett, hogy közelebb vállaljon munkát, ne kelljen eljárnia az ország különböző pontjaira. A család nagy dilemma elé került, hogyan oldják fel ezt az ellentmondást. Ekkor szólt bele életébe újra a politika, mivel 1992.07.01-én Berekfürdő önálló települési státuszt kapott és 1993. január elsejével önkormányzati tulajdonba kerültek a víz- és csatornamű vállalatok, valamint a helyi fürdők. Olyan embert kerestek Berekben, aki egyszerre oldja meg a fürdővezetés, a műszaki vezetés és településgondozási feladatokat. Ezt a komplex munkakört pályázta meg Perge József és lett a Település Ellátó Szolgálat vezetője 1993-ban. Életének e szakaszában kivette részét Berekfürdő megújhodásában, hiszen mint mondja:

-  Egy nem létező önkormányzat felépítése és egy nem létező településüzemeltetési intézmény létrehozása volt a cél. Ezeknek a feladatoknak a megoldásában vettem részt, sok terv és elképzelés megvalósításával.

A falu vezetése mindig az adott kornak és helyzetnek megfelelően alakította át a céget, mely ezeket a tevékenységeket végezte. A helyi önkormányzat 2007. október elsején megalapította a Berek-Víz Kft-t és mivel váltást akartak Perge József úgy döntött, hogy feláll és elhagyja a céget. 2008. márciusában beadta pályázatát a túrkevei Gyógyfürdő Kft igazgatói állására. Elnyerte, ahol is a fürdő, szálláshelyek üzemeltetésével foglalkozott 2015. december 31-ig, új arculatot adva a város termál turizmusának. S most térjünk vissza kicsit a magánéletére. Gyermekei időközben felnőttek. A nagyfia építészmérnök, a kisebbik erdészmérnök lett, lánya rekreáció, sportszervező, életmód tanácsadás témában szerzett diplomát.

Perge József életének központja 2016. január elsejével tehát újra Berekfürdő. Innen indult és ide tért vissza 38 év munkatapasztalattal a tarsolyában. Tervei között szerepel a Berekfürdői Termál- és Strandfürdő gyógyászatának fejlesztése, egy wellness részleg kialakítása.  Arra törekszik a települési önkormányzattal karöltve, hogy ne csak a nyári időszakban, de az elő- és utószezonban, valamint a téli időszakban is vegyék igénybe és használják ki minél többen a gyógyvíz által nyújtott esélyt a felépülésre, gyógyulásra. Mivel most már nem csak a nyugdíjasok és mozgásszervi betegek látogatják előszeretettel Berekfürdőt, hiszen az ifjúsági medence megépülésével családok, fiatalok kedvenc helyévé is vált, ezért nagy vágya, hogy egy hullám medencével gazdagítsa a fürdő adta lehetőségek palettáját.

***  aibeiaiaaabecodyw5ul3nxmtaeic3zjyxjkx3bob3rvkigymdnly2rmntawndrlzja0ogrmyjrlntawyzzjm2qzzdu5mtbjy2mxmafws0vpjvjdlesd2-4ocuhwpg6lkw_2.jpeg

 Írta:

Csontos Gabriella

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.06. 08:05

Polgármester

Csernely

szszb_32_ki_borsodi_laszlo_800.jpgBelgák, hollandok, angolok vásároltak a korábbi években ingatlanokat a Bükk szép fekvésű településén, ami előrevetíti egy üdülőfalu képét. A helyi Sturmán kastély a filmtörténelembe írta be magát, abban forgatták a Klapka légió című film számos jelentét. Ezekre az alapokra lehet építkezni, de előtte számos megoldásra váró feladat vár még Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik legfiatalabb polgármesterére.

Alpolgármesterként egy évig vett részt a helyi önkormányzat munkájában, majd úgy döntött, hogy ennél is nagyobb szerepet vállal. Jelöltette magát a 2014-es választáson, a helybeli szavazók pedig neki szavaztak bizalmat. Az eredmény nem számított meglepetésnek, hiszen Borsodi László amolyan közéleti ember. Elvállalta a harangozói és a templomgondnoki teendőket az egyháznál és vállalkozóként is ismerik az 1988. október  2-án született polgármestert. Az ózdi József Attila Gimnázium hatosztályos tagozatán megszerzett érettségi után 2007-től a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának és Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt,  amelynek geográfus szakán szerzett 2010-ben földrajz-történelem szakos tanári diplomát. Közben idegen nyelveket tanult, angol nyelvből középfokú, németből alapfokú vizsgát tett. Közel áll hozzá az informatika is, amit ECDL (7 modul) végzettség és SAP ismerete bizonyít.

Diplomamunkáját lakóhelyéről, pontosabban Ózd térségéből írta. Kielemezte benne az 1980-tól elindult népességfogyás okát, aminek kezdete a környékbeli szénbányák bezárására vezethető vissza. Huszonhat településről készített felmérést és szinte mindenhol ugyanazokkal az okokkal találkozott. A munkahelyek hiánya miatt az értelmiség, de főleg a fiatal diplomások vándoroltak és vándorolnak el a térségből, akikre a talpon maradt cégeknek égető szüksége lenne. Közülük csak keveseket tudnak visszacsábítani a még mindig romló feltételek miatt. Az elköltözöttek térségben maradt szülei idővel kihalnak, a megüresedett ingatlanokra pedig alig akad vevő. A folyamat alacsonyan tartja a lakásárakat, az állam átgondolatlan szociálpolitikája pedig tovább rontja a helyzetet. A sokgyermekes családok – főként cigány családok – gazdasági teljesítmény nélkül, támogatásokból kapnak ingyen házakat, ám többségük az életvitelével mérgezi környezetét.

Mindezt nem csak a szakdolgozatban elemezte ki Borsodi László, mert ebben él a mindennapokban is. Csernely különösen kedvelt helyévé vált a deviáns családoknak, 50-60 kilométeres távolságokból is költöztek a faluba bűnöző családok. Sajnos, egyelőre a bűncselekmények miatt elég sokszor kerül Csernely a híradásokba, ami ellen tenni szeretne a polgármester.

Kifejtette: először is gazdaságilag kell rendbe tenni a falut, mert a költségvetés még nem az elképzelése szerint alakul. Első lépcsőben megszabadult az adósságtól, utána jöhet a fejlesztési tervek megvalósítása. A rossz közbiztonság javításában partner az Ózdi Rendőrkapitányság, de sokat javítana a helyzeten egy térfigyelő kamerarendszer kiépítése, amire mielőbb pályázni szeretnének. Jelenleg nagy összeget fizet az önkormányzat a szolgáltató cégeknek, amit energetikai beruházásokkal lehetne megelőzni. Az önkormányzati épületeket napelemekkel kell felszerelni, amelyek meleg vizet és áramot biztosítanának. Az elöregedett faluban sok az idős ember, akik számára otthont kell kialakítani, ahol a nappali ellátás mellett biztonságot is nyújtanának számukra. Ehhez rendelkezésre állnak üres épületek. A szociális konyha felújítása is napirendre került, akárcsak a poros utak aszfaltozása és az óvoda felújítása.  A vadállomány szaporodásával nem csak a szántóföldek termése került veszélybe, hanem a temető is, ahol a szarvasok és vaddisznók letapossák, illetve feltúrják a sírokat. Mindezt csak a terület körbekerítésével lehet majd megelőzni, de igény van egy urnafal építésére is.

Turisztikai fejlesztésekkel ismét vonzóvá lehet tenni a 774 fős Csernelyt, amihez az önkormányzat vissza akarja szerezni a Sturmán kastélyt, amit mintegy tíz évvel ezelőtt egy ügyvédnő furcsa módon elbirtokolt.  Utána hosszú ideig nem akadtak a nyomára, de a polgármester nyomozásba kezdett és úgy tűnik, eredményes lett a munkája.

Borsodi László édesanyja 50 éve él Csernelyben, sátai születésű édesapja pedig Csokvaományból költözött a faluba. A család a kárpótlás során 12,8 hektár erdőterülethez jutott, így erdőgazdálkodást végeznek. Emellett egy kis háztáji földet is művelnek. Polgármesterré választása előtt a General Electric Hungary Kft. fuvarszervezője és beszerzője volt, ahol már gyakorolhatta a szervezői feladatokat, valamint a precíz, pontos munkavégzést.

Ha esetenként adódik néhány üres órája, azt sportolással tölti. Kedvelt időtöltése a kerékpározás, természetjárás és a túrázás, de ha adódik lehetősége, örömmel húzza fel a futballcsukát is.

***  kovacs_istvan.jpg

Írta:

Kovács István

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.05. 09:32

 Írta: Arany Piroska

 

                                                   (Náne emlékeiből)

hargitai_beata_fatyol_masolata.jpg– Reggel már korán jöhetsz a ruhádért – mondta Jozefa, de Marcsa másnap csak dél felé érkezett. Akkorra sikerült végre eladni a portékát a piacon, így lett pénze, hogy kifizesse a varratás árát.

A félig nyitva hagyott ajtón kopogott. Nem akart addig bemenni, míg nem hallja, hogy szabad. De senki sem felelt. Amikor benézett, látta, hogy ott a ruhája, a menyasszonyi ruha, habosfehéren, álomszépen, a szekrény oldalán vállfára téve csak a Jung lányok nem voltak sehol.

Ott állt, kezében a pénzzel, óvatos lassan belépett, és ámulva nézte a szokatlan rendetlenséget; mint ahonnan sietve távoztak.

A fátylát lecsúszva, gyűrötten találta a földön. Fölvette, kisimította, majd tanácstalanul ácsorgott, egy helyben toporgott. 

 – Jozefa, elvinném a ruhát, hadd fizessem ki! – szólongatta a lányokat előbb bátran, majd egyre félénkebben.

Jozefa, Sára, Rebeka, hoztam a pénzt, hol vagytok? Mikor jöttök haza?

Szavára csak a csend felelt, titokzatosan susogott- zizegett az üres ház.

***

A Jung lányok otthonülők voltak, sehova sem jártak, mégis lépést tartottak a legújabb divattal. A Jung lányoknak a postás hozta a Pestről megrendelt, Párisi Divat című lapot, a harmincas évek divatját jelentő, szebbnél szebb rajzos ábrákkal. Ezt a lapot már csak nézegetni sem volt hiábavaló.

A modellek csontsovány, bubifrizurás vampjai rendszerint hosszúszipkás cigarettát tartottak ápolt ujjaik között, és azzal a „se fara, se melle” alakjukkal könnyedén támaszkodtak  a melléjük rajzolt, monoklis, szmokingos urak vállához.  Kecsesen viselték a nagyestélyit, a délutáni kis feketét, a délelőtti ruhát, de a pongyolát vagy hálóinget is.

A varrógép egész nap zörgött. Jozefa fogadta vendéget: – Kedvesem, nézzed csak, ez a hosszított derekú, az alja fodros, ez a legdivatosabb, ez finoman rásimul a derékra, elől itt ez a csipkebetét, ugye milyen elegáns?

A vendég belenézett ugyan a divatlapba, de annál sokkal inkább „földönjáróbb” volt, mint hogy onnan válasszon: – Csak olyanra varrjad Jozefa, mint a tavalyi volt az a kék pettyes. Tudod, míg új a ruha, a templomba, korzóra való, ám jövőre gyomlálni, szőlőt kötni lesz jó, csak nem csipkésen. Hogy kinevettessem magam?

És a ruha elkészült, egyszerű szabással, illően jó, akár templomba, akár mezőre.                                     

A Jung lányok hárman voltak.

Amióta szüleiket a járványos spanyolnátha sírba vitte időnap előtt, a lányok árván maradtak, így attól kezdve Jozefa lett a családfő.

Azelőtt az apjuk, Ármin úgy tervezte, hogy ha majd a lányok felnőnek, ők vigyék tovább a fűszerboltot. Anyjuk gyakorlatiasan gondolkodott. Kell még egy kenyérkereső foglalkozás, amiből megélnek, hát odaadta őket mihamarabb a Vilus keze alá, varrónőnek.

Vilus az anyjuk nővére volt, jól menő varrodával. Kis apró termetével, szigorú parancsoló szavával, szakszerű útmutatásaival korán bevezette a lányokat a mesterség rejtelmeibe.  

Jozefa gondja lett a bolt is, a varrás is. Az embereknek nem volt pénze vásárolni, a bolt nem hozott hasznot, csak ráfizetést. Igaz, nem is értettek hozzá. Na, akkor, a három lány összedugta fejét. Most mit csináljanak? Varrás vagy bolt?

Másnap aztán Jozefa hívta a kőművest, hogy falazzák be a boltajtót, legyen a helyén ablak. Az ablakba táblát tettek: NŐI SZABÓSÁG.

A lányok ügyeskedtek, a szabást-varrást úgy igazították, hogy azzal kövérből-soványból csinosat formázzon.   

Repült az idő, a lányok egyedül maradtak. Régi mondás, hogy aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni, de úgy látszik, hogy aki dolgozik, nem ér rá férjhez menni sem. Aki a szívekbe lát, az tudja, hogy az örökös munka közben hiányérzet váltotta fel a reménykedést.

– Besavanyodunk mi, ha nem történik valami csoda – sóhajtotta Marcsának baráti őszinteséggel a csinos Rebeka, a legkisebb lány. Ő csak álmodozott, jó lenne, ha divatosan öltözhetne, ha az ő válla is egy férfihoz simulna. Koplalni kezdett, nem akart enni, hogy párisi divatba illően karcsú alakja legyen.

Sára a könyveket bújta. A kölcsönkönyvtár hűséges látogatójaként hetenként cserélte a romantikus regényeket. Ábrándozott, reménykedett. Ha késő éjszakáig égette a lámpát, a takarékos Jozefa nem kis haragját vonta magára.

Jozefa haját szorosan hátrafésülte, ruhája sem reklámozta ügyességét. Rászakadt a családfői gond, a két húgának anyjuk helyett anyjuk volt. Bár lelkét nyomasztotta az örökös készenléti állapot, ami nem ritkán a felelősség árnyékául szegődik, mégis – maga is csodálkozott – olykor fölengedett a kedve. Péntek este meggyújtották a gyertyákat, szombatonként nem dolgoztak, úgy éltek, mint szüleik idejében. Békességet adott a jól végzett kötelességteljesítés, és biztonságot a hármójuk testvéri összetartozása. Nem gazdagodtak meg, mégsem aggódtak a jövőjük miatt.

Stafirungot gyűjtöttek, örömöt találtak benne. Készültek a hímzett párnák, az abroszok, és alkonyodó délutánokon, csöndesen beszélgetve, virágokkal koszorúzott, cifra monogramot varrtak, sűrű öltésekkel a csipkés hálóingek elejére.                                                

Egész délelőtt jött hozzájuk a megrendelő, aki vagy ruhának valót hozott, vagy ruhát próbált. Hozták a híreket. Rossz híreket, a közelgő háborúról. Jött Kati is, Juci is, hogy a vőlegényét behívták, de behívókat kaptak a tizennyolc évesek is, meg a továbbszolgáló öregek is. A leventéket besorozták.

Előre vetette árnyékát az újabb háború. Ki akart új ruhát varratni?  Aki még reménykedett, hogy nem lesz itt háború, hiszen bemondta a rádióban a kormányzó úr minisztere, hogy nem lépünk be. Újabb háború? Istenem, csak tán nem! És jöttek a riadt hangú levelek az ország távoli vidékén élő rokonoktól, hogy olyan képtelenül vad hírek kaptak lábra, hogy valami gettóba viszik őket. Erre egyikük sem akart, nem is mert, gondolni.  – Ugyan már, kósza hírek mindig voltak – és tették a dolgukat, mint máskor.

 Hiába hessegette aggódó riadalmát Jozefa, ha Vilus, a nagynénjük is arról beszélt, hogy bár telefonál a ismerősöknek, nem veszik fel, hiába ír, nem válaszolnak, lehet, hogy már elvittek őket?

A lányok összenéztek: – Jaj, Viluska, ne legyél vészmadár!                                                            

Azon a tavaszon Pista feleségül kérte Marcsát. Félő volt, hogy a vőlegényét is behívják, ezért elhatározták, hogy rövidesen megtartják az esküvőt. Boldog készülődés következett. Marcsa és az anyja átment a Jung lányokhoz, hogy megbeszéljék a menyasszonyi ruhát. Milyen anyagot, hány métert, milyen fátylat vegyenek. És Marcsa elképzelte a fehér ruhás, koszorús esküvőt, ezért rálett, hogy ezt a ruhát csipkék-fodrok díszítsék. Ki gondolna rosszra, háborúra, mikor férjhez megy? Elhessegette a rémítő aggodalmat.

Számítok ám rátok, Jozefa! Majd jön a vőfély is, a lakodalmi meghívóval! Ott lesztek, ugye Sára, ugye, Rebeka? 

És a Jung lányok bólogattak, mosolyogtak, és odaadó figyelemmel mértek, szabtak, és megvarrták Marcsának a menyasszonyi ruhát.

Rebeka, a legfiatalabb nézte, nézte a csipkés fehér csodát.

Reggel óta nézegette, levette a vállfáról, igazgatta, forgatta.

Mikorra mondtuk Marcsának, hogy jöjjön érte?

Holnap reggelre – állt meg mellette Jozefa –, mi jár a fejedben?

Semmi, semmi, csak nézem.

Nézed, mit nézel rajta, jó lesz rá, arra mérget vehetsz, nincs már semmi dolgod? – és otthagyta Rebekát.

Jó lesz rá? – kérdezte akkor már csak magától Rebeka. Marcsára jó lesz? És énrám? Énrám mikor lesz jó a menyasszonyi ruha?

Szempillantás alatt vette le a rajtalévőt, és kapta magára, lázas, meggondolatlan gyorsasággal a Marcsa menyasszonyi ruháját. Mintha rászabták volna! A tükör elé állt, nézte magát, táncléptekkel forgott, mintegy belakta magát a ruhába. A karját behajlította, mint aki karöltve áll „Valaki” mellett, és mosolyogni próbált. Észre se vette, amikor állt meg mögötte Sára, csak amikor a tükörben maga mellett látta Sára megértő tekintetét; akkor a vállára borult, erőltetett jókedvvel, mint akit csínytevésen értek.

Jozefa kiáltott rájuk:

– Meg vagytok ti bolondulva? – és ideges mozdulattal nyújtott feléjük egy levelet.

– Most hozta a városházáról a kézbesítő, csomagolnunk kell. Máris! Három napra való élelmet, egy váltás ruhát! Holnap hajnalban visznek, kész kell lennünk.

Megdermedt a két ábrándozó lélek:

–  Mit beszélsz? Megyünk? Hova? Hova megyünk?

– Nem megyünk – Jozefa hangja remegett –, visznek minket! Mégis elvisznek!

– Nem igaz! – sírt fel Rebeka. – Ez nem lehet igaz! – és szorosan átölelte Sárát.

Jozefa elvette tőlük a menyasszonyi ruhát, és visszatette, a helyére.  

– Ezért holnap reggel jön Marcsa.

Még állt egy végtelennek tűnő percig, majd meggyújtotta az ünnepi gyertyákat.  

– Mi az, ami nélkül nem mehetünk el – nézett szét tanácstalan aggódással – , mi a legfontosabb?

Ideges sietséggel járt-kelt a szobákban, majd, még mindig a kezében szorongatva  szüleik fényképét, fölment a padlásra, hogy lehozza az ott porosodó vulkánfiber útitáskát…    

***

Marcsa felocsúdott a déli harangszóra. Levette a vállfáról a ruháját, és hátra pillantgatva, tétova léptekkel elindult.

Itt kinn, harangszót, kutyaugatást, szekérzörgést, a falu hétköznapi zsibongását mindennél parancsolóbban uralta a távolodó vonat zakatolása, föl-fölsivító, éles füttyjele.

Egy lovas szekér jött zörögve, az állomás felől.

Kalapjához emelt kézzel köszönt a kocsis, és a távolba intett:

– Őket már hiába keresed!  

Marcsának összeszorult a gyomra, kihagyott a lélegzete:­ – Mégis igaz!

Az eddig hetek óta szándékosan hárított valóság most fenyegetően, elűzhetetlen erővel tört rá.

… És mint a tolvaj, vitte a kifizetetlen ruháját, amit nem lenne szabad sem elhozni, sem holnap az esküvőjén boldog menyasszonyként ebben ékeskedni, ha nem jönnek el hogy vele együtt örüljenek a Jung lányok.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Arany Piroska tárcái                                                                                                        

                                                              .

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.04. 18:05

A Magyar Hidrológiai Társaság elnöke

Nyíregyháza – Baja

szszb_32_zsl_dr_szlavik_lajos.jpgEmber és Víz. Így nagybetűvel. E két fogalom összetartó erővel van jelen jellemében, egész munkásságában. De e szavak hétköznapi értelemben is ezernyi szálon kötődnek, kapcsolatuk létünk meghatározói. Ám olykor a támadó vizet legyőzni, megszelídíteni vagy az emberiség és az élhető környezet szolgálatába állítani, igazi kihívás. És szervezni, fejleszteni, képezni a jelen és jövő szakembereit, közben megóvni az értékeket, megmenteni a vízi emlékeket, dokumentumokat. Lételemei e tevékenységek a professzor úr számára a sok egyéb szakmai-szervezeti feladatok végzése mellett.

Elsőgenerációs értelmiségi. Békéscsabán a szülői házban már gyerekkorában elhatározta, mérnök akar lenni. Békéscsabán, a Vásárhelyi Pál Út- Híd- és Vízműépítő Technikumban érettségizett 1965-ben. Tanulmányait Leningrádban a Hidrometeorológiai Műszaki Egyetemen folytatta állami ösztöndíjasként, ahol mérnök-hidrológus diplomát kapott 1970-ben. Szakdolgozatának témája a Tisza volt. S mily rendező az élet; friss diplomásként, a nagy tiszai árvíz kellős közepén kerül Nyíregyházára a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósághoz, ahol hidrológusként, majd csoportvezetői beosztásban dolgozott négy évig. Gyulán, a Körösökön 11 éven át folytatja mérnöki munkáját osztályvezetőként.

Tudományos munkásságának kezdete is erre az időtájra esik; a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán 1982-ben műszaki doktori, majd 1997-ben PhD tudományos fokozatot szerzett. 1985-ben visszahívják Nyíregyházára a FETIVIZIG igazgatójának, s ahogy mondja, élete egyik legtermékenyebb és legszebb időszaka volt az itteni. Sok, ma is itt dolgozó kiváló szakembert vett fel –  többek között a jelenlegi utódját, Bodnár Gáspárt is – és büszkeséggel, tisztelettel tekint munkájukra. Nyolc év után nem könnyű szívvel ment el Nyíregyházáról, de a számára szintoly kedves oktatást választva – mely a mai napig tart – a Pollack Mihály Műszaki Főiskola bajai Vízgazdálkodási Tagozatának igazgatója lett. Közben, a tanítás mellett (1993-1998 főiskolai docens, 1998-tól főiskolai tanár, tanszékvezető) a vízügyi közigazgatásban is jelentős tevékenységet végez; az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese (1995-1999), majd 2003-2004-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Területi Vízgazdálkodási Főosztályának vezetője. Különböző beosztásaiban mindig az ár- és belvízvédelem, a távlati tervezés álltak munkássága középpontjában. Szakmai körökben nagy elismerést váltott ki a Tisza árvízvédelmi rendszerének megújítása, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése programját elemző munkája. E nagyszabású infrastrukturális beruházás különösen érinti térségünket is, mely a Felső-Tisza és a Közép-Tisza vidékén élő másfél millió ember számára teremt biztonságot és nyújt fejlődési, fejlesztési lehetőséget.

2004-től – a tudományos kutatás, publikálás és a szakmai közéletiség mellett – az oktatásnak szenteli életét. A bajai Eötvös József Főiskola főiskolai tanára, a Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék vezetője. A vízimérnök és vízügyi szakemberképzésben vállalt több mint 20 éves példaértékű szakmai és oktatói munkáját a bajai főiskola Professzor Emeritus címmel ismerte el 2013-ban. A nyíregyházi gyökerek is erősnek bizonyultak; irányításával árvíz- és belvízvédelmi szakmérnök-képzés indult el a szabolcsi megyeszékhelyen. A bajai főiskola által szervezett oktatásnak már harmadik alkalommal ad otthont a FETIVIZIG.

Rangos hazai és nemzetközi fórumokon, konferenciákon tartott előadást (számuk meghaladja a 100-at) a hidrológia, árvízvédelem, vízgazdálkodás, vízügytörténet témaköreiben. Mintegy 280 publikációt jegyez, továbbá 20 szakkönyv, szakmai kiadvány, 50 folyóiratszám (Vízügyi Közlemények) szerkesztését is. Országos jelentőséggel bír a vízi emlékek megmentése, dokumentumainak összegyűjtése, kiadványokban való megjelentetése terén végzett munkássága, s nevéhez fűződik, hogy a főiskolai oktatás és a szakmérnök képzés tananyagába beépült a magyar vízgazdálkodás története.

Gyönyörű köteteket mutat, professzionális a szerkesztés, de a tördelés is az ő munkája. A leírások, magyarázatok, történeti illusztrációk, fotók, névmutatók, mellékletek hihetetlen gazdagságú, az egész országot felölelő vízügytörténeti ismeretekkel kápráztatják el az olvasót.

Nívós szakmai – köztük nemzetközi – elismerések (12) birtokosa. Társadalmi tisztséget 11 hazai és nemzetközi tudományos-szakmai szervezetben tölt be. A Magyar Hidrológiai Társaság elnöke 2011-től, a korábbi ciklusokban főtitkári, alelnöki, elnökségi tag pozíciókat töltött be. Köztiszteletben álló tudós mérnök, tanítványai által jelesre értékelt tanár, a szakmai közélet meghatározó személyisége.

Családja a biztos hátországot jelenti, ő maga pedig a biztonságot számukra. Felesége középiskolai osztálytársa, közgazdász fia, orvos lánya és három unokája teszik még teljesebbé gazdag életét. A komolyzene, színház, utazás igazi élményt, de feltöltődést is jelent számára – az újabb szakmai kihívásokra.

***  szszb_25_pa_zselinszky_laszlone.jpg

Írta:

Zselinszky Lászlóné

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.03. 07:57

Polgármester

Gönc


szszb_32_ki_sivak_janos.jpgVárosi szinten nem biztos, hogy van még egy olyan képviselő-testület az országban, mint Göncön, ahol a képviselők ingyen, tiszteletdíj nélkül végzik a munkájukat. Lehetőségeikhez képest dolgozzák ki a fejlesztési ötleteket és igyekeznek újra vonzóvá tenni településüket. Az elképzelések adottak, de mindenhez pénz kell. A nehézségekkel tisztában volt a 2011-ben polgármesternek választott Sivák János is, aki kivezette a csődből a várost.

A talpra állás időszakát éli az abaúji térség 2100 fős városa, mivel 2011-ben az előző városvezetés idején adósságrendezési eljárás alá kerültek és az önkormányzat feloszlatta magát. Az uszoda és a kistérségi járóbeteg szakellátó központ megépítése meghaladta az erejüket. Sivák János újonnan választott polgármesterként kivívta, hogy az uszodát működtetésre átvegye a Nemzeti Sport Központok, a szintén finanszírozhatatlan egészségügyi központot pedig a sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház. Átgondolt gazdaságpolitikával és országgyűlési képviselői segítséggel elérték, hogy a 2015-ös évet már veszteségmentesen zárják.

Az elmúlt időszak a városi szennyvízcsatorna hálózat kiépítéséről szólt, ami közel egymilliárd forintos munka volt és így vált összkomfortossá Gönc. Emellett öt önkormányzati épületen hajtottak végre energetikai beruházást, ahol a felszerelt napelemek áramot is termelnek.

Tíz hektáros területet tartanak fenn ipari park kialakítására, ám a környezetvédők kikötötték, hogy a madárvonulások miatt hat métertől magasabb épületet nem lehet felhúzni az ingatlanon.

Nagy kihívást jelentett az új városvezetésnek, hogy a 2011-es csőd bejelentéséig elnyert kétmilliárd forint értékű pályázatokat aktualizálni tudják. Az eltelt években a tervekben szereplő anyagok egy része kikerült a forgalomból, ezért a beadott projekteket át kellett dolgozni.

A gondokat fokozta a helyi takarékszövetkezet csődje, ahol jelentős összege maradt benn az önkormányzatnak.

Gönc a középkorban Abaúj vármegye székhelye volt, ma kistérségi és járási központ. Tokaj-hegyalja borát a település mentén húzódó kereskedelmi útvonalon szállították Kassára és Lengyelországba a kereskedők.  A gönci hordó máig a tokaji aszú mértékegysége. Űrtartalma 136,6 liter, amibe tele puttony aszúszemeket öntenek annak függvényében, hány puttonyos aszúbort akarnak készíteni.  A Károly Gáspár által Göncön magyarra fordított biblia alapul szolgált a bibliamúzeum létrehozásához. Emellett a Huszita házat és a mellette működő tájházat is érdemes megtekinteni. Az uszoda átadása óta egyre többen érkeznek sportolni szlovák oldalról, növelve az idegenforgalmat.

A múltra a polgármester szerint építkezni lehet, ezért fel kellene tárni a közeli Amádé vár romjait, de a pálos-rendi kolostor helyreállítása is szerepel a tervei között. Üresen áll a Pálffy kastély és a kultúrház, pedig utóbbi alapfeltétele lenne a városi életnek. Nincs szálloda és étterem, bár van szóba jöhető épület ezek kialakítására. Szükség lenne ezekre a szolgáltatásokra, mert az országos kék-túra és a Rákóczi-túra útvonala is érinti a város közigazgatási területét. A beruházásokra Sivák János szerint minimum 500 millió forint kellene és így ismét turistaközponttá válhatna Gönc, ahonnan vártúrákat és természetjárást is lehetne szervezni. Régi óhaja a helybelieknek a városközpont kiépítése, amihez megvásárolták az ÁFÉSZ ingatlanát, ahol indulhat majd az építkezés és alakulhat a városkép. Felújításra vár a rendőrség, az orvosi rendelő és az önkormányzat néhány épülete, bizonyítva ezzel is térségi vezető szerepük jogosultságát.

Az 1957 decemberében Szerencsen született pedagógus éveken át dolgozott a megyaszói nevelőotthonban, ahol állami gondozott gyermekeket nevelt. Ott ismerte meg párját, akivel 1977-ben kötöttek házasságot. Gyermekeik közül az 1978-ban született Norbert pedagógus diplomával Egerbaktán lakik, rendőrként dolgozik. Gyermeke, a 14 éves Bence Botond egyelőre az egyetlen unoka. Másik fiuk Zsolt, aki közgazdász diplomával üzletkötő és tolmács egy étkezési növényeket forgalmazó cégnél, és a világ számos országával van kapcsolata.

Göncre 1982-ban költöztek, ahol János szintén állami gondozottak intézetében dolgozott.

A polgármester fizimiskája a Facebook-os ismerősei szerint Jack Norrisra hajaz, ám ő nem csak megjelenésében szeretne hasonlítani a filmsztárra, hanem a filmjeiből ismert rendcsinálásban is. Szükség van pedagógiai tapasztalataira a nehezen kezelhető emberekkel szemben, akiket nem könnyű munkára fogni. Márpedig a Start közmunkaprogramban két éve sertéstelep működik, és most érkezik 50 darab kecske. A lekvárfőző üzem és a járólap, térkő, szegélykő, mederlap gyártás zöldségtermesztés számos embernek ad munkát, de nagyobb feldolgozó üzemet is építeni kellene a helyi mezőgazdasági termékek hasznosítására, ami remélhetőleg javít majd a foglalkoztatási mutatókon is.

***  kovacs_istvan.jpg

Írta:

Kovács István

Szerző: Napkelet Népe  2016.05.02. 08:00