Polgármester

Pétervására

petervasara eged istvan .jpgA főtér átépítésével új arculatot kap a városközpont, de emellett számtalan új beruházás jelzi, hogy szépen fejlődik Pétervására. A település a közelmúltban kapta vissza egykori státusát, rangját, amikor újra járási központtá nyilvánították. A Tarna-völgy kisvárosa kistérségi ellátó központ is, hiszen különféle szolgáltatásokat biztosít a környező településen élőknek.

A 23-as számú főút szeli át az ősrégi települést, amelyről jól látható a romantikus stílusú templom dupla tornya.  Az 1812-1817 között épült Tours-i Szent Márton plébániatemplomot a palócok péterkei székesegyházaként is szokták emlegetni. A 2300 lakosú város másik nevezetessége az 1760-ban elkészült Keglevich kastély, amiben mezőgazdasági szakiskola és kollégium működik. Péterkén a régészeti feltárások a kőkortól a bronzkoron át minden korról találtak bizonyítékot arra, hogy ősidők óta lakott.

A foglalkoztatási gondokkal küzdő régió egyetlen városát 2010-től Eged István irányítja, akinek családneve már az 1200-as évek jobbágylistáján is szerepel. Ő 1969. január 19-én született Egerben, édesapja a Pétervására és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke volt, édesanyja pedig több cégnél töltött be irodavezetői állást. Pétervásárán végezte az általános iskolát, majd 1987-ben az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett. Miután letudta a katonaéveket, vállalkozásba kezdett. A politikába testközelből 2002-ben kóstolt bele, ekkor választották meg önkormányzati képviselőnek. Az alpolgármesteri pozíciót 2006-2010 között töltötte be, majd megnyerte a 2010-es polgármester választást és ezzel együtt feladta vállalkozását. Tapasztalt politikusként vágott bele a munkába, amire tudatosan készült, hiszen 2007-ben a Corvinus Egyetemen politikai szakértő végzettséget szerzett. Utána ezt az egri Eszterházy Károly Főiskolán még megtoldotta nemzetközi kapcsolatok szakértő és okleveles nemzetközi kapcsolatok elemző diplomákkal. Különösen az 1990-es rendszerváltozás időszaka érdekli.

Alpolgármesterként részt vett a városrehabilitáció alapjainak lefektetésében, komplett tervet készítettek a közterületek felújítására, de a pályázattal csak ebben a ciklusban nyertek. Nem csak a polgármesteri feladatokat kellett 2010-től ellátnia Eged Istvánnak, mert ő lett öt környékbeli település társulásának, valamint a Többcélú Kistérségi Társulásnak is az elnöke. A Leader akciócsoport elnöki tisztét 2012-től tölti be.

A polgármester azt mondja, élénk figyelemmel kísérték a pályázati kiírásokat és mindenre pályáztak, ami fejlődést hozhatott Észak-Hevesbe. Mindig gondok voltak a csapadékvíz elvezetéssel, azt 350 millió forint pályázati pénzből elhárították. Szociális városrehabilitációra 400 millió érkezett, aminek fő eleme volt a főtér és a játszótér felújítása, a művelődési ház felújítása és bővítése, valamint a városközponti társasházi épületek felújítása. Az úgynevezett „soft elemek” része volt a helyben termelt értékek piacra juttatásának elősegítése, a főtér és az iskola környékének rendbetétele, aztán civil szervezetek és intézmények bevonásával a szolgáltatások megismertetése a lakossággal, vagy a „Péterkei Karácsonyi Vásár” és identitásépítő kiadványok készítése.

Nagy előrelépést jelentett az egészségügyi központ rekonstrukciója, ahol 2-2 fő házi- és fogorvos, valamint egy gyermekorvos dolgozik, de van jól felszerelt laboratóriumuk is. Leader támogatásból oldották meg a templom tetőszerkezetének javítását és újabb jó hír, hogy az egykor népszerű 5,5 hektáros horgásztó kotrására a helyi horgászegyesület pénzt nyert, így 2015-től ismét látogathatják a tavat a sporthorgászok. Átadtak egy tűzoltóőrsöt is, ami a biztonság erősödése mellett 15 munkahelyet is jelent. Az aszfaltozások után közel 100 százalékban szilárd burkolatúak a pétervásárai utak és korszerűsítették a közvilágítást is. 

Eged István büszke a helyi sportéletre, hiszen a focicsapat – amelyben egykor ő is játszott – második lett a megyei bajnokság első osztályában.  A sporttelepre pályázati pénzből egy műfüves futballpályát és egy 100 fős lelátót is építettek. Mellettük további hét szakosztályt működtetnek, így több száz fiatal kap sportolási lehetőséget a városban. Van egy karate világbajnokuk is, Eged László shotokan oktató csapatban kumite shotokan ágon nyerte el a címet. 

Tervben van egy Tarna-menti kerékpárút megépítése Sirok és Istenmezeje között, és régi igény a Bátonyterenye-Ózd közötti gyorsforgalmi út megépítése a térség esélyeinek javítására. Eged István a kistelepülések érdekérvényesítésének javítására az együttműködést szeretné fokozni. Az újabb célokat a következő választási ciklusban akarja teljesíteni, mert úgy érzi, a fejlesztésekkel járó állandó pörgés az ő világa és ezért folytatná a megkezdett munkát. Ebben a törekvésében felesége Krisztina, valamint két gyermekük, Renátó és Armand is támogatja. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.21. 11:54

Festőművész

Szamosszeg

szszb 30 és Bodó Sándor.jpgAz egykor szabadon kanyargó Szamos folyó történelmi korú településeinek egyikében, Szamosszegen, mint a település díszpolgárára emlékeznek az 1920-ban itt született Bodó Sándorra. Egy róla készült portréfilm címét idézve, ecsettel írt történelem az ő sorsa. Az idős korában készített beszélgetésben jól felismerhető e tájnak a nyelvjárása, pedig 17 évesen került el innen. A képzőművészet számos területéhez volt tehetsége, a szobrászathoz, a hangszerkészítéshez, ismerte a freskók renoválásának a technikáját, végül festőnek tanult. Tanulmányait előbb a háború, aztán a vallásossága miatt volt kénytelen megszakítani, de festő lett így is, mert úgy látszik, ez volt az ő kijelölt útja. Ez az út azonban, ahogy a Szamos, sok-sok kanyart tett meg, és neve Amerikában előbb vált ismertté.

 A háború után a Bankjegynyomdába került, ahol az 5. békekölcsön plakátjának az elkészítésére kérték fel. A plakátnak volt egy imitált írással készített háttér része, ebbe a művész beírta a saját véleményét, hogy a visszafizetés már nem fog érni egy fabatkát se, meg hogy a szabad választásokon megbukik a kommunista párt. Ez elég okot adott arra a hatalomnak, hogy bebörtönözzék.  Szerencséjére nem végezték ki, és 1956-ban szabadult, így első feleségével, Fábián Ilona textilművésszel és első gyermekükkel Amerikába mentek. Azt mondta egy alkalommal, hogy „az angolt nem tanultam meg igazán, a magyart elfelejtem néha”, amin nem csodálkozhatunk, hiszen 42 évnyi távollét, még ha tartotta is rokonaival a kapcsolatot, igen sok idő. Az amerikai beilleszkedésben, a társasági kapcsolatokban nagy segítségére volt felesége, akivel ugyan más-más művészeti területet műveltek, de mindketten közel kerültek a történelmi festészethez. Tagjai lettek a kinti egyházi közösségeknek, a templomos lovagrendnek, bekapcsolódtak a kinti magyar szövetségek életébe.

Bodó Sándornak a csatajelenetek, történelmi események festése közben sikerült az amerikaiak számára felelevenítenie, tudatosítania ennek a viszonylag fiatal nemzetnek a múltját, és közben magyarságát bizonyítva, az amerikai szabadságharcban részt vevő magyarokat is megfestette. Tudatosan vállalata a történelmi festő felelősségét, és a középkortól a saját koráig jó érzékkel emelte ki a valódi fordulópontokat. A rendszerváltás után hazaköltöztek, berendezkedtek, és hamarosan megkapta az itthoni elismeréseket is. A Hadtörténeti Múzeumban rendezett kiállítását a köztársasági elnök, Mádl Ferenc nyitotta meg. Ennek az anyaga Barangolás a múltban címmel meg is jelent. Ezután számos kitüntetést kapott, az államiak közül a Pro Cultura Hungarica és a Magyar Köztársasági Érdemkereszt lovagkeresztjét, de Bodó Sándor hamarosan magára maradt, felesége meghalt, két fia Amerikában él.

Az egyébként a közéletben egyedül addig sem igen jártas művész, szerencséjére találkozik egy lényegesen fiatalabb művésztárssal, akinek barátsága, szeretete, támogatása segíti a korábbi évtizedek művészeti hagyatékának a Pécelen történő méltó elhelyezésében, közkinccsé válásában. Gróf Nyáry Éva festőművésszel való találkozását a szülőfalujában kötött házassága követte, amelynek emlékére Bodó Sándorról nevezték el a házasságkötő termet, és emlékszoba őrzi a híressé vált művészt.  A hazatalálásban Nyáry Éva nyitott személyisége segítette, akit Gergely Lajos polgármester úr már úgy ajánl, mintha szintén falubeli lenne. 

Az ő különleges munkássága legalább három területen vált nemzetközileg ismertté. Festőművész Szíriában, Damaszkuszban lett. Bejárta a világhírű Csontváry útját, ismét megfestette, és kiállításaival fiatalon nagy elismerést szerzett. Művészeti érdeklődése a régi idők felé fordult, akár a magyar díszítő művészeti emlékekre, akár a Szent Koronára gondolok. Az Ősmagyarok Életfája alkotása nyolc évig a Mátyás templom Árpád-házi Királyok Termét díszítette, míg a Szent Korona zománcképeinek újrafestésével mind a művészeti, mind a világi elismerést, a magas állami kitüntetéseket kapta meg. A szakmai elismertségről egy mondat: „lírai finomság és ősi erő keveredik műveiben”.

A Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend a világ 37 országában működik, és a Magyar Nagyperjelség, a Szent Lázár Lovagjainak Magyar Szövetsége ennek egyik szervezeteként dolgozik, amelynek hivatalos hazai vezetőjét, a Grand Prior of Hungary-t, Dáma countess Nyáry Éva nagyperjelt, 2010. április 27-én  Santiago de Compostellában iktatták be. Így történelmi felhatalmazással számos jótékonysági rendezvény elindítója, szervezője, nemzetközileg kiemelkedő személyisége lett. 

Íróként is ismertté vált. A korona képeiről írt kötete a miniszterelnök bevezetőjével jelent meg, és valóságos sikerkönyvként idézik itthon és külföldön a nagybátyjáról most kiadott, az Egy pillanat az Örökkévalóságból - Nyáry Ernő bagdadi érsek élete című kötetét.

Így ecsettel és tollal írt történelem az ő sorsa is.

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.20. 12:00

 Ahol a lányok féllábon szumóznak.jpg2. A győztes.jpg

Hosszú hajú, szép vonású, nagyon izmos testű hawaii lányok egy kis körből próbálják kitaszítani egymást – ez nem szumó, valami más. Hiszen eddig így tudtuk: kétmázsás férfiak kontyos frizurával, ágyékkötőben egy kis körből próbálják kidobni egymást. A sport-ínyencek tudják, ez a szumó, japán egyik legkedveltebb küzdősportja.

Oahu szigetének északi, vagy ahogyan itt mondják a szél felőli oldalán, ahol a világ legmagasabb hullámaival ostromolja a partot az óceán, kanyargós kis folyócska tör utat a dzsungelen keresztül. A kis tavakkal és vízesésekkel szabdalt vízfolyás mentén ösvény vezet, a természetkedvelők nagy örömére. A változatos és egyedi állat és növényvilág látványa mellett mód nyílik az őslakosok hitvilágába való betekintésre.
3. Ugrás húsz méterről.jpgFából faragott istenek néznek ki a dús bokrok közül, a régiségben használt áldozati helyek, és a szertartások megrendezésére alkalmas tisztások várnak a látogatóra. Amint az egy valamire való skanzentől elvárható, természetesen bemutatják a régi népszokásokat is a park bennszülött alkalmazottai.
Nem vállalkozhatunk a gyönyörű dallamok, a naiv varázslások leírására, ám a lányok megjegyezhetetlen nevű sportjának néhány mozzanatát sikerült lencsevégre kapni. A megfelelő táncos és énekes előjáték után a tekintélyes derék és vállbőségű szertartásmester, vagy inkább bíró, még egy utolsó útmutatást tart a két lánynak, aztán övék a pálya. Vagy inkább pályácska. Egy méternél nem sokkal nagyobb az átmérője. Ezért, vagy másért, de a férfi szumótól eltérően, itt féllábon kell mérkőzni. Két lábon talán nem is férnének el. További akadály a kibontakozáshoz, hogy egyik kézzel fogni kell a felhúzott lábat így harcolni csak a másik kéz marad.

4. Egy istenős.jpgMindkét versenyző nagyon tapasztalt, kiegyenlített a küzdelem. Szinte érthetetlen, hogy már az első mozdulatok után nem esnek el. Sőt nagyon is sokáig ingnak előre hátra, jobbra balra. 1 Ki kerül a körön kívül.jpg

Pontosabban nagyos is érthető az elővigyázatosság, mert nem elég kitolni a másikat, a győztesnek állva kell maradni. Így aztán inkább hattyúk táncához hasonlít a párviadal, amit a dús göndör fürtök keringője kísér. Aztán győz a jobbik, majd büszkén mosolyog az objektívbe, majd kart karba öltve dúdolgatva távoznak. A kecses mozdulatok friss emléke velem van a közeli vízesésig, ahol egy adoniszi termetű férfi toronyugrást mutat be. Közben az agyamban is beugrik egy név. Akebono – így hivják a japánok egyik sztár szumobirkózóját. Nem japán az illető, erről a szigetről származik, ahol most járok.

 

 

 

***                                        Ilyen szép a világ
esiksandor2cm.jpg

 

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.19. 11:26

Írta: Réti János

 

Des Brophy Foxtrot Oscar másolata.jpgAz ilyen hangot szokták hátborzongatónak nevezni. Az év második hajnalát tette rémületessé a házban, ahogy felhatalmasodott a csendben. Egészen mélyről indult, és fájdalmasan emelkedett szomorú, vad, követelőző segélykéréssé, majd elvékonyodott, mint egy baljóslatú fohász.

Biztos, hogy mindenki felébredt rá, de utánanézni a rettenetes hang eredetének senki nem mert. Ehelyett mereven, tágra nyílt pupillákkal feküdt a takaró alatt, és azt sem kérdezte meg a mellette fekvőtől, hogy ébren van-e, hiszen tudta, hogy igen, hogy fülel, hogy találgat.

A lakók azt hihették, sebesült vad szabadult a városba, és az ő udvaruk valamely szegletében múlik ki az árnyékvilágból, vagy azt, hogy a tomboló emberi gonoszság egy áldozata menekült házuk oltalma alá, és leheli ki lelkét kínok és keservek között, artikulátlan üvöltést hallatva. Reggel kiderül, gondolták a takarók alatt, és igyekeztek visszaszenderedni a tudattalanba.

Mikor eljött a titkokra fényt derítő világosság, a lakók végre kimerészkedtek meglátni honnan, milyen lényből szakadtak fel a hajnal szörnyű hangjai. − Ez egy farkas! − volt az első reakció, ahogy a hálóinges, pizsamás, köpenyes, melegítős ébredezők megpillantották a vendéget a lépcsőház hátsó üvegajtaja mögött.

− Nem farkas ez, csak kutya! Honnan jött volna ide farkas? A filmekben is látni hasonló kutyákat! − Hogy milyen filmekben, arra a hirtelen támadt izgalomban senki nem emlékezett, inkább bámulta a hatalmas jószágot, amint fel-le sétálva szemügyre vette közönségét. Gyönyörű rajzolatú, bozontos feje akkora volt, mint egy medvebocsé, belőle sárgászöld, bizalmatlan szempár világított az idegénekre. Nyakán fojtólánc, rajta biléta, azon szöveg.

− Hívjuk az állatkórházat! Hívjuk az állatorvost! Hívjuk a rendőrséget! Hívjuk a rádiót! − röpködtek az ötletek. Valaki viccesen még azt is javasolta, hogy várják meg, amíg keresni fogják a kutyát, és jutalom ellenében adják vissza a gazdájának. Egy időre meglesz a közös költség.

A tétovázást a másodikon lakó törékeny, fiatal orvosnő váltotta cselekvéssé. − Én megetetem − lépett élő egy műanyag dobozkával, amiben illata után ítélve valamilyen pörkölt maradványai lehettek. Elfordítva a zárban a kulcsot, kisurrant az állathoz, ám az ügyet sem vetve a földi javakra, a résnyi nyíláson át beosont a lépcsőházba.

Erre a lakók szemvillanásnyi idő alatt eltűntek a színről. Jobbnak látták otthonaik védelméből latolgatni a lehetőségeket. A doktornő és a kutya magukra maradtak, aminek az állat részéről mindent felfaló barátság lett a vége, de a bilétát nem hagyta leolvasni és távozni sem szándékozott. Ezt barátságtalanná váló magatartással adta a félénk merészséggel próbálkozó jóakarója tudtára.

Ezalatt telefonok záporoztak a számba vehető intézmények felé. Ahol elérhető volt valaki, ott annyit tudtak, hogy nem rájuk tartozik az ilyesmi, ahova tartozott volna, nem volt senki.

Már úgy tűnt, hogy lakók a lakásokban, doktornő és kutya a lépcsőházban tölti eljövendő óráit, amikor egy fiatalember, lemerészkedve az emeletről, az újdonság erejével hatva kicsalta az állatot az utcára. Ő mondta meg azt is, hogy a ház népének szibériai szánhúzó ősök egy leszármazottjához volt szerencséje.

Az emberek a veszély elmúltával, telve a megkönnyebbülés jóleső érzésével, gyorsan lakásaik ajtaja mögé fordultak, elvégre fogytán volt a vasárnap. Talán nem is hallották, hogy közben a rádió bemondta segélykérő felhívásukat. Talán azt sem, hogy később még egyszer beszélt a kutyáról: a zaklatott állat megharapott valakit, és kérik a tulajdonost jelentkezzen az oltási igazolvánnyal.

A házban azóta sem esett szó a hajnali vendégről. Talán, mert le kellene vonni a tanulságokat. És tanulságokat csak a mesében szokás levonni.

 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

Félár félcédulán   Táskajárás   *   Ostya, szenteletlenül   *  Gyümölcsleves főzelékkel    *

Az örök hölgy látogatása    *  Az önkény dala

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.18. 18:35

Óvodavezető

Ököritófülpös

szszb 30 és Jakabné Zajti Tünde.JPGMenedzser szemlélet nélkül a társadalmi munkamegosztásban egyre kevesebb helyen lehet boldogulni – szűröm le szavaiból. Még a kisdedóvóban sem, ahol persze ebben a mai világban is mindent megelőz a gyermeket szerető alaptermészet.

Nyár közepe lévén zárva van az intézmény, de csak az óvodások számára. Hagyománnyá alakult immár, hogy ilyenkorra időzítik a nagyobb javításokat, a kisebb horderejű felújításokat. Az óvodavezetőnek tehát nem kevesebb a munkája, figyelnie kell mindenre.

– Egy régi épületben vagyunk, a legjobb megoldás egy új építése volna – foglalja össze álmait és vágyait Jakabné. Hozzáteszi – pályáztunk, pályázunk a szükséges források megszerzésére. Eddig nem sikerült, de egy pillanatra sem mondunk le róla.

Otthonának hűvös nappalijában beszélgetünk. Odakinn bágyasztó a hőség, hétágra süt a nap. Látom az arcán, jólesik egy kicsit megpihenni. Az óvodai munka időszerű kérdései között elhangzik, hogy már több mint huszonhat esztendeje dolgozik ott.

– Tősgyökeres ököritói vagyok – lép vissza az időben, ha már az életrajzi adatoknál tartunk. 1968 augusztus 15-én születtem. Édesapám három évtizeden át a Szatmár Bútorgyár egyik telepének üzemvezetője, majd a mátészalkai ipari szakközépiskola gyakorlati oktatója volt. Édesanyám a helyi leánynevelő intézetben dolgozott.

Ebből az utóbbi információból talán már le is lehet vezetni vendéglátóm vonzalmát jelenlegi hivatásához. Az érettségi után ugyanis óvónőképzőbe jelentkezett, és egy év szekszárdi egy év nyíregyházi tanulás után megszerezte a diplomáját. Az eltelt negyedszázad megkoronázása, hogy tavaly óta az intézmény vezetője.

– Ennyire azért nem egyszerű – mosolyog szerényen. – Előtte elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás szervező szakát, ami nélkül nem is pályázhattam volna. Egy ilyen pályázat elnyerésében ugyanilyen fontos szempont, hogy az én életem a településen élők előtt nyitott könyv – elfogadnak a szülők. – Ennél a mondatnál megáll egy pillanatra, aztán folytatja – A szülők, akik közül nem egyet  negyedszázada pici gyerekként gondoztam, ma pedig az ő gyereke jár hozzánk.

A röpke nosztalgiázás után az intézmény jelen idejéhez térünk vissza. Négy csoportban 83 gyermek jár az ököritófülpösi Gyöngyszem Óvodába. Ezt a nevet választották, amikor leváltak a Németh Lili Általános Iskoláról. Volt ez a létszám 104 is egy esztendőben. Tizenhárom főből áll a gondozók közössége. Nyolc óvónő, négy dajka, és egy pedagógiai asszisztens a szakmai struktúra megoszlása. A község apróságai közül akad, akit Mátészalkára, vagy a szomszédos Géberjénbe írattak a szülők. Rápoltról viszont hat kicsit hoz be reggelente a busz egy dajka kíséretében.

A Gyöngyszem Óvodába járó gyermekek ügyességét, nevelőik munkájának eredményességét a falu lakói karácsonykor közvetlenül is szemügyre vehetik, hiszen számítanak rájuk az ünnepi dekoráció elkészítésekor. Jakabné Zajti Tündére, mint az intézmény vezetőjére az önkormányzat bizton építhet, ha valamilyen közéleti feladat van napirenden. Szabó Béla polgármester felkérésére például tollat ragad, ha a helyi sajtó igényli a munkáját.

Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy az intézmény vezetése sokoldalú embert kíván. Az efféle figyelemmegosztásra a Jakab család élete nagyon megfelelő terep.

– A férjem Nyugat-Európában dolgozik. – Az utcai szoba bezárt ajtaja irányába pillant, ahonnan energikus férfihang szűrődik be. – Most itthon van, de már egy új, hollandiai munkahelyre készül. Éppen a kinti barátaival beszél skype-on. A lányom frissdiplomás, közigazgatási menedzser mesterszakon végzett Debrecenben. Most állást keres, és közben tervezgeti, hogy a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán folytatja felsőfokú tanulmányait.  A fiam érettségi után van, a Debreceni Egyetem Műszaki Karára jelentkezett.

A családi tűzhely őrzőjét vonzza a számmisztika.

– Hát nem érdekes? Adrienn ’90, 09. 09-én született. – Így tagolja szavait, ahogy most írom. Zsolt pedig ’95. 09. 22.

Adrienn édesanyja mosolygós arcvonásaival az arcán kávét hoz. Befejezve a táv-beszélgetést, megérkezik körünkbe a férj is. Együtt kelünk útra, hogy megnézzük a hektárnyi nagy telket, a végében a Holt-Szamossal.

– Ki ápolja kertet – ismétli meg a kérdésemet Tünde asszony. – Itthon is megvan a munkamegosztás. A férjem ugyanazért a munkáért, amit kint végez, itthon csak töredékét kapná a kintinek. Régóta kijár, bejárta már egész Európát. Nem nélkülözhetjük az ő így megszerzett jövedelmét. Az itthoni munka nagyobb része tehát ránk marad. Áldott jó gyermekeim vannak. A lányom a házon belül, a fiam kint veszi le a vállunkról a teendők jelentős részét.

Odabenn pedáns rend, meghitt enteriőr veszi körül a Jakab család éppen itthon tartózkodó tagjait. A gazdasági udvaron buja zöld diófa, disznóól süldő malacokkal. Hátul terjedelmes szilvaültetvény ameddig a szem ellát. Kékség a lombok között, jókedv az arcokon.

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.17. 15:49

 
Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

img845.jpgA magyar irodalom jeles alakját, Tompa Mihályt − annak ellenére, hogy Gömör vármegyében született és halt meg −, nagyon sok szál kötötte Borsod megyéhez.

Ez érthető annak, aki ismeri a költő családfáját. Ugyanis eleinek ősi fészkei Ónod, Tiszatarján és Igrici községek voltak. Nagyapja, aki afféle „gyalognemes” volt, há­zasság révén került a Tiszaújvároshoz közeli Igricibe.

Ott született és ott élt gyermekkorában a költő apja is, akit szintén Mihálynak hívtak, s aki − miután felnőtt − kitanulta a csizmadia mesterséget.

Mint vándorcsizmadia vetődött el Rimaszombatba, ahol aztán nem csak a szakmá­ja rejtelmeivel ismerkedett meg mélyebben, hanem csizmadiatársa leányával is, akit Bárdos Zsuzsannának hívtak. Nem szaporítva a szót, ebből az ismeretségből szerelem, a szerelemből pedig házasság született. S e frigy gyümölcseként látta meg a napvilágot 1817. szeptember 28-án Rimaszombatban a későbbi jeles poéta, Tompa Mihály...

...aki anyja halála miatt nagyon korán árvaságra jutott. Bohém, gyakran részeges apja képtelen volt a nevelésére, ezért a gyermek Miskát Igriciben élő nagyszülei vették magukhoz. 1821-et mutatott a naptár, amikor a félárva fiú apai nagyanyja házába került.

Az Igriciben eltöltött évek nem a boldog gyermekkort jelentették számára. Az érzékeny lelkületű gyermeknek durva, rideg volt a környezet. A szegény nagyszülők és a faluban élő rokonok nap mint nap robotoltak a mindennapiért, senki nem akadt körülöttük, aki törődött volna a tehetséges gyermek lelkivilágával.

„A gyermek Tompa Mihálynak írta Miklós Róbert a lehető legsivárabb sors jutott... Egy egész Tompa-had vette körül. Szorgalmas, kemény paraszti munkához szokott, de durva, lelketlen emberek, akik testvérbátyjuk léhaságát, bűneit-vétkeit mintha a félárván akarták volna megtorolni.”

Szegénysors és parasztsors várt Igriciben a Miska gyerekre, aki gyakran volt egyedül, és a munkába belefáradt környezetből sokszor a mezőkre, nádasokba, berkekbe menekült, s a természetben keresett menedéket. Nagyon szerette ezt a síkvidéki, ligetes dél-borsodi tájat.

Igriciben végezte az elemi iskoláit. 1829-ig tanult a kis falusi iskolába, majd ő is beállt földművesnek. Hogy mégsem lett Tompa Mihályból végérvényesen paraszt, az a véletlen műve. Szerencsére akadnak ilyen véletlenek minden ember életében. Az persze más kérdés, ki, hogyan él a véletlenül ölébe pottyant lehetőséggel.

Történt, hogy 1831-ben, 3 éves rektori megbízatással új tanító érkezett Igricibe. Úgy hívták, Bihary György. Bihary kisgyőri származású volt (vagyis megyénkbeli), s szegény paraszti családból származott. Tehetsége és patrónusai révén azonban el­jutott Sárospatakra, és tanult ember lett belőle.

Bihary rektor úr Igriciben rögtön felismerte: Tompa Mihály többre született annál, minthogy az eke szarva mellett álljon. De nem csak a felismerésig jutott el! Elhatározta, hogy segít neki kitörni abból a környezetből. Rávett két földbirtokos családot, hogy fiaik − Szentimrey Ferenc és Pásztor István − mellé vigyék el inasdiáknak Sárospatakra Tompa Mihályt. Így is történt. S így lett 1832. november 17-én, 15 éves korában Tompa Mihály pataki diák.

A további sorsa már közismert. Annyit még elárulok, hogy Tompa mindig hálásan gondolt az útját egyengető Bihary rektor úrra, sőt, korán elhunyt patrónusa családjának később ő lett a patrónusa.

Tompa Mihály emlékét napjainkban, Igriciben a református templom szószékének falába elhelyezett márványtábla, s a templom kertjében felállított mellszobor őrzi.

Az 1880. május 17-én leleplezett táblán némileg pontatlan szöveg olvasható: E községben élt Tompa Mihály 1821 -ik évtől 1830-ig. Megjelölték nő és leány tisztelői 1879-ben. Az avatási ünnepségről a korabeli krónikás ezt írta:
„E családias színezetű ünnepélynek legszebb Jelleget mindenek felett talán éppen az kölcsö­nöz állapítja meg Kerékgyártó Elek ,hogy az emlékkő létrejövetelét a nőnem ifjú tagjai kezdeményezték... Budapest fővárosunk egyik polgári iskolájának növendé­kei, áthatva a Tompa költészetének nemes irányától, annak nagy gyönyörűség közt bölcs elveket tolmácsoló tárgyaitól, szerény gyűjtésök által tették meg az első lépést ez emlékkő létesítését illetőleg. ”

A tíz forintot eredményező gyűjtést bizonyos Müller Irma indította meg 1877. au­gusztus havában, s az összeget Tompa egykori lakóházának megjelölésére ajánlotta fel. A kezdeményezéshez aztán csatlakoztak „a borsodi hölgyek” is. A márványtáb­la végül is „egy jeles hazafi” támogatásával készülhetett el. Mivel a megjelölendő ház fala nem bírta volna el a megterhelést, ezért a táblát végül a templomba helyez­ték el.

A költő mellszobrát már jóval később, 1996. szeptember 28-án leplezték le az igrici templomkertben. A mű Igó Aladár hanvai szobrász alkotása.

 
  (Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.15. 18:34


Ügyintéző

Nyíregyháza

szszb 30 km Dócsné Petrovánszki Ildikó 400.jpg
Precizitás és rendszeretet ez volt az első gondolatom, amikor legelőször találkoztam Dócsné Ildikóval, aki határozott lépésekkel érkezett beszélgetésünk helyszínére és gondosan összehajtogatva helyezte kabátját a szék karfájára. Az interjú során nyilvánvalóvá vált, hogy az előbb említett jellemvonásokra ugyancsak nagy szüksége van munkája során, hiszen ügyintézőként dolgozik a Térségi Hulladékgazdálkodási Kft. Orosi Hulladéklerakó Telepén.

Pályája a cégnél 1987-ben indult, akkor került a Hulladékgazdálkodási Kft. jogelődjéhez, a  Közterület-Fenntartó Vállalathoz. Abban az időben nyitották meg a hulladéklerakót Oroson a keletkezett kommunális és más típusú hulladékok biztonságos és szakszerű elhelyezésére, valamint az újrahasznosítható anyagok tárolására.  Ildikó 20 évesen még nem sokat tudott a telepen folyó tevékenységről, elsősorban a munkahely közelsége motiválta arra, hogy jelentkezzen a hulladéklerakóban meghirdetett gépírói állásra.

A Wesselényi Szakközépiskolában ruhaipari szakon végzett, majd gyors és- gépírói iskolába járt. Egy esztendeig dolgozott a helyi termelőszövetkezetben, amikor ez a lehetőség adódott, gyakorlatilag ez volt az első munkahelye. Egyedüli munkaerő volt közel 11 esztendeig a hulladéklerakó irodájában, és az egyetlen hölgy munkatárs ezen a telephelyen. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy nagyon gyorsan bele kellett tanulnia az önálló munkavégzésbe, tevékenységi köre pedig napról napra bővült, sok mindennel foglalkozott a gépírástól, a hulladékok számlázásán keresztül a takarításig.

Nagy a távolság az orosi lerakó és a cég Bokréta utcai központja között, ez a néhány km azt is jelentette, hogy a problémákat ott, helyben kellett megoldani. Szerencsére az idősebb kollégák kedvesen fogadták, emberségesek voltak a telepvezetők segítették munkáját. Megvolt minden napnak a maga feladata. A munka abban az időben, ugyanúgy, mint ma, 7 órakor kezdődött.  Ildikó minden reggel elfoglalja helyét a bejárathoz közeli irodában, itt már minden monitorozva van, így van rálátása a gépkocsik platójára. Ettől az időponttól kezdődően folyamatosan érkeznek a hulladékkal megrakott járművek a telepre. Szemrevételezi a beszállított hulladékok milyenségét a deponálás előtt, a szállítmányt fajtájának, mennyiségének megfelelően különböző csoportokba sorolja és dokumentálja. Figyeli a rakományt, hogy hoztak- e veszélyes hulladékot, akkumulátort, vagy palát, hiszen ezeket külön területen fogadják. Nem kerülhet az engedélyükben nem szereplő hulladék a telepre.

Nagy odafigyelést és precizitást igénylő munka ez, hiszen nem mindegy, hogy hol helyezik el a hulladékot. Nem tehetik a kommunálishoz a bio-t és fordítva. Naponta közel 150 gépkocsi érkezik a lerakóba ez évente több, mint100 ezer tonna hulladékot jelent, aminek könyvelése két hölgy feladata Oroson, mivel ezt a tevékenységet néhány év óta, másodmagával, egy kolléganővel végzi.  Hó végén általában nagy a hajtás, hiszen ebben az időszakban történik a dokumentumok lekönyvelése, a számlamellékletek előkészítése, a veszélyes hulladékok esetében a negyedévi bevallások összeállítása, kiszállításukkor pedig az ehhez szükséges nyomtatványok kitöltése. Ez egy olyan munkakör, ahol a pontosságon túl igen nagy előny a jó memória. Tudni kell, hogy melyik autó hová kerül a rendszerbe, ki a gépkocsivezető, emellett fontos a privát ügyfelek megfelelő kezelése, hiszen naponta 30-40 magánszemély is megfordul a telepen, élnek a lehetőséggel, hogy havonta 200 kg-ig térítésmentesen veszik át tőlük a hulladékot.

Munka mellett képezte magát, veszélyes hulladék és termékdíj ügyintéző tanfolyamot végzett. Néhány év elteltével ismét beült az iskolapadba, hogy bővítse ismereteit Windows-95 számítógép kezelői majd egy középfokú számítástechnikai tanfolyam keretében, hiszen haladni kell a korral, munkavégzéséhez pedig ez a tudás ma már nélkülözhetetlen. 2000 első évtizede magánéletében hozott változásokat, férjhez ment, párja ugyancsak szakmabeli, ő is a cégnél dolgozik hulladékszállító autón gépkocsivezető. 2004-ben megszületett kisfia, 2 évig GYES-en volt, csak a kicsivel foglalkozott, majd visszatért korábbi munkakörébe.

Az eltelt évtizedek alatt a cégen belül történtek átszervezések, de ő maradt. Mindig megtalálta a közös hangot munkatársaival, jó a kollektíva és ez nagyban hozzájárult jó közérzetéhez. 

 Sokan monotonnak tartják ezt a munkát, de ő felfedezte szépségét, hogy hónapról, hónapra sikerül reklamáció nélkül lekönyvelnie a lerakóba érkező szállítmányokat, hogy minden délután gondosan helyükre pakolja az iratokat, a nap folyamán használt munkaeszközöket. Örül annak, hogyha megfelel a cégvezetés és a saját maga által állított követelményeknek. Szereti a rendet maga körül a munkahelyén és az otthonában egyaránt. Erre neveli kisfiát is, aki igen jó tanítványnak bizonyul.

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.15. 07:25

szszb 30 és Jékey Péter 400.JPGGépészmérnök

Zebegény

Ágas-bogas, terebélyes családfát ábrázoló szép mívű rajz előtt állok. 1192-es dátum látható a lap alján, de nyilak és még korábbra utaló történelmi nevek mutatják: az ősöket az eggyel ezelőtti ezredforduló is e honban találta. Jékey Péter neve a felső hajtások egyikén olvasható, ő maga pedig háza otthonos nappalijában kínál zebegényi forrásvízzel.

Beszélgethetnénk Géberjénben is, a család ősi Szamos-parti kastélyában, de hát a történelem útjai kanyargósak. Mint a régi birtok mellett Szatmár folyója, mint a Duna, itt a falu alatt.

– Nagyapámnak, bulyi és jékei Jékey Lászlónak az 1939-es vagyonleltár szerint 1350 hold földje volt Géberjénben és Fülpösdarócon – mutat rá egy évszázaddal ezelőtti ágra házigazdám. – Akkor nagyüzemnek számított ez a méret, intézőkkel, szakszerű gazdálkodással. Édesapám, Jékey Gedeon joggal gondolhatta, ugyanebben a módban folytathatja.

A második világháború után a Jékey családtól mindent elvettek. Jékey Gedeon nyolc holdat igényelt és kapott vissza. Azt mondta, újrakezdjük. Életpályáján, mint a későbbiekből kiderül, lesz még alkalma megmutatni elpusztíthatatlan életösztönét. 1948-ban megszületik fia Péter. A nyugtalan és kiszámíthatatlan ötvenes években örömöt a szülei szeretete jelenthetett, bánatból jobban kijutott a családnak. Először kitelepítettként indultak a Hortobágyra, másodszor pedig ’56-ban „tanúsított magatartása” miatt Kistarcsára. Ámde a századelőn Jékey László egyszer jót tett valakivel…

– Szőnyi István festőművész még ismeretlen kezdő volt, amikor nagyapám és ő sógorságba kerültek – tér vissza Jékey Péter a szövevényes családtörténet egy sorsdöntő pontjára. – Festett is róla egy két méterszer kettő harmincas méretű képet, amely lovon ülve ábrázolja.

Az alkotó a rossz emlékű ötvenes években már a magyar művészet neves alakja volt, és sikerrel emelte fel a szavát jótevője gyermeke, Jékey Gedeon érdekében. Tegyük hozzá, hogy csak az akkori történelmi keretek közötti mértékben. A táborok poklából kikerült az apa, de az arisztokrata sarj ajkai bányász lett és két évtizedig az is maradt. Fia, Péter viszont az immár „munkáspedigrével” simán bejutott a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre. Az ott szerzett diplomát a Budapest Műszaki Egyetem Klímatechnológia Szakán kiegészítette egy továbbival.

– Itt, a pesti tanulmányaim alatt aztán egyszer rám mosolygott diáktársam, egy fiatal leány – érkezünk meg a hosszú előzmények után a közelmúltba. – Úgy hívták Petényi Emőke. – Egymásra pillantanak a társaságunkban ülő feleségével, és alkalmam van látni ugyanazt a mosolyt.

Jékey Péter immár nyugdíjasként aktív éveiből a Budavári Palota rekonstrukciójában való részvételét, Petényi Emőke pedig a MŰPA üzemeltetését emeli ki, amelyekben mindvégig fontos feladatokat bíztak rájuk.

A zebegényi Jékey „birtok” pompás helyen terül el a falu fölötti dombokon. Az udvar egy árnyas sarkában folytatjuk a beszélgetést. Középen hatalmas tujafa magasodik. Sudár, mint egy Szamos-parti jegenye. Mellette áll meg Jékey Péter. A deres-zöld tűlevelek között áttűz a nap a szálfa termetű férfi őszen csillogó sűrű hajára, szakállára.

– Ott, a hegy mögött az Ipoly, azon túl pedig Felvidék – mutat a párás messzeségbe. – Más Szlovákiának mondja – fordul felém. A telek sarkán egy magyar és egy székely zászlót lenget a szél.

– Két gyermekünk van – érkezünk meg a mába. Ismét az árnyékba húzódunk. – Réka Sydney-ben él kolumbiai származású férjével. Gyermeke neve Londono Jékey Sebastian. Amikor tehetjük, elutazunk hozzájuk. Márk a Hilti cég nemzetközi menedzsmentjében dolgozik, jelenleg szintén Ausztráliában, de a „céhlegények” vándorévei után itthon látja jövőjét. Az ő fia a Botond nevet kapta a keresztségben.

André Kostolány írta valahol: „ha vagyont nem adhatsz a gyermekeidnek, áldozz arra, hogy tudást szerezzenek!” Ezt az elvet tartottuk szem előtt, és ma már boldogan nyugtázhatjuk, megértették a szándékunkat.

– Családi diákcsere programhoz csatlakozva lehetővé tettük mindkettejük számára, hogy Amerikában járjanak egy-egy évet középiskolába – teszi hozzá Emőke asszony.

A késő délutáni napsütésben sétára indulunk. Hármasban rójuk az emelkedőket, lejtőket. Máténé Vincze Andrea géberjéni polgármesterrel szaporán szedjük a levegőt, Jékey Péternek talán még a pulzusszáma sem növekszik. Megnézzük a nevezetességeket, közben hallgatom, ahogy megbeszélik a géberjéni kúria Jékey Emlékszobájának az aktuális dolgait. A nagyapát ábrázoló hatalmas lovas Szőnyi vászon ott lesz kiállítva. Ősszel szüreti bálra várják a falu egykori birtokosának unokáját. Hintón hajtanak majd végig a településen. Ott, ahol Jékey Péter évtizedekig nem járt. A hetvenes árvíz volt az egyetlen alkalom, amikor – inkognitóban – megnézte a kárt szenvedett Géberjént. A megbékélés jegyében azonban az utóbbi években már ismét „haza” jöhet.

Tavaly kinyitották a családi kriptát. Lerótta kegyeletét ősei előtt, és tanúja lehet annak, hogy a község feléleszti, tiszteli és ápolja családja emlékét.

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.13. 16:11

Ügyvezető igazgató

Berekfürdő

 szszb 30 csg Torkos György.jpg„Ömlik az arany a karcagi pusztán „– idézte Torkos György  a nagy írót, Móricz Zsigmondot, aki annak idején 1928-ban írta ezt. 

Aztán 1930-ban megépült a máig is üzemelő „tyúkszem áztató”, vagy ahogyan mostanában hívják, az öreg medence. Tehát Magyarország egyik legrégebbi, de Jász-Nagykun-Szolnok megye mindenképpen a legrégibb és a legjobb gyógyvízzel rendelkező fürdője Berekfürdő – mondta Torkos György ünnepi beszédében 2014. július 5-én, mikor is letették az Új Széchenyi Terv keretében megújuló bereki fürdő alapkövét, majd befejezésként ezt mondta  - micsoda óriási különbség lesz a mostani és a 2015 áprilisában átadott fürdő között! Újjá fogjuk varázsolni, leginkább építeni, hogy mindenki tudja télen-nyáron használni a meleg vizű medencéket, ezt a valódi természeti csodát. A gyógyvizes kutat,  dr. Pávai Vajna Ferenc híres tudós a múlt század elején, a karcagi városvezetők megbízásából fúrta. Az ő híres  mondása volt, hogy „a Bereki víz még a szoboszlóinál is jobb” .

Az ügyvezető igazgató lelkesen beszél a gyógyvízről, nem is csoda, hiszen már szinte szakértője a balneológiának.  De ne szaladjunk ennyire előre! Torkos György Szolnokon született, de Tiszakürtön, Tiszaugon, Szelevényen nevelkedett. Szülei 1966-ban Cserkeszőlőre költöztek, s ő a mai napig ott él családjával. Közép és felsőfokú tanulmányait Mezőtúron végezte. Mezőgazdasági gépész-üzemmérnöki diplomával rendelkezik, illetve műszaki tanári oklevelet szerzett Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen. Az 1951-ben született ügyvezető igazgató beszélgetésünk elején röviden vázolta eddigi életpályáját. Közel húsz évig egyéni gazdálkodóként zöldség- és virágkertészettel foglalkozott, akkoriban ezt úgy hívták fóliás kertészet. Közben tanított Kunszentmártonban, Kétegyházán és óra-adóként a szarvasi főiskolán is. Évekig volt a Keceli Kertbarát Kör alelnöke és a Kelet-Magyarországi régió elnöke.  Ezekben a civilszerveződésekben az akkori viszonyoknak megfelelően próbálták a fóliás kertészek érdekeit védeni.  A rendszerváltozáskor - ahogyan azt manapság mondanánk -, bedőlt a hazai kertészet a liberalizált piac következtében, így befejezte ebbéli tevékenységét. Miután nem tudott tovább lépést tartani a piaci kihívásokkal nagy lépésre szánta el magát. Megpályázta Cserkeszőlőn az ottani fürdő vezetői állását és közel tíz évig igazgatta azt. Viszont politikai okokból méltatlan helyzetbe került, ezért nem vállalta tovább annak vezetését. Megpályázta az épülő kisújszállási Kumánia Gyógyfürdő igazgatói posztját, ahol beindította a beruházást. 2013. január elsejétől pedig a Berek Víz Kft ügyvezetője, ahol ugyancsak egy nagy építkezés kezdődött 2014 júliusában. Berekfürdő eddigi legnagyobb beruházása indult útjára. Komplex fürdőfejlesztés, új turisztikai attrakciók kialakítása és szezonnyújtó szolgáltatások bővítése címmel kapott pályázati pénzösszegből már a kivitelezési szakaszban lévő építkezés kezdődött, amely a berekiek reményei szerint háromszáz napon belül befejezésre is kerül és a jövő évi szezonban már a felújított fürdővel, bővülő szolgáltatásokkal várja Berekfürdő vendégeit. 

- Fürdőnket a mai napig a kiváló gyógyvíz teszi vonzóvá- mondja Torkos György. A bereki víz jódos, hidrogénkarbonátos, alkálikloridos. Selymesítő, ami rendkívül jót tesz a bőrnek. Inni azért érdemes, mert lúgosítja a szervezetet. A termálvíz különleges összetevői elsősorban reumatológiai megbetegedések gyógyítására, vérkeringési zavarok kezelésére, idegrendszeri és nőgyógyászati panaszok csökkentésére, valamint balesetek utáni rehabilitációra alkalmas. Inhalációs jelleggel torok- és arcüreggyulladásra is nagyon hatásos. A nyolchektárnyi csodálatos zöldövezetben öt db kültéri gyógymedencével, egy 50 m hosszú vízforgató berendezéssel ellátott úszómedencével, valamint egy gyönyörű kialakítású gyermekmedencével rendelkezünk, ami 2015 májusára kiegészül egy kültéri,  500 m2 vízfelületű ifjúsági élménymedencével. A jelenlegi 2 db fedett medencénk, 2014 őszétől teljesen megújulva, kiegészül még egy gyermek és egy fekvőpados élménymedencével. Tehát a létesítmény a  hideg időszakokban is minden vágyat  kielégítő medencefürdőzést,  már a XXI. század igényeinek maximálisan megfelelő szinten  teszi lehetővé. A fürdő közvetlen szomszédságában van a kempingünk, a sátras vagy  lakóbusz, lakókocsis vendégek részére,  a tíz darab elegáns összkomfortos szobával fölszerelt panziónk, a  nyári időszakban népszerű faházaink.  A fürdőtől 500 m-re lévő, most megvásárolt hét szobás, szintén télen-nyáron használható panzió is minden évszakban várja az ide látogatókat. Berekfürdőn az év mind a 365 napján várjuk Önt, és mindenkit, aki pihenni, szórakozni, felfrissülni szeretne - fejezi be mondandóját Torkos György. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.13. 07:26

Polgármester

Ököritófülpös 

szszb 30 és Szabó Béla.JPGA válság ellenére az intézményeinkben elbocsátás nem volt, sőt még néhány új munkahelyet is sikerült teremtenünk – ad visszatekintést a lassacskán mögöttünk maradó négy éves időszakra. – A szociális ellátásban nyolc-tíz fő számára létesült munkalehetőség, itt a hivatalban pedig két fővel nőtt a foglalkoztatható létszám.

Szabó Béla első polgármesteri ciklusát tölti, és elárulja: a néhány hét múlva tartandó választáson ismét indul. Ököritófülpöst éppúgy nem hagyta érintetlenül a gazdaság mélyrepülése, mint a környéket, és az ország más részeit. Minden lehetőséget megragadtak, ami a község gondjait, a munkanélküliek sorsát enyhíti, de az igazi áttörést a közelmúltban lezajlott adósságkonszolidáció jelentette.

– Bérhitel, működési hitel… Aztán a magas bankkamat – ecseteli, mi tette nehézzé az önkormányzat életét. – Szinte egyik napról a másikra éltünk – mosolyog keserűen.

Az, hogy ma már múlt időben beszélhet ezekről az epizódokról, okot adhat rossz szájíz nélküli mosolyokra is, de a polgármester szavaiból arra lehet következtetni, nem érkezett még el az a pillanat, amikor fellélegezve hátra lehet dőlni.

– Nagyszabású program vette kezdetét Ököritófülpösön – avat be annak a projektnek a részleteibe, amelynek eredményeként mintegy 750 millió forint értékben létesülnek beruházások. – A megyei önkormányzatnak tizenöt éves használatra adunk át ingatlanokat, amelyeket fogyatékkal élők számára építenek, illetve alakítanak át. A mérki ápoló és gondozó otthon irányítása alatt működő intézmények további 15– 20 fő részére adnak majd állandó munkát.

Szabó Béla a község első polgára, de emellett saját vállalkozása is lankadatlan figyelmet és készenlétet igényel. Aggodalmas arccal tekintgetünk kifelé a fák lombját csavargató szélre és a horizontra függönyt húzó zivatarra. Én „csak” az autómat féltem a jégveréstől, neki nagyobb oka van a szorongásra.

– Talán a felén vagyunk túl a meggyszedésnek – pillant ki sokadjára. – Remélem, megússzuk.

Dani öcsémmel gazdálkodunk a család kárpótlásból visszakapott földjein. Ő tanárember. Amikor még az iskolában dolgozott, neki kellett két helyen is teljesíteni, amióta polgármester vagyok, én szembesültem ezzel a helyzettel.

A családi kárpótlás lassan negyedszázadnyira van napjainktól. Szabó Béla előtt egy pillanatra sem volt kétséges akkoriban, hogy minden talpalatnyi földet hasznosítson. Annál is inkább, mert életének azt megelőző korszakát taglalva elmondja, hogy ő bizony kertészmérnök.

– 1959-ben születtem itt, Ököritófülpösön. – Várom, hogy hozzátegye: természetesen a mátészalkai kórházban. Ki is találja a gondolatomat. – Itthon… A szülői házban. Tudom, hogy ez már akkor is ritkaságszámba ment.

További unikális tényekre is fény derül az elbeszélésből. Édesapja, B. Szabó Béla főállású méhész volt. A 91. életévét tapossa, és csak néhány esztendeje hagyott fel tanult hivatásával. Igen, Gödöllőn méhész szakiskolát végzett.

Szabó Béla a debreceni református kollégiumban kezdte a középiskolai tanulmányait, és Csengerben érettségizett. Tervezett, tudatos életcéllal jelentkezett a Kertészeti Egyetemre, és mi másból, mint az almához kapcsolódó témából írt dolgozattal védte meg diplomáját.

Aztán ismét Csengerben találjuk, a termelőszövetkezet volt az első munkahelye. A határ menti település közös gazdaságában nem sokáig maradt. Hamarosan egy távolabbi téeszben, a vajaiban folytatta a fiatal szakember.

– Ott is maradtam egészen a rendszerváltásig. Amikor omladozni kezdett az idejétmúlt társadalmi struktúra, és bomlani kezdtek a téeszek, akkor jónak láttam hazajönni.

A legelső önkormányzat már tagjai közt tudhatta Szabó Bélát. Azóta volt olyan ciklus, amikor kimaradt, ám a helyi politika mindig ott volt gondolkodása homlokterében. Nem véletlen tehát, hogy a korábbi választási ciklus harmadik évében elhunyt polgármester után biztatást kapott. „Béla, jó volna, ha indulnál a választáson!" A választók is így gondolták… A hátralévő egy évben az alpolgármester vezette a testületet, 2010-ben pedig Szabó Béla kapta a legtöbb voksot.

Beszélgetésünk visszakanyarodik a családhoz. Szabó Béla a komlódtótfalui Apjok Andreaát vette feleségül 1982-ben.

– Az első feleségemmel élek – mondja derűvel az arcán, a bennünket körülvevő világ elég sok sikertelen kimenetelű kapcsolatára utalva. Még diákként kötöttünk házasságot – teszi hozzá, és kiegészíti szavait – de a gimnáziumi évekre datálódnak a kezdetek.

Andrea lányuk 1982-ben született, történelem-német szakos tanár. Attila ’86-os, ő agrármérnöknek készül.

Szabó Béla szabad idejében – aminek előfordulása nem gyakori az életében – vadászik.

– Magához a sporthoz kötődő kikapcsolódás vonz benne, nem a trófeák – határozza meg a vadászathoz fűződő viszonyát.

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.11. 16:56

Nyárligeti napló
Július 17.


Írta: Csabai László

Georgy Kurasov másolata.jpgFekszünk a víz szélén és nyaldostatjuk magunkat a tengerrel. Nincs ettől jobb masszázs. És furcsább, mert érzed, hogy meglökve vagy megragadva a milliárd és milliárd köbméternyi víztömeggel együtt mozogsz. Ilyesmit lehet érezni földrengéskor is.

– Mit csinálsz? – kérdem az Etelkára mereven bámuló Bécitől.
– Semmit, csak képzeletben levetkőztetem.
– És hogy tetszik?
– Várjál! Még csak a bikinifelsőnél tartok. Hm… nem is olyan rossz.
– Miért pont őt vetkőzteted? Már nem éppen mai csirke.
– Minden nőt levetkőztetek. Csak úgy megszokásból. Te talán nem?! – fordul felém hirtelen, őszinte meglepődéssel. Már mosolyogva válaszolnék, mikor eszembe jut, hogy velem is van egy nő. A nőm. Az enyém. Aki mellettem hever, s akinek a homlokráncolásából látom, hogy hallja a beszélgetésünket. És érzi, hogy megfogalmazódott bennem egy kérdés, de csettint a nyelvével, így a kérdést nem teszem föl. Vannak kérdések, melyek olyan választ szülhetnek, hogy jobb fel sem tenni őket.

A kisebbik fiam jön és megkérdezi, melyik ország van a tenger túloldalán.
– Grúzia – válaszolom, amit meghall Etelka, és ő is odajön. Azzal nem foglalkozott, hogy vetkőztették, de hogy valamibe beleköthet, arra ráharap.
– Nem Grúzia, hanem Törökország – feleli kérdezés nélkül, és én képzeletben lekeverek neki egy pofont. Az okoskodókban az a legbosszantóbb, hogy gyakran igazuk van. Emő megunja a himbálózást. Elmegy képeslapokat írni. Béci elmegy sörért, hoz nekem is, ha kérek. Kérek. Jön helyettük Zsuzsa néni. (Emő talán előle ment el, mert a reggelinél megint – most már ingerültebben – feljött, hogy nem tudnak az éjjeli dobogás miatt aludni.) Zsuzsa néni szomorú, mint mindig. Egy ilyen helyzetben lévő asszonynál az ember nehezen tud elszakadni attól, ami amásikat nyomja, de ráterelni a szót nekem mégis illetlenség. Illetve egy ártatlan köntösbe burkolva mégsem az.

– Van valami Albi bácsival? Beteg?
– Beteg bizony. Jót tenne neki ez a nyugalom. És itt ehetne halat. Az jó a gyomrának, más húst már nem tud megemészteni. A sok idegesség meg kávé fekélyt csinált neki.

Hallgatunk.

– Meg hiányzik is – böki ki végre. – De nem jöhetett, nagyon sok a dolga, mert most van a zöldborsó-felvásárlás. Az ő bére az egyetlen biztos jövedelem a családban. Ő tart el mindannyiónkat. Nagyon hajtja magát szegény…
– Szegény…

– Milyen húsleves? – kérdem a felszolgálólánytól.
– Hogy milyen? – kapom feleletül.
– Milyen hús van benne? Disznó? Tyúk?
– Nincs benne hús.
– Nincs? Akkor ez inkább csontleves.
– Húsleves.
– De mégis milyen?
– Hát olyan, hát olyan. Na vajon milyen?! – mondja és megy dolgára. Legorombít valakit, hogy ne egyen gyorsan, mert akkor kevés lesz az étel, egy másikat figyelmeztet, hogy már egyszer kért kenyeret, menjen a boltba és vegyen magának, ha ez nem elég. Már tegnap megfigyeltem, hogy előszeretettel becsmérli a vendégeket. Igaz, ez semmi ahhoz képest, ahogy az ételt szidja. De beszél még másról is: hogy utál dolgozni, és legszívesebben a parton heverészne, és felháborító, hogy milyen kevés bért kap. Ő az ételekért felelős. Van külön italospincér is. Az ételes nem szívesen hozza ki addig az ételt, míg valami italt nem rendelünk. Az nyilván saját zsebre megy. A választék sör és kóla. A sört kétliteres PET palackokban veszik a kemping bejáratánál lévő boltban. Vagyis hozatnak egy táborbelivel, ha úgyis oda megy. Mérgesek viszont, ha az magának is merészel sört venni. A sört kelletlenül töltögetik, sok mellémegy. Azt nem töltik utána. Mindkét lány székely. Mindkettő barna bőrű, kerek teremtés. És mindketten mindenkit tegeznek. Mindkettőjük vezetékneve Márton, de nem rokonok, a székelyek között nagyon gyakori a vezetéknévként szolgáló keresztnév. Van közöttük különbség is. Az ételes többet beszél, vagyis többet szitkozódik, az italos kevesebbet, és szinte alig szitkozódik. Ha valami gond van – nem akar rendelni valaki italt –, hívja az ételest. Bár mindketten székelyek, a beszédesebb háromszéki, a másik gyergyói. A beszédesebb Dzseni a másik Evelin. A beszédesebb house-os, a másik emós. Ám ezt csak Evelin egy elejtett megjegyzéséből veszem ki, mert most nincs rajtuk se house-os se emós öltözék. De pincéruniformis sincs. Voltaképp nincs is rajtuk szinte semmi. Bikiniben szolgálnak föl. Nekem sosem volt problémám a nagy mellű nőkkel, és ők is kifejezetten gusztusosak lennének, ha – lévén étkezünk – nem lennének kifejezetten gusztustalanok. De amúgy aranyosak, szórakoztatóak. És az étel, amit hoznak, remek. Olcsó és remek. Tegnap paprikás krumpli volt vacsorára, ma hús(csont) leves és tört krumpli resztelt májjal, holnap gulyás lesz krumplistésztával. Azt a menüsort hozzák, amit otthon megszoktak. Ez is nagyon rendben van. Krumpli krumplival. Akár a nyárligeti tirpákoknál. Otthon érzem magam a körükben. És lényegében otthon is vagyok.

– Jajj, ne már! – kiált föl Dzseni, amikor meghallja, hogy valaki repetát merészelt kérni.

Kell ettől vidámítóbb kíséret egy vacsorához? Ha dicsérnék az ételeket, kedveskednének a vendégekkel meg tányérokkal egyensúlyoznának, az már túlzás lenne.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

A Nap és bolygói  *   Az Ócskán  *  Nyárligeti napló  *  Ki nem iktatható mulandóság  Őz füstölt szalonnával  *

Lekvár a bundás kenyéren    *   Vampirulukki

    

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.11. 16:36

Egyetemi docens, országos szakfelügyelő főorvos

Miskolc

szszb 30 ki Felszeghi Sára.JPGVeleszületett tehetségét erős akarat és kitartás kíséri, amit szüleitől örökölt és szülőföldjéről hozott magával. Ahol kipróbálta magát, sikerre volt ítélve, legyen az orvosi szakma, zene vagy sport. Amibe idáig belekezdett, igyekezett be is fejezni, említhetjük akár a Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar elődje, az Egészségügyi Intézet általa összeállított szakmai anyagának sikeres akkreditációját, vagy az ország első Foglalkozás Egészségügyi Központjának kialakítását.

- Székelyudvarhelyen születtem, de eszmélésem évei Marosvásárhelyhez kötődnek, mivel építészmérnök édesapámat oda helyezték igazgatónak. Iskoláimat a Maros partján végeztem, a Bolyai Farkas Gimnázium matematika tagozatán érettségiztem, majd ugyanott az Orvostudományi Egyetemen szereztem kitüntetéses diplomát, ami után a Gyermekklinikán álltam munkába. Szüleim mindig hangoztatták, hogy a tehetség nem jog, hanem kötelezettség, amit mások javára kell fordítani. A tanulás mellett versenyszerűen kosárlabdáztam és nagy hangsúlyt fektettem a zongoratanulásra is, amiben szintén sikereket értem el. Végül az orvosi hivatást választottam, ami gyermekkori álmom volt. Az egyetemi évek alatt férjhez mentem és született két gyermekünk. Fiúnk most Budapesten él és kulturális antropológia szakon szerzett diplomát, a lányunk Miskolcon, ő is antropológus, de kommunikációs diplomája is van.

A lakóhelyváltásról 27 éve döntöttünk, amikor matematikus férjemet a Miskolci Egyetemre hívták tanítani. Az egyetem rektora megkérdezte tőlem is, nincs-e kedvem orvosként dolgozni náluk. A család érdeke közrejátszott döntésemben, így elkezdtem a munkát a szerény felszerelésű rendelőben.  Kidolgoztam egy komplex prevenciós programot, majd kezdeményezésemre kiépítettük a multidiszciplináris rendelőkomplexumot. A program 1989-től a munkavállalókra korlátozódott, de 1995-ben a hallgatókra is kiterjesztettük. Ez a prevenció minden területét felöleli, részei a szűrőprogramok, a mozgás, a táplálkozás illetve stressz kezelő programok, a gondozás, a munkahelyi rehabilitáció. Bevontuk a munkába az egyetem végzős gyógytornász hallgatóit is.

1995-ben, az országban elsőként hoztam létre olyan multidiszciplináris foglalkozás-egészségügyi központot, ami a kis- és középvállalkozók munkavállalóinak egy helyen nyújtott komplex foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást. Ezt 2000.-ben a SOTE akkreditált oktatási központtá nyilvánította és ugyanebben az évben az országban elsők között vezettük be a foglalkozás-egészségügybe az ISO minőségügyi rendszert. Az ekkor írt minőségi kézikönyvemet az akkreditáló cég a többi egészségügyi intézmény akkreditálásához is használta.  2013-ban az Európai Unió Egészségesebb Munkahelyekért Hálózata Uniós modellnek nyilvánította programunkat.

A SOTE orvosképzésébe 1996-ban kapcsolódtam be óraadó tanárként, majd akkreditált oktatóként.  Pályázat útján, 1996-tól a megyei, majd 2000-től az országos szakfelügyelő főorvosi kinevezést nyertem el, ma mintegy 2500 foglalkozás-egészségügyi szakorvos szakmai munkáját felügyelem. Szakvizsgám van foglalkozás-egészségügyből, gyermekgyógyászatból és háziorvostanból, jogi szakokleveles szakorvos vagyok. 2005-ben PhD minősítést kaptam. A Nyugat-magyarországi Egyetemen, ahol egyetemi docensként dolgoztam, 2003-ban indítottam el – Európában az elsők között - a munkahelyi egészségfejlesztési szakirányt, majd a szakirányú továbbképzést. A Miskolci Egyetemen is rendszeresen oktatok, kezdetben megbízott oktatóként, majd 2010.-től egyetemi docensként. Végzek kutatásokat a munkanélküliek egészségi állapotáról, az idősödő munkavállalók aktív életkorának meghosszabbításáról és részt veszek az egészségügyi törvények megalkotásában. Kidolgoztam Miskolc népegészségügyi programját és szorgalmazom az egészségügyi informatikai rendszer tökéletesítését, amivel jelentősen rövidíthető a betegút és költséges vizsgálatokat lehetne megtakarítani. Az eredményekről több mint 260 hazai és nemzetközi publikációban számoltam be, ezek közt 8 könyvet, 60 könyvfejezetet, és tudományos dolgozatot, valamint több mint 200 konferencia előadást említhetek.

Miskolcot megszerettem, ezért maradtam itt, amikor Budapestre vagy Londonba csábítottak.

Hobbim is a szakmámhoz kötődik, az orvostörténet és irodalomtörténet határterülete, az írók és költők műveiben elemzem a betegséget, mint poétikai eszközt erről is több könyvet írtam. A vers- és prózaírás, a porcelánfestés, a zene is örök kedvenceim.

Dr. Felszeghi Sára szerteágazó, lelkiismeretes munkáját kollégái Tóth Imre Díjjal, a Miskolci Egyetem Signum Aureum Universitatis Díjjal, Miskolc városa pedig 2013-ban Pro Urbe Díjjal ismerte el.

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.10. 10:43


Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

 

img842.jpgMint a tékozló fiú, kissé szégyenkezve tértem vissza minap Bükkzsércre, az egyik legszebb fekvésű bükkaljai faluba, ahová évekkel ezelőtt olyan gyakran eljöttem, mert nagyon szerettem idejönni, és főleg nagyon szerettem itt tartózkodni, s itt múlat­ni az időt.

Az elmúlt időszakban nem a vonzalmam lanyhult e kedves település iránt, az to­vábbra is erős és tartós, mondhatnám örök; sokkal inkább az időhiány az oka, hogy az utóbbi időben sohasem tudtam erre venni az útirányt.

Most viszont újra itt vagyok, s bár a november végi idő szomorúsága és ködfátyla szürkébe öltöztette a tavasszal és nyáron mindig színpompázó települést, bensőm akkor is örömmel jelezte: itthon vagyok, vagyis nagyon jó újra itt. S jó, hogy köny­vem fejezete parancsolólag követelte: jöjjek vissza Bükkzsércre! Igen, a feladat ho­zott most is ide, e könyv következő fejezete, amelyet Bükkzsérc műemlék templomá­nak, illetve az e településtől gépkocsival jól megközelíthető, mintegy hat kilométer­re fekvő, közigazgatásilag már Cserépfaluhoz tartozó Ódor-vár sziklamaradványai­nak szentelek.

Az ekkorára már lombjukat vesztett termetes hársfák ölelésében, egy dombra felszaladó út végén áll hagymasisakos tornyával Bükkzsérc egyetlen műemlék épü­lete, a római katolikus templom. Megyénk e kevésbé ismert építészeti értékét Ester­házy Károly egri püspök építette, egyes források szerint 1774-ben, mások szerint viszont 1779-ben. Valószínűbb az utóbbi adat (már ami az épület elkészültét illeti), hiszen Aggházy Mária: A barokk szobrászat Magyarországon című háromkötetes művében a bükkzsérci templom kapcsán azt említi: „Szobrászmunkákat végzett 1780-ban Höss János 24 forintért”.

A bükkzsérci templom építője minden valószínűség szerint az a híres Fellner Ja­kab, aki egyebek között az egri líceumot is építette. Erre látszik utalni az épület copf stílusa is, mely stílust Fellner különösen kedvelte. Ugyancsak copf a templom főoltá­ra, ami a 18. század végéről való.

Viszont rokokó a szószék! Ennek külön érdekessége, hogy hangvetőjén az osztrák császári korona látható.

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei című műve II. kötetében egye­bek között ezeket írja erről a templomról: „...homlokzat előtti hagymasisakos to­ronnyal, földszintje hosszú fúgákkal. Szentélye egyenes záródású. Egyboltszakaszos hajó, magas orgonakarzat, keskenyebb szentély... Kracker oltárkép: Fájdalmas Szűz 1779., PadokXVIII. sz....”

A főoltárkép ezúttal is megragadja a figyelmünket. Nemcsak a képen látható Fáj­dalmas Szűz érzelemmel teli hiteles alakja, hanem az élénk színek, amelyek azt bizonyítják − s ezt a templom harangozója is megerősítette −, hogy a képet néhány éve restaurálták, s meglepetésükre a kép alján nem a lexikonokban emlegetett Kracker János neve olvasható, hanem egy jóval későbbi, ugyancsak híres templom­festő, a mezőkövesdi Takács István neve, sőt a név alatt egy évszám is található: 1938.

Ezek szerint mégsem Kracker festette volna ezt az oltárképet? Vagy az a kép eltűnt, s helyére készített Takács Pista bácsi egy másikat? Nem, nem! Ez az oltárkép, amely a Fájdalmas Szüzet ábrázolja, ma már közös munka. Ugyanis az eredeti képet valóban Kracker János festette, ám ez a kép az idők folyamán megrongálódott, fel kellett újítani, s ezzel a munkával szakavatott mestert, Takács Istvánt bíztak meg a bükkzsérci hívek. És ő újította föl a képet, amelyen Szűz Mária, a keresztről levett Jézust tartja a kezei között. Ez a kép így is nagy érték, miként szépek és értékesek a templom színes mozaik üvegablakai is, amelyek például Szent Istvánt, Szent Imrét és Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolják. A bükkzsérci templom ma már több mint 200 éves, mint említettem, műemlék épület, s ezúttal is örömmel állapítottuk meg, hogy az épület állaga kitűnő, tetőzetes, külső vakolása mindenhol ép, s a százados épületekkel ellentétben, itt a falakat nedvesség nem támadja.

A templomból egy másik nevezetesség, egy úgy is mondhatnám, természeti csoda, az Ódor-vár felfedezésére indultunk. Tulajdonképpen ma már a helyszínen várat nem találunk, csak egy 546 méter magas sziklás csúcsot, ahonnan jó időben csodála­tos kilátás tárul az idelátogató szeme elé. A gyönyörű Hór-völgy látványa, a környe­ző hegyek nyáron zöld, télen fehér üstöke. Sőt messze, ahol a horizont a földet éri, a Tisza fénylő szalagját is észreveszi az éles szem.

Bükkzsércen, a baptista imaháznál kettéágazó utak közül mi a jobboldalit választ­juk, ezen haladunk tovább egy szilárd burkolatú erdei úton. Három kilométer után egy S kanyarhoz érünk, ahol jobbra kell fordulnunk egy, száraz időben kitűnően járható földútra, amely felvezet egyenesen Ódor-várhoz, ahol ligetes, zömében tölgy­erdő fogad bennünket. Kiépített kirándulóhely, szalonnasütővel ellátott fedett pihe­nőhely várja itt a turistákat, akik, ha bátrak, e pihenőhely padlásán, szénában aludva eltölthetnek itt több napot is.

img8421.jpgNo, de beszéljünk inkább Ódor-várról, ennek keletkezéséről, illetve magának a várnak a történetéről. E stratégiailag nem jelentős várat kevés forrás említi, legrész­letesebben talán Nováki Gyula és Sándorfi György írnak róla, a Történelmi Borsod vármegye várai című, 1992-ben megjelent kötetükben. Abból tudjuk, hogy Ódor-vár nevét legkorábban egy 1788-ból származó térképről ismerjük. Ez a dátum persze nem azonos a vár keletkezésének dátumával, sőt, ekkorára már ez a kis erődítmény régen romnak számított, s nem töltött be semmilyen stratégiai fontosságot. Ez a vár, mely egy cserépfalui születésű kutató, Mizser Lajos nyelvész fejtegetése szerint a német Oldarich személynévről kapta a nevét, valószínűleg annyi más várhoz hason­lóan a tatárjárást követően épült. Találkozunk olyan utalásokkal, mely szerint 1248- ban IV. Béla királyunk oklevélben engedélyezte Lambert egri püspöknek, hogy Füzérkő vagy Kerekkő hegyen várat építsen. Nováki Gyuláék említett könyvükben azt írják: „Terepbejárásunkkal tisztáztuk, hogy Hór-völgyben lévő Füzérkő sziklán egykori várra utaló nyomok nincsenek. A tőle délre, kb. 2,3 km-re lévő hasonló topo­gráfiai adottságú Ódorvárban azonban ma is megtalálhatók a középkori falak. Mivel a környéken Kerekkő-várat nem ismerünk, arra a következtetésre jutottunk, hogy az ódorvári szikla középkori neve talán Kerekkő volt... ”

Ódor-vár eddig ismert egyetlen okleveles említésére ugyancsak Mizser Lajos hív­ta fel a figyelmet. E szerint 1351-ben Erzsébet királyné megparancsolta Peskó ódori kapitánynak, hogy Cserépfalun és Bogácson ne szedjen dézsmát és lakóit ne hábor­gassa.

Ha a vár földrajzi helyét kellene meghatározni, akkor azt mondjuk, hogy Cserépfa­lutól északnyugatra 3, Bükkzsérctől északkeletre 1,5 km-re található, a Hór-patak nyugati oldalán emelkedő Ódor-hegyből, a völgy felé délkeleti irányba kiugró szik­lagerincen. Tengerszint feletti magassága, mint már említettem 546 méter, a relatív magassága pedig körülbelül 300 méter. A kiugró sziklagerincet sziklába vágott árok választja el a hegytől, ami védte is a keskeny gerincre épített kisméretű várat. A vár többi oldalát a rendkívül meredek hegyoldalak miatt se sánccal, se árokkal nem kellett védeni.

A vár platóját egykor kőfal vette körül, amely nagy része habarcsos törmelék − ilyen maradványokat mi is találtunk ottjártunkkor. Az egykori vár, árok felőli nyuga­ti vége a természetes sziklás terephez igazodva, hegyesen végződik. Keleti vége alatt pedig különösen meredek és sziklás a hegyoldal. Ódor-vár méretére jellemző, hogy hossza 31 méter, szélessége pedig 12 méter volt, tehát nagyon kis méretű várról van szó, amely stratégiailag fontos szerepet nem töltött be, bár kiválóan alkalmas volt a mélyben húzódó és a középkorban jelentős forgalmat lebonyolító Hór-völgyén vezető út figyelésére.

A ma idelátogató turista, ha nem ismeri e vár meglehetősen hézagos történetét, az elé táruló látványból nem következtet arra, hogy hajdan, századokkal ezelőtt itt vár állott. Erre csak az egyik hatalmas sziklatömbbe vésett jól olvasható felirat emlékez­teti, illetve hívja fel figyelmét: Ódor-vár-középkori telep − vaskori erőd − középkori magyar vár − huszita rablóvár − lerombolták 1474 körül.

E néhány adat tulajdonképpen summázata a vár történetének, szinte teljesen elfe­lejtett múltjának. Valójában már nem is ez, hanem az innen elénk táruló panoráma az, ami vonzza ide a ma emberét, s e rabul ejtő látvány okán ajánlom én is mindenki­nek, hogy egyszer látogasson el ide. Mert ha egyszer tényleg eljönnek ide, többször már senkit nem kell invitálnom. Visszajönnek maguktól is.

   (Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.09. 17:31

A MUMGÉP Kft. üzletkötője 

Szeged

szszb 30 és Tömösközi Sándor.jpgKözös akarattal, összefogással tegyünk útjaink állapotának javításáért! Gazda a gazdával, gazda az önkormányzattal és a szolgáltatást nyújtóval összefogva sikeresebb, eredményesebb gazdálkodást ígér…

– Egy jó úton tovább érsz – egészíti ki élőszóban cége hitvallását. Szatmári körútról érkezett éppen, ahol már több önkormányzat vásárolt gépeikből. Tyukod község az egyik, melynek polgármestere, Czibere József elégedett szavakkal nyugtázta e sorok írójának a gréder, vagy ahogyan a laikusok talán jobban ismerik, a földnyeső hasznát.

– Komplett gépsorról van szó – mélyed bele a részletekbe az egyébként mezőtúri illetőségű Tömösközi Sándor. – Meglévő munkagép hárompont-felfüggesztéséhez csatlakoztatható gréder, lapvibrátor, és kőtörő alkotja az együttest, de természetesen külön-külön is megvásárolható valamennyi az igénytől függően. Az értékesítést az Umwelt Kft.-vel partnerségben végezzük. Így nem csak a MUMGÉP Kft. már említett termékeit, hanem más cégek által gyártott, de kapcsolódó berendezéseket, és szolgáltatásokat is ajánlani tudunk.

A műszaki kérdésekben és nyelvezetben nagyon is otthonosan mozgó üzletkötőt arra kérem, valamilyen hétköznapi példán mutassa be, miként veszik hasznát tájegységünkön ajánlatukat a szélfútta homoktól ekevastörő kötött feketeföldekig.

– A gazdaságosság és innováció jegyében oldjuk meg a települések gondjait. A feltört régi utak, járdák anyagát, az épületbontásból keletkező sittet tüntetjük el. A település eldugott határrészeiben rég ott éktelenkedő építőipari hulladéknak is megoldódik a sorsa. A kátyús, rossz időben nehezen járható mezei, erdei utak profilját a földnyeső bakhátasra formálja, amin ezt a törmeléket elterítik. A kőtörő felaprítja, a vibrátor összedolgozza. Jöhet rá az aszfalt, vagy ilyen állapotában is használható, karban tartható.

Áldatlan állapotok tehetők így jobbá, hiszen gyorsabbá válik a betakarítás, szaporábbá a mezei, erdei munka, és rossz emlékké a sok tengelytörő kátyú.

Nem kerülhető meg néhány nagyon fontos műszaki jellemző kiemelése. Tömösközi Sándor nevetve idézi fel a régi szovjet óriás-földnyesőket, amelyeket lánctalpas monstrumok vontattak, és egy kezelő hátul vasülésen rázatva nyelte a port. Ő volt az, aki próbálta szabályozni menet közben a művelési szöget és a mélységet. Valóban, én is emlékszem rá, sőt ma is használnak még hasonlót nagyarányú tereprendezéseknél, gátépítéseknél. Ő maga viszont az említett gépszörny kisöccse mellett pózol a képünkön.

– A két hátsó mankókerék már az elsimított felületen halad, és az „úszó” módba kapcsolt hidraulika nem adja át a kátyúkun döcögő traktor szintváltozásait a grédernek. Ezek a gépek finom munkát végeznek. Nagyon gyakran édesapám jut eszembe, aki asztalosmester volt. Azt mondta nekem, amikor gyalult: nem erővel, érzéssel, fiam. Végül is a gyalu is nyeső, mint a gréder… Ezekkel a gépekkel olyan finom munkát lehet végezni, mint az apám gyalujával.

Mialatt lassan körvonalazódik bennem, mit is akar az Umwelt Kft. a MUMGÉP termékeivel, újabb kérdőjelek fogalmazódnak meg. Nevezetesen: ki tudja megfizetni ezeket a gépeket? És ha van is rá pénz, megéri-e? Jó esetben rendbe teszi egy egy-egy település határának útjait, eltünteti az útban lévő szilárd hulladékot, és mit csinál utána?

– Pontosan tudjuk, hogy ez a kérdés potenciális vevőinkben is felmerül – válaszol Tömösközi Sándor. – Az ilyen eszközök, különösen abban a minőségben, amiben mi gyártjuk és forgalmazzuk, nem olcsók. Felhasználóink azonban tudják, milyen pályázatokon lehet rájuk pénzt szerezni, és mi magunk is naprakészek vagyunk, hogy felhívjuk a lehetőségekre a figyelmet. Sőt igény esetén a pályázatírásban és a lebonyolításban is segítséget nyújtunk.

A gépsor megvásárlása és üzemeltetése akkor igazán gazdaságos, derül ki a továbbiakból, ha egy kistérség összefog a beszerzésére, és üzemeltetésére egy helyi gesztor vezetésével. A szakmai és marketing kérdésekben egyaránt felkészült üzletkötő szerint így megtalálható az optimális üzemeltetési méret. Ha pedig ez megvan, akkor a fajlagos költségek meglepően alacsony szinten állnak meg.

Magyar útra magyar grédert – ajánlja a honi ipar termékét a MUMGÉP Kft. és az Umwelt Kft üzletkötője, Tömösközi Sándor. ( 20-535-99-99 ts@mumgep.hu) És nem csak itthon. Amellett, hogy az országban mindenütt igyekeznek megtalálni a felhasználókat, már Szerbiában, és Erdélyben is jelen van képviselőjük.

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.09. 09:45

Református lelkész

Egri 

szszb 30 és Kovács Sándor.JPGÉdesapámtól a nemzetem iránti szeretet, édesanyámtól a hitet kaptam örökül – tárja elém, milyen gazdag útravalóval vágott neki az életnek. – A hepe-hupás vén Szilágyból származom – idézi Ady sorait. – Szilágyzoványban születtem 1954. november hatodikán.

A virágokkal gazdagon ékesített parókián beszélgetünk. Az épületbe árnyas szőlőlugason keresztül visz az út. A vastag, erős tőkéket látva, meg is kérdezem, az előd ültette? Nem, a Tiszteletes Úré és az édesapjáé az érdem. Rögtön ki is derül, negyedszázada kerültek  földbe a vesszők, így hát azóta áll a gyülekezet élén Kovács Sándor.

–  A síksághoz nem szokik hozzá a szemem, de Egrit megszerettem, és a hívekkel elfogadtuk egymást. Máramarosban, Hargitában, ahol ifjúsági táboraink vannak, akad lehetőségem hegyeket látni. Feltöltődve, élményekkel gazdagon térünk haza mindannyiszor az ott töltött napok után.

Kovács Sándor szülőföldje – öt-hat további faluval együtt – magyar sziget. Ahogy mondja, még most is hadilábon áll a románnal.

Beszélgetésünk egy pillanatra megszakad. A tiszteletes úr felesége, Kovács-Balogh Ildikó lép be kezében tálca, gőzölgő kávéval. A parókia hátsó traktusában a Nőszövetség helyi tagjaival éppen csigát csinálnak egy közelgő lakodalom lakomájához. Vendéglátóm itt ragadja meg az alkalmat, hogy gyermekeiről is szót ejtsen.

 –  A nagyobbik fiam, Mátyás, ’81-ben született. Követett a pályán, a közeli Sándorhomok lelkésze. Három gyermekük van: Bence, Ágoston, és Zalán.  A kisebbik fiam, Sándor négy évvel fiatalabb. Ő repülőgépész, Budapesten él.

Kovács Sándor Kolozsvárott, a Protestáns Teológián végzett, és 1980-ban a szatmári Láncos Templomban kezdte a pályát. Az egykori segédlelkész ma a Szatmári Egyházmegye esperese.

A nagy ívű pályának, miként azt a bevezetőben említettük, huzamos része Egrihez kötődik.

–  Az a küldetésem, hogy az embereket Istenhez elvezessem – fogalmazza meg lelkipásztori hitvallását Kovács Sándor. – Jó magyar parasztemberekkel egy jó magyar parasztember gyermeke szót kell, értsen. Ez a negyedszázad, most már bízvást elmondhatom, kölcsönös megértésben telt el. Olyan még sohasem fordult elő, hogy a gyülekezet ment el. Én meg itt vagyok.

Itt van, de másutt is szolgált. Két évtizedig börtönlelkészként dolgozott megtévedt emberek lelkipásztoraként a megyeszékhely büntetés-végrehajtási intézetében. Embert próbáló, de mégis szép feladat. „

–  Két fiam van, az egyiket ismerem, a másikat még nem is láttam – idézi fel az egyik elítélt szavait, megrendítő történetét. – Az árvaházból vittem be hozzá a gyermekét.

Kovács Sándort a közelmúltban a határ másik oldalán a garbolci templom alapos renoválás utáni felszentelésén láttam. Ha egy évvel korábban Szamosszegen jártam volna, az ottani református templomban is hallhattam volna szájából az igét. Ami pedig még ennél is fontosabb, tanúja lehettem volna, amint Gergely Lajos polgármester előtt állampolgári esküt tesz.

A település templomában büszkén visz körbe. A XV. századi falak formáit, köveit hozzáértő kezek újították fel. A számtábláról olyan történet jut eszébe, amely egy anyaországbeli magyarnak megrendítő erejű. 1940. szeptember 5-én a bevonuló magyar csapatok zászlót ajándékoztak a gyülekezetnek. „Gondoskodik rólunk a mi szabadítónk istene” áll rajta arany betűkkel a felirat. A hadiszerencse fordultával a drapériát gondos kezek ama számtábla mögé rejtették, majd pedig, amikor tornyot építettek az épülethez a harangláb helyett, a parókia egyik belső ajtajának szemöldökfájába. Innen az egyik felújítás miatt a padlás gerendái közé. Aztán elérkezett 1989. karácsonya. Pataki Béla, az az ember, aki annak idején kezét a bibliára téve esküdött, a titkot megtartja, elérkezettnek látta az időt, hogy elmesélje lelkészüknek a történetet.IMG_1757.JPG

–  Azóta március 15-én ezzel takarjuk be az úr asztalát a templomban – teríti ki a zászlót elém Kovács Sándor. Egy magyarságát és hitét olyan mélyen megélő ember, mint ő, hozzá méltó jutalmat kapott, gondolom magamban.

Egri református lelkészének életében 2010-ben érkezett el az a pillanat, amikor az egyházmegye illetékesei úgy ítélték meg, méltó arra, hogy esperesnek válasszák.

–  Az elődöm, Sipos Miklós azt mondta: te leszel, aki az idősebb korosztályt össze tudja kötni a fiatalabbakkal – emlékezik vissza, mire gondoltak jelölésekor.

Kovács Sándor – a hatvanadikat taposva – ma is otthonosan mozog a fiatalok körében. Rendszeresen táborozik velük.

–  A „11. parancsolat”, fiaim: aki a konyha mellett megy el, tegyen a tűzre – intem mindig a velem lévő gyerekeket. Akármeddig vagyunk együtt, sohasem huny ki a parázs – vált felszabadult nevetésbe a zászló történetének emelkedettsége után.

Én is mosolygok. Egri lelkészének, a hepe-hupás vén Szilágy fiának szavairól másik vers másik sora jut eszembe: „őrizzétek a lángot!”

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.05. 21:30


Boldog emlékű történelemtanárom, az egykori mátészalkai múzeumigazgató, Farkas József jutott eszembe, amikor a Yucatan-félsziget cenote-iről beszélt a hely történelmének és vízrajzának kiváló ismerője. A mátészalkai Fellegvárról, meg az ecsedi várról mesélte a tanár úr, hogy a néphit szerint minden Rákóczi-várat alagút kötött össze, de már senki nem ismeri a nyomvonalakat.00650007.JPG

A hiedelem természetesen nélkülöz minden valóságalapot. A Karib-tenger partján fekvő Tulum romvárosa cenote-jének, azaz óriási karszt-kútjának partján álltam, és fényképeztem a zavaroszöld vizet, meg saját árnyékomat. A távolban zajos madarak veszekedtek, én pedig tovább hallgattam az itteni történetet.

00640021.JPGNéhány tízmillió éve óriásmeteor csapódott be valahol Texas táján. Volt földrengés, tzunami, és világvége, melynek eredményeként vastagon beterítette az ár a félszigetet a tengerből származó, rétegesre ülepedett laza kőzettel. Egyes elméletek szerint a régi felszín, és az új takaró határán valahol alant folyók csörgedeznek, kapcsolatban állnak egymással, a felszínnel pedig a cenote-kon át érintkeznek.

A kisebbek, mint amilyennek a partján álltam, régen arra szolgáltak, hogy a feláldozott személyeket a rítus végén bele vetették. Ugyancsak feltételezés szintjén, de úgy tudják, az ilyen vizekbe kincseket is bedobtak, hogy ne kerüljenek a spanyol hódítók kezére. Annak, hogy sok búvár lelte már halálát kutatás kapcsán bizonyítékai vannak, de hogy a kutak aljára még nem sikerült lejutni, kötve hiszem.

A helyi történelemóra mindenesetre véget is ért, és a Rákóczi-alagutak, valamint a cenote-folyók összevetésével talán még Farkas tanár úr arcára is odacsaltam volna egy elismerő mosolyt, ha valahonnan fentről lepillant. A közeli élmények nagyon távoli párhuzamai azonban még nem értek véget.

A sziklatemplomok és falak stratégiai pontjain azonban iguanákat, félméteres szürke fekete csíkos gyíkokat fedeztem fel. Őrzik területüket, színük pedig beleolvad a környezetbe. Galapagoson láttam távoli rokonukat, az áramlatok hátán kerültek oda e vidékről Közép-Amerika csendes-óceáni partjáról. Azt, hogy miként lettek ott másmilyenek, Darwin „tanár úrtól” tudjuk, de az már egy másik történet.00640018.JPG

***esiksandor2cm.jpg

Ilyen szép a világ

 

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.05. 11:01

Írta: Balogh Géza

Deák Ébner Lajos Esküvői menet másolata.jpgTegnap reggel átsiklott egy kígyó előttem az úton. Mánd és Fülesd között autóztam éppen, amikor megláttam az aszfalton tekergőzve, de mire kiugrottam, eltűnt a bokrokban. Rövid, tömzsi kígyó volt, valószínűleg vipera, mert a sikló sokkal hosszabb, s vékonyabb, ráadásul azok márciusban még alszanak, a vipera azonban már éber. És megy a táplálék után persze. Ez is azt tehette. Az út egyik oldalán a híres, fülesdi erdő, a másikon pedig az ekét sosem látott Gábornok meg Szalavény, a két hatalmas, összefüggő kaszáló, ideális hely a viperáknak.

Van is belőlük hál istennek bőven, pláne az erdő rejtettebb tisztásain. De annyi azért nincs, mint régen, igaz, akkor minden csúszó-mászót kígyónak néztek, a szatmári ember tán nem is ismerte azt a szót, hogy vipera. De a természetét ismerte mindnek. S ellentétben a ma emberével, aki retteg minden csúszó-mászótól, egyik-másik fajtájának a régiek kimondottan örültek.

A magyar népi hitvilágban alapvetően két fő kígyótípussal találkozunk. A barnás színű, közönséges kígyóról azt tartják, hogy réten, vizekben, erdőkben lakik. A zsírja, feje, szárított bőre gyógyításra használható, s csomóba verődve kígyókövet fújnak. Ezt a fajtát a népmesék ravasz, simulékony, hálátlan állatnak tartják, ellentétben a házi kígyóval, amit nagyon is nagy becsben tartottak. Különösen itt Beregben, Szatmárban, ahol úgy mondták, minden háznak megvan a maga kígyója, az a ház őrzőszelleme.

A házi kígyó általában fehér, szürkésfehér, másfél-két méteres, szagtalan, esetleg tej- vagy fokhagymaszagú, s minden esetben ártalmatlan. Leginkább csörgő, kerregő hangot ad, de fütyülhet is, ilyenkor mindig nagy időváltozás jöhet. Legszívesebben falban, küszöb alatt lakik, különösen a gyermekekhez igen barátságos. Szereti a tejet, képes meginni a gyermekek elől, de kiszopja a tehén tőgyéből is. Talán ezért van az is, ha bebújik az alvó ember gyomrába, tejjel minden esetben ki lehet csalogatni. Igaz, meglehetősen nagy tortúra, amihez már feltétlenül tudós ember kell. A pórul járt delikvenst lábánál fogva felkötik egy fára, aztán egy tál friss tejet tesznek alá, ami aztán kicsalogatja belőle a kígyót.

Akkor is voltak persze tudatlan emberek, akik nem tűrték a tejlopásokat, s végeztek a kígyóval. Nem kellett volna, mert majd minden esetben nagy szerencsétlenség érte a házat. De az ilyen alak kevés volt, a többség megbecsülte az albérlőt, aki maga sem volt hálátlan. Kalotaszegen például úgy tartották, aki a háza közelében élő kígyót bántja, az a háza szerencséjét bántja. Beregben pedig úgy mondták, hogy az a jószág, akit fehér csúszó szopik, akármilyen gizen-gazon mindig kövér.

És ez mind semmi! Én még beszéltem olyan idős pásztorral, nevezetesen az Uszkában élő Szegedi Andrással, aki állította, ő ismert olyan csaholci – vagy ahogyan ő mondta, csahóci – juhászt, aki értette az állatok nyelvét. És erre hálából egy nagy fehér kígyó tanította meg, mert megmentette a kútba esett kiskígyója életét. Egy ennél is szebb történetet pedig Zsarolyánban jegyezték fel a tudósok egykor: „Egy fehér kígyó élt a padkában, és este mindig evett a lányka tányérjából. Mikor férjhez ment a lány, akkor megjelent a lakodalomban a kígyó is, és ajándékképpen egy követ tett a tányérjába. De a kő arany volt, amiből aztán nagy birtokot vettek.

Zsarolyán itt van pár kilométerre Mándtól, Fülesdtől – lehet, hogy annak a lakodalmas kígyónak a rokonát volt szerencsém látni?

 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

Utolért a sánta róka  * Égig ér, susog, mesél * Darázs a koporsóból * Elrepülnek a pléhgalambok *
 
Néprajzos filmforgatás - egy árva keszeggel   *  Felalkudtam a fakanalat   Az ecetfa példája

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.04. 19:08

Akadémikus, polgármester

Kisgyőr

szszb 30 ki Kékedi László.jpgA faragások falujaként ismert településen mintegy 70 fából készült szobor díszíti a köztereket. Az egyedülállónak mondható arculat alakításában jelentős szerepet vállalt Kékedi László, a Népművészet Mestere, akit 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választott. Ismertsége és eredményei alapján sokan szerették volna, ha nem csak a kézműves táborok irányítását vállalja el, hanem aktivitását faluja javára kamatoztatná. Mindez 2010-ben beteljesedett, amikor polgármesterré választották.

A polgármesteri iroda falán faragott faliképek teszik változatossá a hangulatot, mintegy tudatva, hogy a vendég helybeli művészemberrel találkozott. Pár mondat után kiderül, a fafaragó szakmáját magas szinten értő, felkészült ember. Először nagyapja szerszámaival próbálkozott alkotni a magát tősgyökeres kisgyőrinek valló Kékedi László. Mindig a népművészet területén tevékenykedett, sorra születtek alkotásai és jöttek az elismerések. Megkapta a Népművészet Ifjú Mestere Díjat és a Wlassics Gyula Díjat. A Népi iparművész címet 1995-ben vette át, 2007-ben pedig a Népművészet Mestere-díjat kapta meg. Háromszor nyerte el a Gránátalma díjat, de tulajdonosa a Nívó-díjnak és a Király Zsiga díjnak is. Elnöke volt a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének, alelnöke volt az Országos Népművészeti Egyesületek Szövetségének és tagja a Népi Iparművészeti Tanács Zsűri Bizottságának. Bekerült a Bükk-Makk Leader pályázatok döntéshozó testületébe is, ami a kistérség meghatározó mozgató rugója.

Munkáiról élvezettel beszél. A négy méter magas Falufa motívumait órákon át tudná ecsetelni. A monumentális alkotáson keleti irányban egy Nap rozetta látható, ami alá a jelenleg Kisgyőrben élő családok vezetékneveit faragták. A nyugati oldalra az 1700-as évektől napjainkig a faluban lakott kihalt családnevek kerültek.

Az’56-os emlékmű egy kettétört emlékoszlop, amit leláncoltak egy kőhöz, a törésből pedig sarjadó ág bújik ki, amely már bimbót hozott. A kisgyőri ravatalozóban a lehajló tulipán az elmúlást, a csónak alakú két meghajló fejfa emberi arcot jelképez. Az elhunytat faragott angyal hátára helyezik a szertartás előtt. A népi iparművész hangsúlyozza, mindig olyan alkotásokat tervez, amelyeknek funkciója van akár hétköznapokon, akár ünnepnapokon.

Utánajárt a temetői kultúra kialakulásának, a szerelmi ajándékozásnak, a kerítések és kutak formájának, motívumainak is. Ez a terület komoly néprajzi felkészültséget igényel, ezért büszke arra, hogy dolgozhatott a Muhi Történelmi Emlékhely, a Herman Ottó Emlékpark, valamint Csillebérc és Zánka táborainak létrehozásán. Negyedszázada szervez alkotótáborokat, amelyeken 80-100 fő vesz részt 1 éves kortól a 80 évesig.

Két fia közül Viktor diplomás közgazdász, Máté pedig felsőfokú kereskedelmi szakmenedzser. Mindketten örökölték apjuk kézügyességét.

Polgármesterré választása előtt 3 ciklusban képviselő, négy évig pedig alpolgármester volt Kékedi László. Műszaki vezetőként 2003-tól dolgozott az önkormányzatnál, így tudta, mire van szüksége az 1700 lelkes Kisgyőrnek. Tervei sorra valóra válnak: megújult az orvosi és fogorvosi rendelő, felújításra került és bővült az óvoda, a szeméttelep rekultivációja megtörtént, a Vadas utat aszfaltozták, elkészült a szabadtéri színpad, felújításra került a Rákóczi utcai híd, felújításra került a ravatalozó udvara, valamint  a kegyeleti hely. Elkészült két faragott autóbuszváró és átadtak egy nyitott csűrmúzeumot.

Hamarosan indul négy falu közös szennyvízprogramja és szeptemberben átadják a közösségi színteret, ahol a helyi piac is helyet kap. Elkészült idén a Miskolci utcai járdaépítés, de nemsokára díszburkolatot kap a Dózsa György utca egy része is. A Szociális Intézmény és Faluház hőszigetelése szeptember 30-ig befejeződik. Augusztusban új falubusszal gazdagodik Kisgyőr. 2014. advent első napjára elkészül Európa „talán” legnagyobb szabadtéri betleheme 17 db életnagyságú faragott szoborral és a négy történelmi egyház templomtornyával (ökumenikus betlehem). Pezseg a községben a kulturális élet, hiszen szinte minden héten érkezik hozzájuk ismert előadó. A polgármester kiemel egy példaértékű beruházást, a futballpálya építését. 2014. őszétől újra lesz csapata a falunak, amelyben két fia is rúgja majd a bőrt. Az építkezésre 13 és félmillió forintot nyertek, amit kiegészített a helybeliek társadalmi munkája. Kékedi László úgy fogalmaz: a falu lakóival, a munkatársaival kölcsönös együttgondolkozás és a bizalom elvén alapuló kapcsolat kialakítása az elmúlt 4 évben megtörtént, ami az eredményekben megmutatkozik. 

A Bükk-hegység déli lankáira épült község vonzza a csendre, a jó levegőre, a gazdag kulturális programokra vágyó és népi hagyományokat őrző köztéri alkotásokat látni akaró családokat.

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.04. 08:00

Borsodi főesperes, diósgyőri plébános

Miskolc

szszb 30 ki Mikolai Vince.jpg.JPGNegyven év pusztítását 40 év alatt lehet jóvátenni – mondta még egri érsekként dr. Seregély István, utalva az egyházüldözés évtizedeire. A munka 1990 tájékán elindult és apró jelek már tapasztalhatók a keresztény értékrend erősödésében. A folyamatban jelentős szerepet vállal a diósgyőri plébános, aki 1974–78 között káplánként már szolgált a diósgyőri plébánián. Érdekes egybeesés, hogy a diósgyőri búcsú napjára esik Vince atya születésnapja.

Sikeres életutat mondhat magáénak Mikolai Vince, hiszen a 42 éve pappá szentelt diósgyőri plébános 1993-ban kapott kanonoki kinevezést, egy év múlva már egervári prépost, 1997-től pápai prelátus. 2011-ig a miskolci kerület esperese, majd 2011-től borsodi főesperes.

Katolikus anya és református apa gyermekeként 1948. szeptember 12-én, Borsodnádasdon született, ahol a Jézus Szíve tiszteletére szentelt lemezgyári templomban rendszeresen járt hittanórákra és a szentmiséken ministrált is. Megérintették Polgár Albert atya tanításai, de mély benyomást gyakorolt rá a jezsuita Gyurka bácsi és Papp Géza atya is. Ötödik osztályos korában megnyerte a megyei matematikaversenyt, akkor matektanár szeretett volna lenni, nyolcadikban az egészségtan volt a kedvenc tantárgya, ezért az orvosi pálya felé kacsintgatott. Sok barátja volt az akkori nagyközségben, pedig apja csendőrmúltja miatt kijutott a családnak a hátrányos megkülönböztetésből. Édesanyja egykor Esztergomban tanult a polgári iskolában, így ő is a Duna partján, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Ferences szellemiségű közegben gyarapíthatta tudását, tetszett neki a szegények iránti nyitottság és áhítattal hallgatta a nagy tudású tanárok előadásait. Hajdú Pál mottója máig a fülében cseng: „Fiam, az élethez énekelni kell”, ami azt jelenti, hogy pozitívan kell viszonyulni a különböző helyzetekhez.

Az Egri Hittudományi Főiskolára 1968-ban vették fel, majd a Budapesti Hittudományi Akadémián végzett 1973-ban. 1972. április 3-án pappá szentelték Egerben, április 9-én pedig gyermekkorának helyszínén, Borsodnádasd lemezgyári templomában bemutatta újmiséjét.

Káplánként Jászárokszálláson egy évet töltött, majd a következő négy esztendő a diósgyőri plébániához kötötte. Eger Fájdalmas Anya plébániáján 1978–79-ben szolgálta egyházát,1979–85 között pedig az egri szeminárium prefektusa volt. Ebben az időszakban mehetett Rómába, ahol két éven keresztül a Szent Gergely Egyetemen filozófiát tanult. Ott érezte először, hogy a marxizmust a fejlett országokban már leírták. Ott fogadta meg, hogy ezután minden fórumon képviselni fogja a keresztény álláspontot. A felejthetetlen időszak örömét tetézte, hogy több alkalommal találkozott a pápával, 1983-ban pedig együtt misézhetett vele a magánkápolnájában. Erdő Péter és Veres András püspökké szentelésekor, 2000. január 6-án megismétlődött a találkozás.

Hazatérte után 1993-ig Ostoros plébánosaként hirdette az igét, majd kinevezték az egri szeminárium rektorává, az ezredfordulót követő három évben viszont már az Egyházmegyei Könyvtár vezetőjeként tevékenykedett. Jól érezte magát Egerben, ám megüresedett a diósgyőri plébánia és az érsek úr megkérdezte, nincs-e kedve újra Diósgyőrben szolgálni. Lelkében megelevenedtek az egykori szép emlékek, és vállalta az újabb feladatot, így lett 2003-tól diósgyőri plébános. A hívek nagy szeretettel fogadták, sokan ismerősként köszöntötték, és Diósgyőrben ugyanúgy „fújt a gyár”, mint Borsodnádasdon. Úgy érezte, otthon van.

Hét év rektori munkával a háta mögött, tapasztalatokkal telve vetette bele magát Vince atya az egyházközségi munkába, ám az eredmények még nem érték el az általa kitűzött célokat. A számok beszédesek, hiszen az ’50-es években 300 gyereket kereszteltek egy évben, most 60–70-et. Házasságkötés jó, ha 8–10 alkalommal történik. Idén mindössze 8 fiatal bérmálkozott, akikhez hat pedagógus is csatlakozott. Elsőáldozók 34-en voltak, ami már reményre ad okot. Örül annak, hogy vannak buzgó csoportok az egyházközségben, vasárnaponként pedig öt-hatszázan járnak templomba.

Papi jelmondata: „Az Úr lelke van rajtam, ő küldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek”. Márpedig Diósgyőrben sok a szegény. Örül, hogy az Úristen megőrizte hivatásában és sok fiatalt taníthatott 25 éves tanári pályáján. Képességeit mindig a köz javára igyekezett fordítani, részt vesz a szeretetszolgálatok munkájában és a KÉSZ miskolci csoportjának lelki vezetője. Ötlete nyomán a plébániához közeli teret a felújítás után II. János Pál pápáról nevezték el. Tervei között szerepel a cserkész mozgalom újraszervezése, és a most felújított várkápolnát is majd igazgatnia kell. Papi munkásságát Diósgyőrben szeretné befejezni.

Mikolai Vince diósgyőri plébánost Miskolc Város Önkormányzata 2014-ben Pro Urbe-díjban részesítette. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.03. 11:54

Polgármester

Szinpetri

szszb 30 ki Doszpoly Károly.JPGA Bódva-völgy kis települése látszólag beilleszkedik környezetébe, hiszen rájuk is jellemző az elöregedéssel járó népességfogyás és a munkahelyek hiánya.  A polgármester, ha ezeken nem is, de a komfortfokozaton és az élhetőbb településkép kialakításán tud segíteni. Ezt teszi Doszpoly Károly is, akinek tízéves munkája fejlesztésekről árulkodik.  

A 26-os útról letérve az Aggteleki Karszt Hegység felé vesszük az irányt, Aggteleket és Jósvafőt elhagyva tárul elénk Szinpetri látképe. A település első épülete tette lényegében ismertté a 255 lelkes falut. Egy házaspár papírmalmot épített, ahol kiállították a világ jelenlegi legnagyobb könyvét, a Gutenberg nyomda élethű másolatát és teljes betűkészletét, illetve egy értékes, régi bibliákat is felsorakoztató gyűjteményt is bemutatnak. Ennek négy éve történt megnyitása óta megélénkült a térség turistaforgalma.

A polgármesteri tisztséget 2004-től betöltő Doszpoly Károly is méltatja az épített és bemutatott értékeket, hiszen azáltal sokan megtanulják az általa vezetett település nevét és be tudják azonosítani elhelyezkedését a térképeken.

A falu története egyébként átlagos, az első írásos emlékek 1340-től datálódnak. A földbirtokosok váltogatták egymást, lakói jobbágycsaládok voltak. Az 1800-as évek végén a szőlőültetvényeket elpusztította a filoxéra, ami után sokan Amerikában kerestek megélhetést. Szinpetri lakói a reformáció időszakában áttértek a református vallásra, 1792-ben épült műemléktemplomuk késő barokk stílusú.

A hétgyermekes családba 1947. február 9-én, Rudabányán született polgármester szülőhelyén végezte az alapfokú iskolát, majd Ormosbánya gimnáziumában három középiskolai tanévet. A negyedik osztályt Edelényben fejezte be, így ott kapott érettségi bizonyítványt is. Miskolcon az Autóközlekedési Technikumban folytatta tanulmányait, első munkahelye 1971-től Szin község kenyérgyára volt, ahol először karbantartó, majd telepvezető volt. Onnan került Perkupára a termelőszövetkezetbe, ahol bánya- és traktor üzemág vezetőként alkalmazták. Egy újabb kitérő következett az életében, Tornanádaska gyermekotthonába került élelmezésvezetőnek, majd Szin tanácsán lett adóügyi előadó. Sikeresen átesett a köztisztviselői képzésen, aminek a következő időszakban komoly hasznát vette. Egészségi állapota miatt 1998-ban rokkant nyugdíjba került, ám úgy érezte, a leszázalékolás mellett hasznos munkát tudna végezni faluja fejlődéséért. Ezért 2004-ben elindult a polgármester választáson, a helybeliek pedig neki szavaztak bizalmat.

A kistelepülésre ráfért a váltás, mert komoly fejlesztésekre volt szükség Szinpetri élhetőbbé tételére. Elsők között került sor a polgármesteri hivatal kialakítására, ahol azt követően kulturáltabb körülmények között történik az ügyintézés. Létrehoztak egy orvosi rendelőt, így számos egészségügyi problémát helyben tud kezelni a háziorvos. Tíz évvel ezelőtt még nem volt a községben kiépített vezetékes ivóvízhálózat és szennyvízcsatorna rendszer, ezeket is sikerült létrehozni. Az Ady Endre út egy szakaszán nem volt áramszolgáltatás, mivel hiányos volt a hálózat kiépítése, de többszöri sürgetésre új oszlopok kerültek a földbe és minden ott élő család megkapta ezt az alapvető ellátást. Doszpoly Károly jól tudja, hogy minden településen nagy hangsúlyt fektetnek az elmúlást szimbolizáló ravatalozóra, így ő is kiemelt feladatként kezelte ennek sorsát. Nem csak a meglévő épületet újították fel, hanem bitumenes út megépítésével javították a megközelítését és megoldották a csapadékvíz elvezetést is. Utóbbi munkálatokra a Dózsa György úton is sor került.

Az otthonosabbá varázsolt Szinpetrin viszont a beruházások csak részben oldották meg a gondokat, hiszen azok nem segítették elő a munkahelyteremtést. Ezért kell élni a közfoglalkoztatás adta lehetőségekkel, mert az onnan kapott pénz is több, mint a segély összege. Az önkormányzat ezért úgy döntött, hogy mivel nincs földterületük, két hektár földet bérelnek az aggteleki Nemzeti Parktól, ahol burgonyát és zöldségféléket termelnek önellátási, illetve értékesítési célra. Ehhez a feladathoz a Start munkaprogramban nyertek egy traktort, ami alaposan megkönnyíti a dolgozók munkáját.

Károly felesége éveken át a helyi iskola vezetője volt, de pedagógusként tanított Szín általános iskolájában is. Negyven évi házasság után egy súlyos betegség szakította el végleg a családjától. Két gyermekük közül Péter három éve az USA-ban él családjával és New Yorkban dolgozik, akárcsak a felesége. Gyermekük, Bence most négyéves, aki a távolság miatt személyesen ritkán találkozik a nagyapával.

Lóránt apja nyomdokaiba lépett, hiszen lakóhelyének, Tornakápolnának a tiszteletdíjas polgármestere. Emellett vállalkozóként keresi a kenyerét. Felesége Szendrő Város Önkormányzatánál dolgozik, gyermekük, Boglárka pedig 12 éves. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.02. 15:06


Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

10488898_10202896911276796_1134267100_n.jpgAz előző fejezetben, a mezőkeresztesi csata kapcsán (A tizenötéves háború legnagyobb csatája) már ígértem, hogy ebbe a nagy dél-borsodi faluba − ami nekem jobban város, mint Emőd vagy Nyékládháza − még egyszer visszatérünk.

Szeretem ezt a békés nagyközséget, a kócos, kedves, alföldies jellegű „nagyfalut”, amely sem Tiszaújvárostól, sem Mezőkövesdtől igazán nincs messze, és nyíltszívű, vendéglátó népek lakják. Jó magam gyakran megfordultam itt. S nem csak a hajdani Arany Sas étterem jóízű ételei kapcsán. Sokszor felkerestem a jól gazdálkodó Arany­kalász Mezőgazdasági Szövetkezetet vagy a környékünk legnagyobb falusi bankját, a Mezőkeresztesi Takarékszövetkezetet is. De volt, amikor − csak látszólag céltala­nul − nagyokat sétáltam a főutca árnyat nyújtó japán akácfái alatt, miközben újra és újra megbámultam a kicsi, de annál élénkebb piac forgatagát, és azzal szemben a katolikus templom impozáns épületét. Vagy éppen a községháza előtt álló I. világhá­borús emlékművön található neveket olvasgattam. De kutattam itt a Munkácsy em­lékek után, és a már említett mezőkeresztesi híres csata ügyében is végeztem oknyomozást. Mindezek talán feljogosítanak arra, s nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, azt írom le, én Keresztesre mindig úgy megyek, mintha egy kicsit haza­mennék.

Ezekben a lassan már kánikulás nyári napokban igazán tudom értékelni a mezőkeresztesi főutca hűs árnyékát. A gótikus katedrálisként összehajló japán aká­cok látványát a szemem élvezi, viszont az általuk nyújtott hűs árnyékot a bőröm érzékeli igazán. Az összeboruló sűrű lombok jótékonyan szűrik a nap tűzét, s ahogy meg-megbillennek a legkisebb fuvallatra is, a hűs habok kellemének érzetét adják a testnek.

A keresztesi főutcán persze nem csak e kellemetesség miatt érdemes sétálni. Aki ott jár, történelmi sétát tesz, hiszen régi korok, századok története köszön vissza a hajdani mezőváros épületeinek homlokzatáról, és ez még azoknak is feltűnik, akik nem tudják, hogy például a községháza homlokzatán a címer nyíllal átlőtt karja mit szimbolizál, vagy hogy abban a hosszú földszintes házban, amelyik éveken át a tsz irodája volt. Munkácsy Mihály és itt élt rokonainak szelleme, emléke kísért.

10517102_10202896911396799_233144789_n.jpgÉrdekes település Mezőkeresztes. Mint már mondtam, nem falu, múltja, építésze­te, történelmi szerepe és mindenkori gazdasági pezsgése többre predesztinálják. Ám ma mégsem város (reméljük, előbb-utóbb az lesz), ahhoz több kellene ide a fényből, a pénzből, a jól prosperáló gazdaságból. Jelen pillanatban Keresztes átmenet a falu és a város között Ahogy mindig is az volt, hiszen természeti adottságainál fogva kiterjedt határral és döntő többségében jó földekkel bírt, ami ugye a falusi jelleget erősíti. Borsodi Bácskának is nevezték, nem véletlenül. De volt itt hajdanán, az 50-es évek elején kőolaj-kitermelés is (MASZOLAJ), ami a gazdasági pezsgés, a városiasodás erőteljes csírájának tűnt akkor. Ám az olajtermelés már jó ideje csupán tör­ténelem. A falu inkább visszavedlett a gazdagabb múltú mezőgazdasági jelleghez, a falu mivolthoz, melyet a nyelv, a beszéd is jellemez. Keresztes szülötte Fekete Gyula, a neves író így ír erről: ,,A sehol másutt nem hallott szavak, a hozzájuk tartozó emlékképpel talán a leghitelesebb idézői a gyermekkor, a szülőfalu világának A gám (napraforgószár-kerítés), a garádja (alomszalmából, gazból rakott kerítés), amelybe olyan szívesen befészkelte magát a giríny... A gallóka (hinta), a zsámiska, a tejes zsétár, a szuszinka (aszalt gyümölcs); töri a zsigulya a legényt a lány után, s egyáltalán, ha valakit elfog a kívánság dévánkozik − tétovázik. Tojo (toll), elszörgöl, sutogál, csápol stb., stb. „Megyek má” − mondja, aki menni készül... Vagy a visszaható igének az az általános használata, a határozatlan alany (a szenvedő igealak) helyett. Más vidéken is találkozom vele, de sehol ilyen szaporán és ilyen kiterjedt érvénnyel. Mintha a keresztesiek szándékosan kerülnék a cselekvő alany megnevezését ,hiszen az már felelősséggel is jár. Mert végtére is? Ki kaszálja le azt a rétet, amelyet már ideje volna lekaszálni? „Maj lekaszálódik”. „ Behordódik” a termés. „Elmenődik” Kövesdre, Miskolcra, ha muszáj.

Szóval, a nyelv efféle változatait is fellelhetik a Keresztesre látogatók, amint itt is, ott is kérdezősködik a helybélieknél, miközben a református vagy a katolikus templomot keresi, vagy netán a XVI. század legnagyobb magyarországi csatája, az 1596-ban lezajlott mezőkeresztesi csata helyszíne iránt érdeklődik.

10475243_10202896911316797_1335688811_n.jpgMezőkeresztesen sok látnivaló akad. Az említett csata emléke, emlékoszlopa épp úgy, mint a helyi katolikus temetőben Munkácsy Mihály rokonainak síremléke. Igaz, nincs a legideálisabb állapotban, de legalább jel. Szép viszont a községháza előtt az I. világháborús hősök emlékműve, és méltó a településhez a II. világháborús emlékmű is. Ez utóbbi szomszédságában áll a település legjelentősebb építészeti alkotása, a református templom. A templom keletelt szentélye gótikus, XV. századi. Ezzel egykorú hajójának barokk átépítése; nyugati toldása a torony 1773-ban, a hajó keresztirányú bővítése pedig 1821-ben készült el. Kívülről kisebbnek tűnik, ám belül, a hatalmas terek láttán igencsak elámul az ember. Legalább másfél ezren beférnek ide.

Érdemes megtekinteni a keresztespüspöki katolikus templomot is, amely középko­ri gótikus maradványokra épült 1769-ben. Esterházy Károly egri püspök építette. Elegáns, barokk főoltárán Krisztus a kereszten olajkép látható. Nem műemlék ugyan, ám mégis impozáns figyelmet érdemlő a már említett keresztesi piactér mellett álló katolikus templom is. Ez Kozma Károly helyi születésű, későbbi egri kanonok jövedelméből épült. Neoromán stílusban, Czigler Győző műegyetemi tanár tervei alapján készült, s 1899-ben szentelték fel. Főoltára háromféle salzburgi márványból ké­szült. Egyedi megoldású a templom hármastornya.

Ízelítőül ennyi Mezőkeresztes látnivalóiból, ahova − már csak a közelség okán is − érdemes ellátogatniuk.

  (Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.01. 17:54

Gyermeksebész főorvos, díszpolgár

Miskolc

szszb 30 ki Dr. Kiss Ákos Levente 400.JPGBarátai cívis kálvinistának hívják, mert hiába került el közel 50 éve szülővárosából, debreceniségét máig megőrizte. Ez leginkább az értékrendhez történő ragaszkodásból áll, amit megismerhettek már amerikai, finn, lengyel, skót vagy ukrán kollégái is. A magyarság, a nemzet iránti alázat és szeretet nála a történelmi határokon kívül rekedt honfitársak gyógyításában és önzetlen segítésében teljesedik ki. Kárpátalján Ákos doktorként ismerik, aki  2014-től Miskolc város Díszpolgára.  

Debrecenben 1965-ben vette át orvosi diplomáját az 1941. szeptember 18-án született dr. Kiss Ákos Levente, majd általános sebészként akart Miskolcon dolgozni. Akkori vezetői a gyereksebészeti osztályra átirányították, az ott folyó munka szépsége rabul ejtette és közel 50 éve részese, majd irányítója lett ennek a speciális szakterületnek.

A B.A.Z. Megyei Kórház gyermeksebészete országos szinten dobogós helyen van, vezetése alatt az évente végrehajtott műtétek száma elérte a 2500-at.  Büszke arra, hogy tehetséges, jól képzett, megbízható kollégák veszik körül, akik számos szakmai fogást tőle tanultak, mint ahogy ő is tanult az elődeitől.

– Jó érzés viszontlátni a mozdulataimat és a több évtizede sikeresen alkalmazott technikát, az apró trükköket és fogásokat a műtétek során. Mindig fontosnak tartottam a jól bevált dolgok továbbadását, mert az nem csak a beteg gyógyulását szolgálja, de az orvosnak is érdekében áll az elsajátítása – tette hozzá.

Külföldi szakmai útjai során dolgozott Skóciában, de Írországban, Finnországban, Németországban és az USA-ban is szerzett új tapasztalatokat.  Egyike azoknak a ritka orvosoknak, aki az igen széles profilú gyermeksebészeten belül mindenféle műtétet nagy biztonsággal el tud végezni. Dicséri a magyar orvosképzést, mert a friss diplomások megfelelő – mint napjainkban tapasztalható, külföldön is kelendő – elméleti tudással érkeznek az osztályára, a gyakorlatot pedig a műtőkben szerezhetik meg Kiss főorvos vagy más kiváló szakember irányítása mellett. Műszerezettség tekintetében már vannak kifogásai, mert úgy látja, Európa fejlettebb államai átlagban tíz évvel előttünk járnak, az USA pedig akár két évtizeddel is megelőz bennünket, bár itthon is van néhány jól felszereltnek mondható osztály. A technikai fölény jó képzéssel, hozzáállással és több munkával valamelyest csökkenthető.

A mindig újat, jobbat kereső orvos alaposan megdöbbent, amikor mintegy 13 éve ellátogatott a kárpátaljai Munkács kórházába. Az ott látottak pályája kezdetét tükrözték vissza, mert a felszereltség még a sebészeti alapellátáshoz sem volt elég. Tapasztalta, hogy milyen szegénységben élnek ott az emberek, ezért úgy döntött, segíteni fog a kinn élő magyarokon. Első páciense egy beesett mellkasú 25 éves férfi volt, aki állapota miatt kirekesztettnek érezte magát. Mivel külföldi állampolgárként nem élvezhette a TB támogatását, kollégáival összeadták a beavatkozás árát és Miskolcon sikeresen végrehajtották a műtétet. Egy Munkácsról Amerikába kivándorolt pap, Szilágyi István hívta ezt követően telefonon, és kérte, hogy a munkácsi gyermeksebészek munkáját segítse. Azóta is tart a kapcsolat, több speciális műtét elvégzését tanította meg a helyi orvosoknak, de szerzett számukra orvosi műszereket és bekapcsolódott az orvosok elméleti továbbképzésébe is. Mindezt szabadsága terhére, ellenszolgáltatás nélkül teszi.  Most azon fáradozik, hogy a Kárpátalján el nem végezhető, nehéz műtétekre Miskolcon kerülhessen sor. Mint egyik kinti kollégája írta” itt, Kárpátalján sok nem magyar nemzetiségű ember számára mutattad be nemzetünket pozitívan, sok előítéletet változtattál meg csendes jelenléteddel és önfeláldozó munkáddal-szolgálatoddal. De nekünk, itteni magyaroknak is jó volt megtapasztalni, hogy az anyaországban is többen vannak, akikkel egyformán érezünk.”

Dr. Kiss Ákos részére a nemzeti összetartozás érzése nagyon fontos. A Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozó barátja munkáját segítve részt vett ifjúsági táborok szervezésében az anyaországi és határon túli magyar gyerekek részére, szerte a történelmi Magyarország területén. A Máltai Szeretetszolgálathoz befutó adományokból építettek már játszóteret a Csángóföldön, a szórványban, Betlenszentmiklóson és segítették Tűrben  egy lánglelkű  pap munkáját a  lepusztult „ magyarok háza” felújításában.

Életének meghatározó élménye azonban a gyógyítás maradt.

Mindig lubickoltam az orvoslásban, ami egy szentséges dolog, ami maga a csoda. Nem elég ismerni a szakmát, mert az kevés a gyógyításhoz, hanem igazi orvosnak kell lenni, aki ráérez apró, estenként misztikus dolgokra is – vallja szakmájáról.

Három gyermeke van, sajnálja, de megérti, hogy egyik sem lett orvos. Szabadidejét jelenleg főleg olvasással, barkácsolással és kerti munkával tölti, de a jövőjét unokái szeretete fogja kitölteni. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.06.30. 09:29

3. Koszorúk, mindkét harcoló félnek.jpgAz Isonzó gyors sodrású, kavicsos, sekély folyó. Vidáman és szőkén csobog alá az Alpokból. Fölötte szeliden emelkedő hegyek, a gerinc közelében ékszerdoboz falucska: Doberdó.

Szűk út kanyarog fel tetőre, néhány perc alatt odaérni. Fentről nézve megnyílik a látóhatár, alant kezdődik a Pó-síkság, melyre nagyapáink annak idején szerettek volna kijutni. A rekkenő hőségben néptelen emlékhelyen olasz, magyar, osztrák egyaránt elérzékenyülhet, anélkül, hogy a másik iránt ellenséges érzülete támadna. Mindenütt koszorúk, régiek, megfakultak vagy újak. Csak a felirat elolvasása után dönthetjük el, hogy zöld-fehér-pirosnak, vagy piros-fehér-zöldnek tekintendő a rajtuk levő szalag. Egy nagyöbű, messzehordó ágyú mellett márványtábla magyar felirattal, 1991-es dátummal, mellyel Antall József külügyminisztere, Jeszenszky Géza tiszteleg az itt elesett hősök emléke előtt.

A gránátosok emlékműve_1.jpgA gránátosok emlékműve mi lehetne más, mint egy szobor, mely felrobbanó gránátot ábrázol. Az anyaga az, ami a gránátból megmaradt, meg az, amit szétszaggatott. Az eső, a sár, a köd és a kétségbeesés, amit a korabeli dokumentumok elénk tárnak, sehol sincs. A hegygerinc előtti futóárkokat szálerdő zárja el a kilátástól. A vakítóan fehér mészkőből kirakott mellvéd mutatja, honnan néztek le a katonák az olaszokra. A futóárkokban ma futónövények akadályozzák meg, hogy végig lehessen sétálni bennük. Kalauzom, Luciano elmondja, hogy manapság is találni még töltényhüvelyt, lőszert és más hadi relikviákat. Attól kezdve benézek minden kő alá, de csak surranó gyíkocskák csillannak zölden a napon, amint ijedten elfutnak.

 A hegygerinc sziklájába vágták annak idején a főhadiszállás alagútjait, helyiségeit. Bennük nedvesen csöpögő félhomály tanyázik. Nagyon barátságtalan hely, de itt legalább a pergőtűz ellen védve volt a vezérkar. A bunker előtt kisebb haditechnikai kiállításban fedezhetjük fel mindazokat az eszközöket, amelyekkel egymást pusztították a szemben álló felek. A rozsdás ágyúkon mai szemmel mulatságos és ma már megmozdíthatatlan beállítószerkezetek mutatják, milyen sok idő telt el a doberdói csata óta. A fákon, bokrokon, láthatatlan kabócák zümmögnek. Hangjuk olyan, mint amikor csendes eső paskolja a földet. Egy-egy lépés zajára is süket csönd támad. Mit csinálhattak szegények, mikor ágyú dörgött az Isonzó vérzivatarában…

Futónövények a futóárokban.jpg

***esiksandor2cm.jpg

Ilyen szép a világ

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.06.29. 09:44

Polgármester

Bükkszentkereszt 

szszb 30 ki Jámbor Flórián 400.jpgJézus halála után Mária járta a világot és a mai Bükkszentkereszt környékén leült egy kőre, ami megolvadt alatta. Ennek nyomát viseli a Boldogasszony kövek egyike, a helyről pedig csodás gyógyulások látnak napvilágot. Virágzik tehát a gyógyturizmus, amire lehet építkezni Magyarország második legmagasabban fekvő településén.

Miskolchoz közel, 600 méter átlagmagasságban fekszik a rendkívül rendezett és kiváló levegőjű üdülőfalu. Lakóinak 20 százaléka szlovák nemzetiségi gyökerekkel rendelkezik, akik lelkesen őrzik identitásukat. Hagyományőrző énekkarukkal rendszeresen vállalnak fellépéseket és 23 éve klubot alapítottak.  Gyakorolják a szlovák nyelvet, és kapcsolatot ápolnak Dernővel, a szlovákiai testvértelepüléssel is.

A népcsoport betelepülése a község 1755-ös megalakulására vezethető vissza. Ekkor épült meg itt az első üveghuta, amihez szlovák üvegfúvó mestereket is hoztak, akik végleg letelepedtek. Innen az egykori Újhuta elnevezés. Később égettek faszenet és meszet is. Ősi mesterségeikről a helyi múzeumban tájékozódhatunk.  Tavasztól késő őszig a 450 darab hétvégi háznak, üdülőnek köszönhetően az 1230 fős lakosság létszáma jelentősen megnövekszik.

Jámbor Flórián első ciklusát tölti a polgármesteri székben. Hivatalba lépésekor váratlanul érte az önkormányzat komoly forráshiánya annak ellenére, hogy 2006-2010. között képviselő volt és vezette az idegenforgalmi bizottságot. A pénztelenség ellenére nem hozott drasztikus megszorító intézkedéseket, mert fontosnak tartotta, hogy a hivatal dolgozói időben megkapják fizetésüket, az intézményekben pedig legyen fűtés. Az infrastruktúra már 1998-ra teljesen kiépült, így a hangsúlyt a középületek rekonstrukciójára és modernizálására fektették. A visszafogott kiadások és a 2012-es állami konszolidációnak köszönhetően stabilizálódott a pénzügyi helyzetük. A korábbi pályázatokkal ellentétben a 2013-as esztendőtől a pályázati önerőket már nem kellett hitelből finanszírozni, hanem ezeket meg tudta oldani az önkormányzat saját forrásból. 2012-ben megoldották a 80 tanulóval működő általános iskola fűtéskorszerűsítését, amihez energiaudvar is épült. A vegyes tüzelésű kazánokat faapríték kazánok váltották fel, melyekhez aprítógépet is be tudtak szerezni. A falumegújítási programot már örökségül kapta Flórián, melynek során felújították a polgármesteri hivatalt, a gyógyszertárat és a gyógynövényházat. Utóbbit a bükki füvesemberként ismert Szabó Gyuri bácsi működteti, akinek teái és gyógynövény készítményei messze földön híresek, tevékenysége pedig munkahelyeket jelent több helybeli ember számára. Egy másik pályázatból az orvosi rendelő újult meg.

A munkavégzéshez számos gépet, így traktort, fűkaszát és szerszámokat vásárolták pályázati pénzből. Faipari gépet egymillió forintért szereztek be, melynek segítségével kültéri bútorokat (asztalokat, padokat, és számos használati eszközt stb…) készítenek.

Megoldották a csapadékvíz elvezetést és a gyerekek részére gyakorló kertet alakítottak ki, ahol elsajátíthatják a konyhakerti növények termesztésének módját. Nyertek egy összkerékhajtású falubuszt, amely elsődlegesen szociális feladatok ellátását segíti. Tervezi az önkormányzat, hogy ősszel saját éttermet nyit, illetve ehhez kapcsolódóan bővíti a szálláslehetőségeket. Helyi élelmiszerek felhasználásával készülnek majd a falura jellemző, főleg szlovák specialitások és Gyuri bácsi gyógyteáit is meg lehet kóstolni.

A vendéglátás egyébként sem áll távol a bükkszentkeresztiektől, hiszen évente négy nagy rendezvényt szerveznek. Júniusban Kemencés napokat tartanak, Július második felében Gyógynövény napokra lehet ellátogatni, október második hétvégéjén Gombafesztivál, télen pedig hótól függően lovasszán verseny pezsdíti fel a helyiek életét.

A hamarosan megépülő kilátóból jó időben látható lesz a Magas-Tátra és Miskolc is. A korábbi ingatlanértékesítésekkel szemben tavaly már sikerült az önkormányzatnak földterületet illetve lakóingatlant vásárolnia, melyek segítségével munkahelyeket szeretne teremteni.

A polgármester alapító tagja az önkéntes tűzoltó egyesületnek és a Bükkszentkereszti Sí és Szabadidő Sport Egyesületnek, ahol a fiatalok sportolhatnak, de van focicsapatuk is.

Boldog családban él Flórián, Ágota 15 éve a párja és 10 éve a felesége, kislányuk, a 3,5 éves Kata pedig megkoronázza kapcsolatukat. Utólag sajnálja, hogy negyedik évfolyamon otthagyta a Miskolci Egyetem Jogi Karát, és vállalkoznia kellett. Mivel 2014. december 26-án 40 éves lesz, már nem mer belevágni a folytatásba, mert mindent elölről kellene kezdenie. Szabadidejében szokott síelni és sakkozni és kedveli a technikai sportokat. Hangsúlyozza azonban, hogy a családja mindenek előtt áll, élvezi a velük töltött idő minden pillanatát.

Szerző: Napkelet Népe  2014.06.28. 16:26

Írta: Szilvási Csaba

 

0009_PanAndHermaphrodite másolata.jpgAki fürdött már a Tiszában decemberi, omló hóesésben, aki sétált a partján júniusban, bokáig érő fehér nyárfapehelyben, s akit az éjszakai fényben elborított a boldog szerelmi táncban kavargó millió kérész eleven zuhataga, annak a lelke megtisztult, s olyanná vált, mintha karácsonyi, húsvéti vagy pünkösdi harangzúgásban fürdette volna meg.

Tegnap a vízparton hirtelen fehérré vált előttem a levegő, mint mikor a cseresznyevirág már elaggott, s lerázza a szellő. Tiszavirágok táncoltak körülöttem. Százezer apró, fehér lepke cikázott, riszálta magát gondtalanul és boldogan a levegőben. Ahogy a százados fa a maradandóság, ez az egynapos rovar a mulandóság szimbóluma. Milyen találékony a népetimológia! Virágnak nevezi ezeket az évmilliók óta minden nyáron életre kelő, nagy művészettel megkonstruált élőlényeket, akik csak azért születnek, hogy egy önfeledt, boldog nász után lehulljanak a szőke vízre, majd – egy kiéhezett keszeg vagy egy éhenkórász kárász gyomrán át – a végső megsemmisülésbe, a teljes nemlétbe. A természet csodálatos rejtélye, hogy ezek a nagyon törékeny, finom, látszólagos egyszerűségük mellett is igen komplikált lények kizárólag szerelemre vannak teremtve. Megnéztem egyet közelebbről. Rágó szájszervet, emésztő gyomrot, beleket nem találtam rajta, illetve benne. A kérész csak addig él, amíg az álcalétből magával hozott vis vitális, az életerő tart, s amíg a szerelmi öröm fel nem őrli ezt a parányi életet.

A tegnapi nagy virágzás nyomai, az elfáradt, örökre elpihent s a víz felszínén úszkáló rovarok látványa egy kicsit lehangoló, de a part felől áramló virágillat a látvány szomorúságát jól ellensúlyozza. Nagyapám nótája muzsikál bennem. „Szeretem a Tiszát, mikor kivirágzik. Millió kis lepke habja fölött játszik. Egy sem él odáig, míg olvasunk százig, temető a Tisza, mikor kivirágzik.” Ő így énekelte: olvasunk. Most is kibújik belőlem a „filosz”. Arra gondolok, hogy milyen csodálatos a mi nyelvünk. A régi magyar nem számolt: olvasott. „Pénz olvasva, asszony verve jó” – mondta a „szittya barbár”, akinek a piktor sem festő volt, hanem képíró, mivel nem pingálta, hanem írta a képet. „Nagypénteken sokat sírtak, sok hímes tojást megírtak”– énekli a húsvéti vers ismeretlen írója, és Zrínyi is képíróról beszél a Szigeti veszedelemben. Fehérgyarmaton volt egy tanítványom, Képíró Angélának hívták.

Fekszem egy deszkán, amely használható lenne csónakkikötőnek, horgásztanyának, trambulinnak vagy napozópadnak. Én ez utóbbi minőségében élvezem. Süttetem magam rajta a forró sugarakkal, és néha be-beugrom róla, hogy a fejes után néhány métert úszva felfrissüljek.

Nem vagyok egyedül. Itt van velem egy házaspár, akik idekéredzkedtek hozzám. A férfi pecázik. Nem zavarjuk egymást. Ő jó messzire dobálja be a horgot, én – amikor beugrom – elkerülöm a zsinórt.

A horgász is, felesége is barátságos, közlékeny ember. Már nyugdíjasok. Minden évben eltöltenek egy-két hónapot itt, a Tisza partján. Kisarban egy családnál laknak, ott is étkeznek. A tivadari partra gyalog jönnek át, a hídon keresztül. Pestről, a belváros betonsivatagából menekültek ide, onnan, ahol a levegő szennyezettségének mértéke az itteninek „n+1–szerese”. Mert errefelé legfeljebb egy-egy kóbor kismotor „cudarítja” kipufogógázával az istenáldotta, harapni való „ájert”.

A parton buja növényzet zöldell, a bokrokban és a fákon madarak csiripelnek kórusban, s tücskök és más apró rovarok muzsikájának kíséretében zengik Pánnak, a természet istenének dicsőségét.

Ennél kellemesebb „pác”, amiben horgász ázhat, aligha képzelhető el. De a felszerelés sem akármilyen. Káprázatos üvegbotok, nikkelezett csörlők, halkiemelő szákok és iszákok, egyszóval minden, ami a mesterség magas szintű műveléséhez szükséges, a pesti horgász birtokában van. Ánizsos kukoricadara a csali. De a kérészektől a csömörig jóllakott halak nem harapnak.

Ekkor érkezik meg a kis kövér és barátja. Lehetnek olyan tizenkét-tizenhárom évesek. Felszerelésük egy egyszerű botocskából, egy parafa dugó úszóból – ahogy itt mondják, „pedzőből” – és egy horogból áll. De ők tudják, „mitől döglik a légy”, vagyis mi az, ami még az ilyen, kérészekkel telefalt halaknak is megcsiklandozza az ínyét. Egy-egy kövér gilisztadarabot tesznek a horogra, úgy dobják be, nem is messzire.

Most derül ki, mennyire más az elmélet és a gyakorlat. A kis vörös hajú dagi és társa két-hárompercenként húz ki egy-egy halat. Igaz, többségük nem túl nagy, de a keszegek mellett azért néhány kézfej nagyságú kárász is a horgukra akad.

A pestiek nem irigyek. Örülnek a kis kövér és társa sikerének. Ismerik a „nem a győzelem a fontos” és a „nem lóverseny ez” igazságát. Tudomásul veszik, hogy más az elmélet és más az élet, amelynek erejét a deszkák repedéseiből diadalmasan kinövő, smaragdzöld fűcsomók is világgá kiabálják. A legfontosabb, hogy hétágra süt a nap, és csupa boldogság virágzik itt, a Tisza partján.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

 

***

 

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

Zsiványpecsenye      *    Szatmári helynevek igézetében

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.06.27. 16:44