Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

 

img882a.jpgA Tiszaújvároshoz mindössze 20 kilométerre fekvő Berzék egyike térségünk azon településeinek, ahol − neves történelmi személyiségekhez kapcsolódva −, nyomot, emléket hagyva végigvonultak az évszázadok. Következésképp Berzék történelmi múltja rangos, felfedezésre érdemes.

A településen a magyar múltat a tárgyi, az építészeti emlékek éppúgy őrzik, hirdetik, mint történelmünk hús-vér hírességei és a szellemi múlt, a történetek, regék, legendák.

Itt van mindjárt a község neve... A régi öregek szerint a falu Bendegúz vezérről kapta nevét, mivel a hely már a honfoglalás előtt is híres helynek számított. Olyannyira annak, hogy a Hernád túlpartján, hol egykor földvár állott, ott van eltemetve az öregek állítása szerint a rettegett hun fejedelem, az isten ostora, Attila. A hamvai fölé emelték hajdan a várat, melyet IV. Béla királyunk idején a fehér barátok, a pálosok laktak. Amikor híre jött a tatár veszedelemnek, Béla király ösimg882b.jpgszes kincsét e barátokra bízta, akik a vár pincéjébe rejtették el az aranyat, ezüstöt. Ám a tatárok valahonnan hírét vették, hol őrzik a magyar király kincseit. Megtámadták a földvá­rat, a barátok azonban − hűen fogadalmukhoz − életük árán is védelmezték. Amikor pedig végképp nem bírtak a túlerővel, a pincéket elárasztották a Hernád vizével, a várat pedig magukra gyújtották, így a tatárok nem tudták megkaparintani a kincse­ket.

Most pedig ugorjunk néhány évszázadot, s máris a kuruc korban járunk. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelemnek két hadnagya is élt Berzéken, Kiss Gergely és Kovács Gergely. Amikor 1707-ben Rákóczi az ónodi országgyűlésre igyekezett, előtte itt Berzéken, két hadnagyánál mulatott. Ahogy akkor mondták: „dudáltatta magát”.

Rákóczit Kossuth követi... A község határában húzódik egy szép nyárfasor, mely hajdan Palóczy Lilla birtokának határát jelölte. Palóczy Lilla, Palóczy Lászlónak, az1848-49-es országgyűlési korelnökének testvére volt, s egyszer Pozsonyba menet a két államférfi e szép fasornál találkozott. Kossuth e találkozás alkalmával az egyik termetes fához kötötte lovát, mely cselekedetet látva a berzéki nép attól kezdve azt a fát Kossuth fájaként kezdte emlegetni. Az a fa sajnos ma már nem áll, évekkel ezelőtt elég barbár módon kivágták, viszont a nyárfasor néhány termetes darabja máig emlékezteti a berzékieket Kossuth apánk itteni látogatására.

Gyakran megfordult, mitöbb, élt is Berzéken Szemere Miklós, kinek édesanyja e faluban lakott, sőt itt is halt meg. Szemere Miklósnak állítólag nagyon szép felesége volt, s rossz nyelvek szerint Petőfi, kinek tetszett a szépasszony, talán a kelleténél is sűrűbben kereste fel Miklós barátját Berzéken.

Egyébként Szemere Miklós volt az, aki felfedezte az első nagyhírű magyar zsokét. Őt Bonta Ferencnek hívták, berzéki születésű, kis vézna ember volt, ám a lovat nagyszerűen tudta megülni.

Kellér Andor Zöld gyep, zöld asztal című regényében, mely Szemere Miklós éle­téről szól, írja: „Egy nyáron leruccant néhány napra Berzékre, hogy az ősi kúrián tétlenkedve, elgondolkozva pihenhessen... Ott ült az öreg verandán, és teli tüdővel élvezte a levegőt, amelyben a bodza és az akác gyermeki évekre emlékeztető illata keveredett, amikor az udvaron szélsebesen vágtatott át egy kis parasztló, a szőrén egy helyes kis piros képű kölyökkel. A kamarás szeme felvillant: ez igen. A foxi kedvessé­géi apró gyereket rögtön elküldte tatai tréningtelepére és trénerét, Mr. Mawt figyelmez­tette, hogy a gyereket ne tévessze szem elől.”

Ő volt Bonta Ferenc. A legenda szerint Szemere fogadott rá, hogy Bonta sorozat­ban száz versenyt megnyer. Kilencvenkilencet sikerült is neki, ám a századik verse­nyen, Párizsban a lova lábát törte. Bonta két évig tündökölt, akkortól kezdve egyre jobban elhízott. Szemere akkor is törődött vele, pénzt adott neki, melyből Berzéken birtokot vásárolt, sőt, egy ideig ő lett a falu bírója. Ott halt meg szülőfalujában, sírja megtalálható a berzéki temetőben.

Akárcsak a Palóczy Lilla neveltjének számító Tomcsányi Istváné, a magyar rádi­ózás megteremtőjéé, illetve feleségéé, Taubler Margité, aki az első magyar női rádióbemondó volt.

Berzék egy híres betyárral is büszkélkedhet. Cziberének hívták, és állítólag egy gazdag ember gyermeke volt. Egykoron, a falu mellett, az úgynevezett feneketlen tónál vezetett a postaút, s Czibere mindig ott rabolta ki áldozatait.

A falu három értékes épülettel is büszkélkedhet. A református harangláb műem­lék, míg a Potoczky-kastély (ma az önkormányzat székhelye) és a Perczel-kastély műemlék jellegű épület. Kevesen tudják, hogy a Potoczky-kastély felét keresztapjá­tól, Potoczky Bertalantól, a híres primadonna, a 60-as, 70-es évek operett sztárja, Németh Marika örökölte, ám ő erről az örökségéről lemondott a falu javára.

A Perczel-kastély leghíreseimg882c.jpgbb tulajdonosa a legendás Perczel Mór tábornok uno­kája, a híres lovas, Perczel Olivér volt. Az ő felesége Potoczky lány volt, a hosszú életet megélt Adrienn néni, aki 96 éves korában, 1996-ban hunyt el.

Berzéki sétánk során feltétlen keressük fel a falu temetőjét, a már említett híressé­gek, Bonta Ferenc, Toncsányi István, Taubler Margit sírját, de itt található a híres Perczel-Potoczky kripta is, melyben a két történelmi család sok jeles tagja nyugszik. A család élő tagjai hozzájárultak ahhoz, hogy az épületet a község ravatalozóként használja. Szóval békében megfér itt a múlt és a jelen.

Akit érdekel történelmünk, s kíváncsi annak minden apró szeletére, annak aján­lom, hogy látogasson el Berzékre. Élménnyel és ismeretekkel gazdagodik! img882d.jpg

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.16. 17:11

úttörő emléklap.jpgA retró napjaink egyik divatszava, a rendszerválás előtti 40 esztendő stílusát, hangulatát közvetíti. Kulcsszó és hívószó. A helyesírással is összefüggésbe hozható. De csak közvetve, a tollbamondásszövegekkel. Valószínűleg senki nem hinné el, hogy szórakoztató olvasmány lehet egy helyesírási segédkönyv. Pedig igaz. Főleg akkor, ha a boldog békeidőben íródott, 1962-ben jelent meg a harmadik kiadása, s olyan didaktikus szövegeket tartalmaz, amelybe belecsempésződött a korábbi hatalom hurráoptimizmusa, világnézete. Így például a biológia-szakkör tagjainak a lelkesedése, akik arról írtak a füzetükbe, hogyan irtja a gyomot az ügyes micsurinista, valamint a felszabadulás nagyszerű élményéről, a hőslelkű munkások életéről és az állami gazdaságokról, ahol szinte gurulnak a hízók a kövérségtől. Nézzünk meg egy részletet bővebben!

Pityu apja és anyja az árubőségért vívott harc élmunkásai. Mikor Pityu a dugattyúk és a zakatoló kerekek világáról hall, büszkén nézi apja domború mellén az ötágú csillagot. Tudja, hogy hősi tettek nemcsak a háborúban születnek, hanem az alkotó munka területén is.

A hosszú ú-ra végződő főnevek és melléknevek helyesírásának tanítása így lehetett népnevelő is egyben. Pillantsunk be a falu életébe is!

Bizony megváltozott a falu arca! Nincsenek már nyaktörő kátyúk, s a házak ablakaiban duzzadó színes ágyneműk arról beszélnek, hogy áru is jut a falu népének.

Mit nem beszél az a dunna! Akkor volt ám a jó világ! Vagy mégsem? Mindettől függetlenül a mondattal kiválóan meg lehetett tanítani a kátyú és az áru szavak helyesírását. És még egy pillantás a falura, ugyanazzal a bizakodó, patetikus optimizmussal.

Még az emberek külseje is megváltozott. Az elnyűtt képű parasztok helyett bizakodó tekintetű, friss járású emberek sietnek a termelőszövetkezeti iroda vagy a földek felé.

Vessünk egy pillantást az iskolába is!

Kipirult arcú tanulók figyelik a derűs tekintetű tanár magyarázatát. A gyengébb képességű tanulók is nagyszerűen megértik. Mindenki feszült figyelemmel követi a gyönyörű kísérleteket.

Ha ez így volt, akkor jó volt. És ebben nincs semmi irónia vagy malícia. Nézzük a hetesek feladatait!

A tanár megérkezéséig biztosítják az osztály fegyelmét. Megakadályozzák, hogy a fiúk a teremben birkózzanak, rugdalózzanak, esetleg a falhoz dülleszkedjenek.

Végül egy igazi szocreál kép a földekről.

Juhász Karcsi a traktorosok között van. Huszár nem ül oly büszkén a pej lován, mint Karcsi az olajos gépen.

S vajon mit csinált Károly barátunk a munka végeztével? Minden bizonnyal megtanulta a j-t és ly-t tartalmazó szavak helyesírását.

Aki tovább akar szórakozni, annak figyelmébe ajánlom a már említett helyesírási segédkönyvet. Lehet nosztalgiázni, szórakozni.

* * *

minya_karoly.jpg

 

 

Nyelvünkben élünk     Dr. Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.14. 08:42

Írta: Réti János

 

Roberto Bompiani Római lakoma másolata.jpgAhol alacsonyan szállnak a miniszterek, ott fogadásnak is kell lenni − ujjong a tudósító lelke, miközben a nagy, fellobogózott épület felé egyengeti járását. Igyekszik fesztelennek látszani, nehogy valamelyik tagbaszakadt biztonsági betonfiú vázának nézze és leverje − pusztán a biztonság kedvért − kötelességének teljesítése előtt. Na, ettől olyan hülyén feszélyezetté válik haladtában, amilyen természetellenes nem volt soha azelőtt, és reméli, hogy nem is lesz egyhamar.

Az előtérben is megpróbál a lehető legotthonosabban mozogni: kabáttal felcuccolva tülekedik vagy tíz percig a tömegben, mert szégyelli megkérdezni, hol a ruhatár, és rezzenéstelen arccal fordul ki a vécének hitt helyiség ajtaján, miután észrevette, hogy a partvisok, vödrök és felmosók számára fenntartott kéziraktárba rontott be.

Az esemény színhelyére, a nagyterembe bejutni sem akármi: a délceg ajtónállónak fel kell mutatni mindent, ami felmutatható, kipakolni táskát és zsebeket, majd mélyen a testőr-őrszem szemébe nézni azonosítás végett. És már benn is van! Mi sem egyszerűbb, mint magára drótozni a tolmácskészüléket: fülhallgató a fülre, dugó a lukba, a dobozka meg valahova majd csak....

Még javában teker, dug, csűr-csavar, amikor nyílik az áhítattal átitatott terem megilletődött ajtaja, és a miniszterek − tőle jobbról − csak úgy beáramlanak rajta. Mint a Fekete Sereg és hollói offenzíva idején. Az első megilletődöttséget a fülhallgató utáni kapkodás követi, benne − elég egy nem megfelelő kapcsolás − ha nincs szerencséje, eszkimóul hallható a kölcsönös szívélyesség.

Jegyzetel, mint a motolla, de hamarosan a térdéről csúszni kezd a blokk, füléről a hallgató. Melyik után kapjon nagy hirtelenjében, uram-teremtőm, hogy veszendőbe ne menjenek a magvas gondolatok? Marad a fél térd, fél hallgató megoldás, amitől szakasztott a Szerjózsa, a rémült távírász becsapódáskor a bunkerben pozitúrát veszi fel. Sebaj, megvan minden' Aztán jön a Nagy Megkönnyebbülés: fogadásra invitálják a jelenlévőket. A rutinos profikat és a félénk amatőröket.

A magyar asztalon svédasztal franciás ételei kelletik magukat a hozzájuk tartozó evőeszközökkel együtt. Csak tudná, melyik tartozik mihez, és egyáltalán mi micsoda itten milyen módra? Ezer bocsánatkérés és ezer nyúlkálás, méricskélés, kaparászás következik a tolongásban, majd a finomságok elfogyasztása nem csekély megpróbáltatások közepette: csöpög a ragu leve, gördül a virsli, és a kés csak azért sem nyisszantja el a húst, főleg mert a lehulló villa után való zavarodott kapkodás köti le a figyelmét. Észrevétlenül igyekszik az asztal alá passzolni az elhullajtott borsószemeket, pedig éppen elég baja van a krémessel is. Minden oldalán türemkedik, tolul a sárgaság. de a fedőlap szilárd és megbonthatatlan, akár csak egyes népek barátsága volt. Mindez állva, fél lábon szerencsétlenkedve, minden támasz nélkül. Bezzeg a profik már rég előkelő-unottan kivonultak zsákmányukkal a teremből, most pedig ott terpeszkednek az épület minden hozzáférhető asztala mellett, és tömik a fejüket.

Hazafelé a buszon érzi meg, hogy ingéről pirított máj szaga terjed a térben, és látja, hogy szíve fölött ketchupből kanyarult apró kokárdát visel, ünneplője mandzsettáján porcukor fehérlik. Leszálltában még hallani véli, hogy összesúgnak mögötte az utasok: ez biztos a miniszterektől jön.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

Réti János tárcái

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.13. 06:53

el minya.jpgGyakran előfordul, hogy két nyelv szavai hangalakjukban véletlenszerűen megegyeznek. Ezek semmiképpen sem szolgálnak bizonyítékul arra, hogy közöttük valamiféle rokonságot lehetne fellelni. Főleg nem akkor, ha a jelentések merőben eltérőek. Azonban érdekességként vegyünk számba néhány ilyen szót, amelyeket magyaros kiejtés szerint közlök, tehát többségében az írásban történik meg az említett egyezés!

Az angolban a hit ütést jelent, a hold fogást, a toll pedig autópályadíjat. Ugyanez a hangsor, tehát a toll a németben nagyszerűt jelent, ugyanakkor a dánban a hold szó csapatot, a nem tagadószavunk pedig a könnyű jelentést hordozza. A spanyol boka c-vel írva egy másik testrészünket, a szájat jelenti, míg a pia egy igeként használatos, mégpedig csipog értelemben. Nézzünk még néhány szót a szlovákból! A hoci azt jelenti, hogy ámbár, a raj pedig azt, hogy paradicsom. Még a valóban rokon finn nyelvvel is vannak ilyen véletlenszerű egyezéseink, azonban a közös eredetünket korántsem ezek bizonyítják. Ha a finnek eljönnek Magyarországra, igen gyakran hallhatják azt a szót nálunk, hogy persze, persze. Esetleg ha ilyenkor elmosolyodnak, ne csodálkozzunk, ugyanis ez a finn nyelvben ez a feneket jelenti, de egy fokkal vulgárisabb stílusárnyalatban. A kuka szónak pedig, mondanom sem kell, semmi köze nincs a szemetes edényhez, hiszen azt jelenti, hogy ki.

Külön érdekesség, amikor egy tulajdonnév egyezik meg a másik nyelv egyik köznevével. Az angol edit azt jelenti, hogy kiad, szerkeszt, a pest pedig azt, hogy dögvész. Az eszperantóban a bori fúrni, a pali pedig elhalványulni értelemben szerepel. A francia mari pedig furcsaság ide vagy oda, férjet jelent.

S ne vegyék személyeskedésnek, de külön érdekesség számomra, hogy vezetéknevem a Minya Minia ejtésformában egy egyiptomi városnévvel egyezik meg. Ezt a Kairótól 250 km-re délre fekvő virágzó kereskedelmi várost az iszlám fundamentalizmus hátországának tartják. Talán a túlzott óvatosság az oka, hogy senkinek nem ajánlják ezt a helyet. A városról egy egyiptológus barátom tájékoztatott idestova 25 éve egy képeslapon, melynek a szövege a következő: 

Üdvözletemet küldöm Egyiptomból. Mindent tudok. Lelepleződtél. Idáig kellett eljönnöm, hogy megtudjam, te itt várost alapítottál El-Minya hangzatos névvel. Aggódom is, hogy a címzés nem fogja-e megtéveszteni az egyiptomi postát. De a huncut, csak hadd járjon pórul! Így elmondhatod: a térképen város őrzi a neved maradandóan. Péter

Nos a Nyíregyházi Főiskolán a hallgatóknak szókincstanórán mindig meg szoktam jegyezni viccesen, hogy ha hinnék a csalfa, véletlen egybeeséseknek, akkor már rég az őseim kincsét kutatnám Kairó fölött…. Azonban nem teszem, mivel egyrészt tudom, hogy a Minya név a Mihály egyik beceneve, másrészt szeretek tanítani. Legfeljebb egy alkalommal turistaként ellátogatok oda, és készíttetek egy fényképet a várostábla mellett.    

* * *

minya_karoly.jpg

 

 

Nyelvünkben élünk     Dr. Minya Károly rovata

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.07. 16:43

Írta: Seres Ernő

 

Marek Szczepaniak Siedlisko másolata.jpgÉgig érő vadsóskák, labodák és disznóparaj közül mint torzó, felkiáltójelként magasodik a dombon a kútágas. Ott volt a boglyatanyai központ. A kút jó vizet adott, szomjat oltott, a kút körül zajlott a minden településre jellemző nagy betűs élet. Ott volt a bolt, a kocsma, távolabb az iskola, ott voltak a házak, és a házakban éltek az emberek.

A kútágas környéke puszta. Valamire való fa, bokor sem díszíti, színesíti az őszi hervadás rozsdabarnaságát, a kútágas korhadó feketeségét. Érdekel, hogy ha már a házaktól lepusztult a domb, miért áll ott az a kútágas.

Építmény. A 68-as kartonon az ásott kút betongyűrűkkel 43-as leltári számmal szerepel. A láncot és vödröt elvitték, ellopták, de a betongyűrűk a földben vannak, az ágas áll, a gém, ha, erős szél mozdítja, kileng és nyikorog.

A kútágas három politikai és gazdasági korszakot élt át. 1945 előtt volt a Mándi uradalom. Volt nyolclakásos sorház, uradalmi cselédekkel. Egy lakás, egy szoba, konyha. A rengeteg gyermeknek a benti világ szűkösségét a kinti tágas tér, a tanyakörnyék, a környéken túl az erdő, a mező adott életteret, játékot, örömöt. Felnőtteké volt a munka. Volt szeszgyár, a gyár működtetéséhez termelték a répát, rozsot, a burgonyát. A szeszgyári melléktermékeken az istállókban sőréket, hízómarhákat, bikákat neveltek. Voltak magtárak, működött a daráló. A sorházakon kívül, amelyeket szálasnak neveztek, voltak magánházak is, két-három sor (utca), és volt a Bagolyvár. Ott, azon a környéken, ahol a leltárba vett kútágas állt. Markovics Sándorné, aki a Szálláson (szoba-konyha) lakott, most azt mondja:

− 1987-ben költöztünk el innen. Muszáj volt. Én szerettem itt lakni. Vaján vettünk házat, de itt más volt. Jobb volt már a jószágtartás lehetőségének a szempontja miatt is. Most ide kijárok dolgozni, itt akad munkám.

− Visszajönne ide lakni? − Nem is tudom. Itt olyan jó lenni. Ez itt egy nagyon jó hely.

Az uradalmak ideje lejárt. Megszűnt a cselédsors is. Boglyatanyán állami gazdaságot alakítottak. A kút, a kútágas akkor kapott leltári számot, mint építmény, hasonlóan ahhoz, ahogy a szeszgyárat, raktári épületeket, istállókat, az intézői lakás és sok más ingó és ingatlan vagyont leltárba vettek. Csak a lelkeknek nem volt leltári száma.

A tanyán más élet, más világ járta. A tanya még élt ugyan, de sorsa már megpecsételődött. A tanyai iskolába, ahol Antal Zoltán volt a tanító, még jártak a gyerekek. Nemcsak Boglyáról, a Baktalórántházához tartozó Flóratanyáról is. Flóratanyáról a gyerekeket lóvasút szállította Boglyára. A lóvasút nyomvonala még megvan. Gazdasági vasút volt az, az uradalmi terményeket, termékeket szállították rajta a baktai nagyvasúthoz. A Boglyán készüli szesz is a lóvasút által került szerte az országba, ki a világba.

A boglyatanyai iskolánál, iskolában hosszan időzök. Százados öreg hársak állnak az épület előtt. Közel és távol a hideg őszben turkesztáni szil, nyírfa, éger spirálfűz és berkenye is hullatja a levelét. Az iskolában, ahol az évtizedek alatt ezernyi gyermeket oktattak, most csillagfürtöt tárolnak.

Boglyatanyán csillagfürt fajtanemesítéssel, fajtafenntartással kísérleteznek és az R-10 szelektált fajta szárastul kötegelve szárad a volt tanteremben. De van ott még néhány régi iskolapad is cselédgyermekek fenekétől koptatva, bugylibicskával itt-ott megfaragva.

Veres Zoltán azt mondja:

− A három vajai csillagfürt közül ez az R-10-es most ért el odáig, hogy van annyi termés, amelynek alapján német és magyar együttműködéssel Németországban fajtajelölt legyen. Évekig tartó szelektálás volt ez, aprólékos, pepecselő munka, mert száz anyatő közül évről évre válogattuk ki továbbszaporításra azokat az egyedeket, amelyeknek a virága egységesen rózsaszín. Az R tehát a jelölésben rózsaszínt jelent, és a fajtaelismertetésnél az egységes szín követelmény.

Figyelek én a magyarázatra, de mégis az iskola jár az eszemben. A hatvanas években ott még nem volt villany. Az iskolának volt egy aggregátja. A megyei művelődési központnak volt egy tanyajáró mikrobusza, benne egy keskenyfilmes vetítőgép, cserekönyvtár, és ment a busszal egy TIT-előadó is. Ha megérkezett a busz Boglyatanyára, eseménynek számított. A tanító úr boros teával kínálta a kultúra hordozóit a pedagóguslakás konyhájában, és mondta:

− Jönnek majd. Etetnek még az emberek.

Egy kendős néni viszont megkérdezte tőlem, aki a TIT megbízásából 80 forintért beszéltem a magyar történelemről, szóval megkérdezte tőlem:

− Tessék mondani, a moziban szabad magolni vagy nem? − Már miért ne lehetne... Akkor a tanító úr a boros tea mellett elregélte, hogy korábban Bori Zsolt költő volt, szép verseket írt, arról tartott előadást, hogy a makokázás (magolás) mennyire egészségtelen és mennyire nem ildomos. Szóval magoltak az emberek, miközben felidéztem a magyarság történelmét, miközben pergett a film és háromszor is elszakadt. Szép esték voltak azok, mondja most Magyar József.

− Én is kijártam ide moziba, bálozni, udvarolni. Jó bálok voltak itt, a báltermet gázlámpákkal világították.

Jó bálok voltak, szép esték voltak. Ha nem mozi volt, estéztek, szomszédoltak a népek. Csikótűzhely platóján pirult a nagy szemű napraforgómag, és Sipos Balázs bácsi, Isten nyugosztalja, sok mindenről mesélt.

Régen volt. Áll a kútágas, most a tsz-é. Leltári száma van, a házakat földig rombolták, elköltözött a tanya. Elköltöztek az emberek, mert bár Boglyatanyán 40 család élt, és élhetne ott most 60 család is, szóval Boglya, településfejlesztésre nem volt kijelölt hely. A hatóság a szélrózsa minden irányába szétszórta azokat, akiknek születési anyakönyvébe egykor bejegyezték, született: Kántorjánosi, Boglyatanya.

Boglyatanyán ma már csak egy gyerek van. Egy házban egy család él, Nagy Istvánék. Messziről nézve a házat, mert rissz-rossz melléképületek, sertésólak, kukoricagóré, hodályok övezik, kissé riasztó a kép. De közelebb érve a dűlőúton, látszik, hogy az épületet gondos kezű mester építette, a portát rendben tartják. Magyar Istvánné, aki Naményban született és Boglyatanyára ment férjhez, szabadkozik: nagy a rendetlenség.

Dehogy nagy. Rend van a szobában, és meghitten otthonos. Ki hinné, hogy távol a világtól ilyen is van. Ámbár nincs távol a világ, hiszen ott a televízió, a rádió.

Kérdés kérdéseket követ: − Nem rossz itt egyedül?

− Miért lenne rossz? Itt a család, szeretek itt élni. Nem vágyok el innen.

− De nincs bolt, nincs itt semmi.

− Bejárok Vajára biciklivel vásárolni.

− A férje dolgozik?

− Ezt- hogy érti? Dolgozik, javítja a kocsit. Amúgy most munkanélküli.

− Meddig fognak itt lakni? − Már nem sokáig. Építkezünk Vaján a Bégány-dűlőben. Jövőre költözünk.

− Jobb lesz ott? Nem tudom.

A fiatalasszonyt zavarja, hogy vendégei vannak, aztán a hároméves Istvánka is ki-be jár, a mosogatást is be kellene fejezni, másrészt nem tud ő a tanyáról, az egykori tanyáról semmit. Aztán bejön a férj, és oldódik a hangulat. Szóba kerül, hogy nem jó a munkanélküliség, nem jó a tél, mert nincs munka, aztán a 6200 forint munkanélküli segély restellnivaló. Nagy István 31 éves, ő Boglyatanyán született, három osztályt még a tanyai iskolában végzett.

− Aztán Vajára jártunk iskolába. Stráffal. Kecskés Gábor hajtotta a lovakat, ő is tanyai ember volt, volt gyerek bőven, élveztük a dolgot...

Szóval a kútágas áll, és állni fog akkor is, ha már az utolsó család is elköltözik. Csak az emberek mentek el, az ember megy el, minden más marad. Marad például az a természeti csoda, amelyet a Magyarország kistavai című könyv úgy említ, hogy ritkaság, ritka tó, úszólapos szigeteivel. A tó környéke évtizedek alatt víkendházakkal benépesült. Horgászparadicsom, és csak remélni lehet, hogy a horgászok, víkendezők értékelik azt, ami a tó környékén van. Gazdag a növényvilág, a nádasban fészkel a nádiveréb, a bokrokban repked az ökörszem, otthonos ott a fekete- és sárgarigó, de van ott olyan madárritkaság is, mint a kékgalamb, viszont a vadkacsa, búbos vöcsök, vízi csirke, szárcsa, törpegém az mindennapi.

A 945 hektáros területen, ami a vajai termelőszövetkezet birtoka, domb domb hátára gyűrődik, erdő erdőt követ. A dombokon juhnyájak legelnek, az erdőben őzek, fácánok, nyulak tanyáznak, és ami igazán ritkaság, fogolycsapatok is kószálnak a réten és mezőn.

Boglyatanyán gyakran fordulnak meg idegenek: németek, olaszok, osztrákok. És ha már túl vannak az üzleti, a hivatalos ügyeken, el vannak ragadtatva. Micsoda táj! Én is ezt mondanám, de nekem a tanya, amit egy rossz törvény sorvadásra ítélt, nagyon hiányzik. Mintha az élet, a boldogság ment volna el az árva kútágastól világgá, messzire.

1991

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

Véred kiontott harmatával   *   Mesélj még Kövérke, fizetek egy fröccsöt!    *   Kutyatörténet   *  Korcsi, feküdj! *

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.06. 14:09

Sebész szakorvos

Nyíregyháza – Debrecen

szszb 30 tk X Y  400.jpgTúl a műtétekkel zsúfolt munkanapon, az eseményeket hozó éjszakai ügyeleten, már benne járt a délelőttben dr. Szabó Norbert, a Jósa András Oktató Kórház ügyeletes szakorvosa, amikor utánaszóltak, Norbi mosakodj már be, mert vérző beteget hoztak azonnali operációra. Természetesen joggal hivatkozhatott volna fáradtságra, háríthatta volna a nem előjegyzett műtétet az éppen bent lévő kollégákra, de egy nagy levegővétel után ismét a műtő felé vette az útját. „Ha valahol rám várnak, akkor annak biztosan oka van, s én nem tehetem meg a beteggel és a saját lelkiismeretemmel szemben, hogy ne az orvosi esküm szerint járjak el.” – fogalmazta meg nem egyszer előforduló eseteit a fiatal szakorvos.

Bár egyre többen osztják azt a véleményt, hogy véletlenek nincsenek, azt talán Szabó doktor sem gondolta, hogy az orvosi pályán köt ki. Balmazújvároson született 1977. április 14-én Szabó László és lánynevén Molnár Mária Róza fiaként. Édesanyja óvónő, sajnos, ma már néhai édesapja a mezőgazdaságban kereste a család kenyerét. Fivére, László, állatgyógyászati termékekkel kereskedik. Ellágyulnak a vonásai, amikor 5 éves kisfiáról, Márkról beszél. Szabadnapjait vele tölti, családi életének értelmet ad a nagycsoportos óvodás gyermek.

A debreceni Tóth Árpád Gimnázium biológia tagozatán érettségizett 1995-ben. A fél osztály az orvosegyetemre készült, a jó tanuló Szabó Norbert nem akart lemaradni a többiektől. Talán harmadéves orvostanhallgatóként érezte, megtalálta a helyét, ez a pálya illik hozzá, s ezt érdemes hivatástudattal, teljes erőbedobással csinálni. Mind a mai napig nem változott a véleménye, túl a 3000-dik saját műtéten. Legalább ennyinél asszisztált, egyre erőteljesebb benne az elkötelezettség. Az élet igazolta döntése helyességét. Az általános sebészet az alapja a műtétes szakmáknak, s rövid kitérő a Szívsebészeti Klinikán rádöbbentette, hogy az egész embert szeretné gyógyítani. Nyíregyházán meghirdettek 2 rezidens állást, és a sok jelentkező közül Szabó doktort is kiválasztották. Ennek 13 éve. Az általános orvosi végzettségét 2001-ben, a sebész szakorvosit 2008-ban szerezte meg.

Kívánhat-e magának egy frissdiplomás orvos inspirálóbb környezetet, mint ahol befogadják, nem éreztetik vele, hogy te még csak kezdő vagy, bevonják a műtétekbe, vezetik a kezét, hogy a legjobbat, az optimálist hozza ki egy helyzetből. A megyei kórház sebészete ezt a szakmai műhelyt biztosította Szabó doktornak. Gyakran osztották be ügyeletbe, ahol a legtöbbet tanulhatott. Egyre nehezebb és fontosabb feladatokkal bízták meg. Az eredményeit nem sajátjának tulajdonítja, hanem egy együttműködő szakmai team-nek. Ehhez pedig Emberek kellenek – így, nagybetűvel írva – mert magányos farkasként sebész nem alkothat maradandót.

A betegek a szívükbe zárták a nyílt tekintetű, a velük maximálisan törődő orvost. Megosztották vele gondjukat, bajukat, mert észrevették, hogy a precíz műtéti technika mellett ő az emberrel is törődik. Jó pár olyan pácienst őriz az emlékezete, akik családtagjaikkal is őt keresték meg. Tudták pontosan, mire, pontosabban, kire számíthatnak. Elmondhatjuk, hogy generációk sebésze lett.  A betegek bizalma, elégedettsége a legnagyobb öröm és elismerés a fiatal orvos számára.

Szóba kerül a külföldi munkát vállalók esete. Szabó doktor szerint a legtöbben azért mennek el, mert nem tudnak beilleszkedni. Természetesen melyik orvos ne játszott volna el a gondolattal, talán mégis megpróbálni külhonban? „Ha mi elmegyünk, kik jönnek, jönnek-e egyáltalán helyettünk?”

Angolul beszél, olvas, szakmai publikációkat szemléz az interneten. A Magyar Sebészeti Társaság tagja. Előadott már a Fiatal Sebészek Társaságának összejövetelén. Különösen a sürgősségi sebészet és a laparoszkópia érdekli.

Nem családbarát a sebész hivatása. Ez egy életmód. Kényszerű döntést kell hoznia, vagy alkalmazott, aki 4 órakor hazamegy, vagy egy életre elkötelezi magát a gyógyítás mellett, ami 24 órás szolgálat. Nem fizikailag persze, hanem mentálisan. A feltöltődést a nyiladozó értelmű kisfiával töltött idő adja, nagyon szeret olvasni és naponta 4-5 kilométert fut a Nagyerdő rekortánján. Ilyenkor elemelkedik a lelke a földi kötelezettségektől, és az endorfin hormonok okozta boldogságérzetét legfeljebb az múlja felül, ha a betegei gondolkodásmódján, szokásán is tud változtatni. Mert operálni kell, de a briliáns műtét is kevés a gyógyuláshoz. Ez az együttműködés, az egymásra utaltság, ha megfogadják az orvos intelmeit, olyan eltéphetetlen szálakat sző Szabó doktor és a páciensei között, amely nap nap után erőt ad neki az újabb kihívások teljesítéséhez. Idézet egy betege naplójából, akinek fél év alatt háromszor mentette meg az életét: „A Teremtő óvja őt, biztosan vezesse szikét tartó kezét. Őrizze meg éleslátását, emberségét. Acélozza meg idegeit, erősítse hivatástudatát, és tartsa meg végtelen jóindulatát.”

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.04. 07:27

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

 

img871.jpgVattán− így vagyok ezzel én is −, mindig csak átutazik az ember. Ha elindulunk Tiszaújvárosból, Miskolcról, akkor még csak utazásunk legelején tartunk, amikor odaérünk; visszafelé jövet meg már miért is állnánk itt meg, hisz mindjárt hazaérünk. Szóval jövet-menet sietős a dolgunk, nincs időnk holmi bóklászásra, nézelődésre. Egyébként is, mit kellene itt keresnünk ebben a Miskolchoz, Tiszaújvároshoz közeli faluban? Ez is olyan falu, mint a többi, nyilván van temploma és kocsmája, temetője meg iskolája, házai újak és régiek, nagy portákkal. Ilyeneket, bármerre járunk az országban, látunk tucatszám.

Lám-lám, az előítéletek így munkálkodnak bennünk, s így befolyásolják cseleke­deteinket. Igen, Vattán jómagam sem szoktam megállni. Pedig kevés falu, település van a megyében, amelyen annyiszor átutazom, mint épp ezen, s mégis...

Most viszont nagyon határozottan úgy döntöttem, eljövök ide, mert már nagyon nyomasztott az érzés és kissé szégyelltem is magamat érte, hogy nem zarándokoltam el még ide − csak ide! − ebbe a kis faluba, ahol pedig a magyar történelem oly jeles alakja született, mint az első felelős magyar minisztérium belügyminisztere, az első magyar köztársasági kormány miniszterelnöke. Jelentem, e hét hétfőjén, a csende­sen szitáló őszi esőben Vattán jártunk, Szemere Bertalan szülőfalujában.

Érdekes nevű település. Hallatán elsőként a szűrőgyapotként használt, illetve seb­kötöző és más egészségügyi célra szolgáló puha, fehér anyag jut eszünkbe, vagy pedig a Szent István után fellázadó pogány vezér, Vata, de ő egy t-vel írta a nevét. Ettől függetlenül, a település valószínűleg személyről kapta nevét, úgynevezett ma­gyar névadással, ami annyira jellemző a magyarországi helynevek esetében, vagyis a személynévhez ez esetben nem rakódott hozzá a -háza, -falva, -szállása, -fala stb. utótag. Mint érdekességet megemlítem, hogy az elnevezésül szolgáló személynév­ről viszont nem kizárt − egyes nyelvészek ugyanis ezen a vélekedésen vannak −, hogy török eredetű, s akkor viszont „újszülött tevét, tevecsikót” jelent a név.

Mindez azonban már odavész az idők homályában, mint ahogy az a tény is, hogy Vatta hajdan, a mostani helyétől mintegy ezer lépéssel odább állt − legalábbis ezt állítja 1851-ben megjelent híres művében, a Magyarország geographiai szótárában Fényes Elek. Ezt − szerinte, meg persze egykori adatközlői szerint is −, a régi temp­lom és régi épületek nyomai bizonyítják.

„E régi Vattának lakosai adófizetésben késedelmességükért az egri törökök által ölettek le mindegyszerre.
Vagyis míg az adót Egerbe vivő követek egyik úton mentek volna, az alatt a török kiküldött patrolai (executores) más úton megérkezvén, a népet vagyonától s életétől megfosztották. Azon időben Batha nevű volt a helység birtokosa, ki egy rejtek pinczében menekedett meg a török dühétől.”

Persze mi most inkább későbbi korok emlékeit keressük a településen. Mindenek­előtt a község leghíresebb fiának, Szemere Bertalannak emlékeit. Ugyanis a jeles hazafi 1812. augusztus 27-én itt látta meg a napvilágot, az azóta már elpusztult, nyo­maiban sem fellelhető Szemere-kúriában. Az eredetüket egészen Huba vezérig visszavezető Szemerék kiterjedt családfája több irányba ágadzott el, s ezek legszegényebb­jei éltek, laktak Vattán.

Bertalan apja, Szemere László katonaként megjárta a napóleoni háborúkat is és őrnagyi rangig vitte. A leírások szerint valóságos férfiszépség volt, s ezt csak híres vendégszeretete, kitűnő mesélőképessége szárnyalta felül. Ez a vendégszeretet volt jellemző feleségére, Bertalan anyjára, Karove Erzsébetre is, s talán ez az önzetlen adományozó kedv magyarázatul szolgál a család elszegényedésére. A szülők a négy gyermeket, Jenőt, Lászlót, Bertalant és Máriát bizony csak nagy nehézségek árán tudták nevelni, iskoláztatni.

Szemere Bertalan önéletrajzi levelében azt írja: „Korán feljártam a vattai falusi iskolába, s hosszan valék társa paraszt gyerekeknek.” Tény, az első iskolai évet ott, szülőfalujában fejezte be, de aztán 1820-ban elkerült Patakra, majd pedig 1823-25 között Miskolcon, az ottani „evangélikus kisded iskola” padjait koptatta. Akkor újra visszakerült Vattára − legalább is 8 hónapot újra ott járt iskolába −, ahonnan Kés­márkra, majd újra Patakra került.

Csengery Antal a következőket írta róla, illetve ezekről az évekről. „Nagyon sze­gények voltak a Szemere szülők, így az ifjú diák is nehéz körülmények között élt. Soha semmit sem kért szüleitől, s társaitól sem fogadott el semmit, de amihez hozzá jutott, azt nagy beosztással használja fel. Sem ruhái, sem könyvei nem voltak, ezért sokat szenvedett, utolsó három évét téli kabát nélkül töltötte, s úgy védekezett a hideg ellen, hogy jeges szántóföldeken járkálva vagy szénába bújva, padlásokra húzódva tanul.”

Mesélték róla, hogy kölcsönkönyvekből tanult, s mert azokat elolvashatta, fizetés­képpen elmondta tartalmukat a társaknak. Tizenhét éves korára megtanul olaszul és németül, 19 éves korára pedig angolul és franciául.

Amikor Vattától távol volt, akkor is rendszeresen hazalátogatott, s mindig szívesen időzött szülőfalujában. Patakon együtt tanult Kazinczy fiával, Emillel, így a széphal­mi remetével is kapcsolatba került. Kazinczy gyakran írt neki levelet, s ezekben például különféle szívességekre kérte Szemerét, de beszámolt neki családi gondjai­ról is. Egy ilyen levélből tudjuk, hogy az egyik pesti útjuk alkalmával, amikor sokáig várakoztak a kompra a Hernád partján Körömnél, Kazinczyné megfázott és ápolást, gyógyulást a vattai Szemere házban talált.

Szemere Bertalan tanulmányai befejezése után 1932-ben visszatért Vattára, s bár innentől kezdve részt vesz a megye, sőt előbb-utóbb az ország közéletében, Vatta még sokáig lakhelye, menedéke. Például, amikor 1841-ben az egri járás főszolgabírájának választják meg, a járás ügyeit Vattáról igazgatta.

Későbbi pályafutására most nem térek ki, hisz az az 1848/49-es szabadságharc, illetve az azt követő emigráció kapcsán tananyag az iskolában. Inkább arról számo­lok be, hogy Vattán 2004 őszén mit láttunk, hogyan őrzi a község nagy fia emlékét.

Rövid barangolás után, a település „főutcáján” rálelünk a Szemere-kertre, ahol díszfák övezte kis park közepén áll a Szemere-emlékoszlop, Gáti Gábor szobrászmű­vész alkotása, amelyet több mint 30 évvel ezelőtt, 1974. május 24-én lepleztek el.

Az emlékoszlopon a jeles államférfi domborműve alatt: Szemere Bertalan 1812- 1869 felirat olvasható, az oszlop hátoldalán pedig: ,„Az első felelős minisztérium belügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány tagja, az első Magyar Köztársasági Kormány miniszterelnöke emlékére." (Megjegyzem, Vattán az első nagy Szemere ünnepségét 1948 augusztusában rendezték meg, akkor, amikor a faluban kigyulladt a villany.)

Az említett emlékoszloptól néhány száz méterre termetes tölgyek, fenyők ölelik a falu talán legértékesebb építészeti emlékét, herceg Odescalchi Lóránt egykori kas­télyát, amelyben a vattai általános iskola tanulói leltek otthonra. Az iskola 1999. március 15-én vette fel Szemere Bertalan nevét, s akkor leplezték le az előcsarnok­ban a politikus emléktábláját. S e körül az emléktábla körül alakították ki a vattai gyerekek és pedagógusok 2003 augusztusában a Szemere-falat, amely az utódok háláját és tiszteletét fejezi ki.

Bizonyítéka annak: Vatta népe büszke nagy fiára!

 

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.03. 15:00

Szülész-nőgyógyász

Ózd

szszb 30 ki Abukamar Ata.JPGA borsodi kohászváros közismert, népszerű embere lett az egykor Jordániából érkezett orvos az elmúlt évtizedek munkájának köszönhetően. Széles érdeklődési körét mi sem példázza jobban, mint tevékenységeinek bemutatása. Dolgozik az Almási Balogh Pál Kórház szülész-nőgyógyászati osztályán és járóbeteg rendelőjében, egy községben háziorvos, lakóhelyén alpolgármester és közel másfél évtizede vezeti az ózdi polgárőrséget. Utóbbi területen többször kitüntették.

Jordánia második legnagyobb városában, Zarakában született 1951. január 4.-én. Három testvére közül jó tanulmányi eredményével emelkedett ki, így került ösztöndíjjal Magyarországra orvostanhallgatónak. Mielőtt tanulmányait elkezdhette volna, egyéves intenzív nyelvtanuláson kellett részt vennie Budapesten. A sikeres vizsga után került a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, aminek elvégzése után 1978-ban kapta meg doktori diplomáját, mint általános orvos. Az egyetemi évek alatt feleségül vette Kecskés Ibolyát, aki ma gyermekorvosként dolgozik Ózd Sajóvárkony városrészében. 

Az első szakosítót szülész-nőgyógyász szakból szerezte meg, első munkahelye pedig az ózdi kórház volt, amely intézmény mellett máig kitartott.  Az osztályvezető főorvos a ’70-es években a szigoráról és következetességéről ismert dr. Gavallér főorvos úr volt, aki nem csak gyakorolta, de tanította is a szakmát. Dr. Abukamar Ata máig őt tekinti igazi tanárának, akinek volt bátorsága ahhoz, hogy az általa felkészített fiatal orvosokat mindjárt bedobja a mélyvízbe. Ezért a mai napig hálával gondol egykori főnökére. Az egészségügyi intézmény biztosított számukra szolgálati lakást, így tulajdonképpen csak a munkával kellett törődnie az orvos házaspárnak. Mivel járták a térséget, megtetszett nekik az akkor még ózdi peremkerületként nyilvántartott Farkaslyuk, ahol a szénbánya révén jó volt a foglalkoztatás és a megélhetés sem okozott gondot az ott élőknek. Ingatlant vásároltak és kiköltöztek a jó levegőre, amit manapság is élveznek.

Közben bekövetkezett a rendszerváltás és megalakultak a települési és kisebbségi önkormányzatok. Ata doktor – ahogyan mindenki ismeri – úgy érezte, széleskörű világlátása és ismertsége esélyt ad arra, hogy megméresse magát országgyűlési képviselőjelöltként. Ezzel belecseppent a politikába és hamarosan az Ózdi Cigány kisebbségi Önkormányzat egészségügyi bizottsága vezetőjévé kérték fel. Az országban elsőként indította el a családalapú szülést, ami a terhes nők oktatásáról, szülésre való felkészítéséről és az újszülött ellátásának tanításáról szólt. Közben igyekezett az egészséges életmód felé terelni a fiatal anyukákat. Programja a médián keresztül vált ismertté, mert a felsoroltak mellett szorgalmazta a fogamzásgátlás elterjesztését a tizenévesek között.

Mivel folyamatosan követte a magyarországi politikai eseményeket, úgy tűnt számára, hogy a Fidesz által képviselt irányvonal áll legközelebb hozzá, ezért belépett a pártba. Farkaslyuk 1999-ben levált Ózdról, ő pedig képviselői mandátumot szerzett az immár községi önkormányzatban. 2006-tól ugyanott alpolgármesteri feladatokat is ellát, és funkcióján keresztül támogatja a szénbánya újranyitását, ahol néhány ember már dolgozik és a kutatások során jó minőségű szenet hoznak a felszínre.

Rendszerető ember lévén belépett az ózdi polgárőr szervezetbe is, ahol először elnökhelyettes volt, majd 2000-től az Ózd és Térsége Polgárőrség elnökévé választották és ezt a posztot a mai napig betölti. Térítésmentesen vesznek részt rendezvények biztosításában és a közbiztonsági járőrözésben, de ügyeletet is szerveznek, ahol bajbajutott embereknek nyújtanak segítséget. Az induló 12 fős létszám mára 48-ra nőtt, kiváló munkájukat pedig az országos vezetés a Polgárőrség ezüst-, majd aranykereszt kitüntetéssel ismerte el. A belügyminisztertől elismerő oklevelet kaptak, Ózd pedig 2014-től  „Polgárőr város” lett.

Újabb feladatot ismét a jobbító szándék miatt vállalt magára. Egyre több háziorvosi körzet üresedik meg a hátrányos helyzetű ózdi térségben, és Domaházán is betöltetlen volt az állás. Letette a háziorvosi vizsgát és a Nógráddal határos faluban is munkába állt 2013. január elsejétől. Három nap múlva nyugdíjas lett, így most már „csak” másodállásban végzi a feladatokat. A rendelőintézetben járóbetegeket fogad, a szülész-nőgyógyászati osztályon szüléseket vezet, és ha kell, beáll műteni is. Emellett naponta rendel Domaházán és polgárőrként is szolgál.

Azt mondja, az évtizedek során igazi ózdivá vált és eszébe sem jutott, hogy máshová költözzön. Sokat vállal magára, de ezek a feladatok többnyire saját döntés eredményei. Elfoglaltságai miatt esetenként egy kis erdei sétára, kocogásra futja az idejéből.

2014 nyara jelentett Ata doktor számára tartalmas kikapcsolódást, hiszen családjával szülőföldjére repültek háromhetes rokonlátogatásra. Sajnálja, hogy a sok munka miatt ilyenre csak ritkán nyílik lehetősége.

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.03. 08:42

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara titkára

Miskolc

szszb 30 ki Dudás Tiborné.JPGUgyanúgy szereti a számok elmélyült világát, mint a szervezést, a pörgős napokat, munkája sokszínűségét, változatosságát. Dudás Tiborné a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara titkára, ha feltöltődésre vágyik, visszamegy szülőfalujába, ami a gyökereket, az állandóságot jelenti számára.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (BOKIK) titkári teendőinek ellátása sokoldalú személyiséget, felkészült szakembert kíván. Hiszen amellett, hogy egy tevékenységét tekintve igen széles skálán mozgó munkaszervezet irányítása a feladata, egyebek között a megye vállalkozóival való kapcsolattartás, a kapcsolatépítés, a tájékoztatás, a szakképzéshez kötődő teendők felügyelete és a szervezet gazdálkodásának irányítása is beletartozik a mindennapi munkájába. Ezek pedig nem kis kihívást jelentenek, főleg, ha azt nézzük, hogy a BOKIK-nak mintegy kétezer önkéntes tagja van, és meghaladja a negyven ezret a regisztrált vállalkozások száma. A kamara célja, hogy a gazdaság szereplőinek e hatalmas „közösségét” információkkal, munkájukat segítő tájékoztatással, érdekképviselettel, lobbierővel támogassa. És ennek a célnak az eléréséhez Dudás Tiborné, Terike munkája az egyik kulcs.

„Gyerekkoromban fodrász szerettem volna lenni, mint gondolom sok más kislány is, de aztán a sors másként hozta. Az általános iskolában kiderült, igen jó érzékem van a matematikához, kifejezetten élveztem a feladatok megoldását, az összefüggések keresését, a problémák kibogozását, így a tanáraim – akiknek máig hálás vagyok – azt javasolták: a továbbtanulásom mindenképpen a matematikához kötődjön. A miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem, és egyben „el is jegyeztem magam” a közgazdaságtannal, a könyveléssel, a számok világával. Mérlegképes könyvelői képesítésem van, közbeszerzési referens vagyok és a Pécsi Tudományegyetemen műszaki szakoktató diplomát szereztem. Mindig gazdasági területen dolgoztam, 2003-tól vagyok a BOKIK gazdasági vezetője, amihez 2012-ben társultak a titkári teendők. Bevallom, amikor Bihall Tamás elnök úr felkért, vállaljam el a titkári funkciót, kicsit megijedtem a kihívástól, de végül igent mondtam, mert izgatott a feladat, önmagam kipróbálása, a megmérettetés. Vonzott az a sokszínűség is, ami a kamarai munkával jár, és az a lehetőség is, hogy a megye gazdaságáért dolgozhatunk. Fontos volt az is, hogy a munkatársaim mellettem álltak, biztattak.”

Akik ismerik, tudják: Dudásné Terike energiái szinte kiapadhatatlanok, munkabírása legendás. Így nincs abban semmi véletlen, hogy sikerült megbirkóznia a kettős feladattal. Persze az eredményeket nem adják ingyen, esetünkben is sok-sok munka van mögöttük. Terike sokat dolgozott, sokat tanult, sok embert ismert meg az elmúlt két évben, és ami fontos, közreműködésével sok eredményt ért el a szervezet. Nagyobb zökkenők nélkül sikerült bevezetni például a kötelező kamarai regisztrációs rendszert, és szakmai programok sokasága mutatja: egy vállalkozásbarát, a régió gazdaságáért tevékenykedő köztestület a borsodi.  

„A szervezés mindig is lételemem volt, és szerencsémre mindig szót értettem az emberekkel, könnyen alkalmazkodom, és gyorsan elfogadnak. Nem okoz gondot az sem, hogy egyik percben még a BOKIK gazdasági ügyeivel foglalkozom, aztán a másikban már egy rendezvényünk teendőiről döntök, vagy valamelyik tagvállalatunk vezetőjével tárgyalok. A jó tulajdonságaim között tartom számon, hogy soha nem hátrálok meg a nehézségek elől, nem adom fel egykönnyen. A megoldást keresem, és minden erőmet latba vetem, hogy meg is találjam. Szerencse, hogy hasonló beállítottságú munkatársakkal vagyok körülvéve, meggyőződésem, hogy csak így lehet hatékony egy szervezet.”

Bár az elmúlt két esztendőben jelentősen megcsappant a szabadideje, azért igyekszik minden percét hasznosan kihasználni a BOKIK titkára. Azt mondja, korábban legfőbb szenvedélye az utazás volt, mára ezt a helyet rajongásig szeretett unokái vették át. Ha utazik, őket is viszi, mert szeretne megmutatni nekik mindent, ami szép és épülésükre szolgál. A kertészkedés, az olvasás olyan hobbik, amelyek egy-egy nehéz nap után maradéktalanul kikapcsolják. Ha viszont megnyugvásra, pihenésre, erőgyűjtésre vágyik, szülőfalujánál, Szögligetnél nincs erre jobb hely. Ott a szinte érintetlen természet, az apró gyermekkora óta ismerős emberek, rokonok, barátok várják.

„Szögliget nekem az origó. Gyönyörű gyermek- és fiatalkori emlékekkel. Minden szegletét ismerem, minden apró részletéhez köt valamilyen kedves történés. Itt mélységes, háborítatlan nyugalmat érzek, azt, hogy itt éltek az őseim, itt vannak a gyökereim, itthon vagyok. Nincs a világnak még egy vidéke, ahol ilyen békességet éreznék.”

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.02. 15:48

Polgármester

Monok

szszb 30 ki Demeterné Bártfai Emese.jpgA zempléni dombok között megbúvó község említésekor szinte minden magyar embernek Kossuth Lajos jut eszébe, aki Monokon született 1802. szeptember 19-én. Történelmünk egyik legismertebb politikusának kultuszát hűen őrzik az utódok a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék 1700 fős településén, ahol 2010-ben női kézbe került a polgármesteri pálca. Demeterné Bártfay Emese akkor a lakosság megbízásából vállalta el a községvezetői feladatot az eladósított Monokon. A választási ciklus vége felé szemmel látható a fejlődés a községben, a számos pályázatnak köszönhetően.

A Demeter család 1981-ben került Monokra, ahol a férj az akkori tsz gépészeti ágazatvezetője volt. Most mezőgazdasági vállalkozást működtetnek Monok és Golop területén. Három gyermekük közül István ügyvédként, Sándor orvosként praktizál, Bence pedig a Testnevelési Egyetemen szerzett diplomát.

Polgármester asszony vállalkozói szférából, a családi gazdaságból igazolt át a közszférába. Magával hozta a versenyszférában szerzett tapasztalatait és igazi jó gazdaként látott neki a munkának. Arra azonban nem számított, hogy kifizetetlen számlák sokasága és 200 millió forintos adósság várja hivatalában. Innen kezdődött az építkezés, amelynek a helybeliek már számtalan hasznát élvezik.

A Kossuth sétány építése már elnyert pályázat volt Leader programban, a gyakorlati megvalósítás azonban az ő feladata lett - a nem egészen szerencsés tervek ellenére - be kellett fejezni.

Régóta gondot okozott a Széchenyi utcában a csapadékvíz elvezetése, egy másik pályázatból sikerült azt is megvalósítani. A község központi konyhájában 20 éven keresztül nem végeztek felújítást. A rossz állag mellett nem felelt meg az előírásoknak sem. Az élelmezési feladatok ellátásához kapcsolódik a közmunka programban kialakított kertészeti egység, ahol megtermelik a konyha zöldségigényét, az állattartó telep pedig a sertés és tyúkhús, valamint a tojásszükségletet elégíti ki.

Romos állapotban álltak az önkormányzat tulajdonában lévő lakások is. A nagyobb épületben szövöde kapott helyet, ezáltal kézműipari termékek készülnek a községben. A szociálisan rászoruló családokat szintén itt várja a Biztos Kezdet Ház, igényesen kialakított környezetben. A másik felújított ingatlanban a Községi Könyvtár szolgáltatásait vehetik igénybe az érdeklődők. Helyet kapott még a Start program támogatásából létrehozott tésztaüzem, melynek termékei az önkormányzati konyhára kerülnek, valamelyest csökkentve a kiadásokat. Az elnyert pályázatok révén nőtt az értékteremtő munkát végző közfoglalkoztatottak száma. Igaz ez a betonüzemre is, ahol a csapadékvíz elvezető árkok elemei készülnek, amelyeket aztán a saját dolgozók beépítenek.

A Kossuth Emlékház megújítására közel 30 millió forintot nyert a község, ahol iskolabarát környezet kialakítása a cél. A helyi Művelődési Ház 100 millió forintból szépül meg. Bűnmegelőzési pályázat részeként immár játszótérrel gazdagodott a település valamint ingyenes táborozásra vitték a helybeli gyermekeket. Sikerrel pályáztak az ovifoci programra, lesz műfüves pálya is. A fejlesztések között szerepel a hamarosan elkészülő új orvosi rendelő is.

A Monokra látogatók nagy többsége Kossuth Lajos szülőházát tekinti meg. Azonban emellett Monok híres zarándokhely is. A 200 éves fennállását 2014. július 06-án ünneplő Római Katolikus templomban őrzik a díszes, aranyozott, fából készült, oroszlánlábakon álló barokk ereklyetartóban Szent Orbán ereklyéjét. XIV. Kelemen pápa ajándékozta Andrássy István gróf kérésére 1773-ban, hogy a monoki szőlőtáblákat oltalmazza a fagytól és a jégesőtől. A kiemelkedő műemlék évszázadokon keresztül méltatlanul „elfelejtve” pihent az altemplomban, ahol a Széchenyi család temetkezési helye is található. Az 1990-es évek elején került fel a „nagytemplomba”, de jelentőségének felismerésére és népszerűsítésére csak az utóbbi években került sor.

Polgármester asszony érdekességként megemlíti, hogy hiába tartoznak a világhírű tokaji borvidékhez, még sincs egyetlen híres borászat sem a faluban. Újra kell tehát gondolni a monoki borra alapozható borturizmus beindítását. Első lépésként helyreállítják a művelődési ház alatti 400 m2 nagyságú pincét, amelyben konferenciaterem is helyet kap. 

Érdemes tehát ellátogatni Monokra. A Kossuth Emlékház két állandó kiállítása az „Édes szülöttem Zemplén”, helytörténeti, egyháztörténeti tárlat várja a vendégeket. A falu határában festői környezetben 75 hektáros horgásztó áll a horgászok és természetkedvelők rendelkezésére.

A Polgármester Asszony feszített tempóban végzi mindennapi feladatait. Ennek eredményeként a község fokozatosan szépül, újul a nehéz körülmények között is fejlődik. Amennyiben Monok lakossága bizalmat ad rá szeretné folytatni feladatait a továbbiakban s élhetőbb körülményeket biztosítani mindenki számára.

Szerző: Napkelet Népe  2014.09.01. 17:48

Vállalkozó

Ózd 

szszb 30 ki Gál József.jpgA kohászváros egyik legismertebb embere, aki rendre megfordul mindenféle rendezvényeken és akit a  különböző korosztályok is jól ismernek. Ha kell, véleményt mond, ha kell támogatást biztosít a sport- és kultúra vagy éppen a szegények részére, de öt éve rálépett a politikai pályára is. A 2010-es polgármester választáson az ózdi szavazópolgárok közel 15 százaléka benne látta a lehetséges városvezetőt. 

Korán édesapja nyomdokaiba lépett, aki amellett, hogy az ózdi gyárban dolgozott, mindig tartott állatokat. Az 1966. április 18-án Ózdon, a négygyermekes család legkisebb gyermekeként született Józsefet ezért már egészen fiatal korában megbízták a tehenek és sertések őrzésével, etetésével, ő pedig látta, hogy a befektetett munka meghozza az eredményt. Az általános iskola elvégzését követően ezért nem is gondolt arra, hogy továbbtanuljon, inkább felvetette magát az Ózdi Kohászati Üzemekbe, ahol eleinte segédmunkát végzett, majd kokilla előkészítő volt. A nyolcórás műszakok után viszont futott a háztáji gazdaságba, ahol egyre nőtt az állatállomány. Ezt a kettős életet élte 1990-ig, amikor lehetősége nyílt arra, hogy vállalkozóvá váljon. Így lett őstermelő, majd kivette részét a termőföld kárpótlásából, így ma elmondhatja, hogy az Ózdhoz tartozó Szentsimon és Uraj határában 160 hektár saját földön gazdálkodik. A területen szép számban legelnek húsmarhák, juhok, birkák, kecskék és sertések is. Külön választja az üzleti hústermelést az őshonos állatok tartásától, mert a jobban jövedelmező fajták mellett tenyészt szürke marhát, mangalicát, rackajuhot és több más őshonos magyar fajtát is. Évtizedes tapasztalatai alapján látta, hogy igény van a biotermékekre, ezért igyekezett olyan növényi kultúrát termeszteni, ami nem igényel permetezést vagy más vegyi beavatkozást. A betakarított bioterményt nem a piacon értékesíti, hanem saját állataival eteti meg, így olyan jó minőségű húst termel, ami jól értékesíthető.

A mezőgazdaság mellett úgy érezte, marad még ideje egyéb elfoglaltságra is, ezért fémhulladék átvevőhelyet nyitott. Ezzel sok szegény családon segített, akik a fémhulladékok leadásáért kapott pénzből javítottak saját anyagi helyzetükön.

Nem tudott azonban olyan területre tévedni Gál József, ahol ne találkozott volna a különböző kormányok vállalkozókat sújtó intézkedéseivel. Emiatt több vállalkozását is felszámolta, és ahol lehetősége nyílt rá, elmondta kritikáját. Ez a szókimondás sodorta a politika irányába, és mondhatni, hogy a jobbítás szándékától vezérelve indult el a 2010-es választáson, ahol Borsod megye második legnagyobb városában harmadik helyen végzett, közel 15 százalékos támogatottsággal. A jó eredményre több politikai párt felfigyelt, de végül a Szociáldemokrata Párt felkérését fogadta el, akik többek között a szegénység támogatásával kampányolnak. Őket segítette az általa alakított csapattal és a szimpatizánsokkal az idei országgyűlési és az EU-s választásokon is, és színeikben indul az önkormányzati választáson, mint polgármester jelölt. A kampány során lesz lehetősége arra, hogy ismételten kifejthesse véleményét az országban zajló gazdasági folyamatokról, a vállalkozókat most is sújtó 27 százalékos ÁFA-ról, na és a jelenlegi kormányzó párt helyi szervezetének érdekes ügyeiről. „Nem a politikába születtem bele, de belekényszerítettek a különböző törvények és intézkedések meghozatalával. Sajnos, szülővárosom fejlődése teljesen megállt, amit nem nézhetek tovább tétlenül. A szegénység növekedését is meg kell állítani, mert előbb-utóbb ebből nagy bajok lesznek ” – fogalmazta meg legújabb szerepvállalásának hátterét. Hogy véleményére mennyire odafigyelnek, azt szerinte a mai világban jól példázza, hogy többször meglepték a NAV emberei különféle vizsgálatokkal.

2014. augusztusában megszervezte szocdemes csapatát, majd listát állított és reméli, elnyerik majd az ózdi polgárok szimpátiáját az önkormányzati választáson.

Krisztinával 24 éve házasok és három gyermekük született. Krisztina 23 éves és a Miskolci Egyetem Jogi Karának ötödik évfolyamos hallgatója. Elhatározta, hogy bíró szeretne lenne, amiért keményen megdolgozik az iskolapadban.

A 21 éves Melinda Egerben tanul az egészségügyi főiskolán. A 16 éves fiát még mindig Józsikaként emlegető családfő azt mondja, örökös optimista emberként nyugodt a jövőt illetően, mert legkisebb gyermeke eldöntötte, apja nyomdokaiba lép. Tíz éves korában már vezetett traktort és autót, sokat volt az állatok körül és a földeken, vagyis beleivódott a mezőgazdasági munka szeretete. Üzleti vállalkozás terén is megtette az első lépéseket, van már 22 darab szarvasmarhája és két saját lova. Mindennek tükrében úgy látja, eddigi munkája révén megteremtette a biztos anyagi hátteret családjának, ami a napokban újabb vállalkozással bővült. Szeretett városában, Ózdon ismét befektetett, ezúttal húsboltot nyitott a Zrínyi úti toronyházban, folytatva ezzel sikeres vállalkozói munkáját. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.31. 10:31

Nyárligeti napló
Július 19.


Írta: Csabai László

Gerhard Glück Graffiti másolata.jpg„Iti taie respiratia!” – rikoltja a szörny a poszteren. Épp jön Dzseni, megkérdezem tőle mit jelent. „Izzadni fogsz!” – mondja.

Már izzadok, mert a bevásárló utcába beszorult a hőség, ezért tehát felesleges bemennem, meg különösebben nem is érdekelnek a tömegszórakoztató hóbelevancok, de a gyerekek ki akarják próbálni. A nézőtér mindössze tízszemélyes. Csak nem a könnyebb menekülés végett? Felteszem a szemüveget, a film indul. Térhatással. Három dimenzió tehát már megvan. Vulkáni kráterek. Füstölögnek. Büdös, kénes szag terjeszkedik a teremben. A szag lenne a negyedik dimenzió? Az egyik kráterből elkezd ömleni a láva. Megcsap a forróság. Tehát a hőérzet az ötödik. A bűzölgő, füstölgő kráterek között megjelennek oszlófélben lévő, gokartozó hullák. Már egyre gyorsulva felém tartanak. Körbegokartoznak engem. Az egyik megáll, erőt gyűjt, és oldalról belém hajt. Akkorát dob rajtam az ülőhely, hogy rápréselődök a mellettem lévőre. De legalább megvan, hogy a dobálás, a térbeli elmozdítás a hatodik dimenzió. De mi a hetedik? Az oszló hulla fejéből kijön egy kígyó. Rám lehet. Büdös és meleg, de ezek a dimenziólehetőségek már ki vannak pipálva. Nem adom én könnyen a dimenziókat! Sziszegni kezd. Románul. A román kígyósziszegést nem értem, de nyilván nem lehet mélyebb tartalma, mint például Delhusa Gjon „Mindenem a farmerem” című örökzöldjének. Jönnek vasbogarak bukósisakban. De azokból is oszló hulla lesz. Mert ezek zombi bogarak. Köhögve ciripelnek. Románul. A román köhögve ciripelést sem értem. Az egyik zombi bogár fölpuffad és hátba vág. Akkorát lök rajtam az ülőhely, hogy nekiesek a korlátnak. De ez is volt már, ez sem újabb dimenzió. A filmnek vége. Becsaptak. Összesen csak hat dimenziós volt, nem hét, mint ahogy a 7D-Movie-ből következne. Persze lehetne a hangra megszavazni a hetedik dimenziót. Elvégre, ha a szag is egy dimenziónak számít… Stephen Hawking alighanem kiugrana a kerekesszékéből ilyen pszeudo-tudományosság hallatán. (Ez ízléstelen megjegyzés volt, elnézést Hawking professzor úr!)

Hát volt ebben is részem. Nagy marhaság, de legalább lehet dicsekedni vele, mint a vámpírcukorkával.
(A híres vámpírcukorka V. Zs. barátom tulajdonában volt. Finnországból kapta és természetesen finnes neve volt. Vampirulukki? Vampiruhekko? Valami ilyesmi. Kesernyés, de nem kellemetlen illatot adott ki magából. Alakra medvecukorhoz hasonlított. Ha az ember beleharapott, majd a falra mászott: nyers ürüléknek vagy rothadó húsnak lehet ilyen íze. Mert ez egy átverőcukorka volt. V. Zs. néha, a bulik zenitjén, mintha titkos ópium-szeánszra invitálna, adott legjobb barátainak belőle. Soha, senkinek nem sikerült végigrágnia. De azoknak, akik részt vehettek a rágószeánszon, örökre megmaradt a beavatottság élménye. Tavaly Hanzi barátommal az alapítványi bálon egy asztalnál ültünk, s előjöttek a tizenöt évvel ezelőtti dolgok. – „Emlékszel a vámpírcukorkára?” – kérdeztem, s mindketten elérzékenyültünk. Feleségeink és munkatársaink kérdezősködni kezdtek, de Hanzi fölényesen legyintett. – „Aki nem próbálta, az úgysem tudja elképzelni!”)

A Vega Hotelnél kétfelé ágazik a promenád. Egy megy a tengerpart, egy pedig a Siuthghiol-tó mentén. Most ezen baktatok vissza a táborba. Bazár, bazár, bazár. Aztán egy könyvesbolt. Ért már ilyen meglepetés a Balatonnál is. Az ötvenes-hatvanas években szisztematikusan kiépítették a magyar könyvesbolthálózatot, mely – kínálatában is – a legfejlettebb volt a vasfüggönytől keletre. Ezek a könyvesboltok azóta szex-shopok, pizzázók, dance-hallok lettek. De pár megmaradt. Valami hasonlóról lehet itt is szó. Megszemlélem a kirakatot. Ez viszont kiábrándító. Színes magazinok meg sok idegen nyelvű könyv, de mind turisztikai. Romániáról szóló fotóalbumok. Középen azonban, kiemelve, két másféle irodalom. Az egyiken abortált magzatok fekszenek egymás mellett. Nyilván egy elhajtás ellenes irat. A másik Clemenceau marsall emlékiratai románul, franciául és angolul.

Nem gondoltam volna, hogy az „Iti taie respiratia!” után ma még újabb megrázó élményekben lesz részem.

 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

A Nap és bolygói  *   Az Ócskán  *  Nyárligeti napló  *  Ki nem iktatható mulandóság  Őz füstölt szalonnával  *  

Lekvár a bundás kenyéren     *    Gyöngéd erőszak     

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.30. 19:05

A Művelődési ház igazgatója

Sajóbábony

Sólyom Sándor.jpgJelentős önkormányzati tapasztalattal a birtokában vág bele a 2014-es önkormányzati választásokba, hogy folytathassa a várost 24 éve irányító Nagy Imre munkáját. Az elmúlt három évben sokat tett Sajóbábony közéletének és sportéletének felpezsdítéséért, tevékenysége pedig felkeltette a helybeliek figyelmét és őt kérték fel, hogy induljon el a demokratikus erők soraiból polgármesterjelöltként. Vállalta és vannak ötletei a vegyészváros további fejlesztésére.

Munkája révén került Sajóbábonyba, ahogyan nagyon sok ott élő polgár. Három évvel ezelőtt nyerte el a Déryné Szabadidőközpont és Városi Könyvtár igazgatói állására kiírt pályázatot, ahol a képviselő-testület őt tartotta alkalmasnak a poszt betöltésére. Nem volt nehéz eldöntenie a grémiumnak, hogy kire bízzák a város kulturális életének vezetését, hiszen a leadott életrajz sok mindenről árulkodott. Az 1966-ban Sajószentpéteren született Sándor ugyanis akkorra már nagy ívű pályát futott be a térség kulturális- és sajtóéletében. Első diplomáját Sárospatak főiskolájának könyvtáros szakán szerezte, majd Debrecenben végezte el a művelődésszervező szakot. Rendelkezik Európa Uniós pályázatírói végzettséggel is, amit a budapesti Kommunikációs Főiskolán kapott. Francia és angol nyelven megérteti magát .
Dolgozott Szentpéteren napközis nevelőként, majd 1986-ban végzettségének megfelelő állást kapott Kazincbarcikán az Egressy Béni Művelődési Házban. Onnan igazolt át 1999-ban Sajószentpéterre, ahol tíz éven át vezette a művelődési házat. Újabb váltásként következett a miskolci média, ahol a városi televíziónál dolgozott és szerkesztette a MiNap városi lapot és annak internetes változatát. Aztán jött számára az újabb lehetőség, Sajóbábony Város Önkormányzata Molnár Zoltán nyugdíjba vonulása miatt pályázatot hirdetett a művelődési ház vezetésére. Miután őt hirdették ki győztesnek, számba vette a meglévő és kínálkozó lehetőségeket, majd munkához látott. A pálinka- és borverseny vagy a Városnap megrendezését továbbra is támogatandónak tartotta, ám tudta, hogy 20-25 évvel korábban számos olyan rendezvény volt Bábonyon, ami az egész települést megmozgatta. Sokan nosztalgiával emlegették az egykori majálisokat, a búcsúkat, az adventi ünnepségeket és a Mikulás ünnepet is. Úgy gondolta, ezeket a rendezvényeket ismét meg kell tartani. Az idősebb korosztály örült az ötletnek, hiszen fiatal korukat idézte a kirakodó vásár és a szabadtéri színházi műsor, a fiatalabbak pedig kíváncsiságból látogattak ki. A következő évi programokra már nem kellett agitálni az embereket.

Munkájával egyre jobban a bábonyiak szívébe lopta magát, egyre több pozitív visszajelzést kapott úgy a városvezetők, mint helybeliek részéről. Sokan mondták a szemébe, ilyen ember kellene a testületbe, ami egyértelműen arra utalt, hogy jó helyen áll a népszerűségi listán.

Nagy Imre polgármester úr az elmúlt hónapokban egyre nyilvánosabbá tette, hogy 1990 óta tartó városvezetői munkáját befejezi, vagyis alkalmas embert kell találni a polgármesteri posztra. Akkortól kezdve sokan megkeresték Sanyit, hogy megpróbálkozhatna a polgármesteri poszt elnyerésével.
„Elkezdtem gondolkozni, hogy ha ilyen véleménnyel van rólam és munkámról a lakosság, ha ilyen elfogadottságot tapasztalok a mindennapokban, ha napi szinten keresnek fel olyan problémájukkal az emberek, ami szorosan nem tartozik a munkámhoz, de bizalmukba fogadnak gondjaikkal és szívesen kérik ki tanácsomat, akkor miért ne tudnám Sajóbábony fejlődését még jobban szolgálni.”- mondta el döntésének hátterét.

Aztán megkereste a sajóbábonyi baloldal, hogy szívesen támogatná a választáson Sajóbábony hasonló érzelmű lakosaival egyetemben.  Pár hetes gondolkodás után elfogadta a felkérést. Ha sikerül elnyernie a választók többségének szavazatát, nem egy kezdő, közigazgatásban járatlan vezetőt választanak maguknak, mert Sólyom Sándor nagyon is komoly önkormányzati tapasztalatokkal rendelkezik.  Sajószentpéter képviselő-testületében nyolc éven át dolgozott, bizottsági elnökként pedig beleszólása volt a város fejlesztésébe és pénzügyeibe. Az ottani fejlődés etalon a számára és szeretne hasonló fejlesztéseket végrehajtani Bábonyban is. Mivel jól érzi magát a településen, részt vesz a polgárőrség munkájában, szerszámot fog a parkosításért és a közterületek szebbé tételéért, de ott van a karitatív munkáknál, a ruhagyűjtésnél és adományozásoknál is. Telt házas túrákat szervez akár határon túlra is, amelyek iránt nagy az érdeklődés. Elnöke az NB II-es helyi sakk egyesületnek, ahol ő is csapattag. Úgy érzi, hasznos tagja lett Sajóbábony társadalmának. Ha megkapja a bizalmat, előtérbe helyezi a munkahelyteremtést, a közbiztonság javítását és a városszépítést. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.30. 07:14

Polgármester

Pácin

szszb 30 ki Majoros László.jpgA nagy váltások embere Majoros László, aki az elmúlt évtizedekben az élet számos területén bizonyított. Első diplomája után a Karcsai Dózsa Mg. Tsz-ben kezdő gépészmérnöktől az elnökhelyettesi beosztásig vitte. A 80-as években Pácinban lakott 10 évig, gyerekei is itt születtek.

A rendszerváltás időszakában informatikai vállalkozást indított. Szoftverfejlesztés, hardver-és mobiltelefon kereskedelem, internet szolgáltatás, nyelviskola.  Mindig a legújabb, kockázatos, de innovatív területeket kereste. Civilként a Zempléni Informatikai Egyesület, a 89 országban működő Sárospatak-Zemplén Kiwanis Klub és a Teleház Mozgalom régiós elnöke, országos vezetőségi tagja volt. Politikusként a sátoraljaújhelyi baloldal vezetőjeként és helyi önkormányzati képviselőként szerzett tapasztalatot. Miniszterelnökkel, miniszterekkel, államtitkárokkal tárgyalt. Így elmondható, 2012 novemberétől Pácint országos kapcsolatrendszerrel, a zempléni térség egyik legismertebb embere irányítja.

A polgármester büszke rá, hogy a Dózsa Tsz-ben végzett nyolc éves tevékenységét nem felejtették el Pácinban, visszahívták. Így indult -  Barati Attila halála után - a 2012. november 26-án tartott időközi választáson, ahol bizalmat kapott.

Hivatalba lépése előtt kezdődött Pácinban a csapadékvíz elvezetés kiépítése. Egy meghiúsult közbeszerzés után csöppent a beruházásba, aminek elrontott terveit folyamatosan módosítani kellett.

Másik, már általa indított és megnyert nagy beruházásuk határon átnyúló pályázatból épül meg. A faluban az elnyert összegből négy utcát aszfaltoznak le.

Küszöbön van egy nagy regionális program elindítása, melyben úttörő szerepet vállalt települése érdekében. Osztrák, német és Uniós szakértők, ügynökségek segítségével nagyszabású határ menti régiófejlesztési mintaprogramot indítanak a munkanélküliség, a kilátástalanság és az elvándorlás 5-10 éven belüli megszüntetésére, a megújuló energia iparág fejlesztésére. A térségfejlesztési program egyik első lépéseként az Osztrák Groschenau régiójában látott energetikai programokat adoptálják a Bodrogközbe ami 14 települést érint, a szükséges tőkét pedig osztrák és német vállalkozói, valamint EU-s pályázati források biztosítják.

Polgármestersége alatt újra pezsgő, lüktető kulturális élet költözött a Faluházba. Megnyílt a Tanoda, visszaállították a Községi Könyvtárat, kiállításokat, táncházat, diszkót, pizsama partit is szerveznek rendszeresen gyerekeknek és felnőtteknek. A Faluházban kaptak otthont Prof. Czinke Ferenc festő-grafikus művészprofesszor Pácinnak ajándékozott művei, valamint a falu másik híres szülötte, Nagy Attila színművész életmű kiállítása, akiről színháztermet is elneveztek.

A polgármester ápolja elődje emlékét is. Barati Atilla sportszeretetének és érdemeinek állít emléket a 2013. évi Bodrogközi Napok óta a sportöltözőben egy szépen berendezett emléksarok. Azóta évente Barati-emléktornát szerveznek. A kastélyban - Majoros László korabeli dokumentumokból - időszaki kiállítást rendezett elődjének az 1993-ban a határnyitásért folytatott – sikeres – éhségsztrájkjáról.

A hagyományok tiszteletét mutatja, hogy három korosztálynak van reneszánsz tánccsoportja. Az idősek klubjában énekkar és színjátszó csoport működik. A kastély népszerűsítésére Árpád- és középkori bemutatókat, reneszánsz játszóteret, középkori gasztronómia bemutatót, időszakos tárlatokat, konferenciákat szervezett, jegyirodát nyitott, fejlesztette infrastruktúráját.

A jól szervezett Polgárőrség – melynek ő is tagja, - biztosítja a falu nyugalmát. Segíti a civil- és ifjúsági kezdeményezéseket.

Új kezdeményezésként Bodrogközi Piac és Kézműves Vásárt, 2013 és 2014-ben a Bodrogköz turisztikai látványosságai ismertségének növelésére nemzetközi kerékpárversenyt szervezett. Amatőr rock fesztivált indított, a Zempléni Fesztivál keretében reneszánsz koncerttel és ExperiDance előadással, valamint a már hagyományos Bodrogközi Napok megszervezésével növelte a Mágocsy Kastély ismertségét.

Bevezette a közéletben a teljes nyilvánosságot. Maga szerkeszti a falu honlapját és Facebook oldalát - napra készen. A testületi üléseket a helyi kábelTV közvetíti. „A polgármester házhoz megy” programban idős embereket látogat meg, segíti őket.

A gazdaságfejlesztés keretében létrehozták a kertészetet, elhagyott kerteket művelnek meg és a hajdani - földig rombolt - TSZ tanyán tanyasi csirketartást, disznó hízlalást indítottak. Folyamatosan 80-120 közmunkást foglalkoztatnak a településen részben piaci termelésre felkészítő, részben szociális céllal.

A polgármester büszke arra, hogy vezetése alatt a település hitel nélküli, kiegyensúlyozott gazdálkodást folytat. Újabb öt évre szóló tervei több munkalehetőséget, javuló közérzetet és életszínvonalat hozhatnak Pácin lakóinak.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.29. 11:22

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

 

img867.jpgÉvekkel ezelőtt, amikor még egy másik lapnál dolgoztam (úgy hívták Észak-Magyarország), arra kértem az Olvasókat, hogy aki tud valamit a hármas főközlekedési út, Bükkábrány - Vatta közötti szakaszán álló szerény formájú emlékmű eredetéről, történetéről, az ismereteit ossza meg velem. Nos, felhívásomra − amelyhez az emlékmű fényképét is mellékeltem − többen is jelentkeztek, méghozzá egymástól me­rőben eltérő adatokkal, történetekkel.

Mielőtt kivonatolva közreadnánk az összegyűjtött legendákat, azok informálásá­ra, akik netán nem ismerik a szóban forgó jelet, elmondjuk, hogy a „kőhalom-szerű” emlékműben egy fehér gránittábla található, s abban belevésve a magyar királyi korona, egy név: Erzsébet és egy évszám: 1898. Az évszám előtt pedig egy kereszt látható. Az emlékmű minden kétséget kizáróan Erzsébet királynénak, I. Ferenc Jó­zsef osztrák császár és magyar király feleségének állít emléket, akit 1898. szeptem­ber 10-én, délután fél 2 tájban, a genfi Mont Blanc rakparton, egy kiélesített reszelő­vel megölt Luigi Lucheni anarchista.

A magyarbarát Erzsébetnek hazánkban már életében igen nagy volt a kultusza, s ez ha lehet, halála után még fokozódott. Így volt ez mai megyénk területén is. A halála híre az egész népet megrázta. A Pester Lloyd tudósítása szerint például: „Sá­toraljaújhely, szeptember 10. A királyné ellen elkövetett merénylet híre az egész városban egyenesen lesújtó hatást váltott ki. Sok férfi és nő sírt a nyílt utcán, amikor meghallották a rettenetes hírt. ”

Ugyancsak a királyné iránti egykori ragaszkodás, szeretet megnyilvánulásának dokumentumai, amelyekről levélben Balogh Sándor (Miskolc, Táncsics tér 4.) tudó­sít: „Emlékei közül Miskolc - Perecesen, a volt szabadtéri színpad helyén áll 8 darab vadgesztenyefa, melynek szélén áll egy öntöttvas tábla az alábbi felirattal: „1898. Erzsébet királyné fái”. Ezt a táblát állította a Pereces Bányamécs Egyesület, a régi bányamécs jelzésével. Ugyanakkor következtetni lehet a diósgyőri várhoz vezető Vár utca gesztenyefáira is, mivel ez az utca eredetileg Erzsébet királyné útja volt. Az újságban megjelent emlékmű, a felirat évszáma, és a név után ítélve lehetséges, hogy ugyancsak Erzsébet királyné emlékét őrzi.”

Ez − mint már írtam följebb − valóban így van. Számomra csupán az a talány, hogy ki állította és miért pont' Bükkábrány és Vatta közé ezt az emlékművet? Nos, ezzel kapcsolatban is kaptunk információkat.

Kovács Sándorné (Görömböly, Tárogató u. 14.) személyesen mondta el a követke­zőket: − Ez az emlékmű még az ötvenes években is Görömböly végén, a pesti és harsányi út elágazásánál állt, egy ecetfa árnyékában. Afféle pihenőhely volt. Ami­kor az útkereszteződést a mai formájában kialakították (az utakat szélesítették), a szobrot ledöntötték, a fát kivágták. Sokáig ott feküdt az árokban, majd eltűnt. Évek­kel később láttam viszont Bükkábrány és Vatta között. Hogy milyen apropóból állí­tották föl Görömböly végében? Állítólag, amikor Erzsébet királyné erre járt, megpi­hent azon a helyen.

Azt, hogy a harsányi elágazásnál állt egy ugyanilyen (netán ugyanaz az emlék­mű?), többen is említették. Egy magát megnevezni nem szándékozó olvasó ezt írta: „Erzsébet királynét 1898. szeptember 10-én gyilkolták meg. Az ő emlékére készült minden bizonnyal a szóban forgó bükkábrányi emlékmű. Hasonmását a 60-as évek első felében távolították el a 3-as út harsányi elágazásánál egy hatalmas fával együtt, útépítés során...”

Ugyanarról a szoborról van szó mindkét esetben, ahogyan Kovácsné állítja? Vagy két ugyanolyan formájú, de különböző emlékműről? A helyzetet bonyolítja, hogy Kőfalusi Emil miskolci idegenvezető említ még egy harmadikat is, amit ugyan ő nem látott, de másoktól hallotta, hogy Rakamaznál áll.

A mi szobrunk ügyét talán leginkább Szegedi Józsefné Dombóvári Rózsa (Miskolc, Hejő út 35.) levele vitte előbbre. „Tudatom, az a szobor régen is a 3-as út mellett állt, csak amikor a Csaloda kanyart (korábban halálkanyarnak nevezett rész Vatta és Ábrány között − a szerk. megjegyzése) egyenesbe vették, akkor be akarták törni az útba, az alapba, de édesapám nem engedte, és ő vitette oda, ahol áll, mivel ő volt az útkaparó a múltban és a háború után is Vattán, Dombóvári János. Tőle hallottam, hogy amikor Erzsébet királyné egyszer arra jött, az ő emlékére állították, és az nem árt senkinek, ő azért tette oda, ahol áll most.”

Rendkívül meglepő − mondjuk azt, hogy hihetetlen? − amit Pap Miklós írt Izsófalváról: „35 évvel ezelőtt hallottam az esetet. Európai, vagy világ motoros ver­seny útvonal volt ez az útszakasz is, és egy kiváló motoros versenyző itt lesodródott, életét vesztette, és az ő emlékére állították az emlékművet.”

Mi mindenesetre maradjunk Erzsébet királynénál. Lengyel József nyugdíjas szak­oktató (Miskolc, Rákóczi u. 26.) írta: „Bükkábrányi születésű vagyok, ott élt a nagy­apám, és az édesapám is. Gyermekkoromban sokat kérdezősködtem tőlük az emlék­művel kapcsolatban. Ők a következőket mesélték... Wittelsbach bajor hercegnő (a későbbi Erzsébet királyné − szerk. megjegyzése) Magyarországon sokfelé járt-kelt és a magyar uralkodó osztály képviselőivel széles körű kapcsolatot teremtett. A legjobb tudomásom szerint az emlékmű melletti területen Kassáról Budapest felé jövet olyannyira elfáradtak az emberek és a lovak, hogy tábort kellett verni, és a királyné és kísérete két napig ezen a területen pihent. Ennek az emlékére állították fel ezt az emlékművet.”

Dr. Pfliegler Kálmán (Miskolc, Petőfi u. 10.) természetesen egy másik változatról tud. „Erzsébet királyné Bártfa-fürdőn szeretett pihenni − szobra ma is áll −, s útban Bécs felé ezen a helyen pihent meg. Ennek tiszteletére az akkori főispán állíttatta az emlékművet.”

*

Ahány informátor, annyi információ, annyi legenda. Hogy melyik az igazi, egyál­talán köztük van-e az igazi, nem tudjuk. Az egész annyira rejtélyes, akár (sok más vonatkozásban) a Monarchia egykor volt, magyarbarát, szomorú szemű királynéja.

 

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.26. 17:44

Írta: Balogh Géza

 

648295.jpgSzerkesztőségi szobánk egy hátsó udvarra néz. Kietlen, sivár, mint az ilyen udvarok általában. Ide nyílnak a boltok raktárai is, így aztán állandó a hangzavar, az autózúgás, a felfordulás. Nyáron homokot, szemetet kavar a szél, ősszel meg bokáig ér a sár.

Fél évtizede is több már talán, hogy észrevettük a kis fát. Pontosabban nem fa volt az még akkor, inkább látszott bogáncsnak, vagy valami effélének innen a magasból. Fának semmiképp. Megjött a tél, betemette a hó, s nem is igen törődtünk vele, de tavasszal újból kihajtott.

A raktárak fala és a betonjárda közötti hajszálnyi repedésbe fészkelte magát, s fittyet hányt minden zord jóslatnak: élt és virult.

Koronája már magasabb volt az emeletünknél, ágai az ablakhoz simultak. Ha kinyitottuk, a zöld levelek az íróasztal fölött integettek . . . A fa a legkedvesebb vendégek egyike volt. Talán több is annál: közénk tartozott.

Ködös, csúnya idő volt a minap. Szellő sem rezdült, mikor látjuk ám, hogy a fa mégis bolondul hajladozni kezd. Két férfi püfölte a törzsét egy életlen baltával. Kisvártatva a járdán, meg az autók felvágta pocsolyában feküdt. Mint a leölt jószágból, mikor száll ki az élet: a fa ágai is egyre erőtlenebbül remegtek . . .

Azóta nagy a fényesség, nincs, ami beárnyékolja a szobát.

Csak ránk, bensőnkre borul néha árny, a szikár fa hiánya. S a gyengébb hiábavaló küzdelmének példája . . . Értelmetlensége.

Pedig akár tanulhatnánk is tőle. Szívósságot, leleményt, élni akarást. Mert még ha bele is pusztult: de megpróbálta legalább.

Ez is a fa példája. A sokra nem tartott, hitvány ecetfa példája.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

Utolért a sánta róka  * Égig ér, susog, mesél * Darázs a koporsóból * Elrepülnek a pléhgalambok *
 
Néprajzos filmforgatás - egy árva keszeggel   *  Felalkudtam a fakanalat    *   A lakodalmas kígyó rokona

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.22. 18:05

Karbantartó,

Kisléta

szszb 30 tk id. Madácsi Imre 400.jpgEgyedül nevelte fel három gyermekét Madácsi Imre, aki a kislétai Ápoló-Gondozó Otthonból 40 év szolgálati idő letöltése után vonult nyugdíjba 2013-ban. Amikor hitvese, lánykori nevén Terdik Mária 1996-ban súlyos betegség után itt hagyta szeretteit, a férj úgy gondolta, most próbára teszi őt a sors, mert az édesanyjukat is pótolni szükséges. Három gyermeke közül a legidősebb, Imre – ő most a település polgármestere – akkor 19 éves volt, főiskolára járt, és mindenben igyekezett édesapja segítségére lenni. Reggelente a szokásos készülődés után iskolába vitte a 9 éves Ákost és óvodába az 5 éves Barbarát, majd bement dolgozni az ápoló otthonba. Nem akármilyen időszakot éltek túl az elárvult család tagjai, de a hite mindig erőt adott Madácsi Imrének a nehézségek elviseléséhez. A helyi református egyházközség gondnokaként számtalanszor látta, mennyi terhet cipel az, akit a Teremtő méltónak tart erre a szolgálatra. Már azt is nagy megtiszteltetésnek veszi a családfő, hogy Ákos Károly nevű fiát az a Kustár Péter keresztelte meg, aki a híres báseli egyetem doktora volt. Amióta ő meghalt, azóta nincs helyben élő lelkipásztora a református gyülekezetnek. Kustár Péter fia, Zoltán a Teológiai Egyetemen tanít Debrecenben, de ő már nem tudja összeegyeztetni az egyetemi oktatást a másik megye falujának szolgálatával.

Gyermekei igen nagyra értékelik, hogy nem hozott mostohát a házhoz, hanem éjt nappallá téve dolgozott, hogy mindnek szakmát, diplomát adjon a kezébe, és jóravaló, törvénytisztelő emberekké nevelte fel őket. Most, amikor már mindegyik a saját lábára állt, Madácsi Imre ismét talált valakit, aki megosztja vele szabadidejét.

Kislétai származására büszke, édesapja Madácsi István volt, aki 92 évet élt. Édesanyja, Mikó Erzsébet a nyíregyházi Mikó-tanyán élt, amikor rátalált a szerelem. Madácsi Imre nagyon büszke a családjára. Hagyománytiszteletre nevelte a gyermekeit, és ez meglátszik abban is, hogy legidősebb fia, Imre és az ő neje, szintén ezt a nevet adták a most 3 éves kisfiuknak.

Általánost Kislétán, középiskolát Nyíregyházán járt. A híres Kossuth Gimnázium azokban az években szakközépiskolai osztályokat is indított. Mezőgazdasági elektromos berendezések szereléséből szerzett szakmát és tette le érettségi vizsgáit. A villanyszerelés a kedvenc szakmái közé tartozott, ezért ebből külön is megszerezte az oklevelet. Később érintésvédelmi tanfolyammal egészítette ki tanulmányait. S ha már a büszkeségnél tartunk, mesterembert soha nem kellett hívni a házukhoz: a családfő mindent elvégzett saját kezűleg. Csak jó műszaki érzék és hozzáállás kérdése az egész – jegyzi meg szerényen.

Dolgozott a VAGÉP jogelődjénél, volt a 110-es Szakmunkásképző Intézetben Nyíregyházán anyagbeszerző, de a leghosszabb szolgálati időt szülőfaluja legnagyobb munkáltatójánál, az ápoló-gondozó otthonban töltötte. Napra pontosan emlékszik, 1973. szeptember elsején vették fel gépkocsivezetőnek. Volt karbantartó, műhelyvezető. Rövid ideig még azt is meg kellett szenvednie, hogy egy leépítés során „lapátra tették”.  Ám az otthon akkori irányítói hamar rájöttek, Madácsi Imre nélkül nem boldogulnak a műszaki feladatokkal. Megtalálták a módját, hogy ismét visszavegyék. 2013-ben innen ment nyugdíjba.

Emberszeretetét nemcsak kollegái, vezetői, hanem az otthonban élők is megtapasztalták. Mint mondja, szerették a „gyerekek” – van köztük nem egy-két felnőtt -, sajnálta őket, hogy nekik sokszoros hátránnyal kell leélniük az életet. Érzelmileg is kötődtek az otthonlakók Imre bácsihoz. „Ők két kézzel fognak kezet a találkozáskor és a búcsúzáskor, mert számukra öröm, megtiszteltetés, ha valaki a bizalmába fogadja őket” – eleveníti fel benti emlékeit. Mindenkihez volt kedves szava, nem tudott egyikőjük mellett sem úgy elmenni, hogy legalább egymás szemébe ne nézzenek, vagy váltsanak pár mondatot. Ez a kapcsolat mára is megmaradt, mert az otthonba jár ebédelni. Jól esik neki a találkozás a régi munkatársakkal, és az otthonban élő fiatalokkal.

A segítségnyújtásnak több formája is teljesen természetes Madácsi Imre számára. Aktív dolgozóként 30-40 alkalommal adott vért, emléklapot is kapott érte. Nem ezért tette. Ha szolgálhat valakinek valamivel, őt nem kell erre külön megkérni. Jön az ötlet a szívéből. Ma pedig, ha valamelyik szomszédjának elromlik a mosógépe, a bojlere, csak szól Imre bácsinak és gyorsan jön a segítség.

Amikor egy megszolgált életút fontos állomásán összegezzük az eddigieket, hétköznapi megállapítások jutnak eszünkbe. A hite adott erőt a nehéz pillanatokban, a gyermekei és mára unokája jelenti a családi örömöket. A munka, a háztartás vezetése mellett rendben tartotta a kertet, és még arra is kiterjedt a figyelme, hogy időnként strandra vigye a gyerekeit. Elégedett ember, mert nemcsak most tud elszámolni a lelkiismeretével, hanem a legfőbb ítélőbíró, az Úr előtt is megállja a helyét, ha annak jön el az ideje.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.22. 07:34

Polgármester

Nagyrozvágy

szszb 30 ki Hogya Orsolya 400.jpgA bodrogközi község polgármestere részben az egzisztenciáját áldozta fel azért, hogy szülőhelyén elfoglalja a vezetői széket. Mindezt a szülőföld iránti rajongással magyarázza, ahonnan képtelen elszakadni. Több diplomával a zsebében kezdett hozzá a Nagyrozvágyon élők felzárkóztatásához, a település fejlesztéséhez és a foglalkoztatás javításához.

Amikor a 2010-es önkormányzati választás után a tükörbe néztem, feltettem magamnak a kérdést: most mi lesz? Miskolcon van munkahelyem és a vállalkozásom, illetve a lakásom is, de most döntenem kell: mit adjak fel? A nagyrozvágyi emberek engem választottak polgármesterré, őket nem csaphatom be azzal, hogy mégsem vállalom ezt a feladatot. Utóbbi szempontok döntöttek végül, és belevágtam abba a munkába, aminek alapjait egyetemi tanulmányaim során elméletben már elsajátítottam. Most 2014-ben elmondhatom, sikerült javítanom a helyi foglalkoztatási helyzeten és lassan önellátóvá válik a település – foglalta össze dióhéjban a közelmúltat és a jelent Hogya Orsolya.

Nem indult zökkenőmentesen a választási ciklus, mivel az önkormányzat súlyos költségvetési hiánnyal működött. Hitelek törlesztése, beszállítói tartozások nehezítették a mindennapokat, majd a szolgáltatók megszüntették a közintézményekben a gáz- és az áramszolgáltatást. Az első két év így lényegében válságmenedzseléssel telt. Mivel üres volt a kassza, az első két évben pályázni sem tudtak. A közfoglalkoztatási programokat viszont igyekeztek maximálisan kihasználni, aminek mostanában látja hasznát a helyi közösség. Az önkormányzat konyhát üzemeltet, aminek a működése sok pénzt emésztett fel, ezért a Bodrogközben elsőként tartottak sertéseket a közétkeztetés olcsóbbá tételére. Öthektáros területen kezdtek növénytermesztésbe, ahol a konyhakerti veteményes mellett takarmányt is termelnek a sertések számára. A varroda megszűnése után sok varrónő maradt munka nélkül, ezért öt fővel elkezdték a különféle zászlók gyártását, majd bővítették a repertoárt munkaköpenyek varrásával. Továbblépésként levendulát vásároltak Tihanyból, amelyet idén már „szüreteltek” és elkezdték a divatos gyógynövény feldolgozását különböző díszpárnákba. Mindez már szociális szövetkezeti formában történik, amihez TÁMOP-os pályázaton 34 millió forintot nyertek. Vásároltak hímző gépet, azzal a zászlókat és a párnahuzatokat díszítik. Így már 10 varrónő dolgozhat a községben 15 hónapon át, termékeikre pedig piacot találtak.

Egy másik közfoglalkoztatási programban malmot és tésztaüzemet építenek, ősztől pedig ráállnak a búzatermesztésre. Így helyben termelt alapanyagból készült liszttel és száraztésztával látják el a konyhát. A mintegy 700 fős községben száznál többen vesznek részt ezekben a munkákban.

Közben 100 százalékos lett infrastrukturális ellátottságuk és sorra születtek a racionalitást célzó intézkedések. A polgármesteri hivatalban áttértek a cserépkályha tüzelésre, a művelődési házat szalmabálával fűtik.  2012-től megújult a községháza tanácskozó terme és a tető, az óvodában pedig 25 milliós beruházás történt. Készült új buszmegálló, felújították a játszóteret és új gyepszőnyeget kapott a futballpálya, ahol a helyi csapat játssza mérkőzéseit. A legnagyobb beruházás a felszíni csapadékvíz elvezető rendszer kiépítése volt, ami 350 millió forintba került.  A II. világháborús emlékpark teljesen megújult, ahol vízikereket is felállítottak a kerti tóhoz, amit az arra járó átutazók rendre megcsodálnak.

Hogya Orsolya tudta, hogy a tárgyak mellé embereket kell állítani akkor is, ha elöregedőben van Nagyrozvágy. Ezért igyekezett felpezsdíteni a közösségi életet minden korosztály számára. A közös karácsonyfa díszítésen 300 adag kocsonyát tálalnak fel, 2012 és 2014 augusztusának első szombatján pedig hagyományteremtő szándékkal tartottak falunapot. Erre ebben az évben 460 meghívót küldtek az elszármazottaknak. A Fiatalok Bodrogközért Közhasznú Egyesületet is a polgármester hozta létre közel 10 éve, mely aktív szereplője a falu életének, és hamarosan egy új parkot építenek Magyarország körvonalaival. Azt mondja, tervei mindig voltak, ezért merte elvállalni, hogy egy közösség irányítója legyen. Tanulmányaival is megalapozta mindezt, hiszen Nagyrozvágyról a Sárospataki Református Gimnáziumba vezetett az útja, majd egy éven át az USA-ban tanult ösztöndíjjal. A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán menedzsment szakirányú diplomát szerzett, amit újabbal egészített ki ugyanazon a szakterületen. A Miskolci Egyetemen továbbra is óraadó tanárként dolgozik, és célként tűzte ki, hogy megszerezze a doktori címet.

Utólag sem bánta meg, hogy nem hallgatott édesapjára, aki több cikluson át volt a település alpolgármestere és arra kérte a lányát, hogy eddig elért eredményeit és munkáját feladva ne vállalja a polgármesterséget. Most úgy érzi, folytatni kell a megkezdett utat, mert virágzó, élhető falut szeretni kialakítani a szülőföldön. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.20. 08:17

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

img864.jpgPesthy Frigyes számára, aki Magyarország geográfiai szótárát a 19. század dere­kán elkészítette, s aki ehhez, az ország összes helyiségéből adatokat kért a települé­sek elöljáróitól, a következőket írta Ároktőről Ruttencz Márton községi jegyző és Szőke János bíró:
„A községnek egyedüli neve Ároktő, nevének bizonyos eredetét − miután arról írás­beli okmányaink nem léteznek − homály fedi, s e tekintetben a vélemények két részre oszlanak, jelesen: az értelmesebb rész nem csak állítja, sőt hiszi is, hogy e község nevét azon ároktól vette, mely a község nyugati oldalán, éppen legvégső házunknál veszi kezdetét, s egyenes vonalba halad nyugatra egész a határ végig, ezen árokról azon hír kering, hogy azt midőn míg Magyar Ország a Római birodalom egy kiegészítő része volt, s négy részre volt felosztva, azon időben elkülönítő határ erődként ásatták a Római uralkodók, s miután a község azon árok tövében kezdte meg az építkezést − nevét onnan vette volna; másik rész azon népmondának ad hitelt, hogy a Hunok idejé­ben Csörsz nevű király a Tisza folyót akarván a Dunába vezetni... ”

*

A faluszélen, közvetlenül a szentistváni út mellett megtaláltuk a „nevezetes” ár­kot. Olyan 20-30 méter széles, sekély mélységű csatorna. Egy méternél nem mé­lyebb az úttest szintjéhez számítva. A szélén akácfák, jegenyék sorakoznak. Legtöbb helyen silány gyom veri fel, itt-ott szemétdomb is tarkállik benne. Hát nem éppen mondabéli látvány! Ettől persze Csörsz árka mégiscsak Csörsz árka, s nem kell ré­gésznek lennünk hozzá, hogy megállapítsuk: nem a természet, hanem emberi kéz alkotta.

A Pesthy Frigyesnek írt, majd általa 1864-ben közzétett magyarázat első fele való­színűleg igaz, ugyanis a régészek egybehangzó állítása szerint valószínűsíthető, hogy „az avarok építették, védősáncként a népvándorlás viharaival szemben. Az árokba több folyó vizét is be lehetett vezetni. Ezen kívül a töltésen kitűnő út húzódott, és a sáncnak árvízvédelmi szerepe is volt.

Az építés ideje a VII-VIII. század lehetett, neve a szláv cert (ördög) szóból szárma­zik, mivel a néphagyomány az ördögnek tulajdonította az árok építését. ”

Pesthy Frigyes által leírt másik vélekedés viszont valóban népmondai elemeket tartalmaz, ami nem meglepő, hiszen a Csörsz árka valóban megmozgatta a minden­kor itt élő emberek fantáziáját, s ennek nyomán szép, ám tragikus történet kereke­dett a nép ajkán.

Íme: „Régen-régen, még mielőtt a magyar nép mai hazájába jött volna, egy Rád nevű király uralkodott itt. Óriási termetű, gonosz ember volt, aki a szomszéd fejedel­mek országait sorra elfoglalta, hol erőszakkal, hol furfanggal. Újabb háborújához szövetségesül hívta a Csörszöt, az avarok szép, ifjú királyát. A két szövetséges sereg a Tiszánál találkozott. Ráütöttek az ellenségre, és úgy elsöpörték, mint az árvíz a gátat. A csata után Rád a harci zsákmányt meg akarta osztani Csörsszel, de az így szólt:

− Nem kell nekem a zsákmányból semmi, Rád király. A nyert csata jutalmául add nekem feleségül szépséges lányodat, Délibábot.

A gonosz Rádnak Csörsz birodalmára is fájt a foga. Dehogy akarta őt vejéül, ám a pillanatnyi szövetségest nem akarta megsérteni, ezért fortélyos ésszel így szólt:

− Nem bánom Csörsz, legyen leányom menyasszonyod. De feleséged csak akkor lesz, ha a Tiszától idáig olyan árkot ásol, hogy rajta hajón viheted haza Délibábot.

Amikor Csörsz meghallotta Rád király kívánságát, rögvest hazavágtatott. Nemsokára ezer meg ezer kéz törte a Tisza füzeseinél a gyepet. Hasadt a mély árok.a munkássereg keze nyomán, az árok szemlátomást egyre hosszabb lett.

Csörsz éjjel-nappal ott volt a sáncon, és ha lankadtak emberei, űzte-hajtotta őket.

Délibáb meg várta-várta szerelmét. Hónapok, majd évek teltek el, de az árok még mindig nem készült el. Egyszer álmában úgy tetszett a lánynak, mintha vőlegényét látná, ahogy aranyos hajón közeledik az árok habjain.

De bizony Csörsz nem jött soha.

Akkor éjjel, amikor Délibáb őt látta álmában, megint ott nyargalt az árok mentén, és fáradt népét munkára buzdította.
Zivataros, sötét éj volt. Egyszer csak az égből tüzes villám csapott le és agyonsújtotta
a kíméletlen királyt.

Az eset után a kifáradt nép tüstént hazatért, és megátkozta az árkot.

Mikor Délibáb, vőlegénye halálának hírét vette, fájdalmában megtébolyodott. Szüntelenül azt beszélte, hogy Csörsz ott várja őt az árok vízének mélyén, aranypalo­tában. Egyszer megszökött hazulról. Egyenesen nekiment a víznek, s odaveszett. A gonosz Rád királyt pedig élete végéig gyötörte a lelkiismeret gyermeke haláláért.” E történetet hallotta a gyermekkora egy részét Dél-Borsodban, konkrétan Igrici­ben töltő Tompa Mihály, aki később - mármint jeles költő - mondával örökíttette meg Csörsz legendáját. Íme ebből egy kis részlet:

„Az ároknak tövénél,/Ároktő most is áll/Borsodban a Tiszának /fűzlepte partinál. / Sok év letűnt, mióta / Az árok megszakadt, / De a regének ajkán / Csörsz árka felmarad. ”

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.19. 18:33

Polgármester

Poroszló 

szszb 30 ki Bornemisza János 400.jpgA Tisza-tó mellett egymást követik a programok, és mindenki megtalálhatja a számára kedvező kikapcsolódást. A nagy vízfelület, a nádszigetek és a vízi folyosók ezernyi meglepetéssel szolgálnak a vendégeknek, a madár- és állatvilág szintén csodálatos látnivalókat tartogat. A térség nagy számban vonzza a turistákat, akik a természetben található értékek mellett megcsodálhatnak ötvenféle őshonos halfajtát, Európa legnagyobb, 735 ezer literes akváriumában pedig az egykor hazánkban élt vizák nyújtanak maradandó élményt.  Utóbbi létesítmény létrehozása főként Bornemisza János nevéhez kötődik. Poroszló polgármestere ugyanis felkarolt egy jó ötletet, és mert nagyot álmodni. 

 A Tisza-tavi Ökocentrum látogatottsága a 2012-es átadás óta egyre nő. Felnőttek és gyermekek kíváncsiak a hazai őshonos állatfajokra, amelyek akváriumokban, szabadtéri karámokban, de még 3D-s filmeken is megnézhetők. A pazar bemutató 2013-ban 170 ezer látogatót vonzott, de idén tovább bővül, mert átadják a madárházat, ahol vércsék, sasok, baglyok és más madarak lesznek láthatók.  Népszerű program a GPS-es csónaktúra is, ott navigátor ad útmutatást a vízi közlekedéshez.

Bornemisza János ráérzett a lehetőségre, amikor jelentős hitel felvételéhez kérte az önkormányzat belegyezését az ökocentrum megépítéséhez. Ehhez alakítottak egy nonprofit kft.-t, amely 36 főállású dolgozót foglalkoztat, jelentősen javítva a munkaerő piaci helyzetet. Poroszló addig sem tartozott a hátrányos helyzetű települések közé, ami az elmúlt két évtized beruházásainak, pályázatainak köszönhető. A község polgármestere 1994. december 11-én időközi választáson nyerte el ezt a posztot és azóta komoly energiákat fektet a község fejlesztésére. Érdekes életút az övé, hiszen Gyöngyösön szerzett érettségije után Kassán, Szlovákia katonai főiskoláján – VVLS-SNP - tanult tovább, majd öt éven át a szlovák légierő pilótája volt. A hivatása miatt szakítani kellett kedvenc sportjával, a karate kiokusin ágával is, ám mégis egészségügyi okok miatt történt a leszerelése.

Amikor 1994. december 11-én megnyerte az időközi polgármester választást, érezte, hogy megtalálta életcélját, mert azon a területen érvényesülhet a tenni akarása. Márpedig elvégzendő munka volt bőven, hiszen az üdülőkörzet egyik központja infrastrukturálisan eléggé elmaradott volt. Poros és kátyús utak, rossz vagy kiépítetlen járdák fogadták a Poroszlóra érkezőket, de az épületek állagán is volt bőven kifogásolni való. A fő húzóágazat, a vendéglátás ugyancsak vegetált, hiszen 1995-ben mindössze 129, míg 2009-ben már 22 ezer vendégéjszakát töltöttek a községben a kirándulók. Összességében az önkormányzatnál a pénztelenség volt az úr, pedig a turizmus szempontjából stratégiai fontosságú helyen fekvő Poroszlónak minden adottsága megvolt az élhetőbb településkép kialakításához.

Bornemisza János tudta, hogy a Tisza-tó hatalmas vonzerőt jelent számukra, ám a látogatottság növeléséhez minőségi infrastruktúrát kell kínálni. Pályázatot nyertek a kistérségi szennyvíz-csatorna hálózat kiépítésére, amelynek Poroszló volt a gesztora, majd nagyszabású útépítések kezdődtek. Aztán sorban készültek el az új beruházások, átadták a 185 férőhelyes óvodát, a piacteret, a sportpályát, majd nagyszabású szabadstrand fejlesztés kezdődött. Önkormányzati beruházásban három csónak- és hajókikötőt építettek. A településarculat javítása sem maradhatott el, lebontották a közparkok kerítését mintegy szimbolizálva, hogy a helyi polgárok felnőttek a feladatokhoz. Az ugrásszerű fejlődésre némi árnyékot vetett a megközelíthetőség, mivel a 33-as számú főút állapota idáig erősen elhanyagolt volt. Ebben az évben ez a probléma is megoldódik, így az autópálya elérhetősége 20 percre csökken.

A folyamatos fejlesztések húzták magukkal a vendéglátást is, a megnövekedett igények újabb szálláshelyek kialakítására ösztönözték a helybelieket. A polgármester örül annak, hogy Poroszlón ma már 110 család foglalkozik falusi vendéglátással. A szobafoglalásokra érezhetően jó hatással volt a már említett 2,2 milliárd forintból létrehozott Tisza-tavi Ökocentrum megépítése, ami a vártnál is nagyobb sikert hozott. A körülmények szerencsés alakulása, hogy az állam átvállalta az önkormányzat beruházásra felvett adósságát, így a bevételből az önkormányzat gazdálkodhat.  Az eredményekben biztosan közrejátszott, hogy Bornemisza János az évek során területfejlesztési szakirányú-, valamint vidékfejlesztési agrármérnöki diplomát szerzett.

A Tisza másik partjáról, Tiszafüredről nősült a polgármester 1994. augusztus 20.-án. Felesége, Andrea vállalkozó, fiaik, Gergely és János pedig a füredi gimnázium tanulói.

A család kedvelt időtöltése többnyire a Tisza-tóhoz kötődik, a csónakázás, a horgászat és a fotózás nélkül szinte elképzelhetetlenek Bornemiszáék napjai. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.19. 10:38

Polgármester

Hernádkak 

szszb 30 ki Hajdu János 400.jpgAz 1750 lélekszámú község lakói 2012-től már teljes nyugalommal várhatják az ősi veszélyforrás, a Hernád áradását, hiszen önkormányzati beruházásként uniós források segítségével elkészült a védőgát. Ezek után inkább az előnyét szeretnék kihasználni a helybeliek annak, hogy a folyó partján laknak egészséges, szép környezetben. Miután az önkormányzat kilábalt az adósságcsapdából, elkezdődhet a település intenzívebb fejlődése olyan fejlesztési koncepciókkal, amelyek mindenki számára nyújtanak valamit és hosszú távon is előre viszik a községet. A polgármesternek számos fejlesztési terve van. 

Hajdú János 2006-tól látja el a polgármesteri feladatokat a községben, amint fogalmaz, viharos előzmények után. Bár a választást megnyerte, a végeredményt többször megtámadták, de a választási bizottságok és a bíróság is őt hozták ki nyertesnek. Ilyen miliőben indult a munkája, pedig feladat volt bőven. Az új iskola építése 90 százalékon állt és sürgető volt a befejezése. Az 1970. május 4-én Miskolcon született Jánosnak fontos volt ez a beruházás, hiszen egykor az alsó tagozatot ő is helyben, a korszerűtlen épületben végezte és ötödiktől járt a helybeli tanulókkal Hernádnémeti oktatási intézményébe. Onnan tanult tovább a miskolci 2. számú Ipari Szakközépiskolában, ahol vezetékes távközlés technikai műszerész szakon szerzett szakmunkás bizonyítványt és érettségit. Első munkahelyén a másik szakmájában dolgozott rádió-televízió műszerészként, majd besorozták és 350 napot töltött a nyíregyházi laktanyában. Ezen a ponton megemlíti, hogy rendkívül rossz döntésnek tartja a sorkatonaság eltörlését, mert a fiatalok ennek hiányában nem ismerik a rendet, fegyelmet és az alázatot a feladatokkal szemben.

Leszerelése után benzinkutas lett, majd vállalkozást indított. Édesség nagykereskedelemmel foglalkoztak, majd bekapcsolódtak a vasas és hegesztő iparba is, ahol 10-12 embernek adtak munkát. A változás magával hozta a vállalkozásszemlélet kialakulását, de fontosnak tartotta az elméleti ismeretek elsajátítását is. Jelentkezett a gödöllői Szent István Egyetem humánerőforrás menedzser szakára, ahol diplomát szerzett. A tanulmányoknak polgármesterként is érezte az előnyét, különösen a szakmai döntéseknél és az üzleti tárgyalások során.

Munkája az önkormányzat élén struktúraváltással indult, megjelölték a fejlesztési szempontokat és elkészítették a gazdasági stratégiai programot. A mintegy 25 tétel legfontosabb pontjai az egészségügyi intézmények korszerűsítéséről, valamint a funkciók és az épületek bővítéséről szóltak. Első helyen akkor még a védőgát építésének szorgalmazása szerepelt. A legnagyobb vízszintet 2010-ben mérték, akkor 517 cm-en tetőzött a Hernád, amit 110 ezer darab homokzsákkal és több száz önkéntes árvízi munkással tudták megvédeni Hernádkakot. A hatalmas víztömeg így is okozott károkat, amelyeket 26 millió forint vis major támogatásból és 75 millió Ft településrekonstrukciós pályázatból tudtak helyreállítani. Az elkészült új gát viszont 6 méteres vízmagasságig nyújt biztonságot.

Éveken át komoly hátrányt jelentett a községre a szennyvízberuházás után hátra maradt 100 millió forint adósság.  A fölvett svájci frankos hitel miatt folyamatosak voltak az anyagi gondok és az adósság küszöb miatt szinte csak a 100 százalékos támogatottságú pályázatokon tudtak elindulni, mivel nem volt önrészre keretük. „Sok pályázati lehetőségtől estünk el, de nem tehettünk mást!”

Mégis elkészült az orvosi rendelő, ahol háziorvos, nőgyógyászati rendelés és védőnői szolgálat is van. Beindult az oktatási intézményekben a kompetenciafejlesztés, alapítványok segítségével pedig a felnőttképzés. Az iskolában megcélozták a digitális tudásszint alapjainak elsajátítását, így mára már minden tanulónak van saját iskolai laptopja és használják is a digitális tudás elsajátítására.  Az óvodába jelentős forrásokat szereztek a humántőke és az eszközállomány fejlesztésére.

Az adósságcsapdából 2012 decemberében szabadultak.  LEADER-es pályázatból építik most át az új ravatalozót, ahová a helybeliek igénye szerint urnafal készül és akadálymentes lesz. A hernádkakiak ezek után kulturáltabb körülmények között búcsúzhatnak el szeretteiktől. A község működőképességének javítására vállalkozókat akarnak Hernádkakra csalogatni, amihez ipari területet alakítottak ki.

A polgármester 2004-ben nősült, felesége Mónika ebben az időszakban éppen 2013-ban született gyermekük, a 14 hónapos Patrik János társaságát élvezi. „Nagyon sokat küzdöttünk azért, hogy gyermekünk születhessen. Ebben leginkább feleségem kitartó állhatatossága volt, ami célhoz vezetett. Mára már szinte semmi másra nem marad időm, csak a munkámra és a családomra”. Másik hobbiként említi a könyvek gyűjtését, már az 1500 kötetet is meghaladja a házi könyvtáruk, benne sok-sok útikönyvvel és szépirodalmi művekkel.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.18. 08:15

Az Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese

Nyíregyháza 

szszb 30 zsl Szofilkánics Judit 400.jpgIntelligenciája, önzetlensége lenyűgöz, nyugalmat árasztó közvetlensége ebből fakad. Elegáns, csupa szellemi-tárgyi értékekkel bíró otthonában – kedvelt írója, Márai szavaival élve – a hely szelleme mindent elárul. S e szellemiség kisugároz és összeköt embereket, népeket, országokat. A történelem viharait magyarként átélt, sok nemzetiség lakta Kárpátalja alakították személyiségét, szemléletét. Egy olyan világlátást, mely az együtt élő emberek kölcsönös tiszteletén, értékrendjén alapul. A családi gyökerek, a neveltetés ehhez biztos alapot adtak.

Huszton született. Édesanyját sajnos korán elvesztette, nagymamája nevelte, nagy szeretettel beszél róla. A helyi középiskolában érettségizett, az Ungvári Egyetem angol filológia szakán szerzett diplomát, s e város 5. sz. iskolájában tanított. A tanítás módszertan különösen érdekelte, tanterveket dolgozott ki, s az angol tanárok egyesületének elnöke volt. Szeretetteljes légkör vette körül. A külső körülmények és a gyerekeik jövőjét is átgondolva mégis az átköltözés mellett döntött a család 1993-ban.

Baktalórántházára, a Vay Ádám Gimnáziumba hívták angolt tanítani. Az ukrán határhoz közeli kisvárosban - az országban elsőként - ekkor vezették be az ukrán nyelvoktatást, melynek mentora – az angol tanítás mellett - Judit tanárnő lett. A kezdet nem volt könnyű - idézi fel, de számíthatott az ungvári kollégák, a Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszék és a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület (MUKE) segítségére is. Ám itt nem volt előzménye az ukrán nyelvoktatásnak, nem volt tankönyv, tanterv. Judit tanárnő nagyszabású, hiánypótló munkát végzett; elkészítette a tantervet, a Tanuljunk ukránul c. nyelvkönyv 1. és 2. kötetét, melyet ma is használnak az oktatásban. Az 1. kötet a Nyíregyházi Főiskola említett tanszékének kiadásában, dr. Udvari István tanszékvezető egyetemi tanár szerkesztésében és előszavával jelent meg 2004-ben, a 2. köt. 2009-ben. A gimnáziumi oktatás sikerességét a főiskolán ukrán szakon továbbtanuló diákok jelentős száma tanúsítja. A tanárnő az ukrán nyelv és irodalom tanításának módszertana c. tárgyat is oktatta a tanszéken, s a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán is tanított. Gyakran tartott előadást Beregszászon a II. Rákóczi Ferenc Főiskolán, az ukrán nyelvet oktató tanárok továbbképzésein. – Ma is tanít, a már 7 éve működő un. „vasárnapi iskolában”, melynek a Hittudományi Főiskola ad helyet.

Ez utóbbi, a 2002-ben létrejött Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat egyik fontos tevékenysége. A vegyes családokból vagy érdeklődésből ukránul tanulók tanításának eredményességét jelzi, hogy eddig minden gyerek – magántanulóként – emelt szintű érettségi vizsgát tett.

A nemzetiségi szervezetet Judit négy éve vezeti. Intenciója, az ukrán nyelv, kultúra, irodalom hagyományainak ápolása mellett, a két szomszédos nép egymást tisztelő viszonyának elmélyítése. E régióban különösen fontos, mivel Magyarországon itt él a legtöbb Ukrajnából áttelepült személy. Hite, eltökéltsége óriási erővel bír. A mintegy 50 fős szervezet gazdag, színvonalas programmal működik, sokak számára kevésbé ismert történéseket is felidéznek; pl. a Biriben született Orosz Péter (1917-1953), a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye titokban felszentelt püspök, vértanúra való emlékezés, vagy Bécset a törököktől megvédő Jurij Kulcsicki ukrán kozák bécsi emléktáblájának, a róla elnevezett parknak, utcának a meglátogatása. Gyakran utaznak Kárpátaljára és a MUKE rendezvényeire, az országos ukrán nyelvű vers- és prózamondó versenyeken Judit tanítványai első helyezéseket érnek el. A Hromada, országos ukrán nyelvű folyóirat rendszeresen tudósít a szervezet eseményeiről, melyeken gyakori vendégek a Nyíregyházi Ukrán Konzulátus munkatársai. Magyarország nagy figyelemmel van a kisebbségek iránt – mondja elismerően, rajtunk kívül csak Finnországban rendelkezik erről jogszabály. Nyíregyházán Nemzetiségek Háza működik, bekapcsolódnak a város, megye életébe.

Számos ukrán és magyar kitüntetés, elismerés birtokosa Judit tanárnő, elnök asszony. 2008-ban portréfilm készült életéről, munkásságáról, az MTV 1 is közvetítette, s a film Harkovban első díjat nyert.

Sokrétű tevékenysége mellett az olvasás, zenehallgatás, az internetezés tölti ki szabadidejét. Szereti a folklórt, kedvenc sportága a vívás, ebben junior válogatott volt.

Szerető család veszi körül. Erdőmérnök férje sajnos már nincs közöttük. Orvos fia és fogorvos menye Nyíregyházán élnek, unokái – Anna és Sándor – a Debreceni Egyetemen tanulnak.

Én egy boldog ember vagyok – mondja összegezésként -, hiszen mindig jó emberek vettek körül, ez segített túl a nehézségeken.  Judit e lelki gazdagságot tovább sugározza, segít, nevel, alakít – egymás tiszteletére. Ez az ő példaértékű ars poétikája.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.17. 07:45

Írta: Szilvási Csaba

 

Christian Jequel.jpgFélelmetesen gyönyörű az este a „Szabó-birtokon”, a kis Túr partján, ahol Tibor barátommal, Évával, a titkárnőjével és a fiammal élvezem a csendet. A bokor meg sem zördül, a levelek még csak össze sem súrlódnak. A tiszta, magas égen sűrűn ragyog a csillag. Nyugalom van a végtelenség birodalmában. Még csak egy tücsök sem hegedül. A legelő vakondtúrásai most szaporodnak javában.

A legcsodálatosabb idő ez a zsiványpecsenye sütésre. Vágunk két villás ágú galagonyagallyat, aztán egymástól megfelelő távolságban leszúrjuk őket a földbe. Ez a konyha. Vagy kétarasznyira a földbe szúrt favilláktól, apró száraz gallyakból jó tüzet rakunk.

Hosszú, szívós somfabotot faragunk nyársnak, s rátűzdeljük a hazulról hozott bélszínpecsenye darabokat, amelyek közé kukoricán hízott disznó szalonnájából vágott szeletek, illatos, lazacvörös, füstölt sonkadarabok és hatalmas vöröshagyma-karikák is kerülnek. Sót – magyar mértékkel – csak a hagymakarikákra és a bélszínszeletekre hintünk, utóbbiakra egy kis pirospaprikát is szórunk.

Amikor a jó kis somfabot már csak úgy görnyed a kedves tehertől, ráfektetjük a két villára, s a parázzsá roskadt tűzből botkampóval arasznyi közelségbe kaparjuk az izzó zsarátot.

A szép hófehér szalonnaszeletek, ahogy forgatjuk őket a nyárson, elkezdenek sárgulni, áttetszővé válni, a bélszín rózsapirossága pedig elhalványodik, szürkéssé fonnyad a parázs fölött. Halk sistergés zenéje keveredik az időközben feltámadt szellő susogása és a lombok lágy tapsikolása közé. A füstöt az idekíváncsiskodó, jótékony légáramlás oldalra kanyarítja a gyönyörűen sülő húsdarabok környékéről. Legfeljebb a szalonnazsír kellemes pácoló füstje járja át a nyárson fülledő finomságokat, mert amint egy-egy zsírcsepp le-lecseppen a parázsra, ott elsistereg vékonyka füsttel, freccsenő pici petárdaként.

A húsdarabokat meglocsoljuk vörösborral. A nagy „sisteri” után még vagy öt percet várunk, aztán már szedhetjük lefelé a szebb darabokat, amelyek sült állapotban ismét visszakapják pirosas színüket. Valamennyi szelet csupa kívánatos ínycsiklandozás.

Az első harapások előtt körbe jár a jóféle panyolai szilvapálinkával töltött butykos. Aztán pompás kenyérszeleteken, „karé”-kon már osztogatjuk is szét – ahogy nagyapám mondta: „szíjjeefele” - az illatos hús- és szalonnadarabokat. Az éles bicska szinte sikkant, amint keresztülszeli a csupa íz, csupa illat falatokat.

Én minden hónapban tartok otthon is a maihoz hasonló „szalonnanapot”. Ilyenkor nem kellene a tárkányos bárány, a marhahús tormával, a borjú-, a csirke-, a kacsasült, nem hiányzik a libamáj, a roston sült csuka és a rántott velőrózsa sem. Beleteszek a serpenyőbe néhány szelet szalonnát, és gyönyörködve nézem, ahogy a beirdalt darabok kakastaréjjá pirulnak. Aztán kenyérrel és vöröshagymával jóízűen befalatozgatom őket.

Most, ahogy szemlélem a sistergő, sercegő, ínycsiklandozó zsiványpecsenye- és szalonnaszeleteket, több mint egy félévszázadot visszarepülök az időben. Nagyapámmal vagyok a mezőn, ettől a helytől, ahol most vagyunk, mindössze pár kilométerre. Az öreg leakasztja a fűzfabokorról a búzavirágmintás tarisznyát, amibe a nagyanyám sütötte, jól bebugyolált, illatos házikenyér mellett egy gyermektenyérnyi, sötétvörös füstölt sonka és egy jól kiszáradt házikolbász társaságában ott van az istenáldotta paprikás szalonna is. A „bugyola” mellett meg – csak úgy szabadon – két fej, vagy ahogy a jó öreg mondta „két fű” vörös-, pontosabban vereshagyma.

Tüzet raktunk, és szalonnát sütöttünk. Mert az az igazi. Nem serpenyőben, hanem szabad tűzön, pontosabban parázson pirítani. A falusi ember számára nagy dolog a szalonnasütés, hogyne volna az akkor a gyermek életében.

Nagyapámat nagyon szerettem. Mikor eljött az ideje, megérezte, hogy meg fog halni. Meghajtotta a fejét, mint búza a kaszapenge előtt. De azért sírva búcsúzott unokáitól, nővéremtől és tőlem. „Miért kell itt hagyni benneteket?” – mondta könnyes szemmel. Elment, de most is itt van velem, munkál bennem. Ahogy öregszem, és közeledem hozzá, úgy érzem egyre jobban magamban azt a részt, ami tovább él a lelkemben belőle. Naponta velem van, beszélgetek most is a jó öreggel, mint valaha a tűz mellett. Barátaimmal megiszom most egy pohár bikavért az ő emlékére.

Áldott legyen a jó öreg, Berti papó, és áldott legyen a magyarok istene, aki nekünk ezt a remek, szalonnás, zsiványpecsenyés estét adta. Löttyintsünk neki is áldozatként egy kortyot az egri bikavérből az álmosan hunyorgó, hamvadó tűzbe.      

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

Tiszavirágzás után   *    Szatmári helynevek igézetében

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.16. 15:34

Polgármester

Harsány

szszb 30 ki Szabó Gergely 400 .jpgA dél-borsodi község hovatovább a csodák birodalmát képezi. Mindez az elmúlt négy évben létrejött fejlesztéseknek köszönhető, ami szinte egyedülálló a megyében. A Harsányba került 1,4 milliárd forint kiválóan hasznosult, több évtizedes lemaradást hoztak be a településfejlesztés területén. A polgármester nem titkolja, Tállai András államtitkár nem csak országgyűlési képviselője a régiónak, hanem mecénása is, aki sokszor segítségére volt az egyre szépülő bükkaljai falunak. Ezért érdemelte ki 2003-ban a Harsány község díszpolgára címet.

A Miskolctól 18 km-re fekvő 2200 fős település tiszta, rendezett képét mutatja a látogatónak. A közelmúltban aszfaltozták a községet átszelő utat és több mellékutcát is leburkoltak. Szabó Gergely elárulja, nyolc utcát aszfaltoztak le ebben a választási ciklusban. Maradt még 3-4 kisebb poros út, azokat akár önerőből is megépítik. A belterületi utak mellé csapadékvíz elvezető árkokat ásnak, a munka közmunkások bevonásával zajlik.

A polgármester elmondta, pályázataik révén minden közintézményük megújult. Iskolájukhoz új tanterem épült, az óvoda új szárnyat kapott, renoválták az orvosi rendelőt, az európai normákhoz alakították a polgármesteri hivatalt és átadták a közösségi házat galériával. Mindegyik épületet hőszigetelték, korszerű nyílászárókkal látták el, a fűtést helyben előállított biomasszával oldják meg. Ehhez le kellett cserélni az elavult fűtési rendszereket. Esztétikus új buszmegállók épültek, de utcabútorokat és gyűjtőládákat is kihelyeztek a közterületekre. A pozitív településkép is közrejátszik a turistaforgalom élénkülésében, márpedig Harsány ebbe az irányba is elmozdult. Van több szálláshelyük, és hamarosan átadnak egy újabb panziót, az önkormányzat pedig vendégházat üzemeltet. A kenyeret és más pékárút helyben sütik, a község vezetése kedvezményes feltételeket teremtett egy pékség elindításához. Keresett turisztikai célpont a sópince, ahol légzőszervi panaszosok gyógyulhatnak a testvértelepülésről, Parajdról érkezett 20 tonna só hatásának köszönhetően. A vállalkozók által működtetett horgásztóhoz sokan érkeznek a környező országokból is a kapitális pontyok kifogására. A kalandpark kiváló szabadidős programokat kínál családok számára. A mintegy 100 egyedből álló szürkegulyára is sokan kíváncsiak, a 2013-ban megrendezett Harsányi Szürkemarha Fesztivál iránt óriási volt az érdeklődés, ezért idén augusztusban is megtartják. Kezd talpra állni a borászat is, amit a helyben található 300 pincére lehet alapozni. A Harsányi Hárs Fesztivál a másik jeles rendezvényük, ez egyben a falunap is.

Kiépült egy illusztris főtér Harsány központjában, de a külcsín mellett a nemzeti hagyományok tisztelete is fontos a községben. Ezért visszaállították az 1948-ban eltüntetett Turul-szobrot. Önkormányzati területet értékesítettek a COOP üzletláncnak, akik szupermarketet építettek rá. A képviselő-testület 3500 m2-es telket vásároltak ipari célra, ahová befektetőt várnak. A közbiztonság javítására térfigyelő kamerákat szereltek fel, a polgárőrök pedig új bázist kaptak.

Sikeres a nyolcosztályos iskolájuk, ahol közel 150 gyermek tanul. Bevezették az ÖKO iskola programot a természettudatos szemléletet elsajátítására. Nemzetközi hírnévre tett szert az önkormányzat által támogatott „A zene benned van” oktatási program, amit elsőként alkalmaztak az országban. A gyerekek zenét improvizálnak, amihez társul ének és tánc is. Ezért Olaszországban egy nemzetközi iskolafesztiválon olasz állami kitüntetést kaptak, amit a polgármester az irodájában őriz. Ezt tetézte a 2013-as pedagógus napon a hazai miniszteri kitüntetés. 2011-ben önerőből indították el a konyhakerti- és szántóföldi növénytermesztést, illetve állattenyésztést. Azóta a zöldségfélék és a sertéshús előállítása terén önellátóak.

Egzisztenciasegítő programmal segítik az építkezni akaró fiatal párokat, akik kedvezményesen juthatnak telekhez, elősegítve így az értelmiség helyben maradását.

Szabó Gergely felmenői több generáción keresztül Harsány meghatározó emberei voltak, ezért is vállalt közéleti szerepet. A Földes Ferenc Gimnázium és a Miskolci Egyetem bölcsész-történész szakának elvégzése után az Észak-Magyarország újságírója, majd a Mezőkövesdi Újság, később a Mezőkövesdi Városi TV és a Matyóföld főszerkesztője volt. Közben ellátta a városházán a sajtóreferensi feladatokat. Felesége, Ágota szerkesztő-újságíró, gyermekeik közül Zalán 7, Villő pedig 4 éves.

2006-ban indult önkormányzati választáson, ezután alpolgármesterré választották, 2010-től pedig Harsány község polgármestereként tevékenykedik.

Sikerei titkát abban látja, hogy elképzeléseit meg tudta valósítani, munkájában következetes, a helybeliektől pedig megköveteli a tisztességes, dolgos életvitelt. Utóbbinak köszönhető, hogy Harsányban 2014-ben lényegében megszűnt munkanélküliség.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.16. 07:53

Polgármester

Muhi

szszb 30 ki czinglérné Tóth Gizella 400.jpgA község határában nemzeti emlékhely mutatja az egykori nagy csata helyszínét, ahol 1241. április 11-12-én a tatárok vereséget mértek IV. Béla király seregére. A történelmi múlt árnyai már régen eloszlottak, Muhi község pedig az elmúlt évszázadokban élhető településsé fejlődött, barátságos lakossággal. A fő vonzerő ma a helyi közösség erejében, az összetartásban rejlik, ennek köszönhetően elég sokan keresnek ingatlant a faluban.

A jó infrastruktúrával rendelkező Muhin még a szennyvízcsatorna kiépítése van hátra ahhoz, hogy teljes összkomfortról beszélhessünk. Azon kívül szinte mindenük megvan, amire szüksége lehet egy településnek. Megtartották az általános iskola alsó tagozatát, ahol 16 gyermek tanul. Az intézményben nagy sikere van az elnyert egészségpályázatnak, ahol az egészséges táplálkozást és összességében az egészséges életmódot sajátítják el a gyerekek, akik közül ezen a nyáron 24-en ingyen táborozáson vehettek részt. A gyermekeknél maradva az önkormányzat minden évben megtartja a gyermeknapi rendezvényt, ahol ajándékot, ebédet és sok-sok édességet kap a fiatalabb korosztály.

Kisebb-nagyobb nehézségek mellett működtetik 25 fős óvodájukat, ahová 23 gyermek jár. Oda a csapadék és az erős napsütés ellen praktikus, tetszetős fedett teraszt építettek. A helyi rendezvények lebonyolítására szabadtéri színpad készült a kultúrházhoz, de átalakították a polgármesteri hivatalt és az orvosi rendelőt is. A templom mellé parkolóhelyek készültek, elősegítve a vallásukat gyakorlók és az esküvőkre érkezők parkolását, de a ravatalozó is rekonstrukción esett át. A főtér 2006-ban készült el, amelynek közepén IV. Béla király bronz mellszobra állít emléket az uralkodónak, a szobor környékét díszkő burkolat borítja. Bár nem látványos, de fontos beruházás volt a Muhin élőknek a kábeltévé optikai kábelének a cseréje. Polgármester asszony örömmel beszél két fontos közösségi pontról, vagyis a faluban található két modern játszótérről. Egyiket az iskola és óvoda közös udvarán állították fel rendszeresen használják a gyerekek, míg a másik a főtér szomszédságában áll, kihasználtsága pedig szinte egyedülálló. Utóbbi a megépítése óta találkozó hellyé vált, odajárnak a kisgyermekes anyukák, és míg csemetéik a szabadtéri játékok által nyújtott élményeket élvezik, ők társalognak, információkat adnak át egymásnak és ez nagyon jó a közösségi szemlélet erősödésének szempontjából. Muhin egyébként is kiváló a közösségi élet, ami különösen az egymásra figyelésben domborodik ki. Kiszűrik az idegeneket és követik a mozgásukat, ezzel javítva saját biztonságukat. A házalók ellen Czinglérné Tóth Gizella fényképezőgéppel vette fel a harcot, néhány kattintás után a rossz szándékú emberek rájöttek, hogy nem kívánatos vendégek a faluban. Nagy segítséget jelent az ott élők számára a falugondnok, aki megszervezi és lebonyolítja a rászoruló emberek vásárlásait és a betegszállítást.

Működik a teleház és a könyvtár, mindkettő iránt nagy az érdeklődés. A megyei könyvtárellátóhoz tartoznak és támogatásukkal jutnak el Muhira ismert írók és előadók a közönségtalálkozókra.

Régi hagyomány a muhi csata évfordulóján megemlékezni a 773 évvel ezelőtti eseményre. Muhin ez háromnapos rendezvényt jelent, amire rendszeresen nyernek pályázati pénzt. Ilyenkor rajzversenyt rendeznek az iskolában, ismert történészek emlékeznek a csatára, a templomban pedig már Paskai László bíboros is tartott szentmisét ebből az alkalomból. A programok sorába illeszkedik a történelmi íjászverseny, ahol idén áprilisban bemutatót tartott a távlövés magyar világbajnoka is. Mónus József nyílvesszője 2012-ben 653 méterre szállt, amivel 784 éves rekordot döntött meg.

Az augusztus 20. utáni hétvégén tartják a falunapot, amelyre tartalmas, jó programokat szerveznek és olyankor az elszármazottak is hazalátogatnak. Az ingyen ebéd csak ráadás a barátok, rokonok találkozásához.

Évvége felé is tartogatnak meglepetést a helyi vezetők, a télapó ünnepen 14 éves korig osztanak csomagot, karácsony előtt pedig a 62 év fölöttiek kapnak ajándékot és egy kis anyagi támogatást.

A polgármester közeli tervei között a kultúrház és az önkormányzat tulajdonába adott történelmi emlékhely felújítása szerepel.

Az 537 fős községet 2005. február 25-től irányítja a Muhin született Czinglerné Tóth Gizella. Kisgyermekkorát Miskolcon töltötte, mivel édesapja ott volt hivatásos katona, de 1956-ban visszaköltöztek. Ónodra járt óvodába és felső tagozatos iskolába, míg az első négy osztályt helyben járta ki. Miskolcon érettségizett a Földes Ferenc Gimnáziumban, majd gépész-szerkesztői végzettséget szerzett. Ebben a tanult szakmájában dolgozott 17 évig a KEVITERV-nél, majd a Borsodvíznél, de az építőiparban volt műszaki ellenőr is.   Két fiú gyermeke van, László és János, valamint 5 unokával is büszkélkedhet.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.15. 08:12