fan10011101.gifBalázs Gézának az Sms-nyelv és -folklór című könyve a folklórkutatás egy meglehetősen új területére kalauzolja az olvasót. A mobilüzenethez kötődő új jelenségeket vizsgája. Többek között ünnepekhez kapcsolódó különféle köszöntőket, például a húsvéti locsolóverseket. Ugyanakkor az újévi köszöntéseknek is egyre gyakoribb formája az sms-vers. Mindehhez az elkövetkezőkben egy újabb adalékkal kívánok szolgálni, azokkal a humoros, netán rímes sms-küldeményekkel, szövegekkel, esetenként versikékkel, amelyeket egy kisbaba megszületésekor szoktak küldeni, de gyakran nem a szülő megszólalásában, hanem az újszülöttében. Miről is van szó, nézzük: Íme, az első:

Szüleim nagy örömére 2011. december 31-én megszülettem, és ha már itt vagyok, elárulok néhány apróságot magamról. Szóval a csuklómra kötözött furcsa ízű szalagra azt írták, én lennék Kiss Pistike. Talán szőke tincseimnek és kék színű szemeimnek köszönhetően a nővér nénik mind odavannak értem. Bár most még picinek érzem magam, mindössze 3 kg és 52 cm vagyok, de háromóránként édesanyám karjaiban bőséges ennivalót és szeretetet kapok. Igyekszem hamar megerősödni, hogy személyesen is megismerhessek mindenkit.

Természetesen az adatok kicserélendők.

Az a csecsemő, amelyik már születésekor is életrevaló a szó átvitt és konkrét értelmében, ilyen sms-t „küldet” idézőjelben:

Elcsórtam a papa mobilját azért, hogy szóljak: december 31-én 7 óra 25 perckor megszülettem. Súlyom 3400 gramm, 51 centi vagyok, és a séróm óriási.

Egy másik variációban:

Üdvözöllek életem első sms-ével. Míg saját számom nem lesz, anyukám vagy apukám mobilján tudtok elérni. Pussz: Lacika.

S íme, egy harmadik variációban:

A mai nap úgy döntöttem, hogy véget vetek az egyre fokozódó izgalmaknak, és 3300 gramm súlyommal, 49 cm-es termetemmel megérkeztem a nagyvilágba. Anyukámmal együtt jól vagyunk.

Következzen egy rímes híradás:

Laci vagyok, 2500 gramm, egy darabig még nincs fogam. 52 centivel születtem reggel 8-kor, óvakodok még a bortól. Sokat sírok, cicit szopok, ha megnövök, majd még írok.

 

Természetesen meghittebb üzenetek is vannak!

Mikor megszülettél, ünnep volt az égen. Megkérték a Jóistent a kisangyalok szépen, legyen ez a kislány szebb a százszorszépnél, ragyogjon jósága szebben az ékszernél.

Mikor megszületik egy várva-várt gyermek, az élet dolgai új értelmet nyernek. Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban, új fénnyel ragyognak a világra hárman.

(A kép forrása: anythingmaternity.com)

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.04. 08:17

Írta: Arany Piroska

 

 

hargitai.jpgAkárhogy siethetnek, már úgyis elkéstek. Egy hete kezdődött az iskola. Akkor előbb az anyja nem ért rá, mert éppen a szürettel kellett sietni, aztán a zöldséget hordták be a tanyáról, később meg, amikor vitte volna, ez a Julis „nemésnemakart” iskolába menni. Elfutott a kukoricásba, hiába kiáltoztak utána csalogatva, nem jött elő. Nem töltötték keresésével az időt, majd mennek holnap.

 Na, az anyja hétfőn már kora reggel fülön fogta, innen aztán sehova, megyünk iskolába.

Julisnak, bár törte a fejét, semmi, de semmi kifogás sem jutott az eszébe, amiért ő nem tud most iskolába menni. A hasa se fájt, de ha fájt volna is, az nem elég, hogy itthon hagyják, mikor Jolánka is, ni, már ott fut a többiekkel. Ő már harmadikos. Julisnak is menni kell. Elsőbe! Eljött az ideje. Nagy baj ez! Mintha a börtönbe vinnék. Ott se Bodri, se Cirmi, se kiscsirke, se fű, se fa, se virág. A karcer az. A rabság.

Anyja fogta a kezét. Ezt se szerette. Ha lefogják. Nem szokták az ő kezét fogni, sose. Az anyjának kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a Julis kezét szorongassa. Van neki mit fogni: kapát, kosarat, ollót, kést, fazekat,mikor mit. Itt a sok dolog, télen-nyáron, mindig. Az lenne már a jó, ha ezek a lányok is segítenének, nemhogy még ő dédelgesse őket. Nem szopósok már. Most mégis fogja a kezét, nehogy elszökjön tőle. Még képes, kiszakítja magát, visszafut. Ez olyan. Akaratos.

Juliskának az lett volna jó, ha ő is a többiekkel mehet, mint Joli. De az anyja bekísérte, egészen a tanítónő elé, oda az asztalhoz.

Juliska ezután sokáig nem ment annak az asztalnak még tájékára se. Ahol őt kinevetik? Azt kérdi a tanítónő, hogy hívnak téged? – Hogy hínának, hát bíkísijuliskának! Milyeneket kérdeznek ebbe az iskolába. Még azt se tudja ez az okos tanító? Hisz mindenki ismeri őtet, az egész tanya, végig a Kaprosjóskáék dűlőjéig, ott szokták a birkákat legeltetni, tudják az ő nevét. Mi van ezen nevetnivaló, hogy ő bíkisijuliska?

Nem jól mondod te azt, Juliska, mert te Békési Juliánna vagy! – javítja ki, a tanító néni.

– Az esze tokja, de nem én – mondta Juliska mérgesen. Már megint nevetnek. Mit nevetnek?

– Na, ide se jövök többet –rántotta ki magát az anyja kezéből bíkisijuliska, és usgyi neki, vesd el magad, már ott se volt.

– Pont ettől féltem – kiált az anyja, és fut utána.

Mire visszahozza, egészen kimelegszik. Szidja Juliskát: – Majd ád neked apád, nekem már régen a cukorrépába kéne lennem, nemhogy téged zavarásszalak. Na lódulj befelé, haza ne merj jönni! Juliskát betaszigálja, ő meg kihúzódik csendesen a folyosóra. Hallgatózik valameddig, azután eszébe jut, a millió tennivalója, és otthagyja Juliskát a sorsára. Ezt Juliska érzi így, mert kegyetlenül rossz ott állni egyedül az ajtóhoz támaszkodva.

–Gyere, te kis bíkisijulis – mondja a tanítónő, és leülteti Juliskát az első pad szélére, ahova Juliska egyáltalán nem akar leülni. Ha már itt van, szeretne szétnézni, barátkozni. Milyen sokan vannak! Van, akit sose látott még.

Juliska a padon nem ül szépen. Csak félfenékkel támaszkodik, ugrásra készen, hátha mégis kiszabadulhatna.

– Itt az iskolapadban szépen ülünk, és a két kezünket hátratesszük, hogy a hátunk szép egyenes legyen – mondja a tanító néni. – Látod, mint a többiek. Na, te is tedd hátra a kezed.

Juliska meg se moccan. A két kezét védekezően a köténye zsebébe dugja. A tanító nénivel nem lehet ellenkezni. Ezért a Juliska kezét erővel kihámozza a zsebéből, majd azt a dacosan csápoló két kis karját hátrafeszíti, és csöndes határozottsággal beilleszti, a háta mögé, amitől Juliska a megkínzott, ártatlan szentek fájdalmát érzi vállába nyilallani. Aki elsőben próbálta, csak az tudja, miről beszélek.

Kínos kiszolgáltatottságában résztvevő tekinteteket keresne. A szeme pillantásával, mint aki ellenséges területre tévedt, fejét alig fordítva, körülnéz. Elkeseredve és megdöbbenve látja, hogy a többiek szolgai engedelemmel mind hátratett kézzel ülnek.

 Ezt nem hitte volna! A harmadikosok, Joli meg Kovács Maca, Kis Feri, Tót Miki úgy ülnek, mint a feszület. És olyan ártatlanul néznek a tanítóra, mint a kisangyal. Pedig erősebbek, nagyobbak, mint ő, mind jó verekedők, mégis, ni, hogy behúzták a farkukat, mint a Bodri, ha a gúnár rásziszeg. Ezen úgy elcsodálkozik, hogy nem hallja meg, hogy a tanító, az ő nevét mondja.

–Békési Juliánna! Szólítottalak! Állj fel!

De bíkisijuliskának ez, már sok. Túl sok. Elege van az iskolából. Nem elég, hogy a szép napsütés ellenére, az udvarra néző ajtót becsukták, meg lehet itt fulladni, na meg, a jó kis megszokott nevét elveszik tőle, a két keze hátrafeszítve, a válla egyre jobban sajog – lehet, hogy eltört –, és most ez az állj fel? Amikor állt, akkor erővel leültették. Miért állna fel? Mi a fenének? Majd feláll, ha akar, nem igaz? És ülve marad, mint aki leragadt.

Amikor a várakozás sokatmondó csöndje rádöbbenti, hogy fel kell állnia. Szót kell fogadni? Szót kell fogadni!

Most lett vége bíkísijuliskának.

Míg úgy tesz, mintha észre sem venné, hogy tanító nénije most átkarolja, a kis vadóc, még egyszer megmutatja. Azért is! A szabadok utolsó erejével, a behódolás szégyenével, elszorult torokkal, reszkető hangon, még odavágja:

Felállni?Maj’ ha akarok!Maj’ sohanapján!

Kimondta.

És aki lehajtott fejjel, kedve ellenére lassan feltápászkodik, bár szíve szerint nem adta meg magát, az már Békési Juliánna.

Julis iskolás lett.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Arany Piroska tárcái

***  

Az illusztráció Hargitai Beáta alkotása

A mesés Kayla
30x21 cm.
ceruzarajz

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.03. 08:05

Címzetes főjegyző

Bükkszentkereszt

szszb_31_ki_dr_hegykozi_bela800.jpgHazánk egyik legmagasabban fekvő települése a Bükkben, a Miskolc-Eger közötti út mellett található. Aki egyszer járt a településen, biztos, hogy visszavágyik. A községben született főjegyzőnek soha nem jutott eszébe, hogy lakóhelyet váltson.  Úgy fogalmaz, szebb és jobb helyet úgysem talált volna az országban.

Igazi tősgyökeres bükkszentkeresztinek vallja magát dr. Hegyközi Béla, hiszen 1954. július 14-én ott született, és azóta a településen él. Kitér származására, hiszen a család eredeti neve Matiscsák volt, ami lengyel elődeire utal, de nagyszülői ágon szlovák felmenői is voltak. A millennium évében, 1896-ban sok szláv származású ember döntött nevének magyarosítása mellett, ekkortól használják a Hegyközi nevet. Az 1200 fős községben egykor éltek a lengyelek és szlovákok mellett cseh, rutén és német családok is, akiknek többsége az 1755-ben  létrehozott üveghutáknál dolgozott.

Főjegyző úr elég változatos úton jutott el mai státusáig. Az általános iskola helyben történő befejezése után 1972-ben villamosipari technikumot végzett Miskolcon, majd a következő tíz évben ebben a szakmában dolgozott az ÉMÁSZ, majd a Villanyszerelő Ipari Vállalat alkalmazottjaként. Utóbbi cégnél volt lehetősége belekóstolni a nyugati munkakultúrába, hiszen 1977-1981 között dolgozhatott a bécsi metró építésén. Aztán kipróbálta, mire képes egyedül, magánvállalkozásba kezdett. A környéken akkoriban sokan foglalkoztak mészégetéssel, ő pedig belekezdett az oltatlan és oltott mész értékesítésébe, ami főleg Borsod, Heves és Hajdú-Bihar megyékre terjedt ki.

Hiába volt sikeres a vállalkozása, mindvégig azt érezte, hogy még nem találta meg az igazi életpályát, ezért 1987-ben  megkezdte tanulmányait a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Azt mondja, ez a szakma mindig érdekelte, és különösen a bírói pálya keltette fel a figyelmét. A mindennapi munka mellett levelező tagozaton tanult, ám mindezt élvezettel tette, mert úgy érezte, megtalálta, amit keresett. Talán ennek is köszönhető, hogy Cum Laude minősítéssel kapta meg 1992-ben a diplomáját.

Éppen akkor üresedett meg Bükkszentkereszten a jegyzői állás, amit sikerrel pályázott meg és azóta a községben már a harmadik polgármestert látja el jogi tanácsokkal.. Édesanyja nagyon büszke volt rá, mert ő 1930-ban a hat elemit kitűnő eredménnyel elvégezve az akkori jegyzőhöz ment szolgálni. Ugyanott hatvankét évvel később – a sors szerencsés alakulásának köszönhetően – a fia lett a jegyző.

A rendszerváltozás idején alapjaiban megváltozott a közigazgatás. Azóta is rengeteg jogszabály született, illetve módosult, amiből egy jegyzőnek illik naprakésznek lennie. A hivatalvezető felkészültsége ugyanis alapjaiban meghatározza a képviselő-testület, azon keresztül pedig a település életét.

A szomszédos Répáshutával 2002. január 1-től körjegyzőséget, 2013. március 1-től pedig közös önkormányzati hivatalt hoztak létre. A két településen összesen 5 polgármesterrel dolgozott, illetve dolgozik együtt. Különösen azt szereti választott szakmájában, hogy sokat kell emberekkel és az ő ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozni, problémáikra megoldást találni. Emellett ciklusokon át biztosítani kell a hivatal működésének folyamatosságát.

Úgy érzi, a szakma befogadta, öt éven át tagja volt a közigazgatási alapvizsga bizottságnak.

A címzetes főjegyzői címet 2013-ban kapta meg, amelyet Jámbor Flórián polgármester javaslatára a két község képviselő-testülete kezdeményezett, és Orbán Viktor miniszterelnök adományozta számára ezt a kitüntető címet.

Fia, ifjabb Hegyközi Béla 1987-ben született és a községben járt óvodába, majd általános iskolába. Büszke rá, hogy ő is jogi diplomát, majd szakjogászi diplomát szerzett, jelenleg az Emberi Erőforrások Minisztériumának jogi referense.

Némi nosztalgiával emlékszik vissza a sportban eltöltött évtizedekre, hiszen 16 évesen már a helyi felnőtt csapatban rúgta a bőrt és még 45 éves korában is a futballpályán volt játékos-edzőként. Sokáig a megyei másodosztályban játszottak, majd 1999-ben feljutottak a megyei első osztályba. Futballszeretete közrejátszott abban, hogy 1967-től, amióta a Magyar Televízió közvetíti a labdarúgó BEK döntőket egy kivétellel minden mérkőzést egyenes adásban nézett meg.

Gyermekével mindvégig kitűnő kapcsolatot ápolnak. Rengeteget túráztak a közeli hegyekben és nyári programként sokat utaztak, főleg Európában. Bejártak több mint húsz országot, legtöbbször Görögországban jártak, ahol hétszer is megfordultak.

Főjegyző úr két és félév múlva nyugdíjba vonul. Ekkortól több lesz a szabadideje, többet tud majd gombázni és kirándulni akár a közeli hegyekbe, amelyek klímája szubalpin gyógyhelyként is jól ismert.  Reméli, hogy nyugdíjas éveiben nem lesz akadálya annak, hogy egy-egy távolabbi országba is eljusson.     

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.02. 08:23

BOKIK alelnök

Miskolc

szszb_31_ki_toth_jozsef_800.jpgMár gyermekkorában beleszeretett a fába, a fenyő semmivel sem összehasonlítható illatába. A szakma alapjait a nagyiparban tanulta meg. Az egykor kis szirmabesenyői asztalosműhelyt idővel miskolci gyártócsarnokra váltotta, miközben aktív szerepet vállal a B.-A.-Z. megyei Kereskedelmi és Iparkamara (BOKIK) munkájában is. Nem csak szakmája mellett tartott ki, hiszen 2015. június 15-én ünnepelték feleségével 50. házassági évfordulójukat.

Miskolcon, a Repülőtéri úton működik a RO-PÁNT 95 Bt. nevű faipari családi vállalkozás, ahol a ma fellelhető legmodernebb ajtók és ablakok készülnek. Az üzemen kívül van képviseletük Budapest VII. kerületében, a Damjanich út 14. szám alatt is. Tóth József résztulajdonos azt mondja, sok megrendelést kapnak a fővárosból, hiszen reneszánszukat élik a fa nyílászárók. Az igényes vásárlók nem a műanyagot választják, hiszen gyártmányaik magas technikai színvonalat biztosító megmunkáló gépeken készülnek és minden hőszigetelési szabványnak megfelelnek. Jelenleg 21 embernek adnak munkát és kapacitás kihasználásuk a maximum környékén van.

Beérett tehát a befektetett munka, aminek alapjaira 1962-ig kell visszatekinteni, amikor egy tettre kész fiatalember beiratkozott a Diósgyőri Vasgyári Szakmunkásképzőbe, hogy megtanulja az asztalos szakmát. Akkoriban a gyakorlati feladatokat üzemi körülmények között tanulták a tanoncok, ő a Diósgyőri Gépgyár asztalos üzemében sajátította el a szakma csínját-bínját. Mai napig hálás az akkori mestereknek, akik tisztességre, szakmaszeretetre és fegyelemre tanították.  Úgy megszerette ezt a tevékenységet, hogy 1977-ben megnyitotta saját műhelyét lakóhelyén, Szirmabesenyőn. Már az indulásnál annyi megrendelése volt, hogy segédet kellett felvennie. Akkoriban tucatszám épültek a községben és a térségben a családi házak, amelyekhez szükség volt ajtókra, ablakokra.

Elismeri, jól megélt kétkezi munkájából, de tudását szerette volna másoknak is átadni, ezért bekapcsolódott a szakoktatásba. Közben a ’80-as években elnyerte a megyében a Szakma Kiváló Mestere címet.  Örült annak, hogy a hozzá kerülő fiatalokat érdekelte az a munka, több jó szakember került ki a keze közül és vannak, akik külföldön is bizonyítanak.

2006-ban úgy döntöttek fiával, Gáborral, aki szintén a cég résztulajdonosa, hogy bővíteni kell.  Felépült az ezer négyzetméteres csarnok a már említett Repülőtéri úton, ahova magas színvonalú, számítógép-vezérlésű gyártógépek kerültek.  Adódott viszont egy újabb gond, meséli mosolyogva Tóth József: mára ezt a területet is kinőtték és a bővítésén gondolkoznak. Ebben partnere a fia, az 1977-ben született Gábor, aki a cég ügyvezetője is. Ő már gyermekkorában otthonosan mozgott a kéziszerszámok világában és ráhatás nélkül választotta ezt a szakmát. A szakképző után mestervizsgát tett, majd Pécsett a Műszaki Főiskolán diplomát szerzett. Tóth József annak örül, hogy unokája, Zsigmond három és féléves kora ellenére már jól ismeri a kéziszerszámokat. Egyszer talán ő is kötődik a céghez, hiszen apukáján kívül édesanyja, Fekete Adrienn is tagja a családi vállalkozásnak.

A RO-PÁNT 95 Bt. 2014-ben Budapesten az országos kézműves kiállítás I. díját nyerte el, de a  BOKIK kiemelkedő gazdálkodó szervezete elismerés is a birtokukban van.

Másik gyermeke, Zsuzsa nyomdász végzettséget szerzett, az ő két lánya, Nórika (17) és Ágika (15), a másik két unoka, Miskolcon a Jezsuita Gimnáziumban tanul.

Tóth József 1977-től tagja a BOKIK-nak, ahol az elmúlt negyedszázad során több tisztség betöltésével bízta meg Bihall Tamás elnök úr. Feladatot vállalt a tanulóképzésben és jó intézkedésként értékeli a szakoktatásban elkezdődött változásokat. Ettől a tanévtől a kamara osztja szét a szakmunkástanulókat a különböző oktatási helyekre, Úgy ítéli meg, a több évtizedes sikeres hazai szakemberképzés alapja a kétkezi munka megismerésében rejlett, és szerinte ezt kell ismét előtérbe helyezni az oktatásban. Ezekre a változtatásokra felkészült a kitűnő szakembergárdával rendelkező BOKIK. Segítségükkel lesz csak megoldható, hogy a szakképző iskolák tanulói a három évből kettőt üzemi körülmények között, felkészült szakemberek felügyelete alatt tölthessenek el valamelyik cégnél. Sajnos, tapasztalatai szerint az emberek ma már ódzkodnak a kétkezi munkától.

Nosztalgiával emlékezik vissza sportmúltjára, amikor a MÉMTE NB II-es kézilabda csapatában játszott nyolc éven keresztül, ám azóta távol került a sporttól. Van viszont egy új hobbija, ami a postagalamb röptetés. Ez nyugdíjba vonulásakor kezdődött és azóta gyakran ellenőrzi a madárállományt, hogy hazaérkeztek-e a röptetésre elküldött galambok.

A BOKIK-nál még 71 évesen is elnöke a Kézműipari Tagozatnak és tagja az országos kollégiumnak. Utolsó elnöke a hamarosan megszűnő IPOSZ-nak. Ennek a szervezetnek ugyanis elfogyott a tagsága.

Szerző: Napkelet Népe  2015.09.01. 08:02

A Weinberg 93 Kft. termelési igazgatója

Sárospatak

szszb_31_tk_lovas_robert_800.jpgPercre pontosan beosztja az idejét, ezt túlzás nélkül állíthatjuk. Lovas Róbertnek, a Weinberg 93 Kft. termelési igazgatójának a munkafolyamatok optimalizálása, a termelési folyamatok előkészítése, megszervezése és nyomon követése időnként felboríthatja a kiszámított időt. 15 percet kértem a beszélgetésre – de akkor az tényleg ennyi legyen – kéri szabadkozva, ám jelentőségteljes hangsúllyal. Leveszem az órámat, magam elé teszem, és képzeletben megrajzolom egy elfoglalt, felelősségteljes döntéseket hozó fiatal felsővezető életét.

1975. május 4-én született Takács Magdolna és Lovas Gyula fiaként. Édesapja minőségellenőrként tevékenykedett. A termelési igazgató már családot alapított, neje Lovasné Asztalos Adrienn kontrolling szakember, szintén a cégnél dolgozik. Házasságukból két gyermek született: Dominik 11, Bianka 8 éves. Sárospatakon élnek.

Miskolcon érettségizett 1993-ban, magasépítési épületgépész technikusminősítővel egészítette ki tanulmányait. Gépészmérnöki diplomát már levelező tagozaton szerzett a Debreceni Egyetemen. Időközben letöltötte katonai szolgálatát is.

Amikor munkába állt, szerette és elvárta a tiszta célokat, amelyek számon kérhetőek, mérhetőek. Meggyőződése és elvárása az első perctől kezdve, hogy konkrét, határozott feladatokat, és az ehhez rendelt határidőket fogalmazzák meg neki, mert csak ilyen feltételek mellett tud megfelelően reagálni. A szakmai tudáshoz jól fejlett igazságérzet és a nem tetsző dolgokkal szemben megfogalmazott nyílt kritikai érzék párosult. Tette mindezt az eredmények elérése érdekében. Fiatal szakemberként nem kevés bátorság kellett ahhoz, hogy munkaegyeztetésekkor egyéni véleményét nyíltan megossza kollegáival.

Emberi kapcsolatuk, barátságuk Derczó Istvánnal régebbi keletű, ezért Lovas Róbertet meghívta a cégtulajdonos a Weinberg 93 Kft.-hez. Végigjárta a karrierfokokat, egyre több izgalmas tennivalót bíztak rá. Megbirkózott a feladatokkal, nem hátrált meg a nehézségektől. Munkaköréhez tartozott az építkezések vezetése, például a teljes generálkivitelezés megszervezése és lebonyolítása. A magasépítési szakma sokszínűsége motíválja és tartja lendületben. A pontos, precíz előkészítés gördülékeny munkavégzést és garantálható végeredményt jelent.

Meglepi a kérdés, hogy miért szeret itt dolgozni? A válasszal sem késlekedik, mert lát maga előtt perspektívát, célokat tűzhet ki, amelyekért odaadással dolgozhat. Azt is élvezi, hogy nem sablonos, hanem gondolkodtató tennivalókat kap és találhat ki magának. Már megszokta, hogy mindig dönteni kell, azt viszont nagy örömmel veszi, hogy ráhatást gyakorolhat a munkafolyamatokra. A döntés lehetősége és felelőssége mellett a konkrét megoldást is felvázolhatja magában és a valóságban. A precíz tervezés nélkül nem is tudnának ilyen magas minőségi követelményeknek megfelelni. Amikor egy projektet megterveznek, még azt is kiszámítják, például hány lakatos munkaóra szükséges a kivitelezéshez. Előkalkulálják, majd átadják az üzemnek termelésre a feladatot. A munkafolyamatokat vezetői szemmel nézi, magasabb szintről, mint aki azt közvetlenül megvalósítja. Így, ha szükséges, tapasztalatokat és javaslatokat fogalmaz meg ennek során. Lovas Róbert azt vallja: a vezető egy cég szervezetének immunrendszere, ugyanis, ha valamely terület hibásan kezd működni, annak megjavításáért a vezető felel. Egy szervezet elő organizmus, amelynek minden pillanatban az ütőerén kell, hogy tartsa a kezét. Azzal együtt, hogy a munkafolyamatokban résztvevőknek megvan a saját feladatuk ellátásához szükséges önállóságuk, de egyúttal felelősségük is. Csak összehangolt, mindenre kiterjedő tervezéssel, kivitelezéssel, ellenőrzéssel érhetnek el olyan kimagasló eredményeket, amely a Weinberg 93 Kft.-t nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi piacon is elismert céggé emeli.

Bár komoly beosztást kapott a termelési igazgató, és a munkatársakkal is meg kell értetnie, mit miért szükséges úgy, abban a formában végrehajtani. Lovas Róbertet hajtja a több tudás megszerzésének vágya, rendszeresen jár személyiségfejlesztő tréningekre, elmélyed a marketing, a kommunikáció, az üzleti élet könyvtárnyi szakirodalmában. Meggyőződéssel állítja: minden fejben dől el. Ha ő elképzeli, vizualizálja a megoldandó kérdést, akkor a megoldás is kézenfekvő lesz. Szabad idejében természettudománnyal foglalkozó könyveket vesz a kezébe. Ez pihenteti, és kikapcsolja. A családjával tölthető időt különösen megbecsüli, mert feleségével együtt úgy nevelik gyermekeiket, hogy felnőve érdeklődő, intelligens, a természet, a társadalom és tudományok, a mai kor követelményeihez igazodó képességek és tudás birtokába jussanak.

Mily kevés a negyedóra, de ahhoz talán elég, hogy Lovas Róbert egyéniségének, vezetői kvalitásainak titkaiba bepillantsunk.

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.31. 08:11

Ősz Zoltán alkotása

11896359_1149066335110044_4661377176472680058_o.jpg

35x26 cm. pasztell, papír.

2009.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.30. 08:07


pillow-neck-tie.jpgNéhány éve flashmob volt a meghökkentés divatja, mostanság a planking. Máris lefordítom magyarra: a flashmob kitűnő magyarítása a tömeghökkentés vagy tömegcsődület, ami a következőt jelenti: egymásnak ismeretlen emberek az interneten előre megbeszélt helyen és időben ugyanazt a furcsaságot cselekszik. Az újabb meghökkentés a planking, magyarul hason fekvés szokatlan helyen. Szó szerint jelenti még a deszkázást, padlózást, vigyázzban fekvést.

A lényege, hogy szokatlan helyeken kell hason feküdni. A szabályok egyszerűek: a két kéznek a test mellett szorosan kell elhelyezkednie és persze fényképet kell készíteni az akcióról, majd közzétenni az interneten. A lényeg, hogy minél szokatlanabb, izgalmasabb és extrémebb helyszínt kell választani, ami lehetőség szerint minél nyilvánosabb legyen, és minél többen lássák az akciót. Az interneten megnézhetjük, hogy van, aki a stonehenge előtt, vagy egy osztrák műsorvezető a bemondóasztalon plankingol. Az új tárgyak és elnevezések sorában említhetjük meg a bicindexet, azaz a vezeték nélküli kerékpárindexet, valamint a szundinyakkendőt. Ez olyan nyakkendő, amelynek a fújókán keresztül a belső álcázott légzsákjába levegőt fújhatunk, és máris pihentethetjük a megfáradt fej és nyakizmainkat. Íme, egy mondatban: Akár az irodában is szunyókálhatnak egy jót az agyonhajszolt japánok egy új találmány, a kispárnává alakuló szundinyakkendő révén. Ha még jobban odafigyelünk az alvásra, egy újabb luxuseszköz is a rendelkezésünkre áll, nevezetesen az alvásciklus-ébresztőóra. Olyan ébresztőóra, amely a beállított ébresztési idő előtt fél órával elkezdi felügyelni a különböző alvásciklusok karakterisztikáit, az alvás közben történő mozgások elemzése által. A mozgási adatokat összegyűjti, kiszámolja az ébresztéshez legoptimálisabb időpontot, és egy kényelmes, frottír, érzékelővel ellátott karszalag segítségével továbbítja az adatokat az ébresztőórába. Legkésőbb a beállított ébresztési időpontban, legkorábban pedig fél órával korábban ébreszt, a legpihentebb állapotban. A jelzést követően nem szabad visszaaludni, mert egy újabb alvásfázis indul.

Rossz, aki rosszra gondol. Ezzel vezetem be a következő szót. Tehát senki ne gondoljon erotikusra a tapipad szó kapcsán. Jelentése: leggyakrabban a laptopokon található, és az egeret helyettesítő érintőfelület. A tapipadon ujjunkat mozgatva tudjuk irányítani a kurzort a képernyőn. Íme, egy mondatban: Egy cég közreműködésével fejlesztett új tapipad a világon elsőként tartalmaz integráltan ujjlenyomat-olvasót, ezzel biztonságos és praktikus azonosító rendszerrel. Azonban a rúdtáncol továbbképzéssel létrejött új szavunk már valóban tartalmaz némi erotikát. Magyarázni aligha kell, csupán annyit fűzök hozzá, hogy a szóra keresve az interneten láttam, hogy rúdtánctanfolyamot is hirdetnek… A hamburgeradó nem hamburgeradó, hanem chipsadó. Ilyen gyorsan azért ritkán változnak a szavak, bár érdekes szóváltás számomra a reklám helyett alkalmazott  termékmegjelenítés, és a génmódosított szó váltása a génszennyezettre. De erről majd egy másik alkalommal…

(A kép forrása: shutupandtakemymoney.com)

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.29. 08:34

A Weinberg 93 Kft. tulajdonosa, ügyvezető igazgatója, díszpolgár

Sárospatak

szszb_31_derczo_istvan_800.jpgMegállítottuk az idő kerekét, ha csak röpke órára is Derczó Istvánnal, a Weinberg 93 Kft. alapító tulajdonosával, ügyvezető igazgatójával. Noha 10-12 órás munkanapokat simán tud maga mögött, most mégis egyfajta számvetést készítünk. Zemplén egyik legnagyobb és tavaly 5,6 milliárd forint árbevételt elérő építőipari és acélszerkezet-gyártó cége nemcsak a megyében, a régióban, hanem a határokon túl is elismert. Színes képek, magyar és angol nyelvű szöveg a prospektuson, ám semmi nem adja vissza azt a dinamizmust, amit a velem szemben ülő, tiszta, nyílt tekintetű üzletember zsigereiben hordoz. Mosolya nem marketingcélokból fakad, örül annak, hogy 151 alkalmazottnak és ugyanennyi alvállalkozói bérmunkásnak és családjainak adhat biztos kenyeret a kezébe. Fülébe csengenek szülei intelmei: fiam, ha valamit elkezdtél, fejezd is be, légy becsületes, megértő másokkal szemben, tarts ki a célod mellett minden körülmények közt, tiszteld az embereket és a bennünket körülölelő környezetet!

Édesanyja, lánynevén Tóth Klára nyugalmazott postavezető büszke a fiára. Amit a parányi szülőfaluban, Csékén a szívébe, lelkébe plántáltak, az szárba szökkent. Édesapja, néhai Derczó László mezőgazdasági gazdálkodással kereste a négytagú család kenyerét. Két testvér osztozott a szülők szeretetén. Fivére, László, sajnos, tragikus motorbalesetben, 37 évesen vesztette életét. Nagybátyjának nem volt kérdés, hogy unokaöccseit is segítse. Dávid (1989) itt a cégnél technikus, Bálint (1993) gépészmérnöknek tanul Miskolcon. Közvetlen családjában is az otthonról hozott alapértékeket honosítja meg a cégvezető édesapa. Nejét, Renátát, aki természetgyógyász, a születésnapi partiján látta meg és 3 év múlva vezette oltár elé. Házasságukból két kislány született: Eliza a sárospataki Árpádvezér Gimnázium diákja, természet- és állatvédőnek készül. Eszter 7 éves, a református általános iskolát most kezdte el.

Önállóságra nevelték, 14-15 évesen már következményekkel járó, felelősségteljes döntést vártak el tőle. Miskolcon érettségizett, vezetékes távközlési műszerész szakmát is szerzett. Világot látni, szakmát gyakorolni Pesten kezdett a Postánál, de egy év után a fővárosi székhelyű, de miskolci telephellyel rendelkező Transzvill Gyárnál szerelt és karbantartott villamos állomásokat. Időközben elvégezte a Bláthy Ottó Erősáramú Technikumot. Majd behívták katonának Nagyatádra. A másfél év legszebb pillanatait a repülőmodellek építésénél és a természet közelségében, a lőtéri gyakorlatokon élhette át. Még egy vadmalacot is felnevelt, amikor a szolgálattól elszabadult.

Két szakmával, érettségivel, leszerelt katonaként újabb kihívást keresett: lemezbemutató disc jockey lett, hivatásos előadóművész. Mellékállásban belekóstolt a vállalkozói létbe. Létrehozta a Derczó Bt-t, postai levélszekrényeket telepített a tanyákon. A rendszerváltást követően, 1993-ban megalapította a Weinberg 93 Kft-t. Előbb a Hercegkút határában levő Gomboshegyi Csárdát akarta megvenni. Az a terv ugyan kútba esett, de a FÉG Konvektor Rt-vel kialakított kapcsolat révén, Vér Iván és Orosz Ferenc bizalmából és támogatásával megépíthették az első, 3300 négyzetméteres csarnokot Ócsán. A referencia jól sikerült, jött az újabb megbízás Sátoraljaújhelyről, Fazekas Mária, a Prec-Cast cégvezetője egy üzemcsarnokot rendelt. Mára a magasépítésben, szakági szempontból az ország legjobb 20 cége közé sorolják őket! Múlt évi árbevételük elérte az 5,6 milliárd forintot, s az ideiről csak sejtetni engedi a várható eredményt. Ők is megérezték a gazdasági válság hatását – 25 százalékos visszaesés – ám a következő évben újult lendülettel folytatták a megkezdett utat. Alapértékük: tisztesség a megrendelő iránt, kifogástalan minőség, a dolgozóik pedig humánus, családcentrikus légkörben, céljaik elérésében találtak megbízható partnerre a munkaadójukban. A fluktuáció minimális. Ők nem kérdezik, mikorra tervezi a nő a szülést, a szabadságot pedig a dolgozó igényéhez igazítják. Az egykori malomkőgyár több száz éves termelési kultúrája is kötelezi a Weinberg 93 Kft-t, hogy folytassa az elődök által megkezdett utat. Nem költözhet mindenki az ország szerencsésebb felébe, vagy külföldre, állítja a cégvezető , akinek Andrássy gróf a személyes példaképe a haza iránti elkötelezettséggel és tevékenységével. Szavaiból süt a hazaszeretet, a Zemplénhez való kötődés.

A száz legjobb céget bemutató TOP 100 tagjai, elnyerték az Év Vállalkozása címet, a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetsége, valamint a Borsod megyei Kereskedelmi és Iparkamara díjait. Újabb célt tűztek maguk elé: nemzetközileg is jegyzett középvállalat legyen a cégük, az alapítás negyedszázados évfordulójára.

Tiszteletet parancsol az odaadás, a másokért történő felelősségvállalás. Éppen ezért személyes sikereket is felsorolhat Derczó István. Sárospatakon Pro Urbe díjas, Hercegkúton – ahol római katolikus kápolnát építettek – Díszpolgári címet kapott. A Zempléni Lovasegyesületet 10 éve támogatja, Sárospatakon az általános és a középiskolák, az egyházak számíthatnak a jószívű mecénásra. A Rotary Klub tagjaként a segítségnyújtás elemi kérdés. Sikerei elérésében kimagasló szerepet tulajdonít a biztonságos családi háttérnek, az ambiciózus munkatársaknak. Szabadidejében síel, lovagol, kerékpározik, hajózik.

Derczó István kerek, szabályos világot teremtett.

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.28. 08:00

A BorsodTakarék ügyvezetője

Mezőkeresztes 

szszb_31_ki_gardonyi_istvan_800.jpgAmi évtizedeken át csak rendkívüli esetben lett volna elképzelhető, az a Mezőkeresztes központú BorsodTakaréknál bekövetkezett. Egy 30 éves fiatalembert neveztek ki az ügyvezetői posztra, ami a pénzintézet második számú vezetője státust jelenti. Tóth Zoltánné elnök-ügyvezető hamar felismerte benne a rátermettséget, így ma együtt végzik a kettős ügyviteli feladatokat. 

Istvánnak még nem volt rá ideje, hogy kutassa a családfáját, amiből kiderülne, rokona-e a híres írónak. Egyébként is más pályát választott, a számok forgatagában érzi jól magát.

Három éves sem volt, amikor Mezőkeresztesre költöztek az 1985. április 3-án született István szülei. Később édesanyja nevelte két nővérével együtt, akik közül Ágnes szakmabeliként a mezőnagymihályi betétgyűjtő pénztárat vezeti. Erika Nyíregyházán lakik és többek között pályázatírásokkal foglalkozik.

Mezőkeresztesen végezte az általános iskolát, majd Mezőkövesden a Szent László Gimnázium és Szakközépiskola pénzügyi tagozatán érettségizett. Ott megszerezte a pénzügyi alapokat és megtanulta a gépírást, amelyeknek máig nagy hasznát veszi. Mivel a matematika és a reáltantárgyak érdekelték, jelentkezett és felvették az egri Eszterházy Károly Főiskola közgazdasági szakára, ahol 2008-ban vehette át a diplomáját. A kötelező szakmai gyakorlatot 2007-ben a BorsodTakarék mezőkeresztesi kirendeltségén végezte, ahol a jelenlegi elnök-ügyvezető, Tóthné Éva volt a kirendeltség-vezető. A jó pénzügyi érzékkel rendelkező fiatalembert mindjárt Kuzmi István akkori csúcsvezető figyelmébe ajánlotta, aki egyébként is híve volt a fiatalításnak. Így került István friss diplomásként a vidék bankjának központjába 2008. július 8-án. Az első időszakban gyakornokként ásta bele magát a pénzintézet mindennapjaiba, majd megbízták a passzív üzletág vezetésével. Minőségi munkája és pozitív hozzáállása révén 2012 őszén már a főkönyvelői teendőket végezte, a következő évben pedig újabb lépcsőfok következett: kinevezték gazdasági igazgatónak.

Lendületes, hozzáértő munkájára nagy szükség van ebben az időszakban, hiszen javában tart a takarékszövetkezetek átalakítása, ami folyamatos változásokkal jár. Sorra módosulnak a törvények és jogszabályok, amiket elég nehéz követni. Napirenden vannak az összevonások, a fúziók, amelyek a pénzintézet stabilizálását, illetve megerősödését szolgálják. Ehhez kell alkalmazkodniuk. Reméli, sikeresen végbemegy az átalakulás és abból megerősödve kerülnek ki. Korábban átvészelték a gazdasági válság nehéz éveit, annak ellenére, hogy Dél-Borsod térsége korántsem számít a legerősebb gazdasági régiók közé. Ezért is hangsúlyozza, hogy óvatosan kell kezelni az üzleti tervüket, annak is különösen a hitelfelvételi oldalát. Voltak ugyan jobb időszakok a vidék bankjának múltjában, de azért figyelemre méltó a tavalyi mérlegük, ahol 15 milliárd forint mérlegfőösszeg mellett körülbelül ugyanakkora összegű betétállomány szerepel. Nem elhanyagolható a 6,5 milliárdos hitelállományuk sem, tőkemegfelelésük pedig megfelel a jogszabályoknak. A jó eredmények mögött 80 dolgozó áll, akik a napi feladatokat végzik. Jól működik a záloghitelezési üzletág, ahol egy saját zálogház mellett hat másik egységet finanszíroznak.

Jól jelzi a megerősödésüket, hogy 2012 után ebben az évben először már bérfejlesztést is tudtak adni a BorsodTakarék alkalmazottainak.

A jó eredmények eléréséhez át kellett esni némi szemléletváltáson és szakmai képzéseken is a dolgozóknak. Sikerült több tapasztalt munkatársat átcsábítani más pénzintézetektől, akik új pénzügyi technikákat hoztak magukkal. Rájuk a növekvő munkaterhek miatt is szükség volt, hiszen az új feladatokat csak jó szakemberekkel lehet elvégezni. Ennek ára, hogy a jó bankárokat meg kell fizetni.

Gárdonyi István nem csak a számok világában szeret biztosra menni, hanem az életben is. Huszonnyolc évesen úgy döntött, szüksége van egy stabil családi háttérre, aminek már adottak voltak a feltételei. Évekkel azelőtt a mérlegképes szakmai képzésen találkozott Dolinka Évával, aki tőle egy héttel korábban kezdett dolgozni a BorsodTakarék Miskolc-Gömöri kirendeltségén, majd annak vezetője lett. Baráti kapcsolat akkor alakult ki közöttük, amikor Éva meglátogatta István édesanyját a kórházban. Ebből lett később szerelem és házasság, aminek ékes bizonyítéka a 2014. szeptember 21-én született Anna Léna. Éva az elmúlt évben kapott diplomát a Miskolci Egyetem közgazdasági szakán, a család jelenleg Diósgyőrben él.

Istvánnak a munkája és a gyermeknevelés mellett most nem jut ideje a kispályás focira, ami kedvelt időtöltése volt.

Tervei között viszont szerepel egy kertes ház vásárlása Miskolc egyik kertvárosában, a következőkben pedig továbbra is előnyt élveznek nála a szakmai képzések, amelyek biztosítják eddigi sikeres pályájának a folytatását.

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.27. 08:08

Írta: Réti János

 

g_bjorn_thorkelsond_illusztracio_masolata.jpgA filmre átírt nagy regényfolyamokban valamint a szódavízzel bélelt tévésorozatokban az úgy szokott lenni, hogy az erőteljes és szépen sarjadó családfa ágaival-bogaival történik ez meg az, lélegzetelállító fordulatok és hajmeresztő érzelmek közepette, amíg végül a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz megérdemelt büntetését. Mint a mesében. Mert az életben a jó nagy valószínűséggel nem nyeri el jutalmát, a rossz még annyira sem büntetését, és ettől lesz aztán olyan cselekménytelen az egész.

A nagy regények és sorozatok mindegyike megegyezik abban, hogy cselekményük egy pontjától fogva átveszi uralmát a mindenható pénz, a családot szervező vagyon. Kőkemény nagyapák agonizálnak megtörhetetlen büszkeséggel részeken át, miközben döntenek leszármazottaik jelenéről, jövőjéről, mi több utólag múltjáról is. Többnyire feltételeket szabva a fiataloknak, ritkábban kegyet gyakorolva unokáik felett, de mindig a dinasztia érdekeit szem előtt tartva.

Ilyenkor aztán olajmezők jönnek, sörgyárak és birtoktestek mennek, kiadói tulajdonjogok suhognak színpadias kijelentésekben és a család ügyvédje által sűrűn lapozgatott végrendeletek oldalain. A szeretet meg egyszeriben dollárosul, frankosul vagy euróban kifejezhető mértékűvé változik.

Így láthatja ezt a földön járó szegényember is, aki minden isten áldotta napon – mármint egyik vasárnaptól a másik szombatig – vasúton zötykölődik át reggelente és délutánonként a végtelen tájon munkába menet, meg onnan hazafelé: Sok-sok éve már, és néhány hónapig még a nyugdíj eljöveteléig.

És mesél a családról, de leginkább a kis unokáról, olyan mennyből kapott szeretettel, amitől a kétéves leányka valósággal láthatóvá válik az útitársak előtt. A pici kezéről, amit a nagy tányérfogó kesztyűbe dugott, a lábacskájáról, amiről a legnagyobb rimánkodásra sem akarta lehúzni az új csizmát és loknis haja gyűrűcskéiről, amik vidáman lifegnek jártában-keltében az emeleti panellakás falai között. A nagy utat megtett játék babakocsi pedig a nap minden órájában használatba vétetik kis tulajdonosa által, úgyhogy nem hiába volt a körülményes szállítás. Nagy örömöt szerzett a leánykának, és az bizony tart azóta is. Mert ez a kocsi elég bonyodalmas utat tett meg az ország tőlük távoli városából, az unokatestvértől az ő szobácskájáig.

Amikor a nagypapáék legutóbb voltak látogatóban a másik lányuknál, azok akkor kérdezték meg tőlük, nem vinnék-e magukkal a kis kocsit, mert jó állapotban van, az ő lányuk meg már úgysem játszik vele. – Hát hogyne hoztam volna, egyem meg a szívét –dörmögte gyémánt mosollyal a szemében az öreg, miközben kibámult a havas mezőkre.

És hozta. A városi buszon az állomásig, ott át a hétvégi tömegen, fel a vonatra, annak is a peronjára, illedelmesen meghallgatva a kalauz dorgálását. Aztán minden megismételve az átszállásnál, zsibbadó karral, újabb mentegetőzések egy másik tömegben, majd a másik, már az otthont jelentó város másik busza fel- és lekászálódással, sűrű elnézéskérések közepette. De a kis kocsi megérkezett a címzetthez. – Micsoda öröm volt az annak? És hogy puszilt azzal a pici szájával! – végződött a mese. Akik hallották, talán észre sem vették, hogy egy tünde mosoly táncra perdült a szájak szegletén.

Bizony így van ez: a pöttöm lány élete másként alakulna, ha húszévesen olajfinomítót örökölne a nagyapjától, de akkor ki hozott volna neki most babakocsit az Óperencián túlról?

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Réti János tárcái

 

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.26. 17:25

 

00029_08b046.jpgVölgyenként más és más virág uralja a Kaszkád hegységet az Egyesült Államok északnyugati sarkában. A gyászos emlékű Szent Helén vulkán után az óceán felé tartva egy északabbra vezető utat választottam. A pokolból a paradicsomba kerültem.

A sárga virágú bokrok, az elszenesedett fatörzsek és szilánkosra tört tönkök, a zilált folyómedrek, az éppen csak sűrűsödő erdőtelepítések földjét felváltotta az időtlen idők óta egyazon arcát mutató vadon. A legmeglepőbb viszont az volt, hogy gyűszűvirág lándzsák tűntek fel az út és az erdő közötti keskeny sávon. Mind több és több, ahogy lejjebb kerültem a hóhatár alá.

Az országút mellett itt nem piknikparkolók vannak, hanem leállósáv a hólánc fel, illetve leszereléséhez. Visszapillantva még látom a havas sziklameredélyeket, köröttem viszont ezer virággal szórja rám a tavasz minden szépségét. A kertem és a nárciszok otthon maradtak, a kedv, a remények viszont körülvesznek lépten-nyomon. Poétikus hangulatban szagolgatom a bíborlila harangocskákat, vidáman rikkantok, mert fehéret is fellelek közöttük. Gyermekként a szalkai zsidótemetőben a tavasz ibolyáinak örültem így pajtásaimmal, és az volt a nap hőse, aki fehéret is talált a sok kék között.

Mellém szegődött a szerencse ezekkel a verőfényes napokkal. Egy út menti fogadóban költöttem el reggelimet, ahol mindenki olyan vastagon volt öltözve, mintha hóvihart várna. A cserzett arcú emberek favágók lehettek. Láttam utóbb falujukat, csupa német felirat, gót betűkkel. Egy kis bajor közösség él errefelé. Talán ezért nem értettem egy szavukat sem. Rácsodálkoztam a „smoking verboten” feliratra. Ijedt arcomat látva a pincérnő nevetve világosított fel: nehogy komolyan vegye.

00029_08b047.jpgSzóval hólánc nem volt, találtam ellenben málnát. Ott, ahol az autóm orra látszik, egy málnás kezdődik. A gyűszűvirágokkal végezve fedeztem fel, és ez volt a nap másik meglepetése. Aki evett már itthon vadon termő málnát, az tudja: csak borsónyi a szeme, igaz, nagyon illatos. Az itteni viszont narancssárga, normál méretű, és felejthetetlen ízű, illatú. Sehol sem látni út mellett veszteglő autót, talán ez is az oka, hogy a málnás terméséből egy szem sem hiányzott. Boldogan szedegettem tehát, és még válogattam is. A túlérett darabokat kerestem, azokat, amelyek éppen lepottyanni készülnek. Bolondok ezek a jenkik, gondoltam. Ha én itt élnék, gyakran raknám meg belőle a bendőm. Lassan elvesztem a bokrok között, csak saját matatásom hallatszott a nagy csendben. Úgy csemegézek itt, mint egy medve – néztem ki a lombok közül arcomon egy Svejk elégedettségével. Mint egy medve – suhant át agyamon még egyszer a mondat. Határozott léptekkel törtem át a vadonon, és elhagytam a grízlik földjét.

***  esiksandor2cm.jpg

 Ilyen szép a világ

 

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.25. 07:42

Biszák László alkotása

11857698_1144704058879605_1473745367_n.jpg

50x90 cm. akril, vászon.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.23. 08:03

dog-cat-friendship.jpgAz elkövetkezőkben szubjektív történeteket fognak olvasni, s nyelvi vonatkozása esetleg annyi, hogy csekélyke adalékul szolgál az állatnévadás motivációjához. Az első kisállatunk egy koromfekete hollandi törpenyúl volt, a következő névre hallgatott: Rudika, a puszi nyuszika. Ugyanis amint megsimogatta az ember, azonnal elkezdte nyalni a kezét. Közismert, hogy ő a legolcsóbb fűnyíró, s ebből következett az is, hogy amikor elrágta a telefonvezetéket, le kellett szűkíteni a mozgásterét az étkezőre és az előszobára.

A következő állatunk egy cocker spániel volt, a nevét örököltük: Félix, a törzskönyvezett hivatalos neve: Bojtos Szépe Arnold. Amikor már nem látott és nem hallott szegény, akkor csak a szeretetünket érzékelte. Ha közelében voltunk, tudta, hogy megsimogatjuk. A jámbor jószág óljába beköltözött egy macska. Bizonyára valamelyik szomszédé. Együtt aludtak. Egyik reggel vettem észre, amikor vittem neki az ételt. A cicus akkorát szökellt, mintha in flagranti értem volna őket. Az egyik alkalommal kinn nyírtuk a füvet a nyuszinkkal, illetve legeltettük, és természetesen ő is bekukkantott a mindenkinek otthont adó ólba, azonban nem vágyott rá. A nyár közeledtével természetesen az állandó lakosok is megjelentek az ól körül, a verebek. Jól megdézsmálták kutyusunk ételét, s amikor betettem az ólba a tálkáját, a verebek úgy sétáltak ki s be, mintha otthon volnának. Bátran csiripeltek és csipegették az elemózsiát. Már azt hittem, hogy nincs több vendég állat, igaz, a rigókról még nem is szóltam, amikor az egyik délután arra lettem figyelmes, hogy egy fácánkakas szaladgált a kertünkben a kerítés mellett, mint aki menekülni akar. Vajon ő is az ólra pályázott?

Jelenlegi háziállatunk egy labrador kölyökkutya. Mivel az anyja Blondi, az apja Boston, így mi is b betűs nevet adtunk a kis jövevénynek, így lett Buffon. Bizonyára megbocsátja a Juventus kapusa, de mivel a család nagy olaszfutball-rajongó, így egyértelmű volt a döntés. Ugyanakkor bizonyára megbocsátja a francia természettudós, író is. Buffon hamarosan a szocializálódás útjára lépett, ugyanis az ugyancsak B betűs Borsodnádasdra utaztunk vele. Jól érezte magát, szinte végig aludt. Egy alkalommal egy d betűs állatba lépett, egy darázsba. Igen rosszulesett neki.  A közellenség pedig egy f betűs elektromos eszköz, a fűnyíró. Olyan harcba száll vele, és akkora ugatással vehemenskedik, mintha a család életét volna hivatott megvédeni. És miért a legjobb barát a kutya? Íme, egy idézet:

Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?

(A kép forrása: hdwpics.com)

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.22. 08:01

Írta: Ésik Sándor

 

marek_szczepaniak_masolata.jpgAz aratásnak illata van! Nem a mindent beborító, törekes porral szálló szalma tüsszentésre ingerlő orrpiszkálására gondolok, bár a kevésbé figyelmes és türelmetlen embernek talán csak ez marad meg a szaglószervében. Nem mondom, lehet, hogy ez az, ami jellegzetesnek mondható, no de. . Az aratás tulajdonképpen szép munka, tehát az illatokat regisztráló idegekben is valami jó emléknek kellene maradnia. Hogy csak tulajdonképpen szép? Kinek hogy . . . A reggeli harmatban például még a vizes szalma illatát érezni. Nem az elázottét, mert az tényleg szag. A lábon állóét, amelyen cseppé kerekedik és megfut a finom apró nedvesség gyöngy, ha hozzáérünk. A harmatos gabonaszárnak olyan az illata, mint a régi fűzfateknőnek, miután a dagasztott tésztát már kiszakították. A megszáradt – a frissen száradt – szalmáé pedig már a barna korpáéra emlékeztet. Olyan, mint a kenyereké, amit mostanában újra felfedezünk.

A tábla szélén, ahol nem érte a földet a gyomirtó, ott terem a szagos bükköny. Akad már ember, aki nem tudja, hogy így hívják, és a gyerekét is arra tanítja: ez a lila, ez a vad földimogyoró. Badarság. Bükköny ez, tudja, akinek volt, ki megtanítsa. Olyan a levegő körülötte az orrnak, mint a látvány a szemnek. Szinte bántóan harsány a püspöklilája, az illata meg nehéz, mint a legdrágább parfümöké. Hangulat kell hozzá. Émelyítő a kedvenincs embernek, mámorító egy szerelmespárnak, annak pedig, aki arat – szép. És jó, mert egy szólam, vagy csak egy hangjegy az illatszimfóniában. Külön-külön talán csak egy ráérő ember szagolgat végig minden gazt – vagy egy vizslató aratási ellenőr? Igaz, ilyen talán már nincs is. A kombájnosok, a szemszállító traktorok vezetői csak a harmat felszálltáig érnek rá ilyen mihaszna dolgokra. Utána pedig már rajtuk terem a forró harmat: a verejték. Ez is hozzátartozik ám az aratási illatleltárhoz! A verejtéknek ugyanis még szintén nem bántó a szaga, csak az áporodott izzadtságnak. Igaz, a kombájn porával nagyobb mennyiségben majdnem sárrá lesz, de büdössé csak másnap válik – ha hagyják. Aki nem kívülről való, annak nem tűnik fel a társa árasztotta ájer, talán, mert a sajátja is hasonló. Sőt bizonyos korig még vonzó is lehet egy csipetnyi friss stich, ellenkező neműek között persze. Talán csak a törődött embernek lesz egy kissé elkent szaga. Mint a vágószerkezet kaszájának estefelé. Rajta a ráragadt rengeteg szétpréselődött zöld acat meg tölcsérvirágú folyóka. Ettől van az aratás esti illata. Ehhez már keverednek művi komponensek is, hogy mást ne említsünk: a kifolyt olaj, a csapágy mellett előbuggyant gépzsír, ahol még lóval hozzák az ivóvizet: a fonnyadó lócitrom.

Az aratásnak illata van, valamint eleje és vége. Az illat mindennap más és más, ahogy fogy a vágnivaló, kevesbedik az erő, telik a magtár. A jó aratásnak jó illata van. A rossznak még sincs szaga. Olyankor az ember öröme kevesebb. Bánatában vigasz, hogy ahol végigdolgozta az évet, elvetette a reményét, ápolta a vágyakozását, legalább otthon érezte magát két-három hétig. Amíg a tarlót fel nem verte a szeder, hamvas, semmire nem hasonlítható illatú gyümölcsével.

 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.19. 17:33

 

00300017.jpgA szürke sziklák és a poros zöld bokrok alatt üde színfolt: nagy piros úszógumi, benne fiatal pár gyerekkel. A hűvös folyó áttetsző vize lassan folyik tova a magas falú kőkatlanban. A fent hagyott autó rendszáma GB.

Miközben próbálok nem beleesni gépestől a vízbe, felteszem az ostoba kérdést: angolok, ugye? Persze, válaszol a fiatalember, magához húzza a fiúcskát. Az anyja viszont ír, mosolyog a nejére. Aha, mondom, és messze nézek a franciák Grand Canyonjában, a Verdon hasadékában, mely folyó pedig provanszál, gondolom. Tudja, hogy a francia forradalom idején a franciául beszélők kisebbségben voltak a gallok földjén, pillantok vissza ismét új brit ismerősömre. Ó, de érdekes, kerekedik el a szeme.

00310007.jpgA szerpentin tetejéről még látszik a nagy piros gumi, a hasadéknak pedig most kezdenek feltűnni az arányai. Az amerikai Vadnyugat kanyonjának dimenzióit természetesen meg sem közelíti. Ha van olyan olvasóm, aki az ott készült képeimre emlékszik, tudja: az emberi felfogással értelmezhetetlen, tekintettel átfoghatatlan. A Verdon kanyonja viszont igen. Látszanak a túloldal fái, az ottani épületek, a pontként megmozduló emberek, a strandolók a lenti plázsokon.

Szűk egy óra alatt végig lehet mellette autózni, még úgy is hogy itt-ott lepillant az utazó. A másik végén hatalmas mesterséges tó zárja a horizontot, tele fürdőzőkkel, csónakázókkal. Visszafordulok, megkapó a látvány, amint a késő délutáni nap végigsüt a meredek falakon, a méregzöld vízen. Néhány bátor ember szép ívű ugrásokkal borzol karikákat a tükörsima méregzöld folyóba.

Megint arányokat latolgatok. A Tordai hasadékban tett látogatásomat idézem fel. Az ennél is kisebb, egy délután végiggyalogoltam a sáros patakparton. Szent László legendáját mesélte egy helyi pásztor. A franciáknak rengeteg szentjük van, vajon melyikük neve fűződik ehhez a verdoni csodához? A mesterséges tó neve mindenesetre Lac de Saint Croix.

***  esiksandor2cm.jpg

 Ilyen szép a világ

 

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.17. 16:36

Huszár Boglárka festménye

11890980_1140994929250518_354704365653559372_n.jpg

50x50 cm. olaj, vászon.

2000.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.16. 08:34


mag_techphotoact_202.jpgAz egyik ismerősöm azt mondta, hogy kapusokká csak az őrült emberek válnak. Ebben van némi igazság, mert a cerberus, vagy más néven portás egy mérkőzésen vagy a mennyekbe megy, vagy a pokolba. Mivel ha bravúrosan véd, a szurkolók istenítik, ha viszont akár egyet is hibázik, azaz lepkézik, mindjárt a kispadra kívánják. Ellenben ha egy csatár egy százszázalékos gólhelyzetet kihagy, kissé mérgelődnek a drukkerek, de aztán megtapsolják, milyen szép akció volt. A jó hálóőr nem vonalkapus, aki alig mozdul ki a ketrecből, hanem ha már csak egyedül van az ellenfél csatárával szemben, akkor kifut rá, s helyettesíti a védőjátékost. Ahogy mondani szokták, ő a negyedik hátvéd.

Ezenkívül ha kell, lehúzza a labdát, és természetesen elvetődik, netán spárgázik, röpül, s ezt, ha igen szépre sikerül, látványvédésnek is nevezik. Különben nem szabad, hogy a kapus csöndes legyen, hiszen irányítania kell a védők munkáját. Ha pedig tényleg nincs dolga, akkor a szurkolók megjegyzésein szórakozhat. A következőkön például: Ha egy játékos nem tudja levenni a pattogó labdát, akkor azt mondják neki: Dobjál rá plédet! Ha pedig valamelyik futballistának nem megy a labdakezelés és a játék, megkérdezik tőle: Zavar a labda? A játékvezetőnek: Sárgarigó, ne fütyülj! De ezenkívül természetesen vastagon érkezik a káromkodás, főleg azok szájából, akik otthon esetleg papucsférjek. Valahol meg kell mutatniuk, hogy ki a legény a gáton! Sajnos egy-két mérkőzésen a pálya szélén az egy négyzetméterre jutó trágárság Guiness-rekordot dönt. Többek között ezért is viszonyul az emberek többsége szélsőségesen a focihoz: Vagy nagyon szeretik, vagy nagyon nem.

Egyébként a labdáról Szilvási Csaba egy esszéisztikus tanulmányában, melynek címe: A futballmitológia szókincstára, a következőt írta: „A futball-labda csak bőr és levegő, de ahogy a zászló sem csak bot és vászon, hanem kegytárgy, a foci is ereklye.” Visszatérve arra, hogy mit hallhat a kapus, egy esetet mondanék el. Egy megyei mérkőzésen a szurkolók valamelyike a hálóőr édesanyját emlegette, de természetesen nem abban a szövegösszefüggésben, hogy milyen kitűnő a konyhában, milyen jól süt-főz, hanem egyéb tevékenységére, tulajdonságára utalt. Talán senkinek sem kell magyarázni, hogy mi volt a tartalma. Egyszóval: anyázott. Mire egy női hang, természetesen az édesanyáé: Itt vagyok! Mondani sem kell, igen csak meglepődött a vastag szájú szurkoló, s szép csöndben eloldalgott.

(A kép forrása:http://espn.go.com/)

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.15. 17:10

Gyermekgyógyász hematológus, díszpolgár

Miskolc           

szszb_31_ki_dr_nagy_kalman.jpgEddigi életében háttérbe szorult a saját érdeke, mert mindig elsők voltak a betegei. Sosem dolgozott valamiért, hanem inkább valakiért, fáradtságot nem kímélve. Igyekezett a megoldhatatlan feladatokat megoldhatóvá tenni, sokszor sikerrel. A közelmúltban átvett Miskolc Város Díszpolgára és más kitüntetésekről úgy vélekedik: azok okoznak örömet, de egyúttal szomorúságot is, hiszen ezt a lépcsőfokot már megmásztam és előttem áll a következő. Aktív gyógyító munkáját 2014 szeptember 15-én fejezte be.

Édesanyját nyolc évesen veszítette el, így nővérével együtt apai nevelésben részesültek. Tőle tanulta meg, hogy siker nélkül is lehet dolgozni. Nyíregyházán a Vasvári Pál Gimnáziumban érettségizett és vonzódott a francia, magyar és történelem tantárgyakhoz. Mégsem pedagógus pályára került, mivel nagyapja földbirtokos volt, egyik nagybátyja görög katolikus pap, márpedig a ’60-as években ezzel a háttérrel sokan nem szerették volna, ha ő oktatná a jövő generációját. Így került a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahol az első évben ráébredt: ezt a pályát neki találták ki. Hamar elkötelezte magát a gyermekkori leukémia iránt és eltökélte, ezt a betegséget ő gyógyítani fogja. Akkoriban a leukémiában szenvedőknek esélye sem volt a gyógyulásra. Elégedettséggel mondja, hogy ma már a legsúlyosabb esetekben is van 50 százalék esély, több csoportnál pedig 95-98 százalék a felépülésre. 

 Dr. Nagy Kálmán 1946-ban született a Szabolcs-Szatmár megyei Nagydoboson. 1971-ben summa cum laude minősítéssel diplomázott, majd 1987-ben az orvostudományok kandidátusa lett. Hematológus, immunológus és gyermekgyógyász szakorvos. Tanulmányútjai során Franciaországban és Németországban is dolgozott. Párizsba 30 évesen került ki, mivel a franciák akkor már élen jártak a gyermekkori immunológiai és hematológiai betegségek gyógyításában. Ott volt részese élete első csontvelő átültetésének is. Tudományos képzésen vett részt a Houston Cancer Centerben és a Milánói Egyetemen. A Temesvári Egyetem díszdoktora, felkérésre vezetésével végezték el Romániában az első csontvelő-átültetést. A világon először ő transzplantált idegen csontvelői sejtekkel gyermekkori immunbeteget.

1971-től a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermek-onkológiai és Csontvelő-transzplantációs Osztályán, majd annak osztályvezető főorvosaként dolgozott. 1992–2000 között az Orvos-továbbképző Intézet, majd a Semmelweis Egyetem II. Gyermekgyógyászati Tanszékének tanszékvezetője volt. 1991-ben munkatársaival létrehozta a daganatos betegek kezelését támogató Bonta Zoltán Alapítványt. A Magyar Gyermekcsontvelő-transzplantációs Bizottság elnöke.

Szakmai munkásságáról azt mondja: büszke rá, hogy munkatársaival bebizonyították: a sokáig gyógyíthatatlannak hitt immunológiai és autoimmun betegségek csontvelő plantációval gyógyíthatók, és ő ebben első volt a világon. 

Közel száz angol és magyar nyelvű orvosi közlemény mellett 44 könyvfejezetben írt és mintegy 30 társadalmi problémákkal kapcsolatos közleményt publikált napi- és hetilapokban. Tudományos munkásságáról számos alkalommal tartott előadást legmagasabb minősítésű orvos kongresszusokon, például Oxfordban, Rio de Janeiróban, vagy Párizsban.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének, valamint „Az év kiemelkedő orvosi teljesítménye” díj birtokosa. 2014-ben a Magyar Gyermekorvos Társaság szakmai és tudományos pályafutásáért, neki ítélte a társaság nagydíját, a Schöpf-Merei Ágoston emlékérmet.Kapott Honthy Hanna-díjat, Alkotói díjat és az Egészségügyi Minisztérium Nagy Margit-díját is átvehette. 

Dr. Nagy Kálmán, 2006. évi országgyűlési választásokon B-A-Z megyei területi listán szerzett mandátumot. A Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési frakciójának, 2006. május 30-tól az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának tagja. Úgy fogalmaz, ezek jó évek voltak, hiszen sok ismert emberrel dolgozhatott. Úgy érzi, azt képviselte, ami mindenki számára jó, vagy elfogadható volt. 2010-2014-ig Borsod-Abaúj-Zemplén megye 3. választókerületének országgyűlési képviselőjeként dolgozott. Azóta szakított időt országgyűlési beszédeinek megszerkesztésére is. 

68 éves korában saját kérésére vonult nyugdíjba. Felesége dr. Halász Margit családi-gyermekorvos, korábban kórházi főorvos, lányának, Saroltának pedig óvodapedagógusi végzettsége van. Gyámfiát munkatársaival sikeresen gyógyította meg súlyos betegségéből. Jelenleg a miskolci Jezsuita Gimnázium tanulója. A professzor úr nagy örömmel tanul fiával, aki a sportban jelentős sikereket ért el.

Ebben az évben a Debreceni Egyetem kérésére egy csontvelő transzplantációs program végrehajtásához nyújt segítséget. A feladatok kérés nélkül megtalálják azokat, akik erre felkészültek.

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.14. 08:10

Írta: M. Szlávik Tünde

 

angela_moulton_enekesmadar_masolata.jpgPályázhatnék a madárbarát kert címre, gondolom reggelenként, a nyitott ablakból szemlélve kis birodalmamat. Az udvar elejét szegélyező tujasorból telente cinegehadak rohamozzák a madáretetőt, ilyenkor nyáron csak az öregek bóklásznak hernyókat kutatva, amivel a telek végi akácfa lombjai közt megbújva felnevelik cipőgombszemű fiókáikat.

A tujákon túl, a trombitafolyondár kiszáradt barackfára tekeredett dzsungelében erdei pintyek fészkelnek. Kicsinyeik első útja a közeli fenyőre vezet, hintáznak egyet az ágvégen, vesznek egy mély levegőt, átrebbennek a következő ágra, majd egyre feljebb, míg készen nem állnak a nagy ugrásra – a háztetőig. Innen már csak egy röpke szökkenés a villanydrót. Ha kiállták a próbát, képesek fél órát dicsekedni, csalogatva a gyávább, ügyetlenebb testvérkéket. Autótól, gyalogostól nem zavartatják magukat, ám az autóbusz és a kamion fejvesztett menekülésre készteti a kis piros-sárga sávos nyakú dalnokokat. Ha a bokorban meglapulva lecsillapodott szívverésük, kezdődik elölről a móka, míg meg nem erősödnek annyira, hogy képesek legyenek átszárnyalni az úttest túloldalán álló óriási fenyőfák valamelyikére. Onnan már látják a faluvégi erdőt, megszólal bennük a vér szava, s csak éjszakára térnek vissza a szülői házba, akarom mondani, fészekbe.

Nappalim ablakai nyugatra néznek, ezért gyakran áltatom magam azzal, hogy a felkelő nap sugarai elvakítják madárkáimat, így nyugodtan leselkedhetek. Pedig valószínűleg csak nem érnek rá velem foglalkozni. Menni kell, mert enni kell. Amikor a fény eléri a szomszéd házat, s felragyogtatja napsárga falát, a házunk mögötti garázs padlásáról előbújnak a rozsdafarkúak. Reggeli torna gyanánt röpködnek párat ide-oda a tetőgerinc és a hintaállvány között. Landoláskor felharsan különös, némi dadogással kezdődő, majd fémdobozban rázott gyöngykavics csörgésére emlékeztető hangjuk. Barna zubbony, rozsdavörös farok, hosszúkás, fekete pofi – semmi különös nincs bennük, mégis gyönyörűek. Kivéve, amikor az arcomba repülnek a postaládából vagy a locsolókannából, mert ott óhajtanak új életet kezdeni. Igénytelen, kedves kis bohócok. Eszük ágában sincs akkora felhajtást csinálni, mint a diófán dajdajozó szarkáknak, a gyakorta verekedő harkályfivéreknek, az órákon át idegőrlően hu-huú-hú-zó gerléknek. És akkor még nem is beszéltem a karmaikkal a bádog ereszcsatornát csikargató postagalambokról vagy a felhőket alkotó, harminc-negyvenfős galerikben röpködő verébhordákról.

Csokonaival szólva „egy híját esmértem örömimnek még”: a fecskéket. Míg gyerekkoromban ősszel fecskéből volt a villanydrót, manapság gyakrabban látok egerészölyvet, mint füsti-vagy molnárfecskét. Istálló alig van a faluban, ezeket a modern vakolatokat meg nem nagyon szeretik kis barátaink. Vagy fordítva: aki egy vagyont költött a házára, nem nagyon örül az ereszalji társbérlőknek. Amikor néhány éve beköltöztünk a saját fészkünkbe, mi sem lelkesedtünk a hófehér díszkereten próbálkozó siserehadnak. Tarka szalagokat erősítettem a stablondeszka alá, amitől úgy megsértődtek, hogy évekig tájunkra sem néztek. Egészen a múlt hét elejéig, amikor valóságos légitámadást intéztek a házfal ellen, telepöttyözve az ablakok fölötti sávot. Alkudozni próbáltam velük: menjenek a ház végébe vagy legalábbis a két ablak közé. Mert szép dolog a barátság, de nem szeretem a vonalkódos üveget. Nehezen értettek a szóból, ezért az ablakpárkányra állva vonalzóval óvatosan lekapargattam a sárgömböket, bizonyítva, hogy a hely alkalmatlan a célra. Akkor a másik ablakot szemelték ki maguknak. Egye fene, nem azon keresztül szellőztetünk, maradhatnak.

Ettől kezdve izgatottan szemléltem a fészekrakást. Érdekes módon mindig hármasban járnak. Vajon ki lehet a harmadik? Gyatra ornitológus vagyok, de ha utána is olvasnék, akkor sem biztos, hogy különbséget tudnék tenni a résztvevők között ebben a légibalettben. Ezért elengedem a fantáziámat: az ifjú pár magával hozott egy barátot, akinek szépen megmutatják, hová képzelik a konyhát, a nappalit, a gyerekszobát – „Négy tojásosra tervezzük, de talán több is lehet belőle”. Vagy mégsem! A harmadik az anyós lehet, mert ellentmondást nem tűrően magyaráz a falrepedésbe kapaszkodva. Biztosan a vejét korholja: „Nyár dereka van, s még csak az alapozásnál tartasz, no, ebből sem lesz unoka, mit mondok majd Lojzi néninek Afrikában...”

Persze dőreség lenne fényűző villáról álmodni, amikor a fecskék egyedüli luxusa a mindig makulátlan fekete frakk a hófehér ingmellel, s amikor kibújnak a komfort nélküli, döngölt padlós-falas kis garzonjukból, nekem mindig az indiai nyomornegyedek viskóiból iskolába induló patyolat inges, fekete nadrágos gyerekek jutnak az eszembe.

Amilyen lassan haladnak a munkával, lehetnének valamely elfoglalt építési vállalkozó sokadik alvállalkozói vagy a tanfolyamon frissen végzett betanított munkások. Roppant nagy anyagveszteséggel dolgoznak: legalább akkora száraz sárkupac díszeleg a járdán, mint amennyit sikerült felügyeskedniük a falra. Néhány percig ügyködnek, elröpülnek, távolról is megszemlélik az eredményt, meghányják-vetik az élet dolgait, szemetelnek kicsit, aztán egész napra eltűnnek. Csak naplemente előtt kerülnek elő újból, amikor már nem égető a forróság, bár a házfal még sugározza a meleget. Ott csimpaszkodnak a pár sornyi sárgolyófüzéren, miként az emberek világában a csövesek, akik a földre dobott laticelen fetrengve megváltják a világot.

De miért nem igyekeznek jobban? Meg kell kötni rendesen az alapnak? Vagy ebben a forróságban nehezen találnak megfelelő állagú, összetételű építőanyagot?

Az igazság még várat magára, az építkezés két napja leállt. A kisfiam szerint hiányzik erről az udvarról egy kis tisztességes sár. Kutyagumiból meg nem lehet várat építeni. És persze fecskefészket sem.

 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: M. Szlávik Tünde tárcái

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.12. 18:23

Könyvtáros

Pusztadobos

szszb_31_zsl_giczei_zoltanne.jpgAz olvasás számára életforma, a munkája a hobbija. Kommunikatív, vidám természetű, könnyen teremt kapcsolatot, de – jó pszichikai érzékkel – jó hallgatóságnak is bizonyul. Tudja, hogy óriási tudásvagyon felelős kezelője és közvetítője, melynek záloga a használók iránti tisztelet, az állandóan fejlődő szakismeret. Ez a szerep teszi a könyvtáros szakmát egyedivé és e személyiségjegyek megbízhatóvá, hitelessé.

A könyv szeretetét a szülői házból hozta. Meghatározó élményként idézi fel, ahogy pusztadobosi házukban nagyapja és anyja egymással szemben ülve olvastak a petróleumlámpa fényénél. A kis községi könyvtárból már gyerekként vitte haza az olvasnivalót nemcsak magának, hanem szüleinek is. Keresztanyja, pedig Budapestről gyakran küldött neki ajándékba könyveket.

A könyvek bűvöletében éltem – fogalmazza meg pályájának indíttatását. Jó magyaros és a baktalórántházi gimnáziumban jó magyartanára volt, ezért magyar-matematika szakra készült, de ilyen párosítás nem indult. Rábeszélésre jelentkezett a Debreceni Tanítóképző Főiskola könyvtár-népművelés szakára. Édesanyja betegsége miatt levelezőn végzett és kapott diplomát. Pusztadoboson a kultúrházba hívták, és könyvtárosnak is heti néhány órában. De főállásban 1976-tól 1996-ig a szomszédos Nyírmadán a könyvtár vezetésére kapott megbízást, majd 1999-ig a Művelődési Ház igazgatója volt, annak megszűnéséig. Ezután szülőfaluja iskolájában napközis nevelőként dolgozott, s az iskolai és a községi könyvtár összevonása után könyvtárvezető lett. Mérföldkőnek számított a 2007-ben átadott szép, új iskola épülete, ahol tágas helyet kapott a könyvtár. Kreativitása, nyitottsága, a szakmai közéletbe való aktív bekapcsolódása hamar utat tört. Jegyezték, számítottak munkájára a szakmában, és új színt, értékeket, ismereteket vitt a település kulturális és nem utolsó sorban az egyes emberek életébe is. A klasszikus könyvtári szolgáltatás és a közösség szervezés, építés módszereit sikeresen ötvözte az olvasóvá, könyvtárhasználóvá válás érdekében mindezekhez pályázatokból a forrást is megteremtve. Szeretett tanulni, szakmai fórumokon tapasztalatokat szerezni, azokat hasznosítani. Válasz nélkül nem maradhatott a hozzá betérő.  A könyvtári rendszerben lévő lehetőségeket kihasználva az intézménye a megye egyik legnagyobb számú könyvtárközi kölcsönzését bonyolította.

Emberismerete, empátiája, ötletgazdagsága révén együttműködőkre talált minden korosztályban. A tanulók mellett szülőket, felnőtteket, családokat szólított meg egy-egy történelmi, egyházi vagy egyéb évforduló kapcsán, hogy mérjék össze tudásukat, vagy szerezzenek több, új ismeretet az adott témáról az általa összeállított kérdőívek kitöltéséhez. És jöttek a könyvtárba, keresték a könyveket, irodalmat – idézi fel örömmel az eseményeket. Előadássorozatot szervezett az Árpád-ház szentjeiről Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója (2007) tiszteletére. A bibliai vetélkedő kapcsán olyan családokat is meg lehetett szólítani, akik egyébként addig nem jártak a könyvtárba. Egyik ilyen példaként említi azt a 80 éves nénit, aki egy héten át naponta jött olvasni A biblia világát, s később rendszeres látogatója lett. Máig emlékezetes maradt az Erkel-vetélkedő, melynek végeztével a zeneszerző szülővárosába, Gyulára látogattak el. A Móricz-vetélkedő révén Leányfalun, az író lányával, Móricz Virággal találkozhattak. Az említett Árpád-házi Szent Erzsébet program keretében, Sárospatakon, a központi ünnepségnek lehettek részesei. A Rákócziról szóló versengés után a vajai várban korhű ellátásban volt részük. Jártak Visegrádon is a Mátyás-vetélkedő kapcsán, a királyi emlékek nyomában. Őrzője, újjáélesztője volt a település hagyományainak is; összegyűjtötték a község nyelvi emlékeit, a nagyszülők játékait, gasztronómiai ízeit. Ezen értékek ma élő, rendezvényszervező erővel bírnak.

De hosszan lehetne még sorolni mindazon tevékenységeket (bibliográfiák összeállítása, kiállítások, könyves rendezvények stb.), melyek a szakmát, az emberek élményeit, a települést gazdagították.

Egy évvel ezelőtt nyugdíjba ment, s két hónappal később sajnos elvesztette férjét, aki segítője, társa volt mindenben és a község köztiszteletben álló embere. Sokat utaztak együtt, különösen szerették Erdélyt, sokszor jártak ott. Nehezen dolgozza fel a hiányát, de úgy érzi, hitélete, eredendő emberszeretete könnyíthet ezen. Reméli, hogy sok más területen tud még hasznos, értékes munkát végezni.

Most leginkább a család, az unokák töltik ki mindennapjait. Egy lányuk van, közgazdász, Budapesten él családjával, s bár gyakran tartózkodik náluk, skype-on napi kapcsolatban van velük, minden este mesél, vagy egy-egy történetet mond el 8 és 7 éves unokáinak.  A könyvtáros nagymama példája nyomán az olvasás és a könyv szeretete az ő életüknek is természetes részévé vált.

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.11. 08:33

A Polgármesteri Hivatal vezetője

Balsa 

szszb_31_zsl_peti_ferencne_700.jpgKedves, közvetlen – és magabiztos, e személyiségjegyek alapvetően fontosak és meghatározóak napi hivatali munkájában. Az emberek ügyes-bajos dolgaival való bánni tudás birtokában is ez nagyfokú empátiát, türelmet igényel. De határozottságot is a jogszerű működés fenntartásához, vagy olykor netán méltányos befogadást, ügyintézést a helyi emberi-társadalmi igények, problémák megoldásához, ami munkaköri feladata. Bár nem balsai, a férje révén – aki e falubeli – van ide kötődése, ismeri a tősgyökeres balsai embereket is, így számára sem idegen Marika személye, bizalommal fordulnak hozzá.

A szomszédos Gávavencsellőn nevelkedett – ahogy mondja – egyszerű parasztcsaládban. Középiskolai tanulmányait a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában végezte, 1979-ben érettségizett. Visszatért falujába, az akkori Nagyközségi Közös Tanácson kapott állást, és itt kezdte pályafutását. Tulajdonképpen ekkor kötelezte el magát a közigazgatással. Többféle munkakört töltött be: volt adóügyi előadó, pénzügyi és szociális ügyintéző, dolgozott a polgármesteri titkárságon. Közben képezte magát, előbb felsőfokú államháztartási könyvelői képesítést szerzett, majd 2006-ban a Nyíregyházi Főiskolán közgazdász diplomát kapott. A közigazgatási munka szépségéről kérdezve, válasza egyszerű: az emberekért, a jó ügyekért, a helyi közösségek jó közérzetéért, a település előrehaladásáért, végzett munka az, amit szívügyének, hivatásának tekint. Magas szinten végzett tevékenységét „Kiváló köztisztviselő” kitüntetéssel ismerték el 2013-ban.

Balsára 2014 novemberében kapott meghívást a Polgármesteri Hivatal struktúrájának átszervezésekor. Szakmai munkatapasztalatára, helyismeretére építve hivatalvezetői beosztást kapott. A közigazgatási rendszerben egyébként, a Tiszaberceli Közös Önkormányzati Hivatal Balsai Kirendeltsége hivatalos nevet viselő hatóságnál egy héten másfél napot tartózkodik a jegyző, így a többi napokon - és szükségszerűen - a hivatalvezetőként ő látja el az e hatáskörbe tartozó feladatokat. Ilyenek, a közalkalmazottak munkavégzésével kapcsolatos teendők, a testületi ülések előkészítése, szociális ügyek intézése, ill. egyéb, a hivatal hatáskörébe tartozó feladatok. És természetesen a polgármester napi munkájának segítése, támogatása. De most egy átmeneti időre különösen megnőtt a munkája, ui. a jegyző - régi vágyának megfelelően - bírósági munkakörben helyezkedett el, s az új jegyzői pályázat elbírálásáig ő látja el e feladatokat is.

Elismeréssel beszél a 2014 októberében alakult képviselő testületről, legtöbbjüket régóta ismeri, jó emberi és „félig falubeli” kapcsolatai révén. Különösen fontos ez egy kis településen, ahol mindenki ismeri egymást, s a nyilvánosság talán sokkal nagyobb erővel és odafigyeléssel bír, mint egy nagy községben vagy városban. De a közmegbecsülés, ha úgy tetszik a tekintély, itt is ugyanúgy utat enged a közösséget szolgáló emberek, a vezetők tisztelete iránt. Marika mindezeket megélte, megtapasztalta korábbi és jelenlegi munkahelyén is. Jó együttműködésben dolgoznak, az önkormányzati képviselők előre mutató, tenni akaró szándékkal végzik tevékenységüket. A lokálpatrióta polgármester asszony, pedig mindig a fejlődés, megújulás, a rendelkezésre álló anyagi erőforrások kiegészítésének a motorja. – Tennivaló, megoldandó feladat van tehát bőven – mondja összegzően, és sorolja a mindennapi, de hosszabb távra szólóan is a megvalósításra váró dolgokat, ügyeket. Egyik ilyen, prioritásként számon tartott feladat - mely a község rendezési tervében is szerepel - a faluközpont bővítése szépítése, egy termelői piac kialakítása, a Fő teret és a Tisza partot összekötő sétány megépítése -, és ezek megvalósításában nem kevés feladat hárul a hivatalvezető asszonyra. 

Felelősségteljes hivatali munkáját kiegyensúlyozott, nyugodt családi háttér segíti. Férjével 1979-től házasok, felnőtt gyerekeik elkerültek a szülőfaluból, a lányuk Nyíregyházán, fiúk Debrecenben él családjával, de természetesen gyakran hazalátogatnak a családi házba. A köztiszteletben álló mezőgazdasági vállalkozó férj a családi gazdaságot vezeti, legfőképp szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik. Munkája nagy felelősséggel és lekötöttséggel jár, de ha ideje engedi, szívesen hódol szenvedélyének, a halászatnak és a vadászatnak. A Tisza parton lévő nyaralóházukban, pedig gyakran jönnek össze a barátokkal, és természetesen a családdal, gyerekkel, unokákkal. Tisza parti emberek lévén ugyanakkor szívesen ismerkednek más folyó menti vidékekkel, tájakkal, látogatnak más fürdőhelyekre, nem utolsó sorban gyógyvizekhez -, ez utóbbi esetben már csak a szaunázás miatt is, melyet különösen kedvel. De az olvasás, a színház is egyfajta feltöltődést jelent Marika számára, ami a napi hivatali munkájára is kedvező hatással van.

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.10. 07:59

Hargitai Beáta alkotása

11855351_1135639106452767_834996204_n.jpg

 

21x30 cm. akvarell, papír.

2013.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.09. 09:07

Polgármester,

Balsa 

szszb_31_zsl_somogyi_szilvia700.jpgTele van ambícióval, új ötletekkel, tervekkel, melyek a falu előrehaladását, megtartó erejét, a lakosság jobb létét segítik. Tudja, megélte, honnan kellett a különböző gátló tényezőkön úrrá lenni, de azt meg tudni-remélni szeretné, hogy az eddigi eredmények, és jövőbeni elképzelések okán egy jobb életminőség adatik meg az itt élőknek. 

Józan mértéktartással ítéli meg a helyzetet, ám lelkesedését ez nem lohasztja, mert folyamatában, hosszú évek óta ismeri a nehézségeket, de a lehetőségeket is. Hisz harmadik ciklusban szavaztak bizalmat a lakosok a csinos, fiatal, faluja fejlődéséért fáradhatatlanul dolgozó polgármester asszonynak. Itt nőtt fel, ide köti minden, itt akar látni minél több elégedett fiatalt, családot, és idősebb korban is egészségben élő embereket, no és sok idelátogatót a festői szépségű Tisza partra. 

Öt évvel ezelőtti beszélgetésünk óta sok változás történt a településen, s in medias res sorolja a megélt fejlesztések, események egy-egy állomását gazdasági, forrásfinanszírozási elemzésekkel fűszerezve. Komplex gondolkodásmódjában a közigazgatási, pénzügyi- és számviteli (ezt most végzi) ill. művelődési szakember egyszerre van jelen, az emberek életét, közérzetét befolyásoló különböző tényezőket egyformán fontosnak tartja. De mindezekhez a stabil gazdálkodás megteremtése az, ami megalapozta a fejlődést – legyenek azok pályázati forrásokból vagy önerőből. Büszkeségük az EU-s támogatással, 37 millió Ft beruházással, impozáns épületben megvalósult Védőnői Szolgálat, ami 40 éves hiányosságot pótol. Összefogással – önerőből, adományokból és némi hitelből – épült fel a ravatalozó, mely méltó kegyeleti helye lett a falunak. Eredményesen zárult az innovatív munkaerő-piaci program szintén EU-s támogatással, a hátrányos helyzetű munkanélküliek önfoglalkoztatóvá válását segítette. Eredményeként jött létre a Balsai Szociális Szövetkezet, kiegészítő jövedelmet biztosítva tagjainak. Az idegen nyelvi képzésnek, pedig már hagyománya van a községben, szintén pályázatból, angol és – kuriózumként – kínai nyelvoktatásban vettek részt a tanulók, ez utóbbi képzésbe a nyíregyházi Zrinyi Ilona Gimnázium és az Ibrányi Gimnázium diákjai is bekapcsolódtak. 

Foglalkoztatási gondok sajnos nálunk is vannak – mondja gondterhelten, a közmunka program ezt némileg enyhíti. A 49 fő alkalmazásával ugyanakkor évtizedes elmaradottságot pótoltak, a belvízelvezetést és a csatornahálózatot tették így rendbe. A mezőgazdasági program keretében az önkormányzat tulajdonában lévő 3 hektár földön zöldséget termelnek, mely az óvodai és a közétkeztetéshez biztosítja az alapanyagot. 

A gazdaságfejlesztő hatású 25 milliós beruházásról is örömmel beszél a polgármester asszony: mint a komp felújítás, mely az eddigi 20 tonnáról 40 tonnára emelte a kapacitást, s növeli a forgalmat, ezáltal a bevételt is. A település büszkesége a szép Fő tér, e programot egy Tisza partra vezető sétány megépítésével tervezik teljessé tenni. Ez egy komfortos turista hellyé varázsolhatja Balsát, hiszen a folyó túloldalán már van egy kis „nyaralófalu” 30-35 épülettel. Már csak a kisvasutat kellene újraéleszteni… 

Az önkormányzat szociális támogatási rendszere példaértékű, minden korosztályban jelentős - 5-40 000 Ft - összeggel segítik a gyerekek, tanulók iskolakezdését, de lakásfenntartási, szociális, házi gondozói, temetési támogatást is biztosítanak. MVH-s pályázatból 9 fős falubuszt vásároltak, mely az egészségügyi intézményekbe való eljutást is segíti az arra rászorulóknak. A helyi oktatás megszüntetése fájó dolog a falunak, jelenleg a szomszédos Gávavencsellőre járnak a gyerekek, de az  iskola visszakerüléséről nem mondanak le, hiszen van rá igény, épület és minden egyéb is feltétel adott. 

A megye-, de az országhatáron is túllépő kulturális-közösségi rendezvényeikre szintén büszke a község vezetője, de a civil szervezetek és a lakosság is. Idén 9. alkalommal rendezik meg a Tiszaparti Hal és Vadfesztivált. Május 16-a a Vízen járók ünnepe, Nepomuki Szent János, a vizek védőszentje tiszteletére bronz plakettet is elhelyeztek a Révház falán. Az IKSZT nagytermében Balsa Értéktárát falfestményekben jelenítették meg, mely a Lakitelek Népfőiskolai Alapítvány támogatásával és civil adományokból valósult meg. Két kötet megjelentetését is tervezik, Balsáról szóló anekdotákat és egy itt élő festőművész, Király István alkotásait adják közre. 

Természetesen sok a megoldandó feladat, közintézmények, szabadidős terek felújítása, foglalkoztatási gondok enyhítése. De mindemellett azt is látom, hogy kevesebben jönnek panaszkodni, van mozgás, fejlődés, és talán jó irányba tartunk – mondja mosolyogva, majd hozzáteszi: szeretném, ha 2019-re tovább szépülne, fejlődne a falu, látni, hogy szeretnek és érdemes itt élni, több gyerek születne, és egyre tovább élnének az idősek.

Rajta, bizonyára nem fog múlni.

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.08. 08:50

Battyhányi-Strattmann Díjas családorvos, Díszpolgár

Mérk

szszb_31_tk_dr_bodis_gyula_400.jpgLeszakadt a postás füle, visszavarrta. Szüléshez riasztották, ment és világra segítette a kisbabát. Két évtizeden át még fogászati ellátást is nyújtott – engedett bepillantást a több mint félévszázadot felölelő, igen gazdag életpálya múltjának és jelenének néhány pillanatába dr. Bódis Gyula családorvos. Mérken ő jelenti a történelem megtestesülését, ugyanis 1962 óta gyógyítja a helybeliek generációit. Feleségével, lánykori nevén Murányi Zsuzsannával nemcsak a szakmában alkotnak egy párt, hanem az életben is: 1962-ben vezette oltár elé Piricse Árpádkori templomában a már 16 évesen kiszemelt lányt. Családfakutatók (is) örülhetnek a frigynek, mert mindketten református lelkipásztor gyermekei: Gyula édesanyja, Papp Amanda az erdélyi Vadasdról származik, pedagógusként iskolaigazgató-helyettesig vitte. Édesapja, Bódis Gyula református tiszteletes, sarkadi, de a második világháború 38 évesen örökre elsodorta. A kisfiú álmodott az orvosi hivatásról, de a korai szocializmus éveiben klerikális családból jelentkezni az egyetemre… Ám az isteni sugallat mégis meghallgatásra talált, a felvételiztető Kesztyűs professzor apjának segédlelkésze volt Bódis Gyula édesapja. No, meg a tudás is megvolt, így 1961-ben diplomázott a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Rá egy évre megnősült, és egyből Mérken kapott állást a „kisorvos”. A falubeliek a 61 éves, még praktizáló elődje miatt hívták így Bódis Gyulát.

Házasságukat két gyermekkel ajándékozta meg a teremtő: Gyula közgazdász, az ő gyermekei Zsófi (16) és Gyuszi (9) éves. Lányuk Enikő közgazdász, antropológus, Európai Uniós szakértő. Az ő fiai Boldizsár (22) és Márton (12) éves.

A szaharai kánikula elől a jó ízléssel berendezett otthon hűvösében próbáljuk keretbe foglalni 54 év orvosi tapasztalatait. Képtelenség. Kiragadásszerűen említi Bódis doktor a kezdeti években gyakori fekélybetegségeket, amikor savcsökkentő helyett szódabikarbónát használtak. A fővárosba ingázók ezreit az irodalomban is megörökített feketevonat hozta hétvégenként haza, s nem tudták még olyan hatásos gyógyszerekkel kezelni a pacienseket, mint ma. Óriási önállóságot élvezett a körzeti orvos, hisz közel-távol őrá hárult a betegek gondja, baja. A szakrendelések az 1970-es évek közepén szerveződtek. Előfordult, hogy a helyi futballpályán landolt a mentőhelikopter, hogy gyorsabban vigye kórházba a beteget.

Ma a mozgásszervi, az idegrendszeri – stressz, depresszió okozta bántalmak –, a vírusos megbetegedések, az allergia, a szív és érrendszeri panaszok, a daganat, a cukorbaj a leggyakoribb. Noha nőtt az egészségtudatosság, a szűrővizsgálatokra még nem jár el mindenki. Az egészséges életmód, a vitaminok, gyógynövények, gyógyszernek nem minősülő szerek iránt nő a kereslet. Elfogadják az orvos tanácsát. Befejezett ellátást viszont 98 százalékban nyújthatnak a modern rendelőben. 12 elvezetéses EKG, sok éven át használt kislabor segíti a gyors diagnózist, rendszeres a vércukor-szűrés.

A reklámok nem befolyásolják az általa felírt gyógyszereket. Az utóbbi években az egyház tagjai a házi szociális gondozáshoz hasonlóan felkeresik a rászorulókat, és a főzés, takarítás mellett még azt is felírják, milyen gyógyszerre van szükség. A családorvos hivatása nem merülhet ki a receptkiállításban. Szeretné legalább félévente személyesen látni és megvizsgálni a betegeit, bár a családi anamnézis ismeretében már azt is tudja, ki, milyen betegségre hajlamos.

Lényegesen más ma a határszéli rendelőben a munkája, mint félévszázada. Míg 1962-ben 3300 lelket számlált a falu, ma 2200-an vannak, s ebbe beszámítja a helyi Ápoló-Gondozó Otthon 250 lakóját. Mérk és a már összeépült Vállaj ezer szállal kötődik egymáshoz.

Dr. Bódis Gyula a beteg érdekét tartja fontosnak mindenek előtt. Van, aki Győrbe, Szigetszentmiklósra költözése után is itt hagyta a TAJ-kártyáját, mert ilyen lelkiismeretes orvost csak lámpással találni.

Elismerik az áldozatos, fáradtságot nem ismerő szolgálatát a felettesei is. 2000-ben Pro Sanitate kitüntetésben részesült, az idén a Semmelweis-napon a szaktárca minisztere nyújtotta át a Battyányi-Strattmann Emlékérmet. Korábban megkapta az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntető címet. Nagyra becsüli hivatása gyakorlását a Vöröskereszt is. Szűkebb pátriája, Mérk község önkormányzata Díszpolgárává avatta 2003-ban.

Gyerekeik nem követték apjukat az orvoslásban, ők a családfő gyakori távollétét érzékelték. Ügyelet hétvégeken, telefon a vasárnapi ebéd mellett, s ha elhangzott az a szó, hogy beteg, Bódis doktor számára nem volt kérdés, hogy mi a következő feladata. Sok éve még rossz utakon, tengelyakasztó sárban kellett eljutnia a pacienshez. A mátészalkai járásban mindössze 1 mentő volt.

Testi, lelki pihenést a világjárás jelenti a családnak, bejárták már a föld számos szép helyét.

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.07. 08:59

A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője

Nyíregyháza 

szszb_31_zsl_veres_jozsef.JPGA mérnök emberek racionalitása, keménysége, és a környezeti károk, a kiszolgáltatottság miatti aggódás egyszerre hatja át egész személyiségét, minden szavát. Mennyivel jobb lenne az emberiség életminősége, ha a szennyező források, a klímaváltozások káros hatásainak a természet- és környezetvédelemben érintett szakemberek vethetnének gátat – fut át agyamon az egyszerűnek tűnő megoldás gondolata. Ám a világ, az érdekek különféle irányú palettáján kell megtalálni az optimális megoldást az ember és környezetének védelmére, élhetővé tételére. Veres József okleveles építőmérnök, vízgazdálkodási és környezetvédelmi szakmérnök ennek szolgálatára szegődött, erre tette fel életét.

Vízügyes családba született 1966-ban, édesapja, de már a nagyapja is gátőr volt. Szabolcsveresmarton nőtt fel, az ember - természet - víz kapcsolata a génjeiben van, s már gyermekkorában édesapja mellett megtanulta, megismerte a víz, a folyó jó és olykor rossz hatásait. Ez utóbbival először négy évesen, 1970-ben a nagy tiszai árvíz idején szembesült, majd már felelős szakemberként a 2001-es árvíz idején. Középiskolába természetesen a nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakközépiskolába ment, s innen egyenes út vezetett a Budapesti Műszaki Egyetem Építő Mérnöki Karára, ahol 1990-ben kapott diplomát. A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságon helyezkedett el, s ettől kezdve a víz iránti elköteleződése alakító-formáló szereppé vált. Pályájának különböző állomásain felelős munkakörökben, beosztásokban mindig a víz- minőség és védelem volt az alapvető feladata, s oldalnyit is kitenne felsorolni ezeket a tevékenységeket, eredményeket.

A korszak időszerű szakmai kihívásait, az EU-s csatlakozással járó feladatokat felismerve aktívan vett részt a hazai környezetvédelmi szakigazgatás, a vízvédelem jogharmonizációs folyamataiban. Közben ismereteinek bővítésére a Budapesti Műszaki Egyetemen vízgazdálkodási és környezetvédelmi szakmérnöki képzettséget szerzett 1999-ben, de egyéb speciális képzésben is részt vett, mint műszaki ellenőri, közbeszerzési referens.

Megyei lokálpatriotizmusa szinte sugárzik egész beszélgetésünk során, a térség előrejutását, fejlesztését nem csak gazdasági, hanem a környezeti állapotának javulását elengedhetetlennek tartja. Azt, hogy az itteni lakosoknak is ugyanolyan esélyük legyen a megfelelő vízellátásra, csatornázásra. A megye helyzetét tekintve az országos átlaghoz képest sajnos még komoly, 5-6 %-os az elmaradásunk – jegyzi meg. Fontos feladatának tartja a települések vizi közmű fejlesztéseinek előkészítésében és megvalósításában való közreműködést. 

A környezeti állapot javítása érdekében a vizekkel (így fogalmaz mindig) foglalkozó szakemberek előtt álló új kihívásokról szól, higgadtsággal, de szavaiból átsüt egyfajta türelmetlenség, egy új szemlélet, gondolkodásmód szükségessége. A technológiák, az analitikai eljárások fejlődésével egyre több szennyező anyag mutatható ki a vizekben, melyek károsak az emberi szervezetnek. Ezért az ivóvíztisztításban, a szennyvízkezelésben is szükséges alkalmazni ezeket a több szektorú kutatási tapasztalatokat, az új technikai eljárásokat. Fontosnak tartja ebben az oktatási rendszer, a duális képzés szerepét, melyben a gyakorlati terepet a vízügyi igazgatóság is biztosítja, ő maga, pedig szakértőként vesz részt benne. 

A komplexitás, együttgondolkodás, egymás segítése a nemzetközi kapcsolatokban is igény a víz- minőség és védelem érdekében, hiszen a megye három országgal határos. A nagy folyók minőségét a külföldi hatások nagyban befolyásolják, e tekintetben szerencsére jó az együttműködés a külföldi vizes szervezetekkel. De meghatározó szomorú élményként említi a ciánszennyezés idején látottakat, ahol a Környezetvédelmi Hatóság részéről hivatalból vett részt a védekezésben. Igyekszik naprakész lenni, rendszeresen figyeli a hazai és nemzetközi szakmai eseményeket, a WHO híreit.

Mérnök úr a vízügyi szakma elismert szakembere, vízmérnöki szakértő, műszaki ellenőr, környezetvédelmi felülvizsgálatra jogosító engedéllyel rendelkezik. Angol nyelvből felsőfokú nyelvvizsgája van. 2001-ben és 2010-ben kiemelkedő munkájáért miniszteri kitüntetésben részesült.

A szakmai közéletben is aktív szerepet vállal: a Magyar Hidrológiai Társaság Sz-Sz-B. Megyei Területi Szervezetének tagja, 2007-2011 között titkára, 2014-től a MTESZ Sz-Sz-B. Megyei Egyesület vezetőségi tagja, a megyei Mérnöki Kamara tagja. 

Beszélgetésünk végén mintegy összefoglalja mindazt, amit tesz, amiben hisz, amit elvár: korszerű gondolkodás, nyitottság, együttműködés, esélyegyenlőség. És fontos, hogy az emberek tudják, ismerjék azokat az állapotjavító intézkedéseket, melyek értük történnek, és hatással vannak mindennapi életükre. 

Szerző: Napkelet Népe  2015.08.06. 09:24