Biszák László alkotása

13816865_1367247613291914_1102426069_n.jpg

40x30. cm akril.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.24. 08:19

Főorvos

Miskolc

szszb_32_ki_dr_gonda_geza_1000.jpgTöbb évtizedes szakmai pályafutása során folyamatosan képezte magát, majd ő képezte a fiatalokat. 1976-ban megszerzett orvosi diplomája óta hihetetlen technikai fejlesztések mentek végbe a szakmában. Megismerkedett az informatikával, majd az egyre modernebb gyógyászati képalkotással, melyet a napi gyakorlatban alkalmazni kell. Részese volt a Magyar Kézsebész Szekció létrehozásának és büszke arra, hogy egykori tanítványai közül többen elismert traumatológusok és kézsebészek lettek. Kiemelné közülük dr. prof. Szabó Gábor Zsoltot, akit ő indított el a pályán. Kiváló szakmai és közéleti munkáját Pro Urbe Díjjal jutalmazta Miskolc Város Önkormányzata.

Csendes, megfontolt ember, aki nem tűnik politikus alkatnak. Barátai mégis rábeszélték, hogy induljon a 2010-es önkormányzati választáson. Miskolc 3. számú választókerületében, Hejőcsabán Fidesz-KDNP jelöltként megnyerte a választást és négy éven keresztül önkormányzati képviselőként is tevékenykedett. Jelenleg Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének Egészségügyi és Szociális Bizottságában dolgozik.

Dr. Gonda Géza 1948. október 27-én született tősgyökeres miskolci családba, gyermekkorát a Jókai utcában töltötte. Édesapja a Magyar Államvasutak jogtanácsosa volt, ám világszemlélete miatt többször volt vendége az állambiztonsági szervnek és átmenetileg üvegesként is kénytelen volt dolgozni. Ennek ellenére küldték ki Ausztriába, a MÁV és a GYESEV közötti tárgyalások jogi részét ő intézte. Gyermeke ekkor evett életében először gránátalmát, datolyát és fügét, amit apja hozott.

Az örökmozgó fiú minden sportolási lehetőséget megragadott és főleg tornában volt sikeres. Tizennégy évesen talajon területi bajnokságot nyert, majd a Földes Ferenc Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol „Aranykoszorús földesista” kitüntetéssel végzett. Édesapjának, aki Egerben az élvonalban vízilabdázott, nem tetszett ez a sportág, így kezdett el fia kosárlabdázni és 17 évesen már az MVSC felnőtt csapatában játszott. Megszerezte a segédedzői végzettséget, majd a Földes leánycsapatát tréningezte.

Általános orvosi diplomát 1976-ban szerzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen és a jelenlegi Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórházban kapott munkát segédorvosként. A szakmai gyakorlatot is az intézmény a traumatológiáján végezte, ahol Csató Péter osztályvezető arányította figyelmét a traumatológiára.

A szakorvosi képesítést hasi sebészetből 1981-ben szerezte, majd három év múlva traumatológiai szakon is sikerrel vizsgázott. Érdeklődéssel fordult a kézsebészet felé, köszönhetően Rácz Sándor főorvos úrnak, akire ma is nagy tisztelettel gondol. A speciális területre elmondása szerint az is vonzotta, hogy az általános alapszakma elsajátítása mellett mindenkiben tudatosul, hol éri el a legtöbb sikert, és ez számára a kézsebészet volt. Szakmai fejlődésében sokat jelentett az Országos Traumatológiai Intézetben eltöltött sokhónapos munka, ahol prof. Dr. Renner Antallal dolgozott a kézsebészeti osztályon. A kézsebészet hazai térnyerésében aktívan részt vett és ekkor alakult meg a Magyar Kézsebész Szekció, majd később a Társaság, amelynek rendes tagja volt, akárcsak az európai társaságnak. A kézsebészeti társaság megalakulásához ő is hozzájárult számos hazai és nemzetközi kongresszuson tartott előadásával. Kezdetben tanulta, később tanította is a traumatológiát és kézsebészetet. Szakmai előrehaladását munkahelyén elismerték és adjunktussá, majd főorvossá nevezték ki. Kiemelkedő esemény volt életében, hogy az osztrák-magyar kézsebészeti társaság kongresszusán felkért előadó volt.

Az eredmények felsorolása mellett megemlíti dr. Bárány István osztályvezető főorvos nevét, akit szakmai tudása és szervezőképessége miatt sokra becsül. Az osztályon először végeztek a keleti országrészben sikeres ujjátültetést, hüvelykujj pótlást. Több új műtéti technikát vezettek be például a speciális könyöktáji és a csuklótörések műtéti kezelésében. A VCP lemezszintézis országos elterjesztésében a munkacsoport tagjaként vett részt a szakma megbízásából.

A ma is praktizáló főorvos úgy érzi, az elért eredményekhez mindig megkapta családja támogatását. Felesége, dr. Juhász Márta gyerekorvos mindig méltó társa volt a munkában. Két gyermekük közül Géza a fővárosban él családjával, több diplomás, több nyelven beszélő nyelvész. Lánya, Mária Abigél állatorvosi diplomát szerzett férjével együtt, doktori címét Helsinkiben angol nyelven védte meg. Három gyermekükkel Budapesten élnek.

A kézsebészet nagy precizitást igénylő munka, ami mellé kell a kikapcsolódás. Dr. Gonda Géza mindezt a sporthorgászatban találta meg, kedvelt helyei a folyópartok. Ezzel kapcsolatos álma, hogy egyszer eljusson Alaszkára egy lazachorgászatra, ami csak keveseknek adatik meg.

***  kovacs_istvan.jpg

Írta:

Kovács István

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.23. 08:34

szszb_32_ki_kovacs_szilard.jpgPolgármester

Hangony

Két nagy eseményt rendeznek minden évben Hangonyon, amelyek tömegeket vonzanak. A római katolikus templom névadójának, Szent Annának a tiszteletére július második felében kerül sor a búcsúra, míg augusztusban Tökfesztivál színesíti a helybeliek életét. A teljes összkomforthoz még  a szennyvízcsatorna kiépítése van hátra.

A település neve Anonymus gestájában, majd XIII. századi oklevélen is feltűnik. Ózdról nyugat felé haladva érünk az 1600 lelkes faluba, amelynek közigazgatási területén folyik át az azonos nevű Hangony patak. Lakói évszázadokon át mezőgazdaságból és állattartásból éltek, majd az ózdi vasgyár adott munkát az emberek többségének.

A Bükk hegyei és lankái igazi festői hangulatot varázsolnak az arra járóknak. Több vadásztársaság is működik a faluban. Tavasztól késő őszig gombaszedőktől hangosak a hegyoldalak, a Hangonyi-tó pedig mára turisztikai célponttá vált. Balázs Zoltán tulajdonos szép halállományt őriz vízterületén.

Jó időben kerékpárosok, futók és turisták népesítik be a Hangony völgyet, ahol tiszta a levegő, a több hűs vizű forrás oltja a szomjúságot. A szállásigények is megoldódtak az elmúlt években, hiszen többen rendezkedtek be falusi vendéglátásra.

A települést a 2014-es önkormányzati választás óta irányítja Kovács Szilárd, aki 1974. május elsején született Ózdon. Az alapfokú iskolát a város Újváros-téri és a Bolyki Tamás Általános Iskolában végezte el, majd Miskolcon szerzett asztalos szakmát. A fűrészpor illata úgy megragadta, hogy öreg szakiktól igyekezett ellesni a szakma minden fortélyát, majd húsz évesen úgy döntött, Németországban is kipróbálja magát. Ott asztallapokat, munkapultokat gyártottak Európa számos országába, és a fizetésével is elégedett volt. Két év múlva elege lett a távollétből, majd kis átmenet után úgy gondolta, szakmai tudása révén megállja a helyét a magánszférában is, ezért kiváltotta a vállalkozói engedélyt. Vállalt bútorgyártást, belső építészeti munkákat, de készített nyílászárókat és kész faházakat is a jól felszerelt, gépesített műhelyében. Eleinte jól mentek a dolgok, válogathatott a megrendelésekben, de jött a gazdasági válság, ami őt is megérintette.  Nem kockázathatta családja jövedelmét, inkább alkalmazott lett egy műszaki kereskedésben, ahol szakmai múltja komoly támpontot jelentett munkájában.

2012-ben aztán ismét úgy döntött, hogy külföldi, magasabb bérezéssel kecsegtető munkát vállal, ezúttal Ausztriában. A „sógoroknál” is bizonyította, hogy a faipari szakmákban otthon van, amit munkaadója anyagiakban is elismert. Vele máig tartó jó kapcsolatot tartanak fent és esetenként kéri Szilárd segítségét, hogy faiparban járatos embereket küldjön a cégéhez. Több hangonyi és környékbeli barátja, ismerőse került általa nyugati munkához az azzal járó bérezéssel.

Így érkezett el a 2014-es önkormányzati választás időszaka, ahol jelöltette magát polgármesternek. Meggyőző fölénnyel nyert, amiben szerepe volt a korábbi 14 év önkormányzati képviselői munkájának is.

Kovács Szilárd előzőleg már letette névjegyét Hangonyon, amikor megalakította a Gömör és Kishont Hagyományőrző Egyesületet, akikkel történelmi események kapcsán rendre megemlékezéseket tartottak. A szervezet ma is működik Összefogás Hangonyért név alatt.

Azt mondja, elődje nem halmozott fel hiányt az önkormányzatnál, így zökkenőmentes volt az indulása. A községben még hiányos az ivóvízhálózat, és nem történt előrelépés a szennyvízcsatorna építésében sem. Utóbbi működtetése a vízügyi szakemberek szerint nehezen, és főként nagyon drágán lenne megoldható a terepviszonyok miatt. Ezért központi szennyvíztisztító mű és zárt helyi szennyvíztározók építésében gondolkodik a polgármester, ahonnan a szállítást szippantó autókkal oldanák meg.

Az energiahatékonyság fokozására az iskola faaprítékos kazánjára kötik majd rá a községháza fűtésrendszerét, és így horribilis gázszámláktól szabadul meg az önkormányzat. Emellett készül az orvosi rendelő energetikai felújítása is.

A közmunkaprogramban elkezdett konyhakerti növények termelését fokozzák, amihez újabb fóliasátor, majd még egy fűthető fóliasátor épül. A mezőgazdasági munkákhoz is növelték a területet, a betonlapok gyártására pedig beszerezték a gépeket, hogy saját termékből épülhessenek ki a vízfolyások.

Közeli terv az óvoda energetikai rekonstrukciója és az egykori csendőrlaktanya felújítása. A turisztikai lehetőségek kiaknázására rendbe teszik a Biriny vár, a Pogány vár – ezek egykor a Hangony-völgyet védték - és a pálos rendi kolostor környékét.

A többéves külföldi távollét után Szilárdnak van pótolnivalója a családjával szemben. Ezért igyekszik minél több időt tölteni ápolónő feleségével és három gyermekével, a 17 éves Leventével, aki Miskolcon tanul, valamint Bíborkával (14) és Előddel (11), ők az ózdi Bolyki Tamás Általános Iskola tanulói.

***  kovacs_istvan.jpg

Írta:

Kovács István

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.22. 08:06

Étteremtulajdonos

Fehérgyarmat

szszb_32_ke_nyuzo_vivien_ottilia.jpgTanítói, tanulási hajlammal megáldott ember. Nyitott az újra, a szépre, tele van ambícióval. Mindössze 25 esztendős, mégis sikeres éveket tudhat maga mögött. A főzés iránti szeretetét dédnagymamái adták át neki még kisgyerek korában. Míg egyiküktől paraszti, hagyományos ételek elkészítését tanulta, másikuk az ételkülönlegességek mestere volt. A saját éttermének konyhájában a kettőt ötvözi Vivien. Nagy becsben tartja, és használja is a megörökölt, kézzel írott szakácskönyvet, amiben szerepelnek tájjellegű ételek receptjei, amiket a dédi a család igényei szerint formált át.  

Fehérgyarmaton járva könnyen rábukkanunk a Pizza World Cafe-ra, aminek ma már ő a tulajdonosa. Megörökölte szüleitől az éttermet, és a Tivadar községben található Tisza parti „Szőke Tisza” nevű diszkót is, Imádott szülei válláról szeretné  levenni a terhet, ez motiválja a tanulásában, és munkájában is.  Sokkal tartozik nekik, ezért is szeretne  könnyíteni édesapja és édesanyja életén.

Egész életében stabil szülői háttér állt mögötte.

Az étterem 2006-ban nyitott újra, fiatalos stílussal. Berendezése ízléses és modern, minden igényt kielégítő. A divatos bőrkanapék mellett kényelmes székek, romantikus sarkok és egy időtlen bárpult is helyet kapott. A narancssárga-fekete szín édesapja elképzelését  tükrözi  A vendég akár egy különleges limonádéra is betérhet, de fogyaszthat olaszos pizzát, vagy rendelhet a bisztró jellegű ételekből is de található régi hagyományos étel is is. "Hagyományos étlap, dizájnos kivitel" ez jellemzi az éttermet. Kizárólag prémium minőségű alapanyagokkal dolgoznak. Jó kapcsolatot ápol beszállítóival, sok esetben régi ismerős a gazda, akitől vásárol, mert a kölcsönös együttműködéshez elengedhetetlennek tartja, hogy megbízható, lelkiismeretes személyekkel dolgozzon együtt. Csak szabad-tartásban nevelt állatokból származó, extra minőségű magyar húsokat vásárol, hogy még elégedettebbek legyenek vendégei.

Édesanyja az üzletvezető, irányítja a pultosokat, a kiszállítókat, édesapja  az áru beszerzésén míg  Vivien a konyha ura. Duális képzés zajlik náluk, pultosok, szakácsok kerülnek ki a kezük alól. Fontosnak tartja, hogy alapos tudást adjon át tanulóinak, mert jól tudja, hogy a szakma ismeretéhez, szeretetéhez kevés a szakiskolai alap, elengedhetetlen a megfelelő mester, mentor.

Tanulmányai nem csak a szakmára korlátozódnak. A fehérgyarmati gimnáziumi évek mellett szülei támogatásával  Nyíregyházára vitte a sorsa, a Sipkay Barna Kereskedelmi Szakmunkásképzőbe, ahol szakácsnak , és vendéglátó üzletvezetőnek tanult. Jelenleg a Miskolci Egyetem jogi karán harmadéves hallgató. Emellett a Budapesti Gazdasági Egyetemen vendéglátóipari szakmai szakoktatónak is tanul. Elképzelése szerint a jogi tudását szeretné ötvözni a szakács szakmájával. Amerikában már jól ismert fogalom a gasztro-jogászat, de nálunk, Magyarországon még gyerekcipőben sem jár.  Terve, hogy e területen is tevékenykedjen, hogy képviselni tudja szakács kollégáit.

Mesterlevelét 2015-ben szerezte. Erre nagyon büszke, mert Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legfiatalabbjaként kapta meg, és lányként az országban is a legfiatalabb volt.

Előre eltervezett életében heti öt napot Fehérgyarmaton tölt, kettőt pedig Budapest különböző éttermeiben.  A fővárosban tanul, fejleszti önmagát. Jó barátságot kötött egy Michelin-csillagos séffel, akitől elleshet apró trükköket, szakmájának csínját-bínját.

Tévés forgatás is szerepel életében, az egyik kereskedelmi csatornán futó Konyhafőnök című műsorban versenyzőként vesz részt. Kipróbálni magát, ez volt a cél, és az, hogy éttermét népszerűsítse. Örül, hogy megmutathatja egy másik, a környezetében élők számára nem látott oldalát is. Saját weboldalán is szakmáját népszerűsíti, és könnyen elkészíthető, saját receptjeivel kedvet csinál az ételkészítéshez azoknak is, akik korábban nem próbálkoztak ilyesmivel. Jó tanácsokkal látja el olvasóit, de ír magáról, étterméről is a www.gastro-ottilia.hu oldalon.

Négy éves, Olivér nevű kisfia élete legnagyobb ajándéka. Büszke rá, hogy fiatal anyuka lehet, élvezi, hogy bolondozhat gyermekével. Édesapja a legnagyobb segítsége, mert  minden idejét  a kis unokára szánja, és nem korlátozza tanulmányiban és munkájában. Párja szintén szakmabeli .

Vivien szabadidejében imád festeni, bár nem festményeket készít, hanem airbrush technikával falat dekorál.  Van egy egyszerű kis fűszerkertje is, amiben kakukkfüvet, bazsalikomot, citromfüvet, mentát termeszt.

Legújabb projektje egy saját kiadásban megjelenő könyv, amit egy budapesti, fiatal séffel készítettek el. A kiadvány elsősorban 16-25 év közötti fiatalok számára készült, olyanoknak, akiknek nincs affinitásuk a főzéshez, mégis mutatósat, finomat szeretnének készíteni, gyorsan. A kemény fedeles, csupa színes fotót tartalmazó szakácskönyv 2017 elején jelenik meg.

***  13336137_1022956094446991_411497681802646501_n.jpg

   Írta: Kiss Erika

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.21. 16:51

Ny. igazgató, díszpolgár

Miskolc

szszb_32_ki_szilagyi_istvan_400.jpgAktív, vagy némi túlzással inkább hiperaktív munkássága során számos szervezet vezetője volt, vállalt feladatait pedig igyekezett maradéktalanul teljesíteni. A maximalizmus azonban visszaütött, hiszen 2005-ben, egyetlen héttel nyugdíjba vonulása után Rómában járt szolgálati úton, ahol stroke-ot kapott. Ez az esemény máig meghatározza életminőségét, és azóta főként a saját egészségének javításán dolgozik. A Miskolc Város Díszpolgára cím odaítélése is része ennek a gyógyulási folyamatnak.

Egy híres debreceni szülészprofesszor Magyarország nagyvárosában, Kassán dolgozott 1943-ban, ezért a református lelkész édesapa a Felvidékre utaztatta feleségét, aki április 6-án szülte meg fiúkat, Leventét. A tősgyökeres miskolci család gyermeke azóta a borsodi megyeközpontban él, ahol a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1967-ben gépgyártás-technológus szakon gépészmérnöki diplomát szerzett. Első és egyben utolsó munkahelye a Miskolci közlekedési Vállalat volt, ahol technológusi-energetikusi-műszaki előkészítő feladatot kapott. Innen indult a karrierje, amelynek során tisztességes munkájának köszönhetően egyre magasabbra jutott a ranglétrán. Volt a Beruházási és Műszaki-fejlesztési Osztály vezetője, majd a Fejlesztési és Üzemfenntartási Osztály irányításával bízták meg,  1977-ben pedig a vállalat forgalmi főosztályvezetőjévé léptették elő. Akkorra már a közgazdaságtudományi egyetemen közgazdász-mérnök diplomát  szerzett, így a pénzügyi és gazdasági feladatok ellátásához is volt végzettsége, de úgy gondolta, az új beosztás újabb diplomát követel meg. Ezért a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán közút-forgalomszervezésből szerzett szakmérnöki diplomát. Ezt a munkakört 1991-ig töltötte be, ekkor nyertes pályázatot követően az MKV igazgatója lett. A város közlekedési vállalata 1994-ben alakult részvénytársasággá, ahol megbízták az elnök-igazgatói poszt betöltésével, amit 1999-ben újabb öt évvel meghosszabbítottak.

Pozíciója, ismertsége, kapcsolatrendszere, de főleg határozott személyisége alapot szolgáltatott a különböző felkérésekre, így számos civil szervezetnek lett a meghatározó arca. Volt a Tetemvári Református Egyházközség főgondnoka, illetve a Jókai Általános Iskola Iskolatanácsának, valamint a Regionális Civil Központi Alapítványnak és a BOKIK Etikai Bizottságának az elnöke.       A Közlekedéstudományi Egyesület Megyei Szervezetének munkájában 1975-től vett részt, aminek titkára és társelnöke volt. Belépett a karitatív tevékenységéről Miskolc-szerte közismert Lions Klubba is. Ezeket a társadalmi megbízatásokat a betegség miatt fel kellett adnia, ám a helyébe lépő új vezetők azzal ismerték el a korábbi évek munkáját, hogy tiszteletbeli elnökké vagy taggá nevezték ki, amit ő örömmel fogadott.

Az évtizedek alatt végzett minőségi munkája egyébként sem ment feledésbe, hiszen  2011. március 1-én a köztársasági elnöktől megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést „A Jókai Mór Általános és Alapfokú Művészeti Iskola Igazgató Tanács elnökének kiemelkedő és áldozatos közéleti tevékenység elismeréseként.”

Emellett volt a Közlekedés Kiváló Dolgozója, és birtokában van a közlekedéssel kapcsolatos valamennyi szakmai kitüntetésnek. Ezek közül kiemeli a Széchenyi Plakettet és Miskolc város Nívódíját, amivel 2002-ben ismerték el a város közlekedéséért végzett munkáját.

Pozitív életszemlélete, akaratereje és hite irányítja ezekben a nehéz években is. Mindezeknek köszönhetően kiszállhatott a tolószékből. Pár éve még a Szentpéteri kapuban éltek, ahonnan a Selyemrétre, a Villanytelepi strand közelébe költöztek, ahová Levente gyakran jár úszni. Ez a fajta mozgás segíti a rehabilitációját. Tervei között is a további sok mozgást említi meg, és egyben megköszöni feleségének, a hűséges társnak, Nagy Ilona közgazdásznak az áldozatos munkáját, aki nagy támasza a bajban. A lelki békéje megőrzésében továbbra is segítségül hívja a református közösséget, hiszen rendszeresen látogatja az istentiszteleteket.

Hangsúlyozza, komoly tényezőt jelentenek gyógyulásában az unokái. Bükkaranyoson élő fia, a mérnök-informatikus Levente négy gyermek édesapja, mivel három lány után 2015-ben született egy fiúgyermek is a családjába. A lányok a nyári szünet jelentős részét a nagyszülőknél töltik, jelenlétük és zsivajuk  pedig felvillanyozza a nagypapát is.

Lányuk, Ágnes diplomás biológus és szakterületén doktori címet szerzett. Ő Budapesten él és egy lányunokával ajándékozta meg a nagyszülőket.

Szilágy István Levente úgy összegez, hogy eddigi életét a családi miliő, a lelkész apjától kapott útravaló és az állandó motiváltság határozta meg. Döntéseinél mindig az észszerűségre törekedett, ahol rendre szerepet kaptak a jövő várható fejlesztései is.

***  kovacs_istvan.jpg

Írta:

Kovács István

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.20. 18:04

Írta: Arany Piroska

                                                                                                                                         

hargitai_beata_nosztalgia.jpgTe itt vásárolsz? Én még sose jártam itt. Na, nézzük csak, ebben a szupermarketben mi mindent lehet kapni? Régen a drogériába mentünk szépülnivalóért, kamilla, tejkrém, illatos szappan, ilyesmikért.

Mennyi sok kencefice! Azt se tudom, mi mire jó. Lemosó, felmosó, estére, reggelre, meg a fene tudja mik. Egyiknek szebb a doboza, üvegje, tégelye, mije, mint a másiknak. Ha kiürül, ezeket hova teszik, csak tán nem kilökik a szemétbe? Pedig hátha még jó lenne valamire. Mennyibe kerültek ezek?

Mindenből sok van itt, több mint kéne. Fogyasztói társadalom. De ha nem is kell? Akkor minek veszik? Megújulnak tőle? Új krém, új pakolás, vitamin, fitnesz, mindenki szép lesz. Másnap megint. És így tovább, nap mint nap, a tegnapit hamar megunják, már nem okoz örömet, új dolgokra vágynak. Ez ám a pénzkidobás!

Igaz, az se jó – mint az én fiatalságomban –, hogy féltünk a holnapi ínségtől, a nincstől. Sok mindenre megtanított a szükség. Mi a kevésnek is tudtunk örülni. Mondjuk, egy szappannak. Egy Caola szappannak.

Emlékszem, a háború után, az ötvenes években történt. Nem volt akkor a boltokban semmi. Még szappan se. Sokáig csak a magunkfőzte háziszappannal mostunk, mosakodtunk. Nem habzott, illata se volt.

Egyszer szól Eszti, a boltos, hogy várjál má’ te, majd mondani akarok valamit. Látom én, hogy cinkosan int a szeme sarkából. Na jó, én várhatok.

Amikor elfogytak a vevők, akkor a kezembe adott egy kis csomagot, hogy ebből csak egyet-kettőt kapott, tegyem el, majd otthon bontsam ki, meg, hogy kettőötven lesz az ára. Na, jól van, kifizettem. Találgattam, mit kaptam a pult alól – hát egy Caola szappant! Azt a háború előttit, azt a jószagút.

Na, megörültem! Azt hiszed, talán mindennap használtam? Hogyisne! Csak ünnepen mosdottam én avval. Utána betettem a fehérneműk közé a sifonba. Féltve őrizgettem.

De az illata! Ha hiszed, ha nem, biz’isten, a szaga végig ugyanaz volt. Az a finom, tudod, az az ünnep-illat.

Hát, ennyit az igazi örömökről. Mehetünk. Te veszel valami fiatalnak valót? Mert én most semmit. Hiába nézem mennyi minden van itt, de olyan illatot, mint az a régi volt, manapság, sehol a világon nem érezhetek már.

Pedig jó lenne, mert az visszahozná, hogy újra tudjak a kis dolgoknak is örülni. Lehet, hogy elveszítettem a kis örömökre való – meglepően jóleső – képességemet? Ma még az sincs már, aminek örüljek, kedvem sincs semmihez.

 
Jaj, hova viszel, mit akarsz, ne siess, hiszen már megfájdult a fejem is!

Kávéillat! Aha! Te tudtad, hogy van itt egy ilyen hangulatos kicsi presszó?! Nahát! Kávé! Valódi aroma!

És a sütemények! Csoki, fahéj, vanília, citromillat! Érzed? Ide bemegyünk!

Habos kávét kérünk! Ja, és franciakrémest!

Gyere, gyere! Mennyei lesz! Ezt nem lehet kihagyni! Te mit kérsz?

Mit beszélsz? Hogy megértesz, hogy megsajnáltál? Hogy inkább menjünk Caola szappant keresni, ha annyira szerettem?

Mi van?

Nekem szappant? Most? Minek? Ilyenkor? Innen elmenni? Ezt a kávét itt hagyni?

Neked elment az eszed?

 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Arany Piroska tárcái                                                                                                     

                          

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.20. 17:37

Ősz Zoltán alkotása

13640785_1361248147225194_8013137269680887544_o.jpg

42x30 pasztell.

2010.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.17. 09:47

Egyetemi tanár

Miskolc

szszb_32_ki_dr_kocziszky_gyorgy.JPGDr. Kocziszky György gépész- és gazdasági mérnöknek, a Miskolci Egyetem egyetemi tanárának, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa tagjának „a városban kifejtett szakmai és közéleti munkásságáért” ítélte oda a közgyűlés a Miskolc Város Díszpolgára kitüntető címet. A térség gazdasági fejlődését is szolgáló szakmai, tudományos munkáján túl aktív részese a város civil közéletének is. 2014-ben a városban kifejtett szakmai és közéleti munkásságáért a miskolci keresztény értelmiségiek civil díját, a Kartal-Veczán díjat is kiérdemelte. Munkával és odafigyeléssel szűkebb pátriája, Miskolc ügyeit soha nem veszíti szem elől. Nem Miskolcon született, de feleségével és családjával több, mint négy évtizede gazdagítják a várost.

Budapesten születtem 1949-ben polgári családba. Két évvel később a Rákosi-rendszer szüleimmel, nagyszüleimmel együtt kitelepített a Jászságba, egy tanyára. 1955-ben hagyhattuk el kijelölt lakóhelyünket, majd a Forradalom után költözhettünk Budapestre. A középiskolát a főváros József Attila Gépipari technikumában végeztem. Tanáraim között voltak, akik a Nehézipari Műszaki Egyetemen szereztek diplomát, nagy szeretettel beszéltek egykori alma materükről. Így kaptam kedvet a miskolci egyetemi élethez és érettségi után többedmagammal ide felvételiztem – mesélt a kezdetekről Kocziszky professzor úr.

Egyetemista éveire jó szívvel emlékszik vissza. A korszak – a hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje – korlátjai ellenére szép emlékű diákéveket töltött a Dudujka-völgyében.

Tanulmányai befejezését követően bent maradhatott az Egyetemen, ahol végigjárta a ranglétrát a tanársegédségtől az egyetemi tanárságig. Volt tanszékvezető, rektor-helyettes, intézetigazgató és nyolc évig a Gazdaságtudományi Kar dékánja. Szerencsés embernek tartja magát, hiszen mindig avval foglalkozhatott, ami szeret.

Lassan 50 éve miskolci polgár, a közismert sláger szavait kölcsönvéve mindent megkapott, mit Miskolc adhatott. Itt tanulhatott, az egyetemen ismerhette meg feleségét, itt születtek gyermekeik, itt teremthetett egzisztenciát. Bárhol is jár, jó tudni, hogy van egy biztos pont, ahova visszatérhet. Itt alakult ki baráti körük, sajnos ma már sokan hiányoznak közülük!

Az Egyetem miskolci alapítása (1949), majd az akkori Bánya- és Kohómérnöki Kar Miskolcra költöztetése a korra jellemző politikai döntés volt. Ma már aligha képzelhető el az Egyetem Miskolc és Miskolc az Egyetem nélkül. A kölcsönös függőség és multiplikatív hatás aligha vitatható. A város, a megye, a régió teljesítményét, versenyképességét az egyetemen folyó oktató, kutató munka jelentősen befolyásolja. Az elmúlt évtizedben a végzettek jelentős százaléka lett miskolci polgár, vált a város iránt elkötelezetté. Az egykori hallgatókkal találkozva, örömmel hallja, milyen szeretettel gondolnak vissza Miskolcra és egyetemi éveikre. Meggyőződése, hogy a város és a térség akkor lehet sikeres, ha az egyetem teljesítménye kimagasló, ami fordítva is igaz.

Az elmúlt években egyrészt az Egyetem kutatási, fejlesztési tevékenységének, másrészt a betelepült vállalkozások hatására új technológiák és szolgáltatások honosodtak meg. A gazdasági szerkezet átalakulásával párhuzamosan a városfejlesztési programok első eredményei már jól láthatóak. Ezek például Lillafüreden, Tapolcán, a belvárosban látványosak. Miskolc új fejlődési pályára állt, nőtt a város ismertsége és elismertsége. Az elkövetkező évek fontos feladata a fejlődés fenntarthatóságának biztosítása. „Ez mindannyiunkra, akik itt élünk, feladatokat ró.”

A Monetáris Tanács tagjaként kijelenti: a 2008-as pénzügyi, majd az utána kibontakozó reálgazdasági válság érzékenyen érintette hazánkat is. Közel 1,2 millió család került nehéz helyzetbe a devizában történt eladósodottság miatt, 2010-ig nőtt az infláció, drasztikusan csökkent a bankok hitelezési hajlandósága, ami visszafogta az új beruházásokat. A 2013-ban megindított monetáris politikai fordulat – bár sokan bírálták unortodox jellege miatt – eredményes volt. Mind a mértékadó hazai, mind a külföldi elemzők elismerik, hogy a magyar gazdaságot sikerült egyensúlyi helyzetbe hozni és 3 százalék körüli gazdasági növekedést elérni. Erre a hazai gazdaságtörténetben régen volt példa.

A szakmai, tudományos és oktató munkán túl szerepet vállal az evangélikus közélet, oktatás alakításában. Vallja: hitét örökül kapta. Apai ágon felmenői kötelességüknek tekintették az egyházukért való munkálkodást.

Jó érzéssel éli meg, hogy nyomdokaikba léphetett. Bízik benne, hogy ez a szellem családjukon belül tovább öröklődik, gyermekeik és unokáik is szükségét érzik annak, hogy értékrendünk megmaradása, erősödése érdekében tegyenek, szolgálják szűkebb és tágabb közösségüket. Köszöni a Teremtőnek, hogy erőt adott ahhoz, hogy mindezt megélje és megtegye!

***  kovacs_istvan.jpg

Írta:

Kovács István

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.16. 09:04

Faluház vezető

Kisgyőr 

szszb_32_ki_gruz_attila_1000.jpgMűvelődési házat, könyvtárat vezet, több generációnak és csoportnak tanít népdalokat és táncot, zenekart irányít, fotózza Kisgyőr szépségeit, értékeit, ismeretterjesztő előadásokat tart a magyar szerves műveltségről, szervezi a község kulturális programjait.  Nyilatkozni magáról nem szeret, mert a költővel vallja: „Nem a pacsirta fontos, csak a dal”.

1958-ban Mérán született 33 éve dolgozik Kisgyőrben közművelődési szakemberként. Elöljáróban kifejti: hálás a Jóistennek, hogy szolgálhatja a település lakóit, és sok lelkes ember támogatásával végezheti értékmentő-értékteremtő munkáját.  Elképzelései kezdettől fogva kedvező fogadtatásra találtak a mindenkori faluvezetés, és a lakosság részéről. Pedagógus szülei javaslatára műszaki végzettséget szerzett. Dolgozott villanyszerelőként, majd elektrotechnikusként az építőiparban. Közben az akkor országos hírű Avas Táncegyüttesbe jelentkezett, ahol új élményt, értéket nyújtó közösségre lelt, s egy életre elkötelezte magát a néptánc, ill. a folklór világa mellett. Két év katonaság után a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetben helyezkedett el, mint gyermekfelügyelő. Főiskolai felvételét követően pedagógusként foglalkozott tovább a hátrányos helyzetű, problémás gyermekekkel. 1983-ban kötött házasságot Juhász Erikával, akivel a néptánc révén ismerkedtek meg. 1984-ben költöztek Kisgyőrbe, ahol az akkor épülő óvodába kerestek óvónőt, ugyanakkor szakemberre volt szükség a művelődési otthonba, és a községi könyvtárba is. Így kerültek a festői szépségű bükkaljai faluba, ahol hamar beilleszkedtek az ott élő, barátságos emberek közé, s az addig szerzett ismereteiket igyekeztek a település javára hasznosítani. 1986-ban szerezte meg a diplomát a Sárospataki Tanítóképző Főiskola népművelés szakán. Három gyermekük született, Bence, Levente és Veronika. Nagyobbik fia által már unokával is bővült a család.

Munkáját azzal a szokatlan mozzanattal kezdte, hogy a könyvtár faláról levette a „Csendet kérünk!” táblát, mert úgy gondolta, az a hely elsősorban közösségi színtér, ahol emberek találkozhatnak, beszélgethetnek. Kezdettől fogva következetesen irányítja az integrált közösségi színtérben az életet és szervezi Kisgyőrbe az országosan ismert-elismert előadókat, akik a tudomány, a kultúra, vagy éppen a sport területén alkottak maradandót. Határozott véleménye, hogy nem a média által favorizált „percemberkéket”, kell példaképnek állítani. Elkötelezettje az ősi múltban gyökerező ismeretek, tudás mentésének, közvetítésének, elsősorban közösségi műhelymunka által. Úgy tartja, legyen szó tárgyi vagy szellemi kultúráról, mindez a magyar lélek megnyilvánulása, mely jól láthatóan jelen van a településen.  A közel három évtizede elindított Családi Kézműves Szaktáborok idején született kültéri alkotásoknak köszönhetően immár a „Faragott falu” névvel illetik Kisgyőrt. Ezen mesterművek megálmodója, a táborok vezetője Kékedi László polgármester, a Népművészet Mestere, aki a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti tagozatát is irányítja.

Jelentősen javultak a közösségi műhelymunka, ill. a különböző programok rendezésének körülményei, amikor 1994-ben átépítésre került a művelődési ház. Ekkor épült hozzá az új, szépen berendezett könyvtár is.  A megyében az elsők között voltak, akik pályázati támogatással elindították a teleház szolgáltatást. A hagyományos nagyrendezvények közül, a már említett alkotótábor mellett elsőként a 33 évvel ezelőtt megszervezett Szüreti Napot illik megemlíteni, mely mára, „Őszi Népművészeti Sokadalom” néven többnapos, rangos, neves előadókat felvonultató programmá nőtte ki magát.

A március 15.-i ünnepség keretében „Örökségünk” címmel kiállítás nyílik az ország népművészeti egyesületeinek alkotásaiból. Az adventi programsorozat része a képzőművészeti kiállítás, komolyzenei koncert, és a helyi csoportok által előadott, mintegy hatvan szerepelőt felvonultató Betlehemes, Karácsonyi műsor és Regölés, melyet közös éneklés követ. Ezek mellett az év során számos nívós program teszi komfortosabbá az itt élők életét. Csoportjaival bejárták a Kárpát-Haza különböző részeit, vitték Kisgyőr jó hírnevét.

A Kisgyőrért Egyesület elnöke. Négy évig vezette a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületét. A Nemzeti Kulturális Alap Közművelődési kollégiumának kuratóriumi tagja. Emellett a településen más kisközösségek is mutatják az összetartozást, úgy, mint a Polgárőr egyesület, vagy a mozgáskultúra csoportok, amelyeknek természetesen a Faluház ad otthont. Ez már a hatodik képviselői ciklusa, 2014-től alpolgármester.

 Mindig közösségben gondolkodik, s teszi mindezt előrelátóan, pozitív szemlélettel.

***  kovacs_istvan.jpg

Írta:

Kovács István

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.15. 08:53

Pro Urbe díjas előadóművész

Budapest – Miskolc


szszb_32_kii_koos_janos.jpgAz operán kívül szinte mindegyik zenei irányzatot kipróbálta már hosszú pályafutása során. Minden földrészen járt és nehéz lenne összeszámolni, hány országban lépett színpadra. Népszerűsége az évtizedek során sem halványodott, közel a nyolcvanhoz még rendre kap felkéréseket, amelyeket örömmel vállal. Miskolcon töltött éveit mindig nosztalgiával emlegeti, amit a város vezetése méltányolt: 2016-ban Pro Urbe Díjjal tüntették ki.

Énekes, zenész, humorista, színművész – ezek a kifejezések jellemezik Koós János munkásságát, aki egy véletlen folytán Bukarestben született 1937. november 20-án. Gyergyószárhegyen élő édesapja ismert szobafestőként éppen a román fővárosban dolgozott, ahol várandós felesége, Bartis Karola meglátogatta és ott érték a szülési fájdalmak. Kupsa János 1941-ben úgy döntött, családjával Erdélyből  Miskolcra költözik. A választás kézenfekvő volt számára, mert nővére régóta a borsodi iparvárosban élt. A megspórolt pénzből fűszerboltot nyitott a Mindszent utcában, amit az államosítás időszakában elvettek a családtól. Később a lillafüredi Palota-szálló karbantartójaként dolgozott sok éven át. A Ferencvárosi Torna Club egyik fő szimpatizánsaként fiát már tíz évesen Fradi meccsekre utaztatta, aki azóta is híres klubhűségéről. Amikor 1976-ban Gergő fia megszületett, első ajándékként már a kórházban átadta a csecsemőnek a Fradi tagsági könyvet.

János Miskolcon élte boldog gyermekkorát. Amikor az általános iskola elvégzése után pályaválasztásra került sor, azzal a meglepő hírrel állt szülei elé, hogy zenész szeretne lenni, mert olvasta, hogy felvételi van a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Mivel hangszeren nem játszott, énekelnie kellett, így adta elő a Bánk bánból a Hazám, hazám kezdetű operaslágert. Felvették és egyik tanára kijelentette: oboista lesz. A Diósgyőri Vasas egyik legjobb úszója volt, ezért úszómesterként dolgozott a diósgyőri strandon. Iskolai bulikon akkoriban már „halandzsa nyelven” világslágereket adott elő.

1957-ben érettségizett, majd Budapestre került a Zeneművészeti Főiskola oboa szakára és felvették az Országos Pénzügyőr Zenekarba is.

Ismertségét mégsem zenészként, hanem a Zeneakadémia gólyabálján alapozta meg, ahol a haverjai rábeszélték, „halandzsázzon” valami világslágert. Ekkor az  olasz Vico Torrianit parodizálta, és ezt hallotta meg Marton Frigyes rendező, aki azonnal meghívta a Kamara Varietébe. Ezzel együtt megalapozta a következő évek táncdalfesztiváljain való szereplését is. Első fellépésének plakátján Márkus László vagy Psota Irén is szerepelt, és valaki ott írta át a nevét valaki Kupsáról Koósra.

Micsoda nagyszerű dolog – énekelte 1961-ben első nagy slágerét, Havasi – S. Nagy szerzeményét, amivel megnyerte a fesztivált, 1966-ban pedig a legjobb énekes díjat is megkapta. Képességeit felismerték a filmrendezők is, 1969-70-ban filmszerepekkel bízták meg. Láthattuk Az oroszlán ugrani készül, a Bűbájosok és A gyilkos a házban van című filmekben. A későbbi örök baráttal, Hofi Gézával már a Mikroszkóp Színpadon találkozott, kapcsolatuk paródiákban és megszámlálhatatlan közös fellépésben teljesedett ki. Máig utánozhatatlan produkciójuk a Macskaduett. Számos közös műsoruk volt Kovács Katival, a másik táncdalénekes ikonnal, aminek eredménye az 1996-ban megjelent Próbálj meg lazítani című album volt.

Hat nagylemez és számos kislemez, népszerű örökzöld slágerek emlékeztetnek aktív munkásságra, amikor még zeneszerző és szövegíró barátai „rászabták” a dalokat, amelyeket sikerre vitt. Havasi Viktor nem csak számokat komponált, hanem zongoristaként a színpadon is zenei kíséretet biztosított számára 15 éven keresztül. A jó zene alapja viszont a jó szöveg, amiben S. Nagy István és Szenes Iván járt az élen, akikkel szintén baráti kapcsolatot ápolt. Sajnálja, hogy ezek a nagyszerű emberek már nincsenek közöttünk. Ezen a ponton felidézi a Bajor Imrével kialakult örök barátságot, hiszen a színésszel gyakran találkoztak és nagyon sok külföldi kirándulást szerveztek. Különösen a mexikói útjuk maradt számára emlékezetes.

Koós János mai napig gyakori szereplője a televíziós csatornák különböző műsorainak. Büszke kondíciójára, hiszen nem gond számára, ha naponta 7-800 kilométert kell levezetni. Örök szerelme maradt a vitorlázás, hatszor nyert magyar bajnokságot ebben a sportágban. Akkor a legboldogabb, amikor együtt hajókázhat Rozival, a Dékány Sarolta – Koós János művész házaspár egyetlen unokájával. Lányuk, Réka szüleit követte az előadói pályán, Gergő fiúk pedig az informatika világát választotta.

Az előadóművész nagy álma, hogy 2017-ben a 80. születésnapján Miskolcon, a Nemzeti Színházban vidám zenei koncertet adhasson, paródiaelemekkel tűzdelve. A színházigazgató máris vevő az ötletre, már csak azt a bő egy évet kell kivárni az ötlet megvalósulásáig.

***  kovacs_istvan.jpg

Írta:

Kovács István

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.14. 10:30

Írta: Péter Béla

 

peter_bela.jpgKissé röstellem, de megelőzte a szakmai hírem a valódi képességeimet − még tökéletesítenem kell az eldobott pálinkás üvegek beltartalmi maradványainak felismerését. Bevallom, kemény tréningbe fogtam, és nem járunk távol attól az időtől, amikor a kétszer, ultrával kimosott üvegről is minden kétséget kizáróan megállapítom az utolsó belétöltött pálinka adatait, úgymint a gyümölcspárlat pontos megnevezése és származási helye, valamint a palack beválthatósága. A minőség garantált. Legyen elég megemlítenem a családunkra (sok-sok generációra visszatekintve!) oly jellemző szorgalmat az ízlelgetésben, a folyományok megismerésében. Megkérdőjelezhetetlen az a buzgalom a szomjoltásban, amely jellemezte eleim férfi tagjait, s elkötelezettségét az levek és párlatok iránt! Mindazonáltal, be kell ismernem, hajdani hírnevemet nem is annyira a pálinka felismerésének tagadhatatlanul, nehezen nélkülözhető erénye alapozta meg, hanem apám − egykor az ágy alatt tárolt − fa aktatáskányi téeszkossuthjának bontatlan csomagjai.

Történt, hogy apám, a szilikózisa miatt letette a cigarettát, s attól kezdve soha többé nem gyújtott rá. Meggyűlölte a füstöt, de még a nép azon felét is, aki ilyen idegméreghez nyúl, s teszi tönkre a szervezetét. Sokszor hallottam ezt a kései, felvilágosult prédikációt. Nem a legjobb időpontban történt ez a fordulat otthon a cigarettafüst száműzését tekintve, hisz mi éppen ebben az időben voltunk rászokóban erre a szenvedélyre, amit ugyebár nem lehet elég korán kezdeni. (Jáger nagyapámról hallottam, hogy 4 éves korában kezdte.) Szóval, mi meg már öt és hat évesek, bizony hogy bevettük a közös kódorgások, horgászatok, madártojásgyűjtések, dinnyelopások foglalatosságai közé a dohányzást. A Beloiannisz út járdája valóságos kincsesbányának bizonyult, ami a csikkbegyűjtést illeti. A község központja és a vasútállomást összekötő úton bőviben voltunk az eldobott cigarettavégeknek. Félóra alatt megteltek a mackónadrágok farzsebei. Aztán mehettünk a Györe-kastély eldugott oldalablakán át a mindig hűvös és szörnyen dohszagú búvóhelyünkre.

A csikkeket gondosan kibontottuk és egy újságpapírra kupacoltuk a kitermelt dohányt. Aztán szakítottunk az újságpapírból egy-egy darabot. Középre szórtunk a dohányból. A papírt a hüvelyk és a mutató ujjunk közé helyeztük, majd szépen hengeresre sodortuk. A végén pedig a papír szélét végég húztuk a nyelvünkön úgy, ahogy azt láttam a Jáger nagyapámtól, amikor a Magyar Dohányt megsodorta a vékony dohánypapírban, s leragasztottuk a nyállal a papírszélt. Aztán Vida Joci elővette a padlásukon talált benzines öngyújtót. Mindenkinek tüzet adott és kisebb- nagyobb köhécselések közepette pöfékelt a négy jó madár. Titkunkat sokáig őriztük. Megtettünk mindent, hogy az új szenvedélyünknek hódolhassunk. Szempillánkat már rég leperkelte Joci öngyújtója, a szájbűzt meg valami gyümölccsel vagy papsajttal, miegyébbel próbáltuk eltüntetni, mikorra hazafelé vettük az irányt.

Egy alkalommal, amikor anyuka a szalma trózsákot kivette az ágyukból, hogy az összetöredezett szalmát újra cserélje, észrevettem azt a bizonyos fatáskát, ami ott lapult az ágy alatt. Kikapcsoltam a két fémcsatot, s döbbenten láttam a bontatlan cigis dobozokat. Majdnem tele volt a téeszkossuthtal. „A munkaegység természetbeni része”, ahogy azt anyukától hallottam később. Rögvest átvillant az agyamon, hogy véget vethetünk a csikkgyűjtésnek, hisz itt a rengeteg rendes cigaretta. Egy dobozt be is süllyesztettem a mackófelsőm alá, aztán már kezdtem is összefütyülni a cimborákat. Felbuzdulva a nagy hírtől, kiosontunk az utcából, meg se álltunk a Györe-kastélyig. Táncos Gyuszi két vizeskannával jött, mondván, hogy elmegy vízért. Mitus Öcsi, aki a legidősebb volt közöttünk − és nagy lánytesója is volt, a Mitus Mari, s akinek már udvarolgattak a kanok, ahogy Mitus bácsi emlegette azokat a nagyfiúkat, akik kerülgették −, szintén nagy hírrel érkezett. Azt hallotta valakitől, lehet hogy pont a kanoktól, hogy ha leslukkoljuk a cigarettafüstöt, akkor föláll a cerkánk, de nem csak föláll, még el is élvezünk! Erre aztán jól beizgultunk. Elhittük, hogyne hittük volna, mikor olyan nagy nővére is van, meg különben is rangidős volt közöttünk, Gyuszinál is öregebb volt vagy három hónappal. Bemásztunk az ablakon a kastély tikos zugába, és kezdődhetett a mulatság. Rágyújtottunk egy igazi cigarettára. Joci volt az első, aki leslukkolta a füstöt, aztán Öcsi, majd Gyuszi, végül én is leküzdöttem egy-két szívást. A gatyák bokánál pihentek. A cerkák szépen egymás után valóban ágaskodni kezdtek. De csak ágaskodtak, miközben egyre csak köhögtünk. Émelyegni kezdett a gyomrunk, már-már hánytunk, mire Joci kijelentette, hogy ez az élvezés dolog hülyeség, ezt Öcsi csak kitalálta! De Öcsi váltig állította, hogy amit hallott, az igaz. Végül abban maradtunk, hogy másnap újra megpróbáljuk. Gyuszi elrohant a téglagyári kúthoz a vízért, mi meg kissé szédelegve gyümölcs után néztünk. Bandi bácsiék éretlen sárgabarackja meg is felelt erre a célra. Na, ettől nőtt meg az én ázsióm akkoron. A srácok becsben tartottak, mint biztos cigiforrást, s elmaradtak a szokásos átverések, seggberúgások, gúnyolódások. Persze, ez is csak afféle pünkösdi királyság volt.

Vagy két hét múlva az aznapi kuncsorgásunkból hazatérve apám szőlővenyigével, minden bevezető nélkül elvert, mint a lovat, többször is kérdezve, hogy tudom- e miért kapom az ütlegelést. Fogalmam sincs, nyöszörögtem. Nyeltem a könnyeimet, s néztem, ahogy a házunk kéményén távozik a megmaradt téeszkossuth füstje, amit anyuka hajintott a sparhelt tüzébe.

 

Fotó: magánarchívum

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

 

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.13. 18:58

Polgármester, vállalkozó

Mánd

13646704_1109348332468456_1381066292_o.jpgSikeres vállalkozással a háta mögött határozta el magát, és vállalkozott arra a feladatra, hogy igazgatja, és felvirágoztatja az alig 260 lelkes Fehérgyarmathoz közeli települést. Bár rövid ideje tölti be ezt a posztot, már most elmondhatja, hogy a képviselő testület tagjainak támogatásával jó úton haladnak a kitűzött célok felé. A fiatal polgármester munkája elismerést érdemlő. Alig másfél évvel a választások után, már olyan stabil anyagi háttérrel rendelkeznek, mellyel nem minden önkormányzat büszkélkedhet.

Zsolt Fehérgyarmaton született, 1979. április 10.-én. Tanulmányait szülővárosában végezte, majd néhány hónapig az akkor még működő helyi kanálgyárban kezdett el dolgozni. Nem sokkal ezután a saját maga ura lett, és szakmájában, mint víz- és gázszerelő kamatoztatta tudását. Eleinte csak öccsével, Sándorral ketten dolgoztak, és itthon szereztek kellő tapasztalatot ahhoz, hogy később kihasználva a lehetőségeket, külföldön sikeresen tudják felépíteni a vállalkozásukat. Öt évig dolgoztak szorgalmasan így Németországban, és a szorgos munka, idővel meghozta gyümölcsét. Ma már egy német cég alvállalkozójaként 8-10 családnak biztosítják a megélhetést.

A karrier építés közben, fontos állomás volt az életében a családalapítás. 2000. októberétől lett Mánd az otthona, miután felesége, Ildikó szülőfalujában telepedtek le. Nem sokkal később született meg büszkesége, Alina Janka, aki a fehérgyarmati Közgazdasági Szakközépiskola tanulója, informatika szakon. Felesége, saját vegyesboltjukban dolgozik, amit nemrég nyitottak a faluban.

2006-ban képviselőnek választották a kis szatmári településen, és igyekezett rászolgálni a bizalomra, amellyel kitüntették a választópolgárok. 2010-ben, az önkormányzati választások előtt, már többen megkeresték, és arra biztatták, hogy jelöltesse magát a polgármesteri tisztségre, mert úgy gondolták, hogy a falunak gondos vezetője lehetne. A fiatalember ekkor még nem érzett elég ambíciót ahhoz, hogy ezt a komoly feladatot elvállalja. Úgy gondolta először a saját vállalkozásukat kell szilárd alapokra helyezni, megerősíteni, és a családjának biztos anyagi hátteret biztosítani. 2014-re ezek a vágyak megvalósultak. A testvérével közös céget ma már itthonról irányítják, és megbízható alkalmazottak végzik a vállalt munkákat külföldön, akiket megbecsülnek és értékelnek. Külföld mellett, idehaza épület felújításokat vállalnak, alaptól a tetőig, ami jelenleg hét embernek ad munkát.
Miután megbizonyosodott, hogy képes volt a saját erejéből, szinte a nulláról felépíteni egy sikeres céget, és mikor már úgy gondolta, meg tudja állni a helyét, és a falu mindennapi életében, teljes értékűen részt tud venni, jelöltette magát Mánd polgármesterének. Szeretett volna valami pluszt, valami változást vinni a község életébe. A szavazatok száma azt bizonyította, hogy az emberek többsége is változásra vágyik, és őt látták alkalmasnak arra a feladatra, hogy megvalósítsa ezeket az álmokat. Polgármesternek lenni, komoly felelősséggel járó szolgálat. Rengeteg új és ismeretlen dologgal állt szemben a falu első embere a beiktatása után. Időt és energiát nem sajnálva vetette bele magát az új munkába. Tapasztaltabb polgármester kollégák tanácsait is meghallgatva, hamarosan feltalálta magát, és legalább olyan biztos kézzel és lelkiismeretesen vezeti a rá bízott falut, mint a saját vállalkozását.

Ahogy a környékbeli településeken, Mándon is a legtöbb ember a közfoglalkoztatás keretein belül dolgozik. Jelenleg, 36 embert foglalkoztatnak, a START közmunkaprogramban. Mezőgazdasági programban uborkatermesztéssel foglalkoznak, de ellátják a köztisztasági feladatokat, az utak karbantartását. A közterületek szépítése is a mindennapi feladataik része. Zsolt nem csak kiadja a munkát, vagy felügyeli, de amikor csak ideje engedi, együtt dolgozik a közfoglalkoztatottakkal. Nem csak példamutatás miatt teszi ezt. A közös munka során megismerheti az alkalmazottak nézeteit, az adódó problémákat, és ez által könnyebb megoldást találni a nehéz helyzetekre.

Minden lehetőséget megragad, hogy a szükséges forrásokat elő tudják teremteni a fejlesztésekhez. Nemrég új falubusszal gazdagodott a település. Folyamatosan nyomon követi a pályázati kiírásokat, és a testülettel való mérlegelés után, a pályázati tanácsadóval együtt dolgoznak a sikeres terveken. Jelenleg négy pályázat eredményére várnak. Szeretnék, ha a művelődési ház, az orvosi rendelő megszépülhetne, és a református templomot is szeretnék felújítani, és helyreállítani. Tanyafejlesztési programban pedig ültetvénytelepítést terveznek.

Fontosnak tartja a közösségfejlesztést. Rendszeresen szerveznek programokat. Ilyenkor igyekeznek a korcsoportok közötti kapcsolatokat erősíteni, ezért ezekre a rendezvényekre próbálnak minden korosztályt bevonni.

A polgármester bízik benne, hogy a testület, és a támogatók segítségével, még komolyabb sikereket érhet el.

 

***  szila_gyi_krisztina.jpg                                                                                                                                                                                  

  Írta: Szilágyi Krisztina

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.12. 16:48

Biszák László alkotása

13650356_1356437814372894_1683257346_n.jpg

40x30 cm. akril.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.10. 08:19

12952710_1039763096093647_790564290_o.jpgAz emberek többsége valószínűleg, arra vár, hogy elérkezzen a várva, várt nyugdíjas időszak az életükben, és az addig munkával telt órákat, a megérdemelt pihenés töltse ki, vagy hobbijuknak hódolva éljék a kellemes korszakot. De azért szép számmal vannak olyanok is, akik nehezen állnak át, az aktív életről, a nyugodt, békés mindennapokra, egyrészt, mert egész életüket munkával töltötték, másrészt, úgy érzik, valami hasznos elfoglaltságot kell végezniük, hogy értékes embernek érezzék magukat, és a dolgos, munkával töltött évek után, boldog nyugdíjasként éljenek családjuk körében. A fehérgyarmati, Horváth Zsigmondné sem tölti tétlenül életének ezt a korszakát, férjével együtt, cirokseprűt kötnek, és varrnak nap, mint nap.

Az udvarra belépve, már hallom a gép zaját, amivel a ház ura, Zsiga bácsi tevékenykedik, felesége Szeréna is éppen készülődik ki, a műhelybe, ahol együtt szorgoskodnak párjával, és közben beavatnak engem is, ennek a csaknem elfeledett ősi mesterségnek a rejtelmeibe. Ez a tevékenység, nem a nyugdíjas évekkel együtt jött, már akkor is intenzíven gyártották a seprűket, mikor még a munkahelyen töltötték idejük jó részét. Több mint húsz évvel ezelőtt, idős bácsik mutatták meg, minden csínját-bínját a seprűkötésének.

– Volt mikor száz seprűt is megcsináltunk egy nap – meséli Szeréna – ma már nem szoktunk annyit, mikor, hogy van kedvünk, meg ahogy igény van rá.

A 63 éves asszony, Kölcsében töltötte gyermekkorát, majd a vendéglátóipari pálya Fehérgyarmatra sodorta. Jó néhány évet töltött a Halász, majd a Szamos étterem falai között, egészen addig, míg a vendéglátást fel nem cserélte a kereskedelemre, amely a nyugdíjas évekig biztos pontot jelentett számára. Eközben persze jött a családalapítás, és ahhoz, hogy gyermekeiknek meg tudják adni mindazt amit szerettek volna, munkahely mellett, ahogy a legtöbb szatmári ember, ők is gazdálkodással töltötték a szabadidejüket.

Volt mikor állattartással is foglalkoztak, több sertés és szarvasmarha várta őket haza a munkából az ólakban, és a reggeli első műszak is ott kezdődött, hogy ellátták a haszonállataikat. Az állattartás lassan elmaradt, maradt a növénytermesztés, így kezdték el egy idő után cirok termesztését, és annak a feldolgozását.

12970731_1039763962760227_1529786285_o.jpgRengeteg, és hosszadalmas munka kíséri azt a folyamatot, amíg használatba vehetik a szorgos kezek a precízen megkötött és levarrt cirokseprűket. A ciroknak, vagy más néven cirok kölesnek, különböző célokra, több faját is termesztik. Szerénáék, a seprőcirkot termesztik, amely erőteljes talajt kíván, a művelése szinte megegyezik a kukoricáéval, és külleme is ahhoz hasonló, magas, széles levelű pázsitkóró.

Megfelelő talaj előkészítés után, április közepe táján vetik el a magokat, vegyszerezik, és pétisóval is szükséges megszórni ahhoz, hogy jó minőségű legyen a termés. A termő terület nagysága is befolyásolja a szálkatermés mennyiségét és minőségét.

– Régebben megkapáltuk a gyomoktól, ma már nem bírjuk, marad a vegyszer – mosolyog az asszony, miközben a műhelyből kísér abba a helyiségbe, ahol seprű gyártás első fázisa kezdődik. A sarokban, kévébe kötve sorakoznak a cirok csomók, előtte, műanyag ládában ázik a következő seprű alapanyaga. Október elején, érés idején aratják le a növényt kézzel, úgy, hogy a szárakat tőből levágják. A learatott növényt, kiterítve hagyják száradni a földeken, majd kévébe kötve, hazaszállítják. Mielőtt a padlásra kerülne a termés, további szárítás miatt, a növény virágát – más néven nyirányát – le kell fésülni a szárakról. Ehhez a művelethez Zsiga bácsi készített egy magvaló gépet, amit villanymotor hajt. Kis csomónként teszik be a cirkot a gépbe, ügyelve, hogy a fésű ne tekerje be a szálakat, így tisztítják meg a növényt a magvaktól. De minden további munkafolyamathoz, szükséges valamilyen eszköz, amit szintén Szeréna férje készített el.

Magvalás után, a padláson felfüggesztve szárítják még egy ideig, de még előtte a szárakról levágják és szétválogatják a szálakat. A seprű kötéséhez, öt fajta cirok szál kell, a szerint válogatják szét, mindegyik fajtának, meg van a maga helye, a hosszabbak külső takarónak, a rövidebbek a seprű nyelvének valók.

12952754_1039763786093578_300796181_o.jpgA tökéletes száradás után, a szálak tövét beáztatják, azért, hogy puha, könnyen hajlítható legyen, és így a kötésnél, nem fog eltörni a cirok. Miután megvoltak az előmunkálatok, kezdődhet a kötés. A műhely közepén a saját gyártású gépet is villanymotor hajtja, amit egy pedállal szabályoznak munka közben. Mellette az asztalon osztályozva sorakoznak a szálak. A seprű nyelének egyik vége befogatva a gépbe, másik végébe egy szöget vernek, amelyre drótot erősítenek. A drót, egy hengerre van feltekerve, ami a gép tartozéka, a cirokszálakat ezzel erősítik rá a nyélre.

Az első csomó lesz a seprű nyelve, vagyis a közepe, ehhez a rövidebb szálakat használják fel, majd visszafelé kötözve erősítik rá a vállrészt, a helyes kialakítás eléréséhez, egy-egy marék szalma, vagy levágott szárcsomót tesznek. Az áztatásnak ekkor lesz jelentősége, mikor a fordítva felerősített szálakat visszahajtják, mivel ha száraz lenne a cirok, akkor a művelet alatt eltörne. Sorban kötözik rá, az osztályozott cirokszálakat, az utolsó adag lesz a takaró.

12962588_1039763459426944_1411355650_o_1.jpg12962536_1039763629426927_933983968_o.jpgHa már a teljes mennyiség a nyélen van, ami egy nagy seprűnél 1 – 1,1 kg-ot jelent, szépen eligazgatva, összekötözik egy zsinórral, és aztán jöhet a varrás. A varráshoz a megkötött seprűt, egy nagy fából készült, satuhoz hasonló szerkezetbe fogatják. Szeréna a szálakat itt is szépen eligazgatja, majd befűzi a madzagot a varró eszközbe. Két féle színű zsineget használnak, hogy esztétikus, mutatós seprűk legyenek, és a szabványnak megfelelően, ötsorosan varrják le, hogy tartós legyen a használati eszköz. Az utolsó lépésként, a cirokseprű végét egyenesbe vágják, és már mehet is a piacra, a hosszadalmas munka eredménye.

12962542_1039763486093608_1286239688_o.jpgSajnos nem sokan ismerik ennek az ősi mesterségnek a fortélyát, és valószínűleg, ha meglátják, mennyi munkával jár, nem is sokan akarják elsajátítani. Reménykedjünk, hogy a Horváth házaspárnak sikerül tovább örökíteni ezt a tudást.

 

 

 

 

***  szila_gyi_krisztina.jpg
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Szilágyi Krisztina

 

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.08. 08:01

Írta: Antal Anikó

 

1954_marc_chagall_1887-1985_le_champ_de_mars_1954_masolata.jpgA Hold udvara megtelt aranyló liliomokkal, és az ég is magára húzta csillaggal szőtt dunyháját, mire Danuta kiteregette a törékeny fűzfakosárban felhalmozott ruhát. Hófehér lepedők, kék párnaaljak, orgonalila ágyneműhuzatok integetnek a szélben, mint virágszirmok a magnóliafán. A fűzfakosár hozzátartozott Danuta életéhez, hozzá nőtt, mint a pártás évek álmaival telt hozomány. Még copfos lánykorában találta a kosarat nagyanyja lomos udvarán, jobban mondva a pitvarban, egy porlepte recsegő polcon, a kemence mellett.

Azon a nyáron haza is vitte magával, és a kosár megannyi kincs, ábrándos napló, szárított falevél és virág őrzője lett. Fedele is volt a neki, de mindig nyikorgott, mikor be kellett zárni és a biztonság kedvéért Danuta felszerelt rá egy régi biciklilakatot. Bőven volt hely mindennek. Könnyeknek, mosolyoknak, időgombolyagoknak, sután kötött mellényeknek, pulóvereknek és tarisznyáknak. Megfértek a kosárban a barátnők kacskaringós betűkkel írt levelei, az iskolai szünetben váltott ábrándos sorok, színes, illatos levélpapírokon testet öltött királykék kamaszkori álmok, unalmas, nyári délutánokból szőtt mesék, hogy Kovács Erzsi még az Óperenciás-tengeren túlra is eljutott, Szeplős Elza pedig a híres pesti kirándulások egyikén a Váci utcában híres-neves színésznőkkel találkozott, sőt, még azt is látta, hogy maga Belmondo, a híres francia színész megfordul a Gerbeau cukrászda teraszán épp aznap délután, mikor Szeplős Elza ott fagylaltozott. Bár autogramot nem kapott, de Belmondo szalvétája ott maradt az asztalon, és senki nem látta, hogy Szeplős Elza titokban felkapta a színész ajkait törlő papírkendőt,  lenvászon ruhájának zsebébe rejtette, és levélben biztosította Danutát arról, hogy egy svájci bonbonért cserébe ő is megnézheti majd a lánymosdóban szeptemberben. De a legszebb történetek az első csókokról kitalált levelek voltak. Hosszú sorok arról, hol és mikor történt. Kispadon vagy rózsalugasban, esetleg andalgás közben valamelyik parkban, csendes zugban, kapualjban. Danuta is írt táncoló betűkkel orgonalila lapokat, vágyott csókokról, szemérmes kézfogásokról, képzeletben élő pipacspiros ölelésekről egy smaragdzöld folyóparton.

A szunnyadó sötétséget csak egy-egy szentjánosbogár felvillanó szárnya töri meg, amint sután neki-neki repül a nyitott ablak áttetsző üvegének. Danuta immáron asszonyként fürdik a Hold sápadt fényében, de üres magánnyal köszönt rá az est. Ehhez is hozzá lehet szokni. A társas magányhoz. Vállát megvonva emeli fel a könnyű fűzfakosarat, orrába orgona és akác fűszeres illata száll, mintha egy keleti hercegnő sétált volna végig a kerten az éj bársonypalástja alatt, miközben ő csak teregette a sok ruhát.

A verandára lépve még visszanéz. Csak a lepedők és párnaaljak integetnek a virágillattól bódult éjszakán. Danuta leül a padra.  Lába elé teszi kosarát, kezei közt forgatja, játszik a nyikorgó fedéllel. Néha felszisszen, amint a kiálló fűzfaágak beleakadnak törékeny ujján pihenő karikagyűrűjébe. És ma este valahogy eszébe jut Lóránt, akivel valójában megtörténtek a pipacspiros ölelkezések a smaragdzöld folyóparton. De erről nem írt soha senkinek. Hosszú szerelmes sorokat és képeslapokat őrzött a kosár Lóránttól, a felhőjárótól, aki mindig csak utazott. Még akkor is, amikor a stégen ölelkezve bámulták a nagyszakállú felhőket, és Lóránt  képzeletben felültette Danutát valamelyik ágas-bogas fehérség hátára, így jutottak el Japánba, Indiába, így láttak tengeri szörnyeket, hercegnőket és királyokat. Aztán Lóránt tényleg útra kelt, és soha nem jött vissza. Elveszett valahol a felhők közt a nagyvilágban.

                                                                               ***

Danuta csendben lép be a konyhába, ahol mosdatlan lurkókként sorakoznak a stelázsin az odaégett, kormos edények. A gondosan megterített asztalon már rég kihűlt a vacsora két személyre. Hosszú percekig áll az ajtónak támaszkodván. Hallgatja a növekvő éjszakát, a tücskök muzsikáját és az ablaknak koppanó cserebogarak táncát. Megint szalad a ház. Nagyot sóhajtva néz végig a konyhán és közben elmosolyodik a lelke. Hát, hadd szaladjon. Vállát megvonja, és azt kívánja, bárcsak tudnának a házak szaladni. Vele együtt. Vinnék őt is messzire, rónákon, dűlőkön és hegyeken, tengereken túl.  Eszébe jut egy régi szokása, amikor még otthon, a kisvárosi gangos lakásban üres óráiban csak feküdt a padlón egy méterre az ablak alatt, pont úgy, hogy nem látszottak a szemközti  házfalak,  sőt még az udvarban lévő fűzfa ágai sem. A fát sajnos kivágták egy esős nyári napon, pedig száz veréb csivitelt rajta, és Danuta mindig kacagta, ha tapsol egyet, akkor a madarak elhallgatnak, ha újra tapsol, akkor megint csivitelnek, madárszimfóniát játszanak, amiben ő maga a karmester. Szóval, szeretett a padlón feküdni. Szerette így fürkészni az eget, még akkor is, mikor már tüsszögött a rések közt lapuló portól, mert több rétegben rakták le annak idején a mesterek a parkettát és az idő vasfogai is hézagokat hagytak a fadarabok között, ahol csendesen doromboltak a porcicák. Így feküdt Danuta az ablak alatt, és azt képzelte, repül a ház. Mert a keretbe nem fért bele semmi más, csak a határtalan ég, szürke és kék, csillagokkal ékesített fekete óceán.

 De ez egy felnőtt, magányos éjszaka. Kardigánját a fogasra dobja Danuta. Vállát csókoló, kibontott hajjal, ruhástól fekszik a hűvös padlóra, fürtjeiben porcicák bujkálnak játékosan. Érzi a testét körbe ölelő fa illatát, a hűvös éjszakát, és csak nézi, nézi a végtelenre nyíló ablakot. Szárnyat kap a ház, míg az ég alján vérvörös útját készíti a Nap, és a távolban lenyugvó Göncölszekéren ott ül Lóránt, erős kezeit nyújtván az ablakbűvölő asszonynak.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.06. 19:53

A Coll-Trade Kft. tulajdonos ügyvezetője

Nyíregyháza

szszb_32_tk_hajdu_karoly_1000.jpgDivatcikk vagy csupán megóvja házunkat a nyílászáró? Ha építkezünk vagy felújítunk, milyen szempontokat vegyünk figyelembe? Szinte mindenki szembesül ezzel a kérdéssel előbb-utóbb. A forgalmazók legjobbjai közt tartja számon a közvélemény és a szakma a Coll-Trade Kft.-t. Hajdu Károly tulajdonos, ügyvezető éppen 22 éve hozta létre a családi vállalkozást és nagy büszkeségére, egyszem lánya, Zsuzsa is észrevétlenül belenőtt az építőiparba. Mi sem természetesebb – hangsúlyozza a ma már, a vevőkkel való kapcsolattartás mellett önálló szakterületeket, pénzügyet, adminisztrációt, munkaügyet irányító asszony – ha már apa létrehozta és ilyen szintre fejlesztette a Coll-Tradet, nekem megadatott, hogy egy jó nevű, vevő-orientált társaságban dolgozhatok. Később pedig… A 75 éves édesapa tekintete ellágyul, ahogy az energikus üzletasszonyra néz. Gondolatai elkalandoznak, vajon az unokái, Anna (21), aki a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen harmadéves és Áron (19), aki az ELTE-n fizikusnak készül, vajon visszajön-e a családi vállalkozás történelmét tovább írni?

De ne szaladjunk ennyire előre az időben! A kislétai születésű (1941.06.12.) Hajdu Károly édesapja földművesként tartotta el a háromgyermekes családot. Édesanyja, lánykori nevén Kalavé Mária a családi tűzhely melegét őrizte és varázsolt otthont Piroska, András és Károly számára. Mint a népmesékben, a legkisebb fiú, Károly, nekivágott a nagyvilágnak: előbb autóvillamossági szerelő, majd gépjármű technikus lett, és építőgépész üzemmérnöki diplomával koronázta meg tanulmányait. Első munkahelyén, a Volánnál ismerte meg a feleségét, Koczka Máriát, akivel 52 éve élnek boldog házasságban. Az asszony kitartott mellette és támogatta a rendszerváltás körüli időkben, majd létrehozták a Coll-Trade névre keresztelt cégüket. Büszkék rá, hogy 20 dolgozójuk családjának adnak biztos kenyeret.

1994-től foglalkoznak nyílászáró kereskedelemmel. A folyamatos fejlesztések eredményeként ma már 400 négyzetméteres korszerű bemutatóteremmel és 3600 négyzetméteres raktárral rendelkeznek. Az is jó érzés, hogy a lakossági vevők mellett kivitelezők, közintézmények és viszonteladók is rendszeresen jönnek Szabolcs, Hajdu, Borsod és Békés megyékből. A fa nyílászárókkal nyitottak, ám amikor megjelent és divatos lett a műanyag, a túlélés és a fejlődés érdekében ezt is kínáltak. Mi több, szerelő csapatot hoztak létre, mert a vevő már csak ilyen kényelmes, ha a cég be is szereli az ajtót, ablakot, odamegy. A Coll-Trade ráadásul igen gáláns a konkurensekkel folyó piaci versenyben: ha nem tudnak a vevőnek olyat kínálni, amit keres, megmondják, hol található a kívánt termék. Megelégedésükre, sokan mégis csak visszamennek hozzájuk.

Csak a kiváló minőség az elfogadható – összegzi a cég és saját ars poeticáját Hajdu Károly. – Hol van már az az idő, amikor leúsztatták a fát a Tiszán, majd évekig száradt, hogy garantáltan kifogástalan termékké váljon. Mi számos erdélyi gyártó üzemet néztünk meg, hogy a vevői igényességet a legjobban kiszolgáljuk. Tapasztalatunk, hogy a szakemberre a legtöbben hallgatnak, és ha csak kicsivel drágább a kiszemelt áru, a jobb, hosszabb szavatossági idejűért mélyebben is benyúlnak a pénztárcájukba. Egy fajta termékből tartunk az olcsóbbtól a drágábbig. Több terméket raktárkészletről árusítunk. A divattal, a fejlesztésekkel lépést tartunk, mert aki megáll és megelégszik az eddigiekkel, lemarad. Egyébként is terhelni kell az agyat, az izmot, hogy életkortól függetlenül a toppon teljesítsünk.

A gyártók megbecsülik ezt a hozzáállást. Beszállítóik közt tudhatják a Hörmann-t, a világ legnagyobb, garázs- és ipari kapuk, tűzgátló ajtók, acél beltéri és bejárati ajtók gyártóját. Az Eurogate 2000 EcoTor márkanéven készít garázs- és ipari kaput. A Velux tetőtéri ablakok, fénycsatornák, padlásfeljárók gyártója mellett a Borovi Fenyő Zrt. Magyarországon a legnagyobb a minőségi fóliás beltéri ajtók gyártói között. Az Ezüstfenyő Kft. Erdélyből küldi a kiváló minőségű fa ajtókat, ablakokat.

A túlélés alapja az alkalmazkodás – folytatja a gondolatsort az alapító. – Emellett a folyamatos fejlesztés, az elégedett vevők ugyanis visszatérnek. Akár több generáció óta. Személyesen annak örülök, hogy a munkám a hobbim és a megélhetésünk forrása.

Akárcsak a Coll-Trade, ahol Bodzásné Hajdu Zsuzsa magasépítő technikusként végzett, és férjével, Bodzás Istvánnal, aki a Wesselényi Középiskolában matematikát és fizikát tanít, szívet melengető érzés, hogy a családi dinasztiát Hajdu Károly létrehozta, magasra tette a mércét, Zsuzsának pedig a jól bevezetett céget sikeresen kell működtetni, hogy visszanézve, elégedettek legyenek önmaguk és az utókor előtt. Egy szülőnek büszkeség, ha a gyermeke nemcsak a nevét, hanem a gondolatait és az életről, a vállalkozásról, a tisztességes magatartásról szóló alapértékeit is továbbadja.

***  TK bélyegkép.jpg

 Írta:

Tóth Kornélia

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.04. 17:37

Hargitay Beáta alkotása

13565345_1350313944985281_926471343_n.jpg

21x30 cm. akvarell, papír.

2016.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.03. 08:38

13565448_1040733476002586_995849468_n.jpgRégi korokat idéznek a puha textilből, fonott copffal készülő rongybabák is, amiket egy fiatalasszony készít Nábrádon. Azon gondolkodom, hány édesanya cserélné le kislánya szupermodern, nőies babáját, arra, amit én is megcsodálhatok. Hisz jól tudjuk, a babák fontos szerepet játszanak egy kisgyermek életében és személyiségük fejlődésében.

Nábrád, egyike a legrégebbi Szamos menti falvaknak, közel Tarpához, ahol Esze Tamás született, még közelebb Panyolához, ahol a híres elixírt készítik. A kapuban vár mosolygósan Pásztorné Szaplonczai Éva, aki a kézzel készülő babák „anyukája”. Az jut eszembe, hogy a vajon ezt a mosolyt viselik-e a babái is? Némó nevű boxer kutyájuk szalad felénk, ki is derül rögtön, hogy a jó időben hiába lenne kellemes az udvaron varrogatni, a kutyustól sajnos lehetetlen, mert elcseni az apró kellékeket.

Otthonába lépve azonnal az apró csodákkal kerülök szembe. Ott ülnek mindenhol, polcokon, kanapén, a konyhában, amerre a szem ellát, mindenhol a kicsinyeit látom. Mintha egy óvodába érkeztem volna, nosztalgikus hangulat fog el babái láttán. Kislánynak érzem magam, és ahogy rápillantok vendéglátóm arcára, egyértelművé válik, hogy ő is átéli az időutazást. Ösztönösen nyúlok egy kockás ruhás, karján apró kosárkát viselő kis hölgy után, hogy megtapintsam, még inkább magamhoz öleljem.  Látom Éva arcán, hogy megért, nem lepődik meg reakciómon.

13563569_1040733479335919_681244375_n.jpg13530575_1040733482669252_85719189_n.jpg– Minden nőből, lányból, kislányból ezt váltják ki a babák. – mondja cinkos mosollyal. Aztán mesélni kezd. Megtudom róla, hogy Fehérgyarmaton született, gimnáziumi éveit is szülővárosában töltötte. Még alig volt 9 éves, amikor elleste nagymamájától a kötés, horgolás tudományát.  Kislányként kezdődött a babák iránti szerelme, ami a mai napig is tart. Férje nábrádi születésű, ezért telepedtek le itt. Két nagyfiú és egy babaarcú kislány édesanyja. Harmonikus család ők, és bár a három gyerek mellett sok a teendője, gyermekei és férje is támogatja őt a babák készítésében. A faluban sokan tudnak hobbijáról, követője ez idáig mégsem akadt.

És hogy miként születnek a babák? Éva szenvedélyesen sorolja, hogy az anyagválasztás az első és legfontobb dolog. Textilmániás, ez azonnal látszik, mikor előveszi gyűjteményét.  Bárhol jár is, ha textilt, szalagot lát zakatolni kezd az agya, és újabbnál újabb babák terve áll össze a fejében. 

Csupa természetes anyagot mutat, vásznat, csipkét, pamutot, sok-sok kockás, apró virágmintás ruhaszövetet. Régi hangulatot idéznek az anyagok, és az is, ahogy gyűszűvel az ujján varrni kezd. Manapság oly kevesen tudnak hímezni, varrni, hogy minden mozdulatát öröm figyelni. Persze vannak részek, amiket varrógéppel alakít ki, ilyenek a karok, a lábak, a ruha és maga a babatest is. Sebesen pattog a tű a gépben, később fürgén jár a keze, ahogy a kialakított testrészeket megtömi az antiallergén anyaggal. Megformázza a testet, szemem előtt születik egy új csöppség. Minden mozdulatában benne van a szeretet, s míg dolgozik, arcáról egy pillanatra sem múlik a mosoly. Érezhető, hogy szíve minden szeretetét, lényéből áradó kedvességét beleadja teremtményeibe.  Mosolygós arcot varázsol a testhez, piruló pofit, copfot, göndör fürtöket, gombszemet csodaszép szempillával. A ruhájuk is nagyon csinos lesz, fodros szoknyába vagy kötényruhába öltözteti őket „szülőanyjuk”. Horgolt sapka és hozzá illő kis táska a kiegészítőjük. Aprólékos, sok türelmet igénylő munka ez. Persze nem csak lányok kedvence lehet egy ilyen csemete. Készült már kockásinges, kertésznadrágos fiúbaba is.

13563564_1040733499335917_657221943_n.jpg13563254_1040733496002584_440463315_n.jpgNapokon át készül egy ilyen apróság. Éva bevallja, hogy sokszor alig várja, hogy teendői végére érjen, és átadhassa magát hobbijának. Nevetve meséli, hogy „elsőszülöttje” mennyire lehangoló volt, kissé formátlanra és nem túl tetszetősre sikerült. Jó ideig meg sem mutatta senkinek, csak alakítgatta, csinosítgatta, amíg olyanná nem
varázsolta, amilyen képzeletében volt. Korábbi munkái óta változtak kissé a figurák, ma már inkább Waldorf babák készülnek. Ennek oka, hogy bár elsősorban saját magának varrja őket, de van, hogy ajándékba készül egyik-másik figura.  Ha nem barátnőnek ajándékoz, hanem kisgyermeknek, akkor egyszerűen kidolgozott arccal készíti el a babát, hogy a gyermek saját fantáziája szerint „fessen rá” érzéseket.  Éva édesanyaként jól tudja, hogy a Waldorf módszer szerint a gyerekek a babákkal játsszák le az átélt tapasztalatokat, és rájuk vetítik ki az érzelmeiket. Az ilyen babák névre szólóak, pocakjukra kacskaringós betűkkel lesz felhímezve a név, így talán még jobban szívébe zárja új tulajdonosa. Örömmel tölti el, ha mosolyt csal az arcokra a babáival, és boldog, ha a megajándékozott csillogó szemét láthatja. Nem szégyelli, hogy mire elkészül a kicsikkel, bizony-bizony szívéhez nőnek. Mindegyik csemetének története, hangulata van, így aztán érthető, hogy nemcsak gyerekek válnak Éva babáinak rajongóivá, barátságos pofijuk felnőttek számára is szerethetővé teszi őket.  Több kedves ismerőse, barátnője lakását díszíti az – ahogy ő hívja – ölelős baba.

Gyűjteményében találok szeplős arcú kisleányt, komoly tekintetű inges, mellényes Sanyi fiút, népviseletbe öltöztetett apróságot, de néhány modern, hosszú lábú, karcsú testű babát is. Irigylésre méltó nyugalom árad Évából, ahogy magához öleli legnagyobb kedvenceit. Meg sem tudna válni tőlük, ez nyilvánvaló.

Búcsúzáskor a darabszám felől érdeklődöm, de a nagy mennyiség miatt konkrét számot nem tud mondani. Úgy tervezi a fiatalasszony, hogy szabadideje nagy részét még sokáig hobbijával tölti ki, és míg egy pici hely is van az otthonukban, addig újabb és újabb babákat készít.

***  13336137_1022956094446991_411497681802646501_n.jpg

   Írta: Kiss Erika

 

Szerző: Napkelet Népe  2016.07.01. 07:48

Írta: Kulcsár Attila

 

domenico_ghirlandaio_nagyapa_az_unokajaval_detail2_masolata.jpgAzt mondják a nagyszülők, hogy nincs boldogítóbb érzés, mint gyönyörködni az unokákban. Ők örökítik tovább a génjeinket, megvalósítják álmainkat, ha már a gyerekünk elhibázta. Sokaknak nem adatik meg, hogy unokázhassanak, mert nem érik meg ezt az időt – vagy a gyerekek késnek, vagy a kaszás siet. Nekünk lányaink voltak. A nejem átadhatta nekik szakácsművészetét, főzési tudományát, de én már csak az unokákban bízhatok, hogy megtaníthatom nekik csatárként ördöngös cseleimet, kapusként látványos robinzonádjaimat. Mert a lányaink erre nem voltak vevők: belibbentek az életembe mint Barbi babák, szépelgő  balett mozdulattal, tornából felmentve, tükör előtt felejtkezve, és férjhez mentek.

De végre – néhány éve – eljött az én időm, megszülettek a fiú unokák is. A természet tudja, mit csinál, a vetésforgó megvalósult. A lányok után jöttek a fiúk, egymás után három is, helyre állt a nemi egyensúly. És mind olyan sportos, jó mozgású, mint én voltam annak idején – ha jól emlékszem még.

Végiggondoltam, mi kerülhet az átadó listára. Mi annak idején vásott utcagyerekként madárfészkeket megdézsmálva megmásztuk a park összes fáját, átugrottunk minden kerítésen, ha a labdánk a veteményesben landolt, autók között cikáztunk utána, ha az úttestre gurult

A kanálissá szennyeződött városi csatornába gázolva hajtottuk a halakat a keresztbe leeresztett kosárig, hogy tíz centis csíkokat fogjunk, és a patak medre tele volt törött sörös üvegekkel, félig felnyitott konzervdobozokkal. Senki nem úszta meg sebesülés nélkül, de a vérmérgezésig nem jutottunk. Dombokról versenyt gurultunk, hidak korlátján egyensúlyoztunk időre, tavak jege szakadt be alattunk. Ruhánk elfeslett, mert beakadt, orrunk vére eleredt, mert verekedtünk, kezünk eltört, mert leestünk.

Később átúsztuk a Bodrogot, Tiszát, Szamost. Gyűjtöttünk bélyeget, házszámtáblákat, utcanévtáblát, hangyabolyt, hogy figyeljük, miként mentik tojásaikat. Volt kutyánk – német juhász –, hörcsögünk, nyulunk, halaink, botsáskánk, papagájunk. Vagyis mindenünk megvolt, amit akartunk, csereberéltünk.  Égetni való, szülői felügyelet nélkül csavargó kis kölykök, sihederek, kamaszok és utcagyerekek voltunk. Szüleink három műszakban dolgoztak. 10 évesen belógtunk 16 éven felüli filmekre, meglestünk az erdőben a kefélő párokat. Sziklafalakat másztunk meg, eltévedtünk barlangban, lehúzott örvény, célba dobáltunk elhagyott temetőkben.

Szüleink ebbe őszültek bele, miattunk szedték a nyugtatókat. Ezért jártak templomba, rendőrségre, baleseti sebészetekre. Persze, mert nem volt idejük velünk foglalkozni, pedig apám vert is.

És most itt a nagy lehetőség – már nyugdíjas koromra –, na, majd én nem hagyom felügyelet nélkül az unokáimat, és minden jóra megtanítom őket.

Micsoda stramm legények, vérek a véremből, gének a génemből. Igaz, hogy egy generációval később, de egye fene, induljon az átvitel. Jönnek is gyakran, és megkezdtem az oktatásukat. Elhúztam jobbra, kiskapuzás közben, és kifordult a bal térdem. Vetődtem egy felsősarkos lövésre, és kificamodott a jobb könyököm. Próbáltam visszafutni a védelembe, hogy elálljam a szöget a lövéseik elől – nincs hozzá levegőm.

Valami asztali játékot kellene játszani, gyerekek – indítványozom. A pingponggal próbálkoztunk, de nekem ülve nem ment.

– Akkor játsszunk kukabúvárost – javasolta a kisebbik.

– Jó – mondtam, és akkor elém rakott egy nagy dobozból több tucat apró gumifigurát. Ez valami kínai játék, mindegyiknek neve van, de nem ám Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor, hanem valami fertelmesen undorító és gusztustalan szemét nevűeket. Hadd gyarapodjon a gyerek szókincse.

– Jegyezd meg őket, nagyapa, ez a „kipurcant parazita”, ez a „trotty hagyma”. Ha valamiből kettő van, elcserélheted. Én tudok érte adni egy „nyúlós nyalit”, és „kukacos húsgombócot”.

Hamar felfordult a gyomrom, mondtam, hogy hagyjuk ezt abba, játsszunk valami memóriafejlesztő játékot.

– Jó – mondták a fiúk –, akkor jöjjön az „ itt a zombi, hol a zombi”.

Ennek a játéknak az a lényege, hogy ugyanezeket a szemeteket el kell rejteni a dobozaikba, aztán megkeverik őket az asztalon, és afféle itt a piros, hol a piros módra, el kell találni, hogy melyik hova került. A szemem úgy sasolt, mint a piacon a kártyaasztalnál a szélhámos előtt. Hiába, ők mindent megtaláltak, én semmit.

A végén a nagyobbik megkegyelmezett, nagyapa, akkor játsszunk koporsóba dobást, az olyan, mint a kosárlabda, csak kicsiben. Azt mondtad, hogy abban is jó voltál.

Elkezdtük a kukabúvárokat a műanyag dobozaikba dobálni. Az a nyerő, aki öt perc alatt többe beletalál.

Na, ez már nekem való játék volt. Nagyon belejöttem, és végre én nyertem. Éjszaka erről álmodtam, hogy mint egy „megzakkant pulyka”, egy műanyag koporsóban fekszem, de még nincs lezárva a fedele, és a gyerekek rám szólnak, hogy ez nem érvényes.

Hát, remélem is…

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Kulcsár Attila tárcái

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.29. 18:07

Ex-polgármester

Aszaló

szszb_32_ki_dr_meszaros_zoltan.jpgKét diplomával a zsebében, német és angol nyelvtudás birtokában sem indult el világot látni, jobb megélhetési lehetőséget keresni, mint ami Abaújban várta. Szülőföldjén akarta megmutatni képességeit, ami a sors akaratából csak részben sikerült. Aszaló lakóinak körében az évek során tiszteletet vívott ki, akik 2014-ben polgármesterükké választották. Nagy ívű fejlesztési terveit, elképzeléseit bátyja, István valósíthatja meg.

Édesanyja révén tősgyökeres aszalói családba született a Mészáros házaspár kisebbik fia, Zoltán, 1982 január 18-án. A családot régóta köztisztelet övezi, hiszen dédnagyapja egykor a falu bírája volt, ami helyben magas polgári rangnak számított. Ehhez társult a pedagógus édesanya munkájának az elismerése, ő diplomája átvétele óta Aszaló általános iskolájában tanít és a nyugdíj előtt áll. Édesapját őstermelőként és állattartó gazdaként ismerik, akinek a gazdaságában tevékenyen dolgozott Zoltán és bátyja, István is.

Az alsó tagozatot helyben végezte, majd Szikszón járta ki az 5-8 osztályt. Encs Váczi Mihály Gimnáziumában kezdte a középiskolát, de már Miskolcon, a Kossuth Gimnáziumban érettségizett. A jó tanuló fiú a Szegedi Tudományegyetem társadalombiztosítási szervező karán szerzett diplomát, ami után pályázatírással foglalkozott. Közben hódolt kedvelt sportágának, több éven át játszott a helyi futballcsapatban. Munkájában aztán jöttek az első komoly sikerek, hiszen hamar híre ment, hogy sok nyertes pályázat fűződik a nevéhez, így egyre-másra kapta a megrendeléseket. A feszített munkatempó mellett tovább képezte magát, Szegeden a jogtudományi karon folytatta tanulmányait, ahol 2010-ben jogi doktorrá avatták. Emellett testőr és vagyonőr végzettséggel valamint fegyvertartási engedéllyel is rendelkezett, de soha nem viselt fegyvert. Nem vonzotta sem az ügyvédi, sem az ügyészi, de még a bírói pálya sem, inkább saját településének fellendítését szerette volna segíteni. Ezért 2006-2010 között képviselő-testületi tagként dolgozott. Nevéhez fűződik a Hernádvölgye Rádió Aszaló létrehozása, ahonnan főként helyi aktuális híreket sugároztak. Ettől azonban többre vágyott, szeretett volna látni egy jól prosperáló Aszalót, ahol jobban élnek az emberek és ahol mutatkoznak a fejlődés jelei. Mivel azt 2014-ig nem élte meg, úgy döntött, álmait polgármesterként váltja valóra. Hatalmas fölénnyel választották meg Aszaló első polgárának, ő pedig igyekezett meghálálni a bizalmat.

Belevetette magát az önkormányzati pályázatok írásába és sorra nyerte el a támogatásokat. Fontos szempont volt számára a rászorulók megsegítése, ezért örült a közfoglalkoztatási projekteknek. Pár hónap alatt azt a csodát vitte végbe, hogy Aszalón megszűnt a munkanélküliség. A Start közmunkaprogramban és a hagyományos közfoglalkoztatásban 200 munkahelyre tudtak felvenni dolgozókat.

Zoltán felelős vezetőként nagyméretű fóliasátrakat telepített az önkormányzati területekre és elindította a mezőgazdasági tevékenységet. Mivel a korábbi grémium értékesítette a saját földjeit, területeket kellett vásárolni a tervek eléréséhez. Hamarosan közel 20 hektáron folyt termelés, főként konyhakerti növényeket termesztettek. Ezek a helyi konyhára kerültek, majd túltermelés mutatkozott. Mivel a gazdálkodás csak szervezett formában történhet, létrehozta a Gyöngy Nonprofit Szociális Szövetkezetet, amelyen keresztül a fölösleget értékesítették. A településen kialakítottak két standot, így az aszalóiak folyamatosan friss, helyben termelt zöldségeket vásárolhatnak. Létrehozta a sertéstelepet, ahol öt anyakocával indultak, míg a libatelep százas nagyságrendű állománnyal kezdte meg a működését. A pecsenyelibákat ugyancsak a falubeliek vásárolják meg, a befolyt összeget pedig visszaforgatják a működtetésre. A megvásárolt területeken szőlő művelésébe is belekezdett Zoltán és 2015-ben megtörtént az első szüret. A bor hordókban érik a borházban és ünnepnapokon jut belőle a helyiek asztalára.

Régi gond volt a Honvéd úti csapadékvíz elvezetés, amit új átereszek építésével oldottak meg. Térkő gyártó üzemet hoztak létre, ahonnan a parkolók és járdák járólapjai kerültek ki. A környékbeli állami földekből is béreltek 11 hektárt, így megnyílt a lehetőség a termékskála bővítésére. A földműveléshez szükséges gépek egy részét saját kezűleg írt pályázatain nyerte el, így 2015-ben három gépbeszerzés történt, a már meglévőket pedig felújíttatta.

Újjászervezte a polgárőrséget, ami után javult a közbiztonság.  Ebben szerepe volt a közmunkával biztosított keresetnek is, mert a családok így nincsenek rákényszerülve a kisebb lopásokra.

A tragédia 2015. október 22-én következett be, amikor Dr. Mészáros Zoltán minden előzmény nélkül, szívprobléma miatt váratlanul elhunyt. Emlékét családja és Aszaló lakossága soha el nem múló fájdalommal őrzi.

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.28. 08:58

Polgármester

Aszaló

szszb_32_ki_dr_meszaros_istvan_800.jpgKevés olyan település van jelenleg az országban, amelynek polgármestere kijelentheti, hogy náluk megszűnt a munkanélküliség. Aszalón mindezt sikerült elérni a 2014-től regnáló községvezetőknek köszönhetően. Először zöldségtermesztésre rendezkedtek be az 1860 fős abaúji községben, amihez szántóterületeket vásároltak. Egy év alatt önellátók lettek, majd sikeresen beindult az állattartó ágazat is.

Nem volt felhőtlen Dr. Mészáros István öröme, amikor 2016. január 24-én hatalmas fölénnyel megnyerte az időközi polgármester választást. Nehéz örökséget kellett ugyanis átvennie, hiszen tragikusan hamar, 33 évesen elhunyt öccse munkájának a folytatását vállalta föl. Zoltán sokévi vegetálás után életet lehelt a településbe, sikeres pályázatai révén megteremtette a kitörés lehetőségét a helybelieknek. Ebben segítségére volt bátyja is, aki 2014-től alpolgármesterként dolgozott a kitűzött célokért. A testvérek nagyrészt közös utat jártak be, hiszen mindketten többdiplomás értelmiségiként lettek Aszaló elöljárói. Népszerűségüket a korábbi években már a helyi futballcsapat játékosaként megalapozták, amit lokálpatrióta szemléletükkel tovább fokoztak. István szerepet vállalt a helyi médiában is, a Hernádvölgye Rádió Aszaló stúdióját vezette és szervezte a közéleti műsorokat. Sajnálja, hogy ezt a munkát az államvizsgák miatt fel kellett adnia és utána megszűnt a rádió.

A község jelenlegi polgármestere 1980 szeptember 6-án született a tősgyökeres aszalói családba. Édesanyja pedagógus a helyi iskolában, apja pedig a mezőgazdaságban tevékenykedik. Általános iskolába Aszalón, majd a szomszédos Szikszón járt, Encs Váczi Mihály Gimnáziumában pedig érettségizett. Első diplomáját a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának igazságügyi referens szakán szerezte 2004-ben, de ezzel párhuzamosan végezte a Pécsi Tudományegyetem akkreditációjában jogi asszisztens képzését is. A Szegedi Tudományegyetemen Zoltánnal együtt 2010-ben fogadták jogi doktorrá. Angol és német nyelven beszél.

A helyi politikába 2010-ben kapcsolódott be, az önkormányzati képviselőválasztáson ő kapta a legtöbb szavazatot. Jogi diplomáját eközben Miskolcon hasznosította egy cég vállalati jogászaként. Mivel a jogi doktori diplomával egyik Mészáros fiú sem vágyott igazságszolgáltatási területre, igyekeztek helyben hasznosítani megszerzett tudásukat. Voltak terveik Aszaló gondjainak megoldására, amelyeket 2014-ben tudtak elkezdeni. Pályázataik révén elérték, hogy a Start és a hagyományos közmunkaprogramokban minden munkanélküli dolgozhat. A megépült fóliasátrakban és a földeken teremnek a konyhakerti zöldségfélék, ellátva a helyi konyhát friss alapanyaggal. Keltető üzemükben kislibák jönnek világra, ezeket pecsenyelibaként értékesítik, akárcsak a fölösleges zöldségféléket.

A Bársonyos patak kotrásával és a gátrendszer megemelésével sikerült árvízvédelmi szempontból biztonságossá tenni a települést. Belekezdtek a belterületi vízfolyások rendezésébe, ahol betonelemgyártó üzemük termékeit használják fel a meder burkolására. Sikerült rendezni a Szikszói Kistérségi Társulásnál korábban felhalmozott ötmilliós adósságot és új színpadot is építettek a közösségi rendezvények megtartásához. Korábban a helyi iskolában állt már színpad, ám az átkerült a Klébelsberg Iskolafenntartóhoz. Az óvoda viszont az önkormányzaté, ahová 70 gyermek jár. Oda a közelmúltban vásároltak egy fából készült kisvonatot, amire csúszdát is szereltek.

2015 decemberében asztalos üzemet adtak át, ahol korszerű faházak gyártásába kezdtek, melyeket a járási és megyei közfoglalkoztatási kiállításokon fognak hasznosítani. Húsz fővel újjászervezte a polgárőrséget, ami által fokozódott az emberek biztonságérzete. 2016-ban pedig megnyílt az új könyvtár. A T-Mobil hálózat régóta nem tudott megfelelő lefedettséget biztosítani a térségben, ám a polgármester közbenjárására ez a probléma is megoldódik. Hamarosan elkészül egy átjátszó torony, amiért a szolgáltató bérleti díjat fizet.

Dr. Mészáros István aztán tovább sorolja a terveket, melyek között ott van a polgármesteri hivatal és a művelődési ház fűtéskorszerűsítése, valamint az üresen álló laktanya hasznosítása is. Utóbbiban felállítanak három áramfejlesztő szélgenerátort és egy víztisztítót, majd felújítják az épületeket és a területre őshonos állatokat telepítenek bemutató jelleggel. A gazdasági tervek mellett a közösségi élet erősítését is kitűzte a polgármester, amelyek fontos elemei az ingyenes látogatható helyi rendezvények. Eközben meg kell oldani a Miskolc-Kassa között hamarosan épülő autópálya Aszalót érintő kérdéseit, ami főként a földterületek kisajátításában csapódik le. A vezetés ott is igyekszik majd a helybeliek érdekeit képviselni a felmerülő vitákban.   

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.27. 16:51

 

waikiki1123_1000.jpgWaikikin sosincs éjjel... A nappal a világon sok helyütt kiábrándító, de ez a fürdőhely nam tartozik az ilyesfélék közé. A szikrázó trópusi nap megmutatná, ha valami a sötétben elbújna. A kifogástalan tisztaság, a kiegyenlítetten magas szinvonalú szolgáltatások senkiben sem hagynak hiányérzést.

A nemzetközi túristaparadicsom makulátlan, aranysárga strandhomokja egy másik szigetről származik. A mult század elején itt még sáros táróföldeket talált aki erre járt. Ma a helyükön szállodák nyúlnak a kék égre. A közeli Diamondhead, azaz Gyémántfej hegyet pedig buja smaragdzöld trópus övezi. A plázst a szállodasortól elválasztó úton olyan a közlekedés, mint egy tanpályán. Senki sem siet, mindenki előzékeny, az autóvezetők könyökölve, bámészkodva lépésben haladnak. Mindenki mindenkinek elsőbbséget akar adni, már-már erőszakkal.

A parton egymást érik a szörfiskolák. A nem túl magas tandíj fejében azt a meggondolatlanságnak tűnő ajánlatot adják, hogy még azon a délutánon feláll a a tanítvány a deszkán. Ellenkező esetben visszajár a pénz. Persza, ha azt nézzük, hogy a tandeszka kétszer akkora, mint a többi, hihető a dolog. A vízen pedig csak akkora a hullám, hogy éppen arrébb tolja a próbálkozót.

waikiki2124_1000.jpgA forgatagban szám szerint legkevesebben a helybéliek vannak. A szörfoktatók természetesen kivétel nélkül közülük valók. A vendégek pedig csak kisebb részben európaiak. A sok ázsiai között pedig legtöbb a japán. Végül is innen nincs messze a hazájuk. Már a repülőtéren feltünt a sok JAL gép. Érdekes színfolt, hogy időnként feltűnik egy agg katona, keblén rengeteg kitüntetéssel, és hogy a találgatásoknak elegyét vegye, sapkáján felirat: Pearl Harbor Veteránja. A japán megfelelője hiányzott, pedig mint említettem, rengetegen jönnek ide a szigetországból.

A derű, és a nyugalom zsongítóan üli meg a gyönyörű partot. Egy hórihorgas ember fémkeresővel fürkészi a homokot, nem káromkodik, ha csak egycentest talál. A kamikázék késői leszármazottja a felhőkarcolókat festegeti. „Látod, fiam mennyit kell kinlódni, ha valakinek nem telik fényképezőgépre” – jut eszembe a vicc, de csak ezért, mert a festegető japán mellett ott a világ legjobb kamerája. Nem fél, hogy felkapják mellőle. Rendőrök gyalog, biciklivel, autóval mindenütt. Fiatalok, lányok, fiúk, élre vasalt rövidnadrág egyenruhában, üdék, kedvesek, udvariasak, de az oldalukon akkora stukker, ami egy elefántot is megállítana. Ez a titka a közbiztonságnak?

És hát a naplamente. Egy jó fürdőhely legyen nyugati tájolású. Így estére mindenki a vízpartra gyűlik, megnézni miként olvad bele a nap az izzóan vörös aranytóba. Amint végbemegy az aktus, egy emberként fordítanak hátat a víznek, és kezdődik a hajnalig tartó pezsgő élet.

***  esiksandor2cm.jpg

 Ilyen szép a világ

 

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.27. 08:15

Huszár Boglárka festménye

13502022_1344953105521365_4439224197214371582_n.jpg

Olaj, vászon.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.26. 08:07

Írta: Szilvási Csaba          

 

hegedu.jpgLaci bácsi ül az Aranyhordó kocsma lépcsőjén, és hegedül. Ahogy ő mondja: muzsikál. A Van egy szőke asszony, fehér, mint a rózsa és a Megkondult a kecskeméti öreg templom nagy harangja című dalokat. Meg a többieket. Muzsikál a mulandóságról, a szerelemről és a csalódottságról. Mint a nóta zöld erdő mélyén, kis patak szélén éldegélő öreg cigánya, aki „szívéből, úgy igazán” muzsikál.

Egy szál muzsikus a járda szélén. Oda lehet képzelni mellé a klasszikus cigányzenekar többi tagját, a brácsást, a kontrást, a bőgőst és a cimbalmost, esetleg még a klarinétost is. De Laci bácsi magában zenél. Kopott hangszeréből árad a melódia. Vörösmarty vén cigánya jut eszembe róla, s a költő „Húzd rá, cigány, megittad az árát, ne lógasd a lábadat hiába, mit ér a gond kenyéren és vízen, tölts hozzá bort a rideg kupába.” sorai. De Laci bácsi nem tölt. Nem olyanfajta. Ha megszomjazik, bemegy a kocsmába és megiszik egy narancsüdítőt. Alkoholt soha. Nemhogy gint tonikkal, whiskyt szódával, de még nagyvadászt, azaz vörösbort kólával sem.

A járdán nincs mellette ócska kalap, sem tányér, hogy dobjanak bele a járókelők.  A zene neki nem pénzkereseti forrás. Életforma. Úgy játszik, ahogy a tücsök ciripel vagy ahogy a madár énekel. Versnek, muzsikának minden csínja-bínja ott van az ujjában.

Laci bácsit nézem, hallgatom, és arra gondolok, hol vannak a cigánynótáink, a hallgatók és a csárdások, amelyek szakadatlanul muzsikáltak, daloltak, fütyöltek az én gyermekkoromban? Mindenkinek volt egy kedvenc nótája. Mert, ahogy a dalban megfogalmazódik: „Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs.”

Hol vannak a régi nóták? Hova tűnt a sok dalvirág? Hiába volt lapos a dallam, banális a szöveg, a dalok belopták magukat a lelkünkbe.

Hová lettek? Az idő szele lassan kisöpöri őket a nemzet öntudatából. Már nem söprik a pápai utcát. Feltehetően a városgazdálkodás autójával tisztítják. Nem masíroznak rajta a katonák, és a tizenhat éves barna kislány sem sétál ott az utcaköveken a regiment és benne menetelő szeretője után.

Igazat adok Yehudi Menuhinnak, aki szerint a hegedű a legemberszabásúbb hangszer. Rezonátora megfelel a mell, a fej és az orr üregeinek. Fedőlapján az úgynevezett „f” lyukak a szájra emlékeztetnek, vagy még inkább a szemre. Ha a saját hegedűmbe belenézek, az egyik lyukon, azt olvashatom, hogy „Kiricsi János tervei alapján készítette Artz Antal, Budapesten, az 1933. évben. Opus 4.” Tehát „ő” az egykori híres mester negyedik munkája. 10 évvel öregebb nálam, és ki tudja, hány esztendővel fog majd túlélni. Mégis örök fiatal marad.  

„Ha az isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember a saját képére teremtette a hegedűt, pontosabban a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő. Az én szememben a hegedű a legnőiesebb hangszer, olyasvalami, amit dédelgetni és becézni kell” – mondta Menuhin. 

Amikor saját hangszerem csodálatos hajlataira, gyönyörű nyakára, csavaros, büszke fejére, cirmos, madárjávor hátára tekintek, én is érzem, hogy feminin jellegű. Nő. Ráadásul boszorkány, akivel, úgy érzem, a magam szerény módján is elő tudom varázsoltatni az örömöt hozó meleg szeleket, és el tudom távolíttatni az ártó szellemeket. Sőt a hangszerem, akárcsak a többi „rokona”, javasasszony is, aki gyógyít.

Meggyőződésem, hogy a hegedű a heged, begyógyul igéből származik, és ahogy a magyar gyerek a gólyamadárnak a török gyerek megvágta, véres lábát síppal, dobbal, nádi hegedűvel gyógyítja, a felnőtt magyar ember – „Gyógyítgatom a szívemet a cigányzenével” – ezt a magyar nótával teszi.  A hegedű nem válogatós. Még az olyan öreg, ráncos homlokú, deres fejű, magam fajta „szürkék hegedőse” és „hegedősök szürkéje” számára is adja magát. Nem menekül az ölelésünk elől. Ha játszom rajta, elfeledteti velem, hogy az életben sok a rút, a fonák, a fölösleges szenvedés.

„Mindennap egy nótát felejtünk, s utoljára minket is elfelejtenek nótáinkkal együtt” – írja Jókai A régi jó táblabírák című regényében.

 Nem vagyok biztos abban, hogy halálom előtt bennem a Héja nász az avaron című Ady-vers „Szállunk a nyárból, űzve szállunk” sora és nem a Debrecenben voltam, Nagyerdőben jártam kezdetű magyar nóta „Söpörtem eleget, söpörjön már más is” részlete fog muzsikálni.

A kép forrása: http://www.odon-fon.hu/kinalatunk3.php?id=6676

 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek!

Olvassa el a szerző további műveit is: Szilvási Csaba tárcái                                           

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.23. 18:48

 

13511375_1036328653109735_1185475639_n.jpgMessze földön ismert, hogy a szatmáriak jó vendéglátók, nyitott szívűek, és mosolygósok. Talán ez érezhető az ételeiken is, amik bár régi paraszti ételek, mégis, igazi gasztronómiai kincsek. Ízüket sosem felejti el, aki egyszer megkóstolja.

Az itteni kis falvakban élő háziasszonyokra még mindig jellemző, hogy nagyobb adag ételt készítenek, mint amennyire a családnak szüksége lenne, hisz bármikor betévedhet egy rokon, vagy egy átutazóban lévő távoli ismerős. Szívesen invitálnak asztalukhoz vendéget, és osztják meg velük ételüket. 

13479716_1036328643109736_224293275_n.jpgIlyen asszony Csapó Zoltánné, Marika néni is, aki egy helyi ételkülönlegesség titkának tudója.  1954-ben született, Penyigén – ahogy ő mondja, tekenőben, mert akkoriban nem kórházban jöttek világra az újszülöttek. Tősgyökeres penyigeiek férjével együtt, akivel idén ünnepelték 40-ik házassági évfordulójukat. A házukkal  szemben, az út túloldalán folyik a Szenke patak. Június van, a vízpartot ellepik a nyárfa fehér felhővirágai. A szél meg-meglibbenti a nagy habcsomókat, és huncutul lábunknak fújja.  Marika néni szeretettel beszél falujáról, és a vízen játszó fények, a nád susogása érthetővé teszi, miért szeret itt élni. Megmutatja az udvart, a frissen nyírt gyepet, az ablakokat szépítő petúniákat, a teraszon csüngő, dúsan virágzó futómuskátlikat. Csupa virág itt minden, nem lep meg, hogy a házfalon ott díszeleg a tábla „Gondozott virágos porta”. 

Két fiú édesanyja, és három csillogó szemű kisleány nagymamája a néni, akinek napjai beteg férje ápolásával telnek. Azért mindig jut idő a kertre, és hőn szeretett hobbijára, a főzésre is. Számára jóval több ez, mint ellátni a családot. Mindig is szeretett a konyhában sürgölődni, meséli, hogy kislánykorában édesanyjától tanulta meg az ételkészítés titkait.  A különlegesség, amit ő is készít, a kötött-tészta leves, vagyis a leves betétje, a csimbók, vagy, ahogy még hívják, göm.  Ő ennek igazi mestere. Ha lagzi, keresztelő van, vagy vendégség készül, a rokonok, ismerősök, a nénit kérik meg a kis gömböcök elkészítésére.  Paraszti étel ez is, tápláló, és különleges.

Büszkén meséli, hogy ételén keresztül az ország másik feléről is szerzett barátokat.  A környék nevezetességeit látogatta meg egy dunántúli család és felkeresték a Szenke partján megrendezésre kerülő Penyigei vásárt. Hozzá is betévedtek a távoli ismeretlenek, ő pedig megvendégelte az egész családot tájjellegű ételeivel. Megkóstolták a levest, és a cukor nélküli, nemtudom szilvából főzött, házi szilvalekvárral töltött derelyét is. 

– Úgy ették, mintha nem létezne ennél finomabb a világon, én meg szedtem nekik, lakjanak csak jól.

Nem csoda, hogy a társaság szívébe zárta Marika nénit, és a szatmári konyhát is. Barátságuk azóta tart, és a dunántúliak – Marika néninek köszönhetően- jó hírét vitték Penyigének, és hirdetik, hogy errefelé nem csak a táj varázslatos, hanem az illatok, az ételek, de még az emberek is! Ha nem tudnak jönni, postára tesz nekik csomagot, amiben mindig van a tésztából, és a saját készítésű szilvalekvárból.

13510636_1036328633109737_1437199241_n.jpgA tészta készítése amúgy szerinte egyszerű, de a mai fiatalasszonyok már nem szeretnek gyúrni, ezért sincs a családjában senki, aki követné őt. Valahogy jobb szeretik azt, amit a néni készít.  Ha kedvezni akar valakinek a kötött tésztával, inkább hajnalban kel, hogy elkészítse, mert estére fáradt, akkor már nem szívesen áll neki a dagasztásnak. Van, hogy már 4 órakor talpon van, csak hogy ezzel foglalkozhasson. 13510456_1036328636443070_988235266_n.jpgKözben már fel is üt három tojást, és amennyi lisztet felvesz, annyival meggyúrja a tésztát. Előkerül a sodrófa, a gombócot ellapítja, aztán nyújtja, véknyítja, míg megfelelő nem lesz. Nyújthatná géppel is, könnyebb lenne, de azt mondja, így tanulta, hát így is csinálja. Hamar pirítani kezdi a zsíron az apróra vágott hagymát, aztán levéve a tűzről alaposan megpaprikázza.

13510651_1036328659776401_327179214_n.jpg– Túl sok paprika sem jó bele, de még a borssal is csínján kell bánni. Megvan ám ennek a titka, hogy miből mennyi kell, hogy épp olyan legyen, ahogy tanultam. 

Már a deszkán simul az elvéknyított tészta, amit megszór sóval, borssal, végül rákeni a fényes, zsíros, vöröslő paprikás hagymát. Nehéz lehet bánni a hajszálvékony tésztával, de Marika néni keze olyan fürgén jár, és oly könnyedén, hogy elhiszem, talán még én is képes lennék elkészíteni.  Mosolygós arccal dolgozik, és olyan lelkesen, hogy bármelyik fiatal megirigyelhetné. A tészta szélét keskenyen behajtja, kétszer is, hogy ne folyjon ki majd az ízes töltelék, majd végigvágja, karcsú kis csíkokká. Ici-pici csomókat, masnikat köt belőlük, így lesz mutatós, esztétikus a tányéron. Maga a leves egy egyszerű zöldségalap, amit sok zellerrel, répával, petrezselyemmel készítenek, ám ettől a levesbetéttől különlegessé válik.

13480212_1036328656443068_1565451497_n.jpgNéhány éve rekordot is felállítottunk a kötött tésztával – emlékszik vissza Marika néni.  Megtudom, hogy 2010-ben, a Szenke-parti vásárban 1200 literes üstben készült a szatmári kötött-tészta leves, ami Guiness rekord lett, és ebben a néni keze munkája is benne volt.  Előveszi kötény- gyűjteményét, amire joggal büszke, hisz a megrendezett vásárok emlékére kapta őket. Szép számmal van belőle, és mindegyiken ott díszeleg a felirat: Penyigei Vásár az évszámmal. Aktívan részt vesz a falu életében, szinte nincs is olyan rendezvény, mulatság, ahol ne számítanának rá, és a dolgos két kezére.

Az étel kész, aranylóan csillog a finomság.  A tányér alján, mint apró kagylók fekszenek a kötött tészták. Szép is, finom is. Ajánlom mindenkinek megkóstolásra. 

***  13336137_1022956094446991_411497681802646501_n.jpg

   Írta: Kiss Erika

Szerző: Napkelet Népe  2016.06.20. 14:51