Biszák László festménye

11693024_1115724051777606_419554564_n.jpg

40x50 cm.

olaj, vászon.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.07.04. 16:10

Pilates-tréner

Nyíregyháza

szszb_31_tk_dr_szikora_laszlone.jpg10 alkalom után jobban érzed magad, 20 alkalom után látványosan jobban nézel  ki, 30 alkalom után a párod újra udvarolni kezd neked! – ez a népszerű tudományos megfogalmazása a nemzetközi szinten is jegyzett Pilates torna ars poeticájának. A Test és Lélek Wellness Akadémia amerikai indulása után a világ számos országában terjed, hazánkban, Budapesten Szőke Mariann honosította meg. Hollandiai családi közvetítéssel információt szerzett róla dr. Szikora Lászlóné, Éva és elvégezte a tanfolyamot. Nyolc évvel ezelőtt pedig, férjével együtt, létrehozták a Pilates Stúdiót Nyíregyházán, a Ferenc körúton.

A testet, lelket felfrissítő, a dolgokat egészében szemlélő holisztikus gondolkodás azonnal megragadta az asszony fantáziáját, és a hazai meghonosítóval szoros kapcsolatot alakított ki. Ő is észrevette Szikoránéban a téma iránti szenvedélyes érdeklődést, az elkötelezettséget, hogy segítsen másokon. Éva ezt a tulajdonságát nemcsak hozta génjeiben, hanem elmélyítette a Debreceni Egyetem Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolai Karán, ahol szociális munkás diplomát szerzett. Most ezt egy közösségi animátor képzéssel egészíti ki, és a régóta dédelgetett álmát, a közösségépítést megvalósíthatja. Úgy látja, hogy a közösen végzett gyakorlatok nemcsak az egyént ajándékozzák meg a boldogsághormonnak nevezett endorfinnal, hanem olyan összetartozást alakítanak ki, amely a közösen átélt élményeken, a szervezett gyakorlatok segítségével érhető el.

A hölgyek túlnyomó többsége elégedetlen a külsejével. Szikoráné Éva szerint 70 százalékban a táplálkozás, 30 százalékban a speciális izomcsoportok rendszeres, megfelelő mozgatása, vagy annak hiánya a felelős a diszharmóniáért. A Pilates gyakorlatok pontosan ennek elérését célozzák, ugyanis növelik az erőnlétet, fokozzák a vérkeringést, segítséget nyújtanak a csontritkulás megelőzésében, oldják a stresszt, erősítik az immunrendszert, javítják az anyagcserét, fejlesztik az egyensúlyérzéket, hajlékony, izmos test elérését teszik lehetővé. A heti 2-3 alkalommal végzett, egy órás gyakorlatok testi, lelki felfrissülést hoznak.

Komoly anatómiai ismeretek szükségesek az eredményes tréninghez. Általában a tanfolyami tagok orvostól hallhatnak testük, lelkük működéséről, annak szabályozhatóságáról, majd a gyönyörűen felszerelt, tükrökkel, szőnyeggel és a szükséges tornaszerekkel ellátott termekben a tréner irányításával végezhetik a gyakorlatokat. Mivel a helyes légzésen alapul mind a Pilates, mind a jóga, ezért jógaoktató is vezet az egészségest, a harmóniát helyreállító gyakorlatokat. A több ezer éves múltra visszatekintő, keleti filozófiát is magába foglaló jógaváltozatot, a Hatha-jógát alkalmazzák ebben a stúdióban. A jóga egyre népszerűbb a rohanó világban, a befelé fordulást, az önismeretet, az érzelmi stabilitást, az energiaszint növelését, a belső elégedettség megteremtését tűzi célul. Hihetetlen mértékben fejleszti a betegségekkel szembeni ellenálló képességet: előmozdítja, hogy még akkor változtasson valaki a helytelen gondolkodáson, szavakon és tetteken, amíg az betegség formájában még nem jelentkezik a fizikai testen. Szánj időt magadra! – hangsúlyozza Éva, mert a legnagyobb hibáink egyike, hogy a sürgős és a fontos tennivalók közt gyakorta a fontosak kerülnek háttérbe.

Sokan fordulnak meg a nyíregyházi Pilates-Arokisz Stúdióban. Az első alkalmat díjmentesen kínálja a tréner, maga döntse el a vendég, ez az ő útja-e?  Ha igen, járhat csoportos foglalkozásra, de aki szeretné továbbadni a megszerzett tudást, végezhet tanfolyamot is. A sikeres vizsga után Okleveles Pilates oktató lehet valaki, de az amerikai, nemzetközileg elfogadott diploma birtokában bárhol irányíthat csoportot az illető.

A Szikora családban az egészségnek különös a hangsúlya. A férj orvos, az ő első házasságából született Ágnes lánya is elvégezte a Pilates tréninget. Éva lánya Hollik Lea a Kölcsey Gimnáziumban érettségizik, pszichológusnak készül.

A keleti gyógymódokat, életszemléletet és a nyugati orvoslást ötvöző Pilates tréning sok éve bizonyította, hogy nemcsak az alakformálásra való. A betegségek megelőzése, a mozgás megszerettetése, a jóga olyan belső energiával tölti fel a testet, szabadítja ki a lelket a test „börtönéből” egy kicsi időre, hogy ezeket az élményeket a hétköznapokban is megvalósíthatjuk. Jobb, boldogabb, empátiával felvértezett emberekké válhatunk. Ha csak annyit néznénk, hogy a gerinc- és a mélyizomtorna – amely a Pilates alapja – már javul a tartásunk, egyenletesebb a vázizomzat terhelése, kiegyenesedik a gerinc, és akarva-akaratlanul a jó testtartás észrevétlenül átvezet a tökéletes lelkiállapothoz vezető úton. Ha valaki erre az útra lép, nyugodtan mondhatjuk, megváltozik az egész élete, és a környezete is érzékeli majd az előnyös tulajdonságait.

Szikoráné Éva ennek elérésére tette fel az életét.

Szerző: Napkelet Népe  2015.07.03. 08:27

the-pothole-gardener.jpgHamburgeradó és stresszteszt. Az elkövetkezőkben újabbnál újabb szavakat kívánok bemutatni. Még mindig bővülnek a -kommandó utótagú összetételek. A kormány bérkommandóval akarja ellenőriztetni, illetve betartatni, hogy a köz- és magánszférában megtörténjenek a megállapodások szerinti béremelések. Ugyanakkor az újságok szerint megnőtt a cukorvásárlás az üzletláncokban, de cukorturizmusról még korai beszélni. Az új szavak születése soha nem szűnik meg egy élő nyelvben. Szemelgessünk tovább az utóbbi idő terméséből!

A térinformatika a hagyományos térképészet és a számítástechnika összekapcsolásából született új, alkalmazott módszer és tudományág. Tulajdonképpen térképhasználat számítógépen. Előnye, hogy sokkal gyorsabban lehet szerkeszteni és a felvitt adatokat elemezni. Így például az Új-dél-walesi Egyetem térinformatikai rendszerek tanszékének munkatársai az áradások idején a friss műholdfelvételek alapján megállapították az áradás jövőbeni folyásirányát, két évvel ezelőtt pedig ugyanők sikeresen jelezték előre a Victoria államban tomboló erdőtűz frontjának mozgását.

Még a politikai hírekben is szerepelt a lézerblokkoló. Ez tárgy az autóra szerelt kis eszköz előre jelezheti a radaros és lézeres traffipaxokat. Nem érdemes használni, ugyanis a rendőrség talált egy kiskaput, így az elvileg legális lézerblokkoló használatáért akár két év szabadságvesztés is járhat.

Más. Annak idején nekünk babzsákunk volt, azzal kellett különböző tornagyakorlatokat végezni. De hol van már a tavalyi hó! Most már babtábla van, aminek semmi köze a tornához. A babtábla olyan, mint egy öszvér, mivel egy babzsák és egy írótábla, illetve tálca együttese, keresztezése. Valójában lábak nélküli asztal, és számtalan pozícióban teszi lehetővé olyan, sík felületet igénylő tevékenységek elvégzését, mint az evés, írás, rajzolás, laptophasználat, tanulás, barkácsolás, kézimunkázás.

Ha valaki meg tudja mondani, hogy mi az a sufonesza, minden elismerésem. Ez ugyanis egy mozaikszó, a süt, főz, nem szakács szavakból megalkotva, és egy receptblog neve.

Elmúlt már jócskán karácsony, de talán sokan emlékeznek, az ajándékok sorában az egyik sláger az e-könyv-olvasó volt lapozógombokkal. Azaz elektronikus könyv.  Villanykönyvnek is magyarították a sajtóban.

A következő kifejezés egy idegen szó: a street view az internetes világcég, a Google utcakép-szolgáltatása. Az utcai panorámaképeket nyújtó alkalmazás segítségével távoli városok utcáin tehetünk virtuális sétát milliónyi panorámakép segítségével. A panoráma-fényképezők az autók tetejére szerelt magas póznákon vannak.

A 2012-es lengyel‒ukrán rendezésű labdarúgó-Eb hivatalos hangszeréül az ukrán rendezők egy, az okarinához hasonló sípot kínálnak, a zozulicát. Ez az ukránok nemzeti hangszere, a szó jelentése kakukkocska, és a dél-afrikai vuvuzelát lenne hivatott helyettesíteni. Az agyagból égetett, madarat formázó ukrán sípból egyszerű dallamokat, illetve madárhangokat lehet elővarázsolni. Majd meghalljuk…

Új intézmény is megalakult, némileg metaforikus elnevezéssel, a kormányablak. A tervek szerint 2013 végére minden, az állammal kapcsolatos hatósági ügy elintézhető lesz ebben az integrált ügyfélszolgálati irodában. Az elnevezés utal az ügyfélablakra, s arra is, hogy nyitott az állampolgárok számára, hiszen a cél, hogy a közigazgatás közelebb kerüljön az emberekhez.

Dél-Koreában robottanárok tanítják az angolt. Tojás alakú, nagyjából egy méter magas. A fején egy monitor van egy nő arcával a képernyőn. Körbegurul az osztályteremben, felolvas a könyvből, ha kell, táncol vagy énekel is. Az érdekessége az a dolognak, hogy a robotot távirányítással mozgatják valódi angoltanárok, de nem a szomszéd szobából, hanem a távoli Fülöp-szigetekről, mert ott a legolcsóbbak a képzett nyelvtanárok.

Az utolsó új szavunk a gerillakertészet. Ez olyan erőszakmentes civil kezdeményezés, amelynek során a lakosság vagy egy természetvédő szervezet, illetve egyesület a közterület-felügyelet vagy a városvezetés hivatalos engedélye nélkül virágokat, fákat helyez ki vagy ültet el különböző nyilvános helyeken. A legújabb változata, hogy kátyúkba ültetik a virágot. Az egyik gerillakertész autójában mindig van néhány tő friss virág. S ha kátyút talál, ülteti.

(A kép forrása: annatolfree.wordpress.com)

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.07.02. 16:45

Főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_papp_istvan_gyula_1000.jpgHét év alatt - első beszélgetésünk óta - dr. Papp István Gyula főorvos életében sok változás történt. Huszonnyolc év után, 2010-ben, egy„kamikaze” küldetést kapott: dr. Balla György professzor felkérésére elvállalta a Kazincbarcikai Kórház - bezárásra „ítélt”- Gyerekosztályának a vezetését. Az Élet nagy ajándékának tarja, hogy feladatait együtt végezhette az osztály előző főorvosával - az általa nagyrabecsült - dr. Varga Gyulával, aki idős korában is igen aktív tudományos tevékenységet végzett. „Jó volt együtt dolgozni a Gyermekosztály és az újszülött részleg nővéreivel, akik egy szociálisan igen nehéz környezetben élő lakosság gyermekeiért dolgoztak nagy elhivatottsággal és szaktudással.” A kórház szülészeti osztályán ismerte meg a „Bababarát - rendszer”szerinti újszülött ellátást, aminek az eredményeként többször elnyerték az „Év szülészete” címet.

Dr. Papp István Gyula kazincbarcikai küldetésének teljesítése után hazajött Szabolcs megyébe, és a Felső-Szabolcsi Kórház Gyerekosztályán folytatta orvosi pályafutását. A beilleszkedés nem okozott gondot számára, hisz’ több évtizeden át már dolgozott Kisvárdán mint helyettesítő-orvos, ügyeleti szolgálatot vállalt, és megszervezték - a heti egy alkalommal működtetett - gyermek kardiológiai szakrendelést is.

A Felső-Szabolcsi Kórházban a gyermekosztályos munkája mellett megbízták a neonatológiai szakfeladatok ellátásával is. Jól hasznosíthatta a Kazincbarcikán tanultakat. Az osztály teljes állományával áttértek a „Bababarát - rendszer” elvei szerinti újszülött ellátásra, azaz minél természetesebb környezetet biztosítanak a szülő nőknek és a kisbabáknak. A hozzátartozó jelen van a szülésnél, megvalósítják a korai bőrkontaktust az anya és az újszülött között. Ennek megfelelően a babák a nap minden órájában az édesanyjuk mellett tartózkodnak. Hivatalos címük még nincs, de a gyakorlatban már elérték azt, hogy csak néhány százalékban távozik olyan baba az osztályról, akit az édesanyja nem tud szoptatni. Dr. Papp István Gyula, feladatainak magasabb színvonalú ellátása céljából, 2014-ben neonatológiai szakvizsgát tett.

A korábban már leírtak szellemében, továbbra is aktív tagja a Kelet-Magyarországi Speciális Mentőegyesületnek.  Az utóbbi években, szerencsére kevesebb súlyos katasztrófa történt a nagyvilágban, de itthon azért akadt munkájuk bőven. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, azaz szűkebb hazájukban - elsősorban a Rendőrséggel együttműködve - gyakran vesznek részt eltűnt személyek felkutatásában, vízbefulladt emberek megkeresésében. Szinte valamennyien tagjai a„Rescue 24” elnevezésű, magyar központú, de nemzetközi mentőcsapatnak. Idén, 2015-ben, egy programot indítottak el, aminek a célja az iskolás gyerekek tájékoztatása arról, hogy miként előzhetik meg a háztartási és vízi baleseteket, s arról is, hogyan kirándulhatnak biztonságosan.

Évek óta részesei a Baptista Szeretetszolgálat, Karácsonyi „cipősdoboznyi szeretet” akciójának. Szinte már elképzelhetetlen a nyíregyházi „Kossuth téri forgatag” az Egyesület és a mentőkutyáik nélkül. Már nyolc éve vesznek részt a Hargita megyei mentős bajtársaikkal együttműködve a Csíksomlyói búcsú egészségügyi biztosításában. Így jutottak el Gyimesbükkre, az „ezer éves határra.” Itt talált rá, dr. Papp István Gyula, Sebő Ödön emlékirataira, ami a gyimesi-szorosnál, 1944-ben zajló harcokról, a védőknek a lassan bezáruló orosz ostromgyűrűből történő kimeneküléséről szól. A könyvben leírtakat követve, idén, a hatodik alkalommal szervezik meg a „32-es Határvadászok Emléktúráját”, amit a szorost védők előtti tisztelgésként hívtak életre. Évről-évre közel százan járják végig a katonák útját, amire a megemlékezők az egész Kárpát-medencéből érkeznek.

A Papp család fölött sem állt meg az idő. A stabil pont a feleség - dr. Kun Erzsébet – aki ma is az első munkahelyén, a Jósa András Kórház kardiológiai osztályán dolgozik. Lányuk, Zsófia, minőségbiztosítási munkatársként egy magyar gyógyszergyárban talált állást. Fiúk, András Gábor, egy budapesti autóalkatrész gyárban gépészmérnök. Ők már családosok. István, egy magyar cég ausztráliai leányvállalatánál Brisbane-ben dolgozik. Az ily módon kibővült család a lehetőségek szerint szívesen tölti együtt kevéske szabadidejét.

A pályája vége felé közeledő, dr. Papp István Gyula főorvos reméli, hogy még tud hasznosan tevékenykedni a rábízott beteg gyerekek érdekében. Bízik abban, hogy lesznek olyan fiatal orvosok, akiknek átadhatja az évek során összegyűjtött tapasztalatait azért, hogy a jövőben is biztosított legyen megyénk gyermekeinek ellátása. A haja az évek során kicsit fehérebb lett, az arcán a ráncok mélyebbek, de a tekintete nem változik, ugyanolyan, amikor egy beteg gyermek fölé hajol, akár Kisvárdán, akár a világ egy eldugott szegletében.

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2015.07.02. 08:37

Írta: Arany Piroska        

                                                                        

hargitai_b_valahol_masolata.jpgA lovak lassú, egyenletes dobogással lépegettek a dűlőúton. Nem kellett ostor, maguktól igyekeztek hazafelé.

A széles határon messze ellátni, bár így a szekéren ülve sem a távoli tanyák, sem a görbe akácok vagy a sudaras nyárfák nem tűnnek azonnal az ember szemébe. Fel kellett volna állni a szekéren, hogy messzebbre lásson, a látóhatárig. De minek, mikor az egész napi kaszálás után jólesett a pihenés, a megérdemelt pihenés, azon a kemény ülésdeszkán. Szokatlan fáradtságot érzett a karjaiban, a hátában. Amúgy is derékfájdító a rázós szekéren ülni, néha kiegyenesítette a hátát, azután lazán el-elbóbiskolt.

Régen volt utoljára itthon. Van már annak..., de ne számoljuk az időt. Katonaság, munka, városok, az előbbre jutás göröngyös útjai.

Itthon ma ismerősen simult a kezébe a kapanyél, a kaszasuhintás mozdulata, a lószerszámok  ̶  mintha tegnap lett volna. Elkezdett dúdolni, maga sem tudta honnan jön elő a dallam, hogy domboldalon áll egy magas nyárfa… nyárfa alatt az édesanyám háza…

Végig tudta. Végig mondta. Addig a torokszorító utolsó sorig, hogy Isten tudja, látom-e még kendet.

Felrezzent. Elmúlt az álmossága. Élőszavú, beszédes lett az est, körülölelte az alkony, és ő megérezve a hívást, belesimult a földközelbe, mint meleg fészekbe. Még együtt látszott az alkonyi égen a Hold halovány ezüst karéja és ragyogott arany-narancs fényével a lemenő nap. A szekér mögött elmaradtak a széles levelekkel integető kukoricatáblák, a zöldből épp sárgába hajló búzamezők, a harsogó zölden hajladozó lucernatáblák, a fodros leveleivel fényesen mosolygó répaföld, a fakó-zölden kuporgó szénaboglyák sora.

Ráeszmélt, mit jelent számára az otthona. Idevalósi vagyok gondolta, míg lágy esti szürkületbe burkolóztak a naptól még meleg mezők. Csak az ébredhet rá, csak az ismerhet rá, aki itt született, az érzi magáénak, aki idevalósi.

A hazatérő nyáj kavarta, felhőként kavargó, utakra leszálló, könnyű nyáresti por lebegett a lila alkonyatban.

Valahol a kiserdő alján párjáért rikoltott a fácán, és a sötétedő égen két kései vadgalamb repült siető szárnycsapással nyugat a felé. Messziről, alig idehallóan csengette el az angelust a szapora szavú tépei kisharang. Szellő moccant, hűvöset hozott. A leszálló harmatban nyújtózkodtak a Kálló-parti dűlőút vadon nőtt mentái, a keskenylevelű útifű, a lilavirágú mályva, és kis névtelen füvek észrevétlen igazították derekukat egyenesre.

A délután lekaszált széna illata utána jött, körüllengte, mint régi ismerős útravaló.

De már akkor elmaradtak a mezők, és az országúti köveken csattogtak a patkók, kattogott a kerekek vasalt abroncsa.

Itt-ott már fellobbantak az ablakok lámpaszemei, és szélesre tárt kapujával köszönt az otthon. Míg az örvendező puli a hazatérőket körberohanta  ̶  majd’ feldöntötte  ̶ , addig a mező szénaszagát felváltotta a ház körül szállongó, gyermekkorból ismerős vacsoraillat.

A vödörből, a lovak szomját oltva mint csörgő patak zuhogott az itató vályúba a kút friss vize. 

A csillagokkal kicsipkézett nyári este meleg takarója ráborult a házra, a fákra, virágokra, a templomtorony rézgombjára.

A közeli Kálló-parton békakánon ummogta faluszerte hangzó dalát.

Brekegő danájukhoz Szent Dávid hegedülte a szénakazal fölött tündöklő teliholdból az éji zenét.

Az udvarra sugárzó lámpafényben fel-felvillant a fekete macska lustán hunyorgó szeme, és valahonnan az alsó végről egy árva hegedűszó kúszott a sötétségbe, hogy a szívbe muzsikálja, miszerint domboldalon áll egy öreg nyárfa.

 ̶  Gyere vacsorázni, fiam, úgy főztem, ahogy szereted.

 ̶  Jut eszembe ides, jól tenné, ha elhívná holnap Tóth Ferkét a tetőfedőt segíteni. A tetőcserepet rendbe kell hoznunk.

 ̶  Jó az még fiam, még nem ázik be, nekem bejárja, amíg én élek.

 ̶  Na, csak hadd legyen rendben, én se akarok beázni a télen.

 ̶  Hazajössz? ̶  ült le mama, a kicsi sámlira.  ̶  Mi húz ide vissza téged, fiam?

 ̶  Mi? Hát ides, nem is tudom. A föld, a nap, a hold, a szél, fű-fa-virág?

Tudja mit? Ez, a maga főztje. Ez a csípős, kolbászos, paprikás krumpli!

 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek!                                                              

                                                                                                        .

Szerző: Napkelet Népe  2015.07.01. 17:27

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_berecz_istvan_1000.jpgRendhagyó portré rajzolódik ki dr. Berecz István osztályvezető főorvos elmondásából. Tollba mondja az életét.

„1955-ben születtem Debrecenben. Az általános és a középiskolát Hajdúszoboszlón végeztem. 1974-ben érettségiztem a helyi Högyes Endre Gimnázium biológia-kémia tagozatán. Még az évben felvettek a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahol 1980-ban kaptam általános orvosi diplomát.

Pályaválasztásomat jelentősen motiválta családom. Anyai nagyapám, Dr. Hanzéros Géza, aki több mint 40 évig volt egy kis békés megyei falu, Geszt körzeti orvosa. Apám, Dr. Berecz István kezdetben szintén körzeti orvos, majd szülész-nőgyógyász szakorvos és a hajdúszoboszlói szülőotthon vezetője. Ennek megszüntetése után a helyi szakrendelés főorvosa volt, fiatalon, 54 éves korában bekövetkezett haláláig. Édesanyám, Dr. Hanzéros Ilona iskolaorvosként nyugdíj korhatára után még 15 évig főállásban látta el Hajdúszoboszló óvodásait, 5 általános és 3 középiskolájának diákjait. Munkásságát az évente egy személynek odaítélt „Hajdúszoboszló Város Közszolgálatáért” díjjal ismerték el. Két nagybátyám ugyancsak orvosok volt. Húgom, Ilona, Nyíregyházán reumatológus, öcsém Debrecenben nőgyógyász.

Pályámat Nyíregyházán, a Szabolcs-Szatmár Megyei Jósa András Megyei Kórházban kezdtem, a Radiológiai osztályon, melyet az országosan ismert és elismert Dr. Szatai Imre címzetes egyetemi docens vezetett. Akkor ez volt az ország legnagyobb ágyszámú és betegforgalmú egészségügyi intézménye, így kiváló hely a szakma elsajátítására és a megfelelő rutin megszerzésére. 1984-ben szakvizsgáztam radiológiából, jeles eredménnyel.

1988-ban megüresedett a Kisvárdai Városi Kórház Röntgen osztályának főorvosi állása és egy, már évek óta ott dolgozó barátom unszolására elvállaltam. Akkoriban itt még ultrahang készülék és a módszer használatában jártas orvos sem volt (Nyíregyházán is csupán néhány éve), csak hagyományos röntgen diagnosztika, felvételezést és átvilágítást végeztek. Egy év múlva mi is kaptunk ultrahang készüléket, melyen a vizsgálatszám hamarosan elérte a megyei kórházét. Az alapvizsgálatokra már akkor és azóta sem kellett előjegyzés, illetve várólista. A röntgen vizsgálatok száma is folyamatosan emelkedett, átlagosan évi 10-15 százalékkal. Ekkoriban szakmai mentorom Dr. Péter Mózes professzor volt, a DOTE Radiológiai Klinikájának igazgatója. 1990-ben, 35 évesen kineveztek osztályvezetőnek. Kollégáimmal a betegellátás mellett rendszeresen rész vettünk szakmai rendezvényeken, kongresszusokon, poszterrel, vagy előadással.

A radiológia, - a computer technika rohamos fejlődésének köszönhetően, - forradalmi változáson ment át. Munkába állásom óta - az ultrahang, Doppler áramlási vizsgálatok mellett - megjelent és kiteljesedett a CT, majd az MR, a hagyományos röntgenen belül pedig az angiográfia, mammográfia és az intervenciós beavatkozások. Bár a kinevezett státuszomban gyakorlatilag a nyugdíjig megmaradhattam volna, ezen új módszerek ismereteinek és gyakorlatának készség szintű elsajátítása nem csak kihívást, de szakmai kötelezettséget is jelentett számomra. Ez csak nagy forgalmú és magas színvonalú intézményben volt lehetséges. Így lemondtam kisvárdai állásomról és 1996-tól a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikáját választottam, ahol a - részlegvezető tanársegédi - beosztásom mellett megtanulhattam és begyakorolhattam a szükséges új módszereket.

Ez idő alatt, 18 éven keresztül részt vettem egy több, mint 100 ezres lakosú város, a nyíregyházi alapellátási ügyelet munkájában is. Az itt szerzett tapasztalataim alapján, kikérésre, fél évig helyettesítettem párhuzamosan két körzetben.

3 év múlva visszatértem Kisvárdára, ahol azóta is a Radiológiai osztályt vezetem. Jelenleg naponta 120-150 páciens röntgen-, 10-15 mammográfiás- és 100-120 ultrahang vizsgálatát végezzük el. Ellátási területünkön kívül Vásárosnamény vonzáskörzetéből és a Tisza túloldaláról, a Bodrogköz falvaiból érkező betegeket is fogadjuk. Ma már 3 ultrahang készülékkel, korszerű mammográffal dolgozunk. Néhány hónap múlva osztályunkon megszűnik a hagyományos, filmre dolgozó felvételezés, a jelenlegi röntgengépek digitális készülékre cserélésével. Ezzel műszerparkunk a XXI. század színvonalára kerül.

Lányaim, Bea és Alice Orsolya, már nem az orvosi hivatást választották, ami egyébként egy nőnek, aki családanya és otthon-fenntartó is szeretne lenni, nagyon megterhelő a foglalkozás, ezt anyám példájából tudom. Alice Orsolya, szálloda-vendéglátás szakon végzett, Deszken lakik, Szeged-Algyőn dolgozik. (Magyarország mindmáig legnagyobb kőolajmezőjéről ismert településén.) Bea kertészmérnök Hajdúszoboszlón. Unokáim, Ádám, Tamás és Julianna 7, 5 és 2 évesek. A távolság és a munkahelyi lekötöttségeim miatt, sajnos, ritkán látom Őket. Nyugdíjas éveimben biztosan lesz módom az elmulasztottak pótlására…”

Szerző: Napkelet Népe  2015.07.01. 08:16

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_veres_eleonora.jpgA tűz és a víz, a közismert keleti megfogalmazással a yin és a yang örök ellentétét, de egymás kiegészítését érzem ki az osztályvezető főorvos, dr. Veres Eleonóra szavaiból. Éjszaka ügyelt, a mai nap legalább annyi teendőt, sürgős döntést kíván tőle, mint az előző. Megszokta a pörgést, a neurológiai osztály betegeinek ellátása javarészt erről szól. Míg a másik szakterülete, a rehabilitáció, akár egy lassított film, egy újabb megtett lépésnek is örül az orvos és a beteg.

Kész történelem, amint fellapozzuk a családi naplót. Az 1965. február 11-én Kisvárdán született főorvosnő külön említi, hogy édesanyja, Balázs Leona kemény, büszke asszony volt, különleges karakterét a közelállók közül néhányan azzal ismerték el, hogy gyermekeiknek is ezt a keresztnevet adták. Édesapja, Veres Lajos folytatta a hagyományt, a nagyapa pedig a második világháborúban menekült erdélyi szászoknak, magyaroknak két és félévig adott otthont a saját házában. Eleonóra férje Gaál Zoltán gépészmérnök. Házasságukból két gyermek született: Anna középiskolás a debreceni Kossuthban, és céltudatosan készül a világhírű Cambridge-i Egyetemre. Fiuk, Zoltán a kisvárdai Bessenyei Gimnázium diákja.

A hagyománytiszteletet, mint alapértéket hozta magával otthonról. Szülővárosában, a Kodály Zoltán általános iskola zenei és speciális matematika tagozatán végzett, majd a Bessenyei Gimnáziumban érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen Általános Orvosi Karán szerzett diplomát 1991-ben. Végzése után azonnal Kisvárdára került, és mindmáig első munkahelyét mondhatja magáénak. Egy évig az intenzív osztályon végezte munkáját, és ezt a kiváló szakmai gyakorlatot csak tetézte a műtő semmihez nem hasonlítható világa: a gyors döntési képesség kialakítása rengeteg élménnyel ajándékozta meg.

Neurológiai osztályon kellett folytatnia hétköznapjait, hisz az akkori szabályok szerint csak így szakvizsgázhatott. 1996-ban szerezte meg neurológiai szakvizsgáját. Érdeklődési köre a népbetegségnek számító agyi keringés zavarok, főként a stroke, másrészt a Parkinson-kór felé irányult. 2010-ben vette át mozgásszervi rehabilitációs szakorvosi diplomáját. Ezután kinevezték a kórház Rehabilitációs Osztályának neuro-rehabilitációs részlegvezető főorvosának. Itt elsősorban agyi történésen átesett, operált, illetve mozgásszervi panaszokban szenvedő betegek rehabilitációját végzik.

Mint Veres főorvosnő kiemeli: azt tartja munkája legfőbb eredményének, hogy a kezdeti nehézségek után egy rendkívül összetartó, ütőképes és a visszajelzések alapján sikereket elérő csapatot, egy valódi team-et tudtak létrehozni. A munkatársak elhivatottságát jelzi, hogy néhányan egyetemi szakvizsgát, például rehabilitációs menedzserit tettek. A több hetes kezelésnél az eredmény centiméterekben mérhető. Ha egy újabb lépést megtesz a beteg, örül mindenki. Családias a légkör, jobban kötődnek egymáshoz orvosok és betegek, mert az együttes erőfeszítés náluk jobban megmutatkozik. A 100 ágyas osztályon nagy a kihasználtság. A rehabilitációs részlegen 26 ágyat helyeztek el.

A stroke rehabilitációja fejlődik, mert mozgató- és állítógépeket használhatnak. Bekapcsolódik a logopédus, a pszichológus, a speciális ismeretekkel felvértezett gyógytornász, a masszőr, a dietetikus. Dr. Veres Eleonóra minél mélyebbre igyekezett elméletileg és gyakorlatilag beásni magát ezekbe a stúdiumokba, ezért letette a neurológiai mellett a mozgásszervi rehabilitációs szakvizsgát is. A Felső-Szabolcsi Kórházban működő Stroke Centrum mellett a Parkinson-kór, az időskori elbutulás (demencia) és az epilepszia betegségek gyógyítása is speciális centrumban történik. Így ír magáról: „Az aktív neurológiai osztályos napi teendők mellett a rehabilitációs osztályon kialakított családias, betegcentrikus hangulat, illetve a bénult, esetleg beszéd- és járásképtelen ember rehabilitációjában elért sikerek kárpótolják a sokszor megfeszített munkát, fáradtságot.”

Szabó Magda szavait idézi: „A hűség tulajdonság, a hála tanítható”. Veres főorvosnő hálás szakmai mentorainak, a Debreceni Egyetem tanárainak, a kisvárdai kórház orvosainak, akikkel sikerül együtt dolgoznia, és segítségükkel a szaktudását elmélyítenie. Családi köteléke immár Vásárosnaményhoz köti, itt él, illetve rendelésen találkozik a beregi betegekkel is.

Azért a megelőzést nem hagyhatjuk ki a beszélgetésből, mert számos neurológiai betegség nem alakulna ki, ha mindenkinek jutna elég ideje a kikapcsolódásra, a feltöltődésre, szabadulni tudna a stressztől és a túlhajszoltságtól. Amíg egy komoly figyelmeztetés nem érkezik, addig a mókuskerékből sokan nem tudnak kiszállni. A főorvosnő, családjával együtt arra törekszik, hogy jusson idejük egymásra, a gyermekekre, a természetjárásra, az irodalomra és a zenére.

2014-ben megkapta a Semmelweis-díjat is.

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.30. 07:51

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_kosa_jeno_1000.jpgA Traumatológiai osztályon dolgozó (műtő, operáló) főorvossal, csak felsőbb vezetői segítséggel sikerült rövid időre beszélgetnünk. Az élet, a hasonló rendeltetésű kórházi osztályokon  ̶  szerte a világon  ̶  a megszokottaktól feszítettebb munkatempóban zajlik. A folyamatos idegfeszültség a mindennapi tevékenység szerves részévé vált a hosszú-hosszú évek során. Szinte egyik műtét jön a másik után, pedig a szusszanásnyi időben riportalanyunk is szívesen inna egy frissítő kávét, vagy egy üveg hűs ásványvizet. No, persze ekkor sem biztos, hogy két korty között nem szólnak neki: „Főorvos úr, várják a műtőben!” Magunk is átérezzük ennek az embert próbáló hivatásnak a nehézségeit. Egyik jó nevű orvos-kollégája mondta, hogy „Itt gyorsan kiválasztódnak a pályára valók és az alkalmatlanok.” Vélhetően dr. Kósa főorvos is egyetért a gondolattal. Ő is annyira megszokta a folyamatosan változó világot, amelyikben az élet írja a mindennapok forgatókönyvét, hogy sokszor azt veszi észre, már hat-nyolc óra repült el, amióta reggel először lépett be a műtő ajtaján. A hivatásával járó fizikai megterhelést el sem bírná viselni, ha nem sportolna rendszeresen. Miután köztudott róla, hogy hosszú évek óta futással, súlyzózással tartja karban, illetve edzi izmait, nem lehet kétséges az, miszerint mindig felkészülten áll a műtőasztal mellé.

Az első látásra szigorúnak látszó arckifejezés mögött egy igen is érző lélekkel megáldott embert találunk. Mondataiban az egyszerű emberek nyíltságáról, befogadó készségéről, segíteni akarásáról, a vidéki élet megtartó erejéről szólóak a mélyről jövő gondolatok. Meglepő, ugyanakkor érthető is ez „vallomás” egy olyan szakember szájából, akinek még a kezdetekben megadatott  ̶  a soproni kórház falai között  ̶  osztályt szervezni és vezetni, fiatal orvos-kollégákat betanítani. Folytathatta volna ott akármeddig, szinte karnyújtásnyira az anyagi megbecsülést nagyobb mértékben kifejező nyugati határtól, de dr. Kósa Jenő főorvos, inkább szűkebb hazájában kívánta megvalósítani önmagát. Sajnos, az örömébe váratlanul nagy bánat szorult: mindenki által tisztelt és szeretett szüleit szinte egyszerre veszítette el. Talán emiatt is mélyebbek az arcvonásai…

1987-ben, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen avatták doktorrá. A már említett soproni kitérőt követően előbb Debrecenben, Nyíregyházán, Fehérgyarmaton folytatta munkáját. Az egyetem utáni évtizedek során, nem kevesebb, mint hét szakvizsgát tett. Így vált sebésszé, traumatológussá, kézsebésszé, sportorvossá, orvos-közgazdásszá, egészségügyi menedzserré és ortopéd szakorvossá egy személyben. Páratlan szakmai karrier. Az internet révén kitágult a világ mindenki előtt. Ez a megállapítás szakmai értelemben is igaz: „Az orvos-kollégákkal könnyű kapcsolatot tartani. Az új műtéti eljárásokról, lehetőségekről angol nyelven szinte azonnal információhoz jutunk. A szakmai társaságok rendezvényeire, kongresszusaira igyekszem eljutni. A pontszerző programokra is természetesen elmegyek. Ám, ma már azok mindegyikének saját zsebből való finanszírozása egyre nehezebb. A kiesett időről még nem is beszéltem. Néhány éve az élet újabb kihívás elé állított, s én a hívó szóra igennel feleltem. Így kerültem a Kisvárdán működő, Felső-Szabolcsi Kórház állományába, ahol már én vezetem a Traumatológiai Osztályt.”

A köztudottan nagy teherbírású, gyorsan és határozottan döntő/cselekvő főorvos meg sem tudja számolni, hány műtétet végzett eddig. A szakma szépségeiről ekképpen lebbenti fel a titkok fátylát: ”Nekem a kihívást a politraumatizált, azaz a sokszoros törést szenvedett sérültek újrateremtése jelenti. Embert alkotni, még a szó műszaki értelmében véve sem egyszerű. Ami, nekünk a legfontosabb: a lehető legjobban visszaadni a sérült mozgásfunkciókat, azaz, hogy a beteg minél teljesebb értelemben véve élje tovább a hétköznapjait. Sajnos a motorizáció növekedésével az ilyen esetek egyre gyakoribbak. Az ortopédsebészet terén a nagyízületek, a csípő, a térd helyrehozása a legizgalmasabb. Örülök annak, hogy az anyagi nehézségek ellenére is egyre jobb feltételeink teremtődnek, különösen a végtagsebészetben. Ma már a csontvégek egyesítését sokkal kevesebb vágással, un. intrameduláris módszerrel végezzük, ami biztosabb eredménnyel, kevesebb fájdalommal, vérvisszapótlással és munkából való kieséssel jár. A szükségessé vált beültetéseket pedig fedett technikával, már kisebb műtéti területen oldjuk meg.”

Családi és magánéletéről, szabadidejéről így fogalmaz: ”Számomra az engem körülvevő, szerető család: feleségem, Fuder Laura, valamint két gyerekünk, Kamilla és Jonatán a legfontosabb. Szabadidőmben velük regenerálódom és rendszeresen sportolok” fejezi be életútjának történetét dr. Kósa Jenő osztályvezető főorvos.

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.29. 08:19

 Huszár Boglárka festménye

11651280_1111619915521353_321220602_n.jpg

55x70 cm. olaj, vászon

2010.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.28. 17:06

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_virga_attila_1000.jpgElső pillanatban a gyerekkori „szigorú doktor bácsi” képe villant emlékezetünkbe a riportalanyunkkal történt találkozásunkkor. Aztán jött a meglepetés: kiderült, hogy a ritka családnév mögötti embernek sajátosan jó humora van. Ebben a helyzetben is igaz a mondás aktualizált változata, miszerint „Senki sem az, akinek elsőre látszik.” Dr. Virga Attila elmondása szerint nevük a nyelvújítás korából való, s eredetileg táncoló, mulató, zenélő, vidám embert jelentett. A gyakorló sebészorvos, életének ötödik ikszén túl könnyedén és lendületesen emlékezik vissza az eltelt idő történéseire, eseményeire. Azokra, amelyek valamilyen okból eredően fontosakká, jelentősekké váltak a számára.

Elsőként 75 éves édesanyja, Leskovics Gizella nevét említi, aki tanítónőként a sajátjaiéhoz hasonló gondoskodással nevelgette a rábízott gyerekeket. A sort 77 éves édesapjával, Virga Istvánnal folytatja, aki korábban rendészként dolgozott az ország egyik legnagyobb fatároló telepén, Tuzséron. Lánytestvére, Ágnes, történelem és magyar szakos tanár. A város jónevű középiskolájában, a Szent László Gimnáziumban és Általános Iskolában tanít. A bővebb családi kör másik hölgytagja Rozinka Anikó, tanítónő, riportalanyunk felesége, aki szintén a már említett oktatási intézményben dolgozik. Oktató-nevelő munkájának ékes bizonyítékául szolgál: tanítványai több országos tanulmányi versenyen értek el kimagasló eredményeket. Házasságukból három fiúgyerekük született, akik egy újabb orvos-dinasztia megvalósítását alapozták meg. Attila, a Debreceni Egyetem utolsó éves medikusa. Őt követi a sorban Bálint, aki jelenleg ugyanott harmadéves. A család legfiatalabb tagja, István, a két bátyja nyomdokait követve, másodéves egyetemi hallgató. Szüleik jó pályára állították őket, s ettől kezdve már vélhetően csak a szorgalmukon és a kitartásukon múlik a majdani dicsőség…

Dr. Virga Attila a helyi Bessenyei György Gimnázium Testnevelés Tagozatának diákjaként a tanulás mellett eredményesen tette a dolgát az iskola kézilabda csapatának egyik szélső játékosaként. A 1983-ban tett érettségit sikeres felvételi követte az akkor még DOTE néven jegyzett orvosin. A hét évvel későbbi orvosi diplomájával útja egyenesen vezetett a Nyíregyházán működő, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Kórház traumatológiai, kis idő múltán a Mátészalkai Városi Kórház általános sebészeti osztályára. A diplomaosztót követő harmadik évben már jelenlegi munkahelyén, a Kisvárdán lévő Felső-Szabolcsi Kórház általános sebészeti osztályán dr. Mezey Károly osztályvezető főorvos támogatásával végezte feladatait. 1994-ben tett sebészeti szakvizsgát. Az elismert „szakműhely” falai közt hagyományai voltak a sebészeti osztály keretein belül végzett érsebészeti tevékenységnek. Második szakvizsgájának megszerzésére ennek a szép hagyománynak a méltó ápolása motiválta. (2002) Gyakorlati idejét részben dr. Kozlovszky Bertalan főorvosnál, illetve Budapesten, a Szív- és Érsebészeti Klinikán, dr. Entz László, a későbbi intézményvezető keze alatt beosztott orvosként töltötte. Ezt követően visszakerült korábbi mentorához, akinek a vezetése alatt adjunktusi kinevezést kapott. Általános és érsebészeti munkáját dr. Szabó László főorvos vezetésével folytatta, aminek eredményeként megkapta főorvosi kinevezését.

Szakmai teendőire visszatérően így nyilatkozik: ”Mindkét területen nagyok sok a műtéti beavatkozást igénylő esetek száma. Az általános sebészet teljes vertikumában dolgozunk. Jellemzőek a daganatos, a hasi sebészeti esetek. Az endémiás területen - struma - évente átlagosan ötven esetet operálnak. Emlő-, vastagbél-, gyomor-, sérv-, és vakbélműtéteink száma átlagosan megközelíti az 1300-1400 beavatkozást. A rekonstrukciós érsebészeti műtétek száma 70 körül mozog. A vese alatti - a subrenális - artériás beavatkozások mindkét fél részéről nagy türelmet igényelnek. A vérveszteség szinte nulla. Mára ezek jól kidolgozott eljárásokká fejlődtek. A jövőt képviselő laparoszkópos műtétekkel az epe, a vakbél, és a sérv gyógyítását célzó beavatkozásokat rutinszerűen végezzük. A haladó laporoszkópos beavatkozások területén vastagbél, hasi sérv, és gyomorperforációs, valamint gasztrosztómás műtéteket végzünk.”

Pályaválasztását firtató kérdésünkre válaszul, félszeg mosollyal az arcán a következőket mondja: ”Nem volt semmilyen családi irányítás. Egyszerűen, a szűkebb baráti köröm tagjainak tanácsait meghallgatva döntöttem. Ismertem a képességeimet, tisztában voltam az eredményeim súlyával. Jó, hogy ide kerültem.”

Dr. Virga Attila pihenésként aktívan sportol, komoly szinten műveli a pusztai íjászatot. A családdal közös barangolások Zemplénben, utazások külföldön, mind-mind oldják benne a lelkében felhalmozódott feszültséget.

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.28. 07:47

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_juhasz_ferenc_1000.jpgRiportalanyunkra, minden bizonnyal még gyerekkorában ragadt rá a „szélvész királyfi” becenév, amire az évek elmúltával is rászolgál. Latinos lendülete, beszédének pergő ritmusa, megnyugtató hanglejtése már az első pillanatban bizalmat kelt a hozzá kerülő betegekben. Az érkezőnek, lehet bármilyen belgyógyászati panasza, vagy betegsége, dr. Juhász Ferenc osztályvezető főorvos és szakképzett, vélhetően minden létező szakmai fogást, eljárást, gyors gyógyulást adó orvosi megoldást ismerő, csapatának kezei alatt nem kell aggódniuk a hozzátartozóknak. ”Mindaddig nem ismerünk elvesztett beteget, amíg az bármilyen életjelet is mutat! Mindig elmegyünk a lehetetlen határáig. Megteszünk mindent, amivel úgy látjuk, hogy még megmenthetjük az embert.”

Az akkor Debrecenben élő Juhász család boldogságára, hat évtizeddel ezelőtt világra jött fiúk, az édesapja utónevét kapta. Iskolás éveiről így fogalmaz: „Édesapám háziorvosként dolgozott. Az érettségiig bejártam szinte az egész országot: tanultam Érpatakon, Rakacán, Bodrogkeresztúron, Szerencsen, majd Battonyán érettségiztem 1972-ben.”

A Debreceni Orvostudományi Egyetem - a DOTE - általános orvosi diplomáját 1980-ban vette át. Még akkor elfogadta dr. Fekete Imre főorvos állásajánlatát. Harmincöt éve ez az intézmény az egyetlen munkahelye. Felesége Kósa Valéria. Első gyerekük, Valéria, egy amerikai-magyar-indiai cég humán erőforrás területen dolgozó munkatársa. Húga, Judit Júlia jelenleg az IBS képzésére jár. Mindkét lány három idegen nyelven beszél. ”Büszkék vagyunk rájuk, mert nagyon igyekvők és szorgalmasak.”- mondja édesapjuk.

Kisvárdára érkezésekor a kórházban még két belgyógyászati osztály működött, 70-70 ággyal. Egy ésszerű átszervezést követően jött létre a mai állapotú, összevont, 130 ágyas osztály. A kezdetekben a belgyógyászaton zömében „csikócsapat” dolgozott, miután az akkor legidősebb orvos is 30 éves volt, az osztályvezető főorvoson kívül.  Az itt végzett orvosi munka jó ajánlólevélként szolgált a máshová kerülő fiatal orvosok számára. „Ez a hely az orvosok körében kimondottan jó továbbképző és rutinszerző műhelynek kijáró tiszteletet vívott ki magának.”- mondja Juhász doktor.

„A belgyógyászati szakvizsgámat 1985-ben tettem le. Majd egy kis rátartással kaptam engedélyt az újabb, immár kardiológiai szakvizsgára, de még így is az első kevés kardiológus közé tartoztam ezen a területen 1994-ben. Korábban adjunktus, majd ebben az évben csoportvezető főorvos lettem. Időközben peregtek az események, s velük együtt teltek-múltak az évek, évtizedek. A korábbi csikócsapatból itt maradt „derékhad” átlagéletkora meghaladja az ötvenet. Az országos gondok itt is éreztetik negatív hatásukat. Jönnek fiatalok, de ez a hely, bármilyen jó szakképző műhely is, csak időszakos megállót jelent számukra.

Az első külföldi állásajánlatot követően többen kivándorolnak Magyarországról. Ennek ellenére az osztályon több-szakvizsgás, sokéves gyakorlattal bíró, hivatásuknak élő emberek: orvosok, szakasszisztensek, szakápolók, valamint más területet képviselő, agilis munkatársak dolgoznak, egy jól összekovácsolódott közösséget alkotóan. Senki sem lóg ki a sorból közülük.”

A Felső-Szabolcsi Kórház ma is igen népszerű a betegek körében. Az egymást követő generációk átadják ismerőseiknek az itt dolgozó, jó orvosok nevét. Az intézmény betegforgalma a mezőgazdasági munkák idényétől függően ingadozik, megnehezítve azzal a tervszerű gyógyító munka eredményes végrehajtását. A kezdetekben az osztályon tartózkodás időtartama átlagosan három hét volt. Mára - az orvostechnikai fejlődésnek és a jókor végrehajtott fejlesztéseknek, valamint az elnyert pályázatoknak köszönhetően - ez öt-hét napra csökkent. „A tágabb környéken élők nem is tudják, hogy milyen szerencsés emberek! Mi, a saját gyógyító mechanizmusunkkal a városi kórháztól elvárható szintű ellátást mindig tudtuk biztosítani mindenkinek. Belgyógyászati osztályunk elsők között kezdte el  a stroke-s betegek legnagyobb ellenségének, a vérrögnek az eredményes, műtét nélküli oldását, amelyet ma már neurológiai stroke őrzőben végeznek. Az akut infarktussal érkezők gyógyítását több mint három évtizeden keresztül megyei decentrumként végeztük, ebből 1300-1400 betegnél hasonlóképpen gyógyszeres vérrögoldással a koszorúérben.

A jövőbeni feladatait illetően, így fogalmaz: „ A színvonalat tartanunk kell! A megyéből, a térségből érkezőket a mindenkor indokoltan  elvárható mértékben kell ellátnunk.  Nem feledkezhetünk meg a hagyományaink ápolásáról sem!” A hivatásként végzett gyógyító munka fáradalmait igényesen gondozott kertjében, a közös családi utazásokkal, a természet szépségeiben töltött gyönyörködéssel piheni ki. „Életemmel végtelenül elégedett és boldog ember vagyok.”

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.27. 08:43

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_mokanszki_istvan_1000.jpgNagyon kevés azon orvosok száma, akik a doktori diploma átvétele előtt egy másik szakma gyakorlására is jogosultságot szereztek. E kevesek közé tartozik dr. Mokánszki István, kisvárdai kórház Krónikus Belgyógyászati Osztály vezetője. Az 1954. január 6-án Oroson született kisgyermek, hatodmagával jelentette a nagycsaládot Orosz Ilona és Mokánszki János, földművelésből élő szülők szeretetteljes körében. Testvérei a keresztségben a Mihály, József, Mária, Éva, István az ötödik a sorban, és Tibor nevet kapták. Az 50-es, 60-as években a mezőgazdaságból gyermekeket nevelő édesanya és édesapa azt már nagy eredménynek tarthatta, ha iskoláztatta és szakmát adott a gyermekei kezébe. Így István a 110-es szakmunkásképzőben víz-, gázszerelő szakmát, majd a Zrínyi Ilona Gimnázium esti tagozatán érettségit szerzett. Első generációs értelmiségiként a Debreceni Orvostudományi Egyetemen diplomázott 1981-ben. A saját családjában a továbbtanulást minimális követelménynek fogalmazták meg nejével, lánynevén Subák Margittal, aki szintén az egészségügyben szerzett tapasztalatot, most egy amerikai cégnél dolgozik. Házasságukba Mokánszki István hozta Istvánt – ő háziorvos Nyíregyházán, Zsuzsanna ének-angol szakos tanító, - három nevelt gyermeke Éva gyermek szakápoló, Tímea kereskedő, András asztalos szakmát tanult és közös gyermekük Lilla, egészségügyi végzettséggel a szépségiparban dolgozik Budapesten.

Az egyetemi tanulását ösztöndíj segítette. A diploma kézhez vétele után azonnal Kisvárdára került, a kórház 2-es Belgyógyászati Osztályra. Szakvizsgáját 1987-ben tette le. Különösen érdekelte a gyomor-bélrendszer endoszkópos vizsgálata. Szaktudását fokozatosan emelte arra a szintre, hogy gasztro-enterológiából is szakvizsgát tett 1993-ban. Azóta ő vezeti az endoszkópos labort. Nagyszámú gyomor-bélrendszeri tükrözéssel segítik a pontos diagnózis felállítását: kb. 2400 gyomor-, 7-800 vastagbéltükrözést végeznek. A nagy leterheltséget 3 orvos igyekszik zökkenőmentessé varázsolni. Gyors fejszámolás: Mokánszki főorvos úr több, mint 30 ezer tükrözést csinált eddigi praxisa alatt. Az epe utak endoszkópos vizsgálatát egyedül ő végzi a Felső-Szabolcsi Kórházban.

Jó szándékú mecénásoknak köszönhetően a fejlesztéseket még magasabb szintre emelhetik, például adományműszerekkel. Lehetőség nyílik nemcsak diagnózisra, hanem terápiás beavatkozásra is. Nagyon sok és egyre több a nyelőcső refluxos beteg, amelyet korunk ártalmai, az elhízás, a zsíros, fűszeres ételek túlzott fogyasztása, a dohányzás, a mértéktelen szénsavas italok bevitele miatt mind több pacienst érint. Az orvos segíthet, de az együttműködés kölcsönös kell, hogy legyen, csak akkor mérhető (ebben is) az eredmény.

Az aktív osztályos kezeléseket követően még nem mindig bocsátható otthonába a beteg. Különösen a belgyógyászati és az idegrendszeri problémák után szükséges még az utókezelés. 2010. szeptember 17-én vette át a Krónikus Belgyógyászati osztály vezetését.

A kor színvonalán gyógyítani, a tudományos eredményeket megismerni és lehetőség szerint minél nagyobb számban alkalmazni, egy lelkiismeretes orvos kívánhatna-e ettől többet? Mokánszki főorvos úr igyekszik a továbbképzésekre eljutni, a szakmai előrejutás dokumentálására szolgáló kreditpontok megszerzése miatt ez roppant fontos. A napi igen nagy leterheltség miatt – bár az esetszámok mennyisége bőven elég lenne tudományos, vagy szakmai feldolgozásra - erre alig-alig jutna idő. A rutinmunka nem igazán kedvez az elmélyült kutatáshoz, de jelent már meg cikke a nívós orvosi hetilapban, illetve nem egyszer társszerzőként is szerepel, de tartott orvosi konferenciákon is előadásokat.

2011-ben Hospice-jártasságot szerzett Miskolcon, mert az itt kezelt daganatos betegek egy részének ez az osztály a végállomás. Természetesen nemcsak végstádiumú betegek kerülnek az osztályra, ám különösen akkor nehéz kezelni az egyedi eseteket, amikor ép tudatú beteggel kell elfogadtatni a lesben álló halált. Még az orvosnak is hatalmas önfegyelemmel kell bírnia, de az ápoló személyzetnek sem könnyű, mert kiégnek, ha folyton azt érzik: a legodaadóbb ápolás is kevés. Noha, mindenki tudja, hogy ami egyszer elkezdődött, az be is fejeződik egyszer, de az odavezető úton fogni kell a kezét, erősíteni a lelkét, csillapítani a fájdalmát a betegnek. Embert próbáló feladat ez minden szereplőnek.

Mokánszki István főorvos soha nem azért dolgozott, hogy valamilyen kitüntetést kapjon. Számára éppen elég az a megbecsülés, amit a betegektől és azok hozzátartozóitól kap, de azt szereti leginkább, ha látja a betegek állapotának javulását. Azért nagyon örült, amikor Semmelweis-Díjjal ismerték el több évtizedes kitartó, áldozatos munkáját.

Ami természetesen az ő olvasatában nem munka, hanem hivatás a legjavából, melynek közepén áll az esendő, gyógyításra, gyámolításra váró Ember.

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.26. 07:41

Írta: Szilvási Csaba

           

992968_10200423804250666_874148707_n_masolata.jpgSzülővárosom határában az apró boldogságok öröme hat át. Elcsavarogtam az időt. Délre már megint nem leszek otthon. „Micsoda szedett-vedett, istenjószág az az itthonról elrugaszkodott, Dunántúlra szakadt, s onnan vissza-visszaruccanó rokonféle, aki el tud bámészkodni egy vadkörtefán vagy a Tisza füzesein, s közben nem tiszteli az ebédidőt”  ̶  bosszankodhat a sógorom, aki szerint a déli harangszó a jel a nagy családi együttfalatozásokra. Nem tizenegy óra ötvenötkor, nem is tizenkét óra tíz perckor, hanem pontosan délben kell kitenni az asztalra a levesestálat.

Nekem ez a precizitás túlzott pedantériának tűnik. Nagyapám jut eszembe, aki azt mondta, hogy a parasztember harap, ha éhes, csak az uraknak korog órára a gyomruk.

A merev előírást  ̶  bár egyébként nagyon pontos ember vagyok, és nem emlékszem, hogy valaha egyéb helyzetekben rám kellett volna várnia valakinek  ̶  juszt sem tartom be. Húsz perc késéssel érkezem. Amit kapok, nem is teszem zsebre. Dezső sógorom tekintetéből látom, legszívesebben elsuprikálna tiszteletlenséggel felérő pontatlanságomért.

Egy ilyen nagy, önfeledt kóborolgatás után azt érzi az ember, hogy már csak azért is érdemes elköltözni messzi idegenbe, hogy az ember haza-hazajöhessen egy-egy rövid, de végtelenül boldog vakációra.

Az asztalon „a család kemencéje”, a csupa lélek, szeretett nővérem jóvoltából egy nagy tálban már több mint negyedórája ott gőzölög a leves. Szerencsém, hogy azért még nem volt ideje kihűlni. Az illata akár a liliomé, de ez az illat nem pusztán esztétikai gyönyörűség, hanem ínycsiklandozó, étvágygerjesztő élvezet is. Akárcsak a tarpai szilvórium aszalt szilva aromája, amelyből, aperitifként, lehajtunk egy kupicányit.

A csigaleves előírásszerű. Nem olyan, ahogy a nagy magyar szakácskönyvekben meg van írva, hanem ahogy nagyanyám  ̶  ha tehette  ̶  saját magától is megkövetelte. „Úgy kell készülnie, hogy abban legyen marhahús is, meg szárnyas is. Lehetőleg kacsa. Azt aztán együtt kell főzni annyi ideig, akár huszonnégy órán keresztül is, hogy úgy elfőjön, mint a homok. Még a tehén csontjának is meg kell abban puhulnia. De ha kakas van benne, az még jobb. Nagy kakas, öreg kakas, amelyik már évek óta gyakorolja a szerelem művészetét. Egy ilyen tányér leves a beteget talpra állítja, az öreget pedig viruló ifjúvá teszi”  ̶  mondta anyám anyja, „édesnagyanyám”, Terka néni, aki öregkorában azt mondta: „A fogunk ugyan felerészt kihullott, felerészt lóg, de azért még szeretjük a jó ebédeket.”

Ebben a levesben, amit a nővérem, az ifjabbik Terka, vagy ahogy a családban hívjuk, Rézike főzött, kacsa ugyan nincs (hol kap az ember manapság bele való házi kacsát?), de van benne marhalábszár, kakashús, meg sárgarépa, vagy ahogy itthon, Szatmárban mondjuk „murok”, továbbá petrezselyem, kalarábé, zeller és egyéb zöldségfélék.

Istenem, murok! Sehol máshol nem hallottam, hogy a sárgarépát így hívnák, csak Szatmárban. Drága jó földim, a tiszacsécsei születésű Móricz írta, hogy mikor első munkáját elvitte Rákosi Jenőnek, a kiváló kritikus dicsérte a nyelvét.  ̶  Hová való maga?  ̶  kérdezte.  ̶  Oda, felelte Móricz, ahol a legszebben beszélnek magyarul. Rákosi Jenő lecsapta a tenyerét az asztalra, s felkiáltott:  ̶  Somogyba?  ̶ Hát igen  ̶  mondta a nagy író  ̶  ,kinek-kinek a saját szülőföldje regél a legjobban.

Nővérem meséli, hogy „Somogyországból” származó menye  ̶  lám itt is találkozott a két távoli megye  ̶ , aki még a töltött káposztát sem ismerte, nemhogy a szövőszék bordáján orsóval sodort tésztáról hallott volna, a csigaleves szó hallatára elborzadt. Meztelen, főtt éti csigákat látott maga előtt. Aztán, amikor megkóstolta a levest, megnyugodott, és megállapította, hogy ilyen finomat még életében nem evett.    

Az én „primer” családom héttagú volt. Három generáció élt benne együtt: nagyszüleim, anyai nagyanyám és nagyapám, szüleim és nagynéném, valamint nővérem és én. Az idősebb nemzedék két súlyos sorscsapás emlékét őrizte: nagybátyámat, aki vasutas tiszt volt, német „oficérnek” nézték, és több „partizánnal” együtt, 1944-ben agyonlőtték az oroszok.

A mulatós, színésznőket szerető, dzsentri allűröket villogtató, ugyanakkor végtelenül becsületes, kedves fiú a család szemefénye volt. Nem csoda, hogy halála után legendává vált. Nagyszüleim, két nagynéném és anyám bennem fedezték fel később az ő vonásait, tulajdonságait.

Velünk élő nagynéném vőlegénye  ̶  mert szülei vallási okokból nem egyeztek bele a házasságba  ̶  öngyilkos lett. Etelka nénénk élete végéig gyászolta. A kis törékeny nő drága jó lélek volt. A második anyánk. Csupa emberi kedvesség, figyelmesség. Soha nem tudott úgy hazajönni valahonnan, hogy legalább egy-egy Sport-szelet csokoládét ne hozott volna nővéremnek és nekem.

Nagyanyám komoly, határozott és szókimondó egyéniség volt, akinek az utcában az ötven-hatvan holdas nagygazdák előtt is tekintélye volt.

Volt benne valami úriasszonyos. Amikor ment a templomba, komoly, nagyasszonyjelenség volt. Feje fekete selyemkendővel volt bekötve, olyan finoman, mintha körzővel rajzolt ovális kör kerítette volna az arcát.

Ha száz keze lett volna, mind tele lett volna dologgal. Amikor nem ment a mezőre nagyapámmal, mosott, takarított, a konyha földjét vagy a ház végét tapasztotta, ellátta a baromfit, ebédet főzött, kenyeret sütött. Öregkorában is mindig tett-vett a kamrában, a kertben vagy az udvaron. Amikor nyolcvanhat évesen, utoljára kidöcögött a házból, párás szemmel körülnézett, elidőzött egy kicsit az ismerős tárgyakon. Köszönt nekik, végleg elköszönt tőlük.

„Árnyékáért becsüljük a vén fát.” Nagyapám haláláig nemcsak árnyékot adó, hanem az életbe erős gyökerekkel kapaszkodó, virágzó és gyümölcsöt is termő fa volt. Gondolkodása logikus, nyelve gazdag és ízes volt. Idegen volt tőle „a világi hiúságok” szolgálata. Moziba csak egyszer ment el, jellemző, hogy akkor is „elégett a film”.

A magyarság arcát ő testesíti meg előttem. A nyugalom, a munkaszeretet, a földimádat és a becsület az ő alakján keresztül rajzolódik ki bennem. Szerény volt. Mint az ősz gabonaszálak, amelyek tömött kalászukat a föld felé függesztik.

Apám a legmélyebbről indult. Óriási utat tett meg az autodidaxis terén, amíg egy zsellérlány törvénytelen gyerekéből érettségizett ember, járási tanácsi főelőadó lett. Az apját soha nem látta. Állítólag ügyvéd volt. Nővéremmel nagynénénktől tudtuk meg ezt a „szégyellni való” örökséget. Sajnáljuk, hogy nem ismerhettük másik nagyapánkat, akit nagyanyánk kergetett el örökre az udvarról, és „így is” büszkék vagyunk apánkra.

Példás tisztviselő volt. Mindig elegáns, jól öltözött. Igazi úriember. Úgy érezte, nem mehet be a hivatalba, ha nem él rangjának és színvonalának megfelelően. Kötötte a pragmatika, a szabályzat és az a kötelesség, hogy a rá bízott ügyeket a legnagyobb pontossággal elvégezze.

Kedves kéz, nemes pillantás, drága lélek volt. Nővéremmel együtt, mint ifjúságunk ideálját hordozzuk magunkban őt halálunkig, és plántáljuk át örökségét gyermekeinkbe, unokáinkba.

Utolsó találkozásunkkor, amikor már érezte, hogy vége mindennek, felült mellém a kórházi ágyon, lehajtotta szomorúfűz-fehér fejét, és azt mondta: Fiam, meghalok. Édesanyádra vigyázzatok majd, mint a szemetek fényére.

Nem volt csillag, csak rőzsetűz, amely bennünk ég, de emlékével is mindig meleget tud adni. „Gyalog járó” szavaival és tetteivel hirdette, hogy az emberi jóakarat  ̶  ha botorkálva, sántikálva is  ̶  előre viszi az emberiséget. Kislányommal voltam olyan lelki közösségben, mint vele, és leginkább nővéremben találom meg őt ma is.

Most az asztalnál ott ül anyám is, de én látom ötvennyolc éve eltemetett nagyapámat, több mint négy évtizede meghalt nagyanyámat, s közel negyven éve a végtelenbe röppent apámat és nagynénémet is. Az asztalfőn ül a nagyapám, „Berti bácsi”. Csak a kövér húst eszi. A soványát, vagy ahogy ő mondja, „az ösztövérjét” nekünk, az unokáinak adja. Apám mogyorófa-barka bajuszának végén és szeme sarkában huncutság bujkál. Az ablakon kívülre tereli a figyelmemet, hogy aztán kicsenhesse a zúzát a tányéromból. Utána aztán visszaadja. Sokszor eljátszott, kedves játék ez, feleségem és gyerekeim is ismerik.

Nagyapám, nagyanyám, apám és nagynénéim eltűnnek a levesgőzben, de emlékük tovább párázik a lelkemben.

A tejfölös paprikás csirke (pontosabban paprikás kakas) és a töltött káposzta után hátra van még a sütemény és az emésztéshez szükséges, jó kis házi bor. Előbbit kistányérról esszük, utóbbit vékony falú pohárból isszuk. A bornak olyan illata van, mint a szőlővirágnak. Nincs is jobb ital a házi lugasban termett Otelló szőlő levénél, a tavaszi illatot árasztó, őszi nedűnél.

Jó itthon lenni, érezni, hogy tavasz van. Süt a nap, a jó kis napocska, beragyog, megitatja a konyha komoly színeit, s a lelkünkben gyűrűző őszi, téli bajokat kihessegeti, kisuprikálja belőlünk aranyos seprűjével. Odakint megszólal, és vég nélküli csilingelésbe kezd a kikelet nyáron is aktív, édes énekese, a nyitnikék torkában egy parányi ezüstcsengettyű. Égre leng tőle a lélek, s a szív megtelik földi örömmel.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek!

Olvassa el a szerző további műveit is: Szilvási Csaba tárcái

 

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.25. 17:55

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_nagy_tibor_1000.jpgA “vékony és szívós, mint a szíj” szólás teljességgel ráillik a magas, szikár férfira, aki környezetének minden neszére odakapja a fejét. A fül-orr-gége osztályt vezető főorvos le sem tagadhatná foglakozását, hisz’ reflexei árulkodnak arról. Tiszaroffon, Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik rendezett falujában született az 1956-ban. Édesanyja, Petyus Anna, óvónő és édesapja, Nagy Tibor, pedagógus, aggódva várták első gyermekük megszületését. Megnyugtató sóhaj szállt a levegőbe, amikor kisfiúk teli torokból felsírt. Öccse, Attila, hat évvel fiatalabb. Családjával együtt Debrecenben élő kőfaragó. Iskoláikat más és más településeken járták ki. A sor Tiszaroffal kezdődött, majd Kiskörét követően Debrecen lett a végállomás. Tibor az orvosi, öccse, a szívének jobban tetsző, kőfaragói pálya fortélyait igyekezett elsajátítani. A nemzetközi hírű DOTE orvosi diplomáját huszonöt évesen vette át.

1981-től napjainkig, a jelenlegi - mindmáig első - munkahelyén, a Felső-Szabolcsi Kórház Fül-Orr-Gége Osztályán és az ahhoz tartozó szakrendelésen gyógyít. Kisvárdára kerülésének mikéntjéről, lakonikusan válaszol: „A megpályázható helyek közül ez volt a legszimpatikusabb. A szakmát, dr. Szathmáry György, osztályvezető főorvos irányításával és mentori segítségével sajátítottam el. Az osztályon abban az időben két orvos és mintegy 15-20 főnyi szakszemélyzet dolgozott. Fül-orr-gégészeti szakvizsgát 1985-ben tettem. A folyamatos tanulás, gyakorlás és tapasztalatszerzés évei után, tizenkét évi szaktudás birtokában szereztem ráépített szakvizsgát audiológiából. Ezen időszak alatt az országban az elsők között, bevezettük az endoscopos orrmelléküreg műtéteket.” Levegővételnyi szünet után így folytatja: „A korábban megkezdett folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a laryngo-microscopias műtéteket, valamint az alsó légutak, illetve a nyelőcső idegentestek eltávolítását is eredményesen végezzük el. Az audiológiai szakvizsgámat követően, 1997-től kezdődően, a hallássérült betegek hallásjavító készülékkel történő ellátását is bevezettük.”

Az osztályra érkező betegek száma, a társosztályokéhoz hasonlóan, ugyanazon okok miatt időszakos ingadozást mutat. Dr. Nagy Tibor főorvos megemlíti a korabeli műszer-beszerzés folyamatának kulisszatitkait: ”Az osztály felszereltsége jó színvonalon állt. Minden szükséges eszközből, műszerből volt elegendő. Az elhasználódottak pótlását pedig a „kölcsönös hasznosság” elve szerint oldottuk meg. A térségben működő nagy gazdasági szervezetek  biztosították a beszerzéshez szükséges tőkét, vagy pedig ők maguk vették meg a pótlásra szánt műszereket és berendezéseket. Ez jó volt a kórháznak és jó volt a gazdasági szervezeteknek is.

„A térségben előforduló típusos elváltozások megoldása, mint az endoszkópos orr-melléküreg műtétek,orrsövény műtét, a mandula-orrmandula eltávolítás, a gégében jelentkező kisebb súlyú orvosi beavatkozást igénylő esetek - hangszalag vizenyő, a hangszalag polip okozta gondok megoldását célzó laringo-mikroszkópos műtétek - sorolhatók a fő profilba. Diagnosztikai jellegűek a szájüreg, az orrüreg, a gége, valamint a bőr tumoraiból végzett biopsziás beavatkozásaink. Fülműtéteink során a gyulladásos tünetek és panaszok megszüntetése a cél, ám a dobhártya és hallócsont láncolat helyreállító műtéteit nem végezzük.”- árulja el Nagy doktor. „Egy felnőtt ember - feledve saját gyerekkori csínytevéseit - elképzelni sem tudja, hogy milyen idegentestek, hová és hogyan juthatnak be az emberi szervezet olyan részeibe, ahol semmi keresni valójuk nincs. A gyerekeknek és a felnőtteknek is - minden szándékosságot kizárhatóan - kerülhetnek a szervezetükbe olyan idegen testek, amiket csak bonyolult orvosi eljárással tudunk onnan eltávolítani.

Az audiológiai szakrendelés önállóan működik, igen jó felszereltséggel. Hallásvizsgálatot csendes kamrában végzünk, mely során meg tudjuk határozni a betegek halláscsökkenésének a mértékét. Objektív újszülött kori hallásszűrést 1990 óta végzünk.

„A Kórház Fül-Orr-Gége Osztályát 10 éve vezetem, szakrendelői és audiológiai munkámmal párhuzamosan. Terveim között elsőbbséget élvez az orvosi létszám stabilizálása, illetve mindenképpen pótolni kívánom a szakszemélyzetből hiányzó embereket. Magánéletemről néhány gondolat: Feleségem, Szegedi Katalin, laboratóriumi asszisztensként dolgozott Debrecenben, az Élettani Kutató Intézetben, majd Kisvárdán a Központi orvosi rendelőben. Tünde lányunk, 33 éves, családos, Nyírturán él. Ő, a mi két unokánknak, a 7 éves Vincének és a 4 éves Petrának az édesanyja. Zsuzsa lányunk, 31 éves, közgazdasági képzettségű. Ő Debrecenben igyekszik boldogulni. Kedvenc időtöltésem a családi kirándulás, a zenehallgatás.” - összegzi röviden élettörténetét dr. Nagy Tibor, osztályvezető főorvos.

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.25. 07:49

dripping-blood-tablecloth-1.jpgNagyon eredeti, azaz nem szokványos meghívót kaptam márciusban a vajai Vay Ádám Múzeumtól. Egy tudományos ülésre hívtak, amelynek a címe ez volt: Konferencia a kuruc kor irodalmáról és az irodalom kurucairól a szatmári béke 300. évfordulójának alkalmából.

Természetesen nem a konferencián elhangzott előadásokról kívánok beszámolni, hanem a meghívó megszövegezéséről, szóhasználatáról. A rendezvény programjának az ismertetése imígyen kezdődik:

A vajai Vay Ádám Múzeum megszállása 11.45-től–12.30-ig, délebéd fogyasztása. 12.30-tól–13.00-ig. Öszvegyűlt dicséretes seregek üdvözülése.

Tehát hallható, archaizmusokkal, azaz kikopott vagy kikopófélben lévő szavakkal teremtették a rendezők korhűvé a meghívót. Az előadók valóban tekinthetők a tudományok zászlós seregének. Szemelgessünk tovább a rég elfeledett szavak sorában.

14 órától –14.15-ig Felvetések, hozzámondások

A régies kifejezések ma már néha megmosolyogtatóak, ilyen a hozzámondások szó is, ami természetesen hozzászólások értelemben veendő. Ezután következett a feketelevesre szánt üdő, azaz kávészünet. A feketeleves a Magyar értelmező kéziszótárban csak abban a szólásban szerepel, hogy Hátravan még a feketeleves, azaz csak ezután következik a dolog kellemetlen része. Azonban itt el kell mondani, hogy az Etimológiai szótár tanúsága szerint a feketeleves eredetileg az egykor étkezések végén tálalt, vérből készült leves volt. Később tévesen a kávéval is összefüggésbe hozták.

Majd újra következett egy rövid programrész, íme:

Kastélynak mustrája vezérlő szömély által.

Azaz a Vay Ádám Múzeum megtekintése idegenvezetővel. A mustra főleg a fiataloknak ismeretlen, olasz eredetű szó, jelentése katonai ellenőrzés, szemle. A személy ö-ző nyelvjárásban említése, szömély, még egy sajátos színt hoz a szövegbe. Majd íme, az esti program:

Estebéd fogyasztása, gondűző borocska szívása, majd Nagy Csaba tárogatóját szólaltatja, beste kedvünk, cudar üdönk elmúlatja.

A beste szó a már említett értelmező szótár alapján főnévként régies szitokszó, a jelentése bitang, gyalázatos ember. A mondatban inkább úgy értelmezendő, hogy bitang jó kedvünket a bor iszogatásával fokozzuk, töltjük el, olyannal, amit lehet, rögtön a hordóból szívnak fel.

A következő napon az első programpont természetesen a fölöstök fogyasztása volt. A fölöstök régies, népies kifejezés, a früstök változata, és reggelit jelent. Érdekes, hogy a szótárban fölöstököm alakban szerepel, mintha egyes szám első személyű birtokos személyjellel volna ellátva.

A záró programsor pedig a következőképpen festett:

Summának mondása. Pohárral köszöntés.

Azaz a konferencia összegzése, az előadások lényegének az összefoglalása, mivel a summa harmadik jelentése: összegzés, valaminek a lényege veleje. Ezután következett a délebéd fogyasztása, majd nyíri portyázás, prédálás Nyírbátorban, Máriapócson, Nagykállóban és Nyíregyházán. A portya régies jelentésben jelenti egyrészt a kisebb katonai egységnek, fegyveres csoportnak ellenséges területre való zsákmányoló, túszszedő betörése. Természetesen korántsem erről van szó, hanem a másik értelmezés szerint veendő a szó: kisebb szervezett csoportnak meghatározott célú útja, kirándulása. Azonban prédálás szóba sem jött, hanem csupán hangulati szóelemként szerepelt, hiszen ez rablást, fosztogatást jelent. Márpedig jó emberek, azaz jámbor tudósok ilyet nem tesznek.

(A kép forrása: thegreenhead.com/2009/09/dripping-blood-tablecloth.php)

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.24. 18:08

Részlegvezető gyógytornász

Kisvárda

szszb_31_tk_csubakne_natko_andrea_1000.jpgA mozgás szeretete és a segíteni akarás ötvözetét jelentette a fiatal lánynak a gyógytornász hivatásra találás. Mindez Miskolcon történt, amikor a Vasgyári Kórház Traumatológáján segédgyógytornászként tevékenykedett. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez ezer szállal kötődő Andrea – Miskolcon született 1968. május 11-én. Édesapja Natkó Ferenc, akitől kitartását és szívósságát örökölte ma már szintén Kisvárdán él. Nagyon büszke a Natkó névre, mely őseire emlékezteti. Édesanyját, sajnos korán elvesztette. Miskolcon járt általános iskolába, majd érettségizett a Kossuth Gimnáziumban – és komoly elhatározásra jutott, amikor 1987. szeptember elsején megkezdte tanulmányait az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Gyógytornász szakán. Diplomáját 1990. június 30-án vehette át óriási örömmel és felelősségérzettel. Szakdolgozata témájául a kézsérültek rehabilitációját választotta. Mindig is előrelátóan gondolkodott, tudatosan készült a felsőfokú tanulmányai befejezése után kezdődő nagybetűs Életre. Főiskolai éveiben tanulmányi szerződést kötött a Felső-Szabolcsi Kórházzal. Így a leendő munkahelyről már döntött is. A főiskola végén kötött házasságot, és az eddig eltelt 26 év tökéletesen példázza, hogy Csubák István személyében megtalálta a másik felét. Férje jelenleg a Felső-Szabolcsi Kórház Műszaki osztályán dolgozik üzemmérnökként.

Házasságukból két gyermek született, 1992. október 16-án jött a világra Dávid, ő már a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán harmadéves medikus. 1998. április 22-én Ramóna születésével lett teljes a Csubák család. Ő még a Bessenyei György Gimnázium harmadéves diákja, fogorvosnak vagy kutató orvosnak készül. Addig is sokat tanul, legutóbb a Magyar Tudományos Akadémia Kutatódiák versenyében, biológiai kutatásból országos első helyet szerzett! Az Ifjú Kutatódiákok Nemzetközi Konferenciáján Törökországban, Magyarországot képviselte és angol nyelven hallgatta végig az előadásokat, és adta elő saját munkáját, melyet egy kutatótársával együtt végzett. Szép karrier rajzolódik ki, a szülők legnagyobb örömére.

1990. szeptember elsején foglalta el állását a kisvárdai kórház Traumatológiai Osztályán. Számos szakterületet megismert, hisz a jól képzett gyógytornászra igen nagy igény mutatkozott a baleseti sérült betegek rehabilitációjában. Igen nagy empátiáját vethette latba, amikor Kisvárdán a Bölcsőde és Rehabilitációs Napközi Otthon fogyatékkal élő, értelmi és mozgássérült, vak, autista csoport mozgásterápiáját, szárazföldi és vízi tornáját vezette. Bár itt apró lépésekben mérik a sikert, a gyógytornásznak mégis hatalmas élmény, hogy a rendszeres mozgás és speciális mozgatás lehetővé teszi az érzékszervek fejlesztését, az életminőség javítását. Az Általános fizio- és mozgásterápia részleget 2003. júniusában hozták létre a Felső-Szabolcsi Kórházban. A részleg irányításával Csubáknét bízták meg, és azóta is ő vezeti a számos szakmai elméletet, gyakorlatot, szervezési munkát igénylő részleget. Munkatársaival igyekszik nemcsak munkahelyi, hanem baráti kapcsolatokat is kialakítani.  Igen nagy kihívásként élte meg, mert a szakmai hétköznapi tennivalói mellett a frissen munkába állt gyógytornászok betanítása is őrá hárult.

2004-től már ő tanította a szociális gondozókat és ápolókat a fogyatékosság tantárgyból. 2010-től már az Egészségügyi Főiskola is igényt tart a szaktudására és pedagógiai jártasságára: felkérték a gyógytornász hallgatók nyári gyakorlati oktatására. Ezzel még koránt sincs vége az egyre magasabb szintű oktató feladatoknak: 2011-től gyógymasszőr-, gyógy- és sportmasszőrök OKJ-s képzésében vesz részt. Ő oktatja és vizsgáztatja a hallgatókat a rehabilitációs és ortopéd-traumatológiai klinikumokból.

Nemcsak tanít, hanem tanul is. 2008. szeptember elsejétől a Debreceni Egyetem Egészségügyi Szociális Munka Bsc képzésének mesterkurzusára járt. Kitüntetéssel vette át a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán az egyetemi másoddiplomáját.

Büszke arra, hogy olyan intézményben dolgozhat, amelyet magasan jegyeznek szakmai körökben is. 2014 őszén TÁMOP pályázatot nyertek az Egészségfejlesztő Kórházak projektjében. Hazánkban 9 kórház vette sikerrel ezt a pályázatot, köztük található a kisvárdai is. A gyakorlati megvalósításra 2014. november 28-ától láthatott hozzá Csubákné Natkó Andrea, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ alkalmazásában Kórházi Népegészségügyi Koordinátor pozíciót is elláthat. A kórházi dolgozók egészségfejlesztése valamennyi alkalmazottra vonatkozik és ebben kimagasló szerepet vállal a részlegvezető gyógytornász.

Végtelen örömmel tölti el, hogy rátalált a számára legnagyobb elégedettséget adó hivatásra és ezt azon a színvonalon tudja betölteni, amire mindig is vágyott, és ebben családja a legnagyobb támogatója.  

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.24. 07:42

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_karoly_lajos_uj_1000.jpgA Kárpátalján, közelebbről Beregszászon, közel hat évtizeddel ezelőtt született, jó megjelenésű, derűsen mosolygó emberről a kisvárdai kórházba vetődő idegen nem gondolná, hogy az emberi szemet gyógyító mesterrel áll szemben. Testalkata tekintélyt és ugyanakkor nyugalmat is sugároz. Sem édesanyja, Krajnik Valéria, az egykori főkönyvelő, sem édesapja, Károly Lajos, nyugdíjas esztergályos nem gondolta volna, hogy első gyerekükből valaha is orvos lesz. Vélhetően így volt ezzel kérdéssel 52 éves öccse, István is, aki a nyíregyházi Jósa András Megyei Kórházban műtőssegédként dolgozik. Dr. Károly Lajos felesége, Károlyné Stumpf Katalin, a férjével egy intézményben, de annak másik részében, a Rehabilitációs Osztályon dolgozik, mint részlegvezető főnővér. Gyerekeik: Tamás, Edith, Róbert és Levente kellő mennyiségű elfoglaltságot biztosítanak szüleiknek. Tamás és Edith már önállóan élik mindennapjaikat. Róbert és Levente még iskolás.

Dr. Károly Lajos orvosi pályára kerülése nem a megszokott történet. Hatéves korában igen lázas lett és akkor a kiérkező, mosolygós doktornő „szurijától” másnapra jobban lett, s ez az élmény mélyen megmaradt a tudatában. Amikor pedig eljött a pályaválasztás ideje, akkor már nem habozott. Tanulmányait előbb szülővárosában, Beregszászon, majd az egyetemet a közeli Ungváron végezte. Orvosi diplomáját 1983-ban kapta meg. Hat éven át a Beregszászi Járási Kórház belgyógyászati osztályán, és az Egészségügyi Szakközépiskola tanáraként, illetve igazgató-helyetteseként dolgozott. A rutinszerzés érdekében mentőzött is. Belgyógyászati szakvizsgáját 1987-ben tette le. Magyarország közelségének eredményeként sok jó barátot, ismerőst szerzett magának. A Gorbacsovi-éra beköszöntével döntéskényszerben találta magát: menni, vagy nem menni? A végső lökést számára az orvos kollégái unszolása adta meg. A család 1987 decemberében, hivatalosan települt át Magyarországra. A szülei akkor már nyugdíjasok voltak.

Orvosi életútjának következő állomása a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Kórház szemészeti osztálya lett. Előbb alorvosként, majd szemészeti szakvizsgáját követően szakorvosként, 2003-tól pedig adjunktusként dolgozott. Itteni első műtétjénél - egy szürkehályog operáció - még dr. Csüllögh Ferenc főorvos vezette a kezét. „Nagyon sokat segített nekem a főorvos úr, akár a szakmáról, akár a civil életről volt is szó. Tudom, hogy amiket ő tanított meg nekem, mástól nem biztos, hogy megkaptam volna. Áldom a sorsomat, hogy ilyen mentorom lehetett.”

2003-ban a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház akkori főigazgatója, dr. Nagybozsoki József  hívta, s ő kötélnek állt: elfogadta az osztályvezető főorvosi munkakört a szemészeten. Az ottani munkáját a későbbi kórházvezető, dr. Antal Gabriella segítette. „ Az újhelyi négy évről csak szép emlékeim maradtak. Jó közösségben én is jól éreztem magam. Segítettük egymást, ahogy csak tudtuk.”

Zemplénből az útja Felső-Szabolcsba, Kisvárdára vezetett, ahol Harsányi Imrével, a kórház főigazgatójával hamar megállapodtak jövőbeni feladatait illetően. Így lett belőle újfent osztályvezető főorvos, csak immár a Tisza innenső oldalán. A rábízott szakterületen három orvossal, tizennégy nővérrel és műtőssegéddel dolgozott együtt. 2012-ben két járóbeteg-szakrendelésük működik, ahol havonta 1200 – 1300 beteget látnak el. A korszerű, egynapos ellátási rendszerbe tartoznak a következő beavatkozások: a szürke-hályog ellenes műtét műlencse beültetéssel, a zöldhályog ellenes műtét, a kúszóhártya, a jégárpa gyógyítása, valamint a szemhéj ki-, és befordulások korrekciós műtétei. A lakosság egészségügyi állapotának romlása a műtétek számának változásával is mérhető. „Korábban évente mintegy ötszáz nagy-, és kétszázötven kisműtétünk volt. Az elmúlt év során összesen kilencszáztizenegy műtétet végeztünk el. S nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy nyugodtan kijelenthessük: a következő években ezek a számok növekedni fognak.”- mondja az osztályvezető főorvos.

Szakmai tudományos munkájának része volt az a dolgozata, amelyiket a megyei kórház bíráló bizottsága harmadik helyezettnek ítélt meg. „ A tanulás részemről folyamatos, az önképzés nem jelent megterhelést. Rendszeresen részt veszek a szemészeti konferenciákon. Legutóbb 2012-ben és 2014-ben tartottam előadást a SHIOL kongresszuson. Évtizedek óta tagja vagyok a Magyar Szemészeti és Allergológiai Társaságnak. Az orvosi esküm szellemében végzem mindennapi gyógyító munkámat. 2015 a Fény Éve: azért, mert a betegek a szürkehályog eltávolítása után újra látják a fényt! Remélem, hogy az a Fény az én gyerekeimé is lesz.”

„Amikor a család után, marad rá időm, akkor szaunázok, kerékpározok, vagy éppen olvasok. S, ha úgy adódik, fogadom a régi, Kárpátalján élő betegeimet.”- mondja dr. Károly Lajos – keretbe foglalva szülőföldjével való kapcsolatát.

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.23. 09:27

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_nagy_peter_1000.jpg

Beszélgetőpartnerünk életében több fontos állomás volt. A ma 54 éves neurológus orvosnak korán - egy évesen - költöznie kellett szülőfalujából, Vámosorosziból. A vándorélet az általános iskola első hat osztályának biharkeresztesi befejezését követően folytatódott. Az újabb állomáshely - hosszabb időre - a „hajdúság fővárosa,” Debrecen lett, mely a mai napig szívének legkedvesebb. Az utolsó két osztályt már a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Általános Iskolájában járta ki. Középiskolai tanulmányait is itt folytatta a KLTE Gyakorló Gimnáziumában. Sikeres érettségijét eredményes egyetemi felvételi vizsgája koronázta meg a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára. Erre így emlékszik: „Az orvosi pálya választásában örök hálával tartozom drága szüleimnek, valamint gimnáziumi osztályfőnökünknek, Máté József tanár úrnak, és családunk közeli barátjának, Dr. Deseő Györgynek, aki fizikusként az Élettani Intézet Izotóp Laboratóriumában dolgozott. Az akkori felvételi rendszernek köszönhetően, egy évig dolgozott általános laborasszisztensként a Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetében.

Huszonhat évesen, 1987-ben vette át orvosi diplomáját. Akkoriban a kórházak az utolsó éves orvosjelölteket ösztöndíjjal és egyéb „fogásokkal” igyekeztek magukhoz édesgetni. Dr. Nagy Péter a Kisvárdai Városi Kórház neurológiai osztályán tette meg orvosi pályája első lépéseit, ahol Dr. Rimóczy István főorvos úr mentorálása alatt vált igazi neurológussá. A munkahely nevének későbbi változása csak a cégtáblán jelentkezett az ott dolgozók életében. Így esett meg az, hogy nagyon sok társával egyetemben, neki is ez a kórház az első és egyetlen munkahelye.

„Szakmai előmenetelem a továbbiakban így alakult: az előírt elméleti és gyakorlati képzést magam mögött hagyva, a fővárosban székelő, Európa-szerte ismert Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben „jó eredménnyel” neurológiai szakvizsgát tettem. Ezzel párhuzamosan kerültem a Magyar Stroke Társaság tagjainak sorába.” Előmenetelének állomásai: 2000-ben adjunktus, 2004-ben főorvos, miközben Semmelweis Ignác emlékplakettet kapott. 2013 júliusától megbízott osztályvezető főorvos lett.

Dr. Nagy Péter főorvos tudományos munkálkodása igen széleskörű. Nemcsak a kórház szervezésében megrendezett előadások, konferenciák résztvevője, hanem szakmai publikációk társszerzőjeként is láthatjuk a nevét. „Büszke vagyok arra, hogy részese lehettem a stroke-s betegek ellátásában jelentős előrelépést hozó – Tele-stroke rendszer – nek a Neurológiai Klinikával közös megvalósításában és a subintenzív stroke - őrző kialakításában, a thrombolysis bevezetésében. Ennek kapcsán köszönettel tartozom a debreceni Neurológiai klinikának, elsősorban dr. Csiba László és dr. Fekete István professzor uraknak, valamint a kórházunk vezetésének.” Érdeklődéssel hallgattuk szavait, amikor bevezetett minket a neurológia mélyebb zugaiba. Az elhangzott mondatokat így folytatta: ” Nagy megtiszteltetés volt a számomra, hogy dr. Fülesdi Béla professzor úr felkérésére, a múlt évben megjelent „Neuroanesztézia és neurointenzív ellátás” című szakmai könyvében a „Malignus neurolepticus syndroma”, valamint „Monitorozás a neuroaneszteziában és a neurointenzív ellátásban” - témakörök társszerzőjeként részt vehettem. Szakmai érdeklődésem a Felső-Szabolcsi Kórház jellegét, valamint beteganyagát tekintve a neurológia majd’ minden tárgykörére kiterjed. Hangsúlyozottan figyelek a „cerebrovascularis” betegségekkel, a fájdalom szindrómákkal, valamint a „neuropsychiátria” határterületeivel.”

Dr. Nagy Péter a családra és társadalomra egyre veszélyesebb mértékű szenvedélybetegségek - alkoholizmus, drogfogyasztás, szerencsejáték függés - gyógyításában prevenciós tevékenységet, tájékoztató és felvilágosító munkát végez a Magyarországi Kék Kereszt Egyesület tagjaként. A drogozást már kipróbáló fiatalok körében un. elterelő, orvos-szakmai tevékenységet folytat.

Áttérve békésebb vizekre, magán- és családi életének alakulásáról kérdeztük az osztályvezető főorvost, aki így felelt: „Még az egyetemen ismertem meg a feleségemet, dr. Szabó Juditot, aki reumatológus orvos. Három leány gyerekünk született. Örömünkre, a szintén orvos középső lányunk, ez év márciusában, fiú unokával ajándékozott meg bennünket. Több évtizede tagja vagyok a Doktorock amatőr színtársulatnak, mellyel Kisvárda város „Pro Urbe” díját is megkaptuk. Szabadidőmben a családdal, természetjárással, sporttal, utazással, valamint kulturális élmények „gyűjtésével” foglalkozom szívesen. Hívő református keresztény emberként mind magánéletemben, mind orvosi munkámban nagy segítséget jelent számomra Istenbe vetett hitem.”

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.22. 08:38

Főgyógyszerész

Kisvárda

szszb_31_tk_kovacsne_dr_kocsis_melinda1000.jpgKiegyensúlyozottság, mindent betöltő harmónia, a kimagasló szinten végzett munka adta önbizalom, a szűkebb és tágabb kollektívában történő együttműködésből fakadó biztonság és a természetes, pozitív szemlélet nyújtotta derű jellemzi Kovácsné dr. Kocsis Melinda főgyógyszerész egyéniségét. Vibrál körülötte a levegő, ám egyszerre érezni benne a felelősségteljesen gondolkodó és cselekvő vezetőt.

A gyógyszerészet terén már letette a névjegyét. Közforgalmú és intézeti gyógyszertárban egyaránt szerzett tapasztalatot. Záhonyban és Kisvárdán 6 évig szolgálta ki az officinában a betegeket, a Felső-Szabolcsi Kórházban 4 évig intézeti, majd 20 éven át főgyógyszerész. 1995-től intézetvezető főgyógyszerészként hasznosítja tudását a gyógyító team tagjaként.

A Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán 1985-ben diplomázott. Kimagasló szorgalmát, teljesítményét az akkor adható legmagasabb elismeréssel, a Népköztársasági Ösztöndíjjal jutalmazták. Tudományos diákkörben szocializálódott. Ezt az érdeklődését később is megőrizte: gyógyszerhatástanból az Országos Szakképesítő Bizottság vizsgáztatta, majd a kórházi gyógyszerészetből a Debreceni Egészségügyi Centrum előtt bizonyította széleskörű jártasságát. A gyógyszerész-közgazdász képesítést a Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte. Most infectológiai gyógyszerészetet tanul, és szorgalmasan készül a felsőfokú nyelvvizsga megszerzésére angolból.

Igen szerteágazó feladatkörrel bízták meg. Vezeti és szakmailag irányítja az intézeti gyógyszertárat, ellátja a kábítószer felelősi tevékenységet. Tagja az Antibiotikum és Infectiókontroll Bizottságnak, ő a titkára a Terápiás Bizottságnak. Előkészíti a gyógyszerek közbeszerzését, megszervezi a biztonságos, minőségi gyógyszerellátást. Gyógyszer-szaktanácsadást végez, az osztályos gyógyszerelés ellenőrzése során különös figyelmet fordít az egyes készítmények egymásra gyakorolt hatására, és a gyógyszer-mellékhatásokra. Elméleti és gyakorlati szakmai oktatást tart a gyógyszertári asszisztensek és a gyógyszerész hallgatók számára, a rezidenseket felkészíti a szakvizsgára.                                                                                      

Pécsett a kórházi gyógyszerbeszerzés témájában, Kisvárdán az antibiotikumok használatáról osztotta meg ismereteit tudományos üléseken.

Mindenre kiterjedő precizitásának és tudományos érdeklődésének alapján büszke arra, hogy az országban elsőként vezették be az összes intézeti betegre szóló gyógyszer-elosztást számítógépen megjelenítve. E kimagasló teljesítményt főtanácsosi kinevezéssel ismerték el 1999-ben. A Semmelweis Díjat 2005-ben vehette át.

Manapság a gyógyításban szakmai viták folynak az antibiotikum túlzott felhasználásáról, a szükséges egyéni terápiás dózis nagyságáról és az adagolási intervallum betartásának szükségességéről. Nem véletlenül dolgoznak együtt a klinikusok, a labororvosok, a gyógyszerészek és higiénikusok, szoros megfigyelés alatt tartva a beteg antibiotikum terápiáját. Törekednek arra, hogy az optimális adagot, a terápiás dózist a megfelelő ideig alkalmazzák a beteg érdekében.

Kovácsné dr. Kocsis Melinda feladatának tartja a beteg- és gyógyszerbiztonság növelését. Aszeptikus gyógyszerkészítéssel is foglalkoznak, valamint fejlesztik az osztályokon történő gyógyszerkészítést. Olyan úgynevezett táplálási protokollt állítanak össze, amelyben több szakma képviselőinek tapasztalatából nagy biztonsággal megállapítható, hogy az adott beteg részére mely enterális és parenterális tápszer lenne a legmegfelelőbb.  A rendelkezésre álló minőségi tápszerekkel mérsékelhető az antibiotikum mennyisége, hamarabb gyógyulnak és kevesebb műtéti szövődmény alakulhat ki. A gyorsabban gyógyuló, elégedett beteg hamarabb távozhat otthonába. A gyógyszerköltségek csökkentésének, a felesleges és túlzott gyógyszerfogyasztás megakadályozásának ez is egyik forrása és módja.

Akkreditált képzőhelyként működnek mind a Debreceni, mind a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Karának. A főgyógyszerész örül annak, hogy az intézetvezetés – az anyagi lehetőségekhez mérten – minden segítséget megad a szakmai munka fejlesztéséhez és megvalósításához. Jó kollektívában, fiatal gyógyszerészek és asszisztensek, szakasszisztensek veszik körül, akik szintén fogékonyak az újra, önállóan képesek magas szintű feladatok megoldására.

Kiegyensúlyozott családi háttérrel tudja ezeket az eredményeket elérni az intézetvezető főgyógyszerész. Férje, Kovács Gyula gépészmérnök. Házasságukból két gyermek született. Alexandra közgazdász Londonban, hamarosan megszületik első gyermeke. Ádám gépészmérnök, Budapesten él. A mosolygós, életvidám asszony kertészkedéssel, sportolással és angol nyelvtudásának fejlesztésével piheni ki magát.            

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.21. 08:52

Hargitai Beáta tollrajza

11301591_1107797812570230_1305792851_n.jpg 

21x30 cm. papír.

2015.

***  57225_181534258529928_4405572_o.jpg

Virág, csend, élet

Hargitai Beáta rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.20. 17:31

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_piko_klara_1000.jpg„A név kötelez” mondás a Kisvárdán működő Felső-Szabolcsi Kórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás osztályvezető főorvosára duplán is igaz. Országszerte, és határainkon túl is jól csengő a „Pikó” kezdetű családnév. Nagybátyja, dr. Pikó Károly hazánkban az úttörők közé számít a sürgősségi betegellátási osztály-rendszer létrehozásában és elterjesztésében. A közismert orvos joggal lehet büszke rokonára, dr. Pikó Klára főorvos-asszonyra, aki Cigándon, a Bodrogköz egyik legjobban fejlődő településén született. Édesanyja Soltész Julianna, (76), édesapja, Pikó Barna Zoltán (78) az ÁFÉSZ-nél töltött munkáséletük utáni nyugdíjas években sokáig örülhettek gyerekeik sikereinek.

Zempléni születésű lévén megkezdett tanulmányait Sárospatak patinás középiskolájában, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban folytatta, ahol 1976-ban érettségizett. Életútja, a már említett hagyományoknak, valamint saját elképzeléseinek megfelelően vezetett a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) általános orvosi karára. A hosszú tanulás után, a nagyon várt „Orvossá fogadom!”mondat az egyetem rektora szájából neki címzetten 1982-ben hangzott el. A tanulás első fejezete lezárult, egyben megnyitva előtte az élettapasztalatok és újabb tudás megszerzésének kapuját. Mint sokan másoknak akkor, Klárának is az első munkahelye a megyeszékhelyen működő Jósa András Megyei Kórház lett, ahol dr. Makláry Elek szigorú és igazságos felügyelete alatt az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályon, öt éven át orvosi esküje szellemében dolgozott és tanult.

Az élet 1987-ben Kisvárdára vezérelte. Akkoriban ott is igen komolyan  szükségessé vált olyan szakemberek munkája, mint amilyen az övé. Még ezt megelőzően tette le első szakvizsgáját. A kórházban akkor még a Mezey főorvos úr által vezetett sebészeti osztály részlegeként működött az aneszteziológiai és intenzív terápiás betegellátás, mely több mint egy évtizeddel később vált önálló, hétágyas osztállyá. A kezdetekre így emlékszik vissza Klárika: ”Meg kellett szerveznünk a még nagy számban hiányzó műszerek, eszközök beszerzését, azok rendszerbe állítását, az osztály működéséhez szükséges szakembergárda kialakítását.”- fejeződik be a rövid történet. Az osztály ma már négy orvossal, hat aneszteziológiai szakasszisztenssel, 13 nővérrel, egy osztályos főnővérrel, valamint egy fő gazdasági/pénzügyi dolgozóval, valamint egy-egy fő egészségügyi operátorral és beteghordóval működik.

A kezdeti időkhöz így viszonyít: ”Ma, az ellátott betegek száma folyamatosan növekszik, akik az osztályra kerülnek, egyre súlyosabb állapotban érkeznek oda. Ennek függvényében 10-15 napot töltenek az AITO-n. Majd ezután kerülnek át más, aktív osztályokra. Általánossá tehető állapotukra a „súlyos” jelző, valamint az, hogy alapvető életfunkcióik vannak közvetlen veszélyben. Az osztályra a Sürgősségi Betegellátó Osztályról, a Sebészetről, a Belgyógyászatról, a Baleseti Sebészeti Osztályról és az Ideggyógyászatról érkeznek a betegek. Munkánkat változatossá teszi, hogy az intenzív osztályos tevékenység műtéti érzéstelenítést is végzünk. Szívesen dolgozunk bármelyik sebészeti, baleseti, szülészeti, fül-orr-gégészeti és szemészeti műtőben is. A műtétek során számtalan sikerélményben van részünk. Az AITO-n ritkábbak a sikerélmények, de össze nem hasonlíthatóan „ütősebbek”.

Sürgősségi orvostanból 2006-ban tett szakvizsgát. A hivatásául választott pályára kerülésének okait firtató kérdésre Klárika így felelt: ”Úgy gondoltam, ez jó lesz nekem.” Az eltelt évtizedek igazolták a korábban már jónak vélt elképzelést. Az intenzív terápiás betegellátás idegileg és fizikailag egyaránt az átlagosat jóval meghaladó mértékben terheli meg az abban dolgozókat. „Sokat, nagyon sokat kell az osztályon tennünk a betegekért, de éppen ez a nehézség egyben a szépség is a munkánkban. Megnyugtató érzés látni, hogy valakinek meg tudtuk adni az újabb esélyt az életre. Ehhez óriási segítséget nyújtanak elhivatott és jól képzett munkatársaim.”

Odaadó áldozatvállalását, kimagasló szakmai tevékenységét már sok évvel ezelőtt Semmelweis-díjjal ismerte el a Felső-Szabolcsi Kórház vezetése.

A szerény, halk szavú főorvos-asszony családi és magánéletéről az alábbiakat mondja el: „Férjem, dr. Zeaiter Atef főorvos szintén ebben a kórházban dolgozik. A Rehabilitációs osztályt vezeti. Házasságunkból két fiunk született. Nadim 34 éves, jogi tanulmányokat folytat. Ataallah 33 éves, gazdasági informatikusként dolgozik és mellette programozást tanul”

Távolabbi terveire vonatkozóan mindössze ennyit mond: ” A mindennapi túlélés és kihozni minden napból a lehető legtöbbet.” Az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály vezetőjének is a kikapcsolódást a családdal együtt töltött idő, a közös kirándulások, a rendszeres mozgás jelenti.

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.20. 08:14

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_novak_bela_1000.jpgMagas, erős testalkatú, a tekintete megnyugtat. Baritonja tovább mélyíti a bizalmat. Dr. Novák Béla a villámgyors döntések és az azonnal végrehajtott intézkedések, cselekvések, és beavatkozások nagymestere. Kezeinek kidolgozottsága is ellent mondani látszik hivatásának, hisz’ egy baleseti sebésztől minden laikus másféle testrészt várna el. A jobb megértés végett el kell mondanunk, hogy a végtagok  ̶  alsó és felső kar, valamint a lábak  ̶  baleset utáni precíz összerakása nem finom női ujjacskáknak való feladat.

Ma is élő édesanyja, Ignáth Erzsébet, és édesapja, Novák Béla  ̶  egykori gazdálkodó  ̶  boldogan tartották ölükben a család elsőszülöttjét, 1948. március hatodikán, a bodrogközi kis faluban, Bodroghalmon. Testvére, Klára, pedagógus, a zempléni Sátoraljaújhelyen él és dolgozik. Novák főorvos felesége, alias Novák Baba, nyugdíjas pedagógus. Kilenc éve egy daganatos beteg gyermekeket segítő alapítvány kuratóriumi elnöke. Első gyermekük, Viktória, 40 éves, idegenforgalmi szakemberként dolgozik Budapesten. Húga, Nóra, 38 éves, jogász. Férje  ̶  egyben gyermekeik apja  ̶  közgazdász. A család első unokája, Júlia 12, míg öccse, Ákos 10 éves. Mindketten iskolások. Ők, valamennyien Dubaiban élnek.

Dr. Novák Béla  ̶  friss orvosi diplomájával a zsebében  ̶  1972-ben, Kisvárdán kezdett dolgozni, mint körzeti orvos. Tizenegy év elteltével került a Kisvárdai Városi kórház traumatológiai osztályára. Traumatológia szakvizsgát 1988-ban szerzett. Hét évvel később főorvos lett. 2007-től  megbízott osztályvezető főorvosként dolgozott 2010-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. Életének aktív szakasza azonban tovább folytatódott. Napjainkban  a IV. Krónikus Belgyógyászati Osztály megbízott osztályvezetője.

Szakmája fejlődéséről, annak nehézségeiről és szépségeiről, pályája kezdetéről  mondja:” A körzeti orvosi munkát nem nekem találták ki, hisz’ már eleve a baleseti sebészet rejtelmei vonzottak jobban. Azért szeretem, mert ott gyorsan, határozottan el kell döntenem, hogy mit is csinálok a beteggel. Izgalmas és szép kihívás ez az élettől, ami rendkívüli gyorsasággal „koptatja” az embert. Mégis mi a szépség benne: ”A traumás eset ellátásához rövid idő jut az orvosnak a döntése meghozatalára. Állást kell foglalnom, hogy „rendbe teszem-e ott, rögtön a sérültet, vagy tovább küldöm őt a megfelelő osztályra. Jól, vagy rosszul döntünk: ez az igazi szépség ebben a tevékenységben. Hibáink a mi lelkünket nyomják. Itt, fél év alatt kiválasztódnak az alkalmas és az alkalmatlan emberek egyaránt. Ezt a munkát csak szeretni lehet. Muszájból nem megy! A baleseti sebész konkrét ok-okozati folyamat végén látja a döntése fizikai eredményét: a korábbi beteg gyógyulását. Az idősebb embereknél is képesek vagyunk olyan orvostechnikai eljárásokat alkalmazni, amivel a beteg rövidebb idő alatt mobilizálhatóvá válik, ezáltal csökken a szövődmények kialakulásának a veszélye. A krónikus részlegen végzik a sebészetről érkezők rehabilitációját, illetve az érintettek állapotának megfelelő ellátását.”

Dr. Novák Béla osztályvezető főorvos az életútjára vonatkozó kérdéseinkre a következőket válaszolja:” Amikor a Baleseti Sebészetre jöttem, akkor indult be a kórházban igazán az osztály. Eleinte dr. Fazekas főorvossal vittünk itt mindent. Én lettem az első baleseti sebészeti szakvizsgával rendelkező orvos, aki a kisvárdai kórházból tett szakvizsgát. Néhány év múlva már adjunktus voltam. A mindennapjaimat teljességgel kitöltötte a munkám. A társosztályokkal kialakított jó kapcsolatnak köszönhetően  ̶  ha az szükségessé vált  ̶  tudtam segítséget, használható tanácsot kérni. De ezt csak kölcsönösségi alapon fogadtam el. Megszámlálhatatlan az oda-vissza adott segítségek száma. A gyógyítás mindig és mindenhol közösségi munka.  A betegek gyógyulása pedig sokszor a jó együttműködést is kifejezi.”

Tényszerű adatok iránti éhségünk csillapítására  ̶  rövid gondolkodás után  ̶  az alábbi számokat diktálja: ”Az elvégzett műtétek száma mintegy hatezer. Az alacsony orvosi létszámból eredően havonta 150 -180 műtét jutott a számomra. A kötelező ügyeletek számába beletartoznak a „soron kívüli” esetek is. Így kapjuk meg az eredményt a háromezerkétszázas számot. Ez évente 80, havonta hat-tíz alkalmat jelentett.” A baleseti sebészeten eltöltött három évtizedes gyógyító munkáját ma, az orvoslás másik szakterületén folytatja, ahol bőven nyílik alkalma élettapasztalatainak hasznosítására.

Terveiről röviden ennyit mond: ” Az ötéves akkreditációm 2020-ig érvényes. Ha szükség lesz a munkámra és ha egészségem engedi azután is, akkor folytatom…” Nagyon fontos számára a család. Az unokáival  töltött idő ünnepnek számít.  Szabadidejének eltöltése szorosan kapcsolódik természetszeretetéhez: ha módja van rá, horgászik, néha vadászik is, de számára a nyugalom a családban és a természetben rejlik.

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.19. 09:04

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_zeaiter_ali_atef.jpgAz erős testalkatú orvos születésekor a Teremtő jó kedvében lehetett, mert jó humorral és beleérző képességgel áldotta meg őt. Riportalanyunk hat és fél évtizeddel ezelőtt született a legendássá vált cédrusfák földjén: Libanonban. Szülei: Zeaiter Nouf és édesapja, Zeaiter Ali –  egykori rendőr – amíg tehették, a legnagyobb féltéssel és tisztességgel nevelték hat gyermeküket: Atefet, Mourchedet, Souhailt, Zeint, Ilhamot és Salwát. Mindegyikük a saját lábán áll, becsülettel dolgozik, és szerető szívvel óvja - félti családtagjait.

A múlt század második felétől kezdődően érkeztek hazánkba a „harmadik világ” kategóriájába sorolt országok tanulni vágyó fiainak és lányainak ezrei, és kezdték meg felsőfokú tanulmányaikat szinte valamennyi tudományág területén. Ők, illetve a szüleik, a delegáló intézmények, vagy szervezetek „kemény valutában” fizették az előírt időtartamú elméleti és gyakorlati képzés, valamint az ellátás költségeit. Első lépésként mindenkinek, valamilyen kommunikáció-képes szinten el kellett sajátítania a magyar nyelvet. Ebben az időszakban a többség, a fővárosban működő Nemzetközi Előkészítő Intézet különböző helyeken található épületeiben élte mindennapjait. A diákok egyikét Zeaiter Ali Atef néven szólították. Ő állami ösztöndíjjal a zsebében, és nagy tudásvággyal a fejében érkezett hozzánk az 1972/73-as tanév kezdetére. A nyelvtanulás évét maga mögött tudva, határozottan lépte át a DOTE ódon épületének kapuját. Általános orvosi diplomáját 1981-ben vehette át az egyetem rektorától. Sok, akkor végzett évfolyamtársával együtt került a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Kórház általános, majd később a baleseti sebészeti osztályára. Nyíregyházi munkálkodásának idején született meg első gyermekük, Nadim 34 éves fiú, aki ügyvédként tevékenykedik . A ma már 33 éves szintén fiú, Ataallah gazdasági informatikusként dolgozik. A kötelező szakvizsgák abszolválását követően, 1987-ben került át Kisvárdára, a Felső-Szabolcsi Kórház sebészeti, illetve baleseti sebészeti osztályára. Érdeklődése nem merült ki a sebészet rejtelmeinek kutatásában, így az 1999-ben tett szakvizsgáját követően, hosszú éveken át sportorvosként is praktizált. Életében a 2001-es év hozott változást, akkor vette át a Mozgásszervi Rehabilitációs osztály vezetését, amellett megtartva kedvenc szakterületét, a baleseti sebészetet is.

Kérdéseinkre válaszolva sorolja a rehabilitációs szakterület főbb jellemzőit, adatait: „ A kezdetekben az osztály mindössze 25-30 ággyal bírt. Napjainkra ez a szám közel a négyszeresére nőtt. Jelen állapotában az osztály 100 ággyal üzemel. A gyógyító kapacitásuk kihasználtsága kilencven százalék feletti! Munkájukat minősíti az a konkrét tény, ami szerint képesek állami, azaz III-as szintű ellátást biztosítani a hozzájuk érkező betegek számára.”

Zeaiter doktor lendületesen folytatja körülményeik és feladataik ismertetését: „Az osztályon folyó orvosi tevékenység mellett működtetjük a járóbeteg szakrendelést is. Oda, a meglévő adatok szerint, évente kettőezer beteg, rehabilitációra váró ember érkezik, akiket más, aktív osztályokról irányítanak hozzánk. Az adatokból könnyen kiszámítható, hogy az egy évben nyilvántartott ápolási napjaink száma megközelíti a negyven ezret. A szakrendelésre érkezők egy részét nappali, míg a másik részét az osztályos rendszerű kezelésben látjuk el. A 2014-ben hozzánk küldött kétezerhatszáz beteg közül ezerhatszáz embert az osztályra vettünk fel. A korai rehabilitációs kúra, nálunk a beteg állapotától függően, négy-hathetes. Az ápolási időt követően a betegeket hazaengedjük, vagy, ha az szükséges, áthelyezzük őket az Általános, vagy a Krónikus Belgyógyászati osztályra, ahol 136 ágyon folytatják a további kezelésüket.”

Munkájuk szépségeként fontosnak tartja megemlíteni Zeaiter doktor, hogy az osztályon dolgozó orvosoknak, ápolóknak, nővéreknek, mindenkinek, akinek köze van a betegekhez, naponta vannak sikerélményeik. Egy súlyos balesetet szenvedett embert, akit a baleseti sebészeti osztályon „raktak össze,” és kezeltek, azt a rehabilitációs osztályon újból talpra tudják állítani, mert a szemük előtt ott lebeg a későbbi kép: a gyógyultan távozó, ismét emberré változott, korábbi betegé…

Beszélgetésünk egész ideje alatt az empatikus orvost láttuk magunk előtt. Nem tudtuk nem észrevenni azt, hogy minden porcikájával a betegekért aggódik, és gondolataival is igyekszik gyógyítani őket. Elmondja, hogy két éve már nyugdíjasként dolgozik a kórházban, majd hozzáteszi: ”A hobbim a munkám. Ha kell, én mindig kéznél leszek, mert itt jól érzem magam. Szabadidőmet leginkább családommal szeretem tölteni. Együtt kirándulunk itthon és külföldön. Szeretek szaunázni, úszni.”

***  File0001.jpg

Írta:

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.18. 09:19

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_ramin_molavi_1000.jpgA leggyorsabb fejlődést talán éppen azokon a szakterületeken követhetik nyomon az orvosok, ahol közvetlenül nem, vagy csak ritkán találkoznak a beteggel. Így van ez dr. Ramin Molavi osztályvezető főorvos életében is, aki a CT-t irányítja. Amit ma a képalkotó diagnosztikáról tudni lehet a világban, annak az információhalmaznak a birtokában van a rendkívül szimpatikus, életvidám főorvos. Egyszerre néz komoly és huncut mosollyal a beszélgető partnerre.

Teheránban született 1968. február 15-én. Bár a perzsa családokban rendkívül erőteljes az összetartozás, a szülei elfogadták, hogy a távoli Európában, egy zsebkendőnyi kis országban tanul a farszitól igen csak különböző nyelvet és szerez orvosi diplomát. Amikor megérkezett hazánkba, a nyelvtanulás és a beilleszkedés elég sok energiát követelt. Az orvosi egyetemen angol nyelven végzett.

Kisvárdára 1997-ben érkezett, egyből a Röntgen Osztályra. 2001-ben pedig sikerrel tette le a szakvizsgáját. Nemcsak a hazai, hanem a világ orvos szakmai, szűkebb értelemben a radiológiát érintő kérdések foglalkoztatták. Rábukkant egy amerikai ösztöndíj lehetőségére, megpályázta, elnyerte. 2004 és 2005-ben, a New Orleans-ban, a Luisiana Állami Egyetemen bővítette ismereteit az intervenciós radiológiából, amely mind a diagnózist, mind a terápiát magába foglalta. Nemcsak angol tudását elevenítette fel, hanem orvos szakmailag is rendkívül sikeres, eredményes, élményekben gazdag időszakot tudhat maga mögött.

Amint ismét Kisvárdára érkezett, kereste a lehetőséget, hogy minél több eljárást a gyakorlatba átültessen itt is. Köszönhetően a Felső-Szabolcsi Kórházat mindig is jellemző fejlesztéseknek, a kor színvonalát megközelítő röntgen gépeket igyekeztek beszerezni. Például a most meglévő 16 szeletes computer tomográf mellett a hamarosan őket is érintő, most zajló beruházás részeként új CT-gépet, valamint MR készüléket is használhatnak majd a kollégáival. Mindez azért roppant előnyös, mert a térség mintegy 80 ezer lakosa – valamint Zempléni és a Kárpátaljai betegek is – gyorsan kaphat megbízható diagnózist és kezdhetik el az életmentő kezeléseket. Míg a Szabolcs-Szatmár-Beregi megyeszékhelyen a hosszabb előjegyzési idő sem ritka, addig Kisvárdán 2-4 hetes várakozási idő szükséges. Türelmet kérnek a betegektől, de törekednek arra, hogy mielőbb korrekt vizsgálati eredmény birtokában kezdjék el a kezelést. Például Molavi Főorvos a jól gyógyuló vesedaganatokat említi, vagy az emlő elváltozásait is célszerű mielőbb pontosan felismerni. Nehézséget jelent az eredményes betegellátásban, hogy csak későn, sokszor előrehaladott állapotban kerülnek a betegek vizsgálatra. Ez kihívást jelent az orvosnak is, mert már nehezebb a gyógyítás ilyenkor. Jó lenne, ha az egészségtudatos életmód minél szélesebb társadalmi elfogadottsággal bírna.

A számítógép rohamos térhódításával ismét gyors fejlődés mehet végbe a Röntgen, a CT, és főleg az MR területén. Most még a leggyakrabban az onkológiai betegek diagnosztizálására használt PET CT (pozitron emissziós tomográf) legközelebb Hajdú-Bihar megye székhelyén, Debrecenben található – legkorszerűbb vizsgáló módszer – de a gondos, előrelátó tervezésnek és a nagyarányú fejlesztésnek köszönhetően a nem túl távoli jövőben remélhetőleg várható a PET MR magyarországi elterjedése is.  Egyre nagyobb pontosságot jelent ez mind a beteg, mind a szakember számára. A diagnosztikai radiológia mellett a terápiás intervenciós módszerekkel lehet segíteni az onko-team munkáját, valamint az érszűkületben szenvedő betegek gyógyítását. Egyes daganatos betegségek gyógyításához közvetlenül a tumorba lehet bejuttatni a gyógyszert, nem pedig az egész szervezetre hatna a készítmény.

Ramin Molavi főorvos nyitottan közelít a változásokhoz, a szakterületét érintő fejlesztéshez. Mindent a gyógyítás szolgálatába állítana, hisz erre tette fel az életét. Szakmai tudását, orvosi hivatása gyakorlását a kórház már elismerte Semmelweis-Díjjal is. Ám azt tartja a legnagyobb sikerének, ha a munkája révén segíteni tud a klinikus kollégáknak a betegek eredményes gyógyításában.  

Főorvos Úr már nálunk alapított családot. Felesége Molavi-Varga Erika pedagógus és kozmetikus egy személyben. Házasságukat a 15 hónapos kisfiú, Armin teszi teljessé.

A távoli otthonból nemcsak a családja tagjai hiányoznak, hanem a megszokott ízek, ételek. Noha szereti a magyar konyhát, azért mindig örül, ha a neje valami finom perzsa ételt tesz az asztalra. Különösen a grillezett, kebabos ételkülönlegességeket szereti. Kisfiukat mindkét nyelvre megtanítják, sőt az angol is mielőbb előkerül.

Ramin Molavi főorvos nemcsak a hivatását, hanem új hazáját is megtalálta. Elfogadták, szakmailag halad szépen előre, kollégáival kitűnő kapcsolatot ápol. Ahol pedig a családja él, már ott az ő hazája.

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.17. 07:46

old-man-tree-1024x768.jpgAz egyik volt tanárom, később kollégám, Mizser Lajos igen sajátos módon tanította a különböző stílusrétegeket. Tegyük rögtön hozzá, hogy egyúttal igen hatékonyan. Közismert verseket írt át például hivatalos nyelvre. Az oly sokat hangoztatott száraz nyelvtanórán milyen sokat változtathat egy ilyen apró ötlet! Az elmélet megbeszélése, még pontosabban a jó értelemben vett hivatali nyelv jellemzőinek megtárgyalása után kitűnő illusztráció lehet Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma című közismert versének hivatali zsargonba átültetett változata. Íme, először „eredetiben”, majd átírva:

Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne.

A település perifériáján időszakos üzemeltetésű vendéglátó-ipari egység funkcionál. A Szamos folyóban levő tükörképe a rossz látási viszonyok következtében nem vehető észre.

Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség.

  A Föld tengely körüli forgása azt eredményezi, hogy a Hold árnyéka erre a területre vetődik. A két part közötti forgalmat lebonyolító jármű a kikötőben vesztegel a sötétségben, nélkülözve az utazni szándékozókat.

De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjongatnak, Szinte reng belé az ablak.

 A vendéglátó-ipari egység üzemeltetése magas zajszintet eredményez. A cimbalmos hangszere megszólaltatásában dicséretes buzgalmat mutat. A házasságot még nem kötött fiatal férfiak kommunikációjának hangereje akkora, hogy a nyílászáró szerkezet rezonál.

„Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifju babám!”

 „Italmérőné! Alulírottak tisztelettel kérjük, hogy a legrégibb évjáratú, a legjobb minőségű bort részünkre felszolgálni szíveskedjék.”

Húzd rá cigány, huzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet!”

   „Szólaltasd meg hangszeredet, te etnikum! Mozgáskultúrámat akarom gyarapítani! Erre felajánlom a rendelkezésemre álló, államilag megállapított fizetőeszközömet. Ezért addig gyakorolom a mozgáskultúrát, amíg levegővel tudom ellátni a tüdőmet”.

Bekopognak az ablakon: „Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy.”

  Monoton zaj a nyílászárón: „A ti zajszintetek meghaladja a 90 decibelt, és ez a zajszint a feudális rend egyik tagját ébrenlétre kényszeríti”.

„Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba!... Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is!”

   „A keresetet kellő megalapozottság hiányában elutasítjuk, téged pedig jellembeli gyengeségeid miatt nem veszünk tudomásul. Szólaltasd meg hangszeredet, te etnikum! Cserébe felajánlom felsőruházatom egy részét”.

Megint jőnek, kopogtatnak: „Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg.”

Ismételten zaj hallatszik a nyílászárón: „Vegyék lejjebb, kérem, a decibelt. Nőnemű szülőm egészségi állapota emiatt súlyosabb károsodást szenvedhet”.

Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének, S hazamennek a legények.

   Ez a kereset megalapozottnak bizonyult. A nősületlen fiatalemberek befejezik az alkoholfogyasztást, és kísérletet tesznek arra, hogy állandó lakásukba visszatérjenek.

(A kép forrása: blog.cranesmill.org)

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: Napkelet Népe  2015.06.16. 17:08