Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

 

img867.jpgÉvekkel ezelőtt, amikor még egy másik lapnál dolgoztam (úgy hívták Észak-Magyarország), arra kértem az Olvasókat, hogy aki tud valamit a hármas főközlekedési út, Bükkábrány - Vatta közötti szakaszán álló szerény formájú emlékmű eredetéről, történetéről, az ismereteit ossza meg velem. Nos, felhívásomra − amelyhez az emlékmű fényképét is mellékeltem − többen is jelentkeztek, méghozzá egymástól me­rőben eltérő adatokkal, történetekkel.

Mielőtt kivonatolva közreadnánk az összegyűjtött legendákat, azok informálásá­ra, akik netán nem ismerik a szóban forgó jelet, elmondjuk, hogy a „kőhalom-szerű” emlékműben egy fehér gránittábla található, s abban belevésve a magyar királyi korona, egy név: Erzsébet és egy évszám: 1898. Az évszám előtt pedig egy kereszt látható. Az emlékmű minden kétséget kizáróan Erzsébet királynénak, I. Ferenc Jó­zsef osztrák császár és magyar király feleségének állít emléket, akit 1898. szeptem­ber 10-én, délután fél 2 tájban, a genfi Mont Blanc rakparton, egy kiélesített reszelő­vel megölt Luigi Lucheni anarchista.

A magyarbarát Erzsébetnek hazánkban már életében igen nagy volt a kultusza, s ez ha lehet, halála után még fokozódott. Így volt ez mai megyénk területén is. A halála híre az egész népet megrázta. A Pester Lloyd tudósítása szerint például: „Sá­toraljaújhely, szeptember 10. A királyné ellen elkövetett merénylet híre az egész városban egyenesen lesújtó hatást váltott ki. Sok férfi és nő sírt a nyílt utcán, amikor meghallották a rettenetes hírt. ”

Ugyancsak a királyné iránti egykori ragaszkodás, szeretet megnyilvánulásának dokumentumai, amelyekről levélben Balogh Sándor (Miskolc, Táncsics tér 4.) tudó­sít: „Emlékei közül Miskolc - Perecesen, a volt szabadtéri színpad helyén áll 8 darab vadgesztenyefa, melynek szélén áll egy öntöttvas tábla az alábbi felirattal: „1898. Erzsébet királyné fái”. Ezt a táblát állította a Pereces Bányamécs Egyesület, a régi bányamécs jelzésével. Ugyanakkor következtetni lehet a diósgyőri várhoz vezető Vár utca gesztenyefáira is, mivel ez az utca eredetileg Erzsébet királyné útja volt. Az újságban megjelent emlékmű, a felirat évszáma, és a név után ítélve lehetséges, hogy ugyancsak Erzsébet királyné emlékét őrzi.”

Ez − mint már írtam följebb − valóban így van. Számomra csupán az a talány, hogy ki állította és miért pont' Bükkábrány és Vatta közé ezt az emlékművet? Nos, ezzel kapcsolatban is kaptunk információkat.

Kovács Sándorné (Görömböly, Tárogató u. 14.) személyesen mondta el a követke­zőket: − Ez az emlékmű még az ötvenes években is Görömböly végén, a pesti és harsányi út elágazásánál állt, egy ecetfa árnyékában. Afféle pihenőhely volt. Ami­kor az útkereszteződést a mai formájában kialakították (az utakat szélesítették), a szobrot ledöntötték, a fát kivágták. Sokáig ott feküdt az árokban, majd eltűnt. Évek­kel később láttam viszont Bükkábrány és Vatta között. Hogy milyen apropóból állí­tották föl Görömböly végében? Állítólag, amikor Erzsébet királyné erre járt, megpi­hent azon a helyen.

Azt, hogy a harsányi elágazásnál állt egy ugyanilyen (netán ugyanaz az emlék­mű?), többen is említették. Egy magát megnevezni nem szándékozó olvasó ezt írta: „Erzsébet királynét 1898. szeptember 10-én gyilkolták meg. Az ő emlékére készült minden bizonnyal a szóban forgó bükkábrányi emlékmű. Hasonmását a 60-as évek első felében távolították el a 3-as út harsányi elágazásánál egy hatalmas fával együtt, útépítés során...”

Ugyanarról a szoborról van szó mindkét esetben, ahogyan Kovácsné állítja? Vagy két ugyanolyan formájú, de különböző emlékműről? A helyzetet bonyolítja, hogy Kőfalusi Emil miskolci idegenvezető említ még egy harmadikat is, amit ugyan ő nem látott, de másoktól hallotta, hogy Rakamaznál áll.

A mi szobrunk ügyét talán leginkább Szegedi Józsefné Dombóvári Rózsa (Miskolc, Hejő út 35.) levele vitte előbbre. „Tudatom, az a szobor régen is a 3-as út mellett állt, csak amikor a Csaloda kanyart (korábban halálkanyarnak nevezett rész Vatta és Ábrány között − a szerk. megjegyzése) egyenesbe vették, akkor be akarták törni az útba, az alapba, de édesapám nem engedte, és ő vitette oda, ahol áll, mivel ő volt az útkaparó a múltban és a háború után is Vattán, Dombóvári János. Tőle hallottam, hogy amikor Erzsébet királyné egyszer arra jött, az ő emlékére állították, és az nem árt senkinek, ő azért tette oda, ahol áll most.”

Rendkívül meglepő − mondjuk azt, hogy hihetetlen? − amit Pap Miklós írt Izsófalváról: „35 évvel ezelőtt hallottam az esetet. Európai, vagy világ motoros ver­seny útvonal volt ez az útszakasz is, és egy kiváló motoros versenyző itt lesodródott, életét vesztette, és az ő emlékére állították az emlékművet.”

Mi mindenesetre maradjunk Erzsébet királynénál. Lengyel József nyugdíjas szak­oktató (Miskolc, Rákóczi u. 26.) írta: „Bükkábrányi születésű vagyok, ott élt a nagy­apám, és az édesapám is. Gyermekkoromban sokat kérdezősködtem tőlük az emlék­művel kapcsolatban. Ők a következőket mesélték... Wittelsbach bajor hercegnő (a későbbi Erzsébet királyné − szerk. megjegyzése) Magyarországon sokfelé járt-kelt és a magyar uralkodó osztály képviselőivel széles körű kapcsolatot teremtett. A legjobb tudomásom szerint az emlékmű melletti területen Kassáról Budapest felé jövet olyannyira elfáradtak az emberek és a lovak, hogy tábort kellett verni, és a királyné és kísérete két napig ezen a területen pihent. Ennek az emlékére állították fel ezt az emlékművet.”

Dr. Pfliegler Kálmán (Miskolc, Petőfi u. 10.) természetesen egy másik változatról tud. „Erzsébet királyné Bártfa-fürdőn szeretett pihenni − szobra ma is áll −, s útban Bécs felé ezen a helyen pihent meg. Ennek tiszteletére az akkori főispán állíttatta az emlékművet.”

*

Ahány informátor, annyi információ, annyi legenda. Hogy melyik az igazi, egyál­talán köztük van-e az igazi, nem tudjuk. Az egész annyira rejtélyes, akár (sok más vonatkozásban) a Monarchia egykor volt, magyarbarát, szomorú szemű királynéja.

 

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.26. 17:44

Írta: Balogh Géza

 

648295.jpgSzerkesztőségi szobánk egy hátsó udvarra néz. Kietlen, sivár, mint az ilyen udvarok általában. Ide nyílnak a boltok raktárai is, így aztán állandó a hangzavar, az autózúgás, a felfordulás. Nyáron homokot, szemetet kavar a szél, ősszel meg bokáig ér a sár.

Fél évtizede is több már talán, hogy észrevettük a kis fát. Pontosabban nem fa volt az még akkor, inkább látszott bogáncsnak, vagy valami effélének innen a magasból. Fának semmiképp. Megjött a tél, betemette a hó, s nem is igen törődtünk vele, de tavasszal újból kihajtott.

A raktárak fala és a betonjárda közötti hajszálnyi repedésbe fészkelte magát, s fittyet hányt minden zord jóslatnak: élt és virult.

Koronája már magasabb volt az emeletünknél, ágai az ablakhoz simultak. Ha kinyitottuk, a zöld levelek az íróasztal fölött integettek . . . A fa a legkedvesebb vendégek egyike volt. Talán több is annál: közénk tartozott.

Ködös, csúnya idő volt a minap. Szellő sem rezdült, mikor látjuk ám, hogy a fa mégis bolondul hajladozni kezd. Két férfi püfölte a törzsét egy életlen baltával. Kisvártatva a járdán, meg az autók felvágta pocsolyában feküdt. Mint a leölt jószágból, mikor száll ki az élet: a fa ágai is egyre erőtlenebbül remegtek . . .

Azóta nagy a fényesség, nincs, ami beárnyékolja a szobát.

Csak ránk, bensőnkre borul néha árny, a szikár fa hiánya. S a gyengébb hiábavaló küzdelmének példája . . . Értelmetlensége.

Pedig akár tanulhatnánk is tőle. Szívósságot, leleményt, élni akarást. Mert még ha bele is pusztult: de megpróbálta legalább.

Ez is a fa példája. A sokra nem tartott, hitvány ecetfa példája.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

Utolért a sánta róka  * Égig ér, susog, mesél * Darázs a koporsóból * Elrepülnek a pléhgalambok *
 
Néprajzos filmforgatás - egy árva keszeggel   *  Felalkudtam a fakanalat    *   A lakodalmas kígyó rokona

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.22. 18:05

Karbantartó,

Kisléta

szszb 30 tk id. Madácsi Imre 400.jpgEgyedül nevelte fel három gyermekét Madácsi Imre, aki a kislétai Ápoló-Gondozó Otthonból 40 év szolgálati idő letöltése után vonult nyugdíjba 2013-ban. Amikor hitvese, lánykori nevén Terdik Mária 1996-ban súlyos betegség után itt hagyta szeretteit, a férj úgy gondolta, most próbára teszi őt a sors, mert az édesanyjukat is pótolni szükséges. Három gyermeke közül a legidősebb, Imre – ő most a település polgármestere – akkor 19 éves volt, főiskolára járt, és mindenben igyekezett édesapja segítségére lenni. Reggelente a szokásos készülődés után iskolába vitte a 9 éves Ákost és óvodába az 5 éves Barbarát, majd bement dolgozni az ápoló otthonba. Nem akármilyen időszakot éltek túl az elárvult család tagjai, de a hite mindig erőt adott Madácsi Imrének a nehézségek elviseléséhez. A helyi református egyházközség gondnokaként számtalanszor látta, mennyi terhet cipel az, akit a Teremtő méltónak tart erre a szolgálatra. Már azt is nagy megtiszteltetésnek veszi a családfő, hogy Ákos Károly nevű fiát az a Kustár Péter keresztelte meg, aki a híres báseli egyetem doktora volt. Amióta ő meghalt, azóta nincs helyben élő lelkipásztora a református gyülekezetnek. Kustár Péter fia, Zoltán a Teológiai Egyetemen tanít Debrecenben, de ő már nem tudja összeegyeztetni az egyetemi oktatást a másik megye falujának szolgálatával.

Gyermekei igen nagyra értékelik, hogy nem hozott mostohát a házhoz, hanem éjt nappallá téve dolgozott, hogy mindnek szakmát, diplomát adjon a kezébe, és jóravaló, törvénytisztelő emberekké nevelte fel őket. Most, amikor már mindegyik a saját lábára állt, Madácsi Imre ismét talált valakit, aki megosztja vele szabadidejét.

Kislétai származására büszke, édesapja Madácsi István volt, aki 92 évet élt. Édesanyja, Mikó Erzsébet a nyíregyházi Mikó-tanyán élt, amikor rátalált a szerelem. Madácsi Imre nagyon büszke a családjára. Hagyománytiszteletre nevelte a gyermekeit, és ez meglátszik abban is, hogy legidősebb fia, Imre és az ő neje, szintén ezt a nevet adták a most 3 éves kisfiuknak.

Általánost Kislétán, középiskolát Nyíregyházán járt. A híres Kossuth Gimnázium azokban az években szakközépiskolai osztályokat is indított. Mezőgazdasági elektromos berendezések szereléséből szerzett szakmát és tette le érettségi vizsgáit. A villanyszerelés a kedvenc szakmái közé tartozott, ezért ebből külön is megszerezte az oklevelet. Később érintésvédelmi tanfolyammal egészítette ki tanulmányait. S ha már a büszkeségnél tartunk, mesterembert soha nem kellett hívni a házukhoz: a családfő mindent elvégzett saját kezűleg. Csak jó műszaki érzék és hozzáállás kérdése az egész – jegyzi meg szerényen.

Dolgozott a VAGÉP jogelődjénél, volt a 110-es Szakmunkásképző Intézetben Nyíregyházán anyagbeszerző, de a leghosszabb szolgálati időt szülőfaluja legnagyobb munkáltatójánál, az ápoló-gondozó otthonban töltötte. Napra pontosan emlékszik, 1973. szeptember elsején vették fel gépkocsivezetőnek. Volt karbantartó, műhelyvezető. Rövid ideig még azt is meg kellett szenvednie, hogy egy leépítés során „lapátra tették”.  Ám az otthon akkori irányítói hamar rájöttek, Madácsi Imre nélkül nem boldogulnak a műszaki feladatokkal. Megtalálták a módját, hogy ismét visszavegyék. 2013-ben innen ment nyugdíjba.

Emberszeretetét nemcsak kollegái, vezetői, hanem az otthonban élők is megtapasztalták. Mint mondja, szerették a „gyerekek” – van köztük nem egy-két felnőtt -, sajnálta őket, hogy nekik sokszoros hátránnyal kell leélniük az életet. Érzelmileg is kötődtek az otthonlakók Imre bácsihoz. „Ők két kézzel fognak kezet a találkozáskor és a búcsúzáskor, mert számukra öröm, megtiszteltetés, ha valaki a bizalmába fogadja őket” – eleveníti fel benti emlékeit. Mindenkihez volt kedves szava, nem tudott egyikőjük mellett sem úgy elmenni, hogy legalább egymás szemébe ne nézzenek, vagy váltsanak pár mondatot. Ez a kapcsolat mára is megmaradt, mert az otthonba jár ebédelni. Jól esik neki a találkozás a régi munkatársakkal, és az otthonban élő fiatalokkal.

A segítségnyújtásnak több formája is teljesen természetes Madácsi Imre számára. Aktív dolgozóként 30-40 alkalommal adott vért, emléklapot is kapott érte. Nem ezért tette. Ha szolgálhat valakinek valamivel, őt nem kell erre külön megkérni. Jön az ötlet a szívéből. Ma pedig, ha valamelyik szomszédjának elromlik a mosógépe, a bojlere, csak szól Imre bácsinak és gyorsan jön a segítség.

Amikor egy megszolgált életút fontos állomásán összegezzük az eddigieket, hétköznapi megállapítások jutnak eszünkbe. A hite adott erőt a nehéz pillanatokban, a gyermekei és mára unokája jelenti a családi örömöket. A munka, a háztartás vezetése mellett rendben tartotta a kertet, és még arra is kiterjedt a figyelme, hogy időnként strandra vigye a gyerekeit. Elégedett ember, mert nemcsak most tud elszámolni a lelkiismeretével, hanem a legfőbb ítélőbíró, az Úr előtt is megállja a helyét, ha annak jön el az ideje.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.22. 07:34

Polgármester

Nagyrozvágy

szszb 30 ki Hogya Orsolya 400.jpgA bodrogközi község polgármestere részben az egzisztenciáját áldozta fel azért, hogy szülőhelyén elfoglalja a vezetői széket. Mindezt a szülőföld iránti rajongással magyarázza, ahonnan képtelen elszakadni. Több diplomával a zsebében kezdett hozzá a Nagyrozvágyon élők felzárkóztatásához, a település fejlesztéséhez és a foglalkoztatás javításához.

Amikor a 2010-es önkormányzati választás után a tükörbe néztem, feltettem magamnak a kérdést: most mi lesz? Miskolcon van munkahelyem és a vállalkozásom, illetve a lakásom is, de most döntenem kell: mit adjak fel? A nagyrozvágyi emberek engem választottak polgármesterré, őket nem csaphatom be azzal, hogy mégsem vállalom ezt a feladatot. Utóbbi szempontok döntöttek végül, és belevágtam abba a munkába, aminek alapjait egyetemi tanulmányaim során elméletben már elsajátítottam. Most 2014-ben elmondhatom, sikerült javítanom a helyi foglalkoztatási helyzeten és lassan önellátóvá válik a település – foglalta össze dióhéjban a közelmúltat és a jelent Hogya Orsolya.

Nem indult zökkenőmentesen a választási ciklus, mivel az önkormányzat súlyos költségvetési hiánnyal működött. Hitelek törlesztése, beszállítói tartozások nehezítették a mindennapokat, majd a szolgáltatók megszüntették a közintézményekben a gáz- és az áramszolgáltatást. Az első két év így lényegében válságmenedzseléssel telt. Mivel üres volt a kassza, az első két évben pályázni sem tudtak. A közfoglalkoztatási programokat viszont igyekeztek maximálisan kihasználni, aminek mostanában látja hasznát a helyi közösség. Az önkormányzat konyhát üzemeltet, aminek a működése sok pénzt emésztett fel, ezért a Bodrogközben elsőként tartottak sertéseket a közétkeztetés olcsóbbá tételére. Öthektáros területen kezdtek növénytermesztésbe, ahol a konyhakerti veteményes mellett takarmányt is termelnek a sertések számára. A varroda megszűnése után sok varrónő maradt munka nélkül, ezért öt fővel elkezdték a különféle zászlók gyártását, majd bővítették a repertoárt munkaköpenyek varrásával. Továbblépésként levendulát vásároltak Tihanyból, amelyet idén már „szüreteltek” és elkezdték a divatos gyógynövény feldolgozását különböző díszpárnákba. Mindez már szociális szövetkezeti formában történik, amihez TÁMOP-os pályázaton 34 millió forintot nyertek. Vásároltak hímző gépet, azzal a zászlókat és a párnahuzatokat díszítik. Így már 10 varrónő dolgozhat a községben 15 hónapon át, termékeikre pedig piacot találtak.

Egy másik közfoglalkoztatási programban malmot és tésztaüzemet építenek, ősztől pedig ráállnak a búzatermesztésre. Így helyben termelt alapanyagból készült liszttel és száraztésztával látják el a konyhát. A mintegy 700 fős községben száznál többen vesznek részt ezekben a munkákban.

Közben 100 százalékos lett infrastrukturális ellátottságuk és sorra születtek a racionalitást célzó intézkedések. A polgármesteri hivatalban áttértek a cserépkályha tüzelésre, a művelődési házat szalmabálával fűtik.  2012-től megújult a községháza tanácskozó terme és a tető, az óvodában pedig 25 milliós beruházás történt. Készült új buszmegálló, felújították a játszóteret és új gyepszőnyeget kapott a futballpálya, ahol a helyi csapat játssza mérkőzéseit. A legnagyobb beruházás a felszíni csapadékvíz elvezető rendszer kiépítése volt, ami 350 millió forintba került.  A II. világháborús emlékpark teljesen megújult, ahol vízikereket is felállítottak a kerti tóhoz, amit az arra járó átutazók rendre megcsodálnak.

Hogya Orsolya tudta, hogy a tárgyak mellé embereket kell állítani akkor is, ha elöregedőben van Nagyrozvágy. Ezért igyekezett felpezsdíteni a közösségi életet minden korosztály számára. A közös karácsonyfa díszítésen 300 adag kocsonyát tálalnak fel, 2012 és 2014 augusztusának első szombatján pedig hagyományteremtő szándékkal tartottak falunapot. Erre ebben az évben 460 meghívót küldtek az elszármazottaknak. A Fiatalok Bodrogközért Közhasznú Egyesületet is a polgármester hozta létre közel 10 éve, mely aktív szereplője a falu életének, és hamarosan egy új parkot építenek Magyarország körvonalaival. Azt mondja, tervei mindig voltak, ezért merte elvállalni, hogy egy közösség irányítója legyen. Tanulmányaival is megalapozta mindezt, hiszen Nagyrozvágyról a Sárospataki Református Gimnáziumba vezetett az útja, majd egy éven át az USA-ban tanult ösztöndíjjal. A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán menedzsment szakirányú diplomát szerzett, amit újabbal egészített ki ugyanazon a szakterületen. A Miskolci Egyetemen továbbra is óraadó tanárként dolgozik, és célként tűzte ki, hogy megszerezze a doktori címet.

Utólag sem bánta meg, hogy nem hallgatott édesapjára, aki több cikluson át volt a település alpolgármestere és arra kérte a lányát, hogy eddig elért eredményeit és munkáját feladva ne vállalja a polgármesterséget. Most úgy érzi, folytatni kell a megkezdett utat, mert virágzó, élhető falut szeretni kialakítani a szülőföldön. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.20. 08:17

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

img864.jpgPesthy Frigyes számára, aki Magyarország geográfiai szótárát a 19. század dere­kán elkészítette, s aki ehhez, az ország összes helyiségéből adatokat kért a települé­sek elöljáróitól, a következőket írta Ároktőről Ruttencz Márton községi jegyző és Szőke János bíró:
„A községnek egyedüli neve Ároktő, nevének bizonyos eredetét − miután arról írás­beli okmányaink nem léteznek − homály fedi, s e tekintetben a vélemények két részre oszlanak, jelesen: az értelmesebb rész nem csak állítja, sőt hiszi is, hogy e község nevét azon ároktól vette, mely a község nyugati oldalán, éppen legvégső házunknál veszi kezdetét, s egyenes vonalba halad nyugatra egész a határ végig, ezen árokról azon hír kering, hogy azt midőn míg Magyar Ország a Római birodalom egy kiegészítő része volt, s négy részre volt felosztva, azon időben elkülönítő határ erődként ásatták a Római uralkodók, s miután a község azon árok tövében kezdte meg az építkezést − nevét onnan vette volna; másik rész azon népmondának ad hitelt, hogy a Hunok idejé­ben Csörsz nevű király a Tisza folyót akarván a Dunába vezetni... ”

*

A faluszélen, közvetlenül a szentistváni út mellett megtaláltuk a „nevezetes” ár­kot. Olyan 20-30 méter széles, sekély mélységű csatorna. Egy méternél nem mé­lyebb az úttest szintjéhez számítva. A szélén akácfák, jegenyék sorakoznak. Legtöbb helyen silány gyom veri fel, itt-ott szemétdomb is tarkállik benne. Hát nem éppen mondabéli látvány! Ettől persze Csörsz árka mégiscsak Csörsz árka, s nem kell ré­gésznek lennünk hozzá, hogy megállapítsuk: nem a természet, hanem emberi kéz alkotta.

A Pesthy Frigyesnek írt, majd általa 1864-ben közzétett magyarázat első fele való­színűleg igaz, ugyanis a régészek egybehangzó állítása szerint valószínűsíthető, hogy „az avarok építették, védősáncként a népvándorlás viharaival szemben. Az árokba több folyó vizét is be lehetett vezetni. Ezen kívül a töltésen kitűnő út húzódott, és a sáncnak árvízvédelmi szerepe is volt.

Az építés ideje a VII-VIII. század lehetett, neve a szláv cert (ördög) szóból szárma­zik, mivel a néphagyomány az ördögnek tulajdonította az árok építését. ”

Pesthy Frigyes által leírt másik vélekedés viszont valóban népmondai elemeket tartalmaz, ami nem meglepő, hiszen a Csörsz árka valóban megmozgatta a minden­kor itt élő emberek fantáziáját, s ennek nyomán szép, ám tragikus történet kereke­dett a nép ajkán.

Íme: „Régen-régen, még mielőtt a magyar nép mai hazájába jött volna, egy Rád nevű király uralkodott itt. Óriási termetű, gonosz ember volt, aki a szomszéd fejedel­mek országait sorra elfoglalta, hol erőszakkal, hol furfanggal. Újabb háborújához szövetségesül hívta a Csörszöt, az avarok szép, ifjú királyát. A két szövetséges sereg a Tiszánál találkozott. Ráütöttek az ellenségre, és úgy elsöpörték, mint az árvíz a gátat. A csata után Rád a harci zsákmányt meg akarta osztani Csörsszel, de az így szólt:

− Nem kell nekem a zsákmányból semmi, Rád király. A nyert csata jutalmául add nekem feleségül szépséges lányodat, Délibábot.

A gonosz Rádnak Csörsz birodalmára is fájt a foga. Dehogy akarta őt vejéül, ám a pillanatnyi szövetségest nem akarta megsérteni, ezért fortélyos ésszel így szólt:

− Nem bánom Csörsz, legyen leányom menyasszonyod. De feleséged csak akkor lesz, ha a Tiszától idáig olyan árkot ásol, hogy rajta hajón viheted haza Délibábot.

Amikor Csörsz meghallotta Rád király kívánságát, rögvest hazavágtatott. Nemsokára ezer meg ezer kéz törte a Tisza füzeseinél a gyepet. Hasadt a mély árok.a munkássereg keze nyomán, az árok szemlátomást egyre hosszabb lett.

Csörsz éjjel-nappal ott volt a sáncon, és ha lankadtak emberei, űzte-hajtotta őket.

Délibáb meg várta-várta szerelmét. Hónapok, majd évek teltek el, de az árok még mindig nem készült el. Egyszer álmában úgy tetszett a lánynak, mintha vőlegényét látná, ahogy aranyos hajón közeledik az árok habjain.

De bizony Csörsz nem jött soha.

Akkor éjjel, amikor Délibáb őt látta álmában, megint ott nyargalt az árok mentén, és fáradt népét munkára buzdította.
Zivataros, sötét éj volt. Egyszer csak az égből tüzes villám csapott le és agyonsújtotta
a kíméletlen királyt.

Az eset után a kifáradt nép tüstént hazatért, és megátkozta az árkot.

Mikor Délibáb, vőlegénye halálának hírét vette, fájdalmában megtébolyodott. Szüntelenül azt beszélte, hogy Csörsz ott várja őt az árok vízének mélyén, aranypalo­tában. Egyszer megszökött hazulról. Egyenesen nekiment a víznek, s odaveszett. A gonosz Rád királyt pedig élete végéig gyötörte a lelkiismeret gyermeke haláláért.” E történetet hallotta a gyermekkora egy részét Dél-Borsodban, konkrétan Igrici­ben töltő Tompa Mihály, aki később - mármint jeles költő - mondával örökíttette meg Csörsz legendáját. Íme ebből egy kis részlet:

„Az ároknak tövénél,/Ároktő most is áll/Borsodban a Tiszának /fűzlepte partinál. / Sok év letűnt, mióta / Az árok megszakadt, / De a regének ajkán / Csörsz árka felmarad. ”

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.19. 18:33

Polgármester

Poroszló 

szszb 30 ki Bornemisza János 400.jpgA Tisza-tó mellett egymást követik a programok, és mindenki megtalálhatja a számára kedvező kikapcsolódást. A nagy vízfelület, a nádszigetek és a vízi folyosók ezernyi meglepetéssel szolgálnak a vendégeknek, a madár- és állatvilág szintén csodálatos látnivalókat tartogat. A térség nagy számban vonzza a turistákat, akik a természetben található értékek mellett megcsodálhatnak ötvenféle őshonos halfajtát, Európa legnagyobb, 735 ezer literes akváriumában pedig az egykor hazánkban élt vizák nyújtanak maradandó élményt.  Utóbbi létesítmény létrehozása főként Bornemisza János nevéhez kötődik. Poroszló polgármestere ugyanis felkarolt egy jó ötletet, és mert nagyot álmodni. 

 A Tisza-tavi Ökocentrum látogatottsága a 2012-es átadás óta egyre nő. Felnőttek és gyermekek kíváncsiak a hazai őshonos állatfajokra, amelyek akváriumokban, szabadtéri karámokban, de még 3D-s filmeken is megnézhetők. A pazar bemutató 2013-ban 170 ezer látogatót vonzott, de idén tovább bővül, mert átadják a madárházat, ahol vércsék, sasok, baglyok és más madarak lesznek láthatók.  Népszerű program a GPS-es csónaktúra is, ott navigátor ad útmutatást a vízi közlekedéshez.

Bornemisza János ráérzett a lehetőségre, amikor jelentős hitel felvételéhez kérte az önkormányzat belegyezését az ökocentrum megépítéséhez. Ehhez alakítottak egy nonprofit kft.-t, amely 36 főállású dolgozót foglalkoztat, jelentősen javítva a munkaerő piaci helyzetet. Poroszló addig sem tartozott a hátrányos helyzetű települések közé, ami az elmúlt két évtized beruházásainak, pályázatainak köszönhető. A község polgármestere 1994. december 11-én időközi választáson nyerte el ezt a posztot és azóta komoly energiákat fektet a község fejlesztésére. Érdekes életút az övé, hiszen Gyöngyösön szerzett érettségije után Kassán, Szlovákia katonai főiskoláján – VVLS-SNP - tanult tovább, majd öt éven át a szlovák légierő pilótája volt. A hivatása miatt szakítani kellett kedvenc sportjával, a karate kiokusin ágával is, ám mégis egészségügyi okok miatt történt a leszerelése.

Amikor 1994. december 11-én megnyerte az időközi polgármester választást, érezte, hogy megtalálta életcélját, mert azon a területen érvényesülhet a tenni akarása. Márpedig elvégzendő munka volt bőven, hiszen az üdülőkörzet egyik központja infrastrukturálisan eléggé elmaradott volt. Poros és kátyús utak, rossz vagy kiépítetlen járdák fogadták a Poroszlóra érkezőket, de az épületek állagán is volt bőven kifogásolni való. A fő húzóágazat, a vendéglátás ugyancsak vegetált, hiszen 1995-ben mindössze 129, míg 2009-ben már 22 ezer vendégéjszakát töltöttek a községben a kirándulók. Összességében az önkormányzatnál a pénztelenség volt az úr, pedig a turizmus szempontjából stratégiai fontosságú helyen fekvő Poroszlónak minden adottsága megvolt az élhetőbb településkép kialakításához.

Bornemisza János tudta, hogy a Tisza-tó hatalmas vonzerőt jelent számukra, ám a látogatottság növeléséhez minőségi infrastruktúrát kell kínálni. Pályázatot nyertek a kistérségi szennyvíz-csatorna hálózat kiépítésére, amelynek Poroszló volt a gesztora, majd nagyszabású útépítések kezdődtek. Aztán sorban készültek el az új beruházások, átadták a 185 férőhelyes óvodát, a piacteret, a sportpályát, majd nagyszabású szabadstrand fejlesztés kezdődött. Önkormányzati beruházásban három csónak- és hajókikötőt építettek. A településarculat javítása sem maradhatott el, lebontották a közparkok kerítését mintegy szimbolizálva, hogy a helyi polgárok felnőttek a feladatokhoz. Az ugrásszerű fejlődésre némi árnyékot vetett a megközelíthetőség, mivel a 33-as számú főút állapota idáig erősen elhanyagolt volt. Ebben az évben ez a probléma is megoldódik, így az autópálya elérhetősége 20 percre csökken.

A folyamatos fejlesztések húzták magukkal a vendéglátást is, a megnövekedett igények újabb szálláshelyek kialakítására ösztönözték a helybelieket. A polgármester örül annak, hogy Poroszlón ma már 110 család foglalkozik falusi vendéglátással. A szobafoglalásokra érezhetően jó hatással volt a már említett 2,2 milliárd forintból létrehozott Tisza-tavi Ökocentrum megépítése, ami a vártnál is nagyobb sikert hozott. A körülmények szerencsés alakulása, hogy az állam átvállalta az önkormányzat beruházásra felvett adósságát, így a bevételből az önkormányzat gazdálkodhat.  Az eredményekben biztosan közrejátszott, hogy Bornemisza János az évek során területfejlesztési szakirányú-, valamint vidékfejlesztési agrármérnöki diplomát szerzett.

A Tisza másik partjáról, Tiszafüredről nősült a polgármester 1994. augusztus 20.-án. Felesége, Andrea vállalkozó, fiaik, Gergely és János pedig a füredi gimnázium tanulói.

A család kedvelt időtöltése többnyire a Tisza-tóhoz kötődik, a csónakázás, a horgászat és a fotózás nélkül szinte elképzelhetetlenek Bornemiszáék napjai. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.19. 10:38

Polgármester

Hernádkak 

szszb 30 ki Hajdu János 400.jpgAz 1750 lélekszámú község lakói 2012-től már teljes nyugalommal várhatják az ősi veszélyforrás, a Hernád áradását, hiszen önkormányzati beruházásként uniós források segítségével elkészült a védőgát. Ezek után inkább az előnyét szeretnék kihasználni a helybeliek annak, hogy a folyó partján laknak egészséges, szép környezetben. Miután az önkormányzat kilábalt az adósságcsapdából, elkezdődhet a település intenzívebb fejlődése olyan fejlesztési koncepciókkal, amelyek mindenki számára nyújtanak valamit és hosszú távon is előre viszik a községet. A polgármesternek számos fejlesztési terve van. 

Hajdú János 2006-tól látja el a polgármesteri feladatokat a községben, amint fogalmaz, viharos előzmények után. Bár a választást megnyerte, a végeredményt többször megtámadták, de a választási bizottságok és a bíróság is őt hozták ki nyertesnek. Ilyen miliőben indult a munkája, pedig feladat volt bőven. Az új iskola építése 90 százalékon állt és sürgető volt a befejezése. Az 1970. május 4-én Miskolcon született Jánosnak fontos volt ez a beruházás, hiszen egykor az alsó tagozatot ő is helyben, a korszerűtlen épületben végezte és ötödiktől járt a helybeli tanulókkal Hernádnémeti oktatási intézményébe. Onnan tanult tovább a miskolci 2. számú Ipari Szakközépiskolában, ahol vezetékes távközlés technikai műszerész szakon szerzett szakmunkás bizonyítványt és érettségit. Első munkahelyén a másik szakmájában dolgozott rádió-televízió műszerészként, majd besorozták és 350 napot töltött a nyíregyházi laktanyában. Ezen a ponton megemlíti, hogy rendkívül rossz döntésnek tartja a sorkatonaság eltörlését, mert a fiatalok ennek hiányában nem ismerik a rendet, fegyelmet és az alázatot a feladatokkal szemben.

Leszerelése után benzinkutas lett, majd vállalkozást indított. Édesség nagykereskedelemmel foglalkoztak, majd bekapcsolódtak a vasas és hegesztő iparba is, ahol 10-12 embernek adtak munkát. A változás magával hozta a vállalkozásszemlélet kialakulását, de fontosnak tartotta az elméleti ismeretek elsajátítását is. Jelentkezett a gödöllői Szent István Egyetem humánerőforrás menedzser szakára, ahol diplomát szerzett. A tanulmányoknak polgármesterként is érezte az előnyét, különösen a szakmai döntéseknél és az üzleti tárgyalások során.

Munkája az önkormányzat élén struktúraváltással indult, megjelölték a fejlesztési szempontokat és elkészítették a gazdasági stratégiai programot. A mintegy 25 tétel legfontosabb pontjai az egészségügyi intézmények korszerűsítéséről, valamint a funkciók és az épületek bővítéséről szóltak. Első helyen akkor még a védőgát építésének szorgalmazása szerepelt. A legnagyobb vízszintet 2010-ben mérték, akkor 517 cm-en tetőzött a Hernád, amit 110 ezer darab homokzsákkal és több száz önkéntes árvízi munkással tudták megvédeni Hernádkakot. A hatalmas víztömeg így is okozott károkat, amelyeket 26 millió forint vis major támogatásból és 75 millió Ft településrekonstrukciós pályázatból tudtak helyreállítani. Az elkészült új gát viszont 6 méteres vízmagasságig nyújt biztonságot.

Éveken át komoly hátrányt jelentett a községre a szennyvízberuházás után hátra maradt 100 millió forint adósság.  A fölvett svájci frankos hitel miatt folyamatosak voltak az anyagi gondok és az adósság küszöb miatt szinte csak a 100 százalékos támogatottságú pályázatokon tudtak elindulni, mivel nem volt önrészre keretük. „Sok pályázati lehetőségtől estünk el, de nem tehettünk mást!”

Mégis elkészült az orvosi rendelő, ahol háziorvos, nőgyógyászati rendelés és védőnői szolgálat is van. Beindult az oktatási intézményekben a kompetenciafejlesztés, alapítványok segítségével pedig a felnőttképzés. Az iskolában megcélozták a digitális tudásszint alapjainak elsajátítását, így mára már minden tanulónak van saját iskolai laptopja és használják is a digitális tudás elsajátítására.  Az óvodába jelentős forrásokat szereztek a humántőke és az eszközállomány fejlesztésére.

Az adósságcsapdából 2012 decemberében szabadultak.  LEADER-es pályázatból építik most át az új ravatalozót, ahová a helybeliek igénye szerint urnafal készül és akadálymentes lesz. A hernádkakiak ezek után kulturáltabb körülmények között búcsúzhatnak el szeretteiktől. A község működőképességének javítására vállalkozókat akarnak Hernádkakra csalogatni, amihez ipari területet alakítottak ki.

A polgármester 2004-ben nősült, felesége Mónika ebben az időszakban éppen 2013-ban született gyermekük, a 14 hónapos Patrik János társaságát élvezi. „Nagyon sokat küzdöttünk azért, hogy gyermekünk születhessen. Ebben leginkább feleségem kitartó állhatatossága volt, ami célhoz vezetett. Mára már szinte semmi másra nem marad időm, csak a munkámra és a családomra”. Másik hobbiként említi a könyvek gyűjtését, már az 1500 kötetet is meghaladja a házi könyvtáruk, benne sok-sok útikönyvvel és szépirodalmi művekkel.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.18. 08:15

Az Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese

Nyíregyháza 

szszb 30 zsl Szofilkánics Judit 400.jpgIntelligenciája, önzetlensége lenyűgöz, nyugalmat árasztó közvetlensége ebből fakad. Elegáns, csupa szellemi-tárgyi értékekkel bíró otthonában – kedvelt írója, Márai szavaival élve – a hely szelleme mindent elárul. S e szellemiség kisugároz és összeköt embereket, népeket, országokat. A történelem viharait magyarként átélt, sok nemzetiség lakta Kárpátalja alakították személyiségét, szemléletét. Egy olyan világlátást, mely az együtt élő emberek kölcsönös tiszteletén, értékrendjén alapul. A családi gyökerek, a neveltetés ehhez biztos alapot adtak.

Huszton született. Édesanyját sajnos korán elvesztette, nagymamája nevelte, nagy szeretettel beszél róla. A helyi középiskolában érettségizett, az Ungvári Egyetem angol filológia szakán szerzett diplomát, s e város 5. sz. iskolájában tanított. A tanítás módszertan különösen érdekelte, tanterveket dolgozott ki, s az angol tanárok egyesületének elnöke volt. Szeretetteljes légkör vette körül. A külső körülmények és a gyerekeik jövőjét is átgondolva mégis az átköltözés mellett döntött a család 1993-ban.

Baktalórántházára, a Vay Ádám Gimnáziumba hívták angolt tanítani. Az ukrán határhoz közeli kisvárosban - az országban elsőként - ekkor vezették be az ukrán nyelvoktatást, melynek mentora – az angol tanítás mellett - Judit tanárnő lett. A kezdet nem volt könnyű - idézi fel, de számíthatott az ungvári kollégák, a Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszék és a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület (MUKE) segítségére is. Ám itt nem volt előzménye az ukrán nyelvoktatásnak, nem volt tankönyv, tanterv. Judit tanárnő nagyszabású, hiánypótló munkát végzett; elkészítette a tantervet, a Tanuljunk ukránul c. nyelvkönyv 1. és 2. kötetét, melyet ma is használnak az oktatásban. Az 1. kötet a Nyíregyházi Főiskola említett tanszékének kiadásában, dr. Udvari István tanszékvezető egyetemi tanár szerkesztésében és előszavával jelent meg 2004-ben, a 2. köt. 2009-ben. A gimnáziumi oktatás sikerességét a főiskolán ukrán szakon továbbtanuló diákok jelentős száma tanúsítja. A tanárnő az ukrán nyelv és irodalom tanításának módszertana c. tárgyat is oktatta a tanszéken, s a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán is tanított. Gyakran tartott előadást Beregszászon a II. Rákóczi Ferenc Főiskolán, az ukrán nyelvet oktató tanárok továbbképzésein. – Ma is tanít, a már 7 éve működő un. „vasárnapi iskolában”, melynek a Hittudományi Főiskola ad helyet.

Ez utóbbi, a 2002-ben létrejött Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat egyik fontos tevékenysége. A vegyes családokból vagy érdeklődésből ukránul tanulók tanításának eredményességét jelzi, hogy eddig minden gyerek – magántanulóként – emelt szintű érettségi vizsgát tett.

A nemzetiségi szervezetet Judit négy éve vezeti. Intenciója, az ukrán nyelv, kultúra, irodalom hagyományainak ápolása mellett, a két szomszédos nép egymást tisztelő viszonyának elmélyítése. E régióban különösen fontos, mivel Magyarországon itt él a legtöbb Ukrajnából áttelepült személy. Hite, eltökéltsége óriási erővel bír. A mintegy 50 fős szervezet gazdag, színvonalas programmal működik, sokak számára kevésbé ismert történéseket is felidéznek; pl. a Biriben született Orosz Péter (1917-1953), a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye titokban felszentelt püspök, vértanúra való emlékezés, vagy Bécset a törököktől megvédő Jurij Kulcsicki ukrán kozák bécsi emléktáblájának, a róla elnevezett parknak, utcának a meglátogatása. Gyakran utaznak Kárpátaljára és a MUKE rendezvényeire, az országos ukrán nyelvű vers- és prózamondó versenyeken Judit tanítványai első helyezéseket érnek el. A Hromada, országos ukrán nyelvű folyóirat rendszeresen tudósít a szervezet eseményeiről, melyeken gyakori vendégek a Nyíregyházi Ukrán Konzulátus munkatársai. Magyarország nagy figyelemmel van a kisebbségek iránt – mondja elismerően, rajtunk kívül csak Finnországban rendelkezik erről jogszabály. Nyíregyházán Nemzetiségek Háza működik, bekapcsolódnak a város, megye életébe.

Számos ukrán és magyar kitüntetés, elismerés birtokosa Judit tanárnő, elnök asszony. 2008-ban portréfilm készült életéről, munkásságáról, az MTV 1 is közvetítette, s a film Harkovban első díjat nyert.

Sokrétű tevékenysége mellett az olvasás, zenehallgatás, az internetezés tölti ki szabadidejét. Szereti a folklórt, kedvenc sportága a vívás, ebben junior válogatott volt.

Szerető család veszi körül. Erdőmérnök férje sajnos már nincs közöttük. Orvos fia és fogorvos menye Nyíregyházán élnek, unokái – Anna és Sándor – a Debreceni Egyetemen tanulnak.

Én egy boldog ember vagyok – mondja összegezésként -, hiszen mindig jó emberek vettek körül, ez segített túl a nehézségeken.  Judit e lelki gazdagságot tovább sugározza, segít, nevel, alakít – egymás tiszteletére. Ez az ő példaértékű ars poétikája.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.17. 07:45

Írta: Szilvási Csaba

 

Christian Jequel.jpgFélelmetesen gyönyörű az este a „Szabó-birtokon”, a kis Túr partján, ahol Tibor barátommal, Évával, a titkárnőjével és a fiammal élvezem a csendet. A bokor meg sem zördül, a levelek még csak össze sem súrlódnak. A tiszta, magas égen sűrűn ragyog a csillag. Nyugalom van a végtelenség birodalmában. Még csak egy tücsök sem hegedül. A legelő vakondtúrásai most szaporodnak javában.

A legcsodálatosabb idő ez a zsiványpecsenye sütésre. Vágunk két villás ágú galagonyagallyat, aztán egymástól megfelelő távolságban leszúrjuk őket a földbe. Ez a konyha. Vagy kétarasznyira a földbe szúrt favilláktól, apró száraz gallyakból jó tüzet rakunk.

Hosszú, szívós somfabotot faragunk nyársnak, s rátűzdeljük a hazulról hozott bélszínpecsenye darabokat, amelyek közé kukoricán hízott disznó szalonnájából vágott szeletek, illatos, lazacvörös, füstölt sonkadarabok és hatalmas vöröshagyma-karikák is kerülnek. Sót – magyar mértékkel – csak a hagymakarikákra és a bélszínszeletekre hintünk, utóbbiakra egy kis pirospaprikát is szórunk.

Amikor a jó kis somfabot már csak úgy görnyed a kedves tehertől, ráfektetjük a két villára, s a parázzsá roskadt tűzből botkampóval arasznyi közelségbe kaparjuk az izzó zsarátot.

A szép hófehér szalonnaszeletek, ahogy forgatjuk őket a nyárson, elkezdenek sárgulni, áttetszővé válni, a bélszín rózsapirossága pedig elhalványodik, szürkéssé fonnyad a parázs fölött. Halk sistergés zenéje keveredik az időközben feltámadt szellő susogása és a lombok lágy tapsikolása közé. A füstöt az idekíváncsiskodó, jótékony légáramlás oldalra kanyarítja a gyönyörűen sülő húsdarabok környékéről. Legfeljebb a szalonnazsír kellemes pácoló füstje járja át a nyárson fülledő finomságokat, mert amint egy-egy zsírcsepp le-lecseppen a parázsra, ott elsistereg vékonyka füsttel, freccsenő pici petárdaként.

A húsdarabokat meglocsoljuk vörösborral. A nagy „sisteri” után még vagy öt percet várunk, aztán már szedhetjük lefelé a szebb darabokat, amelyek sült állapotban ismét visszakapják pirosas színüket. Valamennyi szelet csupa kívánatos ínycsiklandozás.

Az első harapások előtt körbe jár a jóféle panyolai szilvapálinkával töltött butykos. Aztán pompás kenyérszeleteken, „karé”-kon már osztogatjuk is szét – ahogy nagyapám mondta: „szíjjeefele” - az illatos hús- és szalonnadarabokat. Az éles bicska szinte sikkant, amint keresztülszeli a csupa íz, csupa illat falatokat.

Én minden hónapban tartok otthon is a maihoz hasonló „szalonnanapot”. Ilyenkor nem kellene a tárkányos bárány, a marhahús tormával, a borjú-, a csirke-, a kacsasült, nem hiányzik a libamáj, a roston sült csuka és a rántott velőrózsa sem. Beleteszek a serpenyőbe néhány szelet szalonnát, és gyönyörködve nézem, ahogy a beirdalt darabok kakastaréjjá pirulnak. Aztán kenyérrel és vöröshagymával jóízűen befalatozgatom őket.

Most, ahogy szemlélem a sistergő, sercegő, ínycsiklandozó zsiványpecsenye- és szalonnaszeleteket, több mint egy félévszázadot visszarepülök az időben. Nagyapámmal vagyok a mezőn, ettől a helytől, ahol most vagyunk, mindössze pár kilométerre. Az öreg leakasztja a fűzfabokorról a búzavirágmintás tarisznyát, amibe a nagyanyám sütötte, jól bebugyolált, illatos házikenyér mellett egy gyermektenyérnyi, sötétvörös füstölt sonka és egy jól kiszáradt házikolbász társaságában ott van az istenáldotta paprikás szalonna is. A „bugyola” mellett meg – csak úgy szabadon – két fej, vagy ahogy a jó öreg mondta „két fű” vörös-, pontosabban vereshagyma.

Tüzet raktunk, és szalonnát sütöttünk. Mert az az igazi. Nem serpenyőben, hanem szabad tűzön, pontosabban parázson pirítani. A falusi ember számára nagy dolog a szalonnasütés, hogyne volna az akkor a gyermek életében.

Nagyapámat nagyon szerettem. Mikor eljött az ideje, megérezte, hogy meg fog halni. Meghajtotta a fejét, mint búza a kaszapenge előtt. De azért sírva búcsúzott unokáitól, nővéremtől és tőlem. „Miért kell itt hagyni benneteket?” – mondta könnyes szemmel. Elment, de most is itt van velem, munkál bennem. Ahogy öregszem, és közeledem hozzá, úgy érzem egyre jobban magamban azt a részt, ami tovább él a lelkemben belőle. Naponta velem van, beszélgetek most is a jó öreggel, mint valaha a tűz mellett. Barátaimmal megiszom most egy pohár bikavért az ő emlékére.

Áldott legyen a jó öreg, Berti papó, és áldott legyen a magyarok istene, aki nekünk ezt a remek, szalonnás, zsiványpecsenyés estét adta. Löttyintsünk neki is áldozatként egy kortyot az egri bikavérből az álmosan hunyorgó, hamvadó tűzbe.      

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

Tiszavirágzás után   *    Szatmári helynevek igézetében

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.16. 15:34

Polgármester

Harsány

szszb 30 ki Szabó Gergely 400 .jpgA dél-borsodi község hovatovább a csodák birodalmát képezi. Mindez az elmúlt négy évben létrejött fejlesztéseknek köszönhető, ami szinte egyedülálló a megyében. A Harsányba került 1,4 milliárd forint kiválóan hasznosult, több évtizedes lemaradást hoztak be a településfejlesztés területén. A polgármester nem titkolja, Tállai András államtitkár nem csak országgyűlési képviselője a régiónak, hanem mecénása is, aki sokszor segítségére volt az egyre szépülő bükkaljai falunak. Ezért érdemelte ki 2003-ban a Harsány község díszpolgára címet.

A Miskolctól 18 km-re fekvő 2200 fős település tiszta, rendezett képét mutatja a látogatónak. A közelmúltban aszfaltozták a községet átszelő utat és több mellékutcát is leburkoltak. Szabó Gergely elárulja, nyolc utcát aszfaltoztak le ebben a választási ciklusban. Maradt még 3-4 kisebb poros út, azokat akár önerőből is megépítik. A belterületi utak mellé csapadékvíz elvezető árkokat ásnak, a munka közmunkások bevonásával zajlik.

A polgármester elmondta, pályázataik révén minden közintézményük megújult. Iskolájukhoz új tanterem épült, az óvoda új szárnyat kapott, renoválták az orvosi rendelőt, az európai normákhoz alakították a polgármesteri hivatalt és átadták a közösségi házat galériával. Mindegyik épületet hőszigetelték, korszerű nyílászárókkal látták el, a fűtést helyben előállított biomasszával oldják meg. Ehhez le kellett cserélni az elavult fűtési rendszereket. Esztétikus új buszmegállók épültek, de utcabútorokat és gyűjtőládákat is kihelyeztek a közterületekre. A pozitív településkép is közrejátszik a turistaforgalom élénkülésében, márpedig Harsány ebbe az irányba is elmozdult. Van több szálláshelyük, és hamarosan átadnak egy újabb panziót, az önkormányzat pedig vendégházat üzemeltet. A kenyeret és más pékárút helyben sütik, a község vezetése kedvezményes feltételeket teremtett egy pékség elindításához. Keresett turisztikai célpont a sópince, ahol légzőszervi panaszosok gyógyulhatnak a testvértelepülésről, Parajdról érkezett 20 tonna só hatásának köszönhetően. A vállalkozók által működtetett horgásztóhoz sokan érkeznek a környező országokból is a kapitális pontyok kifogására. A kalandpark kiváló szabadidős programokat kínál családok számára. A mintegy 100 egyedből álló szürkegulyára is sokan kíváncsiak, a 2013-ban megrendezett Harsányi Szürkemarha Fesztivál iránt óriási volt az érdeklődés, ezért idén augusztusban is megtartják. Kezd talpra állni a borászat is, amit a helyben található 300 pincére lehet alapozni. A Harsányi Hárs Fesztivál a másik jeles rendezvényük, ez egyben a falunap is.

Kiépült egy illusztris főtér Harsány központjában, de a külcsín mellett a nemzeti hagyományok tisztelete is fontos a községben. Ezért visszaállították az 1948-ban eltüntetett Turul-szobrot. Önkormányzati területet értékesítettek a COOP üzletláncnak, akik szupermarketet építettek rá. A képviselő-testület 3500 m2-es telket vásároltak ipari célra, ahová befektetőt várnak. A közbiztonság javítására térfigyelő kamerákat szereltek fel, a polgárőrök pedig új bázist kaptak.

Sikeres a nyolcosztályos iskolájuk, ahol közel 150 gyermek tanul. Bevezették az ÖKO iskola programot a természettudatos szemléletet elsajátítására. Nemzetközi hírnévre tett szert az önkormányzat által támogatott „A zene benned van” oktatási program, amit elsőként alkalmaztak az országban. A gyerekek zenét improvizálnak, amihez társul ének és tánc is. Ezért Olaszországban egy nemzetközi iskolafesztiválon olasz állami kitüntetést kaptak, amit a polgármester az irodájában őriz. Ezt tetézte a 2013-as pedagógus napon a hazai miniszteri kitüntetés. 2011-ben önerőből indították el a konyhakerti- és szántóföldi növénytermesztést, illetve állattenyésztést. Azóta a zöldségfélék és a sertéshús előállítása terén önellátóak.

Egzisztenciasegítő programmal segítik az építkezni akaró fiatal párokat, akik kedvezményesen juthatnak telekhez, elősegítve így az értelmiség helyben maradását.

Szabó Gergely felmenői több generáción keresztül Harsány meghatározó emberei voltak, ezért is vállalt közéleti szerepet. A Földes Ferenc Gimnázium és a Miskolci Egyetem bölcsész-történész szakának elvégzése után az Észak-Magyarország újságírója, majd a Mezőkövesdi Újság, később a Mezőkövesdi Városi TV és a Matyóföld főszerkesztője volt. Közben ellátta a városházán a sajtóreferensi feladatokat. Felesége, Ágota szerkesztő-újságíró, gyermekeik közül Zalán 7, Villő pedig 4 éves.

2006-ban indult önkormányzati választáson, ezután alpolgármesterré választották, 2010-től pedig Harsány község polgármestereként tevékenykedik.

Sikerei titkát abban látja, hogy elképzeléseit meg tudta valósítani, munkájában következetes, a helybeliektől pedig megköveteli a tisztességes, dolgos életvitelt. Utóbbinak köszönhető, hogy Harsányban 2014-ben lényegében megszűnt munkanélküliség.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.16. 07:53

Polgármester

Muhi

szszb 30 ki czinglérné Tóth Gizella 400.jpgA község határában nemzeti emlékhely mutatja az egykori nagy csata helyszínét, ahol 1241. április 11-12-én a tatárok vereséget mértek IV. Béla király seregére. A történelmi múlt árnyai már régen eloszlottak, Muhi község pedig az elmúlt évszázadokban élhető településsé fejlődött, barátságos lakossággal. A fő vonzerő ma a helyi közösség erejében, az összetartásban rejlik, ennek köszönhetően elég sokan keresnek ingatlant a faluban.

A jó infrastruktúrával rendelkező Muhin még a szennyvízcsatorna kiépítése van hátra ahhoz, hogy teljes összkomfortról beszélhessünk. Azon kívül szinte mindenük megvan, amire szüksége lehet egy településnek. Megtartották az általános iskola alsó tagozatát, ahol 16 gyermek tanul. Az intézményben nagy sikere van az elnyert egészségpályázatnak, ahol az egészséges táplálkozást és összességében az egészséges életmódot sajátítják el a gyerekek, akik közül ezen a nyáron 24-en ingyen táborozáson vehettek részt. A gyermekeknél maradva az önkormányzat minden évben megtartja a gyermeknapi rendezvényt, ahol ajándékot, ebédet és sok-sok édességet kap a fiatalabb korosztály.

Kisebb-nagyobb nehézségek mellett működtetik 25 fős óvodájukat, ahová 23 gyermek jár. Oda a csapadék és az erős napsütés ellen praktikus, tetszetős fedett teraszt építettek. A helyi rendezvények lebonyolítására szabadtéri színpad készült a kultúrházhoz, de átalakították a polgármesteri hivatalt és az orvosi rendelőt is. A templom mellé parkolóhelyek készültek, elősegítve a vallásukat gyakorlók és az esküvőkre érkezők parkolását, de a ravatalozó is rekonstrukción esett át. A főtér 2006-ban készült el, amelynek közepén IV. Béla király bronz mellszobra állít emléket az uralkodónak, a szobor környékét díszkő burkolat borítja. Bár nem látványos, de fontos beruházás volt a Muhin élőknek a kábeltévé optikai kábelének a cseréje. Polgármester asszony örömmel beszél két fontos közösségi pontról, vagyis a faluban található két modern játszótérről. Egyiket az iskola és óvoda közös udvarán állították fel rendszeresen használják a gyerekek, míg a másik a főtér szomszédságában áll, kihasználtsága pedig szinte egyedülálló. Utóbbi a megépítése óta találkozó hellyé vált, odajárnak a kisgyermekes anyukák, és míg csemetéik a szabadtéri játékok által nyújtott élményeket élvezik, ők társalognak, információkat adnak át egymásnak és ez nagyon jó a közösségi szemlélet erősödésének szempontjából. Muhin egyébként is kiváló a közösségi élet, ami különösen az egymásra figyelésben domborodik ki. Kiszűrik az idegeneket és követik a mozgásukat, ezzel javítva saját biztonságukat. A házalók ellen Czinglérné Tóth Gizella fényképezőgéppel vette fel a harcot, néhány kattintás után a rossz szándékú emberek rájöttek, hogy nem kívánatos vendégek a faluban. Nagy segítséget jelent az ott élők számára a falugondnok, aki megszervezi és lebonyolítja a rászoruló emberek vásárlásait és a betegszállítást.

Működik a teleház és a könyvtár, mindkettő iránt nagy az érdeklődés. A megyei könyvtárellátóhoz tartoznak és támogatásukkal jutnak el Muhira ismert írók és előadók a közönségtalálkozókra.

Régi hagyomány a muhi csata évfordulóján megemlékezni a 773 évvel ezelőtti eseményre. Muhin ez háromnapos rendezvényt jelent, amire rendszeresen nyernek pályázati pénzt. Ilyenkor rajzversenyt rendeznek az iskolában, ismert történészek emlékeznek a csatára, a templomban pedig már Paskai László bíboros is tartott szentmisét ebből az alkalomból. A programok sorába illeszkedik a történelmi íjászverseny, ahol idén áprilisban bemutatót tartott a távlövés magyar világbajnoka is. Mónus József nyílvesszője 2012-ben 653 méterre szállt, amivel 784 éves rekordot döntött meg.

Az augusztus 20. utáni hétvégén tartják a falunapot, amelyre tartalmas, jó programokat szerveznek és olyankor az elszármazottak is hazalátogatnak. Az ingyen ebéd csak ráadás a barátok, rokonok találkozásához.

Évvége felé is tartogatnak meglepetést a helyi vezetők, a télapó ünnepen 14 éves korig osztanak csomagot, karácsony előtt pedig a 62 év fölöttiek kapnak ajándékot és egy kis anyagi támogatást.

A polgármester közeli tervei között a kultúrház és az önkormányzat tulajdonába adott történelmi emlékhely felújítása szerepel.

Az 537 fős községet 2005. február 25-től irányítja a Muhin született Czinglerné Tóth Gizella. Kisgyermekkorát Miskolcon töltötte, mivel édesapja ott volt hivatásos katona, de 1956-ban visszaköltöztek. Ónodra járt óvodába és felső tagozatos iskolába, míg az első négy osztályt helyben járta ki. Miskolcon érettségizett a Földes Ferenc Gimnáziumban, majd gépész-szerkesztői végzettséget szerzett. Ebben a tanult szakmájában dolgozott 17 évig a KEVITERV-nél, majd a Borsodvíznél, de az építőiparban volt műszaki ellenőr is.   Két fiú gyermeke van, László és János, valamint 5 unokával is büszkélkedhet.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.15. 08:12

Polgármester,

Dombrád

szszb 29 és Kozmáné Kasza Veronika.jpgVan-e lelke a Tisza-parti városnak? Ezen gondolkodom, amíg az autó a szelíd kanyarokon, forgalomtól alig-alig zavarva a hétköznapi délelőttön, a rétközi városhoz közelít. Ki emlékszik a kisvonatra, amely dacolva a 21. századdal, óránként l5 kilométeres sebességgel „robogott”, összekötve tanyákat, kisfalvakat, míg végül Dombrádon büszkén jelzett a vasutas: végállomás. Akkor a tanácsháza, évtizedek óta pedig a városháza, mint a település centruma fogadja a látogatókat. Jönnek is sokan a homokos, vadregényes Tisza-partra, megszokták már a helyben élők, hogy idegenforgalmi jellegéről és nem csak a cukorrépáról ismerik Dombrádot.

Kozmáné Kasza Veronika, 12 éve vezeti a települést. Nem vállalkozott ismeretlenre, hisz már akkor a szociális ügyeket intézte, amikor sokak biztatására elindult a polgármester-választáson. A dombrádiak a mások ügyeivel törődő, emberséges, pontos köztisztviselőt látták benne, és úgy vélték, irányításával egy magasabb szintre léphet a város fejlődése. Ma már generációk tagjai győződhettek meg arról, hogy a közösség iránt felelősséget érző, a másokért szívesen tevékenykedő asszony örömmel veszi az akadályokat. Nem ismer lehetetlent, hanem megoldandó feladatként tekint rájuk. Nehéz is vele időpontot egyeztetni egy röpke találkozásra. Most éppen a virágos települések versenyének országos szervezői látogatták meg. A városházán dolgozók pedig nem győznek szabadkozni: épp festettek és dobozokat, asztalokat rendezgetnek. Az ügyfélfogadás pedig zavartalan, hiába tombol odakinn a páradús levegővel sújtó kánikula, vagy idebenn az ünnepségekre készülő csomagolás. Egy elnézést kérő mosoly a munkatársak részéről, és már sietnek dolgukra. Mint a méhkasban, mindenki teszi a dolgát, szinte csendben, még a szaporodó feladatok közt is marad az udvarias kommunikáció. Bizonyára nem véletlen, hogy a titkárnő – bármi is a hivatalos titulusa – a tanítónői pályát cserélte fel erre a nyüzsgő, ám mégis nagyon izgalmas munkakörre.

A mezőgazdaságból éltek évszázadok óta a helybeliek. Ezt a hagyományt ápolva pályázott a település egy fokhagymakrém üzem felépítésére, az éghajlat ugyanis kedvez az élettani szempontokból felbecsülhetetlen növény termesztésére – tudósított a megyei lap 2014. július 31-én. A fejlesztések közt sorolják fel a szennyvíz-tisztítót, amelynek köszönhetően csökken a környezetterhelés, emelkedik az életszínvonal. Az ifjabb generáció tagjai már nem rohannak a 15 kilométerre fekvő Kisvárdára lakást venni, házat építeni, hisz már megéri Dombrádon letelepedni. A zöldségtermelés pedig ma is része a gazdasági tevékenységnek. A modernitás és a hagyományápolás így jár kéz a kézben. Szeretnék megmutatni a dombrádiak, hogy ők szinte bármilyen rekordra képesek. A Csülkös Nap jó alkalmat kínált arra, hogy nyolc településről érkező érdeklődők közreműködésével 1390 ember 1770 üzenettel ellátott léggömböt engedett a magasba, ez lett a légi palackposta új hazai rekordja. A palacsintasütésben, a leghosszabb rétes sütésében, a közös tűznél legtöbben szalonnát sütők, valamint a Tisza töltésén 600 négyzetméter területű aszfaltrajz rekordját is a rétközi város polgárai tudhatják magukénak. A hétköznapokban azonban az számít, hogy a felújított, akadálymentesített egészségügyi központnak a szolgáltatásait színvonalasabb körülmények közt vehetik igénybe a betegek. Öröm az is, hogy az elmúlt négy évben több mint egy milliárd forintot költhettek fejlesztésre. Igen látványos a 20 millió forintból leburkolt fő tér, az alkotóház kétállásos kemencéje és két filagóriája a közélet eseményeinek méltó megünneplését segíti.

A város törekvéseit a civil közösségek teljesítik ki. Itt nem azt nézik, hogy mit kaphatnak az államtól, a hivataltól, hanem mivel egészíthetik ki saját forrásból. Legyen az munka, szervezés, vagy bármi más. Például a 260 tagot számláló katolikus egyházközség örömére a templomhoz harangot kaptak, kicserélték az épületen a nyílászárókat. A nemrég létesült hagyományőrző egyesület igyekszik emlékeket állítani a múló időnek. Dombrád ugyanis ideköti azt, aki beleszeretett a helyi közösségbe. A város vezetőjeként két civil szervezet elnöke is polgármester asszony (Dombrád Sportegyesület, Dombrád és Térsége Kossuth Egylet). A helyi Kossuth-egylet tagjai számára a közelmúltban kirándulást szervezett a Rákóczi-várhoz, Szlovákiába.

Egész élete, felnőtté válása, közéleti szereplése a helybeliek szeme előtt zajlik. A városvezető úgy érzi, az itt élők értékelik a közösen elvégzett munkát, az eredményeket, és jól érzik magukat Dombrádon. Az október 12-i önkormányzati választáson szintén számít a városlakókra – most éppen szavazatok formájában – hogy folytassák együtt azt a fejlesztési, hagyományőrzési folyamatot, amely a közösséghez tartozás élményével gazdagítja valamennyiüket.  

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.14. 08:33


Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

 

img862.jpgIlletve, dehogy is rege ez! Olyan kézzel fogható valóság, mint Petőfi Sándor bronz­szobra a tiszaújvárosi Március 15-e parkban.

Csak hát ez aranyból van, és régebbi jeles költőnk említett szobránál! Sokkal-sokkal régebbi.

Ennek ellenére, azt hiszem, sokan ismerik, hisz 1957 óta a Miskolci Herman Ottó Múzeum logójának számít ez az aranyszarvas, ott található az intézmény minden kiadványán, ráadásul 1992-től az egyik nagy magyarországi bank is „jelvényéül” választotta, így azok is, akik csak pénzben tudnak gondolkodni, időnként kénytele­nek találkozni kultúrával is. Ez esetben a szkíta kultúra egy ritka, művészi értékű alkotásával.

Hogy mi köze van ennek, a régi korok jeles emlékének, szűkebb pátriánkhoz? − kérdezheti − talán türelmetlenül − e kissé talányos bevezető után az az olvasó, aki csupán helyi, dél-borsodi híreket vár e kötettől. Őt is megnyugtatom, a szóban forgó értékes tárgynak nagyon sok köze van e vidékhez, olyannyira sok, hogy itt rejtőzött évszázadokon át, s innen került elő a föld mélyéből.

Megtalálásának színhelye Zöldhalompuszta, mely hely Mezőkeresztes és Igrici között található, tehát nem olyan messze a régió egyik központjához, Tiszaújvároshoz. 1928 áprilisában, az akkor elhunyt földbirtokos, Kubik Gyula sírját ásták, méghozzá ott, a pusztán kialakított 18-20 négyzetméter nagyságú, bekerített sírkertben az al­kalmi sírásók, amikor a föld mélyéből − amint az később kiderült, egy hajdani halott- hamvasztásos fejedelmi sírból − előkerült a jeles tárgy, az aranylemezből trébelt szarvas, valamint az elektronból készült, s oroszlán alakokkal díszített láncnak a töredékei, és 136 db elektronlemezből préselt félgömb alakú csüngő.

A hely, ahol e tárgyak napvilágra kerültek, Kubik Béla örököseinek volt a birtoka. A leletekről özvegy Kubik Béláné −dr. Szekér Mihály ügyvéd útján − tüstént beje­lentést tett a Magyar Nemzeti Múzeumnak, és − az akkor fennálló jogszabályok alapján − a tárgyakat megváltásra ajánlotta fel. A bejelentést követően a múzeum igazgatósága, Fettich Nándort és dr. Márton Lajost, az intézmény két munkatársát küldte ki a helyszínre, leletmentésre.

A két szakember, ott a helyszínen azonnal megállapította, hogy az előkerült tár­gyak közül az aranyszarvas a legértékesebb. Ez a tárgy tulajdonképpen egy leroska­dó állatot ábrázoló pajzsdíszítmény. A szarvas fejét hátrafelé fordítja, szeme és füle külön rekeszekből készült, melyekben kékes színű üvegpaszta berakás volt látható Fettich −aki ötvös is volt − a technikai és alaki sajátosságokból kiindulva azt állapí­totta meg, hogy az aranyszarvas egy nagyobb jelenet kiszakított szegmense, egészen pontosan egy állatküzdelmi jelenet középső része.

Fettich a szarvas elkészítésének időpontját a Krisztus előtti V. század közepére tette, s mivel a tárgyon erős kopásnyomokat látott, ebből arra következtetett, hogy valószínűleg a IV. század elején került a zöldhalompusztai sírba. Egyébként e kopások miatt a lelet később restaurálásra szorult, s talán azt sem érdektelen megemlíteni, hogy ezt a precíz munkát Pátzay Pál, jeles szobrászművészünk végezte el.

A zöldhalompusztai aranyszarvas − a hasonlóan míves tápiószentmártoni lelettel együtt − a szkíta fémművesség legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Érdekessége, hogy mindkét alkotás stílusa a fafaragás sajátos vonásait tükrözi vissza, ezzel azt igazolván, hogy a szkíta művészet előbb a fatechnikában alakult ki, s annak sajátos­ságait vitték át később a fémművességre.

Visszatérve még Fettich Nándor megállapításaihoz, feltétlen el kell mondanom a zöldhalompusztai leletanyagból levont következtetéseit is. Nevezetesen, hogy az aranyszarvas a híres garcsinovoi (bulgáriai) szkíta leletanyaggal rokon, analóg. S ez azt bizonyítja, hogy a nyugat felé irányuló szkíta terjeszkedéssel, a Fekete-tenger vidéki anyaterületről került el hozzánk. Mintegy igazolva egy ősi nép létét, ittlétét.

Még mondja valaki ezek után, hogy e tájnak nincs történelmi rangja, múltja, értéke!

 

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.12. 19:13

Polgármester

Kisléta

szszb 30 tk Madácsi Imre.jpgŐ az örök nyughatatlan – tömören ilyen önjellemzést ad magáról Madácsi Imre, Kisléta mindössze 38 éves polgármestere. Megszolgált, megszenvedett életút eredményeit összegezzük a hivatalban. Ünnep ez, a közszolgálati dolgozóknak július elseje pihenőnap, de a polgármesterrel ilyenkor lehet kicsit nyugodtabban beszélgetni. Bár ezt az ezer tennivalót összesűrítő munkanapokat kisgyermekkorában ismerte meg, a sors kegyetlenül elragadta a három gyermekes családból az édesanyját, lánykori nevén Terdik Máriát. Édesapja, idősebb Madácsi Imre egyedül nevelte fel Imrét, Ákos Károlyt és Barbarát. A családi összetartozás, az egymásért érzett felelősség, a kötelességtudat számukra a saját bőrükön megtapasztalt valóság.

Imre csak úgy járhatott főiskolára – a Bánki Donát Műszaki Középiskolában 1995-ben érettségizett autószerelőként – ha éjszaka dolgozik, nappal beül a mezőgazdasági gépészmérnök hallgatók közé. Ő már tandíjat is fizetett, saját keresetéből. Az élet hamar megedzette, láthatta, hogy csak saját erejéből viheti valamire. Rádöbbent arra is, hogy észre kell vennie a lehetőségeket, mert mindannyiunk előtt többet is felmutat a sors. Még 16 évesen megismerkedett Orosz Brigittával, aki élelmiszerboltokat üzemeltető szülők lányaként szinte belenőtt a vállalkozásba. Mindketten komolyan gondolkodtak a jövőjükről, és egy szép napon az oltár előtt is szentesítették frigyüket. Házasságukból eddig egy gyermek született: a 3 éves Imre a harmadik, aki ezt a keresztnevet kapta, hagyománytiszteletből. Meg még sok mindent lát szülei szemléletéből, életfelfogásából. Lehet, neki még játék az édesapja mellett feszíteni a kombájn ülésén, de az biztos, hogy a természet közelsége, az elvégzett munka öröme nem tankönyvi fogalmakként kerülnek be a felnövekvő kisember képzeletbeli szótárába.

Büszke a fiatal polgármester arra is, hogy Kislétán nyugodtan lehet élni, jövőt megalapozni, fontos célokat kitűzni és azok eléréséért elszántan küzdeni. A keleti harcművészeteket is megismerő, 18 évig futballozó, ma is túramotorozó fiatalember mehetett volna külföldre, talán nagyobb fizetésért. Akkor viszont sárba tiporta volna az elveit, meggyőződését. Szentül hiszi, hogy a szívéhez kedves környék, a családtagok, a barátok, az ismerős táj nélkül nem tudna meglenni. Ugye, ez a hazaszeretet? A gazdatársakkal sokszor beszélgetnek a témáról, szóba kerül a politika, amely még egy közel 2 ezer lelket számláló településen is áthatja a mindennapokat. Hirtelen nőtt fel, s találta magát szemben a napi gondokkal Madácsi Imre. Ezek elől nem elfutott, hanem szépen sorban megoldotta, s ma már feladatként tekint a következő akadályra.

A helyi közéletbe önkormányzati képviselőként 2002 és 2006 között, egyedüli ellenzékiként láthatott bele. Amit látott, az nem tetszett, nem is indult a következő választáson. Viszont családi vállalkozásának az anyagi háttere, és a hozzá közel állók ösztönzésére polgármester-jelöltként mérette meg magát 2010-ben. A helybeli szavazók 83 százaléka ment el voksolni, és Imre 13 százalékkal kapott több szavazatot, mint a hivatalban lévő polgármester. Ám a neheze akkor következett, amikor szembesült a 100 millió forintos költségvetési hiánnyal. Vett egy nagy levegőt – és ahogy azt már eddig is megszokta – nekiállt ezerrel dolgozni. Az eltelt 3 és félév alatt 1,3 milliárd forint támogatást nyertek Kisléta fejlesztésére! Rendbe tették a nehezen járható utakat, mezőőrséget, polgárőrséget alakítottak, mert a terménylopások sok borsot törtek az itt élők orra alá. A szennyvízberuházás most kezdődött el, 2015-re lesz kész. Körbekerítették és az emlékezéshez méltóvá varázsolták a temetőt – sajnos, többször szól a lélekharang, mint ahány újszülöttnek örülhetnek. Alig győzi felsorolni az eredményeket a polgármester: fejleszthetik a könyvtárat, buszt vettek az önkormányzatnak, autót kaptak a polgárőrök. Fóliasátor, dinnye- és kordonos uborkatermesztés, saját munkagépek egészítik ki a felsorolást.

Nagy ívű terveket dédelget a képviselő testület a jövő ciklusra is. A közösségi élet javítását célozza az ifjúsági házra elnyert pályázat. Lesz konditerem, szabadidő sport, közösségi piac, kerékpárút köti majd össze Máriapócsot, Nyírbogátot és Kislétát. Szeretnének vállalkozást idehozni, hogy a 160 közmunkásnak – összesen 650 a munkaképes korúak száma – elfogadható fizetést tudjanak adni.

Volna teendője bőven, de Madácsi Imre jól látja, a közéleti elfoglaltságok sokasága nem családbarát. Látni akarja gyermeke felcseperedését, szeretteinek boldogulását. Örül, hogy fivére is a családi vállalkozásban tevékenykedik. Madácsi Imre nem megélhetési politikus, hanem a hazáját, a szűkebb-tágabb közösséget és családját szerető ember, aki még egy cikluson át vállalná a település vezetését, s akkor tiszta lelkiismerettel nézhet körül Kislétán: megtette, amit fontosnak tartott.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.11. 19:05


Jegyző,

Dombrád

szszb 30 tk Nagy János 400.jpgNem csak konkrét, hanem átvitt értelemben is nyitva áll irodája ajtaja az ügyfelek előtt. Noha percek múlva fővárosi vendégeket kell elkísérnie, és közben a krónikás is kérdezget, egy városlakó fakivágáshoz kér engedélyt, őt irányítja a megfelelő hivatalhoz és látja el tanácsokkal. Azt látta otthon is, hogy nem véletlenül fordulnak egymáshoz az emberek, aki tud, az segítsen. Ne a ráfordított időt, hanem az elégedett ügyfelet lássa.

Nagyapja kalandos úton Új-Zélandra került, édesapja gépészmérnök, édesanyja, lánynevén Opre Erzsébet pedagógus 35 éve, Piricsén él a családjával. Nagy János jegyző már szintén kétgyermekes családapa: neje, Nagyné dr. Kerekes Marianna jogász, két gyermekkel áldotta meg frigyüket a Teremtő. János – a negyedik generáció tagjaként viseli ezt a vezeték- és keresztnevet – ötéves, Zsófia lányuk 4 hónapos. A közeli rétközi város, Nagyhalász külterületén élnek. Szeretik a friss levegőt, a végeláthatatlan vidéket, a kertészkedés pedig felfrissíti. Tömören ugyanis, bár némi humorral úgy jellemzi a beosztását, hogy jegyzőnek lenni a mindennapok harcát jelenti. Nem véletlen választotta ars poeticául Magyary Zoltánnak a jegyzőkről 1942-ben megjelent könyvéből az idézetet: nem szó szerint, csak a tartalmat idézve. A jegyzőt élethossziglanra választja a képviselő-testület. Ő a település, mint szervezeti egység főnöke, az ő érdeme, ha mozog a közigazgatás, van összhang és ellenőrzés a különböző szervek között, és az ő mulasztása, ha mindez hiányzik.

Évtizedes közigazgatási gyakorlatot tudhat a háta mögött. Szülőfalujában – noha Debrecenben látta meg a napvilágot 1981-ben – végezte az általánost, majd a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett. Közgazdászként végzett a Nyíregyházi Főiskolán, ezt követően másoddiplomát vett át a Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karán. Mesterképzéssel egészített ki a tanulmányait, közigazgatási szakon. Dolgozott a megyei munkaügyi központ nyírbátori kirendeltségén, ezután Terem községben jegyzőként tevékenykedett. Körjegyzőként Pap és Jéke közigazgatási működéséhez dolgozta ki a pénzügyi, számviteli és egyéb szabályzatokat.

Újabb megméretés köszöntött rá, amikor értesült a dombrádi jegyzői állás pályázatáról. A jelentkezők közül ő állította össze a legrészletesebben a szakmai programját. Kitért nemcsak a jogszabályokban foglaltakra, hanem a településvezetés szellemiségét is körvonalazta. Második mondata, hogy a jegyző ne csupán jó jogérzék birtokosa legyen, hanem a célszerűség, a racionalitás gondolata vezérelje, mindezt empátiával, humánummal tegye hivatalvezetőként és az ügyfelek körében is.

Mint mondja, tapasztalata szerinte a hivatali munkában jelentős szerep jut a jegyző szellemiségének. Saját feladat-ellátásában is maximális elvárást fogalmaz meg önmagával szemben, ugyanakkor a hivatalban dolgozóktól is elvárja az intézkedések alapjául szolgáló jogszabályok ismeretét, megfelelő alkalmazását, hogy ezzel a törvényességet biztosítsák. A közigazgatási reformok, az előírások dzsungele az olvasó és a kutató számára igen elvont, ám az a tény, hogy ma is felmerül: a jegyző vajon kinek az embere, az önkormányzaté vagy az államé? Leegyszerűsítve a kérdést, tevékenységében az önkormányzati, vagy az állami közigazgatás kap-e nagyobb hangsúlyt. Az viszont – több ezres jegyzői feladat- és hatáskör ismeretében – nem vitatható, hogy tevékenységében az államigazgatás van többségben.

Ha valaki tételesen szeretné tudni, mi a teendője egy jegyzőnek, akkor háromnapi hideg élelemmel és nagy-nagy elszántsággal vértezze fel magát és bújja a szakkönyveket, vagy böngésszen a könyvtárban, ma pedig az internetet is ideszámíthatja. Nagy János azt tűzte célul, emberközpontú közigazgatást valósít meg. A döntéseket minél közelebb akarja hozni az ügyfelekhez. Alapvetőnek tartja, hogy a hivatal feladata az államigazgatási ügyek ellátása, ezek szakszerű döntés-előkészítése, valamint a végrehajtással kapcsolatos feladatok megoldása.

Bár a jogszabályok közül ki se látszana, ha nem az embert és annak elintézendő ügyeit tekintené. A közösségek élet- és munkakörülményeivel, például az oktatási, nevelési intézmények karbantartásával, a közterületekkel, a parkokkal, a közmunka szervezésével legalább annyit kell foglalkoznia, mint a szabályzatok, utasítások aktualizálásával és felülvizsgálatával.

Én úgy gondolom – fogalmazza meg hosszú távú elképzeléseit Nagy János – szerencsésnek érezhetem magam, hisz a közigazgatás átszervezésében, reformjában oroszlánrészt vállalhattam. Annyira szerteágazó a jegyzői munka, hogy azt csak profiként, hivatástudattal és ügyfélcentrikusan lehet és szabad megvalósítani. Mindennap ezzel a gondolattal kezdem érkezek a hivatalba.   

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.10. 07:51

Írta: Kulcsár Attila

 

Fenyvesi Edit Örök szerelem másolata.jpg− Meg ne szólalj, úgy is tudom, mit akarsz mondani, szól rá a felesége, amikor megint megégett a flekken, és éppen mondani akarta, hogy égett szag van. Ez így van sok éve, mert fél a nyers disznóhústól, ezért jól át akarja sütni, és akkor mindig odasül − mit odasül, az alja szénné ég.

− Már megint… kezdetű mondókája után is tudja, mi jön − sáros lábbal jöttél be nappaliba, ott vannak a papucsok, használd őket, neked hiába takarítok.

−„Fiacskám ne locsold túl a virágokat” ismert szólamát már a neje folytatja − „tudom, mert a karácsonyi kaktusz nem vízi növény”. De azért locsolja − minden karácsonyra újat kap a neve napján, mert ezt a virágot az anyjától örökölte, és túlgondoskodik róla, és állandóan kirothad a sok öntözéstől.

− Szeretném veled közölni − kezdetű sablon után is tudja, mi következik: hogy olyan szenilis vagy már, hogy megint elfelejtetted felhúzni a cipzárt a slicceden, és képes volnál így kimenni az emberek közé. 

Nem nagy ügyek, de 40 év házasság után már nincsenek nagy ügyek, csak hétköznapok. Ez már nem az összecsiszolódás időszaka, mely fiatal házasoknál kötelező, ez már a csikorgásé, megkopásoké. Ilyenkor szokták a tengelyt megolajozni a vastalicskán. Aztán minden megy tovább a maga útján…

Nemcsak egymásba maródunk, kopunk bele, hanem a bennünket körülvevő tárgyakba, életünket határoló falakba, padozatokba is. A parkettán mindenki ismeri a tűsarkok nyomait, a padlón a hintaszék stráfjait. Az autó kilincse körül a körmök a karmolászásait, amikor belenyúlsz a karosszéria melletti résbe. Ott volt a nagyszülők szobájában, a falusi házban a bölcső lenyomata, a sok altató hintáztatástól a falba is mély bemélyedés horzsolódott. De megtartották, hogy emlékeztesse őket a messzire repült gyerekeikre.

Az elmúlt évben egy Biennálén a kiállításra kaptatott fel, egy régi középületből lett múzeum lépcsőjén. A fehér márványlapok a lépcsőkarok közepén ki voltak kopva, le voltak járva a sok száz éves használattól − szinte balesetveszélyesen. A kiállítás is erről szólt, csak napjaink elhasználódásait mutatta be a tárgyakon, eszközökön, középületek agyonhasznált térfalain.

Volt egy vaskorlát, valamikori olajmázolása méterenként mutatta, hogy a kapaszkodók egyszer-egyszer fogást kerestek rajta, és ott lekopott a festék. Az egyik teremben hivatali helyiség szőnyegpadlója volt a falon, az asztal négy lába látszott tiszta foltjával. Előtte a kerekes szék által összekaristolt kopás utalt arra, hogy a titkárnő hogyan szörfözött az L alakú munkaasztala mentén egyik ülésből a másik pozícióba. Vezetői szobák perzsa szőnyegei az asztal körüli járásoknál kikopva. Aztán függönyök, amelyeknek a külső oldalát a redőzés szerint a nap kiszívta. Régi kétszemélyes iskolapad, az a mázolt, kétszáz éves, az ülepeknél és a könyökök alatt a festés, tapaszolás kikopva, több tíz kezdőbetű, véset, üzenet, puska.

Ki volt állítva egy megfeketedett ikon, amelyen a csodatevő lábát a hívek fehérre csókolták, mígnem üveg alá került. Tornatermi dobbantó, a rugaszkodás helyén a natúr fáig elhasználódva. Hinták elrágódott függesztő karikái, fékpofák kikopva, és persze lépcsők fényesre járva a korlát mellett, várótermi padok a két szélén elhasználódva, kifakult faldarabok, melyek a képek, címerek, csillagok helyét örökítették meg eredeti színükben. Egy épület körüli járdadarab kilógott a sorból, mert csak az építkezés idején arra járt éjjeli őr kutyájának lába nyomát hagyta nekünk örökül, mikor még nem kötött meg a beton. Voltak régi típusú kapuk kopogtatói, rézkilincsek fényesre kopva a fogások helyén, de csak ott. Templomi padok ötven centinként kiülve a gyalulásig. Vasúti kocsi műbőr bevonatú padja kiülve, befoldva, ablakai gyémánt vágóval összefirkálva − magyarországi gyűjtésből. Harangnyelv fényessége a harangon, laposra morzsolt rózsafüzér. Magashegyi kilátó korlátja: itt jártak bicskával vésett kezdőbetűivel.

Némelyik kiállítási darab talányos, de amikor megfejtjük, revelációként hat. Volt egy ablak, amit nem tudott mire vélni, de aztán elolvasta, hogy a portásfülke ajtaja, aminek az alját a kizárt kutya körmével talán 15 év alatt homokfúvott szerűvé kikarmolta. Egy börtöncella ajtaja, amit a rab a kukucskáló felett zsíros homlokával hosszú évek alatt kikoptatott, a vaslemezig. Várbörtön terméskő fala, az eltöltött évek rovátkái. Száz év is, ötévente áthúzva, 10−15 évenként újra kezdve, jelezve, hogy sokan raboskodhattak a falak között. Újkori bárpult, amely a bárszékeken ülők lába miatt kimarjult. Tornatermi fal ezernyi labdanyommal. Falusi temetői vizelde kátránnyal bekent pisilő fala, vastag húgykő lerakódásokkal.

A használat nyomot hagy magunk után, életünk lenyomatait. De ami súrlódik, az maga is kopik. Az ember is, aki az eszközök másik végén áll, aki azokat mozgatja. Muzeális érték lesz öreg korára. A régészek cserépedényekből olvasnak, tarsolylemezeket fejtenek meg. Ha általános lesz a hamvasztásos temetés − vagy egy világégés −, a más bolygóról érkező archeológus ebből rakja majd össze életünket, ha kiás egy-egy tárgyat a hamu alól. Addig is itt vannak a nagyszüleink, meg mi magunk. 

A múzeumi séta után hazamegy. Elnézi az asszonyt, ahogy a konyhában sürgölődik, mint érdeklődő egy antik darabot. Mintha még mindig a kiállításon lenne vagy aukción. Nézi a szépen öregedő finom arc vonásait, a szeme alatti árkolódásokban a néha beteg gyerekek iránti aggódások lenyomatát, álmatlan éjszakák ráncait, a szája szegletében a sorsfordító idők megpróbáltatásait. Keze fején unokás csip-csip-csókák lenyomatait, és tenyerén a fakanalak simogatása között az ő vállának fogódzásait is. Az is visszanéz, mint egy múzeumi őr, aki ismeri látogatóját.  Ez nem fog hangoskodni, nem vandálkodik, nem műkincstolvaj, ez régiséggyűjtő, és igazi műértő.

Tudják egymás életének minden használatát, megkopásait. A délutáni nap a horgolt függöny girlandjainak furcsa mintázatait rajzolja árnyékával a két összeillő öregre, mint egy baldachin, és már nem látszanak zavaró részletek, csak szépséges pávaminták az arcukon. Egymás minden ki nem mondott gondolatát is ismerik. És ha kell, megolajozzák, mint egy vastalicskát…

 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

 Hétköznapi fülkeforradalom  *  Kutyavilág   *  Prózai sonkák   A tablókép szerelmese    *  Időrablók kerüljenek!

   *   Hájhámlasztás a szaunában

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.09. 18:34

Bibliaíró és fordító

Nyírcsászári

szszb 30 tk Császári (Báthori) László.jpgKépzeletünk segítségével visszarepültünk az időben, egészen a nándorfehérvári csata utáni hetekre – hónapokra. Az időutazásban egy neves kutató – Dupay Mihály – volt a segítségemre. Azon kevesek egyike ő, aki időt, pénzt, fáradságot nem számolva kutatta és kutatja ma is a magyar történelem rejtett szegleteiben megbúvó kincseket. Munkálkodása során akadt rá a több mint öt évszázada elhunyt, első magyar bibliaíró- és fordító, Császári/Báthory(i)/ László munkásságának nyomára.

Dupay Mihály 1944. február hetedikén született Nagykállóban. Gazdasági mérnök. Negyvenkét éve él társas kapcsolatban, melyből két fia született. „Belső hívásra, hét évvel ezelőtt kerestem meg az Első Remete Szent Pál rendi központi monostor romtemplomát. Azt és környezetét azóta családommal tartjuk rendben. 2011. március 25- én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, szintén belső hívásra, egy áldott állapotban lévő Boldogasszony szobrot állítottunk föl, és kértünk rá áldást.”

Ez időtől kezdett behatóan foglalkozni a magyar alapítású Pálos rend történetével.   Különleges érdeklődéssel fordult néhai földije, Császári (Báthory) László személye felé, aki az első magyar Biblia írója és fordítója volt. ”Kutatásaim folyamán állandóan ellentmondásokba és valótlanságokba ütköztem, kezdve azzal, hogy a nevét és a származását is a különböző források máshogy rögzítik. Ez jellemző a Pálos rend keletkezésére és működésének történetére is.”

Térjünk rá nándorfehérvári hőseink egyikének nem mindennapi munkássága bemutatására, illetve ismertetésére. Boldog Báthory László (Bátori László) az 1420-as években, Nyírcsászáriban született. Hosszú és fáradságos élete – a Mátyás király halála előtti években – a budaszentlőrinci pálos kolostorban ért véget. Halála napján még misézett. Testét a kolostor templomában, a Szent István oltár előtt helyezték örök nyugalomra. A származására vonatkozó adatok ellentmondásosak: van olyan forrás, amely szerint „Bátori László (boldog) a pálosok budaszentlőrinci kolostorának volt munkás tagja. Valószínűleg az erdélyi Bátori családból származott, s a XV. században élt.” Egy másik forrásban ez olvasható: „Bátori – László, boldog (15.sz.): pálos szerzetes. Nyírbátori polgárcsaládból származott. Bibliamásoló volt a budaszentlőrinci kolostorban. Magyarul írt szentírás-magyarázata Mátyás király Corvinái között is helyet kapott. De annak a török hódoltság korában, sok más Corvinával együtt nyoma veszett.”

A török elleni harcokban mutatott hősiessége jutalmául – adományul – megkapta Somló birtokjogát. Azt a helyet, ahol a” királyok borát” adó szőlőket termesztették. Később elfordult a világi élettől, belépett a Pálos rendbe, ahol a hittudományoknak szentelte minden idejét, erejét. Elhagyta kolostort és a Nagy-Hárs-hegy tetején lévő kis barlangba húzódott vissza és remetéskedett két évtizeden át. Ott fordította le a teljes Bibliát, és készítette el latinból a Szentek Élete című művét. A barlangi élet, a vezeklés, a böjtölés aláásta egészségét és betegen, elgyengülve tért vissza a kolostorba.

Gyöngyösi Gergely pálos főperjel 1525-ös Krónikája és Bod Péter 1766-ban megjelent könyve alapján joggal tételezhető fel az, hogy az egyik első magyar nyelvű fordítás Báthory Lászlóé lehetett a XV. sz. második felében. A főperjel krónikájában ez olvasható: Bátori László buda – szent – lőrinci pálos szerzetes az egész Bibliát (totam Bibliam) magyarra fordította. Az említett kézirat a XVIII. században még fellelhető volt a felsőelefánti pálos kolostorban. Mindezek a Jordánszky Elek püspök-féle „Jordánszky- kódex”- ben leírtakkal összhangban vannak.

szszb 30 tk Dupai Mihály.JPGBoldog Bátori László egykori barlangját 1911-ben, Bátori barlang néven nyitották meg. Munkásságát megörökítő fekete márványtábla került akkor a bejárat fölé. Később, 1931-ben Havran Imre iparművész tervezte márványoltárt alakítottak ki, amiből mára csak az összetört márványtábla darabjai maradtak meg. („Hálás és büszke utókor !”) Arcképét, amit egy ismeretlen szentlőrinci pálos szerzetes festett a XV. sz. második felében, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.

A világon elsőként, három éve, szülőfalujában, Nyírcsászáriban szenteltek fel templomot Pió atyának, a szent életű olasz kapucinus szerzetesnek. A hármas oltárképen középen az Irgalmas Jézus, mellette Pió atya és Boldog Császári (Báthori) László látható.

Dupay Mihály elhatározta, hogy emléktáblát helyez el a barlang bejáratánál. Látva Nyírcsászári hozzáállását híres szülöttjéhez, megkereste a polgármestert, hogy részt vesznek-e az emléktábla elkészítésében és elhelyezésében. Zichar János vállalta az anyagiakat, és felkérte Dupay Mihályt az emléktábla elkészítésében való közreműködésre. Az ünnepségre 2014. szeptember 27-én kerül sor.

Nyírcsászári büszke és így szeretné leróni tiszteletét fél évezrede élt és alkotott szülöttjének.

File0001.jpg

Volom Pál

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.09. 08:27

Polgármester

Csokvaomány

szszb 30 ki Mustos Tibor.JPGJelentős adósságállománnyal vette át 2006-ban a község vezetését Mustos Tibor, ám a szűk esztendők mára elmúltak. A most következő hónapok viszont egyedülálló produktumokat feltételeznek az ózdi kistérséghez tartozó Csokvaományban. A már aláírt szerződés szerint megépül „hobbitfalva”, a megszűnt vasútvonalon pedig hajtányról lehet majd csodálni a Bükk festői tájait.

Zsákfalu, ahol az elmúlt két évtizedben a kilátástalanság volt az úr. Megszűntek a térség legnagyobb foglalkoztatói, a vaskohászat és a szénbányák, aminek mai napig érződik a hatása a 926 fős településen. Munkahely híján általánossá vált a fiatalok elvándorlása, ami magával vonta a község elöregedését. Akik viszont ott maradtak, szinte csak közmunkában reménykedhetnek. Mustos Tibor tisztában volt a helyzettel, amikor szerepet vállalt községe felemelkedésében. Az 1955. augusztus 10-én Ózdon született polgármester minden felmenője csokvaományi volt. A falu 1943-ban Csokva és Omány egyesítéséből jött létre.

Miután helyben elvégezte az általános iskolát, Miskolcon a Bányaipari Technikumban szerzett szakképzettséget. Ez meghatározta életét, hiszen technikusként 32 éven át dolgozott Farkaslyuk és Putnok szénbányáiban. A nagyüzemek bezárása után a putnoki bányában még vállalkozóként próbálkoztak a termeléssel, de az a munka csak kérészéletűnek bizonyult. Ezután nyugdíjba vonult, mígnem 2006-ban újra aktivizálta magát. Akkorra két fia, a BM kötelékében dolgozó Péter és a mezőgazdasági vállalkozó Zsolt már saját lábára állt, varrónő felesége pedig nyugdíjas lett. Családi örökségként viszont Csokvaományban áll egy családi ház, ami a szülőföldhöz való legerősebb kötődést jelenti.  Péter már korábban is a községben vállalkozott, amiben édesapja is segítségére volt, ami miatt sokat tartózkodott Csokvaományban. Az összefüggések eredményeként indult a 2006-os önkormányzati választáson, és azóta irányítja Csokvaományt. Mivel hosszú éveken át vergődött adósságcsapdában az önkormányzat, megszorító intézkedéseket hozott a helyzet kezelésére, végül az állami adósságkezelés révén menekültek ki a szorult helyzetből.

A fejlesztésekről viszont a nehéz anyagiak mellett sem mondtak le. A helyi törpe vízművet kiváltották egészséges vezetékes ivóvízzel, utcákat aszfaltoztak, 2010-ben pedig átadták a szennyvíz-csatorna hálózatot. Ezzel lett 100 százalékos Csokvaomány infrastrukturális ellátottsága. A Várépítő pályázatból kicserélték az óvodatetőt, az intézménybe 33 gyerek jár. Működik idősek klubja 25 szépkorúval, az idősek otthona pedig 22 főnek nyújt biztonságos öregkort. A megalakított szociális szövetkezet több embernek biztosít majd munkahelyet. Komoly feladatot ró az önkormányzatra, hogy náluk van kilenc település központi orvosi ügyelete, aminek működtetése sok szervezéssel jár.

Közben azonban forogtak a fogaskerekek, keresték a kiutat az egyre inkább lehetetlenné váló helyzetből. Itt találkoztak a szándékaik egy építész házaspárral, akik passzív házakat építenének arra alkalmas helyeken, és így került szóba Csokvaomány. Az önkormányzat rendelkezik saját földterülettel, amit felajánlottak a tervezett építkezéshez. A nyilvánosságra hozott látványtervek után a Gyűrűk ura című film építményei alapján a passzívházakat sokan „hobbitházak” becenévvel látták el.  Szerződés már van, az érdeklődés pedig jelentős az új típusú lakóházak iránt. A befektetők 2014-ben elkezdik a beruházást, ami csak az első lépcsőfoka lesz a község extrém méretű fejlesztésének.

Újabb ötletként felmerült a térségben, hogy romokra is lehet építkezni, márpedig ott van a falu határán a 2006-ban bezárt vasúti szárnyvonal. Az Eger-Putnok közötti vasút  a Bükk-hegységen keresztül szállította az utasokat, mígnem kimondták rá a halálos ítéletet. A síneket szerencsére még nem szedtek fel, ezért hasznosítható a vasúti pálya. Ausztriában van hasonló kisvasút, amit hajtánnyal vontak be a turistaforgalomba. A hajtány lábbal hajtható vasúti kocsi, amely 6-8 személyt tud szállítani. A beruházás négy községet érint Szilvásváradtól Csokvaományig, és már el is készült az ötletre alapozott pályázat.

Komoly tervek mutatkoznak a biotérség kihasználására is. Pi vizet akarnak előállítani, amivel a kialakított tízhektáros zöldséges kertjüket locsolják majd és azzal itatják az ezer darabos sertésállományt. Ezekre a termékekre lenne exportigény, helyben pedig újabb munkahelyeket teremtene a beruházás.

Küszöbön áll a templom és a polgármesteri hivatal felújítása, valamint az önkormányzati konyha átépítése is. Mustos Tibor azt mondja: nyugodtan megélhetne nyugdíjából, mégis élére állt egy közakaratnak. Csokvaomány lakói ugyanis nem nyugszanak bele sorsukba, és közös céljuk, hogy újra élhetővé tegyék falujukat. Ebbe az irányba már megtörténtek az előkészületek és a jelenlegi állás szerint nem sokat kell várni a vágyak beteljesülésére.

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.07. 07:14

Polgármester

Dubicsány 

szszb 30 ki Susányi Gábor.jpgAz ózdi kistérség egyik legkisebb lélekszámú községén áthalad a 26-os számú főút és a Miskolc-Ózd közötti vasútvonal. A jó megközelítés ellenére idáig nem sikerült megtalálni azokat a kitörési pontokat, amelyek a fiatalokat szülőhelyükhöz kötnék. Jellemző adat, hogy az elmúlt 20 évben 330-ról 292 főre csökkent a lakosság létszáma annak ellenére, hogy nagyon is élhető falunak tűnik Dubicsány.

Alapvető probléma, hogy a helyben foglalkoztatottak száma mindössze tíz fő körül mozog, a többségnek a Kazincbarcika központú ÉRV Zrt., a BorsodChem üzemei, az ózdi General Electric vagy a miskolci Bosch ad munkát. A közelmúltban a falu határában folyó Sajóra akart egy vállalkozás vízierőművet építeni, ám az Aggteleki Nemzeti Park ezt azért akadályozta meg, mert állítólag egy ritka halfaj él abban a térségben. Évek óta lebegtetnek egy új szénbánya nyitást a környéken, ám még ott sem tud újabb érdemi lépésről beszámolni a polgármester. Egyelőre így marad a meglévő lehetőségek kiaknázása.

A község a 13-14. században jöhetett létre, majd a török 1555-ben felégette. A 18. században a földbirtokos Vay család bástyás, emeletes, manzárdtetős kastélyt épített a településre, amelyet ma a Borsod Volán Zrt. üzemeltet. Számos rendezvény, lakodalom helyszíne az impozáns épület, szobáit pedig vendéglátásra, gyermeküdültetésre hasznosítják. A település mellett, 1849-ben ütközött meg Görgey Artúr az orosz csapatokkal, aminek emlékét egy tábla őrzi.

Susányi Gábor, akinek a szülei is Dubicsányban élnek, 1998-ban nyerte itt meg a polgármester választást és azóta tiszteletdíjas faluvezetőként végzi a munkát. Mindig szem előtt tartotta a helybeliek teherbíró képességét, ezért a nagy közműberuházásoknál is minimális terhet rótt a lakosságra. Így a földgázhálózat kiépítése a gázcsonkig ingyenes volt. A 2004-ben átadott szennyvízberuházásnál is kevés teher hárult az ott élőkre. A sportpályán teniszpálya és röplabda pálya épült, de az öltöző is megújult. Forgalomcsillapító szigetet építettek a 26-os számú főútra, növelve a közlekedésbiztonságot. A régi tanácsházát lebontották és helyére játszóteret építettek. A polgármesteri hivatal egy régi módos gazda által épített épületbe került, amit fel kellett újítani. Költségkímélés miatt lényegében a putnoki városházán zajlik a dubicsányi emberek ügyintézése, illetve hetente két napon egy ügyintéző két órában fogadóórát tart, akárcsak a családsegítő munkatársa.

Nem volt a falunak egy tanácskozásra alkalmas helyisége, ezért a közösségi ház tetőterében kialakítottak egy közel százfős konferencia termet. Gondoltak az egészségmegőrzésre is, létrehoztak egy kondicionáló termet. A ravatalozóra is ráfért a felújítás, az időjárás ellen térkővel burkolták a falait. Az önkormányzat tulajdonában álló épületeket igyekeznek hasznosítani, azokat is felújították és bérbe adták vállalkozónak, aki az alapellátásban vállal szerepet. Épült új buszmegálló, folyamatosan parkosítanak és fásítanak. Az évek során kiépült a kábeltévé hálózat és aszfaltozták a Temető, valamint Határ utcákat, a József Attila utcában pedig rendezvényteret alakítottak ki. Megemlíti a Fidnár udvart is, ahol Fidnár Zoltán és felesége Melinda saját ingatlanára szerveznek zenei és irodalmi programokat, író-olvasó találkozókat és helyi rendezvényeket. Bekapcsolódtak az évente megrendezendő Borsodi Művészeti Fesztivál programsorozatba is.

Emellett említésre méltó közösségi élet zajlik Dubicsányban. A pincesoron rendszeresen megtartják a pincegazdák napját, van farsangi, mikulás napi, karácsonyi és augusztus 20-i ünnepség, zenei esték és esetenként gulyásfőzés mozgatja meg a helybelieket.

Ezekben a hónapokban újítják fel a magtár épületét, amiből közösségi házat alakítanak ki öt vendég apartmannal, kézműves házzal és helyi gyűjteménnyel. A negyedik ciklusát töltő polgármester azt mondja, tervei 98 százalékban megvalósultak. Szeretne még a faluba telepíteni 20-30 munkahelyet jelentő üzemet, amivel a lakosságfogyás is megállítható lenne.

Putnokon kezdte tanulmányait Gábor, majd Miskolcon a Pataki István szakközépiskolában végzett gépszerelő szakon, 1987-ben pedig Pécs főiskoláján vette át épületgépész üzemmérnök diplomáját. Három évig volt a Borsodi Hőerőmű technológusa, majd vállalkozóként dolgozott. A Susányi Kft.-t 1998-ban indította, az ország számos településén építettek ki távhő és földgázvezetékeket. Felesége, Judit közgazdászként és mérlegképes könyvelőként segíti a cég munkáját. Két gyermekük közül Gábor másodéves a Debreceni Egyetem biológia szakán, Márk pedig nyolcadikos Kazincbarcikán. Ő talán örökölheti apja régóta meglévő zenei rajongását, hiszen Miskolc Bartók Béla Zenei Szakközépiskolájába vették fel. Gábor billentyűs hangszereken játszik, 20 éve alakítottak egy zenekart, amellyel az ország számos településére kaptak már meghívást. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.06. 19:20


Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből


img8601.jpgDél-Borsod települései közül Tard vonult be leginkább a magyar irodalomba. Méghozzá egy könyv kapcsán, aminek az a címe: A tardi helyzet. A szerzőjét Szabó Zoltánnak hívták, aki ezzel a művével egy új műfajt honosított meg a magyar iroda­lomban: az írói szociográfiát.

Amikor e könyve megjelent 1936-ban Veres Péter többek között a következő­ket írta róla: „A Szabó Zoltán könyve a tardi helyzetről nagy port vert fel. Hónapokon keresztül folyt és folyik a sajtóháború körülötte. A jobboldalról támadják, hogy túloz, sőt informátorát, a falusi tanítót üldözni kezdték. Még a fizetését is visszatartották... Az ember, különösen a magamfajta falusi, elámul, amikor elolvassa a könyvet; hát ennyire nem ismerték az urak a falut, hogy mindez ilyen nagy újság és nagy botrány nekik? Én nem látok a tardi helyzetben semmi különös felháborítót, nem látok olyat, amit bármelyik magyar faluban akár súlyosabb formában is meg ne találnék. ” Szabó Zoltán − az akkori tardi tanító, Rózsa József segítségével − nem csinált mást, mint korkéSzabó.jpgpet rajzolt egy magyar falu és népe pillanatnyi állapotáról, ami az „álla­potok milyensége miatt” kórkép lett. Mert mint ahogy eme könyve bevezetőjében írta Szabó: „Az élet, mely a hímzések pirosa alatt meghúzódott, komor volt és nehéz. A háziszőttes ingek szélének pompája kemény küzdelmet takar, erőltető munkát, sú­lyos és keserű gondokat, adósságot és harcot. ”

A könyv, amely végül is kiteregette a tardi nyomorúságot, illetve a szerzője, a megjelenést követően cseppet sem volt népszerű a helybéliek körében. Sőt egyfajta gyűlöletet váltottak ki, ami részben érthető is, hisz ki szereti, ha országnak-világnak „kikiabálják” a szerencsétlenségét. Mert azon persze senki nem segít! Egy könyv pláne nem! Attól nem jut több kenyér a tardi gyerek kezébe, és hús a tányérjába gondolták, s nem alaptalanul.

Valóban, a könyv akkor mindjárt nem segített, de később viszont −úgy gondolom −mégiscsak. Mert ma − de már a jelent megelőző korábbi évtizedekben sem −, nem ír egyetlen tardi gyerek olyat, mint akkor: „Én hétfőn szalonnát és kenyeret ettem regge­lire. Délre pedig kenyeret. Én naponta háromszor szoktam enni. Kedden reggel sza­lonnát és kenyeret, délre kenyeret, estére tésztalevest ettem. Szerdán reggel kenyeret, délre kenyeret, estére krumplis tésztát ettem. Csütörtökön reggel kenyeret, délre húsle­vest, estére kenyeret ettem. Pénteken reggel kenyeret, délre bablevest, estére kenyeret ettem. Szombaton kenyeret, délre tésztalevest, estére kenyeret ettem. Vasárnap szalon­nát, kenyeret, délre húslevest, estére kenyeret ettem. ”

Igen, 1936-ban így étkezett egy 11 éves kislány, egy négyholdas gazda lánya. Szerencsére mindez már régen a múlté, mint ahogy a nyomort kibeszélő Szabó Zoltán iránti egykori unszimpátia is. A régi világra már csak két műemlékértékű régi parasztház emlékeztet a falu főutcáján, mindkettő tájház, s milyen érdekes! az öregebb ház udvarán ott találom Szabó Zoltán szobrát. Miként a helyi iskola falán is az ő nevét olvasom: Szabó Zoltán Általános Iskola. Tard megbocsátott neki, sőt Tard ma már büszke rá.

A szobor (Borbás Márton alkotása) 1998. szeptember 26-a óta áll ott a tájház udva­rán, s maga Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök avatta fel szép ünnep keretében.

Az eseményen jelen volt Szabó Zsuzsa és Ágnes, Szabó Zoltán Párizsban élő özve­gye és leánya, valamint Franciaország magyarországi nagykövete is.

Érdemes elzarándokolni ide, Tardra. A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság című óriási visszhangot kiváltó könyvek írójának szobrához, s ha már itt van az ember, menjen be a könyv szereplőinek egykori lakóházába, amely mementóként maradt itt az utókornak.

Ez a buggyos tetejű nádfedeles ház az 1930-as évek szegényparaszti életét, ízlését reprezentálja. A fala vert fal. Készítéséhez csúszó kalodát készítettek, amely közé szalmával és törekkel összedagasztott sarat döngöltek. Miután a falszerkezet meg­száradt, lebontották a kalodát és sárból, törekből készített agyaggal besimították. Az így készült fal csaknem egy méter széles volt, s ennek köszönhetően télen melegen, nyáron hűvösen tartotta a belső teret. A ház tetőszerkezete ágasfás szelemenes. Az ilyen típusú házakat felülről kezdték építeni. Leásták az épület két végén a tető magasságáig érő ágasfákat, amelyre rátették a szelement. Ezt két oldalról megtá­masztották, s ez adta egyúttal a tető lejtési fokát is. A ház nevét adó „buggyot” pedig úgy kapták, hogy a szelemenbe körülbelül 2 méter hosszú élszarufát csapoltak. Az ágasfa közepén ezt egy szemöldökfa támasztja alá egy csapba illesztve. A tetőszer- kezet másik érdekessége, hogy vasszögeket, ácskapcsokat nem használtak, faszöge­ket ütöttek minden második gerendába.

A ház építésének további részleteit, miként belső berendezését most nem sorolom fel. Annyit azért elmondok, hogy mind a belső tér, mind pedig a berendezési tárgyak egy sajátos világ légkörét adják vissza, amihez a hozzám hasonlóak (a szomszéd faluban születtem) érzelmileg kötődünk, másokat viszont éppen az ismeretlensége, s ebből adódó különlegessége ragad meg, s tart ott hosszú nézelődésre.

img860.jpgTard annyi más dél-borsodi településhez hasonlóan, megér egy kirándulást. A szín­háztörténelem iránt érdeklődők például a mai, impozáns polgármesteri hivatal falán érdekes emléktáblára bukkanhatnak, amely arról tudósít, hogy a korábban itt álló lakóházban élt Telepy György, a neves színész, színházi festő és író, a Nemzeti Szín­ház első éveinek ezermestere, Telepy Károly festő apja. Ő élete utolsó esztendeit töltötte családjával Tardon, s itt is hunyta le szemét. Ezt az emléktáblát 2001-ben avatták fel, majd pedig 2001. április 28-án, a tardi temetőben a család leszármazottai jelenlétében felszentelték a jeles férfi új síremlékét.

Tard nagyon hosszú falu, két part között nyúlik el, s aki veszi a fáradtságot, s végig­sétál rajta, a község északi végében, a felhagyott homokbánya rézsűjén egy fokozott védelemre szoruló madár, a gyurgyalag költőhelyét találja meg. A gyurgyalag rigó formájú, 22-27 centiméter nagyságú karcsú madár. Hasoldala kékeszöld, a fiatalabb, még nem költő madaraké zöldebb. Dolmánya, feje élénk gesztenyeforma, vállfoltja és torka sárga. SzemsáTelepy.jpgvja és torokszalagja fekete. Hosszú, zöld farkának két középső tolla túlnyúlik a többin. Reptében feltűnik a türkizkék testalja és a feketén szegett, világosbarna szárnybélés kontrasztja. Szeme kárminpiros, csőre fekete, enyhén ívelt, lába vöröses. Ez a szép madár jellegzetes, folytonos bugyborékoló „gyur-gyur” han­got hallat.

Kedvelik Tardot, miként én is!

 

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.05. 13:21

Polgármester

Bódvaszilas

szszb 30 ki Fülöp József.JPGA trianoni országcsonkítás után nyílt néhány új lehetőség Bódvaszilas számára, hogy súlyponti településsé váljon. Megkapta a vásárjogot és 1920-tól járási, majd később tanácsi székhely is volt. 2013. január 1-jétől ismét térségbeli rangjának megfelelő szerepkört kapott az 1100 lelkes község, hiszen 10 település közös önkormányzati hivatalát ők működtetik.

Minden második hónap harmadik keddje az országos állat- és kirakodó vásárok napja Bódvaszilason, ahová olyankor hatalmas tömeg utazik. Nagyon sok érdeklődő és vásárló Szlovákiából érkezik, kihasználva a határ közelségét.

Az Aggteleki Karszt települését 2010-től irányítja Fülöp József. A polgármester korábban 23 évig tanított a helyi általános iskolában. Névjegyét letette az oktatásban, hiszen tanítványai közül többen eljutottak területi és megyei tanulmányi versenyekre, egyik diákja pedig az országos történelmi verseny döntőjébe került.

 A helyi iskola elvégzése után Miskolcon az I.-es számú Ipari Szakközépiskolában érettségizett, majd a MÁV gépállomáson dolgozott. Aztán úgy döntött, autószerelőből pedagógus lesz, így került 1987-ben képesítés nélküli tanárként a Bódvaszilasi Általános Iskolába. Hamarosan ő készítette fel a diákokat az iskolai rendezvényekre, és neki jutott 1990-ben az első október 23-i műsor megszervezése is. Ehhez sikerült beszereznie az 1956 sajtója című cikkgyűjteményt. Közben felsőfokú tanulmányokba kezdett és 1991-ben Egerben az Esterházy Károly Tanárképző Főiskolán magyar és történelem szakon diplomázott. Ezt követte Miskolcon a Római Katolikus Egyházmegyei Teológiai Tanfolyam, így lett 1994-től hitoktató is. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara következett 2004-től, ahol közoktatási vezető és pedagógus szakvizsgát tett. Sokoldalú tevékenysége miatt úgy érezte, megbecsült tagja a községnek és az addig végzett munkájánál is többre képes. Így indult el a 2010-es választáson  polgármesterjelöltként. A választás napjára nagyon sok egykori tanítványa érkezett haza a községbe, hogy leadhassa rá a voksát.

Bevallja, nem tudta, mi vár rá a polgármesteri hivatalban, de hamarosan átlátta, nem lesz egy sétagalopp az első időszak. A választások előtt néhány nappal adták át korszerűsítés és bővítés után az iskolát, ám a 127 milliós pályázatot menet közben többször módosították. Lényeg, hogy 40 millió forint hitelt kellett felvenni ahhoz, hogy a pályázati feltételek teljesüljenek, de az elszámolást így is csak 2011-ben tudták elkészíteni. Hasonló örökség volt a hivatal akadálymentesítése és felújítása is. Nem értette, miért kell önerőből elkezdeni olyan beruházást, amire pályázati pénzek állnak rendelkezésre. Hozzá is nyúlt a már megnyert pályázathoz, és így mintegy hétmillió forintja megmaradt a községnek. A legnagyobb beruházás a szennyvízcsatorna pályázat volt, amit 2010-ben elnyertek, de a NORDA-val még nem volt aláírt szerződés. Jöttek a hiánypótlások, de 2014-re sikerült kiépíteni a hétkilométeres rendszert és már a próbaüzem zajlik.

Közben igyekezett választási ígéreteit valóra váltani. A futballpálya melletti ingatlanokon az átpattanó labdák miatt sokszor letaposták a kerteket, ezért körbekeríttette a pályát. Sok idős ember él a községben, akik már nem tudják megművelni kertjüket, ezért 2012-ben pályázaton nyertek egy kistraktort, ellátva minden felszereléssel, amelyet az önkormányzat által megállapított órabérért bérelni lehet.  A sportöltözőre új tető került, így a megyei bajnokságban szereplő futballisták jobb körülmények között készülhetnek a soron következő mérkőzésükre.

Belügyminiszteri pályázatból volt lehetőség katasztrófavédelmi őrs létrehozására is, aminek az elnyerése 18 munkahelyet jelent Bódvaszilason.

Tanáremberként sokat dolgozott azon, hogy újra életet leheljenek a helyi kultúrházba. Egyik régi kollégáját kérte fel a munkára, és azóta sok rendezvényt szerveznek a művelődési házban, de a művelődésszervező intézi a kastély ügyeit is. Utóbbiban szállást és étkezést tudnak biztosítani a látogatóknak. A polgármester örül annak, hogy nő a turistaforgalmuk, egyre többen kíváncsiak a környék cseppkőbarlangjaira és a felszíni látnivalókra.

Fülöp József kétszer módosított pályát, de egyiket sem bánta meg. Szerette tanári hivatását, de úgy érzi, jelenlegi pozíciójában még többet tud tenni Bódvaszilasért.

Felesége, Fülöpné Mihalik Mónika angol szakos nyelvtanárként tanít a helyi iskolában. Két gyermekük közül Áron a Miskolci Egyetem első évfolyamos gépészmérnök hallgatója, Antónia pedig a Herman Ottó Gimnázium spanyol kéttannyelvű osztályának 11. évfolyamos tanulója. 

 Fülöp József jövőbeni céljai Bódvaszilas élhetőbbé tételéről szólnak. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.04. 08:06

Korán reggel baloldalról a chilei parti őrség piszkosszürke naszádjának barátságtalan ágyúi búcsúztatták hajónkat. Jobbról pedig az a patagóniai szél hátráltatta indulásunkat, ami ezen a vidéken minden fát olyan csáléra fújt, mintha Csontvári festette volna őket.  Az ódon dízelmotorok lassan elérték az üzemi fordulatszámot, és kiküzdöttük magunkat Puerto Natales elmondhatatlanul lehangoló látványt nyújtó kikötőjéből.

Patagoniai képek 1.30.jpgEste, a gleccservidéken tett kirándulás után hátszéllel vidámabban hasította hazafelé a vizet hajónk. A turistákat leszámítva a társaság kicserélődött. A fedélköz sarkában két zenész ült oly szomorúan, mint két nagy rakás szerencsétlenség. Csak azért nem mondom: „mint akinek nem jutott dinnyeföld” mert a Magellán-szorosnak ebben a fjordjában, inkább jéghegy terem. A padlózatból áradó könnyfakasztó olajszag tette-e bánatossá őket, vagy a nagynak nem ígérkező borravaló gondolata, nem tudni.

2. Tavasz a jégár partján.jpgPedig ezen a menetrendszerű lélekvesztőn nem csak koldusszegény helybéliek, hanem láthatólag módos turisták is utaztak. A duónk tagjai olyan takarékos mozdulatokkal zenéltek, amilyeneket már régen öregedő asztmás színpadi bonvivánok dolgoznak ki maguknak. Pecsétes mellényükön meg se moccant sem a kopott gitár, sem a defektes harmonika, amint időnként vérforralónak szánt dallamokat adtak elő. Jókedvre derülésüket az ijedt tekintetek is akadályozták, amelyek feléjük fordultak a hangosabb taktusoknál.

A hajó azért csak gyűrte maga alá a hullámokat, és úgy tűnt lassan közeledünk a világvégi városhoz, amely pár napra otthont adott számunkra. Kintről kiáltások hatoltak a fedélközbe a nyikorgó deszkák résein át: kondor, kondor… Voltak, akik felmentek megnézni a világon sehol másutt nem látható óriásokat, ám még többen lenn maradtak. Megérkezett ugyanis a koktél. Gleccserjégen úszó bivalyölő keverék. A nevét nem őrizte meg emlékezetem, annál inkább a szakácsnő kinézetét. Volt benne úgy hetven százalék kínai, a maradék a helyi indiánok, az egykori konkvisztádorok, és a később Afrikából érkezettek vére. A néhány szál kis bajuszka a szája szegletében pedig éppúgy a kint úszkáló oroszlánfókákéra emlékeztetett, mint arcvonásai.

Ja, igen, pampa-koktél volt az italköltemény. A kínálás sikere elmaradt. Ám, nehogy kárba menjen a sárgászöldes keverék, a pincérnő a zenészekkel megmentette a poharak tartalmát. Sőt, néhány matróz is előkerült, és alig telt el néhány perc, már táncoltak is. A muzsikusok immár a hajóval hullámzottak, rikoltozó csapzott arcok sugároztak egymásra soha el nem múló szeretet.

A kapitány alig bírta a kikötéshez elővarázsolni a legényeket. Felhívtam a fiamat, hadd halljon egy kis tőrőlmetszett patagóniai népzenét. Amikor a táncoló matrózokról is beszámoltam, megkérdezte: a kormánynál meg Pepita Ofélia? Hát igen… Ha Rejtő látta volna ezt a kikötést... Előbb egy kisebb hajót találtak el a legények, amelyről valami kiálló tárgy betört a mienken egy ablakot. A mögötte levő wc-ből velőtrázó sikoly hallatszott. Zavarta a manővert, hogy a korábbi helyünkre beállt egy újabb hadihajó. Azon viszont nem Piszkos Fred volt szolgálatban, hanem humorérzék nélküli tengerészgyalogosok, akik közül az ágyú kezelőinek gyanakvó arcán gyilkos indulatok mutatkoztak, amint másfél arasszal teknőjük orra előtt elsüvöltöttünk.

Attól se enyhültek meg, hogy a kivágódó ajtó mögül a pállott párával és nyomasztó szaggal együtt a harmonikaszó is előtört. Mivel a mi kapitányunk is csak emberből van, aki nem szakadhatott százfelé, a dokkolásra kevesebb figyelem maradt. El is pattantunk, mint a biliárdgolyó. Az utasokon látszott, hogy ezekben a pillanatokban, lelkükben filmként lepereg előttük az életük, amely a nap annyi csodálatos látványossága után hullámsírban végződik. Egyedül a szakácsnők és a lent maradt matrózok, no és persze a mi megvidámodott zenészeink nem törődtek az egésszel. Amikor aztán harmadszori próbálkozásra a parthoz kötötték hajónkat, legelőször a muzsikusok léptek a pallóra. Ők pedig ugyanazzal az elkámpicsorodott életérzéssel az arcukon baktattak el a még mindig viaszsárga utasok előtt, mint amivel érkeztek. A fedélközi vigasság nélkülük is ment tovább.1. Közeledünk a gleccserhez.jpg

***esiksandor2cm.jpg

Ilyen szép a világ

 

 

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.03. 15:08

Írta: Ésik Sándor


Peter Barker Augusztus másolata.jpgHasa van a dohánylevélnek. A hőségben szoknyaként lebeg körben a széle. Nagyon nagy kánikulának kell annak lenni, amikor a gazdája azt mondja: elég lenne már ebből az égi áldásból.

Az akácfasor övezte zsebkendőnyi táblán már térden felül ért a dohány, ahol a két öreget kapálni láttam. A tűző nap megtorpant az asszony fekete fejkendőjénél, de a bácsika kalapja sem igen engedte a sugarakat izzadó homlokához.

Csendesen dalolgattak kapálás közben. Nem nagyon lehetett érteni mit, hát megkérdeztem, amint a sor végére értek.

- Szent ének ez fiam - mondta a bátyó. A maiak már nem ismerik ezeket.

- Miért nem valami vidámabbat?

- Mert a dohány nem tűri a hebehurgya danászást. Tudja mitől sudárul a termete? A búcsúsok énekétől. De hát máma már busszal mennek Pócsra, nem úgy, mint régenében. Itt vonultak gyalog, vagy szekérrel a dűlőutakon. Toronyiránt. Nem bánták a port. Igaz, nem siettek. Sokszor nem is láttuk őket, csak a szél hozta az asszonyok hangját. Az messzebbre hallatszik, mint a férfiaké.

Tényleg. Az előbb én sem hallottam az öregét, csak a feleségéét. Annak ritmusából következett, hogy mind a ketten énekelgetnek. Folytatták is azután, hogy ismét hozzákezdtek a kapáláshoz. Csak a csend neszezett a melegségben, a homok felett pedig délibáb remegett hangtalanul.

Talán a zsoltár, de az égiek kegye mindenképpen - nagyon szép az öreg dohánya. Nem érte jég. Eső áztatta a palántáját, pótolni sem kellett. Nem bántotta még betegség, kövér, érdes, egészséges leveleket hordott erős dereka. Boldogan siklik végig a tekintet az egyenletes állományon, és meg sem áll a szomszédos lucernatarló fölött szitáló karvalyig.

Ha létezik ének a búzamezőkről, akkor a dohánynak is van dala.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! Olvassa el a szerző további műveit is:

Bölcsődal, torkaszakadtából   *   Csipkezsófika álma  Vesszőfutás a jászol alól   Gabonaábécé

Szerelmem, Demalgon    *   Madárdal-dal-dal...

Szerző: Napkelet Népe  2014.08.01. 16:10

 

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

img8521 másolata.jpgOlvasom a Tiszaújvárosi Krónika egyik számában, hogy kedvezményes őszi üdü­lési lehetőségeket kínál az Inveszt Rt. Szállodák-Üdülők Üzletága Bogácson, a keze­lésében lévő Jurta Üdülőközpontban, illetve a Villa Sederkynben.

Aki él a lehetőséggel, annak ajánlom, hogy a pihenés, a fürdőzés, az esetleges pincelátogatás mellett kiránduljon is! Gyalogosan, vagy kocsival ránduljon át példá­ul a közeli, Bogácshoz mindössze négy kilométerre lévő Cserépfaluba, ahol számos meglepetésben lehet része, hiszen az egykori „meszesek” (mészégetők, meszet fuvarozók) falujában sok történelmi, kultúrtörténeti emlék nyomára bukkanhatnak.

A hangulatos település utcáin barangolva, a must illatú őszben bizony kedvünk támad megállítani a múló időt. Tornácos házak, virágos udvarok, hegyoldalban bújó pincék vonzzák a tekintetet, késztetnek maradásra. És természetesen az emberi szó is erre késztet, mert Cserépfaluban barátságos népek élnek.

A falu központjában, a művelődési ház előtti kis parkban például egy különös emlékmű hív, csalogat egészen közel magához. Szó szerint felkelti az ember kíváncsiságát, mert ilyen szobrot még nemigen látott. A karcsú posztamens oldalán mind­össze egy aranyozott, vésett CS betű díszeleg, rajta viszont bronzból egymásra rakott könyvek, amelyeknek gerincén olyan nevek olvashatók, mint József Attila, Radnóti Miklós, Kassák Lajos, Szabó Zoltán vagy Kovács Imre.

Mi ez az érdekes alkotás? Ugyan kinek, minek állít mementót itt, ebben a dél­-borsodi faluban? A felelethez közelebb visz annak a fekete márványtáblának a fel­irata, amely ettől a különleges szobortól mindössze néhány méterrel, a községi mű­velődési ház falán olvasható: „Ezen épület helyén állt Cserépfalvi Imre (1900-1991) haladó könyvkiadó szülőháza. Állíttatta Cserépfalu Önkormányzata, Cserépfalvi Könyvkiadó és a Cserépfalvi Alapítvány 1992-ben.”

Talán a kedves Olvasók körében ismert a Cserépfalvi Kiadó neve, méghozzá Jó­zsef Attila, Kassák, Illyés Gyula, Kodolányi, Karinthy Frigyes vagy Radnóti kötete­inek kiadása kapcsán. Ennek a kiadónak az alapítója, tulajdonosa 1900. július 28-án, délután 4 órakor itt, Cserépfaluban, a mostani művelődési ház helyén korábban álló 302. számú házban, Deutsch Imre néven látta meg a napvilágot.

Ő írta később az Egy könyvkiadó feljegyzései című életrajzi kötetében: „Családom hosszabb ideje itt élt már, már a dédnagyapám is a falu lakója volt. Édesapám Tiszaároktőn született, de aztán a bátyjával együtt visszakerült Cserépfalvára. Szén­égetéssel és kereskedelemmel foglalkoztak. A cserépfalvi erdőkben dolgoztak, s a sze­net Miskolc és Mezőkövesd környékére szállították. ”

A fiatal gyermeket csak az egész korai gyermekkor kötötte szülőfalujához. Az elemi iskola első két osztályát még ott végezte az egy kisszobából álló népiskolában, ami 15-20 tanulóból és egy tanító néniből állt. A két osztály elvégzése után aztán édesanyja, Zeilinger Cecília döntésére, nővérével együtt Abaújszántóra került át, ahol anyja szülei laktak.

Később szüleinek sikerült valóra váltani régen dédelgetett álmukat, s a család városba, Egerbe költözött. Akkor őket is elhozták a nagyszülőktől, s Imre a népisko­lai tanulmányait már Dobó városában fejezte be, sőt ott tanult tovább a főreáliskolá­ban, ahol 1928-ban érettségizett. Megjegyezem, a Cserépfalvi nevet először 18 éves korában használta, előbb Cserépfalvaiként.

Aztán volt katona, majd azokban a zavaros időkben beiratkozott Pesten az egye­temre, az orvosi fakultásra, de akkoriban az egyetemi élet sem folyt normális meder­ben. „Nem tudta senki mi lesz, hogyan lesz” - írta azokról az évekről. Ő azt tervezte, hogy kivándorol Franciaországba, egészen pontosan Párizsba. Ám amíg ezt az álmát nem tudta valóra váltani, addig keményen dolgozott, hogy az utazás alapjait megte­remtse. Így dolgozott a füzesabonyi fatelepen, majd egy szeszfőzdében, később pedig az Egri Szőlőművelési Rt. alkalmazta különféle munkákra. A nyári szabadsága ide­jén például Abaújszántón dolgozott a gabona-betakarításnál. S a munka mellett még arra is volt ereje, hogy franciául tanuljon. Persze a franciát már Egerben, középisko­lás korában elkezdte tanulni, ráadásul igen kiváló franciatanára volt, Gálócsy Sán­dor személyében, aki nemcsak a nyelv szeretetére nevelte tanítványait, hanem Pá­rizsról, a francia forradalomról, a francia kultúráról és történelemről is sokat mesélt. Cserépfalvi Párizs utáni vágya tulajdonképpen onnan gyökeredzett.

Későbbi főhivatásával, a könyves szakmával is Egerben ismerkedett meg középis­kolás korában. Be-bejárt a Főutcában lévő Englander Adolf könyvkereskedésébe, ahol a hajlott hátú, nagyon akkurátus Englander bácsitól sokat hallott Adyról és a fiatal költőnemzedékről, sőt azt is megengedte az öreg könyvárus, hogy a diákok nézegethessék a könyveket, de vigyázniuk kellett, hogy azok ne piszkolódjanak. Aztán az önképző kör könyvtárában is dolgozott egy-két évig, mint diák-könyvtáros, a könyvtárat vezető tanár mellett. S volt egy rokona is Cserépfalvi Imrének, ponto­sabban anyjának egy unokatestvére, Vilmos bácsi, aki Párizsban volt könyvkereske­dő, s ott élt negyven évig. Amikor aztán hazajött Egerbe, gyakran meglátogatta őt Cserépfalvi Imre, s tőle sok érdekességet hallott a könyvkereskedő szakmáról.

Persze a végleges lökést a szakma és a hivatás kiválasztásában Párizs adta, ahol néhány héttel kiérkezése után anyagmozgatóként keresett pénzt a Hachette Könyv­kiadó Vállalatnál. Később viszont előrébb lépett a cégnél, hiszen franciául, angolul és németül is jól beszélt, s így kiváló tárgyalópartner lett. 1927-ig tartózkodott Párizs­ban, akkor kérte áthelyezését Budapestre, s a feleségével együtt vezette a Hachette cég pesti lerakatát. A hazai, elnémetesedett könyvszakmában nagy tett volt ez - mármint, hogy sok francia könyvet és folyóiratot forgalmaztak, mert nálunk az idő tájt nem volt divat a francia irodalom. A törzsközönségük a francia irodalom lelkes barátaiból, így Supka Gézából, Radnóti Miklósból, Ráth-Vég Istvánból, Laczkó Gé­zából alakult ki.

img852 másolata.jpgKésőbb saját könyvkiadó vállalatot létesített, s 1931-től kezdve számos könyvet adott ki, de a mennyiségnél is jelentősebb volt a kiadott könyvek minősége. A Cse­répfalvi Kiadónál nagyon sok irodalmi érték, haladó szellemű alkotás látott napvilá­got, méghozzá egy politikailag rendkívül terhes, nehéz történelmi időszakban, ami­kor bátorság volt haladó szellemű könyveket kiadni. O adta ki például 1936-ban József Attila: Nagyon fáj című kötetét, aztán Kassák: Akik eltévedtek című regényét. De említhetem Szabó Zoltán: A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság című szociográ­fiáját, Kovács Imre: A néma forradalom és az Elsüllyedt ország című műveit, vagy Zelk Zoltán, Illyés Gyula, Vas István verseit, Aragon, Solohov, Tolsztoj, Móricz, Reményik Zsigmond regényeit.

S milyen tragikomikus, hogy az „új rendszer”, amely büszkén vállalta 1945 után, hatalomra kerülésüket követően ezt a szellemi örökséget, nos ez a hatalom 1950-ben félreállította Cserépfalvi Imrét, s kiadóját bezáratta. S ekkor a könyvkiadó méhészkedni kényszerült. Félreértés ne essék, nagyon szerette a méheket, s annak idején Franciaországban, egy normandiai faluban, egy öreg méhésztől meg is tanulta a mesterség titkait, de hát ő ízig-vérig könyvkiadó volt, s a méhészkedés ez esetben bizony kényszerpályának számított.

Négy évvel később azért Cserépfalvi Imre mégis visszakerült a könyves pályára (Kállai Gyula segítette, aki akkor a Kiadói Főigazgatóság vezetője volt), és Cserép­falvi Imre az újonnan létesített Corvina Kiadó vezetője lett, ahonnan a 60-as évek­ben nyugdíjazták.

Cserépfalvi Imre 1991. június 22-én hunyt el Budapesten. Emlékét a szülőföld nem felejtette el, sőt azt kell hogy mondjam, emléke halála óta elevenebben él a köztudatban, mint annak előtte. Nem sokkal halála után, 1992. december 12-én már Cserépfalvi-emléktalálkozót szerveztek Cserépfaluban, s azon a találkozón felavatták a már említett emléktáblát, az egykori szülőház helyén álló művelődési ház falán. (A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy az emléktáblát Csiki László bogácsi kőfara­gó készítette.) Később a község vezetése a művelődési ház egyik szobájában kis emlékmúzeumot alakított ki, és működtet azóta is. Ebben a Cserépfalvi Kiadó sok régi kiadású könyve és persze Cserépfalvi Imre néhány személyes tárgya, családi dokumentuma található meg.

A legnagyobb ünnepség, megemlékezés pedig 2000. július 29-én zajlott le Cserép­faluban. Akkor ünnepelte ugyanis a település nagy fia születésének 100. évforduló­ját. Az eseményre hazajött az USA-ból Cserépfalvi Imre lánya, Katalin és fia, And­rás is. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke ünnepi beszédében a bátor, haladó szellemű, sok, történelmileg értékes könyv kiadójának kiváló tevékenységét dicsérte. Göncz Árpád köztársasági elnök pedig levélben emlékezett meg Cserép­falvi Imréről. Erre az alkalomra készült el a bevezetőben említett emlékoszlop, amely­nek tetején nem Cserépfalvi Imre portréja található, hanem alkotásai. A könyvek, réz és bronzlemezekből.

A felejthetetlen emléknap este aztán Cserépfalu berezdi pincesorán folytatódott, ahol a vendégek a tüzes bükkaljai borokat kóstolgatva nótára is hangolódtak. S ott, a sötétedő alkonyban felhangzott − a szülőfalujában utoljára, 1984-ben hazalátogató − Cserépfalvi Imre kedvenc nótája is: „Szól a kakas már, majd megvirrad már...”

 

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.29. 19:44

Intézményvezető, igazgató

Kisléta

szszb 30 tk Jakabné Harcsa Erzsbébet.JPGNapfürdőznek a teraszon az otthon lakói. Van, aki széken üldögél, míg másokat tolókocsihoz köt az állapotuk. Sajátos nyelven kommunikálnak egymással és gondozóikkal. Egy vonásuk azonban közös: valamennyien elégedettek, arcukon a boldogság félreismerhetetlen jeleivel. vajon melyikük tudja, hogy ez az otthon a végállomás, innen már nem tudnak visszakerülni a stressztől terhelt társadalomba? Saját családról pedig nem is álmodhatnak. Csak minden tizediket látogatják a családtagok. Több mint 200 személy – a legifjabb 16 hónapos, a legidősebb az 51. évét – tölti itt napjait. Őket azok az önfeláldozó, szolgálatkész munkatársak – ápolóktól a karbantartókig – vigyázzák, akik még véletlenül sem állást kerestek Kislétán. Az 57 éve alapított Ápoló-Gondozó Otthonban a péntek délután legfeljebb egy-két dolgozót talál a helyén, természetesen kivételt a szolgálatba beosztottak jelentik. No, és a néhány hónapja az intézmény irányítását ellátó Jakabné Harcsa Erzsébet is korareggeltől késő estig intézi a 12 hektáron fekvő parkban, mint egy kis ékszerdoboz, a fogyatékosok ellátását. A diplomás ápoló, közegészségügyi és járványügyi ellenőr, egészségügyi menedzser  - ez utóbbi oklevelét most mesterfokon is megszerzi, valamint szociális szakvizsgát is tesz – sok mindenre büszke lehet. Például eddig orvost neveztek ki igazgatónak, ő az első, aki nem orvosi diplomás. Szinte hazajött, amikor 2014. februárjától őt nevezték ki a kislétai otthon első számú vezetőjévé. Nevét, odaadását, szaktudását több megyei intézményben jól ismerik, mi több, három évet a budapesti Szent János Kórházon belüli Budai Traumaközpont ápolásvezetőjeként is tapasztalatot szerzett. Eddigi életpályája jól mutatja meg, miként juthat előre valaki a saját erejéből, ha nem arra vár, hogy csinálja helyette a dolgokat valaki más.

Erzsike Nyírbátorhoz kötődik, gyönyörű családi házat építettek. Férje közgazdasági és logisztikai végzettséggel előbb a nagykállói kórházban, most Németországban dolgozik. Fiuk, Balázs a Jósa András megyei kórház sebészeti osztályáról szintén Németországba ment, párjával együtt. Ő azon kevesek egyike, akik a szakvizsga után azonnal sietnek haza. Nem Budapestre, hanem Nyírbátorba, de minimum Szabolcs megyébe. Erzsike a nagykállói pszichiátriai szakkórházban ápolási igazgatóként dolgozott 1998 és 2005 között. Ezután a megyei kórház ápolási igazgatói beosztását látta el 5 évig. Saját elhatározásból kipróbálta magát a fővárosban, ám a betegek és néhány kollega kivételével féltékenyen nézték a munkamániás vezetőt. Szentül hitték többen is, biztosan az ő állásukra tör. Erzsike ma is derül ezen, hisz kijelentette, ő hazajön Szabolcs megyébe, ahogy lehet.

A jó nevű kislétai otthont körbevevő platánokat 4 éve gyökerestől csavarta ki egy vihar. Mivel természetvédelmi oltalom alatt áll, még egy fát sem lehet kivágni és újat telepíteni a helyére. Leveleket fogalmaz, hivatalokban kilincsel, polgármesterekkel, önkormányzati tisztviselőkkel, megváltoztatott jogszabályi dzsungelben keresi a megoldást az otthonban élők és az itt munkát vállaló 100 dolgozó érdekében. Középsúlyos és súlyos értelmi fogyatékos emberekről van szó, azért messze nem mindegy, milyen fizikai, érzelmi, mentális állapotban töltik napjaikat az itt élők.

A foglalkoztatás a gyógyítást, az állapotuk javulását segíti elő. Szebbnél szebb hímzésekbe álmodják bele a korlátozott tudatukba érkező impulzusokat. Korongoznak, az egyik padlóváza akár múzeumban vagy képtárban is megragadná a látogató figyelmét. Ennél is jobban örülnek a Free Style névre keresztelt zenekaruk sikerének, 2013-ban Mit ér egy hang? címmel CD-t jelentettek meg.

Jakabné maximalista ezúttal is, mint eddigi állomáshelyein. A park rendbetétele mellett szeretne megfelelni a jogszabályban előírt, egy lakóra jutó 6 négyzetméter megteremtésének. Pénzt persze, csak pályázatokból, esetleg támogatásból tud szerezni, a fejkvóta épphogy biztosítja a feltételeket. A lelkiismeretes ápolók szakmai képzését folyamatosan szervezni kell. A közelmúlt felújításain van még javítani való, ám az álmoknak az anyagiak szabnak határt. A dolgozók hozzáállását jól mutatja, hogy Jakabné megemlítette, az ablakokba virágra már nem jut, másnap piros muskátlik tucatját ültették cserepekbe…

A farsang, a húsvét, a karácsony, a sportnap, a gyermeknap lehetőséget ad az orvosi ellátás mellett az alternatív terápiára, beleértve a kutyasimogatást is. Családcentrikus vezető csak ilyen szellemben működtethet egy otthont – vallja Jakabné Harcsa Erzsébet. Munkáját, eredményeit tisztelik, elismerik. Megkapta a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét is. A Pro Sanitate cím kitüntetettje.

Mindjárt jövök és megbeszéljük a sorsukat – szól a vezető ápolónőnek. Új lakók érkeztek, ezernyi a tennivaló – gondolatai már másutt járnak.

A világ szebb azáltal, hogy élnek köztünk Harcsa Erzsébetek…

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.29. 07:55