Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

10488898_10202896911276796_1134267100_n.jpgAz előző fejezetben, a mezőkeresztesi csata kapcsán (A tizenötéves háború legnagyobb csatája) már ígértem, hogy ebbe a nagy dél-borsodi faluba − ami nekem jobban város, mint Emőd vagy Nyékládháza − még egyszer visszatérünk.

Szeretem ezt a békés nagyközséget, a kócos, kedves, alföldies jellegű „nagyfalut”, amely sem Tiszaújvárostól, sem Mezőkövesdtől igazán nincs messze, és nyíltszívű, vendéglátó népek lakják. Jó magam gyakran megfordultam itt. S nem csak a hajdani Arany Sas étterem jóízű ételei kapcsán. Sokszor felkerestem a jól gazdálkodó Arany­kalász Mezőgazdasági Szövetkezetet vagy a környékünk legnagyobb falusi bankját, a Mezőkeresztesi Takarékszövetkezetet is. De volt, amikor − csak látszólag céltala­nul − nagyokat sétáltam a főutca árnyat nyújtó japán akácfái alatt, miközben újra és újra megbámultam a kicsi, de annál élénkebb piac forgatagát, és azzal szemben a katolikus templom impozáns épületét. Vagy éppen a községháza előtt álló I. világhá­borús emlékművön található neveket olvasgattam. De kutattam itt a Munkácsy em­lékek után, és a már említett mezőkeresztesi híres csata ügyében is végeztem oknyomozást. Mindezek talán feljogosítanak arra, s nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, azt írom le, én Keresztesre mindig úgy megyek, mintha egy kicsit haza­mennék.

Ezekben a lassan már kánikulás nyári napokban igazán tudom értékelni a mezőkeresztesi főutca hűs árnyékát. A gótikus katedrálisként összehajló japán aká­cok látványát a szemem élvezi, viszont az általuk nyújtott hűs árnyékot a bőröm érzékeli igazán. Az összeboruló sűrű lombok jótékonyan szűrik a nap tűzét, s ahogy meg-megbillennek a legkisebb fuvallatra is, a hűs habok kellemének érzetét adják a testnek.

A keresztesi főutcán persze nem csak e kellemetesség miatt érdemes sétálni. Aki ott jár, történelmi sétát tesz, hiszen régi korok, századok története köszön vissza a hajdani mezőváros épületeinek homlokzatáról, és ez még azoknak is feltűnik, akik nem tudják, hogy például a községháza homlokzatán a címer nyíllal átlőtt karja mit szimbolizál, vagy hogy abban a hosszú földszintes házban, amelyik éveken át a tsz irodája volt. Munkácsy Mihály és itt élt rokonainak szelleme, emléke kísért.

10517102_10202896911396799_233144789_n.jpgÉrdekes település Mezőkeresztes. Mint már mondtam, nem falu, múltja, építésze­te, történelmi szerepe és mindenkori gazdasági pezsgése többre predesztinálják. Ám ma mégsem város (reméljük, előbb-utóbb az lesz), ahhoz több kellene ide a fényből, a pénzből, a jól prosperáló gazdaságból. Jelen pillanatban Keresztes átmenet a falu és a város között Ahogy mindig is az volt, hiszen természeti adottságainál fogva kiterjedt határral és döntő többségében jó földekkel bírt, ami ugye a falusi jelleget erősíti. Borsodi Bácskának is nevezték, nem véletlenül. De volt itt hajdanán, az 50-es évek elején kőolaj-kitermelés is (MASZOLAJ), ami a gazdasági pezsgés, a városiasodás erőteljes csírájának tűnt akkor. Ám az olajtermelés már jó ideje csupán tör­ténelem. A falu inkább visszavedlett a gazdagabb múltú mezőgazdasági jelleghez, a falu mivolthoz, melyet a nyelv, a beszéd is jellemez. Keresztes szülötte Fekete Gyula, a neves író így ír erről: ,,A sehol másutt nem hallott szavak, a hozzájuk tartozó emlékképpel talán a leghitelesebb idézői a gyermekkor, a szülőfalu világának A gám (napraforgószár-kerítés), a garádja (alomszalmából, gazból rakott kerítés), amelybe olyan szívesen befészkelte magát a giríny... A gallóka (hinta), a zsámiska, a tejes zsétár, a szuszinka (aszalt gyümölcs); töri a zsigulya a legényt a lány után, s egyáltalán, ha valakit elfog a kívánság dévánkozik − tétovázik. Tojo (toll), elszörgöl, sutogál, csápol stb., stb. „Megyek má” − mondja, aki menni készül... Vagy a visszaható igének az az általános használata, a határozatlan alany (a szenvedő igealak) helyett. Más vidéken is találkozom vele, de sehol ilyen szaporán és ilyen kiterjedt érvénnyel. Mintha a keresztesiek szándékosan kerülnék a cselekvő alany megnevezését ,hiszen az már felelősséggel is jár. Mert végtére is? Ki kaszálja le azt a rétet, amelyet már ideje volna lekaszálni? „Maj lekaszálódik”. „ Behordódik” a termés. „Elmenődik” Kövesdre, Miskolcra, ha muszáj.

Szóval, a nyelv efféle változatait is fellelhetik a Keresztesre látogatók, amint itt is, ott is kérdezősködik a helybélieknél, miközben a református vagy a katolikus templomot keresi, vagy netán a XVI. század legnagyobb magyarországi csatája, az 1596-ban lezajlott mezőkeresztesi csata helyszíne iránt érdeklődik.

10475243_10202896911316797_1335688811_n.jpgMezőkeresztesen sok látnivaló akad. Az említett csata emléke, emlékoszlopa épp úgy, mint a helyi katolikus temetőben Munkácsy Mihály rokonainak síremléke. Igaz, nincs a legideálisabb állapotban, de legalább jel. Szép viszont a községháza előtt az I. világháborús hősök emlékműve, és méltó a településhez a II. világháborús emlékmű is. Ez utóbbi szomszédságában áll a település legjelentősebb építészeti alkotása, a református templom. A templom keletelt szentélye gótikus, XV. századi. Ezzel egykorú hajójának barokk átépítése; nyugati toldása a torony 1773-ban, a hajó keresztirányú bővítése pedig 1821-ben készült el. Kívülről kisebbnek tűnik, ám belül, a hatalmas terek láttán igencsak elámul az ember. Legalább másfél ezren beférnek ide.

Érdemes megtekinteni a keresztespüspöki katolikus templomot is, amely középko­ri gótikus maradványokra épült 1769-ben. Esterházy Károly egri püspök építette. Elegáns, barokk főoltárán Krisztus a kereszten olajkép látható. Nem műemlék ugyan, ám mégis impozáns figyelmet érdemlő a már említett keresztesi piactér mellett álló katolikus templom is. Ez Kozma Károly helyi születésű, későbbi egri kanonok jövedelméből épült. Neoromán stílusban, Czigler Győző műegyetemi tanár tervei alapján készült, s 1899-ben szentelték fel. Főoltára háromféle salzburgi márványból ké­szült. Egyedi megoldású a templom hármastornya.

Ízelítőül ennyi Mezőkeresztes látnivalóiból, ahova − már csak a közelség okán is − érdemes ellátogatniuk.

  (Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Iratkozzon fel hírlevelünkre itt:

 

Szerző: Napkelet Népe  2014.07.01. 17:54