A Nyugdíjas Egyesület elnöke

Balsa 

szszb 30 zsl Szűcs Istvánné.JPGTársaságra vagyunk teremtve – választhatnánk akár mottóul is megyénk nagy szülöttének, Bessenyei Györgynek gondolatait bevezetőként. A jeles literátor idézése meglehet nemcsak a fenti sorok kifejezte tartalom miatt helyénvaló e portré személyét illetően, de a műfaj, az irodalom iránti egyéni érzékenysége, befogadása miatt is. Szereti az irodalmat, a verseket, és nem csak olvasni, tolmácsolni is. Fiatalos, rokonszenves, magabiztos fellépésű. Egyéniség, közösséget és értéket formáló. Noha nem a szellemi-kulturális élet színterén töltött el évtizedeket, a mindennapok kultúráját közvetítette, gyakorolta tevékenységében – a fodrász mesterségben.

1946-ban született, két éves kora óta Balsán él. Nyíregyházán, a 110. sz. Ipari Szakmunkásképzőben férfi-női fodrászként végzett, de harmadéves korától már önállóan dolgozott Balsán a Kisvárdai Fodrász KTSZ-hez tartozó üzletben. A többet tudás igénye mindig is élt benne, és az Ibrányi Gimnázium esti tagozatán érettségi bizonyítványt szerzett a 70-es években. Egyedül volt fodrász a faluban, sokan jártak hozzá a szomszéd községekből is. Negyven éven át dolgozott a szépészeti iparban, melynek különböző állomásai – a szövetkezet megszűnése, egyéni vállalkozás, közbejött gerincbetegség, operáció – után, elérve a nyugdíjkorhatárt, abbahagyta a szakma művelését, de a családtagok, barátok kedvéért most is szívesen kézbe veszi az ollót. Sajnálja, hogy nincs utódja a községben, pedig nagy igény lenne e szolgáltatásra.

Kapcsolatteremtő kézsége – mely szakmájában alapvető volt –, közösségi szelleme különböző élethelyzetekben is megnyilvánult. Gyermekei iskolájában a szülői munkaközösség tagja volt, s aktív résztvevője a helyi társadalmi életnek, 2006 – 2010 között önkormányzati képviselőként is bizalmat kapott. A nyugdíjas egyesület tíz évvel ezelőtti megalakulásában, a hivatal által is felkarolt, támogatott, mai működési rendjének alakításában, szervezésében érdemi szerepe van. Fontos küldetést jelent ez nemcsak az érintettek, de a község életében is. A település vezetői részéről oly fontosnak tartott és menedzselt kulturális, közösségi, társadalmi események ma már kihagyhatatlan szereplője a nyugdíjas egyesület. A nemzeti ünnepségek, helyi rendezvények programjait a tagokból szerveződött „Népdalcsokor” és a táncosok fellépései színesítik. A repertoárt Ica tervezi meg és gyakoroltatja be. Gyönyörű kékfestő ruhában, fehér blúzban, ill. egy modernebb fazonú öltözetben – az alkalomnak megfelelően – lépnek színpadra, nagy sikerrel. Az elnök asszony e rendezvényeken gyakran mond verseket. Egy vastag dossziéból szinte belefeledkezve sorolja a címeket, alkalmakat, csak néhányat felidézve. Március 15-én, Petőfi: A szabadsághoz -, karácsonykor, Bója Imre: Karácsony -, a görög katolikus parochus 30 éves szolgálatának évfordulóján a templomban, Papp Lajos: Az én miatyánkom-, nyáron a hal-fesztiválon, Lehoczky János: A vizek fohásza – és még hosszan folytathatnánk irodalomnépszerűsítéssel felérő szerepléseit. E szellemiség motiválja színházszeretetét is, az egyesület tagjainak gyakran szervez színházlátogatást Nyíregyházára, általában a délelőtti előadásokra. Sokszor kirándulnak és az egészségmegőrzés jegyében a Júlia fürdőbe bérletet váltottak, de az úgymond csendesebb időszakban a hagyományt őrizve csigát csinálnak. Kapcsolatot alakítottak ki a térségi-megyei nyugdíjas szervezetekkel, részt vesznek kulturális seregszemléken is. Hagyománnyá vált az un. „szomszédolás”, amikor is a polgármester vezette néhány fős képviselettel vesznek részt a vendégfogadó települések valamilyen kulturális, közösségi rendezvényein. De ők is viszonozzák a szíveslátást, színes programokat szerveznek, meghívják a térség országgyűlési képviselőit is, akik örömmel jönnek. Ilyenkor nem maradhat el a vendéglátás, ezt az egyesület tagjai vállalják. Legutóbb pl. 87 főre sütöttek-főztek. A sütés-főzés tudományában az elnök asszony is különösen jeleskedik. A kacsahússal készült töltött káposztáját egy helyi rendezvény zsűrije a legkreatívabb minősítéssel díjazta. A karácsonyi ünnepségen, a tavaly már harmadszor megrendezett sütemények versenyén Ica paradicsomos süteménye és mézes tekercse különdíjat kapott, ez utóbbit a jótékonysági bálra is el kellett készítenie – 15-öt sütött.

Ez is a tisztelet egyik jele, melyet igyekszik mindenkinek megadni, de úgy érzi, ő is megkapja. Így teljes az élete – a családdal. Bár gyermekei nem itt élnek, gyakran találkoznak. István Sátoraljaújhelyen lakik a családjával, a kórház sürgősségi osztályán dolgozik, egészségügyi főiskolát végzett. Zsolt Sárospatakon él, feleségével együtt mezőgazdasági vállalkozást vezetnek. Öt unoka aranyozza be életüket férjével együtt, aki autóvillamossági szerelőként, ill. mezőgazdasági vállalkozóként dolgozott, ma már ő is nyugdíjas. 

Szerző: Napkelet Népe  2014.05.29. 08:10